1 Ἐγένετο δὲ ἐν τῷ τὸν ὄχλον ἐπικεῖσθαι αὐτῷ καὶ ἀκούειν τὸν λόγον τοῦ θεοῦ καὶ αὐτὸς ἦν ἑστὼς παρὰ τὴν λίμνην Γεννησαρέτ,
1 Egeneto de en to ton ojlon epikeisthai auto kai akouein ton logon tou theou kai autos en hestos para ten limnen Gennesaret,
1 Y sucedió en el mientras la multitud se amontonaba sobre él y escuchaba la palabra del Dios, y él estaba de pie junto al lago de Genesaret,
2 καὶ εἶδεν δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην· οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀπ’ αὐτῶν ἀποβάντες ἔπλυνον τὰ δίκτυα.
2 kai eiden dyo ploia hestota para ten limnen. oi de halieis ap’ auton apobantes eplynon ta diktya.
2 y vio dos barcos de pie junto al lago; pero los pescadores, habiendo salido de ellos, lavaban las redes.
3 ἐμβὰς δὲ εἰς ἓν τῶν πλοίων, ὃ ἦν Σίμωνος, ἠρώτησεν αὐτὸν ἀπὸ τῆς γῆς ἐπαναγαγεῖν ὀλίγον, καθίσας δὲ ἐκ τοῦ πλοίου ἐδίδασκεν τοὺς ὄχλους.
3 embas de eis hen ton ploion, ho en Simonos, erotesen auton apo tes ges epanagagein oligon, kathisas de ek tou ploiou edidasken tous ojlous.
3 Habiendo entrado, pues, en uno de los barcos, el cual era de Simón, pidió a él desde la tierra apartar un poco; y habiendo sentado desde el barco, enseñaba a las multitudes.
4 ὡς δὲ ἐπαύσατο λαλῶν, εἶπεν πρὸς τὸν Σίμωνα, Ἐπανάγαγε εἰς τὸ βάθος καὶ χαλάσατε τὰ δίκτυα ὑμῶν εἰς ἄγραν.
4 hos de epausato lalon, eipen pros ton Simona, Epanagage eis to bathos kai jalasate ta diktya hymon eis agran.
4 Y cuando dejó de hablar, dijo a Simón, Aparta hacia lo profundo y echen las redes de ustedes para pesca.
5 καὶ ἀποκριθεὶς Σίμων εἶπεν, Ἐπιστάτα, δι’ ὅλης νυκτὸς κοπιάσαντες οὐδὲν ἐλάβομεν, ἐπὶ δὲ τῷ ῥήματί σου χαλάσω τὰ δίκτυα.
5 kai apokritheis Simon eipen, Epistata, di’ holes nyktos kopiasantes ouden elabomen, epi de to remati sou jalaso ta diktya.
5 Y respondiendo Simón dijo, Maestro, durante toda la noche trabajando no nada tomamos; pero sobre tu palabra echaré las redes.
6 καὶ τοῦτο ποιήσαντες συνέκλεισαν πλῆθος ἰχθύων πολύ, διερρήσσετο δὲ τὰ δίκτυα αὐτῶν.
6 kai touto poiesantes synekleisan plethos ijthyon poly, dierresseto de ta diktya auton.
6 Y habiendo hecho esto, encerraron multitud de peces grande, y rompíanse las redes de ellos.
7 καὶ κατένευσαν τοῖς μετόχοις ἐν τῷ ἑτέρῳ πλοίῳ τοῦ ἐλθόντας συλλαβέσθαι αὐτοῖς· καὶ ἦλθον, καὶ ἔπλησαν ἀμφότερα τὰ πλοῖα ὥστε βυθίζεσθαι αὐτά.
7 kai kateneusan tois metojois en to hetero ploio tou elthontas syllabesthai autois. kai elthon, kai eplesan amfotera ta ploia hoste bythizesthai auta.
7 E hicieron señas a los socios en el otro barco para venir a ayudarlos; y vinieron, y llenaron ambos los barcos de modo que hundirse ellos.
