SEFER MARCOS

1 Ἀρχὴ τοῦ εὐαγγελίου Ἰησοῦ Χριστοῦ [υἱοῦ θεοῦ].

1 Arje tou euaggeliou Iesou Jristou [huiou theou].

1 Comienzo de la buena noticia de Iehoshua el Mashíaj, hijo de Elohim.


2 Καθὼς γέγραπται ἐν τῷ Ἠσαΐᾳ τῷ προφήτῃ, Ἰδοὺ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου·

2 Kathos gegraptai en to Esaia to profete, Idou apostello ton aggelon mou pro prosopou sou, hos kataskeuasei ten hodon sou.

2 Como está escrito en los profetas: “He aquí, envío a mi mensajero delante de ti y preparará tu camino”.


3 φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, Ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ

3 fone boontos en te eremo, HEtoimasate ten hodon kyriou, eutheias poieite tas tribous autou

3 Voz de uno que clama: “en el desierto preparen el camino de Hashem, enderecen sus senderos”.


4 ἐγένετο Ἰωάννης [ὁ] βαπτίζων ἐν τῇ ἐρήμῳ καὶ κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν.

4 egeneto Ioannes [ho] baptizon en te eremo kai kerysson baptisma metanoias eis afesin hamartion.

4 Iojanán estaba inmerso en el desierto y proclamaba inmersión de arrepentimiento para perdón de pecados.


5 καὶ ἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν πᾶσα ἡ Ἰουδαία χώρα καὶ οἱ Ἱεροσολυμῖται πάντες, καὶ ἐβαπτίζοντο ὑπ’ αὐτοῦ ἐν τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ ἐξομολογούμενοι τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν.

5 kai exeporeueto pros auton pasa he Ioudaia jora kai oi HIerosolymitai pantes, kai ebaptizonto hyp’ autou en to Iordane potamo exomologoumenoi tas hamartias auton.

5 Salía hacia él toda la tierra de Iehudá y los habitantes de Ierushalaim, y todos eran inmersos por él en el río Iardén, confesando sus pecados.


6 καὶ ἦν ὁ Ἰωάννης ἐνδεδυμένος τρίχας καμήλου καὶ ζώνην δερματίνην περὶ τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ, καὶ ἐσθίων ἀκρίδας καὶ μέλι ἄγριον.

6 kai en ho Ioannes endedymenos trijas kamelou kai zonen dermatinen peri ten osfyn autou, kai esthion akridas kai meli agrion.

6 Iojanán estaba vestido con pelo de camello, y un cinturón de cuero alrededor de su cintura, y su alimento eran langostas y miel silvestre.


7 καὶ ἐκήρυσσεν λέγων, Ἔρχεται ὁ ἰσχυρότερός μου ὀπίσω μου, οὗ οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς κύψας λῦσαι τὸν ἱμάντα τῶν ὑποδημάτων αὐτοῦ·

7 kai ekeryssen legon, Erjetai ho isjyroteros mou opiso mou, ou ouk eimi hikanos kypsas lysai ton himanta ton hypodematon autou.

7 Y proclamaba diciendo: “Viene después de mí uno más poderoso que yo, ante quien no soy digno de inclinarme para desatar la correa de sus sandalias.


8 ἐγὼ ἐβάπτισα ὑμᾶς ὕδατι, αὐτὸς δὲ βαπτίσει ὑμᾶς ἐν πνεύματι ἁγίῳ.

8 ego ebaptisa hymas hydati, autos de baptisei hymas en pneumati hagio.

8 Yo los he inmerso en agua, pero él los sumergirá en rúaj haqódesh”.


9 Καὶ ἐγένετο ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις ἦλθεν Ἰησοῦς ἀπὸ Ναζαρὲτ τῆς Γαλιλαίας καὶ ἐβαπτίσθη εἰς τὸν Ἰορδάνην ὑπὸ Ἰωάννου.

9 Kai egeneto en ekeinais tais hemerais elthen Iesous apo Nazaret tes Galilaias kai ebaptisthe eis ton Iordanen hypo Ioannou.

9 Y sucedió en aquellos días que Iehoshua vino de Natzrat de la Galil, y fue inmerso por Iojanán en el Iardén.


10 καὶ εὐθὺς ἀναβαίνων ἐκ τοῦ ὕδατος εἶδεν σχιζομένους τοὺς οὐρανοὺς καὶ τὸ πνεῦμα ὡς περιστερὰν καταβαῖνον εἰς αὐτόν·

10 kai euthys anabainon ek tou hydatos eiden sjizomenous tous ouranous kai to pneuma hos peristeran katabainon eis auton.

10 Y cuando salió del agua, vio los cielos abiertos, y el espíritu como paloma descendiendo sobre él.


11 καὶ φωνὴ ἐγένετο ἐκ τῶν οὐρανῶν, Σὺ εἶ ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν σοὶ εὐδόκησα.

11 kai fone egeneto ek ton ouranon, Sy ei ho huios mou ho agapetos, en soi eudokesa.

11 Y se escuchó una bat-qol: “Tú eres mi hijo amado, en quien tengo complacencia”.


12 Καὶ εὐθὺς τὸ πνεῦμα αὐτὸν ἐκβάλλει εἰς τὴν ἔρημον.

12 Kai euthys to pneuma auton ekballei eis ten eremon.

12 Y el espíritu inmediatamente lo llevó al desierto.


13 καὶ ἦν ἐν τῇ ἐρήμῳ τεσσεράκοντα ἡμέρας πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, καὶ ἦν μετὰ τῶν θηρίων, καὶ οἱ ἄγγελοι διηκόνουν αὐτῷ.

13 kai en en te eremo tesserakonta hemeras peirazomenos hypo tou Satana, kai en meta ton therion, kai oi aggeloi diekonoun auto.

13 Y estuvo en el desierto cuarenta días, siendo probado por el Satán, y estaba con las bestias salvajes, y los ángeles le servían.


14 Μετὰ δὲ τὸ παραδοθῆναι τὸν Ἰωάννην ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν Γαλιλαίαν κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τοῦ θεοῦ

14 Meta de to paradothenai ton Ioannen elthen ho Iesous eis ten Galilaian kerysson to euaggelion tou theou

14 Después de que Iojanán fue arrestado, Iehoshua vino a la Galil proclamando la buena noticia del reino de Elohim.


15 καὶ λέγων ὅτι Πεπλήρωται ὁ καιρὸς καὶ ἤγγικεν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ· μετανοεῖτε καὶ πιστεύετε ἐν τῷ εὐαγγελίῳ.

15 kai legon hoti Peplerotai ho kairos kai eggiken he basileia tou theou. metanoeite kai pisteuete en to euaggelio.

15 Y decía: “Se ha cumplido el tiempo, y el reino de Elohim se ha acercado; arrepiéntanse y crean en la buena noticia”.


16 Καὶ παράγων παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας εἶδεν Σίμωνα καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν Σίμωνος ἀμφιβάλλοντας ἐν τῇ θαλάσσῃ· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς.

16 Kai paragon para ten thalassan tes Galilaias eiden Simona kai Andrean ton adelfon Simonos amfiballontas en te thalasse. esan gar halieis.

16 Mientras caminaba junto al mar de la Galil, vio a Shimón y a Andrái, hermano de Shimón, lanzando una red al mar, porque eran pescadores.


17 καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς γενέσθαι ἁλιεῖς ἀνθρώπων.

17 kai eipen autois ho Iesous, Deute opiso mou, kai poieso hymas genesthai halieis anthropon.

17 Y les dijo Iehoshua: “Síganme, y los haré pescadores de hombres”.


18 καὶ εὐθὺς ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ.

18 kai euthys afentes ta diktya ekolouthesan auto.

18 De inmediato dejaron sus redes y lo siguieron.


19 Καὶ προβὰς ὀλίγον εἶδεν Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ αὐτοὺς ἐν τῷ πλοίῳ καταρτίζοντας τὰ δίκτυα,

19 Kai probas oligon eiden Iakobon ton tou Zebedaiou kai Ioannen ton adelfon autou, kai autous en to ploio katartizontas ta diktya,

19 Caminando un poco más, vio a Iaacov hijo de Zavdai y a Iojanán, su hermano, que también estaban en el barco remendando las redes.


20 καὶ εὐθὺς ἐκάλεσεν αὐτούς. καὶ ἀφέντες τὸν πατέρα αὐτῶν Ζεβεδαῖον ἐν τῷ πλοίῳ μετὰ τῶν μισθωτῶν ἀπῆλθον ὀπίσω αὐτοῦ.

20 kai euthys ekalesen autous. kai afentes ton patera auton Zebedaion en to ploio meta ton misthoton apelthon opiso autou.

20 De inmediato los llamó, y dejaron a su padre Zavdai en el barco con los jornaleros, y lo siguieron.


21 Καὶ εἰσπορεύονται εἰς Καφαρναούμ. καὶ εὐθὺς τοῖς σάββασιν εἰσελθὼν εἰς τὴν συναγωγὴν ἐδίδασκεν.

21 Kai eisporeuontai eis Kafarnaoum. kai euthys tois sabbasin eiselthon eis ten synagogen edidasken.

21 Llegaron a Kfar Najum, y en el día de Shabat entró rápidamente en la sinagoga y comenzó a enseñar.


22 καὶ ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ, ἦν γὰρ διδάσκων αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς.

22 kai exeplessonto epi te didaje autou, en gar didaskon autous hos exousian ejon kai ouj hos oi grammateis.

22 Y estaban asombrados por su enseñanza, porque enseñaba como quien tiene autoridad, y no como los escribas.


23 καὶ εὐθὺς ἦν ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν ἄνθρωπος ἐν πνεύματι ἀκαθάρτῳ, καὶ ἀνέκραξεν

23 kai euthys en en te synagoge auton anthropos en pneumati akatharto, kai anekraxen

23 Había un hombre en su sinagoga que tenía un espíritu impuro, y gritó diciendo:


24 λέγων, Τί ἡμῖν καὶ σοί, Ἰησοῦ Ναζαρηνέ; ἦλθες ἀπολέσαι ἡμᾶς; οἶδά σε τίς εἶ, ὁ ἅγιος τοῦ θεοῦ.

24 legon, Ti hemin kai soi, Iesou Nazarene; elthes apolesai hemas; oida se tis ei, ho hagios tou theou.

24 “¡Ah! ¿Qué tenemos que ver contigo, Iehoshua de Natzrat? ¿Has venido a destruirnos? Sé quién eres, el Santo de Elohim”.


25 καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς λέγων, Φιμώθητι καὶ ἔξελθε ἐξ αὐτοῦ.

25 kai epetimesen auto ho Iesous legon, Fimotheti kai exelthe ex autou.

25 Y reprendió Iehoshua al espíritu diciendo: “¡Cállate y sal de él!”.


26 καὶ σπαράξαν αὐτὸν τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον καὶ φωνῆσαν φωνῇ μεγάλῃ ἐξῆλθεν ἐξ αὐτοῦ.

26 kai sparaxan auton to pneuma to akatharton kai fonesan fone megale exelthen ex autou.

26 Y el espíritu impuro, sacudiéndolo violentamente y gritando con gran voz, salió de él.


27 καὶ ἐθαμβήθησαν ἅπαντες, ὥστε συζητεῖν πρὸς ἑαυτοὺς λέγοντας, Τί ἐστιν τοῦτο; διδαχὴ καινὴ κατ’ ἐξουσίαν· καὶ τοῖς πνεύμασι τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιτάσσει, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ.

27 kai ethambethesan hapantes, hoste syzetein pros heautous legontas, Ti estin touto; didaje kaine kat’ exousian. kai tois pneumasi tois akathartois epitassei, kai hypakouousin auto.

27 Todos estaban asombrados, y se preguntaban entre ellos diciendo: “¿Qué es esto? ¡Qué enseñanza nueva, que incluso manda con autoridad a los espíritus impuros y le obedecen!”.


28 καὶ ἐξῆλθεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς πανταχοῦ εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας.

28 kai exelthen he akoe autou euthys pantajou eis holen ten perijoron tes Galilaias.

28 Y rápidamente su fama se difundió por toda la región de la Galil.


29 Καὶ εὐθὺς ἐκ τῆς συναγωγῆς ἐξελθόντες ἦλθον εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος καὶ Ἀνδρέου μετὰ Ἰακώβου καὶ Ἰωάννου.

29 Kai euthys ek tes synagoges exelthontes elthon eis ten oikian Simonos kai Andreou meta Iakobou kai Ioannou.

29 Salieron de la sinagoga y entraron en la casa de Shimón y Andrái con Iaacov e Iojanán.


30 ἡ δὲ πενθερὰ Σίμωνος κατέκειτο πυρέσσουσα, καὶ εὐθὺς λέγουσιν αὐτῷ περὶ αὐτῆς.

30 he de penthera Simonos katekeito pyressousa, kai euthys legousin auto peri autes.

30 La suegra de Shimón estaba acostada con fiebre, y le hablaron de ella.


31 καὶ προσελθὼν ἤγειρεν αὐτὴν κρατήσας τῆς χειρός· καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετός, καὶ διηκόνει αὐτοῖς.

31 kai proselthon egeiren auten kratesas tes jeiros. kai afeken auten ho pyretos, kai diekonei autois.

31 Se acercó, tomó su mano y la levantó, y la fiebre la dejó de inmediato, y ella les servía.


32 Ὀψίας δὲ γενομένης, ὅτε ἔδυ ὁ ἥλιος, ἔφερον πρὸς αὐτὸν πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας καὶ τοὺς δαιμονιζομένους·

32 Opsias de genomenes, hote edy ho helios, eferon pros auton pantas tous kakos ejontas kai tous daimonizomenous.

32 Al anochecer, cuando se puso el sol, le llevaron a todos los enfermos y a los poseídos por demonios.


33 καὶ ἦν ὅλη ἡ πόλις ἐπισυνηγμένη πρὸς τὴν θύραν.

33 kai en hole he polis episynegmene pros ten thyran.

33 Toda la ciudad se reunió a la puerta.


34 καὶ ἐθεράπευσεν πολλοὺς κακῶς ἔχοντας ποικίλαις νόσοις, καὶ δαιμόνια πολλὰ ἐξέβαλεν, καὶ οὐκ ἤφιεν λαλεῖν τὰ δαιμόνια, ὅτι ᾔδεισαν αὐτόν.

34 kai etherapeusen pollous kakos ejontas poikilais nosois, kai daimonia polla exebalen, kai ouk efien lalein ta daimonia, hoti edeisan auton.

34 Sanó a muchos que sufrían de diversas enfermedades y expulsó a muchos demonios, pero no permitió que los demonios hablaran porque lo conocían.


35 Καὶ πρωῒ ἔννυχα λίαν ἀναστὰς ἐξῆλθεν καὶ ἀπῆλθεν εἰς ἔρημον τόπον κἀκεῖ προσηύχετο.

35 Kai proi ennyja lian anastas exelthen kai apelthen eis eremon topon kakei proseujeto.

35 Por la mañana, cuando aún estaba oscuro, salió y fue a un lugar desolado, y allí oró.


36 καὶ κατεδίωξεν αὐτὸν Σίμων καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ,

36 kai katedioxen auton Simon kai oi met’ autou,

36 Shimón y los que estaban con él lo buscaron.


37 καὶ εὗρον αὐτὸν καὶ λέγουσιν αὐτῷ ὅτι Πάντες ζητοῦσίν σε.

37 kai euron auton kai legousin auto hoti Pantes zetousin se.

37 Cuando lo encontraron, le dijeron: “Todos te buscan”.


38 καὶ λέγει αὐτοῖς, Ἄγωμεν ἀλλαχοῦ εἰς τὰς ἐχομένας κωμοπόλεις, ἵνα καὶ ἐκεῖ κηρύξω· εἰς τοῦτο γὰρ ἐξῆλθον.

38 kai legei autois, Agomen allajou eis tas ejomenas komopoleis, hina kai ekei keryxo. eis touto gar exelthon.

38 Les dijo: “Vamos a las aldeas cercanas para que también allí proclame, porque para esto he venido”.


39 καὶ ἦλθεν κηρύσσων εἰς τὰς συναγωγὰς αὐτῶν εἰς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν καὶ τὰ δαιμόνια ἐκβάλλων.

39 kai elthen kerysson eis tas synagogas auton eis holen ten Galilaian kai ta daimonia ekballon.

39 Y proclamaba en sus sinagogas por toda la Galil, y expulsaba demonios.


40 Καὶ ἔρχεται πρὸς αὐτὸν λεπρὸς παρακαλῶν αὐτὸν [καὶ γονυπετῶν] καὶ λέγων αὐτῷ ὅτι Ἐὰν θέλῃς δύνασαί με καθαρίσαι.

40 Kai erjetai pros auton lepros parakalon auton [kai gonypeton] kai legon auto hoti Ean theles dynasai me katharisai.

40 Vino a él un hombre con tzaraat, rogándole y arrodillándose, y le dijo: “Si quieres, puedes limpiarme”.


41 καὶ σπλαγχνισθεὶς ἐκτείνας τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἥψατο καὶ λέγει αὐτῷ, Θέλω, καθαρίσθητι·

41 kai splagjnistheis ekteinas ten jeira autou hepsato kai legei auto, Thelo, katharistheti.

41 Movido por la compasión, Iehoshua extendió su mano, lo tocó y le dijo: “Quiero, sé limpio”.


42 καὶ εὐθὺς ἀπῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ ἡ λέπρα, καὶ ἐκαθαρίσθη.

42 kai euthys apelthen ap’ autou he lepra, kai ekatharisthe.

42 Inmediatamente la tzaraat lo dejó, y quedó limpio.


43 καὶ ἐμβριμησάμενος αὐτῷ εὐθὺς ἐξέβαλεν αὐτόν,

43 kai embrimesamenos auto euthys exebalen auton,

43 Iehoshua lo despidió rápidamente, advirtiéndole severamente:


44 καὶ λέγει αὐτῷ, Ὅρα μηδενὶ μηδὲν εἴπῃς, ἀλλὰ ὕπαγε σεαυτὸν δεῖξον τῷ ἱερεῖ καὶ προσένεγκε περὶ τοῦ καθαρισμοῦ σου ἃ προσέταξεν Μωϋσῆς, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς.

44 kai legei auto, HOra medeni meden eipes, alla hypage seauton deixon to hierei kai prosenegke peri tou katharismou sou ha prosetaxen Mouses, eis martyrion autois.

44 “Mira, no le digas nada a nadie, pero ve, muéstrate al kohen y ofrece por tu purificación lo que Moshé ordenó, como testimonio para ellos”.


45 ὁ δὲ ἐξελθὼν ἤρξατο κηρύσσειν πολλὰ καὶ διαφημίζειν τὸν λόγον, ὥστε μηκέτι αὐτὸν δύνασθαι φανερῶς εἰς πόλιν εἰσελθεῖν, ἀλλ’ ἔξω ἐπ’ ἐρήμοις τόποις ἦν· καὶ ἤρχοντο πρὸς αὐτὸν πάντοθεν.

45 ho de exelthon erxato keryssein polla kai diafemizein ton logon, hoste meketi auton dynasthai faneros eis polin eiselthein, all’ exo ep’ eremois topois en. kai erjonto pros auton pantothen.

45 Pero él salió y comenzó a proclamarlo mucho y a difundir el hecho, de modo que Iehoshua ya no podía entrar abiertamente en ninguna ciudad, sino que permanecía en lugares desolados, y la gente venía a él de todas partes.

1 Καὶ εἰσελθὼν πάλιν εἰς Καφαρναοὺμ δι’ ἡμερῶν ἠκούσθη ὅτι ἐν οἴκῳ ἐστίν.

1 Kai eiselthon palin eis Kafarnaoum di’ hemeron ekousthe hoti en oiko estin.

1 Y entró de nuevo a Kfar Najum después de días, y escucharon que él en casa estaba.


2 καὶ συνήχθησαν πολλοὶ ὥστε μηκέτι χωρεῖν μηδὲ τὰ πρὸς τὴν θύραν, καὶ ἐλάλει αὐτοῖς τὸν λόγον.

2 kai synejthesan polloi hoste meketi jorein mede ta pros ten thyran, kai elalei autois ton logon.

2 Y se reunieron muchos rápidamente hasta no haber lugar para estar de pie, incluso frente a la entrada, y les hablaba la palabra.


3 καὶ ἔρχονται φέροντες πρὸς αὐτὸν παραλυτικὸν αἰρόμενον ὑπὸ τεσσάρων.

3 kai erjontai ferontes pros auton paralytikon airomenon hypo tessaron.

3 Y vinieron hacia él hombres que llevaban a un hombre paralítico, y lo cargaban entre cuatro.


4 καὶ μὴ δυνάμενοι προσενέγκαι αὐτῷ διὰ τὸν ὄχλον ἀπεστέγασαν τὴν στέγην ὅπου ἦν, καὶ ἐξορύξαντες χαλῶσι τὸν κράβαττον ὅπου ὁ παραλυτικὸς κατέκειτο.

4 kai me dynamenoi prosenegkai auto dia ton ojlon apestegasan ten stegen hopou en, kai exoryxantes jalosi ton krabatton hopou ho paralytikos katekeito.

4 Y no podían acercarse a él por causa de la multitud, y quitaron el techo en el lugar donde estaba, y cavaron una abertura, y bajaron el lecho sobre el cual yacía el paralítico.


5 καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν λέγει τῷ παραλυτικῷ, Τέκνον, ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι.

5 kai idon ho Iesous ten pistin auton legei to paralytiko, Teknon, afientai sou ai hamartiai.

5 Y cuando Iehoshua vio su fe, dijo al paralítico: Hijo, tus pecados han sido perdonados.


6 ἦσαν δέ τινες τῶν γραμματέων ἐκεῖ καθήμενοι καὶ διαλογιζόμενοι ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν,

6 esan de tines ton grammateon ekei kathemenoi kai dialogizomenoi en tais kardiais auton,

6 Y estaban allí hombres de entre los escribas sentados, y decían en sus corazones:


7 Τί οὗτος οὕτως λαλεῖ; βλασφημεῖ· τίς δύναται ἀφιέναι ἁμαρτίας εἰ μὴ εἷς ὁ θεός;

7 Ti outos outos lalei; blasfemei. tis dynatai afienai hamartias ei me eis ho theos;

7 ¿Por qué dice este blasfemias como estas? ¿Quién puede perdonar los pecados sino Elohim solo?


8 καὶ εὐθὺς ἐπιγνοὺς ὁ Ἰησοῦς τῷ πνεύματι αὐτοῦ ὅτι οὕτως διαλογίζονται ἐν ἑαυτοῖς λέγει αὐτοῖς, Τί ταῦτα διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν;

8 kai euthys epignous ho Iesous to pneumati autou hoti outos dialogizontai en heautois legei autois, Ti tauta dialogizesthe en tais kardiais hymon;

8 Y conoció Iehoshua en su espíritu que así pensaban en sus corazones, y les dijo: ¿Por qué piensan estas cosas en sus corazones?


9 τί ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν τῷ παραλυτικῷ, Ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι, ἢ εἰπεῖν, Ἔγειρε καὶ ἆρον τὸν κράβαττόν σου καὶ περιπάτει;

9 ti estin eukopoteron, eipein to paralytiko, Afientai sou ai hamartiai, e eipein, Egeire kai aron ton krabatton sou kai peripatei;

9 ¿Qué es más fácil decir al paralítico: “Tus pecados han sido perdonados”, o decir: “Levántate, toma tu lecho y camina”?


10 ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἀφιέναι ἁμαρτίας ἐπὶ τῆς γῆς λέγει τῷ παραλυτικῷ,

10 hina de eidete hoti exousian ejei ho huios tou anthropou afienai hamartias epi tes ges legei to paralytiko,

10 Pero para que sepan que el hijo del hombre tiene autoridad para perdonar pecados en la tierra, dijo al paralítico:


11 Σοὶ λέγω, ἔγειρε ἆρον τὸν κράβαττόν σου καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου.

11 Soi lego, egeire aron ton krabatton sou kai hypage eis ton oikon sou.

11 A ti digo: Levántate, toma tu lecho y ve a tu casa.


12 καὶ ἠγέρθη καὶ εὐθὺς ἄρας τὸν κράβαττον ἐξῆλθεν ἔμπροσθεν πάντων, ὥστε ἐξίστασθαι πάντας καὶ δοξάζειν τὸν θεὸν λέγοντας ὅτι Οὕτως οὐδέποτε εἴδομεν.

12 kai egerthe kai euthys aras ton krabatton exelthen emprosthen panton, hoste existasthai pantas kai doxazein ton theon legontas hoti Outos oudepote eidomen.

12 Y se levantó de inmediato, y tomó su lecho, y salió delante de todos, de modo que todos se asombraron y glorificaron a Elohim diciendo: Nunca hemos visto algo así.


13 Καὶ ἐξῆλθεν πάλιν παρὰ τὴν θάλασσαν· καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἤρχετο πρὸς αὐτόν, καὶ ἐδίδασκεν αὐτούς.

13 Kai exelthen palin para ten thalassan. kai pas ho ojlos erjeto pros auton, kai edidasken autous.

13 Y volvió a salir hacia la orilla del mar, y toda la multitud venía hacia él, y les enseñaba.


14 καὶ παράγων εἶδεν Λευὶν τὸν τοῦ Ἁλφαίου καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, καὶ λέγει αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι. καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ.

14 kai paragon eiden Leuin ton tou HAlfaiou kathemenon epi to telonion, kai legei auto, Akolouthei moi. kai anastas ekolouthesen auto.

14 Y al pasar, vio a Levi hijo de Halfai sentado en la casa de impuestos, y le dijo: Sígueme. Y se levantó y lo siguió.


15 Καὶ γίνεται κατακεῖσθαι αὐτὸν ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ, καὶ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ· ἦσαν γὰρ πολλοὶ καὶ ἠκολούθουν αὐτῷ.

15 Kai ginetai katakeisthai auton en te oikia autou, kai polloi telonai kai hamartoloi synanekeinto to Iesou kai tois mathetais autou. esan gar polloi kai ekolouthoun auto.

15 Y sucedió que mientras estaba sentado en su casa, se reunieron cobradores de impuestos y muchos pecadores con Iehoshua y con sus discípulos, porque eran muchos los que lo seguían.


16 καὶ οἱ γραμματεῖς τῶν Φαρισαίων ἰδόντες ὅτι ἐσθίει μετὰ τῶν ἁμαρτωλῶν καὶ τελωνῶν ἔλεγον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Ὅτι μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίει;

16 kai oi grammateis ton Farisaion idontes hoti esthiei meta ton hamartolon kai telonon elegon tois mathetais autou, HOti meta ton telonon kai hamartolon esthiei;

16 Y los escribas y los perushim, al verlo comer con los cobradores de impuestos y los pecadores, dijeron a sus discípulos: ¿Por qué su maestro come y bebe con los cobradores de impuestos y los pecadores?


17 καὶ ἀκούσας ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς [ὅτι] Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες· οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλούς.

17 kai akousas ho Iesous legei autois [hoti] Ou jreian ejousin oi isjyontes iatrou all’ oi kakos ejontes. ouk elthon kalesai dikaious alla hamartolous.

17 Y escuchó Iehoshua y les dijo: Los sanos no necesitan médico, sino los enfermos. No he venido a llamar a los justos, sino a los pecadores [al arrepentimiento].


18 Καὶ ἦσαν οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύοντες. καὶ ἔρχονται καὶ λέγουσιν αὐτῷ, Διὰ τί οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ μαθηταὶ τῶν Φαρισαίων νηστεύουσιν, οἱ δὲ σοὶ μαθηταὶ οὐ νηστεύουσιν;

18 Kai esan oi mathetai Ioannou kai oi Farisaioi nesteuontes. kai erjontai kai legousin auto, Dia ti oi mathetai Ioannou kai oi mathetai ton Farisaion nesteuousin, oi de soi mathetai ou nesteuousin;

18 Y los discípulos de Iojanán y los discípulos de los perushim solían ayunar, y vinieron y le dijeron: ¿Por qué los discípulos de Iojanán y los discípulos de los perushim ayunan, pero tus discípulos no ayunan?


19 καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστιν νηστεύειν; ὅσον χρόνον ἔχουσιν τὸν νυμφίον μετ’ αὐτῶν οὐ δύνανται νηστεύειν·

19 kai eipen autois ho Iesous, Me dynantai oi huioi tou nymfonos en ho ho nymfios met’ auton estin nesteuein; hoson jronon ejousin ton nymfion met’ auton ou dynantai nesteuein.

19 Y les dijo Iehoshua: ¿Pueden los hijos de la cámara nupcial ayunar mientras el novio está con ellos? Mientras el novio está con ellos, no pueden ayunar.


20 ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ.

20 eleusontai de hemerai hotan aparthe ap’ auton ho nymfios, kai tote nesteusousin en ekeine te hemera.

20 Pero vendrán días cuando el novio será quitado de ellos, y entonces ayunarán en esos días.


21 οὐδεὶς ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπιράπτει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν· εἰ δὲ μή, αἴρει τὸ πλήρωμα ἀπ’ αὐτοῦ τὸ καινὸν τοῦ παλαιοῦ, καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται.

21 oudeis epiblema rakous agnafou epiraptei epi himation palaion. ei de me, airei to pleroma ap’ autou to kainon tou palaiou, kai jeiron sjisma ginetai.

21 Nadie pone un remiendo de tela nueva en un vestido viejo; de lo contrario, lo nuevo tira de lo viejo, y se hace peor la rotura.


22 καὶ οὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς εἰ δὲ μή, ῥήξει ὁ οἶνος τοὺς ἀσκούς, καὶ ὁ οἶνος ἀπόλλυται καὶ οἱ ἀσκοί ἀλλὰ οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινούς.

22 kai oudeis ballei oinon neon eis askous palaious ei de me, rexei ho oinos tous askous, kai ho oinos apollytai kai oi askoi alla oinon neon eis askous kainous.

22 Y nadie pone vino nuevo en odres viejos; de lo contrario, el vino nuevo romperá los odres, y el vino se derramará, y los odres se perderán. Pero el vino nuevo se pone en odres nuevos.


23 Καὶ ἐγένετο αὐτὸν ἐν τοῖς σάββασιν παραπορεύεσθαι διὰ τῶν σπορίμων, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἤρξαντο ὁδὸν ποιεῖν τίλλοντες τοὺς στάχυας.

23 Kai egeneto auton en tois sabbasin paraporeuesthai dia ton sporimon, kai oi mathetai autou erxanto hodon poiein tillontes tous stajyas.

23 Y sucedió que al pasar por los sembrados en Shabat, sus discípulos comenzaron a arrancar espigas mientras caminaban.


24 καὶ οἱ Φαρισαῖοι ἔλεγον αὐτῷ, Ἴδε τί ποιοῦσιν τοῖς σάββασιν ὃ οὐκ ἔξεστιν;

24 kai oi Farisaioi elegon auto, Ide ti poiousin tois sabbasin ho ouk exestin;

24 Y los perushim le dijeron: Mira, ¿por qué hacen en Shabat lo que no es lícito?


25 καὶ λέγει αὐτοῖς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε τί ἐποίησεν Δαυίδ, ὅτε χρείαν ἔσχεν καὶ ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ;

25 kai legei autois, Oudepote anegnote ti epoiesen Dauid, hote jreian esjen kai epeinasen autos kai oi met’ autou;

25 Y les dijo: ¿No han leído lo que hizo David cuando tuvo necesidad y tuvo hambre, él y los que estaban con él,


26 πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ ἐπὶ Ἀβιαθὰρ ἀρχιερέως καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, οὓς οὐκ ἔξεστιν φαγεῖν εἰ μὴ τοὺς ἱερεῖς, καὶ ἔδωκεν καὶ τοῖς σὺν αὐτῷ οὖσιν;

26 pos eiselthen eis ton oikon tou theou epi Abiathar arjiereos kai tous artous tes protheseos efagen, ous ouk exestin fagein ei me tous hiereis, kai edoken kai tois syn auto ousin;

26 cómo entró en la casa de Elohim, en los días de Evyatar el kohen gadol, y comió los panes de la proposición, que no era lícito comer sino para los kohanim, y también dio a los que estaban con él?


27 καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Τὸ σάββατον διὰ τὸν ἄνθρωπον ἐγένετο καὶ οὐχ ὁ ἄνθρωπος διὰ τὸ σάββατον·

27 kai elegen autois, To sabbaton dia ton anthropon egeneto kai ouj ho anthropos dia to sabbaton.

27 Y les dijo: El Shabat fue hecho para el hombre, y no el hombre para el Shabat.


28 ὥστε κύριός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου καὶ τοῦ σαββάτου.

28 hoste kyrios estin ho huios tou anthropou kai tou sabbatou.

28 Por lo tanto, el hijo del hombre es también adón del Shabat.

1 Καὶ εἰσῆλθεν πάλιν εἰς τὴν συναγωγήν. καὶ ἦν ἐκεῖ ἄνθρωπος ἐξηραμμένην ἔχων τὴν χεῖρα·

1 Kai eiselthen palin eis ten synagogen. kai en ekei anthropos exerammenen ejon ten jeira.

1 Y volvió y entró a la casa de reunión, y allí estaba un hombre cuya mano estaba seca.


2 καὶ παρετήρουν αὐτὸν εἰ τοῖς σάββασιν θεραπεύσει αὐτόν, ἵνα κατηγορήσωσιν αὐτοῦ.

2 kai pareteroun auton ei tois sabbasin therapeusei auton, hina kategoresosin autou.

2 Y lo observaban para ver si lo sanaría en Shabat, para encontrar algo con qué acusarlo.


3 καὶ λέγει τῷ ἀνθρώπῳ τῷ τὴν ξηρὰν χεῖρα ἔχοντι, Ἔγειρε εἰς τὸ μέσον.

3 kai legei to anthropo to ten xeran jeira ejonti, Egeire eis to meson.

3 Y dijo al hombre que tenía la mano seca: Levántate, párate en el medio.


4 καὶ λέγει αὐτοῖς, Ἔξεστιν τοῖς σάββασιν ἀγαθὸν ποιῆσαι ἢ κακοποιῆσαι, ψυχὴν σῶσαι ἢ ἀποκτεῖναι; οἱ δὲ ἐσιώπων.

4 kai legei autois, Exestin tois sabbasin agathon poiesai e kakopoiesai, psyjen sosai e apokteinai; oi de esiopon.

4 Y les dijo: ¿Es lícito en Shabat hacer el bien o hacer el mal, salvar una vida o destruirla? Y ellos callaron.


5 καὶ περιβλεψάμενος αὐτοὺς μετ’ ὀργῆς, συλλυπούμενος ἐπὶ τῇ πωρώσει τῆς καρδίας αὐτῶν, λέγει τῷ ἀνθρώπῳ, Ἔκτεινον τὴν χεῖρα. καὶ ἐξέτεινεν, καὶ ἀπεκατεστάθη ἡ χεὶρ αὐτοῦ.

