1 Τὸν μὲν πρῶτον λόγον ἐποιησάμην περὶ πάντων, ὦ Θεόφιλε, ὧν ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς ποιεῖν τε καὶ διδάσκειν
1 Ton men proton logon epoiesamen peri panton, o Theofile, hon erxato ho Iesous poiein te kai didaskein
1 El primer relato, oh Teófilo, lo hice acerca de todas las cosas que Iehoshúa comenzó a hacer y a enseñar,
2 ἄχρι ἧς ἡμέρας ἐντειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις διὰ πνεύματος ἁγίου οὓς ἐξελέξατο ἀνελήμφθη·
2 ajri hes hemeras enteilamenos tois apostolois dia pneumatos hagiou ous exelexato anelemfthe.
2 hasta el día en que, habiendo dado mandamiento a los emisarios por medio de rúaj haqódesh, a quienes escogió, fue recibido arriba;
3 οἷς καὶ παρέστησεν ἑαυτὸν ζῶντα μετὰ τὸ παθεῖν αὐτὸν ἐν πολλοῖς τεκμηρίοις, δι’ ἡμερῶν τεσσεράκοντα ὀπτανόμενος αὐτοῖς καὶ λέγων τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ.
3 ois kai parestesen heauton zonta meta to pathein auton en pollois tekmeriois, di’ hemeron tesserakonta optanomenos autois kai legon ta peri tes basileias tou theou.
3 a quienes también se presentó a sí mismo vivo después de su padecer, con muchas pruebas, por cuarenta días apareciéndoseles y hablando las cosas acerca del reino de Elohim.
4 καὶ συναλιζόμενος παρήγγειλεν αὐτοῖς ἀπὸ Ἱεροσολύμων μὴ χωρίζεσθαι, ἀλλὰ περιμένειν τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ πατρὸς ἣν ἠκούσατέ μου·
4 kai synalizomenos pareggeilen autois apo HIerosolymon me jorizesthai, alla perimenein ten epaggelian tou patros hen ekousate mou.
4 Y estando reunido con ellos, les mandó que no se ausentaran de Ierushaláim, sino que esperaran la promesa del Padre, la cual oyeron de mí;
5 ὅτι Ἰωάννης μὲν ἐβάπτισεν ὕδατι, ὑμεῖς δὲ ἐν πνεύματι βαπτισθήσεσθε ἁγίῳ οὐ μετὰ πολλὰς ταύτας ἡμέρας.
5 hoti Ioannes men ebaptisen hydati, hymeis de en pneumati baptisthesesthe hagio ou meta pollas tautas hemeras.
5 porque Iojanan ciertamente bautizó con agua, pero ustedes en espíritu santo serán bautizados no después de muchos de estos días.
6 Οἱ μὲν οὖν συνελθόντες ἠρώτων αὐτὸν λέγοντες, Κύριε, εἰ ἐν τῷ χρόνῳ τούτῳ ἀποκαθιστάνεις τὴν βασιλείαν τῷ Ἰσραήλ;
6 Oi men oun synelthontes eroton auton legontes, Kyrie, ei en to jrono touto apokathistaneis ten basileian to Israel;
6 Entonces, los que se habían reunido le preguntaron, diciendo: adón, ¿si en este tiempo restauras el reino a Israel?
7 εἶπεν δὲ πρὸς αὐτούς, Οὐχ ὑμῶν ἐστιν γνῶναι χρόνους ἢ καιροὺς οὓς ὁ πατὴρ ἔθετο ἐν τῇ ἰδίᾳ ἐξουσίᾳ·
7 eipen de pros autous, Ouj hymon estin gnonai jronous e kairous ous ho pater etheto en te idia exousia.
7 Y les dijo: No les toca a ustedes conocer tiempos o momentos que el Padre puso en su propia autoridad;
8 ἀλλὰ λήμψεσθε δύναμιν ἐπελθόντος τοῦ ἁγίου πνεύματος ἐφ’ ὑμᾶς, καὶ ἔσεσθέ μου μάρτυρες ἔν τε Ἰερουσαλὴμ καὶ [ἐν] πάσῃ τῇ Ἰουδαίᾳ καὶ Σαμαρείᾳ καὶ ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς.
8 alla lempsesthe dynamin epelthontos tou hagiou pneumatos ef’ hymas, kai esesthe mou martyres en te Ierousalem kai [en] pase te Ioudaia kai Samareia kai heos esjatou tes ges.
8 pero recibirán poder cuando haya venido sobre ustedes la rúaj haqódesh, y serán mis testigos tanto en Ierushaláim como en toda Iehudá y Shomrón, y hasta el extremo de la tierra.
9 καὶ ταῦτα εἰπὼν βλεπόντων αὐτῶν ἐπήρθη, καὶ νεφέλη ὑπέλαβεν αὐτὸν ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν.
9 kai tauta eipon bleponton auton eperthe, kai nefele hypelaben auton apo ton ofthalmon auton.
9 Y habiendo dicho estas cosas, viéndolo ellos, fue elevado, y una nube lo recibió lejos de sus ojos.
10 καὶ ὡς ἀτενίζοντες ἦσαν εἰς τὸν οὐρανὸν πορευομένου αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο παρειστήκεισαν αὐτοῖς ἐν ἐσθήσεσι λευκαῖς,
10 kai hos atenizontes esan eis ton ouranon poreuomenou autou, kai idou andres dyo pareistekeisan autois en esthesesi leukais,
10 Y mientras estaban mirando fijamente al cielo mientras él iba, he aquí, dos hombres se pusieron junto a ellos con vestiduras blancas,
11 οἳ καὶ εἶπαν, Ἄνδρες Γαλιλαῖοι, τί ἑστήκατε [ἐμ]βλέποντες εἰς τὸν οὐρανόν; οὗτος ὁ Ἰησοῦς ὁ ἀναλημφθεὶς ἀφ’ ὑμῶν εἰς τὸν οὐρανὸν οὕτως ἐλεύσεται ὃν τρόπον ἐθεάσασθε αὐτὸν πορευόμενον εἰς τὸν οὐρανόν.
11 oi kai eipan, Andres Galilaioi, ti hestekate [em]blepontes eis ton ouranon; outos ho Iesous ho analemftheis af’ hymon eis ton ouranon outos eleusetai hon tropon etheasasthe auton poreuomenon eis ton ouranon.
11 los cuales también dijeron: Hombres galileos, ¿por qué están de pie mirando fijamente al cielo? Este Iehoshúa, el que fue recibido arriba de ustedes al cielo, así vendrá de la manera que lo vieron ir al cielo.
12 Τότε ὑπέστρεψαν εἰς Ἰερουσαλὴμ ἀπὸ ὄρους τοῦ καλουμένου Ἐλαιῶνος, ὅ ἐστιν ἐγγὺς Ἰερουσαλὴμ σαββάτου ἔχον ὁδόν.
12 Tote hypestrepsan eis Ierousalem apo orous tou kaloumenou Elaionos, ho estin eggys Ierousalem sabbatou ejon hodon.
12 Entonces regresaron a Ierushaláim desde el monte llamado de los Olivos, el cual está cerca de Ierushaláim, camino de un Shabat.
13 καὶ ὅτε εἰσῆλθον, εἰς τὸ ὑπερῷον ἀνέβησαν οὗ ἦσαν καταμένοντες, ὅ τε Πέτρος καὶ Ἰωάννης καὶ Ἰάκωβος καὶ Ἀνδρέας, Φίλιππος καὶ Θωμᾶς, Βαρθολομαῖος καὶ Μαθθαῖος, Ἰάκωβος Ἁλφαίου καὶ Σίμων ὁ ζηλωτὴς καὶ Ἰούδας Ἰακώβου.
13 kai hote eiselthon, eis to hyperoon anebesan ou esan katamenontes, ho te Petros kai Ioannes kai Iakobos kai Andreas, Filippos kai Thomas, Bartholomaios kai Maththaios, Iakobos HAlfaiou kai Simon ho zelotes kai Ioudas Iakobou.
13 Y cuando entraron, subieron al aposento alto donde estaban hospedándose, tanto Kefa como Iojanan y Iaaqov y Andreas, Philipos y Tomá, Bar-Talmai y Matitiá, Iaaqov de Halfai y Shimon Qanaiá y Iehudá de Iaaqov.
14 οὗτοι πάντες ἦσαν προσκαρτεροῦντες ὁμοθυμαδὸν τῇ προσευχῇ σὺν γυναιξὶν καὶ Μαριὰμ τῇ μητρὶ τοῦ Ἰησοῦ καὶ τοῖς ἀδελφοῖς αὐτοῦ.
14 outoi pantes esan proskarterountes homothymadon te proseuje syn gynaixin kai Mariam te metri tou Iesou kai tois adelfois autou.
14 Todos estos estaban perseverando unánimes en la oración con mujeres y María la madre de Iehoshúa y con sus hermanos.
15 Καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις ταύταις ἀναστὰς Πέτρος ἐν μέσῳ τῶν ἀδελφῶν εἶπεν {ἦν τε ὄχλος ὀνομάτων ἐπὶ τὸ αὐτὸ ὡσεὶ ἑκατὸν εἴκοσι},
15 Kai en tais hemerais tautais anastas Petros en meso ton adelfon eipen {en te ojlos onomaton epi to auto hosei hekaton eikosi},
15 Y en estos días, levantándose Kefa en medio de los hermanos, dijo (era una multitud de nombres juntos como ciento veinte):
16 Ἄνδρες ἀδελφοί, ἔδει πληρωθῆναι τὴν γραφὴν ἣν προεῖπεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ στόματος Δαυὶδ περὶ Ἰούδα τοῦ γενομένου ὁδηγοῦ τοῖς συλλαβοῦσιν Ἰησοῦν,
16 Andres adelfoi, edei plerothenai ten grafen hen proeipen to pneuma to hagion dia stomatos Dauid peri Iouda tou genomenou hodegou tois syllabousin Iesoun,
16 Hombres hermanos, era necesario que se cumpliera la Escritura que la rúaj haqódesh predijo por boca de David acerca de Iehudá, el que llegó a ser guía de los que prendieron a Iehoshúa,
17 ὅτι κατηριθμημένος ἦν ἐν ἡμῖν καὶ ἔλαχεν τὸν κλῆρον τῆς διακονίας ταύτης.
17 hoti katerithmemenos en en hemin kai elajen ton kleron tes diakonias tautes.
17 porque estaba contado entre nosotros y obtuvo la suerte de este ministerio.
18 Οὗτος μὲν οὖν ἐκτήσατο χωρίον ἐκ μισθοῦ τῆς ἀδικίας, καὶ πρηνὴς γενόμενος ἐλάκησεν μέσος, καὶ ἐξεχύθη πάντα τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ.
18 Outos men oun ektesato jorion ek misthou tes adikias, kai prenes genomenos elakesen mesos, kai exejythe panta ta splagjna autou.
18 Este, pues, adquirió un campo con el salario de la injusticia, y cayendo de cabeza, se reventó por el medio, y se derramaron todas sus entrañas.
19 καὶ γνωστὸν ἐγένετο πᾶσι τοῖς κατοικοῦσιν Ἰερουσαλήμ, ὥστε κληθῆναι τὸ χωρίον ἐκεῖνο τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ αὐτῶν Ἁκελδαμάχ, τοῦτ’ ἔστιν, Χωρίον Αἵματος.
19 kai gnoston egeneto pasi tois katoikousin Ierousalem, hoste klethenai to jorion ekeino te idia dialekto auton HAkeldamaj, tout’ estin, Jorion Aimatos.
19 Y llegó a ser conocido por todos los que habitan en Ierushaláim, de modo que aquel campo fue llamado en su propia lengua Jaqal Demá, esto es, Campo de Sangre.
20 Γέγραπται γὰρ ἐν βίβλῳ ψαλμῶν, Γενηθήτω ἡ ἔπαυλις αὐτοῦ ἔρημος καὶ μὴ ἔστω ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ, καί, Τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λαβέτω ἕτερος.
20 Gegraptai gar en biblo psalmon, Genetheto he epaulis autou eremos kai me esto ho katoikon en aute, kai, Ten episkopen autou labeto heteros.
20 Porque está escrito en el libro de los Salmos: Sea su morada desierta, y no haya quien habite en ella; y: Su oficio tómelo otro.
21 δεῖ οὖν τῶν συνελθόντων ἡμῖν ἀνδρῶν ἐν παντὶ χρόνῳ ᾧ εἰσῆλθεν καὶ ἐξῆλθεν ἐφ’ ἡμᾶς ὁ κύριος Ἰησοῦς,
21 dei oun ton synelthonton hemin andron en panti jrono ho eiselthen kai exelthen ef’ hemas ho kyrios Iesous,
21 Es necesario, pues, de los hombres que se reunieron con nosotros en todo el tiempo en que entró y salió entre nosotros el adón Iehoshúa,
22 ἀρξάμενος ἀπὸ τοῦ βαπτίσματος Ἰωάννου ἕως τῆς ἡμέρας ἧς ἀνελήμφθη ἀφ’ ἡμῶν, μάρτυρα τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ σὺν ἡμῖν γενέσθαι ἕνα τούτων.
22 arxamenos apo tou baptismatos Ioannou heos tes hemeras hes anelemfthe af’ hemon, martyra tes anastaseos autou syn hemin genesthai hena touton.
22 comenzando desde la tevilá de Iojanan hasta el día en que fue recibido arriba de nosotros, que uno de estos llegue a ser testigo con nosotros de su resurrección.
23 καὶ ἔστησαν δύο, Ἰωσὴφ τὸν καλούμενον Βαρσαββᾶν, ὃς ἐπεκλήθη Ἰοῦστος, καὶ Μαθθίαν.
23 kai estesan dyo, Iosef ton kaloumenon Barsabban, hos epeklethe Ioustos, kai Maththian.
23 Y propusieron a dos: a Iosef, llamado Bar Shabá, que fue llamado Justo, y a Matiá.
24 καὶ προσευξάμενοι εἶπαν, Σὺ κύριε, καρδιογνῶστα πάντων, ἀνάδειξον ὃν ἐξελέξω ἐκ τούτων τῶν δύο ἕνα
24 kai proseuxamenoi eipan, Sy kyrie, kardiognosta panton, anadeixon hon exelexo ek touton ton dyo hena
24 Y habiendo orado, dijeron: Tú, Hashem, conocedor de los corazones de todos, muestra a cuál de estos dos escogiste,
25 λαβεῖν τὸν τόπον τῆς διακονίας ταύτης καὶ ἀποστολῆς, ἀφ’ ἧς παρέβη Ἰούδας πορευθῆναι εἰς τὸν τόπον τὸν ἴδιον.
25 labein ton topon tes diakonias tautes kai apostoles, af’ hes parebe Ioudas poreuthenai eis ton topon ton idion.
25 para recibir el lugar de este servicio y comosión, del cual Iehudá se desvió para irse a su propio lugar.
26 καὶ ἔδωκαν κλήρους αὐτοῖς, καὶ ἔπεσεν ὁ κλῆρος ἐπὶ Μαθθίαν, καὶ συγκατεψηφίσθη μετὰ τῶν ἕνδεκα ἀποστόλων.
26 kai edokan klerous autois, kai epesen ho kleros epi Maththian, kai sygkatepsefisthe meta ton hendeka apostolon.
26 Y les echaron suertes, y la suerte cayó sobre Matiá; y fue contado con los once emisarios.
1 Καὶ ἐν τῷ συμπληροῦσθαι τὴν ἡμέραν τῆς πεντηκοστῆς ἦσαν πάντες ὁμοῦ ἐπὶ τὸ αὐτό.
1 Kai en to symplerousthai ten hemeran tes pentekostes esan pantes homou epi to auto.
1 Y al cumplirse el día de Shavuot, estaban todos unánimes juntos.
2 καὶ ἐγένετο ἄφνω ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἦχος ὥσπερ φερομένης πνοῆς βιαίας καὶ ἐπλήρωσεν ὅλον τὸν οἶκον οὗ ἦσαν καθήμενοι·
2 kai egeneto afno ek tou ouranou ejos hosper feromenes pnoes biaias kai eplerosen holon ton oikon ou esan kathemenoi.
2 Y se hizo de repente del cielo un sonido como de un viento impetuoso que viene, y llenó toda la casa donde estaban sentados;
3 καὶ ὤφθησαν αὐτοῖς διαμεριζόμεναι γλῶσσαι ὡσεὶ πυρός, καὶ ἐκάθισεν ἐφ’ ἕνα ἕκαστον αὐτῶν,
3 kai ofthesan autois diamerizomenai glossai hosei pyros, kai ekathisen ef’ hena hekaston auton,
3 y se les aparecieron lenguas que se repartían como de fuego, y se asentó sobre cada uno de ellos,
4 καὶ ἐπλήσθησαν πάντες πνεύματος ἁγίου, καὶ ἤρξαντο λαλεῖν ἑτέραις γλώσσαις καθὼς τὸ πνεῦμα ἐδίδου ἀποφθέγγεσθαι αὐτοῖς.
4 kai eplesthesan pantes pneumatos hagiou, kai erxanto lalein heterais glossais kathos to pneuma edidou apoftheggesthai autois.