8 ἰδὼν δὲ Σίμων Πέτρος προσέπεσεν τοῖς γόνασιν Ἰησοῦ λέγων, Ἔξελθε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός εἰμι, κύριε·
8 idon de Simon Petros prosepesen tois gonasin Iesou legon, Exelthe ap’ emou, hoti aner hamartolos eimi, kyrie.
8 Viendo, pues, Simón Pedro cayó a las rodillas de Jesús, diciendo, Sal de mí, porque hombre pecador soy, señor;
9 θάμβος γὰρ περιέσχεν αὐτὸν καὶ πάντας τοὺς σὺν αὐτῷ ἐπὶ τῇ ἄγρᾳ τῶν ἰχθύων ὧν συνέλαβον,
9 thambos gar periesjen auton kai pantas tous syn auto epi te agra ton ijthyon hon synelabon,
9 porque asombro rodeó a él y a todos los con él por la pesca de los peces que tomaron,
10 ὁμοίως δὲ καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην υἱοὺς Ζεβεδαίου, οἳ ἦσαν κοινωνοὶ τῷ Σίμωνι. καὶ εἶπεν πρὸς τὸν Σίμωνα ὁ Ἰησοῦς, Μὴ φοβοῦ· ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους ἔσῃ ζωγρῶν.
10 homoios de kai Iakobon kai Ioannen huious Zebedaiou, oi esan koinonoi to Simoni. kai eipen pros ton Simona ho Iesous, Me fobou. apo tou nyn anthropous ese zogron.
10 y de igual manera también a Jacobo y a Juan, hijos de Zebedeo, quienes eran socios con Simón. Y dijo a Simón el Jesús, No temas; desde ahora hombres atraparás vivos.
11 καὶ καταγαγόντες τὰ πλοῖα ἐπὶ τὴν γῆν ἀφέντες πάντα ἠκολούθησαν αὐτῷ.
11 kai katagagontes ta ploia epi ten gen afentes panta ekolouthesan auto.
11 Y habiendo llevado los barcos a tierra, dejando todo siguieron a él.
12 Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν μιᾷ τῶν πόλεων καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ πλήρης λέπρας· ἰδὼν δὲ τὸν Ἰησοῦν πεσὼν ἐπὶ πρόσωπον ἐδεήθη αὐτοῦ λέγων, Κύριε, ἐὰν θέλῃς δύνασαί με καθαρίσαι.
12 Kai egeneto en to einai auton en mia ton poleon kai idou aner pleres lepras. idon de ton Iesoun peson epi prosopon edeethe autou legon, Kyrie, ean theles dynasai me katharisai.
12 Y sucedió en el mientras estaba él en una de las ciudades, y he aquí hombre lleno de lepra; viendo pues a Jesús, cayendo sobre rostro rogó a él diciendo, Señor, si quieras puedes a mí limpiar.
13 καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἥψατο αὐτοῦ λέγων, Θέλω, καθαρίσθητι· καὶ εὐθέως ἡ λέπρα ἀπῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ.
13 kai ekteinas ten jeira hepsato autou legon, Thelo, katharistheti. kai eutheos he lepra apelthen ap’ autou.
13 Y extendiendo la mano tocó a él diciendo, Quiero, sé limpio; y enseguida la lepra se fue de él.
14 καὶ αὐτὸς παρήγγειλεν αὐτῷ μηδενὶ εἰπεῖν, ἀλλὰ ἀπελθὼν δεῖξον σεαυτὸν τῷ ἱερεῖ, καὶ προσένεγκε περὶ τοῦ καθαρισμοῦ σου καθὼς προσέταξεν Μωϋσῆς, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς.
14 kai autos pareggeilen auto medeni eipein, alla apelthon deixon seauton to hierei, kai prosenegke peri tou katharismou sou kathos prosetaxen Mouses, eis martyrion autois.
14 Y él encargó a él no a nadie decir, sino habiendo ido muestra a ti mismo al sacerdote, y ofrece por tu limpieza como ordenó Moisés, para testimonio a ellos.