5 kai periblepsamenos autous met’ orges, syllypoumenos epi te porosei tes kardias auton, legei to anthropo, Ekteinon ten jeira. kai exeteinen, kai apekatestathe he jeir autou.

5 Y, mirando alrededor con enojo, estando triste por la dureza de sus corazones, dijo al hombre: Extiende tu mano. Y él extendió su mano, y fue sanada, y quedó como la otra.


6 καὶ ἐξελθόντες οἱ Φαρισαῖοι εὐθὺς μετὰ τῶν Ἡρῳδιανῶν συμβούλιον ἐδίδουν κατ’ αὐτοῦ ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν.

6 kai exelthontes oi Farisaioi euthys meta ton HErodianon symboulion edidoun kat’ autou hopos auton apolesosin.

6 Y los perushim salieron inmediatamente y conspiraron con los hombres de Herodes para destruirlo.


7 Καὶ ὁ Ἰησοῦς μετὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἀνεχώρησεν πρὸς τὴν θάλασσαν· καὶ πολὺ πλῆθος ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας [ἠκολούθησεν]· καὶ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας

7 Kai ho Iesous meta ton matheton autou anejoresen pros ten thalassan. kai poly plethos apo tes Galilaias [ekolouthesen]. kai apo tes Ioudaias

7 Y Iehoshua se retiró de allí con sus discípulos hacia el mar, y lo siguió una gran multitud desde el Galil.


8 καὶ ἀπὸ Ἱεροσολύμων καὶ ἀπὸ τῆς Ἰδουμαίας καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου καὶ περὶ Τύρον καὶ Σιδῶνα, πλῆθος πολύ, ἀκούοντες ὅσα ἐποίει ἦλθον πρὸς αὐτόν.

8 kai apo HIerosolymon kai apo tes Idoumaias kai peran tou Iordanou kai peri Tyron kai Sidona, plethos poly, akouontes hosa epoiei elthon pros auton.

8 También desde Iehudá, Ierushaláim, Edom, y más allá del Yardén, y de alrededor de Tzor y Tzidón, una gran multitud vino a él porque escucharon todo lo que hacía.


9 καὶ εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ἵνα πλοιάριον προσκαρτερῇ αὐτῷ διὰ τὸν ὄχλον ἵνα μὴ θλίβωσιν αὐτόν·

9 kai eipen tois mathetais autou hina ploiarion proskartere auto dia ton ojlon hina me thlibosin auton.

9 Y dijo a sus discípulos que prepararan para él un pequeño barco por causa de la multitud, para que no lo aplastaran.


10 πολλοὺς γὰρ ἐθεράπευσεν, ὥστε ἐπιπίπτειν αὐτῷ ἵνα αὐτοῦ ἅψωνται ὅσοι εἶχον μάστιγας.

10 pollous gar etherapeusen, hoste epipiptein auto hina autou hapsontai hosoi eijon mastigas.

10 Porque había sanado a muchos, de modo que todos los que tenían enfermedades se lanzaban sobre él para tocarlo.


11 καὶ τὰ πνεύματα τὰ ἀκάθαρτα, ὅταν αὐτὸν ἐθεώρουν, προσέπιπτον αὐτῷ καὶ ἔκραζον λέγοντες ὅτι Σὺ εἶ ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ.

11 kai ta pneumata ta akatharta, hotan auton etheoroun, prosepipton auto kai ekrazon legontes hoti Sy ei ho huios tou theou.

11 Y los espíritus impuros, cuando lo veían, se postraban ante él y gritaban diciendo: Tú eres el Hijo de Elohim.


12 καὶ πολλὰ ἐπετίμα αὐτοῖς ἵνα μὴ αὐτὸν φανερὸν ποιήσωσιν.

12 kai polla epetima autois hina me auton faneron poiesosin.

12 Y les advirtió estrictamente que no lo revelaran.


13 Καὶ ἀναβαίνει εἰς τὸ ὄρος καὶ προσκαλεῖται οὓς ἤθελεν αὐτός, καὶ ἀπῆλθον πρὸς αὐτόν.

13 Kai anabainei eis to oros kai proskaleitai ous ethelen autos, kai apelthon pros auton.

13 Y subió al monte, y llamó a los que quiso, y vinieron a él.


14 καὶ ἐποίησεν δώδεκα, [οὓς καὶ ἀποστόλους ὠνόμασεν,] ἵνα ὦσιν μετ’ αὐτοῦ καὶ ἵνα ἀποστέλλῃ αὐτοὺς κηρύσσειν

14 kai epoiesen dodeka, [ous kai apostolous onomasen,] hina osin met’ autou kai hina apostelle autous keryssein

14 Y designó a doce para que estuvieran con él y para enviarlos a proclamar.


15 καὶ ἔχειν ἐξουσίαν ἐκβάλλειν τὰ δαιμόνια·

15 kai ejein exousian ekballein ta daimonia.

15 Y les dio autoridad para sanar enfermedades y expulsar demonios.


16 [καὶ ἐποίησεν τοὺς δώδεκα,] καὶ ἐπέθηκεν ὄνομα τῷ Σίμωνι Πέτρον,

16 [kai epoiesen tous dodeka,] kai epetheken onoma to Simoni Petron,

16 Y a Shimón le puso el nombre de Petros.


17 καὶ Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν τοῦ Ἰακώβου, καὶ ἐπέθηκεν αὐτοῖς ὀνόμα[τα] Βοανηργές, ὅ ἐστιν Υἱοὶ Βροντῆς·

17 kai Iakobon ton tou Zebedaiou kai Ioannen ton adelfon tou Iakobou, kai epetheken autois onoma[ta] Boanerges, ho estin huioi Brontes.

17 Y a Iaakov, hijo de Zavdai, y a Iojanán, hermano de Iaakov, les puso por nombre Benei-Regosh (hijos del trueno).


18 καὶ Ἀνδρέαν καὶ Φίλιππον καὶ Βαρθολομαῖον καὶ Μαθθαῖον καὶ Θωμᾶν καὶ Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ἁλφαίου καὶ Θαδδαῖον καὶ Σίμωνα τὸν Καναναῖον

18 kai Andrean kai Filippon kai Bartholomaion kai Maththaion kai Thoman kai Iakobon ton tou HAlfaiou kai Thaddaion kai Simona ton Kananaion

18 Y a Andrai, a Filipos, a Bar-Talmai, a Matai, a Tomá, a Iaakov, hijo de Halfai, a Tadai, y a Shimón el kanai,


19 καὶ Ἰούδαν Ἰσκαριώθ, ὃς καὶ παρέδωκεν αὐτόν.

19 kai Ioudan Iskarioth, hos kai paredoken auton.

19 y a Iehudá Ish Kriot, quien lo entregó.


20 Καὶ ἔρχεται εἰς οἶκον· καὶ συνέρχεται πάλιν [ὁ] ὄχλος, ὥστε μὴ δύνασθαι αὐτοὺς μηδὲ ἄρτον φαγεῖν.

20 Kai erjetai eis oikon. kai synerjetai palin [ho] ojlos, hoste me dynasthai autous mede arton fagein.

20 Y llegaron a la casa, y otra vez se reunió tanta multitud que ni siquiera podían comer pan.


21 καὶ ἀκούσαντες οἱ παρ’ αὐτοῦ ἐξῆλθον κρατῆσαι αὐτόν, ἔλεγον γὰρ ὅτι ἐξέστη.

21 kai akousantes oi par’ autou exelthon kratesai auton, elegon gar hoti exeste.

21 Y cuando lo escucharon sus parientes, salieron para retenerlo, porque decían: Está fuera de sí.


22 καὶ οἱ γραμματεῖς οἱ ἀπὸ Ἱεροσολύμων καταβάντες ἔλεγον ὅτι Βεελζεβοὺλ ἔχει, καὶ ὅτι ἐν τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια.

22 kai oi grammateis oi apo HIerosolymon katabantes elegon hoti Beelzeboul ejei, kai hoti en to arjonti ton daimonion ekballei ta daimonia.

22 Y los escribas que habían descendido de Ierushaláim decían: Tiene a Baal-Zevul, y por el príncipe de los demonios expulsa a los demonios.


23 καὶ προσκαλεσάμενος αὐτοὺς ἐν παραβολαῖς ἔλεγεν αὐτοῖς, Πῶς δύναται Σατανᾶς Σατανᾶν ἐκβάλλειν;

23 kai proskalesamenos autous en parabolais elegen autois, Pos dynatai Satanas Satanan ekballein;

23 Y los llamó, y les habló en parábolas diciendo: ¿Cómo puede Satanás expulsar a Satanás?


24 καὶ ἐὰν βασιλεία ἐφ’ ἑαυτὴν μερισθῇ, οὐ δύναται σταθῆναι ἡ βασιλεία ἐκείνη·

24 kai ean basileia ef’ heauten meristhe, ou dynatai stathenai he basileia ekeine.

24 Y si un reino está dividido contra sí mismo, ese reino no puede mantenerse.


25 καὶ ἐὰν οἰκία ἐφ’ ἑαυτὴν μερισθῇ, οὐ δυνήσεται ἡ οἰκία ἐκείνη σταθῆναι.

25 kai ean oikia ef’ heauten meristhe, ou dynesetai he oikia ekeine stathenai.

25 Y si una casa está dividida contra sí misma, esa casa no puede mantenerse.


26 καὶ εἰ ὁ Σατανᾶς ἀνέστη ἐφ’ ἑαυτὸν καὶ ἐμερίσθη, οὐ δύναται στῆναι ἀλλὰ τέλος ἔχει.

26 kai ei ho Satanas aneste ef’ heauton kai emeristhe, ou dynatai stenai alla telos ejei.

26 Y si Satanás se levanta contra sí mismo y está dividido, no puede mantenerse, sino que su fin ha llegado.


27 ἀλλ’ οὐ δύναται οὐδεὶς εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἰσχυροῦ εἰσελθὼν τὰ σκεύη αὐτοῦ διαρπάσαι ἐὰν μὴ πρῶτον τὸν ἰσχυρὸν δήσῃ, καὶ τότε τὴν οἰκίαν αὐτοῦ διαρπάσει.

27 all’ ou dynatai oudeis eis ten oikian tou isjyrou eiselthon ta skeue autou diarpasai ean me proton ton isjyron dese, kai tote ten oikian autou diarpasei.

27 Nadie puede entrar en la casa del hombre fuerte y saquear sus bienes si no ata primero al hombre fuerte; entonces podrá saquear su casa.


28 Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι πάντα ἀφεθήσεται τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, τὰ ἁμαρτήματα καὶ αἱ βλασφημίαι ὅσα ἐὰν βλασφημήσωσιν·

28 Amen lego hymin hoti panta afethesetai tois huiois ton anthropon, ta hamartemata kai ai blasfemiai hosa ean blasfemesosin.

28 Amén, les digo, que todos los pecados serán perdonados a los hijos de los hombres, y todas las blasfemias que hablen.


29 ὃς δ’ ἂν βλασφημήσῃ εἰς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον οὐκ ἔχει ἄφεσιν εἰς τὸν αἰῶνα, ἀλλὰ ἔνοχός ἐστιν αἰωνίου ἁμαρτήματος

29 hos d’ an blasfemese eis to pneuma to hagion ouk ejei afesin eis ton aiona, alla enojos estin aioniou hamartematos

29 Pero el que blasfeme contra rúaj haqódesh no tiene perdón para siempre, sino que es culpable de un pecado eterno.


30 ὅτι ἔλεγον, Πνεῦμα ἀκάθαρτον ἔχει.

30 hoti elegon, Pneuma akatharton ejei.

30 Porque decían: Tiene un espíritu impuro.


31 Καὶ ἔρχεται ἡ μήτηρ αὐτοῦ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ ἔξω στήκοντες ἀπέστειλαν πρὸς αὐτὸν καλοῦντες αὐτόν.

31 Kai erjetai he meter autou kai oi adelfoi autou kai exo stekontes apesteilan pros auton kalountes auton.

31 Entonces llegaron su madre y sus hermanos, y estando afuera, enviaron a llamarlo.


32 καὶ ἐκάθητο περὶ αὐτὸν ὄχλος, καὶ λέγουσιν αὐτῷ, Ἰδοὺ ἡ μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελφοί σου [καὶ αἱ ἀδελφαι σου] ἔξω ζητοῦσίν σε.

32 kai ekatheto peri auton ojlos, kai legousin auto, Idou he meter sou kai oi adelfoi sou [kai ai adelfai sou] exo zetousin se.

32 Y la multitud estaba sentada alrededor de él, y le dijeron: Mira, tu madre y tus hermanos están afuera buscándote.


33 καὶ ἀποκριθεὶς αὐτοῖς λέγει, Τίς ἐστιν ἡ μήτηρ μου καὶ οἱ ἀδελφοί [μου];

33 kai apokritheis autois legei, Tis estin he meter mou kai oi adelfoi [mou];

33 Y él respondió diciendo: ¿Quién es mi madre y mis hermanos?


34 καὶ περιβλεψάμενος τοὺς περὶ αὐτὸν κύκλῳ καθημένους λέγει, Ἴδε ἡ μήτηρ μου καὶ οἱ ἀδελφοί μου.

34 kai periblepsamenos tous peri auton kyklo kathemenous legei, Ide he meter mou kai oi adelfoi mou.

34 Y mirando alrededor a los que estaban sentados a su alrededor, dijo: Aquí están mi madre y mis hermanos.


35 ὃς [γὰρ] ἂν ποιήσῃ τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ, οὗτος ἀδελφός μου καὶ ἀδελφὴ καὶ μήτηρ ἐστίν.

35 hos [gar] an poiese to thelema tou theou, outos adelfos mou kai adelfe kai meter estin.

35 Porque todo el que hace la voluntad de Elohim, ese es mi hermano, y mi hermana, y mi madre.

1 Καὶ πάλιν ἤρξατο διδάσκειν παρὰ τὴν θάλασσαν. καὶ συνάγεται πρὸς αὐτὸν ὄχλος πλεῖστος, ὥστε αὐτὸν εἰς πλοῖον ἐμβάντα καθῆσθαι ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ πᾶς ὁ ὄχλος πρὸς τὴν θάλασσαν ἐπὶ τῆς γῆς ἦσαν.

1 Kai palin erxato didaskein para ten thalassan. kai synagetai pros auton ojlos pleistos, hoste auton eis ploion embanta kathesthai en te thalasse, kai pas ho ojlos pros ten thalassan epi tes ges esan.

1 Y volvió y comenzó a enseñar junto al mar, y se reunieron hacia él muchas multitudes. Y descendió y se sentó en la barca en el mar, y toda la gente estaba de pie junto al mar, en la tierra seca.


2 καὶ ἐδίδασκεν αὐτοὺς ἐν παραβολαῖς πολλά, καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ἐν τῇ διδαχῇ αὐτοῦ,

2 kai edidasken autous en parabolais polla, kai elegen autois en te didaje autou,

2 Y les enseñó mucho en parábolas, y les decía mientras los instruía:


3 Ἀκούετε. ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων σπεῖραι.

3 Akouete. idou exelthen ho speiron speirai.

3 “Escuchen, he aquí, salió el sembrador a sembrar.


4 καὶ ἐγένετο ἐν τῷ σπείρειν ὃ μὲν ἔπεσεν παρὰ τὴν ὁδόν, καὶ ἦλθεν τὰ πετεινὰ καὶ κατέφαγεν αὐτό.

4 kai egeneto en to speirein ho men epesen para ten hodon, kai elthen ta peteina kai katefagen auto.

4 Y ocurrió que al sembrar, una parte de la semilla cayó junto al camino, y vinieron las aves del cielo y la comieron.


5 καὶ ἄλλο ἔπεσεν ἐπὶ τὸ πετρῶδες ὅπου οὐκ εἶχεν γῆν πολλήν, καὶ εὐθὺς ἐξανέτειλεν διὰ τὸ μὴ ἔχειν βάθος γῆς·

5 kai allo epesen epi to petrodes hopou ouk eijen gen pollen, kai euthys exaneteilen dia to me ejein bathos ges.

5 Y otra parte cayó en un lugar pedregoso, donde no había mucha tierra, y pronto brotó porque no había profundidad de tierra.


6 καὶ ὅτε ἀνέτειλεν ὁ ἥλιος ἐκαυματίσθη, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ῥίζαν ἐξηράνθη.

6 kai hote aneteilen ho helios ekaumatisthe, kai dia to me ejein rizan exeranthe.

6 Y cuando salió el sol, se quemó, y se secó porque no tenía raíz.


7 καὶ ἄλλο ἔπεσεν εἰς τὰς ἀκάνθας, καὶ ἀνέβησαν αἱ ἄκανθαι καὶ συνέπνιξαν αὐτό, καὶ καρπὸν οὐκ ἔδωκεν.

7 kai allo epesen eis tas akanthas, kai anebesan ai akanthai kai synepnixan auto, kai karpon ouk edoken.

7 Y otra parte cayó entre los espinos, y los espinos crecieron y la ahogaron, y no dio fruto.


8 καὶ ἄλλα ἔπεσεν εἰς τὴν γῆν τὴν καλήν, καὶ ἐδίδου καρπὸν ἀναβαίνοντα καὶ αὐξανόμενα, καὶ ἔφερεν ἓν τριάκοντα καὶ ἓν ἑξήκοντα καὶ ἓν ἑκατόν.

8 kai alla epesen eis ten gen ten kalen, kai edidou karpon anabainonta kai auxanomena, kai eferen hen triakonta kai hen hexekonta kai hen hekaton.

8 Y otra parte cayó en tierra buena y dio fruto que crecía y se multiplicaba, y produjo: una treinta, otra sesenta, y otra cien.


9 καὶ ἔλεγεν, Ὃς ἔχει ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω.

9 kai elegen, HOs ejei ota akouein akoueto.

9 Y les dijo: ”El que tiene oídos para oír, que oiga“.


10 Καὶ ὅτε ἐγένετο κατὰ μόνας, ἠρώτων αὐτὸν οἱ περὶ αὐτὸν σὺν τοῖς δώδεκα τὰς παραβολάς.

10 Kai hote egeneto kata monas, eroton auton oi peri auton syn tois dodeka tas parabolas.

10 Y ocurrió que cuando estuvo solo, se acercaron a él los que estaban con él, junto con los doce, y le preguntaron acerca de la parábola.


11 καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Ὑμῖν τὸ μυστήριον δέδοται τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ· ἐκείνοις δὲ τοῖς ἔξω ἐν παραβολαῖς τὰ πάντα γίνεται,

11 kai elegen autois, Hymin to mysterion dedotai tes basileias tou theou. ekeinois de tois exo en parabolais ta panta ginetai,

11 Y les dijo: ”A ustedes se les ha dado conocer el misterio del reino de Elohim, pero a los de afuera todo se les dice en parábolas,


12 ἵνα βλέποντες βλέπωσιν καὶ μὴ ἴδωσιν, καὶ ἀκούοντες ἀκούωσιν καὶ μὴ συνιῶσιν, μήποτε ἐπιστρέψωσιν καὶ ἀφεθῇ αὐτοῖς.

12 hina blepontes bleposin kai me idosin, kai akouontes akouosin kai me syniosin, mepote epistrepsosin kai afethe autois.

12 para que viendo, vean y no perciban; y oyendo, oigan y no entiendan, para que no se conviertan y se les perdone su pecado“.


13 Καὶ λέγει αὐτοῖς, Οὐκ οἴδατε τὴν παραβολὴν ταύτην, καὶ πῶς πάσας τὰς παραβολὰς γνώσεσθε;

13 Kai legei autois, Ouk oidate ten parabolen tauten, kai pos pasas tas parabolas gnosesthe;

13 Y les dijo: ”¿No comprenden esta parábola? ¿Cómo, entonces, comprenderán todas las parábolas?


14 ὁ σπείρων τὸν λόγον σπείρει.

14 ho speiron ton logon speirei.

14 El sembrador siembra la palabra.


15 οὗτοι δέ εἰσιν οἱ παρὰ τὴν ὁδὸν ὅπου σπείρεται ὁ λόγος, καὶ ὅταν ἀκούσωσιν εὐθὺς ἔρχεται ὁ Σατανᾶς καὶ αἴρει τὸν λόγον τὸν ἐσπαρμένον εἰς αὐτούς.

15 outoi de eisin oi para ten hodon hopou speiretai ho logos, kai hotan akousosin euthys erjetai ho Satanas kai airei ton logon ton esparmenon eis autous.

15 Y los que están junto al camino son aquellos en quienes se siembra la palabra, pero cuando la oyen, enseguida viene el satán y toma la palabra sembrada en sus corazones.


16 καὶ οὗτοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπειρόμενοι, οἳ ὅταν ἀκούσωσιν τὸν λόγον εὐθὺς μετὰ χαρᾶς λαμβάνουσιν αὐτόν,

16 kai outoi eisin oi epi ta petrode speiromenoi, oi hotan akousosin ton logon euthys meta jaras lambanousin auton,

16 Y de manera similar, los que son sembrados en lugares pedregosos son aquellos que oyen la palabra y la reciben de inmediato con alegría.


17 καὶ οὐκ ἔχουσιν ῥίζαν ἐν ἑαυτοῖς ἀλλὰ πρόσκαιροί εἰσιν· εἶτα γενομένης θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον εὐθὺς σκανδαλίζονται.

17 kai ouk ejousin rizan en heautois alla proskairoi eisin. eita genomenes thlipseos e diogmou dia ton logon euthys skandalizontai.

17 Pero no tienen raíz en sí mismos, sino que son temporales, y cuando viene la tribulación o la persecución por causa de la palabra, de inmediato tropiezan.


18 καὶ ἄλλοι εἰσὶν οἱ εἰς τὰς ἀκάνθας σπειρόμενοι· οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον ἀκούσαντες,

18 kai alloi eisin oi eis tas akanthas speiromenoi. outoi eisin oi ton logon akousantes,

18 Y los que son sembrados entre los espinos son aquellos que oyen la palabra,


19 καὶ αἱ μέριμναι τοῦ αἰῶνος καὶ ἡ ἀπάτη τοῦ πλούτου καὶ αἱ περὶ τὰ λοιπὰ ἐπιθυμίαι εἰσπορευόμεναι συμπνίγουσιν τὸν λόγον, καὶ ἄκαρπος γίνεται.

19 kai ai merimnai tou aionos kai he apate tou ploutou kai ai peri ta loipa epithymiai eisporeuomenai sympnigousin ton logon, kai akarpos ginetai.

19 pero las preocupaciones del mundo, el engaño de las riquezas y los deseos de otras cosas entran y ahogan la palabra, y no da fruto.


20 καὶ ἐκεῖνοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν σπαρέντες, οἵτινες ἀκούουσιν τὸν λόγον καὶ παραδέχονται καὶ καρποφοροῦσιν ἓν τριάκοντα καὶ ἓν ἑξήκοντα καὶ ἓν ἑκατόν.

20 kai ekeinoi eisin oi epi ten gen ten kalen sparentes, oitines akouousin ton logon kai paradejontai kai karpoforousin hen triakonta kai hen hexekonta kai hen hekaton.

20 Y los que son sembrados en tierra buena son aquellos que oyen la palabra, la reciben y producen fruto: unos treinta, otros sesenta y otros cien“.


21 Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Μήτι ἔρχεται ὁ λύχνος ἵνα ὑπὸ τὸν μόδιον τεθῇ ἢ ὑπὸ τὴν κλίνην; οὐχ ἵνα ἐπὶ τὴν λυχνίαν τεθῇ;

21 Kai elegen autois, Meti erjetai ho lyjnos hina hypo ton modion tethe e hypo ten klinen; ouj hina epi ten lyjnian tethe;

21 Y les dijo: ”¿Acaso se trae una lámpara para ponerla debajo de un recipiente o debajo de la cama y no para ponerla sobre el candelero?


22 οὐ γάρ ἐστιν κρυπτὸν ἐὰν μὴ ἵνα φανερωθῇ, οὐδὲ ἐγένετο ἀπόκρυφον ἀλλ’ ἵνα ἔλθῃ εἰς φανερόν.

22 ou gar estin krypton ean me hina fanerothe, oude egeneto apokryfon all’ hina elthe eis faneron.

22 Porque no hay nada oculto que no se manifieste, ni secreto que no salga a la luz.


23 εἴ τις ἔχει ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω.

23 ei tis ejei ota akouein akoueto.

23 Si alguien tiene oídos para oír, que oiga“.


24 Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Βλέπετε τί ἀκούετε. ἐν ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε μετρηθήσεται ὑμῖν καὶ προστεθήσεται ὑμῖν.

24 Kai elegen autois, Blepete ti akouete. en ho metro metreite metrethesetai hymin kai prostethesetai hymin.

24 Y les dijo: ”Presten atención a lo que escuchan. Con la medida que midan, se les medirá, y se les añadirá más.


25 ὃς γὰρ ἔχει, δοθήσεται αὐτῷ· καὶ ὃς οὐκ ἔχει, καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ.

25 hos gar ejei, dothesetai auto. kai hos ouk ejei, kai ho ejei arthesetai ap’ autou.

25 Porque al que tiene, se le dará más; y al que no tiene, incluso lo que tiene se le quitará“.


26 Καὶ ἔλεγεν, Οὕτως ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ὡς ἄνθρωπος βάλῃ τὸν σπόρον ἐπὶ τῆς γῆς

26 Kai elegen, Outos estin he basileia tou theou hos anthropos bale ton sporon epi tes ges

26 Y dijo: ”El reino de Elohim es como un hombre que lanza semilla en la tierra,


27 καὶ καθεύδῃ καὶ ἐγείρηται νύκτα καὶ ἡμέραν, καὶ ὁ σπόρος βλαστᾷ καὶ μηκύνηται ὡς οὐκ οἶδεν αὐτός.

27 kai katheude kai egeiretai nykta kai hemeran, kai ho sporos blasta kai mekynetai hos ouk oiden autos.

27 y duerme y se levanta de noche y de día, y la semilla brota y crece, aunque él no sabe cómo.


28 αὐτομάτη ἡ γῆ καρποφορεῖ, πρῶτον χόρτον, εἶτα στάχυν, εἶτα πλήρη[σ] σῖτον ἐν τῷ στάχυϊ.

28 automate he ge karpoforei, proton jorton, eita stajyn, eita plere[s] siton en to stajui.

28 Porque la tierra produce fruto por sí misma: primero la hierba, luego la espiga, después el grano lleno en la espiga.


29 ὅταν δὲ παραδοῖ ὁ καρπός, εὐθὺς ἀποστέλλει τὸ δρέπανον, ὅτι παρέστηκεν ὁ θερισμός.

29 hotan de paradoi ho karpos, euthys apostellei to drepanon, hoti paresteken ho therismos.

29 Y cuando el fruto está maduro, de inmediato mete la hoz, porque ha llegado el tiempo de la cosecha“.


30 Καὶ ἔλεγεν, Πῶς ὁμοιώσωμεν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, ἢ ἐν τίνι αὐτὴν παραβολῇ θῶμεν;

30 Kai elegen, Pos homoiosomen ten basileian tou theou, e en tini auten parabole thomen;

30 Y dijo: ”¿A qué compararemos el reino de Elohim, o con qué parábola lo describiremos?


31 ὡς κόκκῳ σινάπεως, ὃς ὅταν σπαρῇ ἐπὶ τῆς γῆς, μικρότερον ὂν πάντων τῶν σπερμάτων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς,

31 hos kokko sinapeos, hos hotan spare epi tes ges, mikroteron on panton ton spermaton ton epi tes ges,

31 Es como un grano de mostaza, que cuando se siembra en la tierra es la más pequeña de todas las semillas que hay en la tierra.


32 καὶ ὅταν σπαρῇ, ἀναβαίνει καὶ γίνεται μεῖζον πάντων τῶν λαχάνων καὶ ποιεῖ κλάδους μεγάλους, ὥστε δύνασθαι ὑπὸ τὴν σκιὰν αὐτοῦ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνοῦν.

32 kai hotan spare, anabainei kai ginetai meizon panton ton lajanon kai poiei kladous megalous, hoste dynasthai hypo ten skian autou ta peteina tou ouranou kataskenoun.

32 Pero cuando se siembra, crece y se convierte en la mayor de todas las hortalizas, y hace ramas grandes, de modo que las aves del cielo pueden anidar bajo su sombra“.


33 Καὶ τοιαύταις παραβολαῖς πολλαῖς ἐλάλει αὐτοῖς τὸν λόγον, καθὼς ἠδύναντο ἀκούειν·

33 Kai toiautais parabolais pollais elalei autois ton logon, kathos edynanto akouein.

33 Y con muchas parábolas como estas les hablaba la palabra, según podían oírla.


34 χωρὶς δὲ παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς, κατ’ ἰδίαν δὲ τοῖς ἰδίοις μαθηταῖς ἐπέλυεν πάντα.

34 joris de paraboles ouk elalei autois, kat’ idian de tois idiois mathetais epelyen panta.

34 Y sin parábolas no les hablaba, pero en privado explicaba todo a sus discípulos.


35 Καὶ λέγει αὐτοῖς ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὀψίας γενομένης, Διέλθωμεν εἰς τὸ πέραν.

35 Kai legei autois en ekeine te hemera opsias genomenes, Dielthomen eis to peran.

35 Y ocurrió aquel día, al anochecer, que les dijo: ”Pasemos al otro lado del mar“.


36 καὶ ἀφέντες τὸν ὄχλον παραλαμβάνουσιν αὐτὸν ὡς ἦν ἐν τῷ πλοίῳ, καὶ ἄλλα πλοῖα ἦν μετ’ αὐτοῦ.

36 kai afentes ton ojlon paralambanousin auton hos en en to ploio, kai alla ploia en met’ autou.

36 Y dejaron a la multitud y lo llevaron en la barca como estaba, y otras barcas lo acompañaban.


37 καὶ γίνεται λαῖλαψ μεγάλη ἀνέμου, καὶ τὰ κύματα ἐπέβαλλεν εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε ἤδη γεμίζεσθαι τὸ πλοῖον.

37 kai ginetai lailaps megale anemou, kai ta kymata epeballen eis to ploion, hoste ede gemizesthai to ploion.

37 Y se levantó un gran viento huracanado, y las olas azotaban la barca, de modo que ya se llenaba.


38 καὶ αὐτὸς ἦν ἐν τῇ πρύμνῃ ἐπὶ τὸ προσκεφάλαιον καθεύδων· καὶ ἐγείρουσιν αὐτὸν καὶ λέγουσιν αὐτῷ, Διδάσκαλε, οὐ μέλει σοι ὅτι ἀπολλύμεθα;

38 kai autos en en te prymne epi to proskefalaion katheudon. kai egeirousin auton kai legousin auto, Didaskale, ou melei soi hoti apollymetha;

38 Pero él estaba durmiendo sobre una almohada en la popa de la barca, y lo despertaron y le dijeron: ”Rabí, ¿no te importa que perezcamos?“.


39 καὶ διεγερθεὶς ἐπετίμησεν τῷ ἀνέμῳ καὶ εἶπεν τῇ θαλάσσῃ, Σιώπα, πεφίμωσο. καὶ ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη.

39 kai diegertheis epetimesen to anemo kai eipen te thalasse, Siopa, pefimoso. kai ekopasen ho anemos, kai egeneto galene megale.

39 Y se levantó, reprendió al viento y dijo al mar: ”¡Calla, enmudece!“. Y el viento cesó, y hubo gran calma.


40 καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Τί δειλοί ἐστε; οὔπω ἔχετε πίστιν;

40 kai eipen autois, Ti deiloi este; oupo ejete pistin;

40 Y les dijo: ”¿Por qué tienen miedo? ¿Cómo es que no tienen fe?“.


41 καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν, καὶ ἔλεγον πρὸς ἀλλήλους, Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν ὅτι καὶ ὁ ἄνεμος καὶ ἡ θάλασσα ὑπακούει αὐτῷ;

41 kai efobethesan fobon megan, kai elegon pros allelous, Tis ara outos estin hoti kai ho anemos kai he thalassa hypakouei auto;

41 Y temieron con gran temor y se decían unos a otros: ”¿Quién es este, que hasta el viento y el mar le obedecen?“.

1 Καὶ ἦλθον εἰς τὸ πέραν τῆς θαλάσσης εἰς τὴν χώραν τῶν Γερασηνῶν.

1 Kai elthon eis to peran tes thalasses eis ten joran ton Gerasenon.

1 Y llegaron al otro lado del mar, a la tierra de los Gadriim.


2 καὶ ἐξελθόντος αὐτοῦ ἐκ τοῦ πλοίου εὐθὺς ὑπήντησεν αὐτῷ ἐκ τῶν μνημείων ἄνθρωπος ἐν πνεύματι ἀκαθάρτῳ,

2 kai exelthontos autou ek tou ploiou euthys hypentesen auto ek ton mnemeion anthropos en pneumati akatharto,

2 Y salió de la barca, y he aquí un hombre que tenía un espíritu de impureza vino a su encuentro desde entre las tumbas.


3 ὃς τὴν κατοίκησιν εἶχεν ἐν τοῖς μνήμασιν· καὶ οὐδὲ ἁλύσει οὐκέτι οὐδεὶς ἐδύνατο αὐτὸν δῆσαι,

3 hos ten katoikesin eijen en tois mnemasin. kai oude halysei ouketi oudeis edynato auton desai,

3 Y su morada estaba en las tumbas, y ni con cadenas podía nadie atarlo.


4 διὰ τὸ αὐτὸν πολλάκις πέδαις καὶ ἁλύσεσιν δεδέσθαι καὶ διεσπάσθαι ὑπ’ αὐτοῦ τὰς ἁλύσεις καὶ τὰς πέδας συντετρῖφθαι, καὶ οὐδεὶς ἴσχυεν αὐτὸν δαμάσαι·

4 dia to auton pollakis pedais kai halysesin dedesthai kai diespasthai hyp’ autou tas halyseis kai tas pedas syntetrifthai, kai oudeis isjyen auton damasai.

4 Porque muchas veces lo habían atado con grilletes y cadenas, y él rompía las cadenas y quebraba los grilletes, y nadie tenía fuerza para sujetarlo.


5 καὶ διὰ παντὸς νυκτὸς καὶ ἡμέρας ἐν τοῖς μνήμασιν καὶ ἐν τοῖς ὄρεσιν ἦν κράζων καὶ κατακόπτων ἑαυτὸν λίθοις.

5 kai dia pantos nyktos kai hemeras en tois mnemasin kai en tois oresin en krazon kai katakopton heauton lithois.

5 Y siempre, noche y día, en las montañas y en las tumbas, clamaba y se hería con piedras.


6 καὶ ἰδὼν τὸν Ἰησοῦν ἀπὸ μακρόθεν ἔδραμεν καὶ προσεκύνησεν αὐτῷ,

6 kai idon ton Iesoun apo makrothen edramen kai prosekynesen auto,

6 Y cuando vio a Iehoshua desde lejos, corrió y se postró ante él.


7 καὶ κράξας φωνῇ μεγάλῃ λέγει, Τί ἐμοὶ καὶ σοί, Ἰησοῦ υἱὲ τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου; ὁρκίζω σε τὸν θεόν, μή με βασανίσῃς.