4 y fueron llenos todos de rúaj haqódesh, y comenzaron a hablar en otras lenguas como el espíritu les daba que se expresaran.
5 Ἦσαν δὲ εἰς Ἰερουσαλὴμ κατοικοῦντες Ἰουδαῖοι, ἄνδρες εὐλαβεῖς ἀπὸ παντὸς ἔθνους τῶν ὑπὸ τὸν οὐρανόν·
5 Esan de eis Ierousalem katoikountes Ioudaioi, andres eulabeis apo pantos ethnous ton hypo ton ouranon.
5 Habitaban entonces en Ierushaláim iehudim, hombres piadosos de toda nación de las que están bajo el cielo;
6 γενομένης δὲ τῆς φωνῆς ταύτης συνῆλθεν τὸ πλῆθος καὶ συνεχύθη, ὅτι ἤκουον εἷς ἕκαστος τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ λαλούντων αὐτῶν.
6 genomenes de tes fones tautes synelthen to plethos kai synejythe, hoti ekouon eis hekastos te idia dialekto lalounton auton.
6 y hecha esta voz, se juntó la multitud y se confundió, porque oía cada uno en su propia lengua hablarles.
7 ἐξίσταντο δὲ καὶ ἐθαύμαζον λέγοντες, Οὐχ ἰδοὺ ἅπαντες οὗτοί εἰσιν οἱ λαλοῦντες Γαλιλαῖοι;
7 existanto de kai ethaumazon legontes, Ouj idou hapantes outoi eisin oi lalountes Galilaioi;
7 Y estaban fuera de sí y se maravillaban, diciendo: ¿No he aquí que todos estos que hablan son galileos?
8 καὶ πῶς ἡμεῖς ἀκούομεν ἕκαστος τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ ἡμῶν ἐν ᾗ ἐγεννήθημεν;
8 kai pos hemeis akouomen hekastos te idia dialekto hemon en he egennethemen;
8 ¿Y cómo nosotros oímos cada uno en nuestra propia lengua en la que nacimos?
9 Πάρθοι καὶ Μῆδοι καὶ Ἐλαμῖται, καὶ οἱ κατοικοῦντες τὴν Μεσοποταμίαν, Ἰουδαίαν τε καὶ Καππαδοκίαν, Πόντον καὶ τὴν Ἀσίαν,
9 Parthoi kai Medoi kai Elamitai, kai oi katoikountes ten Mesopotamian, Ioudaian te kai Kappadokian, Ponton kai ten Asian,
9 Partos y medos y elamitas, y los que habitan la Mesopotamia, Iehudá y Capadocia, Ponto y el Asia,
10 Φρυγίαν τε καὶ Παμφυλίαν, Αἴγυπτον καὶ τὰ μέρη τῆς Λιβύης τῆς κατὰ Κυρήνην, καὶ οἱ ἐπιδημοῦντες Ῥωμαῖοι,
10 Frygian te kai Pamfylian, Aigypton kai ta mere tes Libyes tes kata Kyrenen, kai oi epidemountes Romaioi,
10 Frigia y Panfilia, Mitzraim y las partes de Luv la que está junto a Qurini, y los romanos que residen,
11 Ἰουδαῖοί τε καὶ προσήλυτοι, Κρῆτες καὶ Ἄραβες, ἀκούομεν λαλούντων αὐτῶν ταῖς ἡμετέραις γλώσσαις τὰ μεγαλεῖα τοῦ θεοῦ.
11 Ioudaioi te kai proselytoi, Kretes kai Arabes, akouomen lalounton auton tais hemeterais glossais ta megaleia tou theou.
11 tanto iehudim como prosélitos, cretenses y árabes, les oímos hablar en nuestras lenguas las grandezas de Elohim.
12 ἐξίσταντο δὲ πάντες καὶ διηπόρουν, ἄλλος πρὸς ἄλλον λέγοντες, Τί θέλει τοῦτο εἶναι;
12 existanto de pantes kai dieporoun, allos pros allon legontes, Ti thelei touto einai;
12 Y estaban fuera de sí todos y estaban perplejos, diciendo uno a otro: ¿Qué quiere ser esto?
13 ἕτεροι δὲ διαχλευάζοντες ἔλεγον ὅτι Γλεύκους μεμεστωμένοι εἰσίν.
13 heteroi de diajleuazontes elegon hoti Gleukous memestomenoi eisin.
13 Pero otros burlándose decían: Que están llenos de vino dulce.
14 Σταθεὶς δὲ ὁ Πέτρος σὺν τοῖς ἕνδεκα ἐπῆρεν τὴν φωνὴν αὐτοῦ καὶ ἀπεφθέγξατο αὐτοῖς, Ἄνδρες Ἰουδαῖοι καὶ οἱ κατοικοῦντες Ἰερουσαλὴμ πάντες, τοῦτο ὑμῖν γνωστὸν ἔστω καὶ ἐνωτίσασθε τὰ ῥήματά μου.
14 Statheis de ho Petros syn tois hendeka eperen ten fonen autou kai apefthegxato autois, Andres Ioudaioi kai oi katoikountes Ierousalem pantes, touto hymin gnoston esto kai enotisasthe ta remata mou.
14 Pero poniéndose en pie Kefa con los once, levantó su voz y les habló: Hombres iehudim y todos los que habitan en Ierushaláim, esto les sea conocido y presten atención a mis palabras.
15 οὐ γὰρ ὡς ὑμεῖς ὑπολαμβάνετε οὗτοι μεθύουσιν, ἔστιν γὰρ ὥρα τρίτη τῆς ἡμέρας,
15 ou gar hos hymeis hypolambanete outoi methyousin, estin gar hora trite tes hemeras,
15 Porque no, como ustedes suponen, estos están borrachos, pues es la hora tercera del día,
16 ἀλλὰ τοῦτό ἐστιν τὸ εἰρημένον διὰ τοῦ προφήτου Ἰωήλ,
16 alla touto estin to eiremenon dia tou profetou Ioel,
16 sino que esto es lo dicho por medio del profeta Ioel:
17 Καὶ ἔσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις, λέγει ὁ θεός, ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα, καὶ προφητεύσουσιν οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν, καὶ οἱ νεανίσκοι ὑμῶν ὁράσεις ὄψονται, καὶ οἱ πρεσβύτεροι ὑμῶν ἐνυπνίοις ἐνυπνιασθήσονται·
17 Kai estai en tais esjatais hemerais, legei ho theos, ekjeo apo tou pneumatos mou epi pasan sarka, kai profeteusousin oi huioi hymon kai ai thygateres hymon, kai oi neaniskoi hymon horaseis opsontai, kai oi presbyteroi hymon enypniois enypniasthesontai.
17 Y será en los últimos días, dice Elohim, derramaré de mi espíritu sobre toda carne, y profetizarán sus hijos y sus hijas, y sus jóvenes visiones verán, y sus ancianos sueños soñarán;
18 καί γε ἐπὶ τοὺς δούλους μου καὶ ἐπὶ τὰς δούλας μου ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου, καὶ προφητεύσουσιν.
18 kai ge epi tous doulous mou kai epi tas doulas mou en tais hemerais ekeinais ekjeo apo tou pneumatos mou, kai profeteusousin.
18 y aun sobre mis siervos y sobre mis siervas en aquellos días derramaré de mi espíritu, y profetizarán.
19 καὶ δώσω τέρατα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω καὶ σημεῖα ἐπὶ τῆς γῆς κάτω, αἷμα καὶ πῦρ καὶ ἀτμίδα καπνοῦ·
19 kai doso terata en to ourano ano kai semeia epi tes ges kato, aima kai pyr kai atmida kapnou.
19 Y daré prodigios en el cielo arriba y señales sobre la tierra abajo, sangre y fuego y vapor de humo;
20 ὁ ἥλιος μεταστραφήσεται εἰς σκότος καὶ ἡ σελήνη εἰς αἷμα πρὶν ἐλθεῖν ἡμέραν κυρίου τὴν μεγάλην καὶ ἐπιφανῆ.
20 ho helios metastrafesetai eis skotos kai he selene eis aima prin elthein hemeran kyriou ten megalen kai epifane.
20 el sol se convertirá en tinieblas y la luna en sangre antes que venga el día de Hashem, el grande y manifiesto.
21 καὶ ἔσται πᾶς ὃς ἂν ἐπικαλέσηται τὸ ὄνομα κυρίου σωθήσεται.
21 kai estai pas hos an epikalesetai to onoma kyriou sothesetai.
21 Y será que todo aquel que invoque el nombre de Hashem será salvo.
22 Ἄνδρες Ἰσραηλῖται, ἀκούσατε τοὺς λόγους τούτους· Ἰησοῦν τὸν Ναζωραῖον, ἄνδρα ἀποδεδειγμένον ἀπὸ τοῦ θεοῦ εἰς ὑμᾶς δυνάμεσι καὶ τέρασι καὶ σημείοις οἷς ἐποίησεν δι’ αὐτοῦ ὁ θεὸς ἐν μέσῳ ὑμῶν, καθὼς αὐτοὶ οἴδατε,
22 Andres Israelitai, akousate tous logous toutous. Iesoun ton Nazoraion, andra apodedeigmenon apo tou theou eis hymas dynamesi kai terasi kai semeiois ois epoiesen di’ autou ho theos en meso hymon, kathos autoi oidate,
22 Hombres israelitas, oigan estas palabras: Iehoshúa de Natzrat, hombre demostrado por Elohim a ustedes con poderes y prodigios y señales que Elohim hizo por medio de él en medio de ustedes, como ustedes mismos saben,
23 τοῦτον τῇ ὡρισμένῃ βουλῇ καὶ προγνώσει τοῦ θεοῦ ἔκδοτον διὰ χειρὸς ἀνόμων προσπήξαντες ἀνείλατε,
23 touton te horismene boule kai prognosei tou theou ekdoton dia jeiros anomon prospexantes aneilate,
23 a este, por el determinado consejo y presciencia de Elohim entregado, por mano de inicuos clavándolo mataron,
24 ὃν ὁ θεὸς ἀνέστησεν λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου, καθότι οὐκ ἦν δυνατὸν κρατεῖσθαι αὐτὸν ὑπ’ αὐτοῦ·
24 hon ho theos anestesen lysas tas odinas tou thanatou, kathoti ouk en dynaton krateisthai auton hyp’ autou.
24 al cual Elohim resucitó, habiendo soltado los dolores de la muerte, puesto que no era posible que fuera retenido por ella;
25 Δαυὶδ γὰρ λέγει εἰς αὐτόν, Προορώμην τὸν κύριον ἐνώπιόν μου διὰ παντός, ὅτι ἐκ δεξιῶν μού ἐστιν ἵνα μὴ σαλευθῶ.
25 Dauid gar legei eis auton, Prooromen ton kyrion enopion mou dia pantos, hoti ek dexion mou estin hina me saleutho.
25 porque David dice en él: Veía a Hashem delante de mí siempre, porque está a mi diestra para que no sea conmovido.
26 διὰ τοῦτο ηὐφράνθη ἡ καρδία μου καὶ ἠγαλλιάσατο ἡ γλῶσσά μου, ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ’ ἐλπίδι·
26 dia touto eufranthe he kardia mou kai egalliasato he glossa mou, eti de kai he sarx mou kataskenosei ep’ elpidi.
26 Por esto se alegró mi corazón y se regocijó mi lengua, y aun mi carne reposará sobre esperanza;
27 ὅτι οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν.
27 hoti ouk egkataleipseis ten psyjen mou eis haden, oude doseis ton hosion sou idein diafthoran.
27 porque no dejarás mi alma en el Sheol, ni darás a tu santo ver corrupción.
28 ἐγνώρισάς μοι ὁδοὺς ζωῆς, πληρώσεις με εὐφροσύνης μετὰ τοῦ προσώπου σου.
28 egnorisas moi hodous zoes, pleroseis me eufrosynes meta tou prosopou sou.
28 Me diste a conocer caminos de vida, me llenarás de alegría con tu rostro.
29 Ἄνδρες ἀδελφοί, ἐξὸν εἰπεῖν μετὰ παρρησίας πρὸς ὑμᾶς περὶ τοῦ πατριάρχου Δαυίδ, ὅτι καὶ ἐτελεύτησεν καὶ ἐτάφη καὶ τὸ μνῆμα αὐτοῦ ἔστιν ἐν ἡμῖν ἄχρι τῆς ἡμέρας ταύτης·
29 Andres adelfoi, exon eipein meta parresias pros hymas peri tou patriarjou Dauid, hoti kai eteleutesen kai etafe kai to mnema autou estin en hemin ajri tes hemeras tautes.
29 Hombres hermanos, siendo lícito decir con franqueza a ustedes acerca del patriarca David, que también murió y fue sepultado y su sepulcro está entre nosotros hasta este día;
30 προφήτης οὖν ὑπάρχων, καὶ εἰδὼς ὅτι ὅρκῳ ὤμοσεν αὐτῷ ὁ θεὸς ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ καθίσαι ἐπὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ,
30 profetes oun hyparjon, kai eidos hoti horko omosen auto ho theos ek karpou tes osfyos autou kathisai epi ton thronon autou,
30 profeta por tanto siendo, y sabiendo que con juramento le juró Elohim que del fruto de su lomo sentaría sobre su trono,
31 προϊδὼν ἐλάλησεν περὶ τῆς ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ὅτι οὔτε ἐγκατελείφθη εἰς ᾅδην οὔτε ἡ σὰρξ αὐτοῦ εἶδεν διαφθοράν.
31 proidon elalesen peri tes anastaseos tou Jristou hoti oute egkateleifthe eis haden oute he sarx autou eiden diafthoran.
31 habiendo visto de antemano habló acerca de la resurrección del Mashíaj, que ni fue dejado en el Sheol ni su carne vio corrupción.
32 τοῦτον τὸν Ἰησοῦν ἀνέστησεν ὁ θεός, οὗ πάντες ἡμεῖς ἐσμεν μάρτυρες.
32 touton ton Iesoun anestesen ho theos, ou pantes hemeis esmen martyres.
32 A este Iehoshúa resucitó Elohim, de lo cual todos nosotros somos testigos.
33 τῇ δεξιᾷ οὖν τοῦ θεοῦ ὑψωθεὶς τήν τε ἐπαγγελίαν τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου λαβὼν παρὰ τοῦ πατρὸς ἐξέχεεν τοῦτο ὃ ὑμεῖς [καὶ] βλέπετε καὶ ἀκούετε.
33 te dexia oun tou theou hypsotheis ten te epaggelian tou pneumatos tou hagiou labon para tou patros exejeen touto ho hymeis [kai] blepete kai akouete.
33 A la diestra pues de Elohim siendo exaltado, y la promesa de la rúaj haqódesh habiendo recibido del Padre, derramó esto que ustedes ven y oyen.
34 οὐ γὰρ Δαυὶδ ἀνέβη εἰς τοὺς οὐρανούς, λέγει δὲ αὐτός, Εἶπεν [ὁ] κύριος τῷ κυρίῳ μου, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου
34 ou gar Dauid anebe eis tous ouranous, legei de autos, Eipen [ho] kyrios to kyrio mou, Kathou ek dexion mou
34 Porque David no subió a los cielos, pero él mismo dice: Dijo Hashem a mi adón: Siéntate a mi diestra,
35 ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου.
35 heos an tho tous ejthrous sou hypopodion ton podon sou.
35 hasta que ponga a tus enemigos por estrado de tus pies.
36 ἀσφαλῶς οὖν γινωσκέτω πᾶς οἶκος Ἰσραὴλ ὅτι καὶ κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ἐποίησεν ὁ θεός, τοῦτον τὸν Ἰησοῦν ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε.
36 asfalos oun ginosketo pas oikos Israel hoti kai kyrion auton kai Jriston epoiesen ho theos, touton ton Iesoun hon hymeis estaurosate.
36 Con seguridad sepa pues toda casa de Israel que tanto adón como Mashíaj lo hizo Elohim, a este Iehoshúa a quien ustedes crucificaron.
37 Ἀκούσαντες δὲ κατενύγησαν τὴν καρδίαν, εἶπόν τε πρὸς τὸν Πέτρον καὶ τοὺς λοιποὺς ἀποστόλους, Τί ποιήσωμεν, ἄνδρες ἀδελφοί;
37 Akousantes de katenygesan ten kardian, eipon te pros ton Petron kai tous loipous apostolous, Ti poiesomen, andres adelfoi;
37 Y oyendo, fueron compungidos de corazón, y dijeron a Pedro y a los demás emisarios: ¿Qué haremos, hombres hermanos?
38 Πέτρος δὲ πρὸς αὐτούς, Μετανοήσατε, [φησίν,] καὶ βαπτισθήτω ἕκαστος ὑμῶν ἐπὶ τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς ἄφεσιν τῶν ἁμαρτιῶν ὑμῶν, καὶ λήμψεσθε τὴν δωρεὰν τοῦ ἁγίου πνεύματος·
38 Petros de pros autous, Metanoesate, [fesin,] kai baptistheto hekastos hymon epi to onomati Iesou Jristou eis afesin ton hamartion hymon, kai lempsesthe ten dorean tou hagiou pneumatos.