15 διήρχετο δὲ μᾶλλον ὁ λόγος περὶ αὐτοῦ, καὶ συνήρχοντο ὄχλοι πολλοὶ ἀκούειν καὶ θεραπεύεσθαι ἀπὸ τῶν ἀσθενειῶν αὐτῶν·
15 dierjeto de mallon ho logos peri autou, kai synerjonto ojloi polloi akouein kai therapeuesthai apo ton astheneion auton.
15 Pero más se difundía la palabra acerca de él, y se reunían multitudes muchas para escuchar y ser curados de las enfermedades de ellos;
16 αὐτὸς δὲ ἦν ὑποχωρῶν ἐν ταῖς ἐρήμοις καὶ προσευχόμενος.
16 autos de en hypojoron en tais eremois kai proseujomenos.
16 pero él estaba retirándose en los desiertos y orando.
17 Καὶ ἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν καὶ αὐτὸς ἦν διδάσκων, καὶ ἦσαν καθήμενοι Φαρισαῖοι καὶ νομοδιδάσκαλοι οἳ ἦσαν ἐληλυθότες ἐκ πάσης κώμης τῆς Γαλιλαίας καὶ Ἰουδαίας καὶ Ἰερουσαλήμ· καὶ δύναμις κυρίου ἦν εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτόν.
17 Kai egeneto en mia ton hemeron kai autos en didaskon, kai esan kathemenoi Farisaioi kai nomodidaskaloi oi esan elelythotes ek pases komes tes Galilaias kai Ioudaias kai Ierousalem. kai dynamis kyriou en eis to iasthai auton.
17 Y sucedió en uno de los días y él estaba enseñando, y estaban sentados fariseos y maestros de la ley quienes habían venido de toda aldea de Galilea y Judea y Jerusalén; y poder del Señor estaba para sanar a él.
18 καὶ ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης ἄνθρωπον ὃς ἦν παραλελυμένος, καὶ ἐζήτουν αὐτὸν εἰσενεγκεῖν καὶ θεῖναι [αὐτὸν] ἐνώπιον αὐτοῦ.
18 kai idou andres ferontes epi klines anthropon hos en paralelymenos, kai ezetoun auton eisenegkein kai theinai [auton] enopion autou.
18 Y he aquí hombres llevando sobre lecho hombre que era paralizado, y buscaban a él introducir y poner delante de él.
19 καὶ μὴ εὑρόντες ποίας εἰσενέγκωσιν αὐτὸν διὰ τὸν ὄχλον ἀναβάντες ἐπὶ τὸ δῶμα διὰ τῶν κεράμων καθῆκαν αὐτὸν σὺν τῷ κλινιδίῳ εἰς τὸ μέσον ἔμπροσθεν τοῦ Ἰησοῦ.
19 kai me eurontes poias eisenegkosin auton dia ton ojlon anabantes epi to doma dia ton keramon kathekan auton syn to klinidio eis to meson emprosthen tou Iesou.
19 Y no hallando por dónde introducirlo a causa de la multitud, subiendo sobre el techo por las tejas lo bajaron con el lecho al medio delante de Jesús.
20 καὶ ἰδὼν τὴν πίστιν αὐτῶν εἶπεν, Ἄνθρωπε, ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου.
20 kai idon ten pistin auton eipen, Anthrope, afeontai soi ai hamartiai sou.
20 Y viendo la fe de ellos dijo, Hombre, perdonados son a ti los pecados tuyos.
21 καὶ ἤρξαντο διαλογίζεσθαι οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι λέγοντες, Τίς ἐστιν οὗτος ὃς λαλεῖ βλασφημίας; τίς δύναται ἁμαρτίας ἀφεῖναι εἰ μὴ μόνος ὁ θεός;
21 kai erxanto dialogizesthai oi grammateis kai oi Farisaioi legontes, Tis estin outos hos lalei blasfemias; tis dynatai hamartias afeinai ei me monos ho theos;
21 Y comenzaron a razonar los escribas y los fariseos diciendo, ¿Quién es este que habla blasfemias? ¿Quién puede pecados perdonar sino solo el Dios?