7 kai kraxas fone megale legei, Ti emoi kai soi, Iesou huie tou theou tou hypsistou; horkizo se ton theon, me me basanises.

7 Y clamó con gran voz y dijo: “¿Qué tengo yo contigo, Iehoshua, hijo del Elohim Altísimo? Te conjuro por Elohim que no me atormentes”.


8 ἔλεγεν γὰρ αὐτῷ, Ἔξελθε τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ἐκ τοῦ ἀνθρώπου.

8 elegen gar auto, Exelthe to pneuma to akatharton ek tou anthropou.

8 Porque él le había dicho: “Sal espíritu de impureza de este hombre”.


9 καὶ ἐπηρώτα αὐτόν, Τί ὄνομά σοι; καὶ λέγει αὐτῷ, Λεγιὼν ὄνομά μοι, ὅτι πολλοί ἐσμεν.

9 kai eperota auton, Ti onoma soi; kai legei auto, Legion onoma moi, hoti polloi esmen.

9 Y le preguntó: “¿Cuál es tu nombre?” Y respondió diciendo: “Legión es mi nombre porque somos muchos”.


10 καὶ παρεκάλει αὐτὸν πολλὰ ἵνα μὴ αὐτὰ ἀποστείλῃ ἔξω τῆς χώρας.

10 kai parekalei auton polla hina me auta aposteile exo tes joras.

10 Y le rogó mucho que no los enviara fuera de la región.


11 Ἦν δὲ ἐκεῖ πρὸς τῷ ὄρει ἀγέλη χοίρων μεγάλη βοσκομένη·

11 En de ekei pros to orei agele joiron megale boskomene.

11 Y había allí un gran hato de cerdos pastando en la ladera de la montaña.


12 καὶ παρεκάλεσαν αὐτὸν λέγοντες, Πέμψον ἡμᾶς εἰς τοὺς χοίρους, ἵνα εἰς αὐτοὺς εἰσέλθωμεν.

12 kai parekalesan auton legontes, Pempson hemas eis tous joirous, hina eis autous eiselthomen.

12 Y todos los demonios le suplicaron diciendo: “Envíanos a los cerdos, y entremos en ellos”.


13 καὶ ἐπέτρεψεν αὐτοῖς. καὶ ἐξελθόντα τὰ πνεύματα τὰ ἀκάθαρτα εἰσῆλθον εἰς τοὺς χοίρους, καὶ ὥρμησεν ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τὴν θάλασσαν, ὡς δισχίλιοι, καὶ ἐπνίγοντο ἐν τῇ θαλάσσῃ.

13 kai epetrepsen autois. kai exelthonta ta pneumata ta akatharta eiselthon eis tous joirous, kai hormesen he agele kata tou kremnou eis ten thalassan, hos disjilioi, kai epnigonto en te thalasse.

13 Y les permitió. Y los espíritus de impureza salieron y entraron en los cerdos, y el hato corrió en estampida desde la pendiente hacia el mar, y eran como dos mil, y se ahogaron en el mar.


14 καὶ οἱ βόσκοντες αὐτοὺς ἔφυγον καὶ ἀπήγγειλαν εἰς τὴν πόλιν καὶ εἰς τοὺς ἀγρούς· καὶ ἦλθον ἰδεῖν τί ἐστιν τὸ γεγονός.

14 kai oi boskontes autous efygon kai apeggeilan eis ten polin kai eis tous agrous. kai elthon idein ti estin to gegonos.

14 Y los pastores de los cerdos huIeron y contaron el asunto en la ciudad y en los campos, y salieron a ver lo que había sucedido.


15 καὶ ἔρχονται πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ θεωροῦσιν τὸν δαιμονιζόμενον καθήμενον ἱματισμένον καὶ σωφρονοῦντα, τὸν ἐσχηκότα τὸν λεγιῶνα, καὶ ἐφοβήθησαν.

15 kai erjontai pros ton Iesoun, kai theorousin ton daimonizomenon kathemenon himatismenon kai sofronounta, ton esjekota ton legiona, kai efobethesan.

15 Y llegaron a Iehoshua y vieron al que había estado poseído por los demonios, el que tenía la legión, sentado, vestido y en su sano juicio, y tuvieron miedo.


16 καὶ διηγήσαντο αὐτοῖς οἱ ἰδόντες πῶς ἐγένετο τῷ δαιμονιζομένῳ καὶ περὶ τῶν χοίρων.

16 kai diegesanto autois oi idontes pos egeneto to daimonizomeno kai peri ton joiron.

16 Y los que lo habían visto les contaron lo que había sucedido al que había estado poseído por los demonios, y lo de los cerdos.


17 καὶ ἤρξαντο παρακαλεῖν αὐτὸν ἀπελθεῖν ἀπὸ τῶν ὁρίων αὐτῶν.

17 kai erxanto parakalein auton apelthein apo ton horion auton.

17 Y comenzaron a rogarle que se fuera de su territorio.


18 καὶ ἐμβαίνοντος αὐτοῦ εἰς τὸ πλοῖον παρεκάλει αὐτὸν ὁ δαιμονισθεὶς ἵνα μετ’ αὐτοῦ ᾖ.

18 kai embainontos autou eis to ploion parekalei auton ho daimonistheis hina met’ autou e.

18 Y cuando él subía a la barca, el que había estado poseído por los demonios le rogó que le permitiera estar con él.


19 καὶ οὐκ ἀφῆκεν αὐτόν, ἀλλὰ λέγει αὐτῷ, Ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου πρὸς τοὺς σούς, καὶ ἀπάγγειλον αὐτοῖς ὅσα ὁ κύριός σοι πεποίηκεν καὶ ἠλέησέν σε.

19 kai ouk afeken auton, alla legei auto, Hypage eis ton oikon sou pros tous sous, kai apaggeilon autois hosa ho kyrios soi pepoieken kai eleesen se.

19 Pero no se lo permitió, sino que le dijo: “Vuelve a tu casa, a los tuyos, y cuéntales las grandes cosas que Hashem hizo por ti, y cómo tuvo compasión de ti”.


20 καὶ ἀπῆλθεν καὶ ἤρξατο κηρύσσειν ἐν τῇ Δεκαπόλει ὅσα ἐποίησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, καὶ πάντες ἐθαύμαζον.

20 kai apelthen kai erxato keryssein en te Dekapolei hosa epoiesen auto ho Iesous, kai pantes ethaumazon.

20 Y fue, y comenzó a proclamar en Decápolis las grandes cosas que Iehoshua había hecho por él, y todos se asombraron.


21 Καὶ διαπεράσαντος τοῦ Ἰησοῦ [ἐν τῷ πλοίῳ] πάλιν εἰς τὸ πέραν συνήχθη ὄχλος πολὺς ἐπ’ αὐτόν, καὶ ἦν παρὰ τὴν θάλασσαν.

21 Kai diaperasantos tou Iesou [en to ploio] palin eis to peran synejthe ojlos polys ep’ auton, kai en para ten thalassan.

21 Y cuando Iehoshua cruzó de nuevo en la barca al otro lado del mar, se reunió mucha multitud alrededor de él, y estaba junto al mar.


22 καὶ ἔρχεται εἷς τῶν ἀρχισυναγώγων, ὀνόματι Ἰάϊρος, καὶ ἰδὼν αὐτὸν πίπτει πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ

22 kai erjetai eis ton arjisynagogon, onomati Iairos, kai idon auton piptei pros tous podas autou

22 Y he aquí que vino uno de los jefes de la sinagoga, cuyo nombre era Yair, y al verlo, cayó a sus pies.


23 καὶ παρακαλεῖ αὐτὸν πολλὰ λέγων ὅτι Τὸ θυγάτριόν μου ἐσχάτως ἔχει, ἵνα ἐλθὼν ἐπιθῇς τὰς χεῖρας αὐτῇ ἵνα σωθῇ καὶ ζήσῃ.

23 kai parakalei auton polla legon hoti To thygatrion mou esjatos ejei, hina elthon epithes tas jeiras aute hina sothe kai zese.

23 Y le rogó mucho diciendo: “Mi hija pequeña está al borde de la muerte; por favor, ven y pon tus manos sobre ella para que sea salvada y viva”.


24 καὶ ἀπῆλθεν μετ’ αὐτοῦ. Καὶ ἠκολούθει αὐτῷ ὄχλος πολύς, καὶ συνέθλιβον αὐτόν.

24 kai apelthen met’ autou. Kai ekolouthei auto ojlos polys, kai synethlibon auton.

24 Y fue con él, y una gran multitud lo seguía y lo apretaban.


25 καὶ γυνὴ οὖσα ἐν ῥύσει αἵματος δώδεκα ἔτη

25 kai gyne ousa en rysei aimatos dodeka ete

25 Y una mujer que había tenido flujo de sangre por doce años,


26 καὶ πολλὰ παθοῦσα ὑπὸ πολλῶν ἰατρῶν καὶ δαπανήσασα τὰ παρ’ αὐτῆς πάντα καὶ μηδὲν ὠφεληθεῖσα ἀλλὰ μᾶλλον εἰς τὸ χεῖρον ἐλθοῦσα,

26 kai polla pathousa hypo pollon iatron kai dapanesasa ta par’ autes panta kai meden ofeletheisa alla mallon eis to jeiron elthousa,

26 y había sufrido mucho bajo el cuidado de muchos médicos, y había gastado todo lo que tenía, pero en lugar de mejorar, empeoraba.


27 ἀκούσασα περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἐλθοῦσα ἐν τῷ ὄχλῳ ὄπισθεν ἥψατο τοῦ ἱματίου αὐτοῦ·

27 akousasa peri tou Iesou, elthousa en to ojlo opisthen hepsato tou himatiou autou.

27 Cuando oyó acerca de Iehoshua, vino entre la multitud por detrás y tocó su manto.


28 ἔλεγεν γὰρ ὅτι Ἐὰν ἅψωμαι κἂν τῶν ἱματίων αὐτοῦ σωθήσομαι.

28 elegen gar hoti Ean hapsomai kan ton himation autou sothesomai.

28 Porque decía: “Si solo toco su manto, seré sanada”.


29 καὶ εὐθὺς ἐξηράνθη ἡ πηγὴ τοῦ αἵματος αὐτῆς, καὶ ἔγνω τῷ σώματι ὅτι ἴαται ἀπὸ τῆς μάστιγος.

29 kai euthys exeranthe he pege tou aimatos autes, kai egno to somati hoti iatai apo tes mastigos.

29 Y al instante se secó la fuente de su sangre, y sintió en su cuerpo que había sido sanada de su enfermedad.


30 καὶ εὐθὺς ὁ Ἰησοῦς ἐπιγνοὺς ἐν ἑαυτῷ τὴν ἐξ αὐτοῦ δύναμιν ἐξελθοῦσαν ἐπιστραφεὶς ἐν τῷ ὄχλῳ ἔλεγεν, Τίς μου ἥψατο τῶν ἱματίων;

30 kai euthys ho Iesous epignous en heauto ten ex autou dynamin exelthousan epistrafeis en to ojlo elegen, Tis mou hepsato ton himation;

30 Y enseguida, Iehoshua supo en sí mismo que poder había salido de él, y volviéndose a la multitud, dijo: “¿Quién tocó mi manto?”.


31 καὶ ἔλεγον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Βλέπεις τὸν ὄχλον συνθλίβοντά σε, καὶ λέγεις, Τίς μου ἥψατο;

31 kai elegon auto oi mathetai autou, Blepeis ton ojlon synthlibonta se, kai legeis, Tis mou hepsato;

31 Y sus discípulos le dijeron: “Ves la multitud que te aprieta, y preguntas: ‘¿Quién me tocó?’”.


32 καὶ περιεβλέπετο ἰδεῖν τὴν τοῦτο ποιήσασαν.

32 kai perieblepeto idein ten touto poiesasan.

32 Y miró alrededor para ver a la que había hecho esto.


33 ἡ δὲ γυνὴ φοβηθεῖσα καὶ τρέμουσα, εἰδυῖα ὃ γέγονεν αὐτῇ, ἦλθεν καὶ προσέπεσεν αὐτῷ καὶ εἶπεν αὐτῷ πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν.

33 he de gyne fobetheisa kai tremousa, eiduia ho gegonen aute, elthen kai prosepesen auto kai eipen auto pasan ten aletheian.

33 Y la mujer, temerosa y temblando, sabiendo lo que había sucedido en ella, vino y se postró delante de él y le contó toda la verdad.


34 ὁ δὲ εἶπεν αὐτῇ, Θυγάτηρ, ἡ πίστις σου σέσωκέν σε· ὕπαγε εἰς εἰρήνην, καὶ ἴσθι ὑγιὴς ἀπὸ τῆς μάστιγός σου.

34 ho de eipen aute, Thygater, he pistis sou sesoken se. hypage eis eirenen, kai isthi hygies apo tes mastigos sou.

34 Y él le dijo: “Hija, tu fe te ha salvado; vete en shalom y queda sana de tu aflicción”.


35 Ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἔρχονται ἀπὸ τοῦ ἀρχισυναγώγου λέγοντες ὅτι Ἡ θυγάτηρ σου ἀπέθανεν· τί ἔτι σκύλλεις τὸν διδάσκαλον;

35 Eti autou lalountos erjontai apo tou arjisynagogou legontes hoti HE thygater sou apethanen. ti eti skylleis ton didaskalon;

35 Mientras aún hablaba, vinieron algunos de la casa del jefe de la sinagoga diciendo: “Tu hija ha muerto; ¿por qué molestas más al maestro?”.


36 ὁ δὲ Ἰησοῦς παρακούσας τὸν λόγον λαλούμενον λέγει τῷ ἀρχισυναγώγῳ, Μὴ φοβοῦ, μόνον πίστευε.

36 ho de Iesous parakousas ton logon laloumenon legei to arjisynagogo, Me fobou, monon pisteue.

36 Pero Iehoshua, oyendo lo que decían, dijo al jefe de la sinagoga: “No temas, solo cree”.


37 καὶ οὐκ ἀφῆκεν οὐδένα μετ’ αὐτοῦ συνακολουθῆσαι εἰ μὴ τὸν Πέτρον καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν Ἰακώβου.

37 kai ouk afeken oudena met’ autou synakolouthesai ei me ton Petron kai Iakobon kai Ioannen ton adelfon Iakobou.

37 Y no permitió que nadie lo siguiera, excepto Kefa, Iaakov y Iojanán, hermano de Iaakov.


38 καὶ ἔρχονται εἰς τὸν οἶκον τοῦ ἀρχισυναγώγου, καὶ θεωρεῖ θόρυβον καὶ κλαίοντας καὶ ἀλαλάζοντας πολλά,

38 kai erjontai eis ton oikon tou arjisynagogou, kai theorei thorybon kai klaiontas kai alalazontas polla,

38 Y llegaron a la casa del jefe de la sinagoga, y vio el alboroto, y a los que lloraban y lamentaban mucho.


39 καὶ εἰσελθὼν λέγει αὐτοῖς, Τί θορυβεῖσθε καὶ κλαίετε; τὸ παιδίον οὐκ ἀπέθανεν ἀλλὰ καθεύδει.

39 kai eiselthon legei autois, Ti thorybeisthe kai klaiete; to paidion ouk apethanen alla katheudei.

39 Y entrando, les dijo: “¿Por qué hacen alboroto y lloran? La niña no ha muerto, sino que duerme”.


40 καὶ κατεγέλων αὐτοῦ. αὐτὸς δὲ ἐκβαλὼν πάντας παραλαμβάνει τὸν πατέρα τοῦ παιδίου καὶ τὴν μητέρα καὶ τοὺς μετ’ αὐτοῦ, καὶ εἰσπορεύεται ὅπου ἦν τὸ παιδίον·

40 kai kategelon autou. autos de ekbalon pantas paralambanei ton patera tou paidiou kai ten metera kai tous met’ autou, kai eisporeuetai hopou en to paidion.

40 Y se burlaban de él, pero él, echándolos a todos afuera, tomó al padre de la niña, a su madre y a los que estaban con él, y entró donde estaba la niña.


41 καὶ κρατήσας τῆς χειρὸς τοῦ παιδίου λέγει αὐτῇ, Ταλιθα κουμ, ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον Τὸ κοράσιον, σοὶ λέγω, ἔγειρε.

41 kai kratesas tes jeiros tou paidiou legei aute, Talitha koum, ho estin methermeneuomenon To korasion, soi lego, egeire.

41 Y tomando la mano de la niña, le dijo: “Talita cumi” (que significa: Niña, a ti te digo, levántate).


42 καὶ εὐθὺς ἀνέστη τὸ κοράσιον καὶ περιεπάτει, ἦν γὰρ ἐτῶν δώδεκα. καὶ ἐξέστησαν [εὐθὺσ] ἐκστάσει μεγάλῃ.

42 kai euthys aneste to korasion kai periepatei, en gar eton dodeka. kai exestesan [euthys] ekstasei megale.

42 Y enseguida la niña se levantó y comenzó a caminar, pues tenía doce años, y todos quedaron completamente asombrados.


43 καὶ διεστείλατο αὐτοῖς πολλὰ ἵνα μηδεὶς γνοῖ τοῦτο, καὶ εἶπεν δοθῆναι αὐτῇ φαγεῖν.

43 kai diesteilato autois polla hina medeis gnoi touto, kai eipen dothenai aute fagein.

43 Y les mandó estrictamente que nadie lo supiera, y dijo que le dieran de comer.

1 Καὶ ἐξῆλθεν ἐκεῖθεν, καὶ ἔρχεται εἰς τὴν πατρίδα αὐτοῦ, καὶ ἀκολουθοῦσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ.

1 Kai exelthen ekeithen, kai erjetai eis ten patrida autou, kai akolouthousin auto oi mathetai autou.

1 Y salió de allí y llegó a su tierra, y sus discípulos le siguieron.


2 καὶ γενομένου σαββάτου ἤρξατο διδάσκειν ἐν τῇ συναγωγῇ· καὶ πολλοὶ ἀκούοντες ἐξεπλήσσοντο λέγοντες, Πόθεν τούτῳ ταῦτα, καὶ τίς ἡ σοφία ἡ δοθεῖσα τούτῳ καὶ αἱ δυνάμεις τοιαῦται διὰ τῶν χειρῶν αὐτοῦ γινόμεναι;

2 kai genomenou sabbatou erxato didaskein en te synagoge. kai polloi akouontes exeplessonto legontes, Pothen touto tauta, kai tis he sofia he dotheisa touto kai ai dynameis toiautai dia ton jeiron autou ginomenai;

2 Y fue, en el día de Shabat, que comenzó a enseñar en la sinagoga, y muchos escucharon y se asombraron, diciendo: “¿De dónde tiene este hombre estas cosas? ¿Y qué sabiduría le ha sido dada que incluso milagros como estos son realizados por sus manos?


3 οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τέκτων, ὁ υἱὸς τῆς Μαρίας καὶ ἀδελφὸς Ἰακώβου καὶ Ἰωσῆτος καὶ Ἰούδα καὶ Σίμωνος; καὶ οὐκ εἰσὶν αἱ ἀδελφαὶ αὐτοῦ ὧδε πρὸς ἡμᾶς; καὶ ἐσκανδαλίζοντο ἐν αὐτῷ.

3 ouj outos estin ho tekton, ho huios tes Marias kai adelfos Iakobou kai Iosetos kai Iouda kai Simonos; kai ouk eisin ai adelfai autou hode pros hemas; kai eskandalizonto en auto.

3 ¿No es este el carpintero, hijo de Miriam, hermano de Iaakov, de Iosei, de Iehudá y de Shimón? ¿Y no están sus hermanas aquí con nosotros?” Y para ellos fue causa de tropiezo.


4 καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς ὅτι Οὐκ ἔστιν προφήτης ἄτιμος εἰ μὴ ἐν τῇ πατρίδι αὐτοῦ καὶ ἐν τοῖς συγγενεῦσιν αὐτοῦ καὶ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ.

4 kai elegen autois ho Iesous hoti Ouk estin profetes atimos ei me en te patridi autou kai en tois syggeneusin autou kai en te oikia autou.

4 Y Iehoshua les dijo: “No hay profeta despreciado, sino en su tierra, entre sus parientes y en su casa”.


5 καὶ οὐκ ἐδύνατο ἐκεῖ ποιῆσαι οὐδεμίαν δύναμιν, εἰ μὴ ὀλίγοις ἀρρώστοις ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας ἐθεράπευσεν·

5 kai ouk edynato ekei poiesai oudemian dynamin, ei me oligois arrostois epitheis tas jeiras etherapeusen.

5 Y no pudo hacer allí ningún milagro, salvo que puso las manos sobre unos pocos enfermos y los sanó.


6 καὶ ἐθαύμαζεν διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν. Καὶ περιῆγεν τὰς κώμας κύκλῳ διδάσκων.

6 kai ethaumazen dia ten apistian auton. Kai periegen tas komas kyklo didaskon.

6 Y se asombró por su falta de fe, y recorría las aldeas alrededor enseñando.


7 καὶ προσκαλεῖται τοὺς δώδεκα, καὶ ἤρξατο αὐτοὺς ἀποστέλλειν δύο δύο, καὶ ἐδίδου αὐτοῖς ἐξουσίαν τῶν πνευμάτων τῶν ἀκαθάρτων·

7 kai proskaleitai tous dodeka, kai erxato autous apostellein dyo dyo, kai edidou autois exousian ton pneumaton ton akatharton.

7 Y llamó a los doce y comenzó a enviarlos de dos en dos, y les dio autoridad sobre los espíritus de impureza.


8 καὶ παρήγγειλεν αὐτοῖς ἵνα μηδὲν αἴρωσιν εἰς ὁδὸν εἰ μὴ ῥάβδον μόνον, μὴ ἄρτον, μὴ πήραν, μὴ εἰς τὴν ζώνην χαλκόν,

8 kai pareggeilen autois hina meden airosin eis hodon ei me rabdon monon, me arton, me peran, me eis ten zonen jalkon,

8 Y les mandó que no llevaran nada para el camino, salvo solo un bastón, ni bolsa, ni pan, ni dinero en el cinto.


9 ἀλλὰ ὑποδεδεμένους σανδάλια καὶ μὴ ἐνδύσησθε δύο χιτῶνας.

9 alla hypodedemenous sandalia kai me endysesthe dyo jitonas.

9 Sino que calzaran sandalias, y no vistieran dos túnicas.


10 καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Ὅπου ἐὰν εἰσέλθητε εἰς οἰκίαν, ἐκεῖ μένετε ἕως ἂν ἐξέλθητε ἐκεῖθεν.

10 kai elegen autois, HOpou ean eiselthete eis oikian, ekei menete heos an exelthete ekeithen.

10 Y les dijo: “En cualquier lugar donde entren en una casa, quédense allí hasta que salgan de ese lugar.


11 καὶ ὃς ἂν τόπος μὴ δέξηται ὑμᾶς μηδὲ ἀκούσωσιν ὑμῶν, ἐκπορευόμενοι ἐκεῖθεν ἐκτινάξατε τὸν χοῦν τὸν ὑποκάτω τῶν ποδῶν ὑμῶν εἰς μαρτύριον αὐτοῖς.

11 kai hos an topos me dexetai hymas mede akousosin hymon, ekporeuomenoi ekeithen ektinaxate ton joun ton hypokato ton podon hymon eis martyrion autois.

11 Y donde no los reciban ni los escuchen, salgan de allí y sacudan el polvo de sus pies como testimonio contra ellos”.


12 Καὶ ἐξελθόντες ἐκήρυξαν ἵνα μετανοῶσιν,

12 Kai exelthontes ekeryxan hina metanoosin,

12 Y salieron, proclamando que se arrepintieran.


13 καὶ δαιμόνια πολλὰ ἐξέβαλλον, καὶ ἤλειφον ἐλαίῳ πολλοὺς ἀρρώστους καὶ ἐθεράπευον.

13 kai daimonia polla exeballon, kai eleifon elaio pollous arrostous kai etherapeuon.

13 Y expulsaron muchos demonios, y ungían con aceite a muchos enfermos y los sanaban.


14 Καὶ ἤκουσεν ὁ βασιλεὺς Ἡρῴδης, φανερὸν γὰρ ἐγένετο τὸ ὄνομα αὐτοῦ, καὶ ἔλεγον ὅτι Ἰωάννης ὁ βαπτίζων ἐγήγερται ἐκ νεκρῶν, καὶ διὰ τοῦτο ἐνεργοῦσιν αἱ δυνάμεις ἐν αὐτῷ.

14 Kai ekousen ho basileus HErodes, faneron gar egeneto to onoma autou, kai elegon hoti Ioannes ho baptizon egegertai ek nekron, kai dia touto energousin ai dynameis en auto.

14 Y el rey Hordos oyó de él, pues su nombre se había hecho conocido, y dijo: “Iojanán el inmersor ha resucitado de entre los muertos, y por eso estas obras poderosas obran en él”.


15 ἄλλοι δὲ ἔλεγον ὅτι Ἠλίας ἐστίν· ἄλλοι δὲ ἔλεγον ὅτι προφήτης ὡς εἷς τῶν προφητῶν.

15 alloi de elegon hoti Elias estin. alloi de elegon hoti profetes hos eis ton profeton.

15 Otros decían: “Es Eliyahu”. Y otros decían: “Es un profeta, como uno de los profetas”.


16 ἀκούσας δὲ ὁ Ἡρῴδης ἔλεγεν, Ὃν ἐγὼ ἀπεκεφάλισα Ἰωάννην, οὗτος ἠγέρθη.

16 akousas de ho HErodes elegen, HOn ego apekefalisa Ioannen, outos egerthe.

16 Pero Hordos, al oír esto, dijo: “Es Iojanán, a quien decapité; él ha resucitado”.


17 Αὐτὸς γὰρ ὁ Ἡρῴδης ἀποστείλας ἐκράτησεν τὸν Ἰωάννην καὶ ἔδησεν αὐτὸν ἐν φυλακῇ διὰ Ἡρῳδιάδα τὴν γυναῖκα Φιλίππου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ, ὅτι αὐτὴν ἐγάμησεν·

17 Autos gar ho HErodes aposteilas ekratesen ton Ioannen kai edesen auton en fylake dia HErodiada ten gynaika Filippou tou adelfou autou, hoti auten egamesen.

17 Pues Hordos había mandado arrestar a Iojanán, y lo había encadenado en prisión por causa de Hordodía, la esposa de su hermano Filipos, porque él se la había tomado como mujer.


18 ἔλεγεν γὰρ ὁ Ἰωάννης τῷ Ἡρῴδῃ ὅτι Οὐκ ἔξεστίν σοι ἔχειν τὴν γυναῖκα τοῦ ἀδελφοῦ σου.

18 elegen gar ho Ioannes to HErode hoti Ouk exestin soi ejein ten gynaika tou adelfou sou.

18 Pues Iojanán le había dicho a Hordos: “No te es permitido tener a la esposa de tu hermano”.


19 ἡ δὲ Ἡρῳδιὰς ἐνεῖχεν αὐτῷ καὶ ἤθελεν αὐτὸν ἀποκτεῖναι, καὶ οὐκ ἠδύνατο·

19 he de HErodias eneijen auto kai ethelen auton apokteinai, kai ouk edynato.

19 Y Hordodía lo odiaba y quería matarlo, pero no podía.


20 ὁ γὰρ Ἡρῴδης ἐφοβεῖτο τὸν Ἰωάννην, εἰδὼς αὐτὸν ἄνδρα δίκαιον καὶ ἅγιον, καὶ συνετήρει αὐτόν, καὶ ἀκούσας αὐτοῦ πολλὰ ἠπόρει, καὶ ἡδέως αὐτοῦ ἤκουεν.

20 ho gar HErodes efobeito ton Ioannen, eidos auton andra dikaion kai hagion, kai syneterei auton, kai akousas autou polla eporei, kai hedeos autou ekouen.

20 Porque Hordos temía a Iojanán, sabiendo que era un hombre justo y santo, y lo protegía. Y al escucharlo, estaba muy perplejo, pero lo escuchaba con gusto.


21 Καὶ γενομένης ἡμέρας εὐκαίρου ὅτε Ἡρῴδης τοῖς γενεσίοις αὐτοῦ δεῖπνον ἐποίησεν τοῖς μεγιστᾶσιν αὐτοῦ καὶ τοῖς χιλιάρχοις καὶ τοῖς πρώτοις τῆς Γαλιλαίας,

21 Kai genomenes hemeras eukairou hote HErodes tois genesiois autou deipnon epoiesen tois megistasin autou kai tois jiliarjois kai tois protois tes Galilaias,

21 Y llegó un día oportuno cuando Hordos, en su cumpleaños, ofreció un banquete a sus nobles, a los oficiales y a los principales de Galil.


22 καὶ εἰσελθούσης τῆς θυγατρὸς αὐτοῦ Ἡρῳδιάδος καὶ ὀρχησαμένης, ἤρεσεν τῷ Ἡρῴδῃ καὶ τοῖς συνανακειμένοις. εἶπεν ὁ βασιλεὺς τῷ κορασίῳ, Αἴτησόν με ὃ ἐὰν θέλῃς, καὶ δώσω σοι·

22 kai eiselthouses tes thygatros autou HErodiados kai orjesamenes, eresen to HErode kai tois synanakeimenois. eipen ho basileus to korasio, Aiteson me ho ean theles, kai doso soi.

22 Y la hija de Hordodía entró y danzó, agradando a Hordos y a los que estaban con él. Y el rey dijo a la joven: “Pídeme lo que quieras, y te lo daré”.


23 καὶ ὤμοσεν αὐτῇ [πολλά], Ὅ τι ἐάν με αἰτήσῃς δώσω σοι ἕως ἡμίσους τῆς βασιλείας μου.

23 kai omosen aute [polla], HO ti ean me aiteses doso soi heos hemisous tes basileias mou.

23 Y le juró: “Cualquier cosa que me pidas, te la daré, hasta la mitad de mi reino”.


24 καὶ ἐξελθοῦσα εἶπεν τῇ μητρὶ αὐτῆς, Τί αἰτήσωμαι; ἡ δὲ εἶπεν, Τὴν κεφαλὴν Ἰωάννου τοῦ βαπτίζοντος.

24 kai exelthousa eipen te metri autes, Ti aitesomai; he de eipen, Ten kefalen Ioannou tou baptizontos.

24 Y ella salió y dijo a su madre: “¿Qué debo pedir?” Y ella dijo: “La cabeza de Iojanán el inmersor”.


25 καὶ εἰσελθοῦσα εὐθὺς μετὰ σπουδῆς πρὸς τὸν βασιλέα ᾐτήσατο λέγουσα, Θέλω ἵνα ἐξαυτῆς δῷς μοι ἐπὶ πίνακι τὴν κεφαλὴν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ.

25 kai eiselthousa euthys meta spoudes pros ton basilea etesato legousa, Thelo hina exautes dos moi epi pinaki ten kefalen Ioannou tou baptistou.

25 Y volvió apresuradamente al rey y dijo: “Quiero que me des ahora mismo en un plato la cabeza de Iojanán el inmersor”.


26 καὶ περίλυπος γενόμενος ὁ βασιλεὺς διὰ τοὺς ὅρκους καὶ τοὺς ἀνακειμένους οὐκ ἠθέλησεν ἀθετῆσαι αὐτήν·

26 kai perilypos genomenos ho basileus dia tous horkous kai tous anakeimenous ouk ethelesen athetesai auten.

26 Y el rey se entristeció mucho, pero a causa del juramento y de los que estaban con él, no quiso rechazarla.


27 καὶ εὐθὺς ἀποστείλας ὁ βασιλεὺς σπεκουλάτορα ἐπέταξεν ἐνέγκαι τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ. καὶ ἀπελθὼν ἀπεκεφάλισεν αὐτὸν ἐν τῇ φυλακῇ

27 kai euthys aposteilas ho basileus spekoulatora epetaxen enegkai ten kefalen autou. kai apelthon apekefalisen auton en te fylake

27 Y al instante el rey envió a un verdugo y le ordenó que trajera su cabeza. Y fue y lo decapitó en la prisión.


28 καὶ ἤνεγκεν τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ ἐπὶ πίνακι καὶ ἔδωκεν αὐτὴν τῷ κορασίῳ, καὶ τὸ κοράσιον ἔδωκεν αὐτὴν τῇ μητρὶ αὐτῆς.

28 kai enegken ten kefalen autou epi pinaki kai edoken auten to korasio, kai to korasion edoken auten te metri autes.

28 Y trajo su cabeza en un plato, y la dio a la joven, y la joven la dio a su madre.


29 καὶ ἀκούσαντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἦλθον καὶ ἦραν τὸ πτῶμα αὐτοῦ καὶ ἔθηκαν αὐτὸ ἐν μνημείῳ.

29 kai akousantes oi mathetai autou elthon kai eran to ptoma autou kai ethekan auto en mnemeio.

29 Y cuando sus discípulos oIeron, vinieron y tomaron su cuerpo y lo pusieron en una tumba.


30 Καὶ συνάγονται οἱ ἀπόστολοι πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἀπήγγειλαν αὐτῷ πάντα ὅσα ἐποίησαν καὶ ὅσα ἐδίδαξαν.

30 Kai synagontai oi apostoloi pros ton Iesoun, kai apeggeilan auto panta hosa epoiesan kai hosa edidaxan.

30 Y los enviados se reunieron con Iehoshua y le contaron todo lo que habían hecho y enseñado.


31 καὶ λέγει αὐτοῖς, Δεῦτε ὑμεῖς αὐτοὶ κατ’ ἰδίαν εἰς ἔρημον τόπον καὶ ἀναπαύσασθε ὀλίγον. ἦσαν γὰρ οἱ ἐρχόμενοι καὶ οἱ ὑπάγοντες πολλοί, καὶ οὐδὲ φαγεῖν εὐκαίρουν.

31 kai legei autois, Deute hymeis autoi kat’ idian eis eremon topon kai anapausasthe oligon. esan gar oi erjomenoi kai oi hypagontes polloi, kai oude fagein eukairoun.

31 Y él les dijo: “Vengan ustedes a un lugar desierto y descansen un poco”. Porque había muchos que iban y venían, y no tenían tiempo ni para comer.


32 καὶ ἀπῆλθον ἐν τῷ πλοίῳ εἰς ἔρημον τόπον κατ’ ἰδίαν.

32 kai apelthon en to ploio eis eremon topon kat’ idian.

32 Y se fueron en una barca a un lugar desierto, aparte.


33 καὶ εἶδον αὐτοὺς ὑπάγοντας καὶ ἐπέγνωσαν πολλοί, καὶ πεζῇ ἀπὸ πασῶν τῶν πόλεων συνέδραμον ἐκεῖ καὶ προῆλθον αὐτούς.

33 kai eidon autous hypagontas kai epegnosan polloi, kai peze apo pason ton poleon synedramon ekei kai proelthon autous.