38 Y Pedro a ellos: Arrepiéntanse, y bautícese cada uno de ustedes sobre el nombre de Iehoshúa haMashíaj para perdón de los pecados de ustedes, y recibirán el don de la rúaj haqódesh;
39 ὑμῖν γάρ ἐστιν ἡ ἐπαγγελία καὶ τοῖς τέκνοις ὑμῶν καὶ πᾶσιν τοῖς εἰς μακρὰν ὅσους ἂν προσκαλέσηται κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν.
39 hymin gar estin he epaggelia kai tois teknois hymon kai pasin tois eis makran hosous an proskalesetai kyrios ho theos hemon.
39 porque para ustedes es la promesa y para sus hijos y para todos los que están lejos, a cuantos llame Hashem Elohim nuestro.
40 ἑτέροις τε λόγοις πλείοσιν διεμαρτύρατο, καὶ παρεκάλει αὐτοὺς λέγων, Σώθητε ἀπὸ τῆς γενεᾶς τῆς σκολιᾶς ταύτης.
40 heterois te logois pleiosin diemartyrato, kai parekalei autous legon, Sothete apo tes geneas tes skolias tautes.
40 Y con otras muchas palabras testificaba y les exhortaba, diciendo: Sálvense de esta generación torcida.
41 οἱ μὲν οὖν ἀποδεξάμενοι τὸν λόγον αὐτοῦ ἐβαπτίσθησαν, καὶ προσετέθησαν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ψυχαὶ ὡσεὶ τρισχίλιαι.
41 oi men oun apodexamenoi ton logon autou ebaptisthesan, kai prosetethesan en te hemera ekeine psyjai hosei trisjiliai.
41 Entonces los que recibieron su palabra fueron bautizados, y fueron añadidas en aquel día almas como tres mil.
42 ἦσαν δὲ προσκαρτεροῦντες τῇ διδαχῇ τῶν ἀποστόλων καὶ τῇ κοινωνίᾳ, τῇ κλάσει τοῦ ἄρτου καὶ ταῖς προσευχαῖς.
42 esan de proskarterountes te didaje ton apostolon kai te koinonia, te klasei tou artou kai tais proseujais.
42 Y estaban perseverando en la enseñanza de los emisarios y en la comunión, en el betziat haléjem y en las oraciones.
43 Ἐγίνετο δὲ πάσῃ ψυχῇ φόβος, πολλά τε τέρατα καὶ σημεῖα διὰ τῶν ἀποστόλων ἐγίνετο.
43 Egineto de pase psyje fobos, polla te terata kai semeia dia ton apostolon egineto.
43 Y sobrevenía a toda alma temor, y muchos prodigios y señales se hacían por medio de los emisarios.
44 πάντες δὲ οἱ πιστεύοντες ἦσαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ εἶχον ἅπαντα κοινά,
44 pantes de oi pisteuontes esan epi to auto kai eijon hapanta koina,
44 Y todos los que creían estaban juntos y tenían todas las cosas comunes,
45 καὶ τὰ κτήματα καὶ τὰς ὑπάρξεις ἐπίπρασκον καὶ διεμέριζον αὐτὰ πᾶσιν καθότι ἄν τις χρείαν εἶχεν·
45 kai ta ktemata kai tas hyparxeis epipraskon kai diemerizon auta pasin kathoti an tis jreian eijen.
45 y vendían las posesiones y las haciendas y las repartían a todos según cada uno tenía necesidad;
46 καθ’ ἡμέραν τε προσκαρτεροῦντες ὁμοθυμαδὸν ἐν τῷ ἱερῷ, κλῶντές τε κατ’ οἶκον ἄρτον, μετελάμβανον τροφῆς ἐν ἀγαλλιάσει καὶ ἀφελότητι καρδίας,
46 kath’ hemeran te proskarterountes homothymadon en to hiero, klontes te kat’ oikon arton, metelambanon trofes en agalliasei kai afeloteti kardias,
46 y cada día perseverando unánimes en el Bet Hamiqdash, y partiendo el pan en casa, tomaban alimento con alegría y sencillez de corazón,
47 αἰνοῦντες τὸν θεὸν καὶ ἔχοντες χάριν πρὸς ὅλον τὸν λαόν. ὁ δὲ κύριος προσετίθει τοὺς σῳζομένους καθ’ ἡμέραν ἐπὶ τὸ αὐτό.
47 ainountes ton theon kai ejontes jarin pros holon ton laon. ho de kyrios prosetithei tous sozomenous kath’ hemeran epi to auto.
47 alabando a Elohim y teniendo gracia para con todo el pueblo. Y Hashem añadía a los salvados cada día a ellos.
1 Πέτρος δὲ καὶ Ἰωάννης ἀνέβαινον εἰς τὸ ἱερὸν ἐπὶ τὴν ὥραν τῆς προσευχῆς τὴν ἐνάτην.
1 Petros de kai Ioannes anebainon eis to hieron epi ten horan tes proseujes ten enaten.
1 Kefa y Iojanan subían al Bet Hamiqdash a la hora de la oración, la novena.
2 καί τις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὐτοῦ ὑπάρχων ἐβαστάζετο, ὃν ἐτίθουν καθ’ ἡμέραν πρὸς τὴν θύραν τοῦ ἱεροῦ τὴν λεγομένην Ὡραίαν τοῦ αἰτεῖν ἐλεημοσύνην παρὰ τῶν εἰσπορευομένων εἰς τὸ ἱερόν·
2 kai tis aner jolos ek koilias metros autou hyparjon ebastazeto, hon etithoun kath’ hemeran pros ten thyran tou hierou ten legomenen HOraian tou aitein eleemosynen para ton eisporeuomenon eis to hieron.
2 Y cierto hombre cojo desde el vientre de su madre era llevado, a quien ponían cada día junto a la puerta del Bet Hamiqdash, la llamada Shaar Nikanor, para pedir limosna de los que entraban al Bet Hamiqdash.
3 ὃς ἰδὼν Πέτρον καὶ Ἰωάννην μέλλοντας εἰσιέναι εἰς τὸ ἱερὸν ἠρώτα ἐλεημοσύνην λαβεῖν.
3 hos idon Petron kai Ioannen mellontas eisienai eis to hieron erota eleemosynen labein.
3 Este, viendo a Kefa y a Iojanan que iban a entrar al Bet Hamiqdash, pedía recibir limosna.
4 ἀτενίσας δὲ Πέτρος εἰς αὐτὸν σὺν τῷ Ἰωάννῃ εἶπεν, Βλέψον εἰς ἡμᾶς.
4 atenisas de Petros eis auton syn to Ioanne eipen, Blepson eis hemas.
4 Pero Kefa, mirándolo fijamente con Iojanan, dijo: “Mira hacia nosotros”.
5 ὁ δὲ ἐπεῖχεν αὐτοῖς προσδοκῶν τι παρ’ αὐτῶν λαβεῖν.
5 ho de epeijen autois prosdokon ti par’ auton labein.
5 Y él les atendía esperando recibir algo de ellos.
6 εἶπεν δὲ Πέτρος, Ἀργύριον καὶ χρυσίον οὐχ ὑπάρχει μοι, ὃ δὲ ἔχω τοῦτό σοι δίδωμι· ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου [ἔγειρε καὶ] περιπάτει.
6 eipen de Petros, Argyrion kai jrysion ouj hyparjei moi, ho de ejo touto soi didomi. en to onomati Iesou Jristou tou Nazoraiou [egeire kai] peripatei.
6 Dijo entonces Kefa: “Plata y oro no poseo, pero lo que tengo, esto te doy: en el nombre de Iehoshúa el Mashíaj, de Natzrat, [levántate y] anda”.
7 καὶ πιάσας αὐτὸν τῆς δεξιᾶς χειρὸς ἤγειρεν αὐτόν· παραχρῆμα δὲ ἐστερεώθησαν αἱ βάσεις αὐτοῦ καὶ τὰ σφυδρά,
7 kai piasas auton tes dexias jeiros egeiren auton. parajrema de estereothesan ai baseis autou kai ta sfydra,
7 Y tomándolo de la mano derecha, lo levantó; al instante fueron afirmadas sus bases y sus tobillos,
8 καὶ ἐξαλλόμενος ἔστη καὶ περιεπάτει, καὶ εἰσῆλθεν σὺν αὐτοῖς εἰς τὸ ἱερὸν περιπατῶν καὶ ἁλλόμενος καὶ αἰνῶν τὸν θεόν.
8 kai exallomenos este kai periepatei, kai eiselthen syn autois eis to hieron peripaton kai hallomenos kai ainon ton theon.
8 y saltando se puso de pie y andaba, y entró con ellos al Bet Hamiqdash andando y saltando y alabando a Elohim.
9 καὶ εἶδεν πᾶς ὁ λαὸς αὐτὸν περιπατοῦντα καὶ αἰνοῦντα τὸν θεόν,
9 kai eiden pas ho laos auton peripatounta kai ainounta ton theon,
9 Y todo el pueblo lo vio andando y alabando a Elohim;
10 ἐπεγίνωσκον δὲ αὐτὸν ὅτι αὐτὸς ἦν ὁ πρὸς τὴν ἐλεημοσύνην καθήμενος ἐπὶ τῇ Ὡραίᾳ Πύλῃ τοῦ ἱεροῦ, καὶ ἐπλήσθησαν θάμβους καὶ ἐκστάσεως ἐπὶ τῷ συμβεβηκότι αὐτῷ.
10 epeginoskon de auton hoti autos en ho pros ten eleemosynen kathemenos epi te HOraia Pyle tou hierou, kai eplesthesan thambous kai ekstaseos epi to symbebekoti auto.
10 y lo reconocían, que este era el que se sentaba a pedir limosna en Shaar Nikanor del Bet Hamiqdash; y se llenaron de asombro y éxtasis por lo acontecido a él.
11 Κρατοῦντος δὲ αὐτοῦ τὸν Πέτρον καὶ τὸν Ἰωάννην συνέδραμεν πᾶς ὁ λαὸς πρὸς αὐτοὺς ἐπὶ τῇ στοᾷ τῇ καλουμένῃ Σολομῶντος ἔκθαμβοι.
11 Kratountos de autou ton Petron kai ton Ioannen synedramen pas ho laos pros autous epi te stoa te kaloumene Solomontos ekthamboi.
11 Y mientras él se aferraba a Kefa y a Iojanan, todo el pueblo corrió junto a ellos en el Ulam Shlomo, atónitos.
12 ἰδὼν δὲ ὁ Πέτρος ἀπεκρίνατο πρὸς τὸν λαόν, Ἄνδρες Ἰσραηλῖται, τί θαυμάζετε ἐπὶ τούτῳ, ἢ ἡμῖν τί ἀτενίζετε ὡς ἰδίᾳ δυνάμει ἢ εὐσεβείᾳ πεποιηκόσιν τοῦ περιπατεῖν αὐτόν;
12 idon de ho Petros apekrinato pros ton laon, Andres Israelitai, ti thaumazete epi touto, e hemin ti atenizete hos idia dynamei e eusebeia pepoiekosin tou peripatein auton;
12 Viéndolo Kefa, respondió al pueblo: “Hombres israelitas, ¿por qué se maravillan de esto?, ¿o por qué nos miran fijamente como si por propio poder o piedad hubiésemos hecho andar a este?
13 ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ [ὁ θεὸσ] Ἰσαὰκ καὶ [ὁ θεὸσ] Ἰακώβ, ὁ θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν, ἐδόξασεν τὸν παῖδα αὐτοῦ Ἰησοῦν, ὃν ὑμεῖς μὲν παρεδώκατε καὶ ἠρνήσασθε κατὰ πρόσωπον Πιλάτου, κρίναντος ἐκείνου ἀπολύειν·
13 ho theos Abraam kai [ho theos] Isaak kai [ho theos] Iakob, ho theos ton pateron hemon, edoxasen ton paida autou Iesoun, hon hymeis men paredokate kai ernesasthe kata prosopon Pilatou, krinantos ekeinou apolyein.
13 El Elohim de Avraham y [el Elohim] de Itzjaq y [el Elohim] de Iaaqov, el Elohim de nuestros padres, glorificó a su siervo Iehoshúa, a quien ustedes entregaron y negaron ante el rostro de Pilato, habiendo él juzgado soltarlo.
14 ὑμεῖς δὲ τὸν ἅγιον καὶ δίκαιον ἠρνήσασθε, καὶ ᾐτήσασθε ἄνδρα φονέα χαρισθῆναι ὑμῖν,
14 hymeis de ton hagion kai dikaion ernesasthe, kai etesasthe andra fonea jaristhenai hymin,
14 Ustedes negaron al santo y justo, y pidieron que un hombre homicida les fuera concedido;
15 τὸν δὲ ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς ἀπεκτείνατε, ὃν ὁ θεὸς ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, οὗ ἡμεῖς μάρτυρές ἐσμεν.
15 ton de arjegon tes zoes apekteinate, hon ho theos egeiren ek nekron, ou hemeis martyres esmen.
15 pero al príncipe de la vida mataron, a quien Elohim resucitó de entre los muertos, de lo cual nosotros somos testigos.
16 καὶ ἐπὶ τῇ πίστει τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ τοῦτον ὃν θεωρεῖτε καὶ οἴδατε ἐστερέωσεν τὸ ὄνομα αὐτοῦ, καὶ ἡ πίστις ἡ δι’ αὐτοῦ ἔδωκεν αὐτῷ τὴν ὁλοκληρίαν ταύτην ἀπέναντι πάντων ὑμῶν.
16 kai epi te pistei tou onomatos autou touton hon theoreite kai oidate estereosen to onoma autou, kai he pistis he di’ autou edoken auto ten holoklerian tauten apenanti panton hymon.
16 Y en la fe de su nombre, a este a quien ustedes ven y conocen, lo fortaleció su nombre, y la fe que es por medio de él le dio esta completa sanidad ante todos ustedes.
17 καὶ νῦν, ἀδελφοί, οἶδα ὅτι κατὰ ἄγνοιαν ἐπράξατε, ὥσπερ καὶ οἱ ἄρχοντες ὑμῶν·
17 kai nyn, adelfoi, oida hoti kata agnoian epraxate, hosper kai oi arjontes hymon.
17 Y ahora, hermanos, sé que por ignorancia obraron, como también sus gobernantes.
18 ὁ δὲ θεὸς ἃ προκατήγγειλεν διὰ στόματος πάντων τῶν προφητῶν παθεῖν τὸν Χριστὸν αὐτοῦ ἐπλήρωσεν οὕτως.
18 ho de theos ha prokateggeilen dia stomatos panton ton profeton pathein ton Jriston autou eplerosen outos.
18 Pero Elohim así cumplió lo que preanunció por boca de todos los profetas: que su Mashíaj padeciera.
19 μετανοήσατε οὖν καὶ ἐπιστρέψατε εἰς τὸ ἐξαλειφθῆναι ὑμῶν τὰς ἁμαρτίας,
19 metanoesate oun kai epistrepsate eis to exaleifthenai hymon tas hamartias,
19 Arrepiéntanse, pues, y retornen para que sean borradas sus pecados,
20 ὅπως ἂν ἔλθωσιν καιροὶ ἀναψύξεως ἀπὸ προσώπου τοῦ κυρίου καὶ ἀποστείλῃ τὸν προκεχειρισμένον ὑμῖν Χριστόν, Ἰησοῦν,
20 hopos an elthosin kairoi anapsyxeos apo prosopou tou kyriou kai aposteile ton prokejeirismenon hymin Jriston, Iesoun,
20 para que vengan tiempos de refrigerio de la presencia de Hashem, y envíe al Mashíaj preordenado para ustedes, Iehoshúa,
21 ὃν δεῖ οὐρανὸν μὲν δέξασθαι ἄχρι χρόνων ἀποκαταστάσεως πάντων ὧν ἐλάλησεν ὁ θεὸς διὰ στόματος τῶν ἁγίων ἀπ’ αἰῶνος αὐτοῦ προφητῶν.
21 hon dei ouranon men dexasthai ajri jronon apokatastaseos panton hon elalesen ho theos dia stomatos ton hagion ap’ aionos autou profeton.
21 a quien es necesario que el cielo reciba hasta los tiempos de la restauración de todas las cosas, de las cuales habló Elohim por boca de sus santos profetas desde las eras.
22 Μωϋσῆς μὲν εἶπεν ὅτι Προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει κύριος ὁ θεὸς ὑμῶν ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ἂν λαλήσῃ πρὸς ὑμᾶς.
22 Mouses men eipen hoti Profeten hymin anastesei kyrios ho theos hymon ek ton adelfon hymon hos eme. autou akousesthe kata panta hosa an lalese pros hymas.
22 Moisés dijo: «Un profeta les levantará Hashem, el Elohim de ustedes, de entre sus hermanos, como a mí; a él oirán en todo cuanto les hable.
23 ἔσται δὲ πᾶσα ψυχὴ ἥτις ἐὰν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου ἐξολεθρευθήσεται ἐκ τοῦ λαοῦ.
23 estai de pasa psyje hetis ean me akouse tou profetou ekeinou exolethreuthesetai ek tou laou.
23 Y será que toda alma que no oiga a aquel profeta, será exterminada del pueblo».
24 καὶ πάντες δὲ οἱ προφῆται ἀπὸ Σαμουὴλ καὶ τῶν καθεξῆς ὅσοι ἐλάλησαν καὶ κατήγγειλαν τὰς ἡμέρας ταύτας.