22 ἐπιγνοὺς δὲ ὁ Ἰησοῦς τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν ἀποκριθεὶς εἶπεν πρὸς αὐτούς, Τί διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν;
22 epignous de ho Iesous tous dialogismous auton apokritheis eipen pros autous, Ti dialogizesthe en tais kardiais hymon;
22 Pero conociendo Jesús los razonamientos de ellos, respondiendo dijo a ellos, ¿Por qué razonan en los corazones de ustedes?
23 τί ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν, Ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου, ἢ εἰπεῖν, Ἔγειρε καὶ περιπάτει;
23 ti estin eukopoteron, eipein, Afeontai soi ai hamartiai sou, e eipein, Egeire kai peripatei;
23 ¿Qué es más fácil, decir, Perdonados son a ti los pecados tuyos, o decir, Levántate y camina?
24 ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐξουσίαν ἔχει ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας εἶπεν τῷ παραλελυμένῳ, Σοὶ λέγω, ἔγειρε καὶ ἄρας τὸ κλινίδιόν σου πορεύου εἰς τὸν οἶκόν σου.
24 hina de eidete hoti ho huios tou anthropou exousian ejei epi tes ges afienai hamartias eipen to paralelymeno, Soi lego, egeire kai aras to klinidion sou poreuou eis ton oikon sou.
24 Pero para que sepan que el hijo del hombre tiene autoridad sobre la tierra de perdonar pecados dijo al paralítico, A ti digo, levántate y tomando tu camilla ve a tu casa.
25 καὶ παραχρῆμα ἀναστὰς ἐνώπιον αὐτῶν, ἄρας ἐφ’ ὃ κατέκειτο, ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ δοξάζων τὸν θεόν.
25 kai parajrema anastas enopion auton, aras ef’ ho katekeito, apelthen eis ton oikon autou doxazon ton theon.
25 Y al instante, levantándose delante de ellos, tomando sobre lo que yacía, se fue a su casa glorificando al Dios.
26 καὶ ἔκστασις ἔλαβεν ἅπαντας καὶ ἐδόξαζον τὸν θεόν, καὶ ἐπλήσθησαν φόβου λέγοντες ὅτι Εἴδομεν παράδοξα σήμερον.
26 kai ekstasis elaben hapantas kai edoxazon ton theon, kai eplesthesan fobou legontes hoti Eidomen paradoxa semeron.
26 Y asombro tomó a todos y glorificaban al Dios, y se llenaron de temor diciendo que Vimos cosas extraordinarias hoy.
27 Καὶ μετὰ ταῦτα ἐξῆλθεν καὶ ἐθεάσατο τελώνην ὀνόματι Λευὶν καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι.
27 Kai meta tauta exelthen kai etheasato telonen onomati Leuin kathemenon epi to telonion, kai eipen auto, Akolouthei moi.
27 Y después de estas cosas salió y vio a un recaudador de impuestos llamado Leví sentado en el puesto de impuestos, y dijo a él, Sígueme.
28 καὶ καταλιπὼν πάντα ἀναστὰς ἠκολούθει αὐτῷ.
28 kai katalipon panta anastas ekolouthei auto.
28 Y dejando todo, levantándose, siguió a él.
29 Καὶ ἐποίησεν δοχὴν μεγάλην Λευὶς αὐτῷ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ· καὶ ἦν ὄχλος πολὺς τελωνῶν καὶ ἄλλων οἳ ἦσαν μετ’ αὐτῶν κατακείμενοι.
29 Kai epoiesen dojen megalen Leuis auto en te oikia autou. kai en ojlos polys telonon kai allon oi esan met’ auton katakeimenoi.
29 Y Leví hizo un banquete grande para él en su casa; y estaba multitud grande de recaudadores de impuestos y de otros que estaban con ellos sentados.
30 καὶ ἐγόγγυζον οἱ Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς αὐτῶν πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγοντες, Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίετε καὶ πίνετε;
30 kai egoggyzon oi Farisaioi kai oi grammateis auton pros tous mathetas autou legontes, Dia ti meta ton telonon kai hamartolon esthiete kai pinete;
30 Y murmuraban los fariseos y los escribas de ellos contra los discípulos de él diciendo, ¿Por qué con los recaudadores de impuestos y pecadores comen y beben?