33 Pero la multitud los vio partir, y muchos lo reconocieron, y corrieron a pie desde todas las ciudades y llegaron antes que ellos y se reunieron con él.


34 καὶ ἐξελθὼν εἶδεν πολὺν ὄχλον, καὶ ἐσπλαγχνίσθη ἐπ’ αὐτοὺς ὅτι ἦσαν ὡς πρόβατα μὴ ἔχοντα ποιμένα, καὶ ἤρξατο διδάσκειν αὐτοὺς πολλά.

34 kai exelthon eiden polyn ojlon, kai esplagjnisthe ep’ autous hoti esan hos probata me ejonta poimena, kai erxato didaskein autous polla.

34 Y al salir, Iehoshua vio una gran multitud y tuvo compasión de ellos, porque eran como ovejas sin pastor, y comenzó a enseñarles muchas cosas.


35 Καὶ ἤδη ὥρας πολλῆς γενομένης προσελθόντες αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἔλεγον ὅτι Ἔρημός ἐστιν ὁ τόπος, καὶ ἤδη ὥρα πολλή·

35 Kai ede horas polles genomenes proselthontes auto oi mathetai autou elegon hoti Eremos estin ho topos, kai ede hora polle.

35 Y cuando se hacía tarde, sus discípulos se acercaron a él y dijeron: “Este lugar está desierto, y ya es tarde.


36 ἀπόλυσον αὐτούς, ἵνα ἀπελθόντες εἰς τοὺς κύκλῳ ἀγροὺς καὶ κώμας ἀγοράσωσιν ἑαυτοῖς τί φάγωσιν.

36 apolyson autous, hina apelthontes eis tous kyklo agrous kai komas agorasosin heautois ti fagosin.

36 Despídelos para que vayan a los campos y aldeas alrededor y compren para ellos algo de comer”.


37 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Δότε αὐτοῖς ὑμεῖς φαγεῖν. καὶ λέγουσιν αὐτῷ, Ἀπελθόντες ἀγοράσωμεν δηναρίων διακοσίων ἄρτους καὶ δώσομεν αὐτοῖς φαγεῖν;

37 ho de apokritheis eipen autois, Dote autois hymeis fagein. kai legousin auto, Apelthontes agorasomen denarion diakosion artous kai dosomen autois fagein;

37 Pero él les respondió: “Denles ustedes de comer”. Y ellos le dijeron: “¿Debemos ir y comprar pan por doscientos denarios y dárselo de comer?”.


38 ὁ δὲ λέγει αὐτοῖς, Πόσους ἄρτους ἔχετε; ὑπάγετε ἴδετε. καὶ γνόντες λέγουσιν, Πέντε, καὶ δύο ἰχθύας.

38 ho de legei autois, Posous artous ejete; hypagete idete. kai gnontes legousin, Pente, kai dyo ijthyas.

38 Y él les dijo: “¿Cuántos panes tienen? Vayan y vean”. Y cuando lo supieron, dijeron: “Cinco panes y dos peces”.


39 καὶ ἐπέταξεν αὐτοῖς ἀνακλῖναι πάντας συμπόσια συμπόσια ἐπὶ τῷ χλωρῷ χόρτῳ.

39 kai epetaxen autois anaklinai pantas symposia symposia epi to jloro jorto.

39 Y les ordenó que hicieran sentar a todos en grupos sobre la hierba verde.


40 καὶ ἀνέπεσαν πρασιαὶ πρασιαὶ κατὰ ἑκατὸν καὶ κατὰ πεντήκοντα.

40 kai anepesan prasiai prasiai kata hekaton kai kata pentekonta.

40 Y se sentaron en grupos de cien y de cincuenta.


41 καὶ λαβὼν τοὺς πέντε ἄρτους καὶ τοὺς δύο ἰχθύας ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν εὐλόγησεν καὶ κατέκλασεν τοὺς ἄρτους καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς [αὐτοῦ] ἵνα παρατιθῶσιν αὐτοῖς, καὶ τοὺς δύο ἰχθύας ἐμέρισεν πᾶσιν.

41 kai labon tous pente artous kai tous dyo ijthyas anablepsas eis ton ouranon eulogesen kai kateklasen tous artous kai edidou tois mathetais [autou] hina paratithosin autois, kai tous dyo ijthyas emerisen pasin.

41 Y tomando los cinco panes y los dos peces, levantó sus ojos al cielo, bendijo y partió los panes, y los dio a sus discípulos para que los repartieran entre la gente, y dividió los dos peces entre todos.


42 καὶ ἔφαγον πάντες καὶ ἐχορτάσθησαν·

42 kai efagon pantes kai ejortasthesan.

42 Y todos comieron y se saciaron.


43 καὶ ἦραν κλάσματα δώδεκα κοφίνων πληρώματα καὶ ἀπὸ τῶν ἰχθύων.

43 kai eran klasmata dodeka kofinon pleromata kai apo ton ijthyon.

43 Y recogieron doce canastas llenas de los pedazos de pan y también de los peces.


44 καὶ ἦσαν οἱ φαγόντες [τοὺς ἄρτουσ] πεντακισχίλιοι ἄνδρες.

44 kai esan oi fagontes [tous artous] pentakisjilioi andres.

44 Y los que comieron los panes eran como cinco mil hombres.


45 Καὶ εὐθὺς ἠνάγκασεν τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ ἐμβῆναι εἰς τὸ πλοῖον καὶ προάγειν εἰς τὸ πέραν πρὸς Βηθσαϊδάν, ἕως αὐτὸς ἀπολύει τὸν ὄχλον.

45 Kai euthys enagkasen tous mathetas autou embenai eis to ploion kai proagein eis to peran pros Bethsaidan, heos autos apolyei ton ojlon.

45 E inmediatamente hizo que sus discípulos subieran a la barca y fueran delante de él al otro lado, a Beit Tzaida, mientras él despedía a la multitud.


46 καὶ ἀποταξάμενος αὐτοῖς ἀπῆλθεν εἰς τὸ ὄρος προσεύξασθαι.

46 kai apotaxamenos autois apelthen eis to oros proseuxasthai.

46 Y después de despedirlos, subió al monte a orar.


47 καὶ ὀψίας γενομένης ἦν τὸ πλοῖον ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης, καὶ αὐτὸς μόνος ἐπὶ τῆς γῆς.

47 kai opsias genomenes en to ploion en meso tes thalasses, kai autos monos epi tes ges.

47 Y al llegar la noche, la barca estaba en medio del mar, y él estaba solo en tierra.


48 καὶ ἰδὼν αὐτοὺς βασανιζομένους ἐν τῷ ἐλαύνειν, ἦν γὰρ ὁ ἄνεμος ἐναντίος αὐτοῖς, περὶ τετάρτην φυλακὴν τῆς νυκτὸς ἔρχεται πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης· καὶ ἤθελεν παρελθεῖν αὐτούς.

48 kai idon autous basanizomenous en to elaunein, en gar ho anemos enantios autois, peri tetarten fylaken tes nyktos erjetai pros autous peripaton epi tes thalasses. kai ethelen parelthein autous.

48 Y los vio esforzándose al remar, porque el viento les era contrario, y cerca de la cuarta vigilia de la noche vino hacia ellos caminando sobre el mar, y quería pasar junto a ellos.


49 οἱ δὲ ἰδόντες αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατοῦντα ἔδοξαν ὅτι φάντασμά ἐστιν, καὶ ἀνέκραξαν·

49 oi de idontes auton epi tes thalasses peripatounta edoxan hoti fantasma estin, kai anekraxan.

49 Pero al verlo caminando sobre el mar, pensaron que era un fantasma y gritaron.


50 πάντες γὰρ αὐτὸν εἶδον καὶ ἐταράχθησαν. ὁ δὲ εὐθὺς ἐλάλησεν μετ’ αὐτῶν, καὶ λέγει αὐτοῖς, Θαρσεῖτε, ἐγώ εἰμι· μὴ φοβεῖσθε.

50 pantes gar auton eidon kai etarajthesan. ho de euthys elalesen met’ auton, kai legei autois, Tharseite, ego eimi. me fobeisthe.

50 Porque todos lo vieron y se asustaron. Pero enseguida les habló y les dijo: “¡Anímense! Yo soy, no tengan miedo”.


51 καὶ ἀνέβη πρὸς αὐτοὺς εἰς τὸ πλοῖον, καὶ ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος. καὶ λίαν [ἐκ περισσοῦ] ἐν ἑαυτοῖς ἐξίσταντο,

51 kai anebe pros autous eis to ploion, kai ekopasen ho anemos. kai lian [ek perissou] en heautois existanto,

51 Y subió a la barca con ellos, y el viento cesó, y estaban completamente asombrados.


52 οὐ γὰρ συνῆκαν ἐπὶ τοῖς ἄρτοις, ἀλλ’ ἦν αὐτῶν ἡ καρδία πεπωρωμένη.

52 ou gar synekan epi tois artois, all’ en auton he kardia peporomene.

52 Porque no habían entendido lo de los panes, debido a la dureza de sus corazones.


53 Καὶ διαπεράσαντες ἐπὶ τὴν γῆν ἦλθον εἰς Γεννησαρὲτ καὶ προσωρμίσθησαν.

53 Kai diaperasantes epi ten gen elthon eis Gennesaret kai prosormisthesan.

53 Y cruzaron al otro lado del mar y llegaron a la tierra de Guinesar, y amarraron allí.


54 καὶ ἐξελθόντων αὐτῶν ἐκ τοῦ πλοίου εὐθὺς ἐπιγνόντες αὐτὸν

54 kai exelthonton auton ek tou ploiou euthys epignontes auton

54 Y al salir de la barca, la gente lo reconoció.


55 περιέδραμον ὅλην τὴν χώραν ἐκείνην καὶ ἤρξαντο ἐπὶ τοῖς κραβάττοις τοὺς κακῶς ἔχοντας περιφέρειν ὅπου ἤκουον ὅτι ἐστίν.

55 periedramon holen ten joran ekeinen kai erxanto epi tois krabattois tous kakos ejontas periferein hopou ekouon hoti estin.

55 Y corrieron por toda aquella región y comenzaron a llevar a los enfermos en camillas a donde escuchaban que él estaba.


56 καὶ ὅπου ἂν εἰσεπορεύετο εἰς κώμας ἢ εἰς πόλεις ἢ εἰς ἀγροὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς ἐτίθεσαν τοὺς ἀσθενοῦντας, καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα κἂν τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ ἅψωνται· καὶ ὅσοι ἂν ἥψαντο αὐτοῦ ἐσῴζοντο.

56 kai hopou an eiseporeueto eis komas e eis poleis e eis agrous en tais agorais etithesan tous asthenountas, kai parekaloun auton hina kan tou kraspedou tou himatiou autou hapsontai. kai hosoi an hepsanto autou esozonto.

56 Y dondequiera que él entraba, en aldeas, ciudades o campos, ponían a los enfermos en las plazas, y le rogaban que al menos tocaran el borde de su manto, y todos los que lo tocaban eran sanados.

1 Καὶ συνάγονται πρὸς αὐτὸν οἱ Φαρισαῖοι καί τινες τῶν γραμματέων ἐλθόντες ἀπὸ Ἱεροσολύμων

1 Kai synagontai pros auton oi Farisaioi kai tines ton grammateon elthontes apo HIerosolymon

1 Y se reunieron con él los perushim y algunos de los soferim que habían venido de Ierushaláim.


2 καὶ ἰδόντες τινὰς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ὅτι κοιναῖς χερσίν, τοῦτ’ ἔστιν ἀνίπτοις, ἐσθίουσιν τοὺς ἄρτους

2 kai idontes tinas ton matheton autou hoti koinais jersin, tout’ estin aniptois, esthiousin tous artous

2 Y vieron que algunos de sus discípulos comían pan con manos impuras, es decir, sin lavarse, y los reprocharon.


3 οἱ γὰρ Φαρισαῖοι καὶ πάντες οἱ Ἰουδαῖοι ἐὰν μὴ πυγμῇ νίψωνται τὰς χεῖρας οὐκ ἐσθίουσιν, κρατοῦντες τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων,

3 oi gar Farisaioi kai pantes oi Ioudaioi ean me pygme nipsontai tas jeiras ouk esthiousin, kratountes ten paradosin ton presbyteron,

3 Porque los perushim y todos los judíos si  con puño no se lavan la smanos, no comen, siguiendo la tradición de los ancianos.


4 καὶ ἀπ’ ἀγορᾶς ἐὰν μὴ βαπτίσωνται οὐκ ἐσθίουσιν, καὶ ἄλλα πολλά ἐστιν ἃ παρέλαβον κρατεῖν, βαπτισμοὺς ποτηρίων καὶ ξεστῶν καὶ χαλκίων [καὶ κλινῶν]

4 kai ap’ agoras ean me baptisontai ouk esthiousin, kai alla polla estin ha parelabon kratein, baptismous poterion kai xeston kai jalkion [kai klinon]

4 Y cuando regresan del mercado, no comen sin antes purificarse. Y muchas otras cosas han recibido para observar, como lavados de copas, jarros, utensilios y camas.


5 καὶ ἐπερωτῶσιν αὐτὸν οἱ Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς, Διὰ τί οὐ περιπατοῦσιν οἱ μαθηταί σου κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων, ἀλλὰ κοιναῖς χερσὶν ἐσθίουσιν τὸν ἄρτον;

5 kai eperotosin auton oi Farisaioi kai oi grammateis, Dia ti ou peripatousin oi mathetai sou kata ten paradosin ton presbyteron, alla koinais jersin esthiousin ton arton;

5 Y los perushim y los soferim le preguntaron: “¿Por qué tus discípulos no siguen la tradición de los ancianos, sino que comen pan sin lavarse las manos?”.


6 ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Καλῶς ἐπροφήτευσεν Ἠσαΐας περὶ ὑμῶν τῶν ὑποκριτῶν, ὡς γέγραπται [ὅτι] Οὗτος ὁ λαὸς τοῖς χείλεσίν με τιμᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόρρω ἀπέχει ἀπ’ ἐμοῦ·

6 ho de eipen autois, Kalos eprofeteusen Esaias peri hymon ton hypokriton, hos gegraptai [hoti] Outos ho laos tois jeilesin me tima, he de kardia auton porro apejei ap’ emou.

6 Y él les respondió: “Bien profetizó Ieshaiahu acerca de ustedes, hipócritas, como está escrito: ‘Este pueblo me honra con sus labios, pero su corazón está lejos de mí.


7 μάτην δὲ σέβονταί με, διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλματα ἀνθρώπων.

7 maten de sebontai me, didaskontes didaskalias entalmata anthropon.

7 Y en vano me veneran, enseñando como doctrinas mandamientos de hombres’.


8 ἀφέντες τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ κρατεῖτε τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων.

8 afentes ten entolen tou theou krateite ten paradosin ton anthropon.

8 Porque han abandonado el mandamiento de Elohim y se aferran a la tradición de los hombres, como los lavados de jarros y copas, y muchas cosas semejantes hacen”.


9 Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Καλῶς ἀθετεῖτε τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ, ἵνα τὴν παράδοσιν ὑμῶν στήσητε.

9 Kai elegen autois, Kalos atheteite ten entolen tou theou, hina ten paradosin hymon stesete.

9 Y les dijo: “Bien invalidan el mandamiento de Elohim para guardar su tradición.


10 Μωϋσῆς γὰρ εἶπεν, Τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου, καί, Ὁ κακολογῶν πατέρα ἢ μητέρα θανάτῳ τελευτάτω·

10 Mouses gar eipen, Tima ton patera sou kai ten metera sou, kai, HO kakologon patera e metera thanato teleutato.

10 Porque Moshé dijo: ‘Honra a tu padre y a tu madre’, y: ‘El que maldiga a su padre o a su madre, que muera’.


11 ὑμεῖς δὲ λέγετε, Ἐὰν εἴπῃ ἄνθρωπος τῷ πατρὶ ἢ τῇ μητρί, Κορβᾶν, ὅ ἐστιν, Δῶρον, ὃ ἐὰν ἐξ ἐμοῦ ὠφεληθῇς,

11 hymeis de legete, Ean eipe anthropos to patri e te metri, Korban, ho estin, Doron, ho ean ex emou ofelethes,

11 Pero ustedes dicen: ‘Si un hombre dice a su padre o a su madre: Korbán, es decir, una ofrenda a Elohim, aquello con lo que podrías beneficiarte de mí’,


12 οὐκέτι ἀφίετε αὐτὸν οὐδὲν ποιῆσαι τῷ πατρὶ ἢ τῇ μητρί,

12 ouketi afiete auton ouden poiesai to patri e te metri,

12 ya no le permiten hacer nada por su padre o por su madre.


13 ἀκυροῦντες τὸν λόγον τοῦ θεοῦ τῇ παραδόσει ὑμῶν ᾗ παρεδώκατε· καὶ παρόμοια τοιαῦτα πολλὰ ποιεῖτε.

13 akyrountes ton logon tou theou te paradosei hymon he paredokate. kai paromoia toiauta polla poieite.

13 Y así invalidan la palabra de Elohim con su tradición que han recibido. Y hacen muchas cosas semejantes”.


14 Καὶ προσκαλεσάμενος πάλιν τὸν ὄχλον ἔλεγεν αὐτοῖς, Ἀκούσατέ μου πάντες καὶ σύνετε.

14 Kai proskalesamenos palin ton ojlon elegen autois, Akousate mou pantes kai synete.

14 Y llamó a toda la multitud y les dijo: “Escúchenme todos y entiendan.


15 οὐδέν ἐστιν ἔξωθεν τοῦ ἀνθρώπου εἰσπορευόμενον εἰς αὐτὸν ὃ δύναται κοινῶσαι αὐτόν· ἀλλὰ τὰ ἐκ τοῦ ἀνθρώπου ἐκπορευόμενά ἐστιν τὰ κοινοῦντα τὸν ἄνθρωπον.

15 ouden estin exothen tou anthropou eisporeuomenon eis auton ho dynatai koinosai auton. alla ta ek tou anthropou ekporeuomena estin ta koinounta ton anthropon.

15 Nada que entre al hombre desde afuera puede contaminarlo, sino lo que sale de él, eso contamina al hombre.


17 Καὶ ὅτε εἰσῆλθεν εἰς οἶκον ἀπὸ τοῦ ὄχλου, ἐπηρώτων αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ τὴν παραβολήν.

17 Kai hote eiselthen eis oikon apo tou ojlou, eperoton auton oi mathetai autou ten parabolen.

17 Y cuando entró en la casa, alejándose de la multitud, sus discípulos le preguntaron acerca de la parábola.


18 καὶ λέγει αὐτοῖς, Οὕτως καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε; οὐ νοεῖτε ὅτι πᾶν τὸ ἔξωθεν εἰσπορευόμενον εἰς τὸν ἄνθρωπον οὐ δύναται αὐτὸν κοινῶσαι,

18 kai legei autois, Outos kai hymeis asynetoi este; ou noeite hoti pan to exothen eisporeuomenon eis ton anthropon ou dynatai auton koinosai,

18 Y les dijo: “¿Tampoco ustedes entienden? ¿No saben que todo lo que entra al hombre desde afuera no puede contaminarlo?


19 ὅτι οὐκ εἰσπορεύεται αὐτοῦ εἰς τὴν καρδίαν ἀλλ’ εἰς τὴν κοιλίαν, καὶ εἰς τὸν ἀφεδρῶνα ἐκπορεύεται; καθαρίζων πάντα τὰ βρώματα.

19 hoti ouk eisporeuetai autou eis ten kardian all’ eis ten koilian, kai eis ton afedrona ekporeuetai; katharizon panta ta bromata.

19 Porque no entra en su corazón, sino en su estómago, y sale al excusado, purificando así todos los alimentos”.


20 ἔλεγεν δὲ ὅτι Τὸ ἐκ τοῦ ἀνθρώπου ἐκπορευόμενον ἐκεῖνο κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον·

20 elegen de hoti To ek tou anthropou ekporeuomenon ekeino koinoi ton anthropon.

20 Y dijo: “Lo que sale del hombre, eso contamina al hombre.


21 ἔσωθεν γὰρ ἐκ τῆς καρδίας τῶν ἀνθρώπων οἱ διαλογισμοὶ οἱ κακοὶ ἐκπορεύονται, πορνεῖαι, κλοπαί, φόνοι,

21 esothen gar ek tes kardias ton anthropon oi dialogismoi oi kakoi ekporeuontai, porneiai, klopai, fonoi,

21 Porque de dentro, del corazón del hombre, salen los malos pensamientos: adulterio, fornicación, homicidio,


22 μοιχεῖαι, πλεονεξίαι, πονηρίαι, δόλος, ἀσέλγεια, ὀφθαλμὸς πονηρός, βλασφημία, ὑπερηφανία, ἀφροσύνη·

22 moijeiai, pleonexiai, poneriai, dolos, aselgeia, ofthalmos poneros, blasfemia, hyperefania, afrosyne.

22 robo, avaricia, maldad, engaño, desenfreno, envidia, blasfemia, orgullo y necedad.


23 πάντα ταῦτα τὰ πονηρὰ ἔσωθεν ἐκπορεύεται καὶ κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον.

23 panta tauta ta ponera esothen ekporeuetai kai koinoi ton anthropon.

23 Todas estas maldades salen de dentro y contaminan al hombre”.


24 Ἐκεῖθεν δὲ ἀναστὰς ἀπῆλθεν εἰς τὰ ὅρια Τύρου. καὶ εἰσελθὼν εἰς οἰκίαν οὐδένα ἤθελεν γνῶναι, καὶ οὐκ ἠδυνήθη λαθεῖν·

24 Ekeithen de anastas apelthen eis ta horia Tyrou. kai eiselthon eis oikian oudena ethelen gnonai, kai ouk edynethe lathein.

24 Y se levantó de allí y fue a las regiones de Tzor y Tzidón, y entrando en una casa, no quiso que nadie lo supiera, pero no pudo esconderse.


25 ἀλλ’ εὐθὺς ἀκούσασα γυνὴ περὶ αὐτοῦ, ἧς εἶχεν τὸ θυγάτριον αὐτῆς πνεῦμα ἀκάθαρτον, ἐλθοῦσα προσέπεσεν πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ·

25 all’ euthys akousasa gyne peri autou, hes eijen to thygatrion autes pneuma akatharton, elthousa prosepesen pros tous podas autou.

25 Porque una mujer, cuya hija pequeña tenía un espíritu de impureza, oyó acerca de él, y vino y cayó a sus pies.


26 ἡ δὲ γυνὴ ἦν Ἑλληνίς, Συροφοινίκισσα τῷ γένει· καὶ ἠρώτα αὐτὸν ἵνα τὸ δαιμόνιον ἐκβάλῃ ἐκ τῆς θυγατρὸς αὐτῆς.

26 he de gyne en HEllenis, Syrofoinikissa to genei. kai erota auton hina to daimonion ekbale ek tes thygatros autes.

26 Y la mujer era griega, de origen fenicio de Siria, y le rogaba que echara fuera al demonio de su hija.


27 καὶ ἔλεγεν αὐτῇ, Ἄφες πρῶτον χορτασθῆναι τὰ τέκνα, οὐ γάρ ἐστιν καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων καὶ τοῖς κυναρίοις βαλεῖν.

27 kai elegen aute, Afes proton jortasthenai ta tekna, ou gar estin kalon labein ton arton ton teknon kai tois kynariois balein.

27 Pero Iehoshua le dijo: “Deja primero que se sacien los hijos, porque no está bien tomar el pan de los hijos y echarlo a los perros pequeños”.


28 ἡ δὲ ἀπεκρίθη καὶ λέγει αὐτῷ, Κύριε, καὶ τὰ κυνάρια ὑποκάτω τῆς τραπέζης ἐσθίουσιν ἀπὸ τῶν ψιχίων τῶν παιδίων.

28 he de apekrithe kai legei auto, Kyrie, kai ta kynaria hypokato tes trapezes esthiousin apo ton psijion ton paidion.

28 Y ella respondió: “Sí, adoní, pero también los perros pequeños comen debajo de la mesa de las migajas de los hijos”.


29 καὶ εἶπεν αὐτῇ, Διὰ τοῦτον τὸν λόγον ὕπαγε, ἐξελήλυθεν ἐκ τῆς θυγατρός σου τὸ δαιμόνιον.

29 kai eipen aute, Dia touton ton logon hypage, exelelythen ek tes thygatros sou to daimonion.

29 Y él le dijo: “Por esta palabra, vete; el demonio ha salido de tu hija”.


30 καὶ ἀπελθοῦσα εἰς τὸν οἶκον αὐτῆς εὗρεν τὸ παιδίον βεβλημένον ἐπὶ τὴν κλίνην καὶ τὸ δαιμόνιον ἐξεληλυθός.

30 kai apelthousa eis ton oikon autes euren to paidion beblemenon epi ten klinen kai to daimonion exelelythos.

30 Y cuando llegó a su casa, encontró a la niña acostada en la cama y al demonio fuera de ella.


31 Καὶ πάλιν ἐξελθὼν ἐκ τῶν ὁρίων Τύρου ἦλθεν διὰ Σιδῶνος εἰς τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας ἀνὰ μέσον τῶν ὁρίων Δεκαπόλεως.

31 Kai palin exelthon ek ton horion Tyrou elthen dia Sidonos eis ten thalassan tes Galilaias ana meson ton horion Dekapoleos.

31 Y salió de las regiones de Tzor y Tzidón y llegó al mar de Galil, atravesando el territorio de las Diez Ciudades.


32 καὶ φέρουσιν αὐτῷ κωφὸν καὶ μογιλάλον, καὶ παρακαλοῦσιν αὐτὸν ἵνα ἐπιθῇ αὐτῷ τὴν χεῖρα.

32 kai ferousin auto kofon kai mogilalon, kai parakalousin auton hina epithe auto ten jeira.

32 Y le trajeron a un hombre sordo y tartamudo, y le rogaron que pusiera su mano sobre él.


33 καὶ ἀπολαβόμενος αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ὄχλου κατ’ ἰδίαν ἔβαλεν τοὺς δακτύλους αὐτοῦ εἰς τὰ ὦτα αὐτοῦ καὶ πτύσας ἥψατο τῆς γλώσσης αὐτοῦ,

33 kai apolabomenos auton apo tou ojlou kat’ idian ebalen tous daktylous autou eis ta ota autou kai ptysas hepsato tes glosses autou,

33 Y lo apartó de la multitud a solas, y puso sus dedos en sus oídos, y escupió y tocó su lengua.


34 καὶ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν ἐστέναξεν, καὶ λέγει αὐτῷ, Εφφαθα, ὅ ἐστιν, Διανοίχθητι.

34 kai anablepsas eis ton ouranon estenaxen, kai legei auto, Effatha, ho estin, Dianoijtheti.

34 Y mirando al cielo, suspiró y le dijo: “Éfatáj”, que significa: “Sé abierto”.


35 καὶ [εὐθέωσ] ἠνοίγησαν αὐτοῦ αἱ ἀκοαί, καὶ ἐλύθη ὁ δεσμὸς τῆς γλώσσης αὐτοῦ, καὶ ἐλάλει ὀρθῶς.

35 kai [eutheos] enoigesan autou ai akoai, kai elythe ho desmos tes glosses autou, kai elalei orthos.

35 Y al instante se abrieron sus oídos, y se desató la ligadura de su lengua, y habló claramente.


36 καὶ διεστείλατο αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ λέγωσιν· ὅσον δὲ αὐτοῖς διεστέλλετο, αὐτοὶ μᾶλλον περισσότερον ἐκήρυσσον.

36 kai diesteilato autois hina medeni legosin. hoson de autois diestelleto, autoi mallon perissoteron ekerysson.

36 Y les mandó que no lo contaran a nadie. Pero cuanto más les insistía, más lo proclamaban.


37 καὶ ὑπερπερισσῶς ἐξεπλήσσοντο λέγοντες, Καλῶς πάντα πεποίηκεν· καὶ τοὺς κωφοὺς ποιεῖ ἀκούειν καὶ [τοὺσ] ἀλάλους λαλεῖν.

37 kai hyperperissos exeplessonto legontes, Kalos panta pepoieken. kai tous kofous poiei akouein kai [tous] alalous lalein.

37 Y estaban asombrados en gran manera y decían: “Todo lo hace bien. Hace oír a los sordos y hablar a los mudos”.

1 Ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις πάλιν πολλοῦ ὄχλου ὄντος καὶ μὴ ἐχόντων τί φάγωσιν, προσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς λέγει αὐτοῖς,

1 En ekeinais tais hemerais palin pollou ojlou ontos kai me ejonton ti fagosin, proskalesamenos tous mathetas legei autois,

1 Y fue en aquellos días, cuando se reunió una gran multitud y no tenían qué comer, que Iehoshua llamó a sus discípulos y les dijo:


2 Σπλαγχνίζομαι ἐπὶ τὸν ὄχλον ὅτι ἤδη ἡμέραι τρεῖς προσμένουσίν μοι καὶ οὐκ ἔχουσιν τί φάγωσιν·

2 Splagjnizomai epi ton ojlon hoti ede hemerai treis prosmenousin moi kai ouk ejousin ti fagosin.

2 “Siento compasión por la multitud, porque ya tres días están conmigo y no tienen pan para comer.


3 καὶ ἐὰν ἀπολύσω αὐτοὺς νήστεις εἰς οἶκον αὐτῶν, ἐκλυθήσονται ἐν τῇ ὁδῷ· καί τινες αὐτῶν ἀπὸ μακρόθεν ἥκασιν.

3 kai ean apolyso autous nesteis eis oikon auton, eklythesontai en te hodo. kai tines auton apo makrothen hekasin.

3 Y si los envío a sus casas con hambre, se desmayarán en el camino, pues algunos de ellos han venido de lejos”.


4 καὶ ἀπεκρίθησαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ὅτι Πόθεν τούτους δυνήσεταί τις ὧδε χορτάσαι ἄρτων ἐπ’ ἐρημίας;

4 kai apekrithesan auto oi mathetai autou hoti Pothen toutous dynesetai tis hode jortasai arton ep’ eremias;

4 Y sus discípulos le respondieron: “¿De dónde podrá alguien saciar de pan a estos aquí en el desierto?”.


5 καὶ ἠρώτα αὐτούς, Πόσους ἔχετε ἄρτους; οἱ δὲ εἶπαν, Ἑπτά.

5 kai erota autous, Posous ejete artous; oi de eipan, HEpta.

5 Y les preguntó: “¿Cuántos panes tienen?” Y dijeron: “Siete”.


6 καὶ παραγγέλλει τῷ ὄχλῳ ἀναπεσεῖν ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ λαβὼν τοὺς ἑπτὰ ἄρτους εὐχαριστήσας ἔκλασεν καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ἵνα παρατιθῶσιν καὶ παρέθηκαν τῷ ὄχλῳ.

6 kai paraggellei to ojlo anapesein epi tes ges. kai labon tous hepta artous eujaristesas eklasen kai edidou tois mathetais autou hina paratithosin kai parethekan to ojlo.

6 Entonces mandó a la multitud que se recostara en el suelo. Y tomando los siete panes, bendijo, los partió y los dio a sus discípulos para que los pusieran delante de ellos, y los pusieron delante de la multitud.


7 καὶ εἶχον ἰχθύδια ὀλίγα· καὶ εὐλογήσας αὐτὰ εἶπεν καὶ ταῦτα παρατιθέναι.

7 kai eijon ijthydia oliga. kai eulogesas auta eipen kai tauta paratithenai.

7 También tenían unos pocos peces pequeños. Y los bendijo y mandó que también los pusieran delante de ellos.


8 καὶ ἔφαγον καὶ ἐχορτάσθησαν, καὶ ἦραν περισσεύματα κλασμάτων ἑπτὰ σπυρίδας.

8 kai efagon kai ejortasthesan, kai eran perisseumata klasmaton hepta spyridas.

8 Y comieron y se saciaron, y recogieron de los pedazos que sobraron siete cestas.


9 ἦσαν δὲ ὡς τετρακισχίλιοι. καὶ ἀπέλυσεν αὐτούς.

9 esan de hos tetrakisjilioi. kai apelysen autous.

9 Los que comieron eran unos cuatro mil, y los despidió.


10 Καὶ εὐθὺς ἐμβὰς εἰς τὸ πλοῖον μετὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Δαλμανουθά.

10 Kai euthys embas eis to ploion meta ton matheton autou elthen eis ta mere Dalmanoutha.

10 Y enseguida subió a la barca con sus discípulos y fue a las regiones de Dalmanutá.


11 Καὶ ἐξῆλθον οἱ Φαρισαῖοι καὶ ἤρξαντο συζητεῖν αὐτῷ, ζητοῦντες παρ’ αὐτοῦ σημεῖον ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ, πειράζοντες αὐτόν.

11 Kai exelthon oi Farisaioi kai erxanto syzetein auto, zetountes par’ autou semeion apo tou ouranou, peirazontes auton.

11 Y salieron los perushim y comenzaron a discutir con él, pidiéndole una señal del cielo para ponerlo a prueba.


12 καὶ ἀναστενάξας τῷ πνεύματι αὐτοῦ λέγει, Τί ἡ γενεὰ αὕτη ζητεῖ σημεῖον; ἀμὴν λέγω ὑμῖν, εἰ δοθήσεται τῇ γενεᾷ ταύτῃ σημεῖον.

12 kai anastenaxas to pneumati autou legei, Ti he genea aute zetei semeion; amen lego hymin, ei dothesetai te genea taute semeion.

12 Y resoplando en su espíritu, dijo: “¿Por qué pide esta generación una señal? Amén les digo, ninguna señal será dada a esta generación”.


13 καὶ ἀφεὶς αὐτοὺς πάλιν ἐμβὰς ἀπῆλθεν εἰς τὸ πέραν.

13 kai afeis autous palin embas apelthen eis to peran.

13 Y dejándolos, volvió a subir a la barca y pasó al otro lado.


14 Καὶ ἐπελάθοντο λαβεῖν ἄρτους, καὶ εἰ μὴ ἕνα ἄρτον οὐκ εἶχον μεθ’ ἑαυτῶν ἐν τῷ πλοίῳ.

14 Kai epelathonto labein artous, kai ei me hena arton ouk eijon meth’ heauton en to ploio.

14 Pero se habían olvidado de llevar pan, y no tenían consigo en la barca más que un pan.


15 καὶ διεστέλλετο αὐτοῖς λέγων, Ὁρᾶτε, βλέπετε ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων καὶ τῆς ζύμης Ἡρῴδου.

15 kai diestelleto autois legon, HOrate, blepete apo tes zymes ton Farisaion kai tes zymes HErodou.

15 Y él les advirtió diciendo: “Miren, guárdense de la levadura de los perushim y de la levadura de Hordos”.


16 καὶ διελογίζοντο πρὸς ἀλλήλους ὅτι Ἄρτους οὐκ ἔχουσιν.