24 kai pantes de oi profetai apo Samouel kai ton kathexes hosoi elalesan kai kateggeilan tas hemeras tautas.
24 Y también todos los profetas, desde Shmuel y los siguientes, cuantos hablaron, también anunciaron estos días.
25 ὑμεῖς ἐστε οἱ υἱοὶ τῶν προφητῶν καὶ τῆς διαθήκης ἧς διέθετο ὁ θεὸς πρὸς τοὺς πατέρας ὑμῶν, λέγων πρὸς Ἀβραάμ, Καὶ ἐν τῷ σπέρματί σου [ἐν]ευλογηθήσονται πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῆς γῆς.
25 hymeis este oi huioi ton profeton kai tes diathekes hes dietheto ho theos pros tous pateras hymon, legon pros Abraam, Kai en to spermati sou [en]eulogethesontai pasai ai patriai tes ges.
25 Ustedes son los hijos de los profetas y del pacto que Elohim dispuso con sus padres, diciendo a Avraham: «Y en tu simiente [en ella] serán bendecidas todas las familias de la tierra».
26 ὑμῖν πρῶτον ἀναστήσας ὁ θεὸς τὸν παῖδα αὐτοῦ ἀπέστειλεν αὐτὸν εὐλογοῦντα ὑμᾶς ἐν τῷ ἀποστρέφειν ἕκαστον ἀπὸ τῶν πονηριῶν ὑμῶν.
26 hymin proton anastesas ho theos ton paida autou apesteilen auton eulogounta hymas en to apostrefein hekaston apo ton ponerion hymon.
26 A ustedes primeramente, habiendo Elohim resucitado a su siervo, lo envió bendiciéndoles al volverse cada uno de sus maldades”.
1 Λαλούντων δὲ αὐτῶν πρὸς τὸν λαὸν ἐπέστησαν αὐτοῖς οἱ ἱερεῖς καὶ ὁ στρατηγὸς τοῦ ἱεροῦ καὶ οἱ Σαδδουκαῖοι,
1 Lalounton de auton pros ton laon epestesan autois oi hiereis kai ho strategos tou hierou kai oi Saddoukaioi,
1 Y hablando ellos al pueblo, se pusieron sobre ellos los kohanim y el comandante del Bet Hamiqdash y los tzaduqim,
2 διαπονούμενοι διὰ τὸ διδάσκειν αὐτοὺς τὸν λαὸν καὶ καταγγέλλειν ἐν τῷ Ἰησοῦ τὴν ἀνάστασιν τὴν ἐκ νεκρῶν,
2 diaponoumenoi dia to didaskein autous ton laon kai kataggellein en to Iesou ten anastasin ten ek nekron,
2 inquietos debido a que enseñaban al pueblo y anunciaban en Iehoshúa la resurrección de entre los muertos.,
3 καὶ ἐπέβαλον αὐτοῖς τὰς χεῖρας καὶ ἔθεντο εἰς τήρησιν εἰς τὴν αὔριον· ἦν γὰρ ἑσπέρα ἤδη.
3 kai epebalon autois tas jeiras kai ethento eis teresin eis ten aurion. en gar hespera ede.
3 y echaron sobre ellos las manos y pusieron en detención hasta la mañana siguiente; era, pues, tarde ya.
4 πολλοὶ δὲ τῶν ἀκουσάντων τὸν λόγον ἐπίστευσαν, καὶ ἐγενήθη [ὁ] ἀριθμὸς τῶν ἀνδρῶν [ὡσ] χιλιάδες πέντε.
4 polloi de ton akousanton ton logon episteusan, kai egenethe [ho] arithmos ton andron [hos] jiliades pente.
4 Pero muchos de los que escucharon la palabra creyeron, y el número de los varones ascendió a unos cinco mil.
5 Ἐγένετο δὲ ἐπὶ τὴν αὔριον συναχθῆναι αὐτῶν τοὺς ἄρχοντας καὶ τοὺς πρεσβυτέρους καὶ τοὺς γραμματεῖς ἐν Ἰερουσαλήμ
5 Egeneto de epi ten aurion synajthenai auton tous arjontas kai tous presbyterous kai tous grammateis en Ierousalem
5 Y aconteció que al día siguiente se reunieron en Ierushaláim los gobernantes, los ancianos y los escribas,
6 {καὶ Ἅννας ὁ ἀρχιερεὺς καὶ Καϊάφας καὶ Ἰωάννης καὶ Ἀλέξανδρος καὶ ὅσοι ἦσαν ἐκ γένους ἀρχιερατικοῦ}
6 {kai HAnnas ho arjiereus kai Kaiafas kai Ioannes kai Alexandros kai hosoi esan ek genous arjieratikou}
6 {y Janán el kohen gadol y Qaiáfa y Iojanan ben Zakai y Aleksandros y cuantos eran de linaje kohen gadol}
7 καὶ στήσαντες αὐτοὺς ἐν τῷ μέσῳ ἐπυνθάνοντο, Ἐν ποίᾳ δυνάμει ἢ ἐν ποίῳ ὀνόματι ἐποιήσατε τοῦτο ὑμεῖς;
7 kai stesantes autous en to meso epynthanonto, En poia dynamei e en poio onomati epoiesate touto hymeis;
7 y, puestos ellos en medio, preguntaban: ¿En qué poder o en qué nombre hicieron esto ustedes?
8 τότε Πέτρος πλησθεὶς πνεύματος ἁγίου εἶπεν πρὸς αὐτούς, Ἄρχοντες τοῦ λαοῦ καὶ πρεσβύτεροι,
8 tote Petros plestheis pneumatos hagiou eipen pros autous, Arjontes tou laou kai presbyteroi,
8 Entonces Kefa, lleno de rúaj haqódesh, dijo hacia ellos: Gobernantes del pueblo y ancianos,
9 εἰ ἡμεῖς σήμερον ἀνακρινόμεθα ἐπὶ εὐεργεσίᾳ ἀνθρώπου ἀσθενοῦς, ἐν τίνι οὗτος σέσωται,
9 ei hemeis semeron anakrinometha epi euergesia anthropou asthenous, en tini outos sesotai,
9 Si hoy somos interrogados acerca del beneficio a un hombre débil, ¿en qué [poder o nombre] ha sido salvado?,
10 γνωστὸν ἔστω πᾶσιν ὑμῖν καὶ παντὶ τῷ λαῷ Ἰσραὴλ ὅτι ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου, ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε, ὃν ὁ θεὸς ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, ἐν τούτῳ οὗτος παρέστηκεν ἐνώπιον ὑμῶν ὑγιής.
10 gnoston esto pasin hymin kai panti to lao Israel hoti en to onomati Iesou Jristou tou Nazoraiou, hon hymeis estaurosate, hon ho theos egeiren ek nekron, en touto outos paresteken enopion hymon hygies.
10 conocido sea a todos ustedes y a todo el pueblo de Israel que en el nombre de Iehoshúa haMashíaj de Natzrat, a quien ustedes crucificaron, a quien Elohim levantó de entre [los] muertos, en este [nombre], este está puesto delante de ustedes sano.
11 οὗτός ἐστιν ὁ λίθος ὁ ἐξουθενηθεὶς ὑφ’ ὑμῶν τῶν οἰκοδόμων, ὁ γενόμενος εἰς κεφαλὴν γωνίας.
11 outos estin ho lithos ho exouthenetheis hyf’ hymon ton oikodomon, ho genomenos eis kefalen gonias.
11 este [Iehoshúa] es la piedra menospreciada por ustedes los constructores, la [misma] que ha venido a ser cabeza de esquina.
12 καὶ οὐκ ἔστιν ἐν ἄλλῳ οὐδενὶ ἡ σωτηρία, οὐδὲ γὰρ ὄνομά ἐστιν ἕτερον ὑπὸ τὸν οὐρανὸν τὸ δεδομένον ἐν ἀνθρώποις ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς.
12 kai ouk estin en allo oudeni he soteria, oude gar onoma estin heteron hypo ton ouranon to dedomenon en anthropois en ho dei sothenai hemas.
12 Y en ninguno más hay salvación, pues no hay otro nombre bajo el cielo dado entre hombres por el cual sea necesario que seamos salvos.
13 Θεωροῦντες δὲ τὴν τοῦ Πέτρου παρρησίαν καὶ Ἰωάννου, καὶ καταλαβόμενοι ὅτι ἄνθρωποι ἀγράμματοί εἰσιν καὶ ἰδιῶται, ἐθαύμαζον ἐπεγίνωσκόν τε αὐτοὺς ὅτι σὺν τῷ Ἰησοῦ ἦσαν·
13 Theorountes de ten tou Petrou parresian kai Ioannou, kai katalabomenoi hoti anthropoi agrammatoi eisin kai idiotai, ethaumazon epeginoskon te autous hoti syn to Iesou esan.
13 Y contemplando la elocuencia de Kefa e Iojanán, y deduciendo que eran hombres iletrados y ordinarios, se maravillaban, reconociéndolos también como aquellos que habían estado con Iehoshúa;
14 τόν τε ἄνθρωπον βλέποντες σὺν αὐτοῖς ἑστῶτα τὸν τεθεραπευμένον οὐδὲν εἶχον ἀντειπεῖν.
14 ton te anthropon blepontes syn autois hestota ton tetherapeumenon ouden eijon anteipein.
14 Y al ver al hombre que había sido sanado, en pie con ellos, nada tenían que replicar.
15 κελεύσαντες δὲ αὐτοὺς ἔξω τοῦ συνεδρίου ἀπελθεῖν συνέβαλλον πρὸς ἀλλήλους
15 keleusantes de autous exo tou synedriou apelthein syneballon pros allelous
15 Pero habiendo ordenado a ellos salir fuera del Sanhedrín, discutían entre sí
16 λέγοντες, Τί ποιήσωμεν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις; ὅτι μὲν γὰρ γνωστὸν σημεῖον γέγονεν δι’ αὐτῶν πᾶσιν τοῖς κατοικοῦσιν Ἰερουσαλὴμ φανερόν, καὶ οὐ δυνάμεθα ἀρνεῖσθαι·
16 legontes, Ti poiesomen tois anthropois toutois; hoti men gar gnoston semeion gegonen di’ auton pasin tois katoikousin Ierousalem faneron, kai ou dynametha arneisthai.
16 diciendo: ¿Qué haremos a estos hombres? Que en verdad conocida señal ha acontecido por medio de ellos a todos los que habitan en Ierushaláim, [algo] manifiesto, y no [lo] podemos negar;
17 ἀλλ’ ἵνα μὴ ἐπὶ πλεῖον διανεμηθῇ εἰς τὸν λαόν, ἀπειλησώμεθα αὐτοῖς μηκέτι λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ μηδενὶ ἀνθρώπων.
17 all’ hina me epi pleion dianemethe eis ton laon, apeilesometha autois meketi lalein epi to onomati touto medeni anthropon.
17 Pero, para que no se difunda más entre el pueblo, amenacémosles [para] que ya no hablen sobre este nombre a ningún hombre.
18 καὶ καλέσαντες αὐτοὺς παρήγγειλαν τὸ καθόλου μὴ φθέγγεσθαι μηδὲ διδάσκειν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ.
18 kai kalesantes autous pareggeilan to katholou me ftheggesthai mede didaskein epi to onomati tou Iesou.
18 Y llamándolos, ordenaron absolutamente no hablar ni enseñar sobre el nombre de Iehoshúa.
19 ὁ δὲ Πέτρος καὶ Ἰωάννης ἀποκριθέντες εἶπον πρὸς αὐτούς, Εἰ δίκαιόν ἐστιν ἐνώπιον τοῦ θεοῦ ὑμῶν ἀκούειν μᾶλλον ἢ τοῦ θεοῦ, κρίνατε,
19 ho de Petros kai Ioannes apokrithentes eipon pros autous, Ei dikaion estin enopion tou theou hymon akouein mallon e tou theou, krinate,
19 Pero Kefa y Iojanan respondiendo dijeron a ellos: Si justo es delante de Elohim escuchar más bien a ustedes que a Elohim, juzguen;
20 οὐ δυνάμεθα γὰρ ἡμεῖς ἃ εἴδαμεν καὶ ἠκούσαμεν μὴ λαλεῖν.
20 ou dynametha gar hemeis ha eidamen kai ekousamen me lalein.
20 no podemos, pues, nosotros lo que vimos y oímos, no hablar.
21 οἱ δὲ προσαπειλησάμενοι ἀπέλυσαν αὐτούς, μηδὲν εὑρίσκοντες τὸ πῶς κολάσωνται αὐτούς, διὰ τὸν λαόν, ὅτι πάντες ἐδόξαζον τὸν θεὸν ἐπὶ τῷ γεγονότι·
21 oi de prosapeilesamenoi apelysan autous, meden euriskontes to pos kolasontai autous, dia ton laon, hoti pantes edoxazon ton theon epi to gegonoti.
21 Ellos, pues, añadiendo amenazas, los soltaron, al no hallar cómo castigarlos, a causa del pueblo, porque todos glorificaban a Elohim por lo acontecido;
22 ἐτῶν γὰρ ἦν πλειόνων τεσσεράκοντα ὁ ἄνθρωπος ἐφ’ ὃν γεγόνει τὸ σημεῖον τοῦτο τῆς ἰάσεως.
22 eton gar en pleionon tesserakonta ho anthropos ef’ hon gegonei to semeion touto tes iaseos.
22 De unos cuarenta años de edad era el hombre sobre quien había acontecido la señal de la sanidad.
23 Ἀπολυθέντες δὲ ἦλθον πρὸς τοὺς ἰδίους καὶ ἀπήγγειλαν ὅσα πρὸς αὐτοὺς οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι εἶπαν.
23 Apolythentes de elthon pros tous idious kai apeggeilan hosa pros autous oi arjiereis kai oi presbyteroi eipan.
23 Y habiendo sido soltados, vinieron hacia los propios y anunciaron cuantas cosas a ellos los kohanim guedolim y los ancianos dijeron.
24 οἱ δὲ ἀκούσαντες ὁμοθυμαδὸν ἦραν φωνὴν πρὸς τὸν θεὸν καὶ εἶπαν, Δέσποτα, σὺ ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς,
24 oi de akousantes homothymadon eran fonen pros ton theon kai eipan, Despota, sy ho poiesas ton ouranon kai ten gen kai ten thalassan kai panta ta en autois,
24 Ellos, pues, habiendo oído, unánimes alzaron la voz hacia Elohim y dijeron: Soberano, tú el que hiciste el cielo y la tierra y el mar y todas las cosas [que hay] en ellos,
25 ὁ τοῦ πατρὸς ἡμῶν διὰ πνεύματος ἁγίου στόματος Δαυὶδ παιδός σου εἰπών, Ἱνατί ἐφρύαξαν ἔθνη καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά;
25 ho tou patros hemon dia pneumatos hagiou stomatos Dauid paidos sou eipon, HInati efryaxan ethne kai laoi emeletesan kena;
25 el Padre nuestro que por medio de rúaj haqódesh, por la boca de David, siervo tuyo, dijo: ¿Por qué se ensoberbecieron naciones y pueblos meditaron cosas vanas?
26 παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ.
26 parestesan oi basileis tes ges kai oi arjontes synejthesan epi to auto kata tou kyriou kai kata tou Jristou autou.
26 Se presentaron los reyes de la tierra y los gobernantes se reunieron sobre lo mismo contra Hashem y contra el Mashíaj de Él.
27 συνήχθησαν γὰρ ἐπ’ ἀληθείας ἐν τῇ πόλει ταύτῃ ἐπὶ τὸν ἅγιον παῖδά σου Ἰησοῦν, ὃν ἔχρισας, Ἡρῴδης τε καὶ Πόντιος Πιλᾶτος σὺν ἔθνεσιν καὶ λαοῖς Ἰσραήλ,
27 synejthesan gar ep’ aletheias en te polei taute epi ton hagion paida sou Iesoun, hon ejrisas, HErodes te kai Pontios Pilatos syn ethnesin kai laois Israel,
27 Se reunieron, pues, en verdad en esta ciudad contra el santo siervo tuyo, Iehoshúa, a quien ungiste, Hordos también y Poncio Pilato con las gentes de Israel,
28 ποιῆσαι ὅσα ἡ χείρ σου καὶ ἡ βουλή [σου] προώρισεν γενέσθαι.
28 poiesai hosa he jeir sou kai he boule [sou] proorisen genesthai.
28 para hacer cuantas cosas la mano tuya y el consejo tuyo predispuso para que sucediesen.
29 καὶ τὰ νῦν, κύριε, ἔπιδε ἐπὶ τὰς ἀπειλὰς αὐτῶν, καὶ δὸς τοῖς δούλοις σου μετὰ παρρησίας πάσης λαλεῖν τὸν λόγον σου,
29 kai ta nyn, kyrie, epide epi tas apeilas auton, kai dos tois doulois sou meta parresias pases lalein ton logon sou,
29 Y ahora, Hashem, mira sobre las amenazas de ellos, y da a los siervos tuyos con toda versatilidad hablar tu palabra,
30 ἐν τῷ τὴν χεῖρά [σου] ἐκτείνειν σε εἰς ἴασιν καὶ σημεῖα καὶ τέρατα γίνεσθαι διὰ τοῦ ὀνόματος τοῦ ἁγίου παιδός σου Ἰησοῦ.