31 καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτούς, Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχοντες·
31 kai apokritheis ho Iesous eipen pros autous, Ou jreian ejousin oi hygiainontes iatrou alla oi kakos ejontes.
31 Y respondiendo Jesús dijo a ellos, No tienen necesidad los sanos de médico sino los que están mal.
32 οὐκ ἐλήλυθα καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν.
32 ouk elelytha kalesai dikaious alla hamartolous eis metanoian.
32 No he venido a llamar a justos sino a pecadores al arrepentimiento.
33 Οἱ δὲ εἶπαν πρὸς αὐτόν, Οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου νηστεύουσιν πυκνὰ καὶ δεήσεις ποιοῦνται, ὁμοίως καὶ οἱ τῶν Φαρισαίων, οἱ δὲ σοὶ ἐσθίουσιν καὶ πίνουσιν.
33 Oi de eipan pros auton, Oi mathetai Ioannou nesteuousin pykna kai deeseis poiountai, homoios kai oi ton Farisaion, oi de soi esthiousin kai pinousin.
33 Pero ellos dijeron a él, Los discípulos de Juan ayunan frecuentemente y hacen oraciones, igualmente también los de los fariseos, pero los tuyos comen y beben.
34 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτούς, Μὴ δύνασθε τοὺς υἱοὺς τοῦ νυμφῶνος ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστιν ποιῆσαι νηστεῦσαι;
34 ho de Iesous eipen pros autous, Me dynasthe tous huious tou nymfonos en ho ho nymfios met’ auton estin poiesai nesteusai;
34 Pero Jesús dijo a ellos, ¿Pueden los hijos del esposo en el cuando el esposo está con ellos hacer ayunar?
35 ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι, καὶ ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.
35 eleusontai de hemerai, kai hotan aparthe ap’ auton ho nymfios tote nesteusousin en ekeinais tais hemerais.
35 Pero vendrán días, y cuando sea quitado de ellos el esposo, entonces ayunarán en aquellos días.
36 Ἔλεγεν δὲ καὶ παραβολὴν πρὸς αὐτοὺς ὅτι Οὐδεὶς ἐπίβλημα ἀπὸ ἱματίου καινοῦ σχίσας ἐπιβάλλει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν· εἰ δὲ μή γε, καὶ τὸ καινὸν σχίσει καὶ τῷ παλαιῷ οὐ συμφωνήσει τὸ ἐπίβλημα τὸ ἀπὸ τοῦ καινοῦ.
36 Elegen de kai parabolen pros autous hoti Oudeis epiblema apo himatiou kainou sjisas epiballei epi himation palaion. ei de me ge, kai to kainon sjisei kai to palaio ou symfonesei to epiblema to apo tou kainou.
36 Y decía también una parábola a ellos, que Nadie remiendo de vestido nuevo cortado pone sobre vestido viejo; de otra manera, también el nuevo rasgará y al viejo no coincidirá el remiendo del nuevo.
37 καὶ οὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μή γε, ῥήξει ὁ οἶνος ὁ νέος τοὺς ἀσκούς, καὶ αὐτὸς ἐκχυθήσεται καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπολοῦνται·
37 kai oudeis ballei oinon neon eis askous palaious. ei de me ge, rexei ho oinos ho neos tous askous, kai autos ekjythesetai kai oi askoi apolountai.
37 Y nadie pone vino nuevo en odres viejos; de otra manera, romperá el vino nuevo los odres, y él se derramará y los odres se perderán;
38 ἀλλὰ οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινοὺς βλητέον.
38 alla oinon neon eis askous kainous bleteon.
38 sino vino nuevo en odres nuevos se ha de poner.
39 [καὶ] οὐδεὶς πιὼν παλαιὸν θέλει νέον· λέγει γάρ, Ὁ παλαιὸς χρηστός ἐστιν.
39 [kai] oudeis pion palaion thelei neon. legei gar, HO palaios jrestos estin.
39 Y nadie bebiendo viejo quiere nuevo; porque dice, El viejo es bueno.