16 kai dielogizonto pros allelous hoti Artous ouk ejousin.

16 Y discutían entre ellos diciendo: “Es porque no tenemos pan”.


17 καὶ γνοὺς λέγει αὐτοῖς, Τί διαλογίζεσθε ὅτι ἄρτους οὐκ ἔχετε; οὔπω νοεῖτε οὐδὲ συνίετε; πεπωρωμένην ἔχετε τὴν καρδίαν ὑμῶν;

17 kai gnous legei autois, Ti dialogizesthe hoti artous ouk ejete; oupo noeite oude syniete; peporomenen ejete ten kardian hymon;

17 Y Iehoshua, al darse cuenta, les dijo: “¿Por qué discuten que no tienen pan? ¿Todavía no entienden ni comprenden? ¿Aún tienen endurecido su corazón?


18 ὀφθαλμοὺς ἔχοντες οὐ βλέπετε καὶ ὦτα ἔχοντες οὐκ ἀκούετε; καὶ οὐ μνημονεύετε,

18 ofthalmous ejontes ou blepete kai ota ejontes ouk akouete; kai ou mnemoneuete,

18 Tienen ojos, pero no ven; tienen oídos, pero no oyen. ¿Y no recuerdan?


19 ὅτε τοὺς πέντε ἄρτους ἔκλασα εἰς τοὺς πεντακισχιλίους, πόσους κοφίνους κλασμάτων πλήρεις ἤρατε; λέγουσιν αὐτῷ, Δώδεκα.

19 hote tous pente artous eklasa eis tous pentakisjilious, posous kofinous klasmaton plereis erate; legousin auto, Dodeka.

19 Cuando partí los cinco panes para los cinco mil, ¿cuántas canastas llenas de pedazos recogieron?” Ellos dijeron: “Doce”.


20 Ὅτε τοὺς ἑπτὰ εἰς τοὺς τετρακισχιλίους, πόσων σπυρίδων πληρώματα κλασμάτων ἤρατε; καὶ λέγουσιν [αὐτῷ], Ἑπτά.

20 HOte tous hepta eis tous tetrakisjilious, poson spyridon pleromata klasmaton erate; kai legousin [auto], HEpta.

20 “Y cuando partí los siete panes para los cuatro mil, ¿cuántas cestas llenas de pedazos recogieron?” Y dijeron: “Siete”.


21 καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Οὔπω συνίετε;

21 kai elegen autois, Oupo syniete;

21 Y les dijo: “¿Cómo es que aún no entienden?”.


22 Καὶ ἔρχονται εἰς Βηθσαϊδάν. καὶ φέρουσιν αὐτῷ τυφλὸν καὶ παρακαλοῦσιν αὐτὸν ἵνα αὐτοῦ ἅψηται.

22 Kai erjontai eis Bethsaidan. kai ferousin auto tyflon kai parakalousin auton hina autou hapsetai.

22 Y llegaron a Beit Tzaida, y le trajeron un hombre ciego, rogándole que lo tocara.


23 καὶ ἐπιλαβόμενος τῆς χειρὸς τοῦ τυφλοῦ ἐξήνεγκεν αὐτὸν ἔξω τῆς κώμης, καὶ πτύσας εἰς τὰ ὄμματα αὐτοῦ, ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας αὐτῷ, ἐπηρώτα αὐτόν, Εἴ τι βλέπεις;

23 kai epilabomenos tes jeiros tou tyflou exenegken auton exo tes komes, kai ptysas eis ta ommata autou, epitheis tas jeiras auto, eperota auton, Ei ti blepeis;

23 Y tomando de la mano al ciego, lo sacó fuera del pueblo. Y escupió en sus ojos, puso sus manos sobre él y le preguntó: “¿Ves algo?”.


24 καὶ ἀναβλέψας ἔλεγεν, Βλέπω τοὺς ἀνθρώπους, ὅτι ὡς δένδρα ὁρῶ περιπατοῦντας.

24 kai anablepsas elegen, Blepo tous anthropous, hoti hos dendra horo peripatountas.

24 Y levantando la vista, dijo: “Veo a los hombres, pero los veo como árboles que caminan”.


25 εἶτα πάλιν ἐπέθηκεν τὰς χεῖρας ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ, καὶ διέβλεψεν, καὶ ἀπεκατέστη, καὶ ἐνέβλεπεν τηλαυγῶς ἅπαντα.

25 eita palin epetheken tas jeiras epi tous ofthalmous autou, kai dieblepsen, kai apekateste, kai eneblepen telaugos hapanta.

25 Entonces volvió a poner sus manos sobre sus ojos, y el hombre miró fijamente, y fue sanado, y veía todo con claridad.


26 καὶ ἀπέστειλεν αὐτὸν εἰς οἶκον αὐτοῦ λέγων, Μηδὲ εἰς τὴν κώμην εἰσέλθῃς.

26 kai apesteilen auton eis oikon autou legon, Mede eis ten komen eiselthes.

26 Y lo envió a su casa diciendo: “No entres en el pueblo, ni hables de esto a nadie en el pueblo”.


27 Καὶ ἐξῆλθεν ὁ Ἰησοῦς καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς τὰς κώμας Καισαρείας τῆς Φιλίππου· καὶ ἐν τῇ ὁδῷ ἐπηρώτα τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγων αὐτοῖς, Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι;

27 Kai exelthen ho Iesous kai oi mathetai autou eis tas komas Kaisareias tes Filippou. kai en te hodo eperota tous mathetas autou legon autois, Tina me legousin oi anthropoi einai;

27 Y salió Iehoshua con sus discípulos hacia las aldeas de Cesarea de Filipos. Y en el camino les preguntó diciendo: “¿Quién dicen los hombres que soy yo?”.


28 οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ λέγοντες [ὅτι] Ἰωάννην τὸν βαπτιστήν, καὶ ἄλλοι, Ἠλίαν, ἄλλοι δὲ ὅτι εἷς τῶν προφητῶν.

28 oi de eipan auto legontes [hoti] Ioannen ton baptisten, kai alloi, Elian, alloi de hoti eis ton profeton.

28 Ellos le respondieron: “Iojanán el inmersor, y otros dicen Eliyahu, y otros, uno de los profetas”.


29 καὶ αὐτὸς ἐπηρώτα αὐτούς, Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; ἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος λέγει αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ Χριστός.

29 kai autos eperota autous, Hymeis de tina me legete einai; apokritheis ho Petros legei auto, Sy ei ho Jristos.

29 Y él les dijo: “¿Y ustedes, quién dicen que soy yo?”. Y Kefa respondió y le dijo: “Tú eres el Mashiaj”.


30 καὶ ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ λέγωσιν περὶ αὐτοῦ.

30 kai epetimesen autois hina medeni legosin peri autou.

30 Y les ordenó estrictamente que no hablaran de él a nadie.


31 Καὶ ἤρξατο διδάσκειν αὐτοὺς ὅτι δεῖ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου πολλὰ παθεῖν καὶ ἀποδοκιμασθῆναι ὑπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν γραμματέων καὶ ἀποκτανθῆναι καὶ μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀναστῆναι·

31 Kai erxato didaskein autous hoti dei ton huion tou anthropou polla pathein kai apodokimasthenai hypo ton presbyteron kai ton arjiereon kai ton grammateon kai apoktanthenai kai meta treis hemeras anastenai.

31 Y comenzó a enseñarles que el hijo del hombre debía sufrir mucho, ser rechazado por los ancianos, los principales kohanim y los soferim, ser matado y resucitar después de tres días.


32 καὶ παρρησίᾳ τὸν λόγον ἐλάλει. καὶ προσλαβόμενος ὁ Πέτρος αὐτὸν ἤρξατο ἐπιτιμᾶν αὐτῷ.

32 kai parresia ton logon elalei. kai proslabomenos ho Petros auton erxato epitiman auto.

32 Y hablaba claramente estas cosas. Entonces Kefa lo tomó aparte y comenzó a reprenderlo.


33 ὁ δὲ ἐπιστραφεὶς καὶ ἰδὼν τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ ἐπετίμησεν Πέτρῳ καὶ λέγει, Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ, ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ θεοῦ ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων.

33 ho de epistrafeis kai idon tous mathetas autou epetimesen Petro kai legei, Hypage opiso mou, Satana, hoti ou froneis ta tou theou alla ta ton anthropon.

33 Pero él, volviéndose y mirando a sus discípulos, reprendió a Kefa diciendo: “¡Aléjate de mí, Satán! Porque no tienes en mente las cosas de Elohim, sino las cosas de los hombres”.


34 Καὶ προσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον σὺν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ εἶπεν αὐτοῖς, Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἀκολουθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καὶ ἀκολουθείτω μοι.

34 Kai proskalesamenos ton ojlon syn tois mathetais autou eipen autois, Ei tis thelei opiso mou akolouthein, aparnesastho heauton kai arato ton stauron autou kai akoloutheito moi.

34 Y llamando a la multitud junto con sus discípulos, les dijo: “Si alguien quiere venir en pos de mí, niéguese a sí mismo, tome su cruz y sígame.


35 ὃς γὰρ ἐὰν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ’ ἂν ἀπολέσει τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ τοῦ εὐαγγελίου σώσει αὐτήν.

35 hos gar ean thele ten psyjen autou sosai apolesei auten. hos d’ an apolesei ten psyjen autou heneken emou kai tou euaggeliou sosei auten.

35 Porque quien quiera salvar su vida, la perderá; pero quien pierda su vida por mí y por la buena noticia, la salvará.


36 τί γὰρ ὠφελεῖ ἄνθρωπον κερδῆσαι τὸν κόσμον ὅλον καὶ ζημιωθῆναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ;

36 ti gar ofelei anthropon kerdesai ton kosmon holon kai zemiothenai ten psyjen autou;

36 ¿Qué ganará un hombre si gana el mundo entero y pierde su alma?


37 τί γὰρ δοῖ ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ;

37 ti gar doi anthropos antallagma tes psyjes autou;

37 ¿O qué dará un hombre en rescate por su alma?


38 ὃς γὰρ ἐὰν ἐπαισχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ τῇ μοιχαλίδι καὶ ἁμαρτωλῷ, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται αὐτὸν ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν ἁγίων.

38 hos gar ean epaisjynthe me kai tous emous logous en te genea taute te moijalidi kai hamartolo, kai ho huios tou anthropou epaisjynthesetai auton hotan elthe en te doxe tou patros autou meta ton aggelon ton hagion.

38 Porque el que se avergüence de mí y de mis palabras en esta generación adúltera y pecadora, también el hijo del hombre se avergonzará de él cuando venga en la gloria de su Padre con los ángeles santos”.


1 Καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἰσίν τινες ὧδε τῶν ἑστηκότων οἵτινες οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου ἕως ἂν ἴδωσιν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ ἐληλυθυῖαν ἐν δυνάμει.

1 Kai elegen autois, Amen lego hymin hoti eisin tines hode ton hestekoton oitines ou me geusontai thanatou heos an idosin ten basileian tou theou elelythuian en dynamei.

1 Y les dijo: “Amén les digo, que hay algunos de los que están aquí que no probarán la muerte hasta que vean el reino de Elohim venido con poder”.


2 Καὶ μετὰ ἡμέρας ἓξ παραλαμβάνει ὁ Ἰησοῦς τὸν Πέτρον καὶ τὸν Ἰάκωβον καὶ τὸν Ἰωάννην, καὶ ἀναφέρει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ’ ἰδίαν μόνους. καὶ μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν,

2 Kai meta hemeras hex paralambanei ho Iesous ton Petron kai ton Iakobon kai ton Ioannen, kai anaferei autous eis oros hypselon kat’ idian monous. kai metemorfothe emprosthen auton,

2 Y después de seis días, Iehoshua tomó a Kefa, Iaakov y Iojanán, y los llevó solos a un monte alto, y cambió su apariencia delante de ellos.


3 καὶ τὰ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο στίλβοντα λευκὰ λίαν οἷα γναφεὺς ἐπὶ τῆς γῆς οὐ δύναται οὕτως λευκᾶναι.

3 kai ta himatia autou egeneto stilbonta leuka lian oia gnafeus epi tes ges ou dynatai outos leukanai.

3 Y sus vestiduras resplandecieron, se volvieron muy blancas, como la nieve, tanto que ningún batanero en la tierra podría blanquearlas así.


4 καὶ ὤφθη αὐτοῖς Ἠλίας σὺν Μωϋσεῖ, καὶ ἦσαν συλλαλοῦντες τῷ Ἰησοῦ.

4 kai ofthe autois Elias syn Mousei, kai esan syllalountes to Iesou.

4 Y se les aparecieron Eliyahu y Moshé, y hablaban con Iehoshua.


5 καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος λέγει τῷ Ἰησοῦ, Ῥαββί, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι, καὶ ποιήσωμεν τρεῖς σκηνάς, σοὶ μίαν καὶ Μωϋσεῖ μίαν καὶ Ἠλίᾳ μίαν.

5 kai apokritheis ho Petros legei to Iesou, Rabbi, kalon estin hemas hode einai, kai poiesomen treis skenas, soi mian kai Mousei mian kai Elia mian.

5 Y respondió Kefa y dijo a Iehoshua: “Rabí, es bueno que estemos aquí. Hagamos tres enramadas: una para ti, una para Moshé y una para Eliyahu”.


6 οὐ γὰρ ᾔδει τί ἀποκριθῇ, ἔκφοβοι γὰρ ἐγένοντο.

6 ou gar edei ti apokrithe, ekfoboi gar egenonto.

6 Porque no sabía qué decir, ya que estaban aterrados.


7 καὶ ἐγένετο νεφέλη ἐπισκιάζουσα αὐτοῖς, καὶ ἐγένετο φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἀκούετε αὐτοῦ.

7 kai egeneto nefele episkiazousa autois, kai egeneto fone ek tes nefeles, Outos estin ho huios mou ho agapetos, akouete autou.

7 Entonces una nube los cubrió y salió una voz de la nube que decía: “Este es mi Hijo amado; escúchenlo a él”.


8 καὶ ἐξάπινα περιβλεψάμενοι οὐκέτι οὐδένα εἶδον ἀλλὰ τὸν Ἰησοῦν μόνον μεθ’ ἑαυτῶν.

8 kai exapina periblepsamenoi ouketi oudena eidon alla ton Iesoun monon meth’ heauton.

8 Y de repente, cuando miraron alrededor, no vieron a nadie con ellos, sino solo a Iehoshua.


9 Καὶ καταβαινόντων αὐτῶν ἐκ τοῦ ὄρους διεστείλατο αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ ἃ εἶδον διηγήσωνται, εἰ μὴ ὅταν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ.

9 Kai katabainonton auton ek tou orous diesteilato autois hina medeni ha eidon diegesontai, ei me hotan ho huios tou anthropou ek nekron anaste.

9 Y mientras descendían del monte, él les ordenó que no contaran a nadie lo que habían visto, hasta que el hijo del hombre resucitara de entre los muertos.


10 καὶ τὸν λόγον ἐκράτησαν πρὸς ἑαυτοὺς συζητοῦντες τί ἐστιν τὸ ἐκ νεκρῶν ἀναστῆναι.

10 kai ton logon ekratesan pros heautous syzetountes ti estin to ek nekron anastenai.

10 Y guardaron el asunto en secreto, discutiendo entre ellos qué significaba “resucitar de entre los muertos”.


11 καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν λέγοντες, Ὅτι λέγουσιν οἱ γραμματεῖς ὅτι Ἠλίαν δεῖ ἐλθεῖν πρῶτον;

11 kai eperoton auton legontes, HOti legousin oi grammateis hoti Elian dei elthein proton;

11 Y le preguntaron diciendo: “¿Por qué dicen los soferim que Eliyahu debe venir primero?”.


12 ὁ δὲ ἔφη αὐτοῖς, Ἠλίας μὲν ἐλθὼν πρῶτον ἀποκαθιστάνει πάντα, καὶ πῶς γέγραπται ἐπὶ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἵνα πολλὰ πάθῃ καὶ ἐξουδενηθῇ;

12 ho de efe autois, Elias men elthon proton apokathistanei panta, kai pos gegraptai epi ton huion tou anthropou hina polla pathe kai exoudenethe;

12 Y él les respondió: “Ciertamente, Eliyahu viene primero y restaura todas las cosas. ¿Y cómo está escrito acerca del hijo del hombre, que debe sufrir mucho y ser despreciado?


13 ἀλλὰ λέγω ὑμῖν ὅτι καὶ Ἠλίας ἐλήλυθεν, καὶ ἐποίησαν αὐτῷ ὅσα ἤθελον, καθὼς γέγραπται ἐπ’ αὐτόν.

13 alla lego hymin hoti kai Elias elelythen, kai epoiesan auto hosa ethelon, kathos gegraptai ep’ auton.

13 Pero les digo que Eliyahu ya vino, y le hicieron todo lo que quisieron, como está escrito de él”.


14 Καὶ ἐλθόντες πρὸς τοὺς μαθητὰς εἶδον ὄχλον πολὺν περὶ αὐτοὺς καὶ γραμματεῖς συζητοῦντας πρὸς αὐτούς.

14 Kai elthontes pros tous mathetas eidon ojlon polyn peri autous kai grammateis syzetountas pros autous.

14 Y cuando llegó a los discípulos, vio una gran multitud alrededor de ellos y a los soferim discutiendo con ellos.


15 καὶ εὐθὺς πᾶς ὁ ὄχλος ἰδόντες αὐτὸν ἐξεθαμβήθησαν, καὶ προστρέχοντες ἠσπάζοντο αὐτόν.

15 kai euthys pas ho ojlos idontes auton exethambethesan, kai prostrejontes espazonto auton.

15 Y toda la multitud, al verlo, se asombró y corrieron hacia él para saludarlo.


16 καὶ ἐπηρώτησεν αὐτούς, Τί συζητεῖτε πρὸς αὐτούς;

16 kai eperotesen autous, Ti syzeteite pros autous;

16 Y les preguntó: “¿Sobre qué discuten con ellos?”.


17 καὶ ἀπεκρίθη αὐτῷ εἷς ἐκ τοῦ ὄχλου, Διδάσκαλε, ἤνεγκα τὸν υἱόν μου πρὸς σέ, ἔχοντα πνεῦμα ἄλαλον·

17 kai apekrithe auto eis ek tou ojlou, Didaskale, enegka ton huion mou pros se, ejonta pneuma alalon.

17 Y uno de la multitud respondió: “Rabí, traje a ti a mi hijo, que tiene un espíritu mudo.


18 καὶ ὅπου ἐὰν αὐτὸν καταλάβῃ ῥήσσει αὐτόν, καὶ ἀφρίζει καὶ τρίζει τοὺς ὀδόντας καὶ ξηραίνεται· καὶ εἶπα τοῖς μαθηταῖς σου ἵνα αὐτὸ ἐκβάλωσιν, καὶ οὐκ ἴσχυσαν.

18 kai hopou ean auton katalabe ressei auton, kai afrizei kai trizei tous odontas kai xerainetai. kai eipa tois mathetais sou hina auto ekbalosin, kai ouk isjysan.

18 Y dondequiera que lo toma, lo derriba, echa espuma por la boca, cruje los dientes y se va debilitando. Y les pedí a tus discípulos que lo echaran fuera, pero no pudieron”.


19 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς αὐτοῖς λέγει, Ὦ γενεὰ ἄπιστος, ἕως πότε πρὸς ὑμᾶς ἔσομαι; ἕως πότε ἀνέξομαι ὑμῶν; φέρετε αὐτὸν πρός με.

19 ho de apokritheis autois legei, O genea apistos, heos pote pros hymas esomai; heos pote anexomai hymon; ferete auton pros me.

19 Y él respondió: “¡Oh generación incrédula! ¿Hasta cuándo estaré con ustedes? ¿Hasta cuándo los soportaré? Tráiganmelo”.


20 καὶ ἤνεγκαν αὐτὸν πρὸς αὐτόν. καὶ ἰδὼν αὐτὸν τὸ πνεῦμα εὐθὺς συνεσπάραξεν αὐτόν, καὶ πεσὼν ἐπὶ τῆς γῆς ἐκυλίετο ἀφρίζων.

20 kai enegkan auton pros auton. kai idon auton to pneuma euthys synesparaxen auton, kai peson epi tes ges ekylieto afrizon.

20 Y se lo trajeron. Y cuando el espíritu lo vio, al instante lo sacudió violentamente, y cayó al suelo revolcándose y echando espuma por la boca.


21 καὶ ἐπηρώτησεν τὸν πατέρα αὐτοῦ, Πόσος χρόνος ἐστὶν ὡς τοῦτο γέγονεν αὐτῷ; ὁ δὲ εἶπεν, Ἐκ παιδιόθεν·

21 kai eperotesen ton patera autou, Posos jronos estin hos touto gegonen auto; ho de eipen, Ek paidiothen.

21 Y preguntó al padre: “¿Cuánto tiempo hace que le sucede esto?”. Y él dijo: “Desde la infancia.


22 καὶ πολλάκις καὶ εἰς πῦρ αὐτὸν ἔβαλεν καὶ εἰς ὕδατα ἵνα ἀπολέσῃ αὐτόν· ἀλλ’ εἴ τι δύνῃ, βοήθησον ἡμῖν σπλαγχνισθεὶς ἐφ’ ἡμᾶς.

22 kai pollakis kai eis pyr auton ebalen kai eis hydata hina apolese auton. all’ ei ti dyne, boetheson hemin splagjnistheis ef’ hemas.

22 Y muchas veces lo echa al fuego y al agua para destruirlo. Pero si puedes hacer algo, ten compasión de nosotros y ayúdanos”.


23 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Τὸ Εἰ δύνῃ πάντα δυνατὰ τῷ πιστεύοντι.

23 ho de Iesous eipen auto, To Ei dyne panta dynata to pisteuonti.

23 Y Iehoshua le dijo: “Si puedes creer, todo es posible para el que cree”.


24 εὐθὺς κράξας ὁ πατὴρ τοῦ παιδίου ἔλεγεν, Πιστεύω· βοήθει μου τῇ ἀπιστίᾳ.

24 euthys kraxas ho pater tou paidiou elegen, Pisteuo. boethei mou te apistia.

24 Y el padre del niño exclamó con lágrimas: “Creo; ayuda mi incredulidad”.


25 ἰδὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς ὅτι ἐπισυντρέχει ὄχλος ἐπετίμησεν τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ λέγων αὐτῷ, Τὸ ἄλαλον καὶ κωφὸν πνεῦμα, ἐγὼ ἐπιτάσσω σοι, ἔξελθε ἐξ αὐτοῦ καὶ μηκέτι εἰσέλθῃς εἰς αὐτόν.

25 idon de ho Iesous hoti episyntrejei ojlos epetimesen to pneumati to akatharto legon auto, To alalon kai kofon pneuma, ego epitasso soi, exelthe ex autou kai meketi eiselthes eis auton.

25 Y cuando Iehoshua vio que la multitud se agolpaba, reprendió al espíritu impuro diciéndole: “Espíritu mudo y sordo, te ordeno que salgas de él y no entres más en él”.


26 καὶ κράξας καὶ πολλὰ σπαράξας ἐξῆλθεν· καὶ ἐγένετο ὡσεὶ νεκρός, ὥστε τοὺς πολλοὺς λέγειν ὅτι ἀπέθανεν.

26 kai kraxas kai polla sparaxas exelthen. kai egeneto hosei nekros, hoste tous pollous legein hoti apethanen.

26 Y el espíritu gritó, lo sacudió violentamente y salió. Y el niño quedó como muerto, tanto que muchos dijeron: “Está muerto”.


27 ὁ δὲ Ἰησοῦς κρατήσας τῆς χειρὸς αὐτοῦ ἤγειρεν αὐτόν, καὶ ἀνέστη.

27 ho de Iesous kratesas tes jeiros autou egeiren auton, kai aneste.

27 Pero Iehoshua lo tomó de la mano, lo levantó, y él se puso de pie.


28 καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς οἶκον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ κατ’ ἰδίαν ἐπηρώτων αὐτόν, Ὅτι ἡμεῖς οὐκ ἠδυνήθημεν ἐκβαλεῖν αὐτό;

28 kai eiselthontos autou eis oikon oi mathetai autou kat’ idian eperoton auton, HOti hemeis ouk edynethemen ekbalein auto;

28 Y cuando entró en la casa, sus discípulos le preguntaron en privado: “¿Por qué nosotros no pudimos echarlo fuera?”.


29 καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτο τὸ γένος ἐν οὐδενὶ δύναται ἐξελθεῖν εἰ μὴ ἐν προσευχῇ.

29 kai eipen autois, Touto to genos en oudeni dynatai exelthein ei me en proseuje.

29 Y él les dijo: “Esta clase no sale sino con oración y ayuno”.


30 Κἀκεῖθεν ἐξελθόντες παρεπορεύοντο διὰ τῆς Γαλιλαίας, καὶ οὐκ ἤθελεν ἵνα τις γνοῖ·

30 Kakeithen exelthontes pareporeuonto dia tes Galilaias, kai ouk ethelen hina tis gnoi.

30 Y salieron de allí y atravesaron Galil, y él no quiso que nadie lo supiera.


31 ἐδίδασκεν γὰρ τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ὅτι Ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας ἀνθρώπων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν, καὶ ἀποκτανθεὶς μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀναστήσεται.

31 edidasken gar tous mathetas autou kai elegen autois hoti HO huios tou anthropou paradidotai eis jeiras anthropon, kai apoktenousin auton, kai apoktantheis meta treis hemeras anastesetai.

31 Porque estaba enseñando a sus discípulos y les decía: “El hijo del hombre será entregado en manos de los hombres, lo matarán, y después de ser muerto resucitará al tercer día”.


32 οἱ δὲ ἠγνόουν τὸ ῥῆμα, καὶ ἐφοβοῦντο αὐτὸν ἐπερωτῆσαι.

32 oi de egnooun to rema, kai efobounto auton eperotesai.

32 Pero ellos no entendían estas palabras y temían preguntarle.


33 Καὶ ἦλθον εἰς Καφαρναούμ. καὶ ἐν τῇ οἰκίᾳ γενόμενος ἐπηρώτα αὐτούς, Τί ἐν τῇ ὁδῷ διελογίζεσθε;

33 Kai elthon eis Kafarnaoum. kai en te oikia genomenos eperota autous, Ti en te hodo dielogizesthe;

33 Y llegaron a Kfar Najum. Y cuando estaban en la casa, les preguntó: “¿De qué discutían en el camino?”.


34 οἱ δὲ ἐσιώπων, πρὸς ἀλλήλους γὰρ διελέχθησαν ἐν τῇ ὁδῷ τίς μείζων.

34 oi de esiopon, pros allelous gar dielejthesan en te hodo tis meizon.

34 Pero ellos guardaron silencio, porque en el camino habían discutido entre sí sobre quién era el mayor.


35 καὶ καθίσας ἐφώνησεν τοὺς δώδεκα καὶ λέγει αὐτοῖς, Εἴ τις θέλει πρῶτος εἶναι ἔσται πάντων ἔσχατος καὶ πάντων διάκονος.

35 kai kathisas efonesen tous dodeka kai legei autois, Ei tis thelei protos einai estai panton esjatos kai panton diakonos.

35 Y él se sentó, llamó a los doce y les dijo: “Si alguien quiere ser el primero, será el último de todos y el servidor de todos”.


36 καὶ λαβὼν παιδίον ἔστησεν αὐτὸ ἐν μέσῳ αὐτῶν καὶ ἐναγκαλισάμενος αὐτὸ εἶπεν αὐτοῖς,

36 kai labon paidion estesen auto en meso auton kai enagkalisamenos auto eipen autois,

36 Y tomó a un niño, lo puso en medio de ellos, lo abrazó y les dijo:


37 Ὃς ἂν ἓν τῶν τοιούτων παιδίων δέξηται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐμὲ δέχεται· καὶ ὃς ἂν ἐμὲ δέχηται, οὐκ ἐμὲ δέχεται ἀλλὰ τὸν ἀποστείλαντά με.

37 HOs an hen ton toiouton paidion dexetai epi to onomati mou, eme dejetai. kai hos an eme dejetai, ouk eme dejetai alla ton aposteilanta me.

37 “Cualquiera que reciba en mi nombre a uno de estos niños, a mí me recibe; y cualquiera que me recibe, no me recibe a mí, sino a aquel que me envió”.


38 Ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰωάννης, Διδάσκαλε, εἴδομέν τινα ἐν τῷ ὀνόματί σου ἐκβάλλοντα δαιμόνια, καὶ ἐκωλύομεν αὐτόν, ὅτι οὐκ ἠκολούθει ἡμῖν.

38 Efe auto ho Ioannes, Didaskale, eidomen tina en to onomati sou ekballonta daimonia, kai ekolyomen auton, hoti ouk ekolouthei hemin.

38 Y Iojanán le dijo: “Rabí, vimos a alguien expulsando demonios en tu nombre, y no nos sigue, y se lo prohibimos porque no nos sigue”.


39 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Μὴ κωλύετε αὐτόν, οὐδεὶς γάρ ἐστιν ὃς ποιήσει δύναμιν ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου καὶ δυνήσεται ταχὺ κακολογῆσαί με·

39 ho de Iesous eipen, Me kolyete auton, oudeis gar estin hos poiesei dynamin epi to onomati mou kai dynesetai tajy kakologesai me.

39 Pero Iehoshua dijo: “No se lo prohíban, porque no hay nadie que haga un milagro en mi nombre y que pueda hablar mal de mí pronto.


40 ὃς γὰρ οὐκ ἔστιν καθ’ ἡμῶν, ὑπὲρ ἡμῶν ἐστιν.

40 hos gar ouk estin kath’ hemon, hyper hemon estin.

40 Porque el que no está contra nosotros, está por nosotros.


41 Ὃς γὰρ ἂν ποτίσῃ ὑμᾶς ποτήριον ὕδατος ἐν ὀνόματι ὅτι Χριστοῦ ἐστε, ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ ἀπολέσῃ τὸν μισθὸν αὐτοῦ.

41 HOs gar an potise hymas poterion hydatos en onomati hoti Jristou este, amen lego hymin hoti ou me apolese ton misthon autou.

41 Y cualquiera que les dé un vaso de agua en mi nombre, porque son del Mashiaj, amén les digo, no perderá su recompensa.


42 Καὶ ὃς ἂν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευόντων [εἰς ἐμέ], καλόν ἐστιν αὐτῷ μᾶλλον εἰ περίκειται μύλος ὀνικὸς περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ βέβληται εἰς τὴν θάλασσαν.

42 Kai hos an skandalise hena ton mikron touton ton pisteuonton [eis eme], kalon estin auto mallon ei perikeitai mylos onikos peri ton trajelon autou kai bebletai eis ten thalassan.

42 Pero el que haga tropezar a uno de estos pequeños que creen en mí, mejor le sería que le ataran una piedra de molino al cuello y lo arrojaran al mar.


43 Καὶ ἐὰν σκανδαλίζῃ σε ἡ χείρ σου, ἀπόκοψον αὐτήν· καλόν ἐστίν σε κυλλὸν εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν ἢ τὰς δύο χεῖρας ἔχοντα ἀπελθεῖν εἰς τὴν γέενναν, εἰς τὸ πῦρ τὸ ἄσβεστον.

43 Kai ean skandalize se he jeir sou, apokopson auten. kalon estin se kyllon eiselthein eis ten zoen e tas dyo jeiras ejonta apelthein eis ten geennan, eis to pyr to asbeston.

43 Si tu mano te hace tropezar, córtala; mejor es para ti entrar manco en la vida que teniendo las dos manos ser arrojado al Guehinom, al fuego que no se apaga.


45 καὶ ἐὰν ὁ πούς σου σκανδαλίζῃ σε, ἀπόκοψον αὐτόν· καλόν ἐστίν σε εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν χωλὸν ἢ τοὺς δύο πόδας ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὴν γέενναν.

45 kai ean ho pous sou skandalize se, apokopson auton. kalon estin se eiselthein eis ten zoen jolon e tous dyo podas ejonta blethenai eis ten geennan.

45 Si tu pie te hace tropezar, córtalo; mejor es para ti entrar cojo en la vida que teniendo los dos pies ser arrojado al Guehinom, al fuego que no se apaga,


47 καὶ ἐὰν ὁ ὀφθαλμός σου σκανδαλίζῃ σε, ἔκβαλε αὐτόν· καλόν σέ ἐστιν μονόφθαλμον εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ ἢ δύο ὀφθαλμοὺς ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὴν γέενναν,

47 kai ean ho ofthalmos sou skandalize se, ekbale auton. kalon se estin monofthalmon eiselthein eis ten basileian tou theou e dyo ofthalmous ejonta blethenai eis ten geennan,

47 Y si tu ojo te hace tropezar, sácatelo; mejor es para ti entrar con un solo ojo en el reino de Elohim que teniendo los dos ojos ser arrojado al Guehinom,


48 ὅπου ὁ σκώληξ αὐτῶν οὐ τελευτᾷ καὶ τὸ πῦρ οὐ σβέννυται·

48 hopou ho skolex auton ou teleuta kai to pyr ou sbennytai.

48 donde ‘el gusano de ellos no muere y el fuego no se apaga’.


49 πᾶς γὰρ πυρὶ ἁλισθήσεται.

49 pas gar pyri halisthesetai.

49 Porque todos serán salados con fuego, y todo sacrificio será salado con sal.


50 Καλὸν τὸ ἅλας· ἐὰν δὲ τὸ ἅλας ἄναλον γένηται, ἐν τίνι αὐτὸ ἀρτύσετε; ἔχετε ἐν ἑαυτοῖς ἅλα, καὶ εἰρηνεύετε ἐν ἀλλήλοις.

50 Kalon to halas. ean de to halas analon genetai, en tini auto artysete; ejete en heautois hala, kai eireneuete en allelois.

50 Buena es la sal; pero si la sal pierde su sabor, ¿con qué la sazonarán? Tengan sal en ustedes mismos y estén en shalom unos con otros”.

1 Καὶ ἐκεῖθεν ἀναστὰς ἔρχεται εἰς τὰ ὅρια τῆς Ἰουδαίας [καὶ] πέραν τοῦ Ἰορδάνου, καὶ συμπορεύονται πάλιν ὄχλοι πρὸς αὐτόν, καὶ ὡς εἰώθει πάλιν ἐδίδασκεν αὐτούς.

1 Kai ekeithen anastas erjetai eis ta horia tes Ioudaias [kai] peran tou Iordanou, kai symporeuontai palin ojloi pros auton, kai hos eiothei palin edidasken autous.

1 Y se levantó de allí y fue a los límites de Iehudá más allá del Yardén, y nuevamente se reunió con él una multitud, y les enseñaba como acostumbraba.


2 καὶ προσελθόντες Φαρισαῖοι ἐπηρώτων αὐτὸν εἰ ἔξεστιν ἀνδρὶ γυναῖκα ἀπολῦσαι, πειράζοντες αὐτόν.