30 en to ten jeira [sou] ekteinein se eis iasin kai semeia kai terata ginesthai dia tou onomatos tou hagiou paidos sou Iesou.
30 mientras extiendes tu mano para sanidad y señales, y hayan maravillas mediante el nombre del santo siervo tuyo Iehoshúa.
31 καὶ δεηθέντων αὐτῶν ἐσαλεύθη ὁ τόπος ἐν ᾧ ἦσαν συνηγμένοι, καὶ ἐπλήσθησαν ἅπαντες τοῦ ἁγίου πνεύματος, καὶ ἐλάλουν τὸν λόγον τοῦ θεοῦ μετὰ παρρησίας.
31 kai deethenton auton esaleuthe ho topos en ho esan synegmenoi, kai eplesthesan hapantes tou hagiou pneumatos, kai elaloun ton logon tou theou meta parresias.
31 Y habiendo suplicado ellos, fue sacudido el lugar en el cual estaban reunidos, y fueron llenos todos de rúaj haqódesh, y hablaban la palabra de Elohim con franqueza.
32 Τοῦ δὲ πλήθους τῶν πιστευσάντων ἦν καρδία καὶ ψυχὴ μία, καὶ οὐδὲ εἷς τι τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ ἔλεγεν ἴδιον εἶναι, ἀλλ’ ἦν αὐτοῖς ἅπαντα κοινά.
32 Tou de plethous ton pisteusanton en kardia kai psyje mia, kai oude eis ti ton hyparjonton auto elegen idion einai, all’ en autois hapanta koina.
32 Y [los] de la multitud que habían creído eran de un corazón y alma, y nadie consideraba como propio nada de lo que poseía, sino que todo lo tenían en común.
33 καὶ δυνάμει μεγάλῃ ἀπεδίδουν τὸ μαρτύριον οἱ ἀπόστολοι τῆς ἀναστάσεως τοῦ κυρίου Ἰησοῦ, χάρις τε μεγάλη ἦν ἐπὶ πάντας αὐτούς.
33 kai dynamei megale apedidoun to martyrion oi apostoloi tes anastaseos tou kyriou Iesou, jaris te megale en epi pantas autous.
33 Con gran poder daban testimonio los emisarios de la resurrección del adón Iehoshúa, y gran gracia era sobre todos ellos.
34 οὐδὲ γὰρ ἐνδεής τις ἦν ἐν αὐτοῖς· ὅσοι γὰρ κτήτορες χωρίων ἢ οἰκιῶν ὑπῆρχον, πωλοῦντες ἔφερον τὰς τιμὰς τῶν πιπρασκομένων
34 oude gar endees tis en en autois. hosoi gar ktetores jorion e oikion hyperjon, polountes eferon tas timas ton pipraskomenon
34 No había entre ellos necesitado alguno, porque todos los que poseían campos o casas, vendiéndolos, traían los precios de las cosas vendidas
35 καὶ ἐτίθουν παρὰ τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων· διεδίδετο δὲ ἑκάστῳ καθότι ἄν τις χρείαν εἶχεν.
35 kai etithoun para tous podas ton apostolon. diedideto de hekasto kathoti an tis jreian eijen.
35 y [los] ponían junto a los pies de los emisarios; se distribuía, pues, a cada uno según era la necesidad [que] tenía.
36 Ἰωσὴφ δὲ ὁ ἐπικληθεὶς Βαρναβᾶς ἀπὸ τῶν ἀποστόλων, ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον υἱὸς παρακλήσεως, Λευίτης, Κύπριος τῷ γένει,
36 Iosef de ho epikletheis Barnabas apo ton apostolon, ho estin methermeneuomenon huios parakleseos, Leuites, Kyprios to genei,
36 Iosef, pues, el denominado Bar-Naba por los emisarios, lo que traducido es “hijo de profecía”, levita, chipriota por linaje,
37 ὑπάρχοντος αὐτῷ ἀγροῦ πωλήσας ἤνεγκεν τὸ χρῆμα καὶ ἔθηκεν πρὸς τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων.
37 hyparjontos auto agrou polesas enegken to jrema kai etheken pros tous podas ton apostolon.
37 poseía un campo, que vendió y, trayendo el dinero, lo puso a los pies de los emisarios.
1 Ἀνὴρ δέ τις Ἁνανίας ὀνόματι σὺν Σαπφίρῃ τῇ γυναικὶ αὐτοῦ ἐπώλησεν κτῆμα
1 Aner de tis HAnanias onomati syn Sapfire te gynaiki autou epolesen ktema
1 Pero cierto hombre, [de] nombre Jananiá, con Safira, su mujer, vendió una propiedad,
2 καὶ ἐνοσφίσατο ἀπὸ τῆς τιμῆς, συνειδυίης καὶ τῆς γυναικός, καὶ ἐνέγκας μέρος τι παρὰ τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων ἔθηκεν.
2 kai enosfisato apo tes times, syneiduies kai tes gynaikos, kai enegkas meros ti para tous podas ton apostolon etheken.
2 y se guardó [algo] aparte [del] precio, sabiéndolo también [la] mujer, y trayendo cierta parte, a los pies de los emisarios la puso.
3 εἶπεν δὲ ὁ Πέτρος, Ἁνανία, διὰ τί ἐπλήρωσεν ὁ Σατανᾶς τὴν καρδίαν σου ψεύσασθαί σε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον καὶ νοσφίσασθαι ἀπὸ τῆς τιμῆς τοῦ χωρίου;
3 eipen de ho Petros, HAnania, dia ti eplerosen ho Satanas ten kardian sou pseusasthai se to pneuma to hagion kai nosfisasthai apo tes times tou joriou;
3 Dijo entonces Kefa: Jananiá, ¿por qué llenó hasatán tu corazón para mentir tú a la rúaj haqódesh y guardarte aparte [del] precio [del] terreno?
4 οὐχὶ μένον σοὶ ἔμενεν καὶ πραθὲν ἐν τῇ σῇ ἐξουσίᾳ ὑπῆρχεν; τί ὅτι ἔθου ἐν τῇ καρδίᾳ σου τὸ πρᾶγμα τοῦτο; οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις ἀλλὰ τῷ θεῷ.
4 ouji menon soi emenen kai prathen en te se exousia hyperjen; ti hoti ethou en te kardia sou to pragma touto; ouk epseuso anthropois alla to theo.
4 ¿Acaso no era tuya mientras la poseías, y, una vez vendida, no seguía bajo tu autoridad? ¿Por qué pusiste en tu corazón este asunto? No mentiste a hombres sino a Elohim.
5 ἀκούων δὲ ὁ Ἁνανίας τοὺς λόγους τούτους πεσὼν ἐξέψυξεν· καὶ ἐγένετο φόβος μέγας ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας.
5 akouon de ho HAnanias tous logous toutous peson exepsyxen. kai egeneto fobos megas epi pantas tous akouontas.
5 Oyendo entonces Jananiá estas palabras, cayendo, expiró; y se hizo [un] temor grande sobre todos los oyentes.
6 ἀναστάντες δὲ οἱ νεώτεροι συνέστειλαν αὐτὸν καὶ ἐξενέγκαντες ἔθαψαν.
6 anastantes de oi neoteroi synesteilan auton kai exenegkantes ethapsan.
6 Levantándose entonces los más jóvenes, lo envolvieron, y sacándolo, lo sepultaron.
7 Ἐγένετο δὲ ὡς ὡρῶν τριῶν διάστημα καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ μὴ εἰδυῖα τὸ γεγονὸς εἰσῆλθεν.
7 Egeneto de hos horon trion diastema kai he gyne autou me eiduia to gegonos eiselthen.
7 Se hizo entonces como [un] intervalo de tres horas, y su mujer, no sabiendo lo sucedido, entró.
8 ἀπεκρίθη δὲ πρὸς αὐτὴν Πέτρος, Εἰπέ μοι, εἰ τοσούτου τὸ χωρίον ἀπέδοσθε; ἡ δὲ εἶπεν, Ναί, τοσούτου.
8 apekrithe de pros auten Petros, Eipe moi, ei tosoutou to jorion apedosthe; he de eipen, Nai, tosoutou.
8 Respondió entonces a ella Kefa: Dime, ¿si por tanto vendieron el terreno? Y ella dijo: Sí, por tanto.
9 ὁ δὲ Πέτρος πρὸς αὐτήν, Τί ὅτι συνεφωνήθη ὑμῖν πειράσαι τὸ πνεῦμα κυρίου; ἰδοὺ οἱ πόδες τῶν θαψάντων τὸν ἄνδρα σου ἐπὶ τῇ θύρᾳ καὶ ἐξοίσουσίν σε.
9 ho de Petros pros auten, Ti hoti synefonethe hymin peirasai to pneuma kyriou; idou oi podes ton thapsanton ton andra sou epi te thyra kai exoisousin se.
9 [Dijo] entonces Kefa a ella: ¿Por qué se convino entre ustedes tentar al Espíritu [de] Hashem? Mira, los pies de los que sepultaron a tu marido están a la puerta y te sacarán.
10 ἔπεσεν δὲ παραχρῆμα πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ καὶ ἐξέψυξεν· εἰσελθόντες δὲ οἱ νεανίσκοι εὗρον αὐτὴν νεκράν, καὶ ἐξενέγκαντες ἔθαψαν πρὸς τὸν ἄνδρα αὐτῆς.
10 epesen de parajrema pros tous podas autou kai exepsyxen. eiselthontes de oi neaniskoi euron auten nekran, kai exenegkantes ethapsan pros ton andra autes.
10 Cayó entonces al instante a los pies de él y expiró; entrando entonces los jóvenes, la hallaron muerta, y sacándola, la sepultaron junto a su marido.
11 καὶ ἐγένετο φόβος μέγας ἐφ’ ὅλην τὴν ἐκκλησίαν καὶ ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας ταῦτα.
11 kai egeneto fobos megas ef’ holen ten ekklesian kai epi pantas tous akouontas tauta.
11 Y se hizo [un] temor grande sobre toda la qehilá y sobre todos los oyentes de estas cosas.
12 Διὰ δὲ τῶν χειρῶν τῶν ἀποστόλων ἐγίνετο σημεῖα καὶ τέρατα πολλὰ ἐν τῷ λαῷ· καὶ ἦσαν ὁμοθυμαδὸν ἅπαντες ἐν τῇ Στοᾷ Σολομῶντος.
12 Dia de ton jeiron ton apostolon egineto semeia kai terata polla en to lao. kai esan homothymadon hapantes en te Stoa Solomontos.
12 Y por las manos de los emisarios se hacían muchas señales y prodigios en el pueblo; y estaban unánimes todos en el Ulam Shlomo.
13 τῶν δὲ λοιπῶν οὐδεὶς ἐτόλμα κολλᾶσθαι αὐτοῖς, ἀλλ’ ἐμεγάλυνεν αὐτοὺς ὁ λαός·
13 ton de loipon oudeis etolma kollasthai autois, all’ emegalynen autous ho laos.
13 De los demás, ninguno se atrevía a unirse a ellos, pero los engrandecía el pueblo;
14 μᾶλλον δὲ προσετίθεντο πιστεύοντες τῷ κυρίῳ πλήθη ἀνδρῶν τε καὶ γυναικῶν,
14 mallon de prosetithento pisteuontes to kyrio plethe andron te kai gynaikon,
14 más bien se añadían los que creían en el adón [Iehoshúa] multitudes de hombres y mujeres,
15 ὥστε καὶ εἰς τὰς πλατείας ἐκφέρειν τοὺς ἀσθενεῖς καὶ τιθέναι ἐπὶ κλιναρίων καὶ κραβάττων, ἵνα ἐρχομένου Πέτρου κἂν ἡ σκιὰ ἐπισκιάσῃ τινὶ αὐτῶν.
15 hoste kai eis tas plateias ekferein tous astheneis kai tithenai epi klinarion kai krabatton, hina erjomenou Petrou kan he skia episkiase tini auton.
15 de modo que también a las plazas sacaban a los enfermos y los ponían sobre camillas y lechos, para que viniendo Kefa, siquiera su sombra cubriera a alguno de ellos.
16 συνήρχετο δὲ καὶ τὸ πλῆθος τῶν πέριξ πόλεων Ἰερουσαλήμ, φέροντες ἀσθενεῖς καὶ ὀχλουμένους ὑπὸ πνευμάτων ἀκαθάρτων, οἵτινες ἐθεραπεύοντο ἅπαντες.
16 synerjeto de kai to plethos ton perix poleon Ierousalem, ferontes astheneis kai ojloumenous hypo pneumaton akatharton, oitines etherapeuonto hapantes.
16 Se reunía también la multitud de las ciudades alrededor de Ierushaláim, trayendo enfermos y atormentados por espíritus inmundos, los cuales eran curados todos.
17 Ἀναστὰς δὲ ὁ ἀρχιερεὺς καὶ πάντες οἱ σὺν αὐτῷ, ἡ οὖσα αἵρεσις τῶν Σαδδουκαίων, ἐπλήσθησαν ζήλου
17 Anastas de ho arjiereus kai pantes oi syn auto, he ousa airesis ton Saddoukaion, eplesthesan zelou
17 Levantándose entonces el kohen gadol y todos los que estaban con él, [los] que eran [de la] secta de los tzaduqim, se llenaron de celo
18 καὶ ἐπέβαλον τὰς χεῖρας ἐπὶ τοὺς ἀποστόλους καὶ ἔθεντο αὐτοὺς ἐν τηρήσει δημοσίᾳ.
18 kai epebalon tas jeiras epi tous apostolous kai ethento autous en teresei demosia.
18 y echaron las manos sobre los emisarios y los pusieron en [la] prisión pública.
19 ἄγγελος δὲ κυρίου διὰ νυκτὸς ἀνοίξας τὰς θύρας τῆς φυλακῆς ἐξαγαγών τε αὐτοὺς εἶπεν,
19 aggelos de kyriou dia nyktos anoixas tas thyras tes fylakes exagagon te autous eipen,
19 Pero un mal’aj de Hashem de noche, abriendo las puertas de la prisión y sacándolos, dijo:
20 Πορεύεσθε καὶ σταθέντες λαλεῖτε ἐν τῷ ἱερῷ τῷ λαῷ πάντα τὰ ῥήματα τῆς ζωῆς ταύτης.
20 Poreuesthe kai stathentes laleite en to hiero to lao panta ta remata tes zoes tautes.
20 “Vayan, y estando de pie, hablen en el Bet Hamiqdash al pueblo este mensaje de vida”.
21 ἀκούσαντες δὲ εἰσῆλθον ὑπὸ τὸν ὄρθρον εἰς τὸ ἱερὸν καὶ ἐδίδασκον. Παραγενόμενος δὲ ὁ ἀρχιερεὺς καὶ οἱ σὺν αὐτῷ συνεκάλεσαν τὸ συνέδριον καὶ πᾶσαν τὴν γερουσίαν τῶν υἱῶν Ἰσραήλ, καὶ ἀπέστειλαν εἰς τὸ δεσμωτήριον ἀχθῆναι αὐτούς.
21 akousantes de eiselthon hypo ton orthron eis to hieron kai edidaskon. Paragenomenos de ho arjiereus kai oi syn auto synekalesan to synedrion kai pasan ten gerousian ton huion Israel, kai apesteilan eis to desmoterion ajthenai autous.
21 Oyendo entonces, entraron al amanecer al Bet Hamiqdash y enseñaban. Llegando entonces el kohen gadol y los que estaban con él, convocaron al Sanhedrín y a toda la asamblea de ancianos de los hijos de Israel, y enviaron [servidores] al calabozo para que fueran traídos [los emisarios].
22 οἱ δὲ παραγενόμενοι ὑπηρέται οὐχ εὗρον αὐτοὺς ἐν τῇ φυλακῇ, ἀναστρέψαντες δὲ ἀπήγγειλαν
22 oi de paragenomenoi hyperetai ouj euron autous en te fylake, anastrepsantes de apeggeilan
22 Los servidores que llegaron entonces no los hallaron en la prisión, regresando entonces anunciaron,
23 λέγοντες ὅτι Τὸ δεσμωτήριον εὕρομεν κεκλεισμένον ἐν πάσῃ ἀσφαλείᾳ καὶ τοὺς φύλακας ἑστῶτας ἐπὶ τῶν θυρῶν, ἀνοίξαντες δὲ ἔσω, οὐδένα εὕρομεν.
23 legontes hoti To desmoterion euromen kekleismenon en pase asfaleia kai tous fylakas hestotas epi ton thyron, anoixantes de eso, oudena euromen.
23 diciendo que: “El calabozo hallamos cerrado con toda seguridad y a los guardias de pie a las puertas, pero al abrirlo, no hallamos a nadie adentro”.
24 ὡς δὲ ἤκουσαν τοὺς λόγους τούτους ὅ τε στρατηγὸς τοῦ ἱεροῦ καὶ οἱ ἀρχιερεῖς, διηπόρουν περὶ αὐτῶν τί ἂν γένοιτο τοῦτο.
24 hos de ekousan tous logous toutous ho te strategos tou hierou kai oi arjiereis, dieporoun peri auton ti an genoito touto.
24 Como entonces oyeron estas palabras, tanto el capitán [del] Bet Hamiqdash como los kohanim guedolim, estaban perplejos acerca de ellos, [sobre] qué podría ser esto.
25 παραγενόμενος δέ τις ἀπήγγειλεν αὐτοῖς ὅτι Ἰδοὺ οἱ ἄνδρες οὓς ἔθεσθε ἐν τῇ φυλακῇ εἰσὶν ἐν τῷ ἱερῷ ἑστῶτες καὶ διδάσκοντες τὸν λαόν.
25 paragenomenos de tis apeggeilen autois hoti Idou oi andres ous ethesthe en te fylake eisin en to hiero hestotes kai didaskontes ton laon.
25 Llegando entonces alguien, anunció a ellos que: “Miren, los hombres que pusieron en la prisión están en el Bet Hamiqdash estando de pie y enseñando al pueblo”.
26 τότε ἀπελθὼν ὁ στρατηγὸς σὺν τοῖς ὑπηρέταις ἦγεν αὐτούς, οὐ μετὰ βίας, ἐφοβοῦντο γὰρ τὸν λαόν, μὴ λιθασθῶσιν.
26 tote apelthon ho strategos syn tois hyperetais egen autous, ou meta bias, efobounto gar ton laon, me lithasthosin.
26 Entonces yendo el capitán con los servidores, los trajo, no con violencia, pues temían al pueblo, [para] que no fueran apedreados.
27 Ἀγαγόντες δὲ αὐτοὺς ἔστησαν ἐν τῷ συνεδρίῳ. καὶ ἐπηρώτησεν αὐτοὺς ὁ ἀρχιερεὺς
27 Agagontes de autous estesan en to synedrio. kai eperotesen autous ho arjiereus
27 Trayéndolos entonces, los pusieron [ante] el Sanhedrín. Y preguntó a ellos el kohen gadol,
28 λέγων, [Ὀυ] παραγγελίᾳ παρηγγείλαμεν ὑμῖν μὴ διδάσκειν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ; καὶ ἰδοὺ πεπληρώκατε τὴν Ἰερουσαλὴμ τῆς διδαχῆς ὑμῶν, καὶ βούλεσθε ἐπαγαγεῖν ἐφ’ ἡμᾶς τὸ αἷμα τοῦ ἀνθρώπου τούτου.
28 legon, [Ou] paraggelia pareggeilamen hymin me didaskein epi to onomati touto; kai idou peplerokate ten Ierousalem tes didajes hymon, kai boulesthe epagagein ef’ hemas to aima tou anthropou toutou.
28 diciendo: “¿Acaso no les mandamos con firmeza que no enseñaran sobre este nombre? Y miren, han llenado a Ierushaláim de su enseñanza, y quieren traer sobre nosotros la sangre de este hombre”.
29 ἀποκριθεὶς δὲ Πέτρος καὶ οἱ ἀπόστολοι εἶπαν, Πειθαρχεῖν δεῖ θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις.
29 apokritheis de Petros kai oi apostoloi eipan, Peitharjein dei theo mallon e anthropois.
29 Respondiendo entonces Kefa y los emisarios dijeron: “Es necesario obedecer a Elohim más que a los hombres.
30 ὁ θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν ἤγειρεν Ἰησοῦν, ὃν ὑμεῖς διεχειρίσασθε κρεμάσαντες ἐπὶ ξύλου·
30 ho theos ton pateron hemon egeiren Iesoun, hon hymeis diejeirisasthe kremasantes epi xylou.
30 El Elohim de nuestros padres resucitó a Iehoshúa, a quien ustedes mataron colgándolo sobre un madero;
31 τοῦτον ὁ θεὸς ἀρχηγὸν καὶ σωτῆρα ὕψωσεν τῇ δεξιᾷ αὐτοῦ, [τοῦ] δοῦναι μετάνοιαν τῷ Ἰσραὴλ καὶ ἄφεσιν ἁμαρτιῶν.
31 touton ho theos arjegon kai sotera hypsosen te dexia autou, [tou] dounai metanoian to Israel kai afesin hamartion.
31 a este, Elohim, como príncipe y salvador, exaltó a su diestra, para dar arrepentimiento a Israel y perdón de pecados.
32 καὶ ἡμεῖς ἐσμεν μάρτυρες τῶν ῥημάτων τούτων, καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ὃ ἔδωκεν ὁ θεὸς τοῖς πειθαρχοῦσιν αὐτῷ.
32 kai hemeis esmen martyres ton rematon touton, kai to pneuma to hagion ho edoken ho theos tois peitharjousin auto.
32 Y nosotros somos testigos de estas cosas, y la rúaj haqódesh, la cual dio Elohim a los que le obedecen”.
33 Οἱ δὲ ἀκούσαντες διεπρίοντο καὶ ἐβούλοντο ἀνελεῖν αὐτούς.
33 Oi de akousantes dieprionto kai eboulonto anelein autous.
33 [Entonces] los que oyeron se enfurecieron y querían matarlos.
34 ἀναστὰς δέ τις ἐν τῷ συνεδρίῳ Φαρισαῖος ὀνόματι Γαμαλιήλ, νομοδιδάσκαλος τίμιος παντὶ τῷ λαῷ, ἐκέλευσεν ἔξω βραχὺ τοὺς ἀνθρώπους ποιῆσαι,
34 anastas de tis en to synedrio Farisaios onomati Gamaliel, nomodidaskalos timios panti to lao, ekeleusen exo brajy tous anthropous poiesai,
34 Levantándose entonces alguien en el Sanhedrín, [un] fariseo llamado Rabán Gamliel, maestro de Torá, honorable para todo el pueblo, mandó afuera brevemente a los hombres,
35 εἶπέν τε πρὸς αὐτούς, Ἄνδρες Ἰσραηλῖται, προσέχετε ἑαυτοῖς ἐπὶ τοῖς ἀνθρώποις τούτοις τί μέλλετε πράσσειν.
35 eipen te pros autous, Andres Israelitai, prosejete heautois epi tois anthropois toutois ti mellete prassein.
35 y dijo a ellos: “Dignatarios de Israel, cúidense respecto [de] estos hombres, [sobre] qué van a hacer [con ellos].
36 πρὸ γὰρ τούτων τῶν ἡμερῶν ἀνέστη Θευδᾶς, λέγων εἶναί τινα ἑαυτόν, ᾧ προσεκλίθη ἀνδρῶν ἀριθμὸς ὡς τετρακοσίων· ὃς ἀνῃρέθη, καὶ πάντες ὅσοι ἐπείθοντο αὐτῷ διελύθησαν καὶ ἐγένοντο εἰς οὐδέν.
36 pro gar touton ton hemeron aneste Theudas, legon einai tina heauton, ho proseklithe andron arithmos hos tetrakosion. hos anerethe, kai pantes hosoi epeithonto auto dielythesan kai egenonto eis ouden.
36 Porque antes de estos días se levantó Teudas, diciendo ser alguien, al cual se unió un número de hombres como de cuatrocientos; el cual murió [por muerte súbita], y todos cuantos le obedecían fueron dispersados y se redujeron a nada.
37 μετὰ τοῦτον ἀνέστη Ἰούδας ὁ Γαλιλαῖος ἐν ταῖς ἡμέραις τῆς ἀπογραφῆς καὶ ἀπέστησεν λαὸν ὀπίσω αὐτοῦ· κἀκεῖνος ἀπώλετο, καὶ πάντες ὅσοι ἐπείθοντο αὐτῷ διεσκορπίσθησαν.
37 meta touton aneste Ioudas ho Galilaios en tais hemerais tes apografes kai apestesen laon opiso autou. kakeinos apoleto, kai pantes hosoi epeithonto auto dieskorpisthesan.
37 Después de este se levantó Iehudá el galileo en los días [del] censo y apartó pueblo tras sí; aquél también pereció, y todos cuantos le obedecían fueron dispersados.
38 καὶ τὰ νῦν λέγω ὑμῖν, ἀπόστητε ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων τούτων καὶ ἄφετε αὐτούς· ὅτι ἐὰν ᾖ ἐξ ἀνθρώπων ἡ βουλὴ αὕτη ἢ τὸ ἔργον τοῦτο, καταλυθήσεται·
38 kai ta nyn lego hymin, apostete apo ton anthropon touton kai afete autous. hoti ean e ex anthropon he boule aute e to ergon touto, katalythesetai.
38 Y ahora les digo, apártense de estos hombres y déjenlos; porque si es de hombres este plan o esta obra, será destruida;
39 εἰ δὲ ἐκ θεοῦ ἐστιν, οὐ δυνήσεσθε καταλῦσαι αὐτούς μήποτε καὶ θεομάχοι εὑρεθῆτε. ἐπείσθησαν δὲ αὐτῷ,
39 ei de ek theou estin, ou dynesesthe katalysai autous mepote kai theomajoi eurethete. epeisthesan de auto,
39 pero si es de Elohim, no podrán destruirlos, no sea que también [sean] hallados [siendo] luchadores contra Elohim”. Se persuadieron entonces por él,
40 καὶ προσκαλεσάμενοι τοὺς ἀποστόλους δείραντες παρήγγειλαν μὴ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ καὶ ἀπέλυσαν.
40 kai proskalesamenoi tous apostolous deirantes pareggeilan me lalein epi to onomati tou Iesou kai apelysan.
40 y llamando a los emisarios, azotándolos, [les] mandaron no hablar sobre el nombre de Iehoshúa y los soltaron.
41 Οἱ μὲν οὖν ἐπορεύοντο χαίροντες ἀπὸ προσώπου τοῦ συνεδρίου ὅτι κατηξιώθησαν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος ἀτιμασθῆναι·
41 Oi men oun eporeuonto jairontes apo prosopou tou synedriou hoti katexiothesan hyper tou onomatos atimasthenai.
41 Ellos entonces se iban regocijando de delante [del] Sanhedrín porque fueron tenidos por dignos de ser deshonrados por causa [del] nombre;
42 πᾶσάν τε ἡμέραν ἐν τῷ ἱερῷ καὶ κατ’ οἶκον οὐκ ἐπαύοντο διδάσκοντες καὶ εὐαγγελιζόμενοι τὸν Χριστόν, Ἰησοῦν.
42 pasan te hemeran en to hiero kai kat’ oikon ouk epauonto didaskontes kai euaggelizomenoi ton Jriston, Iesoun.
42 y todos [los] días en el Bet Hamiqdash y en casa no cesaban, enseñando y anunciando las buenas nuevas de que Iehoshúa es el Mashíaj.
1 Ἐν δὲ ταῖς ἡμέραις ταύταις πληθυνόντων τῶν μαθητῶν ἐγένετο γογγυσμὸς τῶν Ἑλληνιστῶν πρὸς τοὺς Ἑβραίους, ὅτι παρεθεωροῦντο ἐν τῇ διακονίᾳ τῇ καθημερινῇ αἱ χῆραι αὐτῶν.
1 En de tais hemerais tautais plethynonton ton matheton egeneto goggysmos ton HElleniston pros tous HEbraious, hoti paretheorounto en te diakonia te kathemerine ai jerai auton.
1 Y en aquellos días, al multiplicarse los discípulos, surgió un murmullo [de] los helenistas contra los hebreos, porque sus viudas eran desatendidas en el servicio diario.
2 προσκαλεσάμενοι δὲ οἱ δώδεκα τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν εἶπαν, Οὐκ ἀρεστόν ἐστιν ἡμᾶς καταλείψαντας τὸν λόγον τοῦ θεοῦ διακονεῖν τραπέζαις·
2 proskalesamenoi de oi dodeka to plethos ton matheton eipan, Ouk areston estin hemas kataleipsantas ton logon tou theou diakonein trapezais.
2 Entonces, habiendo convocado los doce a la multitud de discípulos, dijeron: “No es conveniente que nosotros dejemos la palabra de Elohim para servir mesas.
3 ἐπισκέψασθε δέ, ἀδελφοί, ἄνδρας ἐξ ὑμῶν μαρτυρουμένους ἑπτὰ πλήρεις πνεύματος καὶ σοφίας, οὓς καταστήσομεν ἐπὶ τῆς χρείας ταύτης·
3 episkepsasthe de, adelfoi, andras ex hymon martyroumenous hepta plereis pneumatos kai sofias, ous katastesomen epi tes jreias tautes.
3 Por tanto, consideren, hermanos, [a] varones entre ustedes, de buen testimonio, siete [en total], llenos de inspiración y de sabiduría, a quienes encargaremos esta necesidad.
4 ἡμεῖς δὲ τῇ προσευχῇ καὶ τῇ διακονίᾳ τοῦ λόγου προσκαρτερήσομεν.
4 hemeis de te proseuje kai te diakonia tou logou proskarteresomen.
4 Nosotros, en cambio, perseveraremos en la oración y en el servicio [de] la palabra”.
5 καὶ ἤρεσεν ὁ λόγος ἐνώπιον παντὸς τοῦ πλήθους, καὶ ἐξελέξαντο Στέφανον, ἄνδρα πλήρης πίστεως καὶ πνεύματος ἁγίου, καὶ Φίλιππον καὶ Πρόχορον καὶ Νικάνορα καὶ Τίμωνα καὶ Παρμενᾶν καὶ Νικόλαον προσήλυτον Ἀντιοχέα,
5 kai eresen ho logos enopion pantos tou plethous, kai exelexanto Stefanon, andra pleres pisteos kai pneumatos hagiou, kai Filippon kai Projoron kai Nikanora kai Timona kai Parmenan kai Nikolaon proselyton Antiojea,
5 Y agradó la propuesta a toda la multitud. Escogieron, pues, a Stéfanos, varón lleno de fe y de rúaj haqódesh, y a Filipos, Prójoros, Nicanor, Timón, Parmenas, y Nicolás, prosélito [de] Antioquía,
6 οὓς ἔστησαν ἐνώπιον τῶν ἀποστόλων, καὶ προσευξάμενοι ἐπέθηκαν αὐτοῖς τὰς χεῖρας.
6 ous estesan enopion ton apostolon, kai proseuxamenoi epethekan autois tas jeiras.
6 a quienes presentaron ante los emisarios. Y, habiendo orado, les impusieron las manos.
7 Καὶ ὁ λόγος τοῦ θεοῦ ηὔξανεν, καὶ ἐπληθύνετο ὁ ἀριθμὸς τῶν μαθητῶν ἐν Ἰερουσαλὴμ σφόδρα, πολύς τε ὄχλος τῶν ἱερέων ὑπήκουον τῇ πίστει.
7 Kai ho logos tou theou euxanen, kai eplethyneto ho arithmos ton matheton en Ierousalem sfodra, polys te ojlos ton hiereon hypekouon te pistei.
7 Así, la palabra de Elohim crecía, y el número de discípulos en Ierushaláim se multiplicaba grandemente, y una gran multitud [de] kohanim obedecía a la fe.
8 Στέφανος δὲ πλήρης χάριτος καὶ δυνάμεως ἐποίει τέρατα καὶ σημεῖα μεγάλα ἐν τῷ λαῷ.
8 Stefanos de pleres jaritos kai dynameos epoiei terata kai semeia megala en to lao.
8 Stéfanos, lleno de gracia y de poder, realizaba grandes prodigios y señales entre el pueblo.
9 ἀνέστησαν δέ τινες τῶν ἐκ τῆς συναγωγῆς τῆς λεγομένης Λιβερτίνων καὶ Κυρηναίων καὶ Ἀλεξανδρέων καὶ τῶν ἀπὸ Κιλικίας καὶ Ἀσίας συζητοῦντες τῷ Στεφάνῳ,
9 anestesan de tines ton ek tes synagoges tes legomenes Libertinon kai Kyrenaion kai Alexandreon kai ton apo Kilikias kai Asias syzetountes to Stefano,
9 Pero se levantaron algunos [de la] sinagoga llamada [de] los Libertinos, junto con Qurinios, alejandrinos, y algunos [de] Cilicia y Asia, para disputar con Stéfanos.
10 καὶ οὐκ ἴσχυον ἀντιστῆναι τῇ σοφίᾳ καὶ τῷ πνεύματι ᾧ ἐλάλει.
10 kai ouk isjyon antistenai te sofia kai to pneumati ho elalei.
10 Sin embargo, no podían resistir la sabiduría ni la inspiración con la que hablaba.
11 τότε ὑπέβαλον ἄνδρας λέγοντας ὅτι Ἀκηκόαμεν αὐτοῦ λαλοῦντος ῥήματα βλάσφημα εἰς Μωϋσῆν καὶ τὸν θεόν·
11 tote hypebalon andras legontas hoti Akekoamen autou lalountos remata blasfema eis Mousen kai ton theon.
11 Entonces indujeron a hombres para que dijeran: “Le hemos oído hablar palabras blasfemas contra Moshé y contra Elohim”.
12 συνεκίνησάν τε τὸν λαὸν καὶ τοὺς πρεσβυτέρους καὶ τοὺς γραμματεῖς, καὶ ἐπιστάντες συνήρπασαν αὐτὸν καὶ ἤγαγον εἰς τὸ συνέδριον,
12 synekinesan te ton laon kai tous presbyterous kai tous grammateis, kai epistantes synerpasan auton kai egagon eis to synedrion,
12 Conmovieron al pueblo, [a] los ancianos y [a] los escribas. Y, presentándose, le arrebataron y le llevaron al Sanhedrín.