2 kai proselthontes Farisaioi eperoton auton ei exestin andri gynaika apolysai, peirazontes auton.

2 Y se acercaron a él los perushim para probarlo, y le preguntaron: “¿Puede un hombre despedir a su esposa?”.


3 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Τί ὑμῖν ἐνετείλατο Μωϋσῆς;

3 ho de apokritheis eipen autois, Ti hymin eneteilato Mouses;

3 Y él les respondió diciendo: “¿Qué les mandó Moshé?”.


4 οἱ δὲ εἶπαν, Ἐπέτρεψεν Μωϋσῆς βιβλίον ἀποστασίου γράψαι καὶ ἀπολῦσαι.

4 oi de eipan, Epetrepsen Mouses biblion apostasiou grapsai kai apolysai.

4 Y dijeron: “Moshé permitió escribir un documento de divorcio y despedirla”.


5 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Πρὸς τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν ἔγραψεν ὑμῖν τὴν ἐντολὴν ταύτην.

5 ho de Iesous eipen autois, Pros ten sklerokardian hymon egrapsen hymin ten entolen tauten.

5 Y Iehoshua les dijo: “Por la dureza de su corazón les escribió este mandamiento.


6 ἀπὸ δὲ ἀρχῆς κτίσεως ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς·

6 apo de arjes ktiseos arsen kai thely epoiesen autous.

6 Pero desde el principio de la creación, varón y hembra los hizo Elohim.


7 ἕνεκεν τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα αὐτοῦ καὶ τὴν μητέρα [καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ],

7 heneken toutou kataleipsei anthropos ton patera autou kai ten metera [kai proskollethesetai pros ten gynaika autou],

7 Por eso dejará el hombre a su padre y a su madre, y se unirá a su esposa,


8 καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν· ὥστε οὐκέτι εἰσὶν δύο ἀλλὰ μία σάρξ.

8 kai esontai oi dyo eis sarka mian. hoste ouketi eisin dyo alla mia sarx.

8 y serán los dos una sola carne. Por tanto, ya no son dos, sino una sola carne.


9 ὃ οὖν ὁ θεὸς συνέζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω.

9 ho oun ho theos synezeuxen anthropos me jorizeto.

9 Lo que Elohim ha unido, no lo separe el hombre”.


10 Καὶ εἰς τὴν οἰκίαν πάλιν οἱ μαθηταὶ περὶ τούτου ἐπηρώτων αὐτόν.

10 Kai eis ten oikian palin oi mathetai peri toutou eperoton auton.

10 Y en la casa, sus discípulos le volvieron a preguntar sobre este asunto.


11 καὶ λέγει αὐτοῖς, Ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ γαμήσῃ ἄλλην μοιχᾶται ἐπ’ αὐτήν,

11 kai legei autois, HOs an apolyse ten gynaika autou kai gamese allen moijatai ep’ auten,

11 Y les dijo: “Cualquiera que despida a su esposa y se case con otra, comete adulterio contra ella.


12 καὶ ἐὰν αὐτὴ ἀπολύσασα τὸν ἄνδρα αὐτῆς γαμήσῃ ἄλλον μοιχᾶται.

12 kai ean aute apolysasa ton andra autes gamese allon moijatai.

12 Y si una mujer deja a su esposo y se casa con otro, comete adulterio”.


13 Καὶ προσέφερον αὐτῷ παιδία ἵνα αὐτῶν ἅψηται· οἱ δὲ μαθηταὶ ἐπετίμησαν αὐτοῖς.

13 Kai proseferon auto paidia hina auton hapsetai. oi de mathetai epetimesan autois.

13 Y traían a él niños para que los tocara, pero los discípulos reprendían a los que los traían.


14 ἰδὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς ἠγανάκτησεν καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Ἄφετε τὰ παιδία ἔρχεσθαι πρός με, μὴ κωλύετε αὐτά, τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ.

14 idon de ho Iesous eganaktesen kai eipen autois, Afete ta paidia erjesthai pros me, me kolyete auta, ton gar toiouton estin he basileia tou theou.

14 Al ver esto, Iehoshua se indignó y les dijo: “Dejen que los niños vengan a mí y no se lo impidan, porque de ellos es el reino de Elohim.


15 ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὃς ἂν μὴ δέξηται τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ ὡς παιδίον, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς αὐτήν.

15 amen lego hymin, hos an me dexetai ten basileian tou theou hos paidion, ou me eiselthe eis auten.

15 Amén les digo, cualquiera que no reciba el reino de Elohim como un niño, no entrará en él”.


16 καὶ ἐναγκαλισάμενος αὐτὰ κατευλόγει τιθεὶς τὰς χεῖρας ἐπ’ αὐτά.

16 kai enagkalisamenos auta kateulogei titheis tas jeiras ep’ auta.

16 Y los abrazaba, ponía sus manos sobre ellos y los bendecía.


17 Καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ εἰς ὁδὸν προσδραμὼν εἷς καὶ γονυπετήσας αὐτὸν ἐπηρώτα αὐτόν, Διδάσκαλε ἀγαθέ, τί ποιήσω ἵνα ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω;

17 Kai ekporeuomenou autou eis hodon prosdramon eis kai gonypetesas auton eperota auton, Didaskale agathe, ti poieso hina zoen aionion kleronomeso;

17 Y cuando salía al camino, un hombre corrió hacia él, se arrodilló y le preguntó: “Rabí bueno, ¿qué haré para heredar la vida eterna?”.


18 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Τί με λέγεις ἀγαθόν; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς ὁ θεός.

18 ho de Iesous eipen auto, Ti me legeis agathon; oudeis agathos ei me eis ho theos.

18 Y Iehoshua le dijo: “¿Por qué me llamas bueno? Ninguno es bueno, sino uno solo, Elohim.


19 τὰς ἐντολὰς οἶδας· Μὴ φονεύσῃς, Μὴ μοιχεύσῃς, Μὴ κλέψῃς, Μὴ ψευδομαρτυρήσῃς, Μὴ ἀποστερήσῃς, Τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα.

19 tas entolas oidas. Me foneuses, Me moijeuses, Me klepses, Me pseudomartyreses, Me apostereses, Tima ton patera sou kai ten metera.

19 Los mandamientos los sabes: No cometerás adulterio, no matarás, no robarás, no darás falso testimonio, no defraudarás, honra a tu padre y a tu madre”.


20 ὁ δὲ ἔφη αὐτῷ, Διδάσκαλε, ταῦτα πάντα ἐφυλαξάμην ἐκ νεότητός μου.

20 ho de efe auto, Didaskale, tauta panta efylaxamen ek neotetos mou.

20 Y él le respondió: “Rabí, todo esto lo he guardado desde mi juventud”.


21 ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐμβλέψας αὐτῷ ἠγάπησεν αὐτὸν καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ἕν σε ὑστερεῖ· ὕπαγε ὅσα ἔχεις πώλησον καὶ δὸς [τοῖσ] πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανῷ, καὶ δεῦρο ἀκολούθει μοι.

21 ho de Iesous emblepsas auto egapesen auton kai eipen auto, HEn se hysterei. hypage hosa ejeis poleson kai dos [tois] ptojois, kai hexeis thesauron en ourano, kai deuro akolouthei moi.

21 Y mirándolo, Iehoshua lo amó y le dijo: “Una cosa te falta: ve, vende todo lo que tienes, dalo a los pobres, y tendrás tesoro en el cielo. Luego ven, toma tu cruz y sígueme”.


22 ὁ δὲ στυγνάσας ἐπὶ τῷ λόγῳ ἀπῆλθεν λυπούμενος, ἦν γὰρ ἔχων κτήματα πολλά.

22 ho de stygnasas epi to logo apelthen lypoumenos, en gar ejon ktemata polla.

22 Pero él, afligido por esta palabra, se fue triste, porque tenía muchas posesiones.


23 Καὶ περιβλεψάμενος ὁ Ἰησοῦς λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελεύσονται.

23 Kai periblepsamenos ho Iesous legei tois mathetais autou, Pos dyskolos oi ta jremata ejontes eis ten basileian tou theou eiseleusontai.

23 Y mirando alrededor, Iehoshua dijo a sus discípulos: “¡Cuán difícil será para los que tienen riquezas entrar en el reino de Elohim!”.


24 οἱ δὲ μαθηταὶ ἐθαμβοῦντο ἐπὶ τοῖς λόγοις αὐτοῦ. ὁ δὲ Ἰησοῦς πάλιν ἀποκριθεὶς λέγει αὐτοῖς, Τέκνα, πῶς δύσκολόν ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελθεῖν·

24 oi de mathetai ethambounto epi tois logois autou. ho de Iesous palin apokritheis legei autois, Tekna, pos dyskolon estin eis ten basileian tou theou eiselthein.

24 Y los discípulos se asombraron por sus palabras. Pero Iehoshua volvió a decirles: “Hijos, ¡qué difícil es para los que confían en las riquezas entrar en el reino de Elohim!


25 εὐκοπώτερόν ἐστιν κάμηλον διὰ [τῆσ] τρυμαλιᾶς [τῆσ] ῥαφίδος διελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελθεῖν.

25 eukopoteron estin kamelon dia [tes] trymalias [tes] rafidos dielthein e plousion eis ten basileian tou theou eiselthein.

25 Más fácil es que un camello pase por el ojo de una aguja que un rico entre en el reino de Elohim”.


26 οἱ δὲ περισσῶς ἐξεπλήσσοντο λέγοντες πρὸς ἑαυτούς, Καὶ τίς δύναται σωθῆναι;

26 oi de perissos exeplessonto legontes pros heautous, Kai tis dynatai sothenai;

26 Y se asombraron aún más, y se decían unos a otros: “¿Quién entonces podrá salvarse?”.


27 ἐμβλέψας αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγει, Παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατον ἀλλ’ οὐ παρὰ θεῷ, πάντα γὰρ δυνατὰ παρὰ τῷ θεῷ.

27 emblepsas autois ho Iesous legei, Para anthropois adynaton all’ ou para theo, panta gar dynata para to theo.

27 Y mirándolos, Iehoshua dijo: “Para los hombres es imposible, pero no para Elohim; porque todo es posible para Elohim”.


28 Ἤρξατο λέγειν ὁ Πέτρος αὐτῷ, Ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθήκαμέν σοι.

28 Erxato legein ho Petros auto, Idou hemeis afekamen panta kai ekolouthekamen soi.

28 Entonces Kefa comenzó a decirle: “He aquí, nosotros hemos dejado todo y te hemos seguido”.


29 ἔφη ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐδείς ἐστιν ὃς ἀφῆκεν οἰκίαν ἢ ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς ἢ μητέρα ἢ πατέρα ἢ τέκνα ἢ ἀγροὺς ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ ἕνεκεν τοῦ εὐαγγελίου,

29 efe ho Iesous, Amen lego hymin, oudeis estin hos afeken oikian e adelfous e adelfas e metera e patera e tekna e agrous heneken emou kai heneken tou euaggeliou,

29 Y Iehoshua respondió: “Amén les digo, nadie que haya dejado casa, hermanos, hermanas, madre, padre, hijos o tierras por mí y por la buena nueva,


30 ἐὰν μὴ λάβῃ ἑκατονταπλασίονα νῦν ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ οἰκίας καὶ ἀδελφοὺς καὶ ἀδελφὰς καὶ μητέρας καὶ τέκνα καὶ ἀγροὺς μετὰ διωγμῶν, καὶ ἐν τῷ αἰῶνι τῷ ἐρχομένῳ ζωὴν αἰώνιον.

30 ean me labe hekatontaplasiona nyn en to kairo touto oikias kai adelfous kai adelfas kai meteras kai tekna kai agrous meta diogmon, kai en to aioni to erjomeno zoen aionion.

30 que no reciba cien veces más ahora en este tiempo casas, hermanos, hermanas, madres, hijos y tierras, con persecuciones, y en el mundo venidero la vida eterna.


31 πολλοὶ δὲ ἔσονται πρῶτοι ἔσχατοι καὶ [οἱ] ἔσχατοι πρῶτοι.

31 polloi de esontai protoi esjatoi kai [oi] esjatoi protoi.

31 Pero muchos primeros serán últimos, y los últimos, primeros”.


32 Ἦσαν δὲ ἐν τῇ ὁδῷ ἀναβαίνοντες εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ἦν προάγων αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἐθαμβοῦντο, οἱ δὲ ἀκολουθοῦντες ἐφοβοῦντο. καὶ παραλαβὼν πάλιν τοὺς δώδεκα ἤρξατο αὐτοῖς λέγειν τὰ μέλλοντα αὐτῷ συμβαίνειν,

32 Esan de en te hodo anabainontes eis HIerosolyma, kai en proagon autous ho Iesous, kai ethambounto, oi de akolouthountes efobounto. kai paralabon palin tous dodeka erxato autois legein ta mellonta auto symbainein,

32 Y subían por el camino hacia Ierushaláim, e Iehoshua iba delante de ellos. Y estaban asombrados, y los que lo seguían estaban atemorizados. Y tomando nuevamente a los doce, comenzó a decirles lo que le sucedería:


33 ὅτι Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ τοῖς γραμματεῦσιν, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσιν

33 hoti Idou anabainomen eis HIerosolyma, kai ho huios tou anthropou paradothesetai tois arjiereusin kai tois grammateusin, kai katakrinousin auton thanato kai paradosousin auton tois ethnesin

33 “He aquí, subimos a Ierushaláim, y el hijo del hombre será entregado a los principales kohanim y a los soferim. Lo condenarán a muerte y lo entregarán a los gentiles.


34 καὶ ἐμπαίξουσιν αὐτῷ καὶ ἐμπτύσουσιν αὐτῷ καὶ μαστιγώσουσιν αὐτὸν καὶ ἀποκτενοῦσιν, καὶ μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀναστήσεται.

34 kai empaixousin auto kai emptysousin auto kai mastigosousin auton kai apoktenousin, kai meta treis hemeras anastesetai.

34 Y se burlarán de él, lo azotarán, le escupirán, lo matarán; y al tercer día resucitará”.


35 Καὶ προσπορεύονται αὐτῷ Ἰάκωβος καὶ Ἰωάννης οἱ υἱοὶ Ζεβεδαίου λέγοντες αὐτῷ, Διδάσκαλε, θέλομεν ἵνα ὃ ἐὰν αἰτήσωμέν σε ποιήσῃς ἡμῖν.

35 Kai prosporeuontai auto Iakobos kai Ioannes oi huioi Zebedaiou legontes auto, Didaskale, thelomen hina ho ean aitesomen se poieses hemin.

35 Entonces se acercaron a él Iaakov e Iojanán, hijos de Zavdai, y le dijeron: “Rabí, queremos que hagas por nosotros lo que pidamos”.


36 ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Τί θέλετέ [με] ποιήσω ὑμῖν;

36 ho de eipen autois, Ti thelete [me] poieso hymin;

36 Y él les dijo: “¿Qué quieren que haga por ustedes?”.


37 οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ, Δὸς ἡμῖν ἵνα εἷς σου ἐκ δεξιῶν καὶ εἷς ἐξ ἀριστερῶν καθίσωμεν ἐν τῇ δόξῃ σου.

37 oi de eipan auto, Dos hemin hina eis sou ek dexion kai eis ex aristeron kathisomen en te doxe sou.

37 Y le dijeron: “Concédenos que nos sentemos uno a tu derecha y otro a tu izquierda en tu gloria”.


38 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ οἴδατε τί αἰτεῖσθε. δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω, ἢ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι βαπτισθῆναι;

38 ho de Iesous eipen autois, Ouk oidate ti aiteisthe. dynasthe piein to poterion ho ego pino, e to baptisma ho ego baptizomai baptisthenai;

38 Pero Iehoshua les dijo: “No saben lo que piden. ¿Pueden beber la copa que yo bebo y ser sumergidos con la inmersión con que yo soy sumergido?”.


39 οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ, Δυνάμεθα. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω πίεσθε καὶ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι βαπτισθήσεσθε,

39 oi de eipan auto, Dynametha. ho de Iesous eipen autois, To poterion ho ego pino piesthe kai to baptisma ho ego baptizomai baptisthesesthe,

39 Y le dijeron: “Podemos”. Y Iehoshua les dijo: “La copa que yo bebo, la beberán; y con la inmersión con que yo soy sumergido, serán sumergidos.


40 τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου ἢ ἐξ εὐωνύμων οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι, ἀλλ’ οἷς ἡτοίμασται.

40 to de kathisai ek dexion mou e ex euonymon ouk estin emon dounai, all’ ois hetoimastai.

40 Pero el sentarse a mi derecha o a mi izquierda no es mío para darlo, sino para quienes está preparado”.


41 Καὶ ἀκούσαντες οἱ δέκα ἤρξαντο ἀγανακτεῖν περὶ Ἰακώβου καὶ Ἰωάννου.

41 Kai akousantes oi deka erxanto aganaktein peri Iakobou kai Ioannou.

41 Y al oír esto, los otros diez comenzaron a indignarse contra Iaakov e Iojanán.


42 καὶ προσκαλεσάμενος αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Οἴδατε ὅτι οἱ δοκοῦντες ἄρχειν τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν καὶ οἱ μεγάλοι αὐτῶν κατεξουσιάζουσιν αὐτῶν.

42 kai proskalesamenos autous ho Iesous legei autois, Oidate hoti oi dokountes arjein ton ethnon katakyrieuousin auton kai oi megaloi auton katexousiazousin auton.

42 Y Iehoshua, llamándolos, les dijo: “Saben que los que son considerados gobernantes de las naciones las dominan, y sus grandes ejercen autoridad sobre ellas.


43 οὐχ οὕτως δέ ἐστιν ἐν ὑμῖν· ἀλλ’ ὃς ἂν θέλῃ μέγας γενέσθαι ἐν ὑμῖν, ἔσται ὑμῶν διάκονος,

43 ouj outos de estin en hymin. all’ hos an thele megas genesthai en hymin, estai hymon diakonos,

43 Pero no será así entre ustedes; sino que el que quiera hacerse grande entre ustedes será su servidor,


44 καὶ ὃς ἂν θέλῃ ἐν ὑμῖν εἶναι πρῶτος, ἔσται πάντων δοῦλος·

44 kai hos an thele en hymin einai protos, estai panton doulos.

44 y el que quiera ser el primero entre ustedes será esclavo de todos.


45 καὶ γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθεν διακονηθῆναι ἀλλὰ διακονῆσαι καὶ δοῦναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ λύτρον ἀντὶ πολλῶν.

45 kai gar ho huios tou anthropou ouk elthen diakonethenai alla diakonesai kai dounai ten psyjen autou lytron anti pollon.

45 Porque el hijo del hombre no vino para ser servido, sino para servir y dar su vida en rescate por muchos”.


46 Καὶ ἔρχονται εἰς Ἰεριχώ. καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ ἀπὸ Ἰεριχὼ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καὶ ὄχλου ἱκανοῦ ὁ υἱὸς Τιμαίου Βαρτιμαῖος τυφλὸς προσαίτης ἐκάθητο παρὰ τὴν ὁδόν.

46 Kai erjontai eis Ierijo. kai ekporeuomenou autou apo Ierijo kai ton matheton autou kai ojlou hikanou ho huios Timaiou Bartimaios tyflos prosaites ekatheto para ten hodon.

46 Y llegaron a Ierijó. Y cuando salía de Ierijó con sus discípulos y una gran multitud, el hijo de Timai, Bartimai, un ciego, estaba sentado junto al camino pidiendo limosna.


47 καὶ ἀκούσας ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζαρηνός ἐστιν ἤρξατο κράζειν καὶ λέγειν, Υἱὲ Δαυὶδ Ἰησοῦ, ἐλέησόν με.

47 kai akousas hoti Iesous ho Nazarenos estin erxato krazein kai legein, huie Dauid Iesou, eleeson me.

47 Y al oír que era Iehoshua de Natzrat, comenzó a gritar: “¡Hijo de David, Iehoshua, ten compasión de mí!”.


48 καὶ ἐπετίμων αὐτῷ πολλοὶ ἵνα σιωπήσῃ· ὁ δὲ πολλῷ μᾶλλον ἔκραζεν, Υἱὲ Δαυίδ, ἐλέησόν με.

48 kai epetimon auto polloi hina siopese. ho de pollo mallon ekrazen, huie Dauid, eleeson me.

48 Y muchos lo reprendían para que se callara, pero él gritaba aún más: “¡Hijo de David, ten compasión de mí!”.


49 καὶ στὰς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Φωνήσατε αὐτόν. καὶ φωνοῦσιν τὸν τυφλὸν λέγοντες αὐτῷ, Θάρσει, ἔγειρε, φωνεῖ σε.

49 kai stas ho Iesous eipen, Fonesate auton. kai fonousin ton tyflon legontes auto, Tharsei, egeire, fonei se.

49 Y Iehoshua se detuvo y dijo: “Llámenlo”. Y llamaron al ciego, diciéndole: “Anímate, levántate, te llama”.


50 ὁ δὲ ἀποβαλὼν τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ ἀναπηδήσας ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰησοῦν.

50 ho de apobalon to himation autou anapedesas elthen pros ton Iesoun.

50 Y él, arrojando su manto, se levantó y vino a Iehoshua.


51 καὶ ἀποκριθεὶς αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Τί σοι θέλεις ποιήσω; ὁ δὲ τυφλὸς εἶπεν αὐτῷ, Ραββουνι, ἵνα ἀναβλέψω.

51 kai apokritheis auto ho Iesous eipen, Ti soi theleis poieso; ho de tyflos eipen auto, Rabbouni, hina anablepso.

51 Y respondiendo Iehoshua, le dijo: “¿Qué quieres que haga por ti?”. Y el ciego le dijo: “Raboní, que recobre la vista”.


52 καὶ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Ὕπαγε, ἡ πίστις σου σέσωκέν σε. καὶ εὐθὺς ἀνέβλεψεν, καὶ ἠκολούθει αὐτῷ ἐν τῇ ὁδῷ.

52 kai ho Iesous eipen auto, Hypage, he pistis sou sesoken se. kai euthys aneblepsen, kai ekolouthei auto en te hodo.

52 Y Iehoshua le dijo: “Vete, tu fe te ha salvado”. Y al instante recobró la vista y siguió a Iehoshua en el camino.

1 Καὶ ὅτε ἐγγίζουσιν εἰς Ἱεροσόλυμα εἰς Βηθφαγὴ καὶ Βηθανίαν πρὸς τὸ Ὄρος τῶν Ἐλαιῶν, ἀποστέλλει δύο τῶν μαθητῶν αὐτοῦ

1 Kai hote eggizousin eis HIerosolyma eis Bethfage kai Bethanian pros to Oros ton Elaion, apostellei dyo ton matheton autou

1 Y sucedió que cuando se acercaron a Ierushaláim, a Beit Pagui y Beit Hini, hacia el monte de los Olivos, envió a dos de sus discípulos.


2 καὶ λέγει αὐτοῖς, Ὑπάγετε εἰς τὴν κώμην τὴν κατέναντι ὑμῶν, καὶ εὐθὺς εἰσπορευόμενοι εἰς αὐτὴν εὑρήσετε πῶλον δεδεμένον ἐφ’ ὃν οὐδεὶς οὔπω ἀνθρώπων ἐκάθισεν· λύσατε αὐτὸν καὶ φέρετε.

2 kai legei autois, Hypagete eis ten komen ten katenanti hymon, kai euthys eisporeuomenoi eis auten euresete polon dedemenon ef’ hon oudeis oupo anthropon ekathisen. lysate auton kai ferete.

2 Y les dijo: “Vayan al pueblo que está frente a ustedes, y al entrar allí encontrarán un burro atado, sobre el cual ningún hombre se ha sentado. Desátenlo y tráiganlo.


3 καὶ ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ, Τί ποιεῖτε τοῦτο; εἴπατε, Ὁ κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει, καὶ εὐθὺς αὐτὸν ἀποστέλλει πάλιν ὧδε.

3 kai ean tis hymin eipe, Ti poieite touto; eipate, HO kyrios autou jreian ejei, kai euthys auton apostellei palin hode.

3 Y si alguien les dice: ‘¿Por qué hacen esto?’, digan: ‘El adón lo necesita’, y al instante lo enviará aquí”.


4 καὶ ἀπῆλθον καὶ εὗρον πῶλον δεδεμένον πρὸς θύραν ἔξω ἐπὶ τοῦ ἀμφόδου, καὶ λύουσιν αὐτόν.

4 kai apelthon kai euron polon dedemenon pros thyran exo epi tou amfodou, kai lyousin auton.

4 Fueron y encontraron el burro atado junto a una puerta, afuera, en el camino, y lo desataron.


5 καί τινες τῶν ἐκεῖ ἑστηκότων ἔλεγον αὐτοῖς, Τί ποιεῖτε λύοντες τὸν πῶλον;

5 kai tines ton ekei hestekoton elegon autois, Ti poieite lyontes ton polon;

5 Y algunos de los que estaban allí les dijeron: “¿Qué hacen desatando el burro?”.


6 οἱ δὲ εἶπαν αὐτοῖς καθὼς εἶπεν ὁ Ἰησοῦς· καὶ ἀφῆκαν αὐτούς.

6 oi de eipan autois kathos eipen ho Iesous. kai afekan autous.

6 Y les respondieron como Iehoshua les había dicho, y los dejaron ir.


7 καὶ φέρουσιν τὸν πῶλον πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἐπιβάλλουσιν αὐτῷ τὰ ἱμάτια αὐτῶν, καὶ ἐκάθισεν ἐπ’ αὐτόν.

7 kai ferousin ton polon pros ton Iesoun, kai epiballousin auto ta himatia auton, kai ekathisen ep’ auton.

7 Trajeron el burro a Iehoshua, pusieron sobre él sus mantos, y él se sentó sobre él.


8 καὶ πολλοὶ τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἔστρωσαν εἰς τὴν ὁδόν, ἄλλοι δὲ στιβάδας κόψαντες ἐκ τῶν ἀγρῶν.

8 kai polloi ta himatia auton estrosan eis ten hodon, alloi de stibadas kopsantes ek ton agron.

8 Muchos extendieron sus mantos sobre el camino, y otros cortaron ramas de los árboles y las extendieron por el camino.


9 καὶ οἱ προάγοντες καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον, Ὡσαννά· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου·

9 kai oi proagontes kai oi akolouthountes ekrazon, HOsanna. Eulogemenos ho erjomenos en onomati kyriou.

9 Y los que iban delante y los que seguían gritaban diciendo: “¡Hoshana! Bendecido el que viene en el nombre de Hashem.


10 Εὐλογημένη ἡ ἐρχομένη βασιλεία τοῦ πατρὸς ἡμῶν Δαυίδ· Ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις.

10 Eulogemene he erjomene basileia tou patros hemon Dauid. HOsanna en tois hypsistois.

10 Bendecido el reino de David, nuestro padre, que viene en el nombre de Hashem. ¡Hoshana en las alturas!”.


11 Καὶ εἰσῆλθεν εἰς Ἱεροσόλυμα εἰς τὸ ἱερόν· καὶ περιβλεψάμενος πάντα, ὀψίας ἤδη οὔσης τῆς ὥρας, ἐξῆλθεν εἰς Βηθανίαν μετὰ τῶν δώδεκα.

11 Kai eiselthen eis HIerosolyma eis to hieron. kai periblepsamenos panta, opsias ede ouses tes horas, exelthen eis Bethanian meta ton dodeka.

11 Y entró Iehoshua en Ierushaláim, al Beit HaMikdash, miró todo alrededor, y como ya era tarde, salió hacia Beit Hini con los doce.


12 Καὶ τῇ ἐπαύριον ἐξελθόντων αὐτῶν ἀπὸ Βηθανίας ἐπείνασεν.

12 Kai te epaurion exelthonton auton apo Bethanias epeinasen.

12 Al día siguiente, cuando salieron de Beit Hini, tuvo hambre.


13 καὶ ἰδὼν συκῆν ἀπὸ μακρόθεν ἔχουσαν φύλλα ἦλθεν εἰ ἄρα τι εὑρήσει ἐν αὐτῇ, καὶ ἐλθὼν ἐπ’ αὐτὴν οὐδὲν εὗρεν εἰ μὴ φύλλα· ὁ γὰρ καιρὸς οὐκ ἦν σύκων.

13 kai idon syken apo makrothen ejousan fylla elthen ei ara ti euresei en aute, kai elthon ep’ auten ouden euren ei me fylla. ho gar kairos ouk en sykon.

13 Y vio de lejos una higuera con hojas, y fue a ver si hallaría algo en ella, pero al llegar no encontró nada más que hojas, porque no era tiempo de higos.


14 καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτῇ, Μηκέτι εἰς τὸν αἰῶνα ἐκ σοῦ μηδεὶς καρπὸν φάγοι. καὶ ἤκουον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ.

14 kai apokritheis eipen aute, Meketi eis ton aiona ek sou medeis karpon fagoi. kai ekouon oi mathetai autou.

14 Y le dijo a la higuera: “Nunca más coma nadie fruto de ti”. Y lo oIeron sus discípulos.


15 Καὶ ἔρχονται εἰς Ἱεροσόλυμα. καὶ εἰσελθὼν εἰς τὸ ἱερὸν ἤρξατο ἐκβάλλειν τοὺς πωλοῦντας καὶ τοὺς ἀγοράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ τὰς τραπέζας τῶν κολλυβιστῶν καὶ τὰς καθέδρας τῶν πωλούντων τὰς περιστερὰς κατέστρεψεν,

15 Kai erjontai eis HIerosolyma. kai eiselthon eis to hieron erxato ekballein tous polountas kai tous agorazontas en to hiero, kai tas trapezas ton kollybiston kai tas kathedras ton polounton tas peristeras katestrepsen,

15 Y llegaron a Ierushaláim, y entrando Iehoshua al Beit HaMikdash, comenzó a echar fuera a los que vendían y compraban en el Bet Hamiqdash, y volcó las mesas de los cambistas y las sillas de los que vendían palomas.


16 καὶ οὐκ ἤφιεν ἵνα τις διενέγκῃ σκεῦος διὰ τοῦ ἱεροῦ.

16 kai ouk efien hina tis dienegke skeuos dia tou hierou.

16 Y no permitió que nadie llevase objeto alguno a través del Beit HaMikdash.


17 καὶ ἐδίδασκεν καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Οὐ γέγραπται ὅτι Ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν; ὑμεῖς δὲ πεποιήκατε αὐτὸν σπήλαιον λῃστῶν.

17 kai edidasken kai elegen autois, Ou gegraptai hoti HO oikos mou oikos proseujes klethesetai pasin tois ethnesin; hymeis de pepoiekate auton spelaion leston.

17 Y les enseñaba, diciendo: “¿No está escrito: ‘Mi casa será llamada casa de oración para todas las naciones’? Pero ustedes la han hecho una cueva de ladrones”.


18 καὶ ἤκουσαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς, καὶ ἐζήτουν πῶς αὐτὸν ἀπολέσωσιν· ἐφοβοῦντο γὰρ αὐτόν, πᾶς γὰρ ὁ ὄχλος ἐξεπλήσσετο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ.

18 kai ekousan oi arjiereis kai oi grammateis, kai ezetoun pos auton apolesosin. efobounto gar auton, pas gar ho ojlos exeplesseto epi te didaje autou.

18 Y lo oIeron los soferim y los principales kohanim, y buscaban cómo destruirlo, porque le tenían miedo, ya que toda la multitud estaba asombrada por su enseñanza.


19 Καὶ ὅταν ὀψὲ ἐγένετο, ἐξεπορεύοντο ἔξω τῆς πόλεως.

19 Kai hotan opse egeneto, exeporeuonto exo tes poleos.

19 Y al atardecer salió fuera de la ciudad.


20 Καὶ παραπορευόμενοι πρωῒ εἶδον τὴν συκῆν ἐξηραμμένην ἐκ ῥιζῶν.

20 Kai paraporeuomenoi proi eidon ten syken exerammenen ek rizon.

20 Por la mañana, al pasar, vieron la higuera que se había secado desde las raíces.


21 καὶ ἀναμνησθεὶς ὁ Πέτρος λέγει αὐτῷ, Ῥαββί, ἴδε ἡ συκῆ ἣν κατηράσω ἐξήρανται.

21 kai anamnestheis ho Petros legei auto, Rabbi, ide he syke hen kateraso exerantai.

21 Entonces Kefa, recordando, le dijo: “Rabí, mira, la higuera que maldijiste se ha secado”.


22 καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Ἔχετε πίστιν θεοῦ,

22 kai apokritheis ho Iesous legei autois, Ejete pistin theou,

22 Y respondiendo Iehoshua, les dijo: “Tengan fe en Elohim.


23 ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ὃς ἂν εἴπῃ τῷ ὄρει τούτῳ, Ἄρθητι καὶ βλήθητι εἰς τὴν θάλασσαν, καὶ μὴ διακριθῇ ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ ἀλλὰ πιστεύῃ ὅτι ὃ λαλεῖ γίνεται, ἔσται αὐτῷ.

23 amen lego hymin hoti hos an eipe to orei touto, Artheti kai bletheti eis ten thalassan, kai me diakrithe en te kardia autou alla pisteue hoti ho lalei ginetai, estai auto.

23 Porque amén les digo, cualquiera que diga a este monte: ‘Quítate y échate al mar’, y no dude en su corazón, sino crea que se hará lo que dice, le será hecho.


24 διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, πάντα ὅσα προσεύχεσθε καὶ αἰτεῖσθε, πιστεύετε ὅτι ἐλάβετε, καὶ ἔσται ὑμῖν.

24 dia touto lego hymin, panta hosa proseujesthe kai aiteisthe, pisteuete hoti elabete, kai estai hymin.

24 Por eso les digo: Todo lo que pidan en oración, crean que lo recibirán, y les será dado.


25 καὶ ὅταν στήκετε προσευχόμενοι, ἀφίετε εἴ τι ἔχετε κατά τινος, ἵνα καὶ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἀφῇ ὑμῖν τὰ παραπτώματα ὑμῶν.

25 kai hotan stekete proseujomenoi, afiete ei ti ejete kata tinos, hina kai ho pater hymon ho en tois ouranois afe hymin ta paraptomata hymon.

25 Y cuando estén orando, perdonen si tienen algo contra alguien, para que también su Padre que está en los cielos les perdone sus pecados.


27 Καὶ ἔρχονται πάλιν εἰς Ἱεροσόλυμα. καὶ ἐν τῷ ἱερῷ περιπατοῦντος αὐτοῦ ἔρχονται πρὸς αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι

27 Kai erjontai palin eis HIerosolyma. kai en to hiero peripatountos autou erjontai pros auton oi arjiereis kai oi grammateis kai oi presbyteroi

27 Y volvieron a Ierushaláim, y mientras él caminaba por el Beit HaMikdash, vinieron a él los principales kohanim, los soferim y los ancianos,


28 καὶ ἔλεγον αὐτῷ, Ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς; ἢ τίς σοι ἔδωκεν τὴν ἐξουσίαν ταύτην ἵνα ταῦτα ποιῇς;

28 kai elegon auto, En poia exousia tauta poieis; e tis soi edoken ten exousian tauten hina tauta poies;

28 y le dijeron: “¿Con qué autoridad haces estas cosas, y quién te dio esta autoridad para hacerlas?”.