13 ἔστησάν τε μάρτυρας ψευδεῖς λέγοντας, Ὁ ἄνθρωπος οὗτος οὐ παύεται λαλῶν ῥήματα κατὰ τοῦ τόπου τοῦ ἁγίου [τούτου] καὶ τοῦ νόμου·
13 estesan te martyras pseudeis legontas, HO anthropos outos ou pauetai lalon remata kata tou topou tou hagiou [toutou] kai tou nomou.
13 Allí presentaron testigos falsos que declaraban: “Este hombre no cesa de hablar contra este lugar santo y contra la Torá.
14 ἀκηκόαμεν γὰρ αὐτοῦ λέγοντος ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖος οὗτος καταλύσει τὸν τόπον τοῦτον καὶ ἀλλάξει τὰ ἔθη ἃ παρέδωκεν ἡμῖν Μωϋσῆς.
14 akekoamen gar autou legontos hoti Iesous ho Nazoraios outos katalysei ton topon touton kai allaxei ta ethe ha paredoken hemin Mouses.
14 Pues le hemos oído decir que este Iehoshúa de Natzrat desgajará este lugar y cambiará las costumbres que nos entregó Moshé”.
15 καὶ ἀτενίσαντες εἰς αὐτὸν πάντες οἱ καθεζόμενοι ἐν τῷ συνεδρίῳ εἶδον τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡσεὶ πρόσωπον ἀγγέλου.
15 kai atenisantes eis auton pantes oi kathezomenoi en to synedrio eidon to prosopon autou hosei prosopon aggelou.
15 Y, fijando todos la mirada en él, los sentados en el Sanhedrín vieron su rostro como el rostro [de] un mal’aj.
1 Εἶπεν δὲ ὁ ἀρχιερεύς, Εἰ ταῦτα οὕτως ἔχει;
1 Eipen de ho arjiereus, Ei tauta outos ejei;
1 Y dijo el kohen gadol: “¿Estas cosas son así?”
2 ὁ δὲ ἔφη, Ἄνδρες ἀδελφοὶ καὶ πατέρες, ἀκούσατε. Ὁ θεὸς τῆς δόξης ὤφθη τῷ πατρὶ ἡμῶν Ἀβραὰμ ὄντι ἐν τῇ Μεσοποταμίᾳ πρὶν ἢ κατοικῆσαι αὐτὸν ἐν Χαρράν,
2 ho de efe, Andres adelfoi kai pateres, akousate. HO theos tes doxes ofthe to patri hemon Abraam onti en te Mesopotamia prin e katoikesai auton en Jarran,
2 Y él dijo: “Varones hermanos y padres, escuchen. El Elohim de la gloria se apareció a nuestro padre Avraham estando en Aram Naharim antes de que habitara en Jarán,
3 καὶ εἶπεν πρὸς αὐτόν, Ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου καὶ [ἐκ] τῆς συγγενείας σου, καὶ δεῦρο εἰς τὴν γῆν ἣν ἄν σοι δείξω.
3 kai eipen pros auton, Exelthe ek tes ges sou kai [ek] tes syggeneias sou, kai deuro eis ten gen hen an soi deixo.
3 y le dijo: «Sal para ti de tu tierra y [de] tu parentela, y ven a la tierra que te mostraré».
4 τότε ἐξελθὼν ἐκ γῆς Χαλδαίων κατῴκησεν ἐν Χαρράν. κἀκεῖθεν μετὰ τὸ ἀποθανεῖν τὸν πατέρα αὐτοῦ μετῴκισεν αὐτὸν εἰς τὴν γῆν ταύτην εἰς ἣν ὑμεῖς νῦν κατοικεῖτε,
4 tote exelthon ek ges Jaldaion katokesen en Jarran. kakeithen meta to apothanein ton patera autou metokisen auton eis ten gen tauten eis hen hymeis nyn katoikeite,
4 Entonces, saliendo de la tierra de los kasdim, habitó en Jarán. Y desde allí, después de morir su padre, le trasladó a esta tierra en la que ustedes ahora habitan.
5 καὶ οὐκ ἔδωκεν αὐτῷ κληρονομίαν ἐν αὐτῇ οὐδὲ βῆμα ποδός, καὶ ἐπηγγείλατο δοῦναι αὐτῷ εἰς κατάσχεσιν αὐτὴν καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ μετ’ αὐτόν, οὐκ ὄντος αὐτῷ τέκνου.
5 kai ouk edoken auto kleronomian en aute oude bema podos, kai epeggeilato dounai auto eis katasjesin auten kai to spermati autou met’ auton, ouk ontos auto teknou.
5 Y no le dio herencia en ella, ni siquiera un paso de pie, y prometió darla en posesión a él y a su descendencia después de él, no teniendo él hijo.
6 ἐλάλησεν δὲ οὕτως ὁ θεὸς ὅτι ἔσται τὸ σπέρμα αὐτοῦ πάροικον ἐν γῇ ἀλλοτρίᾳ, καὶ δουλώσουσιν αὐτὸ καὶ κακώσουσιν ἔτη τετρακόσια·
6 elalesen de outos ho theos hoti estai to sperma autou paroikon en ge allotria, kai doulosousin auto kai kakosousin ete tetrakosia.
6 Y habló así Elohim: que será su descendencia residente en tierra extranjera, y la esclavizarán y la maltratarán cuatrocientos años.
7 καὶ τὸ ἔθνος ᾧ ἐὰν δουλεύσουσιν κρινῶ ἐγώ, ὁ θεὸς εἶπεν, καὶ μετὰ ταῦτα ἐξελεύσονται καὶ λατρεύσουσίν μοι ἐν τῷ τόπῳ τούτῳ.
7 kai to ethnos ho ean douleusousin krino ego, ho theos eipen, kai meta tauta exeleusontai kai latreusousin moi en to topo touto.
7 «Y a la nación a la que sirvan, juzgaré yo», dijo Elohim, «y después de estas cosas saldrán y me servirán en este lugar».
8 καὶ ἔδωκεν αὐτῷ διαθήκην περιτομῆς· καὶ οὕτως ἐγέννησεν τὸν Ἰσαὰκ καὶ περιέτεμεν αὐτὸν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ὀγδόῃ, καὶ Ἰσαὰκ τὸν Ἰακώβ, καὶ Ἰακὼβ τοὺς δώδεκα πατριάρχας.
8 kai edoken auto diatheken peritomes. kai outos egennesen ton Isaak kai perietemen auton te hemera te ogdoe, kai Isaak ton Iakob, kai Iakob tous dodeka patriarjas.
8 Y le dio el brit milá. Y así engendró a Itzjaq y le circuncidó al octavo día, e Itzjaq a Iaaqov, y Iaaqov a los doce patriarcas.
9 Καὶ οἱ πατριάρχαι ζηλώσαντες τὸν Ἰωσὴφ ἀπέδοντο εἰς Αἴγυπτον· καὶ ἦν ὁ θεὸς μετ’ αὐτοῦ,
9 Kai oi patriarjai zelosantes ton Iosef apedonto eis Aigypton. kai en ho theos met’ autou,
9 Y los patriarcas, envidiando a Iosef, le vendieron a Mitzraim. Y estaba Elohim con él,
10 καὶ ἐξείλατο αὐτὸν ἐκ πασῶν τῶν θλίψεων αὐτοῦ, καὶ ἔδωκεν αὐτῷ χάριν καὶ σοφίαν ἐναντίον Φαραὼ βασιλέως Αἰγύπτου, καὶ κατέστησεν αὐτὸν ἡγούμενον ἐπ’ Αἴγυπτον καὶ [ἐφ’] ὅλον τὸν οἶκον αὐτοῦ.
10 kai exeilato auton ek pason ton thlipseon autou, kai edoken auto jarin kai sofian enantion Farao basileos Aigyptou, kai katestesen auton hegoumenon ep’ Aigypton kai [ef’] holon ton oikon autou.
10 y le libró de todas sus tribulaciones, y le dio gracia y sabiduría delante de Faraón, rey de Mitzraim, y le constituyó gobernador sobre Mitzraim y [sobre] toda su casa.
11 ἦλθεν δὲ λιμὸς ἐφ’ ὅλην τὴν Αἴγυπτον καὶ Χανάαν καὶ θλῖψις μεγάλη, καὶ οὐχ ηὕρισκον χορτάσματα οἱ πατέρες ἡμῶν.
11 elthen de limos ef’ holen ten Aigypton kai Janaan kai thlipsis megale, kai ouj euriskon jortasmata oi pateres hemon.
11 Y vino hambre sobre toda Mitzraim y Kenaan y gran tribulación, y no encontraban alimentos nuestros padres.
12 ἀκούσας δὲ Ἰακὼβ ὄντα σιτία εἰς Αἴγυπτον ἐξαπέστειλεν τοὺς πατέρας ἡμῶν πρῶτον·
12 akousas de Iakob onta sitia eis Aigypton exapesteilen tous pateras hemon proton.
12 Y habiendo oído Iaaqov que había alimentos en Mitzraim, envió a nuestros padres primero.
13 καὶ ἐν τῷ δευτέρῳ ἀνεγνωρίσθη Ἰωσὴφ τοῖς ἀδελφοῖς αὐτοῦ, καὶ φανερὸν ἐγένετο τῷ Φαραὼ τὸ γένος [τοῦ] Ἰωσήφ.
13 kai en to deutero anegnoristhe Iosef tois adelfois autou, kai faneron egeneto to Farao to genos [tou] Iosef.
13 Y en la segunda vez, fue reconocido Iosef por sus hermanos, y se hizo manifiesto al Faraón el linaje [de] Iosef.
14 ἀποστείλας δὲ Ἰωσὴφ μετεκαλέσατο Ἰακὼβ τὸν πατέρα αὐτοῦ καὶ πᾶσαν τὴν συγγένειαν ἐν ψυχαῖς ἑβδομήκοντα πέντε,
14 aposteilas de Iosef metekalesato Iakob ton patera autou kai pasan ten syggeneian en psyjais hebdomekonta pente,
14 Y habiendo enviado Iosef, mandó llamar a Iaaqov, su padre, y a toda su parentela, setenta y cinco almas.
15 καὶ κατέβη Ἰακὼβ εἰς Αἴγυπτον. καὶ ἐτελεύτησεν αὐτὸς καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν,
15 kai katebe Iakob eis Aigypton. kai eteleutesen autos kai oi pateres hemon,
15 Y descendió Iaaqov a Mitzraim. Y murió él y nuestros padres,
16 καὶ μετετέθησαν εἰς Συχὲμ καὶ ἐτέθησαν ἐν τῷ μνήματι ᾧ ὠνήσατο Ἀβραὰμ τιμῆς ἀργυρίου παρὰ τῶν υἱῶν Ἑμμὼρ ἐν Συχέμ.
16 kai metetethesan eis Syjem kai etethesan en to mnemati ho onesato Abraam times argyriou para ton huion HEmmor en Syjem.
16 y fueron trasladados a Shjem y puestos en el sepulcro que compró Avraham por precio de plata de los hijos de Jamor en Shjem.
17 Καθὼς δὲ ἤγγιζεν ὁ χρόνος τῆς ἐπαγγελίας ἧς ὡμολόγησεν ὁ θεὸς τῷ Ἀβραάμ, ηὔξησεν ὁ λαὸς καὶ ἐπληθύνθη ἐν Αἰγύπτῳ,
17 Kathos de eggizen ho jronos tes epaggelias hes homologesen ho theos to Abraam, euxesen ho laos kai eplethynthe en Aigypto,
17 Y como se acercaba el tiempo de la promesa que Elohim juró a Avraham, creció el pueblo y se multiplicó en Mitzraim,
18 ἄχρι οὗ ἀνέστη βασιλεὺς ἕτερος [ἐπ’ Αἴγυπτον] ὃς οὐκ ᾔδει τὸν Ἰωσήφ.
18 ajri ou aneste basileus heteros [ep’ Aigypton] hos ouk edei ton Iosef.
18 hasta que se levantó otro rey [sobre Mitzraim] que no conocía a Iosef.
19 οὗτος κατασοφισάμενος τὸ γένος ἡμῶν ἐκάκωσεν τοὺς πατέρας [ἡμῶν] τοῦ ποιεῖν τὰ βρέφη ἔκθετα αὐτῶν εἰς τὸ μὴ ζῳογονεῖσθαι.
19 outos katasofisamenos to genos hemon ekakosen tous pateras [hemon] tou poiein ta brefe ektheta auton eis to me zoogoneisthai.
19 Este, actuando con astucia contra nuestro linaje, maltrató a nuestros padres [para] hacer que expusieran a sus niños para que no se conservaran con vida.
20 ἐν ᾧ καιρῷ ἐγεννήθη Μωϋσῆς, καὶ ἦν ἀστεῖος τῷ θεῷ· ὃς ἀνετράφη μῆνας τρεῖς ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ πατρός·
20 en ho kairo egennethe Mouses, kai en asteios to theo. hos anetrafe menas treis en to oiko tou patros.
20 En aquel tiempo nació Moshé, y era hermoso para Elohim. Este fue criado tres meses en la casa de su padre.
21 ἐκτεθέντος δὲ αὐτοῦ ἀνείλατο αὐτὸν ἡ θυγάτηρ Φαραὼ καὶ ἀνεθρέψατο αὐτὸν ἑαυτῇ εἰς υἱόν.
21 ektethentos de autou aneilato auton he thygater Farao kai anethrepsato auton heaute eis huion.
21 Y habiendo sido expuesto, le recogió la hija de Faraón y le crio para sí como hijo.
22 καὶ ἐπαιδεύθη Μωϋσῆς [ἐν] πάσῃ σοφίᾳ Αἰγυπτίων, ἦν δὲ δυνατὸς ἐν λόγοις καὶ ἔργοις αὐτοῦ.
22 kai epaideuthe Mouses [en] pase sofia Aigyption, en de dynatos en logois kai ergois autou.
22 Y fue instruido Moshé [en] toda la sabiduría de los mitzrim, y era poderoso en palabras y en obras.
23 Ὡς δὲ ἐπληροῦτο αὐτῷ τεσσερακονταετὴς χρόνος, ἀνέβη ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτοῦ ἐπισκέψασθαι τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ.
23 HOs de eplerouto auto tesserakontaetes jronos, anebe epi ten kardian autou episkepsasthai tous adelfous autou tous huious Israel.
23 Y como se le cumplían cuarenta años, subió a su corazón visitar a sus hermanos, los hijos de Israel.
24 καὶ ἰδών τινα ἀδικούμενον ἠμύνατο καὶ ἐποίησεν ἐκδίκησιν τῷ καταπονουμένῳ πατάξας τὸν Αἰγύπτιον.
24 kai idon tina adikoumenon emynato kai epoiesen ekdikesin to kataponoumeno pataxas ton Aigyption.
24 Y viendo a uno que era tratado injustamente, le defendió e hizo justicia al oprimido, golpeando al mitzrí.
25 ἐνόμιζεν δὲ συνιέναι τοὺς ἀδελφοὺς [αὐτοῦ] ὅτι ὁ θεὸς διὰ χειρὸς αὐτοῦ δίδωσιν σωτηρίαν αὐτοῖς, οἱ δὲ οὐ συνῆκαν.
25 enomizen de synienai tous adelfous [autou] hoti ho theos dia jeiros autou didosin soterian autois, oi de ou synekan.
25 Pensaba que entenderían sus hermanos [que] Elohim por su mano les daba la salvación, pero ellos no entendieron.
26 τῇ τε ἐπιούσῃ ἡμέρᾳ ὤφθη αὐτοῖς μαχομένοις καὶ συνήλλασσεν αὐτοὺς εἰς εἰρήνην εἰπών, Ἄνδρες, ἀδελφοί ἐστε· ἱνατί ἀδικεῖτε ἀλλήλους;
26 te te epiouse hemera ofthe autois majomenois kai synellassen autous eis eirenen eipon, Andres, adelfoi este. hinati adikeite allelous;
26 Y al día siguiente se les apareció mientras peleaban, y los reconciliaba para la shalom, diciendo: «Varones, hermanos son. ¿Por qué se perjudican el uno al otro?».
27 ὁ δὲ ἀδικῶν τὸν πλησίον ἀπώσατο αὐτὸν εἰπών, Τίς σε κατέστησεν ἄρχοντα καὶ δικαστὴν ἐφ’ ἡμῶν;
27 ho de adikon ton plesion aposato auton eipon, Tis se katestesen arjonta kai dikasten ef’ hemon;
27 Pero el que perjudicaba al prójimo le rechazó, diciendo: «¿Quién te ha constituido gobernante y juez sobre nosotros?
28 μὴ ἀνελεῖν με σὺ θέλεις ὃν τρόπον ἀνεῖλες ἐχθὲς τὸν Αἰγύπτιον;
28 me anelein me sy theleis hon tropon aneiles ejthes ton Aigyption;
28 ¿Acaso quieres matarme tú como mataste aIer al mitzrí?».
29 ἔφυγεν δὲ Μωϋσῆς ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ, καὶ ἐγένετο πάροικος ἐν γῇ Μαδιάμ, οὗ ἐγέννησεν υἱοὺς δύο.