29 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἐπερωτήσω ὑμᾶς ἕνα λόγον, καὶ ἀποκρίθητέ μοι, καὶ ἐρῶ ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ·

29 ho de Iesous eipen autois, Eperoteso hymas hena logon, kai apokrithete moi, kai ero hymin en poia exousia tauta poio.

29 Y Iehoshua les respondió: “También yo les haré una pregunta, y respóndanme, y entonces les diré con qué autoridad hago estas cosas.


30 τὸ βάπτισμα τὸ Ἰωάννου ἐξ οὐρανοῦ ἦν ἢ ἐξ ἀνθρώπων; ἀποκρίθητέ μοι.

30 to baptisma to Ioannou ex ouranou en e ex anthropon; apokrithete moi.

30 ¿La inmersión de Iojanán, era del cielo o de los hombres? Respóndanme”.


31 καὶ διελογίζοντο πρὸς ἑαυτοὺς λέγοντες, Ἐὰν εἴπωμεν, Ἐξ οὐρανοῦ, ἐρεῖ, Διὰ τί [οὖν] οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ;

31 kai dielogizonto pros heautous legontes, Ean eipomen, Ex ouranou, erei, Dia ti [oun] ouk episteusate auto;

31 Y discutían entre sí diciendo: “Si decimos: ‘Del cielo’, dirá: ‘Entonces, ¿por qué no le creIeron?’.


32 ἀλλὰ εἴπωμεν, Ἐξ ἀνθρώπων; ἐφοβοῦντο τὸν ὄχλον, ἅπαντες γὰρ εἶχον τὸν Ἰωάννην ὄντως ὅτι προφήτης ἦν.

32 alla eipomen, Ex anthropon; efobounto ton ojlon, hapantes gar eijon ton Ioannen ontos hoti profetes en.

32 Pero, ¿diremos: ‘De los hombres’?”. Temían al pueblo, porque todos consideraban que Iojanán era realmente un profeta.


33 καὶ ἀποκριθέντες τῷ Ἰησοῦ λέγουσιν, Οὐκ οἴδαμεν. καὶ ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ.

33 kai apokrithentes to Iesou legousin, Ouk oidamen. kai ho Iesous legei autois, Oude ego lego hymin en poia exousia tauta poio.

33 Y respondieron a Iehoshua: “No sabemos”. Y él les dijo: “Tampoco yo les digo con qué autoridad hago estas cosas”.

1 Καὶ ἤρξατο αὐτοῖς ἐν παραβολαῖς λαλεῖν, Ἀμπελῶνα ἄνθρωπος ἐφύτευσεν, καὶ περιέθηκεν φραγμὸν καὶ ὤρυξεν ὑπολήνιον καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον, καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησεν.

1 Kai erxato autois en parabolais lalein, Ampelona anthropos efyteusen, kai perietheken fragmon kai oryxen hypolenion kai okodomesen pyrgon, kai exedeto auton georgois, kai apedemesen.

1 Y comenzó a hablarles en parábolas, diciendo: “Un hombre plantó un viñedo, lo cercó con una valla, cavó un lagar y construyó una torre, y lo arrendó a labradores, y se fue lejos.


2 καὶ ἀπέστειλεν πρὸς τοὺς γεωργοὺς τῷ καιρῷ δοῦλον, ἵνα παρὰ τῶν γεωργῶν λάβῃ ἀπὸ τῶν καρπῶν τοῦ ἀμπελῶνος·

2 kai apesteilen pros tous georgous to kairo doulon, hina para ton georgon labe apo ton karpon tou ampelonos.

2 Y a su tiempo envió a un siervo a los labradores para recibir de ellos parte del fruto del viñedo.


3 καὶ λαβόντες αὐτὸν ἔδειραν καὶ ἀπέστειλαν κενόν.

3 kai labontes auton edeiran kai apesteilan kenon.

3 Pero lo tomaron, lo golpearon y lo enviaron con las manos vacías.


4 καὶ πάλιν ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς ἄλλον δοῦλον· κἀκεῖνον ἐκεφαλίωσαν καὶ ἠτίμασαν.

4 kai palin apesteilen pros autous allon doulon. kakeinon ekefaliosan kai etimasan.

4 Envió de nuevo a otro siervo, y a este lo apedrearon y le hirieron la cabeza, y lo enviaron con vergüenza.


5 καὶ ἄλλον ἀπέστειλεν, κἀκεῖνον ἀπέκτειναν, καὶ πολλοὺς ἄλλους, οὓς μὲν δέροντες οὓς δὲ ἀποκτέννοντες.

5 kai allon apesteilen, kakeinon apekteinan, kai pollous allous, ous men derontes ous de apoktennontes.

5 Envió otro más, y a este lo mataron, y a muchos otros: a unos los golpearon y a otros los mataron.


6 ἔτι ἕνα εἶχεν, υἱὸν ἀγαπητόν· ἀπέστειλεν αὐτὸν ἔσχατον πρὸς αὐτοὺς λέγων ὅτι Ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου.

6 eti hena eijen, huion agapeton. apesteilen auton esjaton pros autous legon hoti Entrapesontai ton huion mou.

6 Todavía tenía un hijo único, a quien amaba, y lo envió último a ellos diciendo: ‘A mi hijo respetarán’.


7 ἐκεῖνοι δὲ οἱ γεωργοὶ πρὸς ἑαυτοὺς εἶπαν ὅτι Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτόν, καὶ ἡμῶν ἔσται ἡ κληρονομία.

7 ekeinoi de oi georgoi pros heautous eipan hoti Outos estin ho kleronomos. deute apokteinomen auton, kai hemon estai he kleronomia.

7 Pero aquellos labradores dijeron entre sí: ‘Este es el heredero; vengan, matémoslo, y la herencia será nuestra’.


8 καὶ λαβόντες ἀπέκτειναν αὐτόν, καὶ ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος.

8 kai labontes apekteinan auton, kai exebalon auton exo tou ampelonos.

8 Y lo tomaron, lo mataron y lo arrojaron fuera del viñedo.


9 τί [οὖν] ποιήσει ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος; ἐλεύσεται καὶ ἀπολέσει τοὺς γεωργούς, καὶ δώσει τὸν ἀμπελῶνα ἄλλοις.

9 ti [oun] poiesei ho kyrios tou ampelonos; eleusetai kai apolesei tous georgous, kai dosei ton ampelona allois.

9 ¿Qué hará entonces el dueño del viñedo? Vendrá, destruirá a los labradores y dará el viñedo a otros.


10 οὐδὲ τὴν γραφὴν ταύτην ἀνέγνωτε, Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας·

10 oude ten grafen tauten anegnote, Lithon hon apedokimasan oi oikodomountes, outos egenethe eis kefalen gonias.

10 ¿No han leído esta Escritura? ‘La piedra que desecharon los constructores ha venido a ser la piedra angular.


11 παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν;

11 para kyriou egeneto aute, kai estin thaumaste en ofthalmois hemon;

11 De parte de Hashem fue hecho esto, y es maravilloso a nuestros ojos’”.


12 Καὶ ἐζήτουν αὐτὸν κρατῆσαι, καὶ ἐφοβήθησαν τὸν ὄχλον, ἔγνωσαν γὰρ ὅτι πρὸς αὐτοὺς τὴν παραβολὴν εἶπεν. καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἀπῆλθον.

12 Kai ezetoun auton kratesai, kai efobethesan ton ojlon, egnosan gar hoti pros autous ten parabolen eipen. kai afentes auton apelthon.

12 Y buscaban prenderlo, pero temían al pueblo, porque entendieron que había hablado esta parábola contra ellos; y lo dejaron y se fueron.


13 Καὶ ἀποστέλλουσιν πρὸς αὐτόν τινας τῶν Φαρισαίων καὶ τῶν Ἡρῳδιανῶν ἵνα αὐτὸν ἀγρεύσωσιν λόγῳ.

13 Kai apostellousin pros auton tinas ton Farisaion kai ton HErodianon hina auton agreusosin logo.

13 Entonces enviaron algunos de los perushim y de los del partido de Herodes para atraparlo en su palabra.


14 καὶ ἐλθόντες λέγουσιν αὐτῷ, Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ἀληθὴς εἶ καὶ οὐ μέλει σοι περὶ οὐδενός, οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀνθρώπων, ἀλλ’ ἐπ’ ἀληθείας τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ διδάσκεις· ἔξεστιν δοῦναι κῆνσον Καίσαρι ἢ οὔ; δῶμεν ἢ μὴ δῶμεν;

14 kai elthontes legousin auto, Didaskale, oidamen hoti alethes ei kai ou melei soi peri oudenos, ou gar blepeis eis prosopon anthropon, all’ ep’ aletheias ten hodon tou theou didaskeis. exestin dounai kenson Kaisari e ou; domen e me domen;

14 Y vinieron y le dijeron: “Rabí, sabemos que eres veraz y no te importa la opinión de nadie, porque no miras la apariencia de los hombres, sino que enseñas el camino de Elohim en verdad. ¿Es lícito dar tributo al César o no? ¿Daremos o no daremos?”.


15 ὁ δὲ εἰδὼς αὐτῶν τὴν ὑπόκρισιν εἶπεν αὐτοῖς, Τί με πειράζετε; φέρετέ μοι δηνάριον ἵνα ἴδω.

15 ho de eidos auton ten hypokrisin eipen autois, Ti me peirazete; ferete moi denarion hina ido.

15 Pero él, sabiendo su hipocresía, les dijo: “¿Por qué me tientan? Tráiganme un denario para que lo vea”.


16 οἱ δὲ ἤνεγκαν. καὶ λέγει αὐτοῖς, Τίνος ἡ εἰκὼν αὕτη καὶ ἡ ἐπιγραφή; οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ, Καίσαρος.

16 oi de enegkan. kai legei autois, Tinos he eikon aute kai he epigrafe; oi de eipan auto, Kaisaros.

16 Y se lo trajeron, y les dijo: “¿De quién es esta imagen y esta inscripción?”. Y le dijeron: “Del César”.


17 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Τὰ Καίσαρος ἀπόδοτε Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ. καὶ ἐξεθαύμαζον ἐπ’ αὐτῷ.

17 ho de Iesous eipen autois, Ta Kaisaros apodote Kaisari kai ta tou theou to theo. kai exethaumazon ep’ auto.

17 Y Iehoshua les respondió: “Den al César lo que es del César, y a Elohim lo que es de Elohim”. Y se maravillaron de él.


18 Καὶ ἔρχονται Σαδδουκαῖοι πρὸς αὐτόν, οἵτινες λέγουσιν ἀνάστασιν μὴ εἶναι, καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν λέγοντες,

18 Kai erjontai Saddoukaioi pros auton, oitines legousin anastasin me einai, kai eperoton auton legontes,

18 Entonces vinieron a él algunos de los tzedukim, que dicen que no hay resurrección, y le preguntaron diciendo:


19 Διδάσκαλε, Μωϋσῆς ἔγραψεν ἡμῖν ὅτι ἐάν τινος ἀδελφὸς ἀποθάνῃ καὶ καταλίπῃ γυναῖκα καὶ μὴ ἀφῇ τέκνον, ἵνα λάβῃ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα καὶ ἐξαναστήσῃ σπέρμα τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ.

19 Didaskale, Mouses egrapsen hemin hoti ean tinos adelfos apothane kai katalipe gynaika kai me afe teknon, hina labe ho adelfos autou ten gynaika kai exanastese sperma to adelfo autou.

19 “Rabí, Moshé nos escribió que si el hermano de un hombre muere y deja esposa sin hijos, su hermano debe tomarla como esposa y levantar descendencia para su hermano.


20 ἑπτὰ ἀδελφοὶ ἦσαν· καὶ ὁ πρῶτος ἔλαβεν γυναῖκα, καὶ ἀποθνῄσκων οὐκ ἀφῆκεν σπέρμα·

20 hepta adelfoi esan. kai ho protos elaben gynaika, kai apothneskon ouk afeken sperma.

20 Ahora bien, había siete hermanos; el primero tomó esposa, murió y no dejó descendencia.


21 καὶ ὁ δεύτερος ἔλαβεν αὐτήν, καὶ ἀπέθανεν μὴ καταλιπὼν σπέρμα· καὶ ὁ τρίτος ὡσαύτως·

21 kai ho deuteros elaben auten, kai apethanen me katalipon sperma. kai ho tritos hosautos.

21 El segundo la tomó, y murió sin dejar descendencia, y lo mismo el tercero.


22 καὶ οἱ ἑπτὰ οὐκ ἀφῆκαν σπέρμα. ἔσχατον πάντων καὶ ἡ γυνὴ ἀπέθανεν.

22 kai oi hepta ouk afekan sperma. esjaton panton kai he gyne apethanen.

22 Así también los siete no dejaron descendencia. Finalmente murió también la mujer.


23 ἐν τῇ ἀναστάσει [,ὅταν ἀναστῶσιν,] τίνος αὐτῶν ἔσται γυνή; οἱ γὰρ ἑπτὰ ἔσχον αὐτὴν γυναῖκα.

23 en te anastasei [,hotan anastosin,] tinos auton estai gyne; oi gar hepta esjon auten gynaika.

23 En la resurrección, cuando resuciten, ¿de cuál de ellos será esposa, pues los siete la tuvieron como esposa?”.


24 ἔφη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οὐ διὰ τοῦτο πλανᾶσθε μὴ εἰδότες τὰς γραφὰς μηδὲ τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ;

24 efe autois ho Iesous, Ou dia touto planasthe me eidotes tas grafas mede ten dynamin tou theou;

24 Iehoshua les respondió: “¿No están equivocados por no conocer las Escrituras ni el poder de Elohim?


25 ὅταν γὰρ ἐκ νεκρῶν ἀναστῶσιν, οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται, ἀλλ’ εἰσὶν ὡς ἄγγελοι ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

25 hotan gar ek nekron anastosin, oute gamousin oute gamizontai, all’ eisin hos aggeloi en tois ouranois.

25 Porque cuando resuciten de entre los muertos, ni se casarán ni serán dados en matrimonio, sino que serán como los ángeles en el cielo.


26 περὶ δὲ τῶν νεκρῶν ὅτι ἐγείρονται οὐκ ἀνέγνωτε ἐν τῇ βίβλῳ Μωϋσέως ἐπὶ τοῦ βάτου πῶς εἶπεν αὐτῷ ὁ θεὸς λέγων, Ἐγὼ ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ [ὁ] θεὸς Ἰσαὰκ καὶ [ὁ] θεὸς Ἰακώβ;

26 peri de ton nekron hoti egeirontai ouk anegnote en te biblo Mouseos epi tou batou pos eipen auto ho theos legon, Ego ho theos Abraam kai [ho] theos Isaak kai [ho] theos Iakob;

26 Y acerca de los muertos, que han de resucitar, ¿no han leído en el libro de Moshé, en el pasaje de la zarza, cómo Elohim le dijo: ‘Yo soy el Elohim de Avraham, el Elohim de Itzjak y el Elohim de Iaakov’?


27 οὐκ ἔστιν θεὸς νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων· πολὺ πλανᾶσθε.

27 ouk estin theos nekron alla zonton. poly planasthe.

27 Él no es Elohim de muertos, sino de vivos; ustedes están muy equivocados”.


28 Καὶ προσελθὼν εἷς τῶν γραμματέων ἀκούσας αὐτῶν συζητούντων, ἰδὼν ὅτι καλῶς ἀπεκρίθη αὐτοῖς, ἐπηρώτησεν αὐτόν, Ποία ἐστὶν ἐντολὴ πρώτη πάντων;

28 Kai proselthon eis ton grammateon akousas auton syzetounton, idon hoti kalos apekrithe autois, eperotesen auton, Poia estin entole prote panton;

28 Y uno de los soferim que los había oído discutir, viendo que les había respondido bien, se acercó y le preguntó: “¿Cuál es el primero de todos los mandamientos?”.


29 ἀπεκρίθη ὁ Ἰησοῦς ὅτι Πρώτη ἐστίν, Ἄκουε, Ἰσραήλ, κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν κύριος εἷς ἐστιν,

29 apekrithe ho Iesous hoti Prote estin, Akoue, Israel, kyrios ho theos hemon kyrios eis estin,

29 Iehoshua le respondió: “El primero es: ‘Escucha, Israel, Hashem Eloheinu, Hashem uno es.


30 καὶ ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐξ ὅλης τῆς καρδίας σου καὶ ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς σου καὶ ἐξ ὅλης τῆς διανοίας σου καὶ ἐξ ὅλης τῆς ἰσχύος σου.

30 kai agapeseis kyrion ton theon sou ex holes tes kardias sou kai ex holes tes psyjes sou kai ex holes tes dianoias sou kai ex holes tes isjyos sou.

30 Amarás a Hashem tu Elohim con todo tu corazón, con toda tu alma, con toda tu mente y con todas tus fuerzas’.


31 δευτέρα αὕτη, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. μείζων τούτων ἄλλη ἐντολὴ οὐκ ἔστιν.

31 deutera aute, Agapeseis ton plesion sou hos seauton. meizon touton alle entole ouk estin.

31 Y el segundo es este: ‘Amarás a tu prójimo como a ti mismo’. No hay otro mandamiento mayor que estos”.


32 καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ γραμματεύς, Καλῶς, διδάσκαλε, ἐπ’ ἀληθείας εἶπες ὅτι εἷς ἐστιν καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος πλὴν αὐτοῦ·

32 kai eipen auto ho grammateus, Kalos, didaskale, ep’ aletheias eipes hoti eis estin kai ouk estin allos plen autou.

32 Y el sofer le dijo: “Bien has dicho, Rabí, verdad has hablado, que Él es uno y no hay otro fuera de Él.


33 καὶ τὸ ἀγαπᾶν αὐτὸν ἐξ ὅλης τῆς καρδίας καὶ ἐξ ὅλης τῆς συνέσεως καὶ ἐξ ὅλης τῆς ἰσχύος καὶ τὸ ἀγαπᾶν τὸν πλησίον ὡς ἑαυτὸν περισσότερόν ἐστιν πάντων τῶν ὁλοκαυτωμάτων καὶ θυσιῶν.

33 kai to agapan auton ex holes tes kardias kai ex holes tes syneseos kai ex holes tes isjyos kai to agapan ton plesion hos heauton perissoteron estin panton ton holokautomaton kai thysion.

33 Y amarlo con todo el corazón, con todo el entendimiento, con toda el alma y con todas las fuerzas, y amar al prójimo como a uno mismo, es más que todos los holocaustos y sacrificios”.


34 καὶ ὁ Ἰησοῦς ἰδὼν [αὐτὸν] ὅτι νουνεχῶς ἀπεκρίθη εἶπεν αὐτῷ, Οὐ μακρὰν εἶ ἀπὸ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ. καὶ οὐδεὶς οὐκέτι ἐτόλμα αὐτὸν ἐπερωτῆσαι.

34 kai ho Iesous idon [auton] hoti nounejos apekrithe eipen auto, Ou makran ei apo tes basileias tou theou. kai oudeis ouketi etolma auton eperotesai.

34 Y viendo Iehoshua que había respondido sabiamente, le dijo: “No estás lejos del reino de Elohim”. Y nadie se atrevió más a preguntarle.


35 Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς ἔλεγεν διδάσκων ἐν τῷ ἱερῷ, Πῶς λέγουσιν οἱ γραμματεῖς ὅτι ὁ Χριστὸς υἱὸς Δαυίδ ἐστιν;

35 Kai apokritheis ho Iesous elegen didaskon en to hiero, Pos legousin oi grammateis hoti ho Jristos huios Dauid estin;

35 Mientras Iehoshua enseñaba en el Beit HaMikdash, preguntó diciendo: “¿Cómo dicen los soferim que el Mashíaj es hijo de David?


36 αὐτὸς Δαυὶδ εἶπεν ἐν τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ, Εἶπεν κύριος τῷ κυρίῳ μου, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποκάτω τῶν ποδῶν σου.

36 autos Dauid eipen en to pneumati to hagio, Eipen kyrios to kyrio mou, Kathou ek dexion mou heos an tho tous ejthrous sou hypokato ton podon sou.

36 Porque David mismo dijo por rúaj haqódesh: ‘Dijo Hashem a mi adón: Siéntate a mi derecha, hasta que ponga a tus enemigos por estrado de tus pies’.


37 αὐτὸς Δαυὶδ λέγει αὐτὸν κύριον, καὶ πόθεν αὐτοῦ ἐστιν υἱός; καὶ [ὁ] πολὺς ὄχλος ἤκουεν αὐτοῦ ἡδέως.

37 autos Dauid legei auton kyrion, kai pothen autou estin huios; kai [ho] polys ojlos ekouen autou hedeos.

37 Si David mismo lo llama adón, ¿cómo puede ser su hijo?”. Y la gran multitud lo escuchaba con gusto.


38 Καὶ ἐν τῇ διδαχῇ αὐτοῦ ἔλεγεν, Βλέπετε ἀπὸ τῶν γραμματέων τῶν θελόντων ἐν στολαῖς περιπατεῖν καὶ ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς

38 Kai en te didaje autou elegen, Blepete apo ton grammateon ton thelonton en stolais peripatein kai aspasmous en tais agorais

38 Y en su enseñanza les decía: “Guárdense de los soferim, que gustan de andar con largas vestiduras y de los saludos en las plazas,


39 καὶ πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ πρωτοκλισίας ἐν τοῖς δείπνοις·

39 kai protokathedrias en tais synagogais kai protoklisias en tois deipnois.

39 y de los primeros asientos en las sinagogas y los lugares de honor en los banquetes.


40 οἱ κατεσθίοντες τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν καὶ προφάσει μακρὰ προσευχόμενοι, οὗτοι λήμψονται περισσότερον κρίμα.

40 oi katesthiontes tas oikias ton jeron kai profasei makra proseujomenoi, outoi lempsontai perissoteron krima.

40 Devoran las casas de las viudas y por apariencia hacen largas oraciones. Estos recibirán mayor condenación”.


41 Καὶ καθίσας κατέναντι τοῦ γαζοφυλακίου ἐθεώρει πῶς ὁ ὄχλος βάλλει χαλκὸν εἰς τὸ γαζοφυλάκιον· καὶ πολλοὶ πλούσιοι ἔβαλλον πολλά·

41 Kai kathisas katenanti tou gazofylakiou etheorei pos ho ojlos ballei jalkon eis to gazofylakion. kai polloi plousioi eballon polla.

41 Y sentado frente al arca del tesoro, veía cómo el pueblo echaba dinero en el arca del tesoro; y muchos ricos echaban mucho.


42 καὶ ἐλθοῦσα μία χήρα πτωχὴ ἔβαλεν λεπτὰ δύο, ὅ ἐστιν κοδράντης.

42 kai elthousa mia jera ptoje ebalen lepta dyo, ho estin kodrantes.

42 Y vino una viuda pobre y echó dos moneditas, que son un cuadrante.


43 καὶ προσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ εἶπεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἡ χήρα αὕτη ἡ πτωχὴ πλεῖον πάντων ἔβαλεν τῶν βαλλόντων εἰς τὸ γαζοφυλάκιον·

43 kai proskalesamenos tous mathetas autou eipen autois, Amen lego hymin hoti he jera aute he ptoje pleion panton ebalen ton ballonton eis to gazofylakion.

43 Entonces llamó a sus discípulos y les dijo: “Amén les digo, esta viuda pobre ha echado más que todos los que han echado en el arca del tesoro.


44 πάντες γὰρ ἐκ τοῦ περισσεύοντος αὐτοῖς ἔβαλον, αὕτη δὲ ἐκ τῆς ὑστερήσεως αὐτῆς πάντα ὅσα εἶχεν ἔβαλεν, ὅλον τὸν βίον αὐτῆς.

44 pantes gar ek tou perisseuontos autois ebalon, aute de ek tes hystereseos autes panta hosa eijen ebalen, holon ton bion autes.

44 Porque todos han echado de lo que les sobra, pero ella, de su pobreza, echó todo lo que tenía, todo su sustento”.

1 Καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ ἐκ τοῦ ἱεροῦ λέγει αὐτῷ εἷς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, Διδάσκαλε, ἴδε ποταποὶ λίθοι καὶ ποταπαὶ οἰκοδομαί.

1 Kai ekporeuomenou autou ek tou hierou legei auto eis ton matheton autou, Didaskale, ide potapoi lithoi kai potapai oikodomai.

1 Y al salir del Beit HaMikdash, uno de sus discípulos le dijo: “Rabí, mira qué piedras y qué construcciones tan hermosas”.


2 καὶ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Βλέπεις ταύτας τὰς μεγάλας οἰκοδομάς; οὐ μὴ ἀφεθῇ ὧδε λίθος ἐπὶ λίθον ὃς οὐ μὴ καταλυθῇ.

2 kai ho Iesous eipen auto, Blepeis tautas tas megalas oikodomas; ou me afethe hode lithos epi lithon hos ou me katalythe.

2 Y Iehoshua le respondió: “¿Ves estas grandes construcciones? No quedará aquí piedra sobre piedra que no sea destruida”.


3 Καὶ καθημένου αὐτοῦ εἰς τὸ Ὄρος τῶν Ἐλαιῶν κατέναντι τοῦ ἱεροῦ ἐπηρώτα αὐτὸν κατ’ ἰδίαν Πέτρος καὶ Ἰάκωβος καὶ Ἰωάννης καὶ Ἀνδρέας,

3 Kai kathemenou autou eis to Oros ton Elaion katenanti tou hierou eperota auton kat’ idian Petros kai Iakobos kai Ioannes kai Andreas,

3 Y estando sentado en el Monte de los Olivos, frente al Beit HaMikdash, le preguntaron en privado Kefá, Iaakov, Iojanán y Andrai:


4 Εἰπὸν ἡμῖν πότε ταῦτα ἔσται, καὶ τί τὸ σημεῖον ὅταν μέλλῃ ταῦτα συντελεῖσθαι πάντα.

4 Eipon hemin pote tauta estai, kai ti to semeion hotan melle tauta synteleisthai panta.

4 “Dinos, ¿cuándo sucederán estas cosas y cuál será la señal de que todo esto está por cumplirse?”.


5 ὁ δὲ Ἰησοῦς ἤρξατο λέγειν αὐτοῖς, Βλέπετε μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ·

5 ho de Iesous erxato legein autois, Blepete me tis hymas planese.

5 Entonces Iehoshua comenzó a decirles: “Tengan cuidado de que nadie los engañe.


6 πολλοὶ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου λέγοντες ὅτι Ἐγώ εἰμι, καὶ πολλοὺς πλανήσουσιν.

6 polloi eleusontai epi to onomati mou legontes hoti Ego eimi, kai pollous planesousin.

6 Porque muchos vendrán en mi nombre diciendo: ‘Yo soy’, y engañarán a muchos.


7 ὅταν δὲ ἀκούσητε πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων, μὴ θροεῖσθε· δεῖ γενέσθαι, ἀλλ’ οὔπω τὸ τέλος.

7 hotan de akousete polemous kai akoas polemon, me throeisthe. dei genesthai, all’ oupo to telos.

7 Y cuando oigan de guerras y rumores de guerras, no se alarmen; estas cosas deben suceder, pero aún no es el fin.


8 ἐγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπ’ ἔθνος καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν, ἔσονται σεισμοὶ κατὰ τόπους, ἔσονται λιμοί· ἀρχὴ ὠδίνων ταῦτα.

8 egerthesetai gar ethnos ep’ ethnos kai basileia epi basileian, esontai seismoi kata topous, esontai limoi. arje odinon tauta.

8 Porque se levantará nación contra nación y reino contra reino; habrá terremotos en diversos lugares, habrá hambres y disturbios. Estas cosas son el comienzo de los dolores.


9 βλέπετε δὲ ὑμεῖς ἑαυτούς· παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς συνέδρια καὶ εἰς συναγωγὰς δαρήσεσθε καὶ ἐπὶ ἡγεμόνων καὶ βασιλέων σταθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς.

9 blepete de hymeis heautous. paradosousin hymas eis synedria kai eis synagogas daresesthe kai epi hegemonon kai basileon stathesesthe heneken emou eis martyrion autois.

9 Pero tengan cuidado de ustedes mismos; porque los entregarán a los sanedrines y serán golpeados en las sinagogas, y comparecerán ante gobernadores y reyes por mi causa, como testimonio para ellos.


10 καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη πρῶτον δεῖ κηρυχθῆναι τὸ εὐαγγέλιον.

10 kai eis panta ta ethne proton dei keryjthenai to euaggelion.

10 Y primero debe proclamarse la Besorá a todas las naciones.


11 καὶ ὅταν ἄγωσιν ὑμᾶς παραδιδόντες, μὴ προμεριμνᾶτε τί λαλήσητε, ἀλλ’ ὃ ἐὰν δοθῇ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τοῦτο λαλεῖτε, οὐ γάρ ἐστε ὑμεῖς οἱ λαλοῦντες ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον.

11 kai hotan agosin hymas paradidontes, me promerimnate ti lalesete, all’ ho ean dothe hymin en ekeine te hora touto laleite, ou gar este hymeis oi lalountes alla to pneuma to hagion.

11 Pero cuando los arresten y los entreguen, no se preocupen de antemano por lo que deben decir; digan lo que se les dé en ese momento, porque no serán ustedes los que hablen, sino rúaj haqódesh.


12 καὶ παραδώσει ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον καὶ πατὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς καὶ θανατώσουσιν αὐτούς·

12 kai paradosei adelfos adelfon eis thanaton kai pater teknon, kai epanastesontai tekna epi goneis kai thanatosousin autous.

12 Y el hermano entregará al hermano a la muerte, y el padre al hijo; y los hijos se levantarán contra sus padres y los harán morir.


13 καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος οὗτος σωθήσεται.

13 kai esesthe misoumenoi hypo panton dia to onoma mou. ho de hypomeinas eis telos outos sothesetai.

13 Y serán odiados por todos a causa de mi nombre; pero el que persevere hasta el fin, ese será salvo.


14 Ὅταν δὲ ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως ἑστηκότα ὅπου οὐ δεῖ, ὁ ἀναγινώσκων νοείτω, τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη,

14 HOtan de idete to bdelygma tes eremoseos hestekota hopou ou dei, ho anaginoskon noeito, tote oi en te Ioudaia feugetosan eis ta ore,

14 Y cuando vean la abominación desoladora de la que habló el profeta Daniel, puesta donde no debe estar (el que lee, entienda), entonces los que estén en Judea, huyan a los montes.


15 ὁ [δὲ] ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβάτω μηδὲ εἰσελθάτω ἆραί τι ἐκ τῆς οἰκίας αὐτοῦ,

15 ho [de] epi tou domatos me katabato mede eiselthato arai ti ek tes oikias autou,

15 Y el que esté en la azotea, no baje ni entre a tomar algo de su casa.


16 καὶ ὁ εἰς τὸν ἀγρὸν μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω ἆραι τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ.

16 kai ho eis ton agron me epistrepsato eis ta opiso arai to himation autou.

16 Y el que esté en el campo, no regrese a tomar su manto.


17 οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.

17 ouai de tais en gastri ejousais kai tais thelazousais en ekeinais tais hemerais.

17 ¡Ay de las que estén embarazadas y de las que amamanten en aquellos días!


18 προσεύχεσθε δὲ ἵνα μὴ γένηται χειμῶνος·

18 proseujesthe de hina me genetai jeimonos.

18 Oren para que no suceda en invierno.


19 ἔσονται γὰρ αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι θλῖψις οἵα οὐ γέγονεν τοιαύτη ἀπ’ ἀρχῆς κτίσεως ἣν ἔκτισεν ὁ θεὸς ἕως τοῦ νῦν καὶ οὐ μὴ γένηται.

19 esontai gar ai hemerai ekeinai thlipsis oia ou gegonen toiaute ap’ arjes ktiseos hen ektisen ho theos heos tou nyn kai ou me genetai.

19 Porque esos días serán de una tribulación como no la ha habido desde el principio de la creación que Elohim hizo hasta ahora, ni la habrá jamás.


20 καὶ εἰ μὴ ἐκολόβωσεν κύριος τὰς ἡμέρας, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ. ἀλλὰ διὰ τοὺς ἐκλεκτοὺς οὓς ἐξελέξατο ἐκολόβωσεν τὰς ἡμέρας.

20 kai ei me ekolobosen kyrios tas hemeras, ouk an esothe pasa sarx. alla dia tous eklektous ous exelexato ekolobosen tas hemeras.

20 Y si Hashem no hubiera acortado esos días, nadie sería salvo; pero por causa de los escogidos que Él eligió, acortó los días.


21 καὶ τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ, Ἴδε ὧδε ὁ Χριστός, Ἴδε ἐκεῖ, μὴ πιστεύετε·

21 kai tote ean tis hymin eipe, Ide hode ho Jristos, Ide ekei, me pisteuete.

21 Entonces, si alguien les dice: ‘Miren, aquí está el Mashíaj’ o ‘Miren, allí está’, no lo crean.


22 ἐγερθήσονται γὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται καὶ δώσουσιν σημεῖα καὶ τέρατα πρὸς τὸ ἀποπλανᾶν, εἰ δυνατόν, τοὺς ἐκλεκτούς.

22 egerthesontai gar pseudojristoi kai pseudoprofetai kai dosousin semeia kai terata pros to apoplanan, ei dynaton, tous eklektous.

22 Porque se levantarán falsos Mashíajim y falsos profetas, y harán señales y prodigios para engañar, si fuera posible, a los escogidos.


23 ὑμεῖς δὲ βλέπετε· προείρηκα ὑμῖν πάντα.

23 hymeis de blepete. proeireka hymin panta.

23 Pero ustedes, estén atentos; miren, se los he dicho todo de antemano.


24 Ἀλλὰ ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις μετὰ τὴν θλῖψιν ἐκείνην ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς,

24 Alla en ekeinais tais hemerais meta ten thlipsin ekeinen ho helios skotisthesetai, kai he selene ou dosei to feggos autes,

24 Pero en aquellos días, después de esa tribulación, el sol se oscurecerá, y la luna no dará su luz.


25 καὶ οἱ ἀστέρες ἔσονται ἐκ τοῦ οὐρανοῦ πίπτοντες, καὶ αἱ δυνάμεις αἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς σαλευθήσονται.

25 kai oi asteres esontai ek tou ouranou piptontes, kai ai dynameis ai en tois ouranois saleuthesontai.

25 Y las estrellas caerán del cielo, y las fuerzas de los cielos serán sacudidas.


26 καὶ τότε ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν νεφέλαις μετὰ δυνάμεως πολλῆς καὶ δόξης.

26 kai tote opsontai ton huion tou anthropou erjomenon en nefelais meta dynameos polles kai doxes.