29 efygen de Mouses en to logo touto, kai egeneto paroikos en ge Madiam, ou egennesen huious dyo.
29 Y huyó Moshé con esta palabra, y se hizo residente en la tierra de Midián, donde engendró dos hijos.
30 Καὶ πληρωθέντων ἐτῶν τεσσεράκοντα ὤφθη αὐτῷ ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Σινᾶ ἄγγελος ἐν φλογὶ πυρὸς βάτου.
30 Kai plerothenton eton tesserakonta ofthe auto en te eremo tou orous Sina aggelos en flogi pyros batou.
30 Y cumplidos cuarenta años, se le apareció en el desierto del monte Sinaí un mal’aj en llama de fuego de una zarza.
31 ὁ δὲ Μωϋσῆς ἰδὼν ἐθαύμαζεν τὸ ὅραμα· προσερχομένου δὲ αὐτοῦ κατανοῆσαι ἐγένετο φωνὴ κυρίου,
31 ho de Mouses idon ethaumazen to horama. proserjomenou de autou katanoesai egeneto fone kyriou,
31 Y Moshé, viendo, se maravillaba de la visión. Y al acercarse él para observar, ocurrió una voz de Hashem:
32 Ἐγὼ ὁ θεὸς τῶν πατέρων σου, ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακώβ. ἔντρομος δὲ γενόμενος Μωϋσῆς οὐκ ἐτόλμα κατανοῆσαι.
32 Ego ho theos ton pateron sou, ho theos Abraam kai Isaak kai Iakob. entromos de genomenos Mouses ouk etolma katanoesai.
32 »Yo soy el Elohim de tus padres, el Elohim de Avraham y de Itzjaq y de Iaaqov». Y habiendo temblado Moshé, no se atrevía a observar.
33 εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ κύριος, Λῦσον τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου, ὁ γὰρ τόπος ἐφ’ ᾧ ἕστηκας γῆ ἁγία ἐστίν.
33 eipen de auto ho kyrios, Lyson to hypodema ton podon sou, ho gar topos ef’ ho hestekas ge hagia estin.
33 Y le dijo Hashem: «Quita la sandalia de tus pies, porque el lugar en el que estás es tierra santa.
34 ἰδὼν εἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου τοῦ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τοῦ στεναγμοῦ αὐτῶν ἤκουσα, καὶ κατέβην ἐξελέσθαι αὐτούς· καὶ νῦν δεῦρο ἀποστείλω σε εἰς Αἴγυπτον.
34 idon eidon ten kakosin tou laou mou tou en Aigypto, kai tou stenagmou auton ekousa, kai kateben exelesthai autous. kai nyn deuro aposteilo se eis Aigypton.
34 He visto la aflicción de mi pueblo que está en Mitzraim, y he oído su gemido, y he descendido para librarlos. Y ahora, ven, te enviaré a Mitzraim».
35 Τοῦτον τὸν Μωϋσῆν, ὃν ἠρνήσαντο εἰπόντες, Τίς σε κατέστησεν ἄρχοντα καὶ δικαστήν; τοῦτον ὁ θεὸς [καὶ] ἄρχοντα καὶ λυτρωτὴν ἀπέσταλκεν σὺν χειρὶ ἀγγέλου τοῦ ὀφθέντος αὐτῷ ἐν τῇ βάτῳ.
35 Touton ton Mousen, hon ernesanto eipontes, Tis se katestesen arjonta kai dikasten; touton ho theos [kai] arjonta kai lytroten apestalken syn jeiri aggelou tou ofthentos auto en te bato.
35 A este Moshé, a quien rechazaron diciendo: «¿Quién te ha constituido gobernante y juez?», a este, Elohim, [como] gobernante y libertador envió con la mano del mal’aj que se le apareció en la zarza.
36 οὗτος ἐξήγαγεν αὐτοὺς ποιήσας τέρατα καὶ σημεῖα ἐν γῇ Αἰγύπτῳ καὶ ἐν Ἐρυθρᾷ Θαλάσσῃ καὶ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔτη τεσσεράκοντα.
36 outos exegagen autous poiesas terata kai semeia en ge Aigypto kai en Erythra Thalasse kai en te eremo ete tesserakonta.
36 Este los sacó haciendo prodigios y señales en la tierra de Mitzraim y en el Iam Suf y en el desierto cuarenta años.
37 οὗτός ἐστιν ὁ Μωϋσῆς ὁ εἴπας τοῖς υἱοῖς Ἰσραήλ, Προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει ὁ θεὸς ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν ὡς ἐμέ.
37 outos estin ho Mouses ho eipas tois huiois Israel, Profeten hymin anastesei ho theos ek ton adelfon hymon hos eme.
37 Este es el Moshé que dijo a los hijos de Israel: «Un profeta les levantará Elohim de entre sus hermanos como a mí».
38 οὗτός ἐστιν ὁ γενόμενος ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ ἐν τῇ ἐρήμῳ μετὰ τοῦ ἀγγέλου τοῦ λαλοῦντος αὐτῷ ἐν τῷ ὄρει Σινᾶ καὶ τῶν πατέρων ἡμῶν, ὃς ἐδέξατο λόγια ζῶντα δοῦναι ἡμῖν,
38 outos estin ho genomenos en te ekklesia en te eremo meta tou aggelou tou lalountos auto en to orei Sina kai ton pateron hemon, hos edexato logia zonta dounai hemin,
38 Este es el que estuvo en la qahal en el desierto con el mal’aj que le hablaba en el monte Sinaí y con nuestros padres, el que recibió palabras vivas para darnos a nosotros,
39 ᾧ οὐκ ἠθέλησαν ὑπήκοοι γενέσθαι οἱ πατέρες ἡμῶν ἀλλὰ ἀπώσαντο καὶ ἐστράφησαν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν εἰς Αἴγυπτον,
39 ho ouk ethelesan hypekooi genesthai oi pateres hemon alla aposanto kai estrafesan en tais kardiais auton eis Aigypton,
39 al que no quisieron obedecer nuestros padres, sino que le rechazaron y se volvieron en sus corazones a Mitzraim,
40 εἰπόντες τῷ Ἀαρών, Ποίησον ἡμῖν θεοὺς οἳ προπορεύσονται ἡμῶν· ὁ γὰρ Μωϋσῆς οὗτος, ὃς ἐξήγαγεν ἡμᾶς ἐκ γῆς Αἰγύπτου, οὐκ οἴδαμεν τί ἐγένετο αὐτῷ.
40 eipontes to Aaron, Poieson hemin theous oi proporeusontai hemon. ho gar Mouses outos, hos exegagen hemas ek ges Aigyptou, ouk oidamen ti egeneto auto.
40 diciendo a Aharón: «Haznos dioses que vayan delante de nosotros. Porque este Moshé, que nos sacó de la tierra de Mitzraim, no sabemos qué le ha sucedido».
41 καὶ ἐμοσχοποίησαν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις καὶ ἀνήγαγον θυσίαν τῷ εἰδώλῳ, καὶ εὐφραίνοντο ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὐτῶν.
41 kai emosjopoiesan en tais hemerais ekeinais kai anegagon thysian to eidolo, kai eufrainonto en tois ergois ton jeiron auton.
41 Y fabricaron un becerro en aquellos días y ofrecieron sacrificio al ídolo, y se alegraban en las obras de sus manos.
42 ἔστρεψεν δὲ ὁ θεὸς καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς λατρεύειν τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ, καθὼς γέγραπται ἐν βίβλῳ τῶν προφητῶν, Μὴ σφάγια καὶ θυσίας προσηνέγκατέ μοι ἔτη τεσσεράκοντα ἐν τῇ ἐρήμῳ, οἶκος Ἰσραήλ;
42 estrepsen de ho theos kai paredoken autous latreuein te stratia tou ouranou, kathos gegraptai en biblo ton profeton, Me sfagia kai thysias prosenegkate moi ete tesserakonta en te eremo, oikos Israel;
42 Y Elohim se volvió y los entregó a servir al ejército del cielo, como está escrito en el libro de los profetas: «¿Acaso me ofrecieron víctimas y sacrificios cuarenta años en el desierto, casa de Israel?
43 καὶ ἀνελάβετε τὴν σκηνὴν τοῦ Μολὸχ καὶ τὸ ἄστρον τοῦ θεοῦ [ὑμῶν] Ῥαιφάν, τοὺς τύπους οὓς ἐποιήσατε προσκυνεῖν αὐτοῖς· καὶ μετοικιῶ ὑμᾶς ἐπέκεινα Βαβυλῶνος.
43 kai anelabete ten skenen tou Moloj kai to astron tou theou [hymon] Raifan, tous typous ous epoiesate proskynein autois. kai metoikio hymas epekeina Babylonos.
43 Y llevaron la tienda de Molej y la estrella de su dios Ramfan, las imágenes que hicieron para reverenciarlas. Y los trasladaré más allá de Babel».
44 Ἡ σκηνὴ τοῦ μαρτυρίου ἦν τοῖς πατράσιν ἡμῶν ἐν τῇ ἐρήμῳ, καθὼς διετάξατο ὁ λαλῶν τῷ Μωϋσῇ ποιῆσαι αὐτὴν κατὰ τὸν τύπον ὃν ἑωράκει,
44 HE skene tou martyriou en tois patrasin hemon en te eremo, kathos dietaxato ho lalon to Mouse poiesai auten kata ton typon hon heorakei,
44 El Mishkán ha’edot estaba con nuestros padres en el desierto, como ordenó el que hablaba a Moshé que la hiciera según el modelo que había visto,
45 ἣν καὶ εἰσήγαγον διαδεξάμενοι οἱ πατέρες ἡμῶν μετὰ Ἰησοῦ ἐν τῇ κατασχέσει τῶν ἐθνῶν ὧν ἐξῶσεν ὁ θεὸς ἀπὸ προσώπου τῶν πατέρων ἡμῶν ἕως τῶν ἡμερῶν Δαυίδ,
45 hen kai eisegagon diadexamenoi oi pateres hemon meta Iesou en te katasjesei ton ethnon hon exosen ho theos apo prosopou ton pateron hemon heos ton hemeron Dauid,
45 la cual también introdujeron, habiéndola recibido, nuestros padres con Iehoshúa [bin Num] en la posesión de las naciones que Elohim expulsó de delante de nuestros padres hasta los días de David,
46 ὃς εὗρεν χάριν ἐνώπιον τοῦ θεοῦ καὶ ᾐτήσατο εὑρεῖν σκήνωμα τῷ οἴκῳ Ἰακώβ.
46 hos euren jarin enopion tou theou kai etesato eurein skenoma to oiko Iakob.
46 quien halló gracia delante de Elohim y pidió hallar una morada para [el Elohim de] la casa de Iaaqov.
47 Σολομῶν δὲ οἰκοδόμησεν αὐτῷ οἶκον.
47 Solomon de oikodomesen auto oikon.
47 Pero Shlomo le edificó una casa.
48 ἀλλ’ οὐχ ὁ ὕψιστος ἐν χειροποιήτοις κατοικεῖ· καθὼς ὁ προφήτης λέγει,
48 all’ ouj ho hypsistos en jeiropoietois katoikei. kathos ho profetes legei,
48 Pero el Elión no habita en [lugares] hechos a mano, como dice el profeta:
49 Ὁ οὐρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου· ποῖον οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι, λέγει κύριος, ἢ τίς τόπος τῆς καταπαύσεώς μου;
49 HO ouranos moi thronos, he de ge hypopodion ton podon mou. poion oikon oikodomesete moi, legei kyrios, e tis topos tes katapauseos mou;
49 «El cielo es mi trono, y la tierra el estrado de mis pies. ¿Qué casa me edificarán?», dice Hashem, «¿o cuál es el lugar de mi reposo?
50 οὐχὶ ἡ χείρ μου ἐποίησεν ταῦτα πάντα;
50 ouji he jeir mou epoiesen tauta panta;
50 ¿No hizo mi mano todas estas cosas?».
51 Σκληροτράχηλοι καὶ ἀπερίτμητοι καρδίαις καὶ τοῖς ὠσίν, ὑμεῖς ἀεὶ τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ ἀντιπίπτετε, ὡς οἱ πατέρες ὑμῶν καὶ ὑμεῖς.
51 Sklerotrajeloi kai aperitmetoi kardiais kai tois osin, hymeis aei to pneumati to hagio antipiptete, hos oi pateres hymon kai hymeis.
51 Duros de cerviz e incircuncisos de corazón y de oídos, ustedes siempre resisten a la rúaj haqódesh; como sus padres, así también ustedes.
52 τίνα τῶν προφητῶν οὐκ ἐδίωξαν οἱ πατέρες ὑμῶν; καὶ ἀπέκτειναν τοὺς προκαταγγείλαντας περὶ τῆς ἐλεύσεως τοῦ δικαίου οὗ νῦν ὑμεῖς προδόται καὶ φονεῖς ἐγένεσθε,
52 tina ton profeton ouk edioxan oi pateres hymon; kai apekteinan tous prokataggeilantas peri tes eleuseos tou dikaiou ou nyn hymeis prodotai kai foneis egenesthe,
52 ¿A cuál de los profetas no persiguieron sus padres? Y mataron a los que anunciaron de antemano la venida del Tzadiq, del cual ahora ustedes se han hecho traidores y asesinos,
53 οἵτινες ἐλάβετε τὸν νόμον εἰς διαταγὰς ἀγγέλων, καὶ οὐκ ἐφυλάξατε.
53 oitines elabete ton nomon eis diatagas aggelon, kai ouk efylaxate.
53 quienes recibieron la Torá en ordenanzas de mal’ajim, y no la guardaron”.
54 Ἀκούοντες δὲ ταῦτα διεπρίοντο ταῖς καρδίαις αὐτῶν καὶ ἔβρυχον τοὺς ὀδόντας ἐπ’ αὐτόν.
54 Akouontes de tauta dieprionto tais kardiais auton kai ebryjon tous odontas ep’ auton.
54 Y oyendo estas cosas, se irritaban en sus corazones y rechinaban los dientes contra él.
55 ὑπάρχων δὲ πλήρης πνεύματος ἁγίου ἀτενίσας εἰς τὸν οὐρανὸν εἶδεν δόξαν θεοῦ καὶ Ἰησοῦν ἑστῶτα ἐκ δεξιῶν τοῦ θεοῦ,
55 hyparjon de pleres pneumatos hagiou atenisas eis ton ouranon eiden doxan theou kai Iesoun hestota ek dexion tou theou,
55 Pero él, estando lleno de rúaj haqódesh, habiendo fijado la mirada en el cielo, vio la gloria de Elohim y a Iehoshúa de pie a la diestra de Elohim,
56 καὶ εἶπεν, Ἰδοὺ θεωρῶ τοὺς οὐρανοὺς διηνοιγμένους καὶ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐκ δεξιῶν ἑστῶτα τοῦ θεοῦ.
56 kai eipen, Idou theoro tous ouranous dienoigmenous kai ton huion tou anthropou ek dexion hestota tou theou.
56 y dijo: “He aquí, veo los cielos abiertos y al hijo del hombre de pie a la diestra de Elohim”.
57 κράξαντες δὲ φωνῇ μεγάλῃ συνέσχον τὰ ὦτα αὐτῶν, καὶ ὥρμησαν ὁμοθυμαδὸν ἐπ’ αὐτόν,
57 kraxantes de fone megale synesjon ta ota auton, kai hormesan homothymadon ep’ auton,
57 Y habiendo gritado con gran voz, se taparon los oídos y se lanzaron unánimes contra él,
58 καὶ ἐκβαλόντες ἔξω τῆς πόλεως ἐλιθοβόλουν. καὶ οἱ μάρτυρες ἀπέθεντο τὰ ἱμάτια αὐτῶν παρὰ τοὺς πόδας νεανίου καλουμένου Σαύλου.
58 kai ekbalontes exo tes poleos elithoboloun. kai oi martyres apethento ta himatia auton para tous podas neaniou kaloumenou Saulou.
58 y echándole fuera de la ciudad, le apedreaban. Y los testigos pusieron sus mantos a los pies de un joven llamado Shaul.
59 καὶ ἐλιθοβόλουν τὸν Στέφανον ἐπικαλούμενον καὶ λέγοντα, Κύριε Ἰησοῦ, δέξαι τὸ πνεῦμά μου.
59 kai elithoboloun ton Stefanon epikaloumenon kai legonta, Kyrie Iesou, dexai to pneuma mou.
59 Y apedreaban a Stéfanos, mientras él invocaba y decía: “Adón Iehoshúa, recibe mi espíritu”.
60 θεὶς δὲ τὰ γόνατα ἔκραξεν φωνῇ μεγάλῃ, Κύριε, μὴ στήσῃς αὐτοῖς ταύτην τὴν ἁμαρτίαν. καὶ τοῦτο εἰπὼν ἐκοιμήθη.
60 theis de ta gonata ekraxen fone megale, Kyrie, me steses autois tauten ten hamartian. kai touto eipon ekoimethe.
60 Y habiendo puesto las rodillas [en el suelo], gritó con gran voz: “Hashem, no les imputes este pecado”. Y habiendo dicho esto, durmió.