26 Entonces verán al hijo del hombre viniendo en las nubes con gran poder y gloria.


27 καὶ τότε ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους καὶ ἐπισυνάξει τοὺς ἐκλεκτοὺς [αὐτοῦ] ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων ἀπ’ ἄκρου γῆς ἕως ἄκρου οὐρανοῦ.

27 kai tote apostelei tous aggelous kai episynaxei tous eklektous [autou] ek ton tessaron anemon ap’ akrou ges heos akrou ouranou.

27 Y enviará a sus ángeles, y reunirá a sus escogidos de los cuatro vientos, desde el extremo de la tierra hasta el extremo del cielo.


28 Ἀπὸ δὲ τῆς συκῆς μάθετε τὴν παραβολήν· ὅταν ἤδη ὁ κλάδος αὐτῆς ἁπαλὸς γένηται καὶ ἐκφύῃ τὰ φύλλα, γινώσκετε ὅτι ἐγγὺς τὸ θέρος ἐστίν.

28 Apo de tes sykes mathete ten parabolen. hotan ede ho klados autes hapalos genetai kai ekfye ta fylla, ginoskete hoti eggys to theros estin.

28 Aprendan de la parábola de la higuera: cuando su rama ya está tierna y brotan las hojas, saben que el verano está cerca.


29 οὕτως καὶ ὑμεῖς, ὅταν ἴδητε ταῦτα γινόμενα, γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἐπὶ θύραις.

29 outos kai hymeis, hotan idete tauta ginomena, ginoskete hoti eggys estin epi thyrais.

29 Así también ustedes, cuando vean que suceden estas cosas, sepan que está cerca, a las puertas.


30 ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη μέχρις οὗ ταῦτα πάντα γένηται.

30 amen lego hymin hoti ou me parelthe he genea aute mejris ou tauta panta genetai.

30 Amén les digo, no pasará esta generación hasta que todo esto haya sucedido.


31 ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρελεύσονται.

31 ho ouranos kai he ge pareleusontai, oi de logoi mou ou me pareleusontai.

31 El cielo y la tierra pasarán, pero mis palabras no pasarán.


32 Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας ἐκείνης ἢ τῆς ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ οἱ ἄγγελοι ἐν οὐρανῷ οὐδὲ ὁ υἱός, εἰ μὴ ὁ πατήρ.

32 Peri de tes hemeras ekeines e tes horas oudeis oiden, oude oi aggeloi en ourano oude ho huios, ei me ho pater.

32 Pero de aquel día y hora nadie sabe, ni los ángeles en el cielo, ni el Hijo, sino solo el Padre.


33 βλέπετε ἀγρυπνεῖτε· οὐκ οἴδατε γὰρ πότε ὁ καιρός ἐστιν.

33 blepete agrypneite. ouk oidate gar pote ho kairos estin.

33 Estén atentos, velen y oren, porque no saben cuándo será el tiempo.


34 ὡς ἄνθρωπος ἀπόδημος ἀφεὶς τὴν οἰκίαν αὐτοῦ καὶ δοὺς τοῖς δούλοις αὐτοῦ τὴν ἐξουσίαν, ἑκάστῳ τὸ ἔργον αὐτοῦ, καὶ τῷ θυρωρῷ ἐνετείλατο ἵνα γρηγορῇ.

34 hos anthropos apodemos afeis ten oikian autou kai dous tois doulois autou ten exousian, hekasto to ergon autou, kai to thyroro eneteilato hina gregore.

34 Será como un hombre que, al irse lejos, dejó su casa y dio autoridad a sus siervos, a cada uno su tarea, y al portero le ordenó que vigilara.


35 γρηγορεῖτε οὖν, οὐκ οἴδατε γὰρ πότε ὁ κύριος τῆς οἰκίας ἔρχεται, ἢ ὀψὲ ἢ μεσονύκτιον ἢ ἀλεκτοροφωνίας ἢ πρωΐ,

35 gregoreite oun, ouk oidate gar pote ho kyrios tes oikias erjetai, e opse e mesonyktion e alektorofonias e proi,

35 Por lo tanto, velen, porque no saben cuándo vendrá el dueño de la casa: si al atardecer, a medianoche, al canto del gallo o por la mañana.


36 μὴ ἐλθὼν ἐξαίφνης εὕρῃ ὑμᾶς καθεύδοντας.

36 me elthon exaifnes eure hymas katheudontas.

36 No sea que venga de repente y los encuentre durmiendo.


37 ὃ δὲ ὑμῖν λέγω, πᾶσιν λέγω, γρηγορεῖτε.

37 ho de hymin lego, pasin lego, gregoreite.

37 Y lo que les digo a ustedes, a todos lo digo: ¡Velen!


1 Ἦν δὲ τὸ πάσχα καὶ τὰ ἄζυμα μετὰ δύο ἡμέρας. καὶ ἐζήτουν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς πῶς αὐτὸν ἐν δόλῳ κρατήσαντες ἀποκτείνωσιν·

1 En de to pasja kai ta azyma meta dyo hemeras. kai ezetoun oi arjiereis kai oi grammateis pos auton en dolo kratesantes apokteinosin.

1 Sería entonces el Pésaj y los panes sin levadura en dos días, y los principales de los kohanim y los escribas buscaban cómo prenderlo con astucia para matarlo.


2 ἔλεγον γάρ, Μὴ ἐν τῇ ἑορτῇ, μήποτε ἔσται θόρυβος τοῦ λαοῦ.

2 elegon gar, Me en te heorte, mepote estai thorybos tou laou.

2 Y dijeron: ”No [sea] en la festividad, para que no haya alboroto en el pueblo“.


3 Καὶ ὄντος αὐτοῦ ἐν Βηθανίᾳ ἐν τῇ οἰκίᾳ Σίμωνος τοῦ λεπροῦ κατακειμένου αὐτοῦ ἦλθεν γυνὴ ἔχουσα ἀλάβαστρον μύρου νάρδου πιστικῆς πολυτελοῦς· συντρίψασα τὴν ἀλάβαστρον κατέχεεν αὐτοῦ τῆς κεφαλῆς.

3 Kai ontos autou en Bethania en te oikia Simonos tou leprou katakeimenou autou elthen gyne ejousa alabastron myrou nardou pistikes polytelous. syntripsasa ten alabastron katejeen autou tes kefales.

3 Y estando él en Bet Hiní, en la casa de Shimón el metzorá, mientras se sentaba a la mesa, llegó una mujer con un frasco de perfume de nardo puro, muy caro, y rompió el frasco y lo derramó sobre su cabeza.


4 ἦσαν δέ τινες ἀγανακτοῦντες πρὸς ἑαυτούς, Εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη τοῦ μύρου γέγονεν;

4 esan de tines aganaktountes pros heautous, Eis ti he apoleia aute tou myrou gegonen;

4 Y había quienes se indignaron entre ellos y dijeron: ”¿Para qué fue este desperdicio del perfume?


5 ἠδύνατο γὰρ τοῦτο τὸ μύρον πραθῆναι ἐπάνω δηναρίων τριακοσίων καὶ δοθῆναι τοῖς πτωχοῖς· καὶ ἐνεβριμῶντο αὐτῇ.

5 edynato gar touto to myron prathenai epano denarion triakosion kai dothenai tois ptojois. kai enebrimonto aute.

5 Porque podría haberse vendido por más de trescientos denarios y dado a los pobres“. Y la reprendieron severamente.


6 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἄφετε αὐτήν· τί αὐτῇ κόπους παρέχετε; καλὸν ἔργον ἠργάσατο ἐν ἐμοί.

6 ho de Iesous eipen, Afete auten. ti aute kopous parejete; kalon ergon ergasato en emoi.

6 Pero Iehoshua dijo: ”Déjenla; ¿por qué la molestan? Buena obra hizo conmigo.


7 πάντοτε γὰρ τοὺς πτωχοὺς ἔχετε μεθ’ ἑαυτῶν, καὶ ὅταν θέλητε δύνασθε αὐτοῖς εὖ ποιῆσαι, ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε.

7 pantote gar tous ptojous ejete meth’ heauton, kai hotan thelete dynasthe autois eu poiesai, eme de ou pantote ejete.

7 Porque a los pobres siempre los tendrán con ustedes, y cuando quieran pueden hacerles bien, pero a mí no siempre me tendrán.


8 ὃ ἔσχεν ἐποίησεν· προέλαβεν μυρίσαι τὸ σῶμά μου εἰς τὸν ἐνταφιασμόν.

8 ho esjen epoiesen. proelaben myrisai to soma mou eis ton entafiasmon.

8 Lo que pudo, hizo; se adelantó para ungir mi cuerpo para la sepultura.


9 ἀμὴν δὲ λέγω ὑμῖν, ὅπου ἐὰν κηρυχθῇ τὸ εὐαγγέλιον εἰς ὅλον τὸν κόσμον, καὶ ὃ ἐποίησεν αὕτη λαληθήσεται εἰς μνημόσυνον αὐτῆς.

9 amen de lego hymin, hopou ean keryjthe to euaggelion eis holon ton kosmon, kai ho epoiesen aute lalethesetai eis mnemosynon autes.

9 Amén, les digo, dondequiera que sea proclamada esta buena noticia en todo el mundo, también será contado lo que ella hizo, en memoria de ella“.


10 Καὶ Ἰούδας Ἰσκαριὼθ ὁ εἷς τῶν δώδεκα ἀπῆλθεν πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς ἵνα αὐτὸν παραδοῖ αὐτοῖς.

10 Kai Ioudas Iskarioth ho eis ton dodeka apelthen pros tous arjiereis hina auton paradoi autois.

10 Y Iehudá Ish-Kriot, uno de los doce, fue a los principales de los kohanim para entregarlo.


11 οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐχάρησαν καὶ ἐπηγγείλαντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. καὶ ἐζήτει πῶς αὐτὸν εὐκαίρως παραδοῖ.

11 oi de akousantes ejaresan kai epeggeilanto auto argyrion dounai. kai ezetei pos auton eukairos paradoi.

11 Y ellos, al escucharlo, se alegraron y prometieron darle dinero. Y buscaba una oportunidad para entregarlo.


12 Καὶ τῇ πρώτῃ ἡμέρᾳ τῶν ἀζύμων, ὅτε τὸ πάσχα ἔθυον, λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Ποῦ θέλεις ἀπελθόντες ἑτοιμάσωμεν ἵνα φάγῃς τὸ πάσχα;

12 Kai te prote hemera ton azymon, hote to pasja ethyon, legousin auto oi mathetai autou, Pou theleis apelthontes hetoimasomen hina fages to pasja;

12 Y en el primer día de la festividad de los panes sin levadura, cuando sacrificaban el Pésaj, le dijeron sus discípulos: ”¿Dónde quieres que vayamos y preparemos para que comas el Pésaj?“


13 καὶ ἀποστέλλει δύο τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καὶ λέγει αὐτοῖς, Ὑπάγετε εἰς τὴν πόλιν, καὶ ἀπαντήσει ὑμῖν ἄνθρωπος κεράμιον ὕδατος βαστάζων· ἀκολουθήσατε αὐτῷ,

13 kai apostellei dyo ton matheton autou kai legei autois, Hypagete eis ten polin, kai apantesei hymin anthropos keramion hydatos bastazon. akolouthesate auto,

13 Y envió a dos de sus discípulos y les dijo: ”Vayan a la ciudad, y se encontrarán con un hombre que lleva un cántaro de agua. Síganlo,


14 καὶ ὅπου ἐὰν εἰσέλθῃ εἴπατε τῷ οἰκοδεσπότῃ ὅτι Ὁ διδάσκαλος λέγει, Ποῦ ἐστιν τὸ κατάλυμά μου ὅπου τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν μου φάγω;

14 kai hopou ean eiselthe eipate to oikodespote hoti HO didaskalos legei, Pou estin to katalyma mou hopou to pasja meta ton matheton mou fago;

14 y donde entre, digan al dueño de la casa: ‘El Maestro dice: ¿Dónde está el lugar donde comeré el Pésaj con mis discípulos?’


15 καὶ αὐτὸς ὑμῖν δείξει ἀνάγαιον μέγα ἐστρωμένον ἕτοιμον· καὶ ἐκεῖ ἑτοιμάσατε ἡμῖν.

15 kai autos hymin deixei anagaion mega estromenon hetoimon. kai ekei hetoimasate hemin.

15 Y él les mostrará un aposento alto, grande, amueblado y preparado; allí prepárenlo para nosotros“.


16 καὶ ἐξῆλθον οἱ μαθηταὶ καὶ ἦλθον εἰς τὴν πόλιν καὶ εὗρον καθὼς εἶπεν αὐτοῖς, καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα.

16 kai exelthon oi mathetai kai elthon eis ten polin kai euron kathos eipen autois, kai hetoimasan to pasja.

16 Y salieron sus discípulos y fueron a la ciudad, y encontraron tal como les había dicho, y prepararon el Pésaj.


17 Καὶ ὀψίας γενομένης ἔρχεται μετὰ τῶν δώδεκα.

17 Kai opsias genomenes erjetai meta ton dodeka.

17 Y cuando llegó la tarde, vino con los doce.


18 καὶ ἀνακειμένων αὐτῶν καὶ ἐσθιόντων ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με, ὁ ἐσθίων μετ’ ἐμοῦ.

18 kai anakeimenon auton kai esthionton ho Iesous eipen, Amen lego hymin hoti eis ex hymon paradosei me, ho esthion met’ emou.

18 Y mientras estaban sentados y comían, Iehoshua dijo: ”Amén, les digo, uno de ustedes, el que come conmigo, me entregará“.


19 ἤρξαντο λυπεῖσθαι καὶ λέγειν αὐτῷ εἷς κατὰ εἷς, Μήτι ἐγώ;

19 erxanto lypeisthai kai legein auto eis kata eis, Meti ego;

19 Y comenzaron a entristecerse y a decirle uno tras otro: ”¿Acaso soy yo?“


20 ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Εἷς τῶν δώδεκα, ὁ ἐμβαπτόμενος μετ’ ἐμοῦ εἰς τὸ τρύβλιον.

20 ho de eipen autois, Eis ton dodeka, ho embaptomenos met’ emou eis to tryblion.

20 Y él les respondió: ”Uno de los doce, el que moja conmigo en el plato.


21 ὅτι ὁ μὲν υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὑπάγει καθὼς γέγραπται περὶ αὐτοῦ, οὐαὶ δὲ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι’ οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται· καλὸν αὐτῷ εἰ οὐκ ἐγεννήθη ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος.

21 hoti ho men huios tou anthropou hypagei kathos gegraptai peri autou, ouai de to anthropo ekeino di’ ou ho huios tou anthropou paradidotai. kalon auto ei ouk egennethe ho anthropos ekeinos.

21 Porque el hijo del hombre se va, como está escrito acerca de él; pero ¡ay de aquel hombre por quien el hijo del hombre es entregado! Mejor le sería a ese hombre no haber nacido“.


22 Καὶ ἐσθιόντων αὐτῶν λαβὼν ἄρτον εὐλογήσας ἔκλασεν καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς καὶ εἶπεν, Λάβετε, τοῦτό ἐστιν τὸ σῶμά μου.

22 Kai esthionton auton labon arton eulogesas eklasen kai edoken autois kai eipen, Labete, touto estin to soma mou.

22 Y mientras comían, tomó Iehoshua pan, bendijo, lo partió, y se lo dio diciendo: ”Tomen, coman; esto es mi cuerpo“.


23 καὶ λαβὼν ποτήριον εὐχαριστήσας ἔδωκεν αὐτοῖς, καὶ ἔπιον ἐξ αὐτοῦ πάντες.

23 kai labon poterion eujaristesas edoken autois, kai epion ex autou pantes.

23 Y tomó la copa, dio gracias y se la dio a ellos, y todos bebieron de ella.


24 καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτό ἐστιν τὸ αἷμά μου τῆς διαθήκης τὸ ἐκχυννόμενον ὑπὲρ πολλῶν·

24 kai eipen autois, Touto estin to aima mou tes diathekes to ekjynnomenon hyper pollon.

24 Y les dijo: ”Esto es mi sangre, la sangre del pacto nuevo, que es derramada por muchos.


25 ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐκέτι οὐ μὴ πίω ἐκ τοῦ γενήματος τῆς ἀμπέλου ἕως τῆς ἡμέρας ἐκείνης ὅταν αὐτὸ πίνω καινὸν ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ.

25 amen lego hymin hoti ouketi ou me pio ek tou genematos tes ampelou heos tes hemeras ekeines hotan auto pino kainon en te basileia tou theou.

25 Amén, les digo, no beberé más del fruto de la vid hasta aquel día cuando lo beba nuevo en el Reino de Elohim“.


26 Καὶ ὑμνήσαντες ἐξῆλθον εἰς τὸ Ὄρος τῶν Ἐλαιῶν.

26 Kai hymnesantes exelthon eis to Oros ton Elaion.

26 Y después de cantar el Hallel, salieron al monte de los Olivos.


27 Καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς ὅτι Πάντες σκανδαλισθήσεσθε, ὅτι γέγραπται, Πατάξω τὸν ποιμένα, καὶ τὰ πρόβατα διασκορπισθήσονται·

27 Kai legei autois ho Iesous hoti Pantes skandalisthesesthe, hoti gegraptai, Pataxo ton poimena, kai ta probata diaskorpisthesontai.

27 Y Iehoshua les dijo: ”Todos ustedes se escandalizarán por mí esta noche, porque está escrito: ‘Heriré al pastor, y las ovejas serán dispersadas’.


28 ἀλλὰ μετὰ τὸ ἐγερθῆναί με προάξω ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν.

28 alla meta to egerthenai me proaxo hymas eis ten Galilaian.

28 Pero después que haya resucitado, iré delante de ustedes a Galil“.


29 ὁ δὲ Πέτρος ἔφη αὐτῷ, Εἰ καὶ πάντες σκανδαλισθήσονται, ἀλλ’ οὐκ ἐγώ.

29 ho de Petros efe auto, Ei kai pantes skandalisthesontai, all’ ouk ego.

29 Y Kefa le dijo: ”Aunque todos se escandalicen, yo no me escandalizaré“.


30 καὶ λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω σοι ὅτι σὺ σήμερον ταύτῃ τῇ νυκτὶ πρὶν ἢ δὶς ἀλέκτορα φωνῆσαι τρίς με ἀπαρνήσῃ.

30 kai legei auto ho Iesous, Amen lego soi hoti sy semeron taute te nykti prin e dis alektora fonesai tris me aparnese.

30 Y le dijo Iehoshua: ”Amén, te digo, hoy, esta noche, antes que el gallo cante dos veces, me negarás tres veces“.


31 ὁ δὲ ἐκπερισσῶς ἐλάλει, Ἐὰν δέῃ με συναποθανεῖν σοι, οὐ μή σε ἀπαρνήσομαι. ὡσαύτως δὲ καὶ πάντες ἔλεγον.

31 ho de ekperissos elalei, Ean dee me synapothanein soi, ou me se aparnesomai. hosautos de kai pantes elegon.

31 Pero él insistió aún más: ”Aunque tenga que morir contigo, no te negaré“. Y dijeron todos lo mismo.


32 Καὶ ἔρχονται εἰς χωρίον οὗ τὸ ὄνομα Γεθσημανί, καὶ λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Καθίσατε ὧδε ἕως προσεύξωμαι.

32 Kai erjontai eis jorion ou to onoma Gethsemani, kai legei tois mathetais autou, Kathisate hode heos proseuxomai.

32 Y llegaron a un lugar llamado Gat Shemaní, y dijo a sus discípulos: ”Siéntense aquí mientras yo oro“.


33 καὶ παραλαμβάνει τὸν Πέτρον καὶ [τὸν] Ἰάκωβον καὶ [τὸν] Ἰωάννην μετ’ αὐτοῦ, καὶ ἤρξατο ἐκθαμβεῖσθαι καὶ ἀδημονεῖν,

33 kai paralambanei ton Petron kai [ton] Iakobon kai [ton] Ioannen met’ autou, kai erxato ekthambeisthai kai ademonein,

33 Y tomó consigo a Kefa, Iaakov y Iojanán, y comenzó a angustiarse y a afligirse.


34 καὶ λέγει αὐτοῖς, Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου· μείνατε ὧδε καὶ γρηγορεῖτε.

34 kai legei autois, Perilypos estin he psyje mou heos thanatou. meinate hode kai gregoreite.

34 Y les dijo: ”Mi alma está muy triste hasta la muerte. Quédense aquí y vigilen“.


35 καὶ προελθὼν μικρὸν ἔπιπτεν ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ προσηύχετο ἵνα εἰ δυνατόν ἐστιν παρέλθῃ ἀπ’ αὐτοῦ ἡ ὥρα,

35 kai proelthon mikron epipten epi tes ges, kai proseujeto hina ei dynaton estin parelthe ap’ autou he hora,

35 Y avanzó un poco, cayó en tierra y oró que, si fuera posible, pasara de él esa hora.


36 καὶ ἔλεγεν, Αββα ὁ πατήρ, πάντα δυνατά σοι· παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ’ ἐμοῦ· ἀλλ’ οὐ τί ἐγὼ θέλω ἀλλὰ τί σύ.

36 kai elegen, Abba ho pater, panta dynata soi. parenegke to poterion touto ap’ emou. all’ ou ti ego thelo alla ti sy.

36 Y dijo: ”Abba, Padre, todo es posible para ti. Aparta de mí esta copa; pero no lo que yo quiero, sino lo que tú [quieres]“.


37 καὶ ἔρχεται καὶ εὑρίσκει αὐτοὺς καθεύδοντας, καὶ λέγει τῷ Πέτρῳ, Σίμων, καθεύδεις; οὐκ ἴσχυσας μίαν ὥραν γρηγορῆσαι;

37 kai erjetai kai euriskei autous katheudontas, kai legei to Petro, Simon, katheudeis; ouk isjysas mian horan gregoresai;

37 Y vino y los encontró durmiendo, y dijo a Kefa: ”Shimón, ¿duermes? ¿No pudiste vigilar una hora?


38 γρηγορεῖτε καὶ προσεύχεσθε, ἵνα μὴ ἔλθητε εἰς πειρασμόν· τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής.

38 gregoreite kai proseujesthe, hina me elthete eis peirasmon. to men pneuma prothymon he de sarx asthenes.

38 Vigilen y oren, para que no entren en tentación. El espíritu está dispuesto, pero la carne es débil“.


39 καὶ πάλιν ἀπελθὼν προσηύξατο τὸν αὐτὸν λόγον εἰπών.

39 kai palin apelthon proseuxato ton auton logon eipon.

39 Y se fue otra vez, y oró diciendo las mismas palabras.


40 καὶ πάλιν ἐλθὼν εὗρεν αὐτοὺς καθεύδοντας, ἦσαν γὰρ αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ καταβαρυνόμενοι, καὶ οὐκ ᾔδεισαν τί ἀποκριθῶσιν αὐτῷ.

40 kai palin elthon euren autous katheudontas, esan gar auton oi ofthalmoi katabarynomenoi, kai ouk edeisan ti apokrithosin auto.

40 Y volvió y los encontró dormidos, porque sus ojos estaban cargados, y no sabían qué responderle.


41 καὶ ἔρχεται τὸ τρίτον καὶ λέγει αὐτοῖς, Καθεύδετε τὸ λοιπὸν καὶ ἀναπαύεσθε; ἀπέχει· ἦλθεν ἡ ὥρα, ἰδοὺ παραδίδοται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου εἰς τὰς χεῖρας τῶν ἁμαρτωλῶν.

41 kai erjetai to triton kai legei autois, Katheudete to loipon kai anapauesthe; apejei. elthen he hora, idou paradidotai ho huios tou anthropou eis tas jeiras ton hamartolon.

41 Y vino por tercera vez y les dijo: ”Duerman y descansen. Basta, la hora ha llegado; miren, el hijo del hombre es entregado en manos de los pecadores.


42 ἐγείρεσθε ἄγωμεν· ἰδοὺ ὁ παραδιδούς με ἤγγικεν.

42 egeiresthe agomen. idou ho paradidous me eggiken.

42 Levántense, vamos; miren, el que me entrega está cerca“. (Continuará si es necesario).


43 Καὶ εὐθὺς ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος παραγίνεται Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα καὶ μετ’ αὐτοῦ ὄχλος μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων παρὰ τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν γραμματέων καὶ τῶν πρεσβυτέρων.

43 Kai euthys eti autou lalountos paraginetai Ioudas eis ton dodeka kai met’ autou ojlos meta majairon kai xylon para ton arjiereon kai ton grammateon kai ton presbyteron.

43 Y mientras aún hablaba, vino Iehudá, uno de los doce, y con él una gran multitud con espadas y palos, de parte de los principales de los kohanim, los escribas y los ancianos.


44 δεδώκει δὲ ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν σύσσημον αὐτοῖς λέγων, Ὃν ἂν φιλήσω αὐτός ἐστιν· κρατήσατε αὐτὸν καὶ ἀπάγετε ἀσφαλῶς.

44 dedokei de ho paradidous auton syssemon autois legon, HOn an fileso autos estin. kratesate auton kai apagete asfalos.

44 Y el que lo entregaba les había dado una señal, diciendo: ”Al que yo bese, ese es. Tómenlo y llévenlo bajo guardia“.


45 καὶ ἐλθὼν εὐθὺς προσελθὼν αὐτῷ λέγει, Ῥαββί, καὶ κατεφίλησεν αὐτόν.

45 kai elthon euthys proselthon auto legei, Rabbi, kai katefilesen auton.

45 Y al llegar, se acercó de inmediato a él y dijo: ”Rabí, Rabí“, y lo besó.


46 οἱ δὲ ἐπέβαλον τὰς χεῖρας αὐτῷ καὶ ἐκράτησαν αὐτόν.

46 oi de epebalon tas jeiras auto kai ekratesan auton.

46 Y ellos le echaron mano y lo prendieron.


47 εἷς δέ [τισ] τῶν παρεστηκότων σπασάμενος τὴν μάχαιραν ἔπαισεν τὸν δοῦλον τοῦ ἀρχιερέως καὶ ἀφεῖλεν αὐτοῦ τὸ ὠτάριον.

47 eis de [tis] ton parestekoton spasamenos ten majairan epaisen ton doulon tou arjiereos kai afeilen autou to otarion.

47 Y uno de los que estaban allí sacó su espada, e hirió al siervo del kohen gadol, y le cortó la oreja.


48 καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθατε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με;

48 kai apokritheis ho Iesous eipen autois, HOs epi lesten exelthate meta majairon kai xylon syllabein me;

48 Y respondió Iehoshua y les dijo: ”¿Como contra un ladrón han salido con espadas y palos para prenderme?


49 καθ’ ἡμέραν ἤμην πρὸς ὑμᾶς ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με· ἀλλ’ ἵνα πληρωθῶσιν αἱ γραφαί.

49 kath’ hemeran emen pros hymas en to hiero didaskon kai ouk ekratesate me. all’ hina plerothosin ai grafai.

49 Cada día estaba con ustedes enseñando en el Beit Hamikdash, y no me prendieron. Pero esto [es] para que se cumplan las Escrituras“.


50 καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἔφυγον πάντες.

50 kai afentes auton efygon pantes.

50 Y todos lo abandonaron y huIeron.


51 Καὶ νεανίσκος τις συνηκολούθει αὐτῷ περιβεβλημένος σινδόνα ἐπὶ γυμνοῦ, καὶ κρατοῦσιν αὐτόν·

51 Kai neaniskos tis synekolouthei auto peribeblemenos sindona epi gymnou, kai kratousin auton.

51 Y un joven lo seguía, cubierto sólo con una sábana sobre su cuerpo desnudo. Y lo agarraron,


52 ὁ δὲ καταλιπὼν τὴν σινδόνα γυμνὸς ἔφυγεν.

52 ho de katalipon ten sindona gymnos efygen.

52 pero él dejó la sábana y huyó desnudo.


53 Καὶ ἀπήγαγον τὸν Ἰησοῦν πρὸς τὸν ἀρχιερέα, καὶ συνέρχονται πάντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι καὶ οἱ γραμματεῖς.

53 Kai apegagon ton Iesoun pros ton arjierea, kai synerjontai pantes oi arjiereis kai oi presbyteroi kai oi grammateis.

53 Y llevaron a Iehoshua al kohen gadol, y se reunieron todos los principales de los kohanim, los ancianos y los escribas.


54 καὶ ὁ Πέτρος ἀπὸ μακρόθεν ἠκολούθησεν αὐτῷ ἕως ἔσω εἰς τὴν αὐλὴν τοῦ ἀρχιερέως, καὶ ἦν συγκαθήμενος μετὰ τῶν ὑπηρετῶν καὶ θερμαινόμενος πρὸς τὸ φῶς.

54 kai ho Petros apo makrothen ekolouthesen auto heos eso eis ten aulen tou arjiereos, kai en sygkathemenos meta ton hypereton kai thermainomenos pros to fos.

54 Y Kefa lo siguió de lejos, hasta el interior del patio del kohen gadol, y estaba sentado con los servidores calentándose junto al fuego.


55 οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ ὅλον τὸ συνέδριον ἐζήτουν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίαν εἰς τὸ θανατῶσαι αὐτόν, καὶ οὐχ ηὕρισκον·

55 oi de arjiereis kai holon to synedrion ezetoun kata tou Iesou martyrian eis to thanatosai auton, kai ouj euriskon.

55 Y los principales de los kohanim y todo el Sanedrín buscaban un testimonio contra Iehoshua para darle muerte, pero no lo hallaban.


56 πολλοὶ γὰρ ἐψευδομαρτύρουν κατ’ αὐτοῦ, καὶ ἴσαι αἱ μαρτυρίαι οὐκ ἦσαν.

56 polloi gar epseudomartyroun kat’ autou, kai isai ai martyriai ouk esan.

56 Porque muchos daban falso testimonio contra él, pero sus testimonios no concordaban.


57 καί τινες ἀναστάντες ἐψευδομαρτύρουν κατ’ αὐτοῦ λέγοντες

57 kai tines anastantes epseudomartyroun kat’ autou legontes

57 Entonces se levantaron algunos y dieron falso testimonio contra él, diciendo:


58 ὅτι Ἡμεῖς ἠκούσαμεν αὐτοῦ λέγοντος ὅτι Ἐγὼ καταλύσω τὸν ναὸν τοῦτον τὸν χειροποίητον καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν ἄλλον ἀχειροποίητον οἰκοδομήσω·

58 hoti HEmeis ekousamen autou legontos hoti Ego katalyso ton naon touton ton jeiropoieton kai dia trion hemeron allon ajeiropoieton oikodomeso.

58 ”Le oímos decir: ‘Yo destruiré este Bet Hamiqdash hecho de manos, y en tres días edificaré otro no hecho de manos’“.


59 καὶ οὐδὲ οὕτως ἴση ἦν ἡ μαρτυρία αὐτῶν.

59 kai oude outos ise en he martyria auton.

59 Pero ni siquiera en esto coincidía su testimonio.


60 καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς εἰς μέσον ἐπηρώτησεν τὸν Ἰησοῦν λέγων, Οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν; τί οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν;

60 kai anastas ho arjiereus eis meson eperotesen ton Iesoun legon, Ouk apokrine ouden; ti outoi sou katamartyrousin;

60 Entonces el kohen gadol se levantó en medio [de todos] y preguntó a Iehoshua, diciendo: ”¿No respondes nada? ¿Qué es esto que estos testifican contra ti?“


61 ὁ δὲ ἐσιώπα καὶ οὐκ ἀπεκρίνατο οὐδέν. πάλιν ὁ ἀρχιερεὺς ἐπηρώτα αὐτὸν καὶ λέγει αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ εὐλογητοῦ;

61 ho de esiopa kai ouk apekrinato ouden. palin ho arjiereus eperota auton kai legei auto, Sy ei ho Jristos ho huios tou eulogetou;

61 Pero él callaba y no respondía nada. Y el kohen gadol le preguntó otra vez y le dijo: ”¿Eres tú el Mashiaj, el hijo del Bendito?“


62 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἐγώ εἰμι, καὶ ὄψεσθε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐκ δεξιῶν καθήμενον τῆς δυνάμεως καὶ ἐρχόμενον μετὰ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ.

62 ho de Iesous eipen, Ego eimi, kai opsesthe ton huion tou anthropou ek dexion kathemenon tes dynameos kai erjomenon meta ton nefelon tou ouranou.

62 Y dijo Iehoshua: ”Yo soy. Y verán al hijo del hombre sentado a la diestra del Poder, y viniendo con las nubes del cielo“.


63 ὁ δὲ ἀρχιερεὺς διαρρήξας τοὺς χιτῶνας αὐτοῦ λέγει, Τί ἔτι χρείαν ἔχομεν μαρτύρων;

63 ho de arjiereus diarrexas tous jitonas autou legei, Ti eti jreian ejomen martyron;

63 Entonces el kohen gadol rasgó sus vestiduras y dijo: ”¿Qué necesidad tenemos ya de testigos?


64 ἠκούσατε τῆς βλασφημίας· τί ὑμῖν φαίνεται; οἱ δὲ πάντες κατέκριναν αὐτὸν ἔνοχον εἶναι θανάτου.

64 ekousate tes blasfemias. ti hymin fainetai; oi de pantes katekrinan auton enojon einai thanatou.

64 Ustedes han oído la blasfemia; ¿qué les parece?“ Y todos lo condenaron como digno de muerte.


65 Καὶ ἤρξαντό τινες ἐμπτύειν αὐτῷ καὶ περικαλύπτειν αὐτοῦ τὸ πρόσωπον καὶ κολαφίζειν αὐτὸν καὶ λέγειν αὐτῷ, Προφήτευσον, καὶ οἱ ὑπηρέται ῥαπίσμασιν αὐτὸν ἔλαβον.

65 Kai erxanto tines emptyein auto kai perikalyptein autou to prosopon kai kolafizein auton kai legein auto, Profeteuson, kai oi hyperetai rapismasin auton elabon.

65 Y algunos comenzaron a escupirle, y a cubrirle el rostro, y a golpearlo con los puños, y a decirle: ”Profetiza“. Y los servidores le golpeaban en la cara.


66 Καὶ ὄντος τοῦ Πέτρου κάτω ἐν τῇ αὐλῇ ἔρχεται μία τῶν παιδισκῶν τοῦ ἀρχιερέως,

66 Kai ontos tou Petrou kato en te aule erjetai mia ton paidiskon tou arjiereos,

66 Y mientras Kefa estaba abajo en el patio, vino una de las sirvientas del kohen gadol.


67 καὶ ἰδοῦσα τὸν Πέτρον θερμαινόμενον ἐμβλέψασα αὐτῷ λέγει, Καὶ σὺ μετὰ τοῦ Ναζαρηνοῦ ἦσθα τοῦ Ἰησοῦ.

67 kai idousa ton Petron thermainomenon emblepsasa auto legei, Kai sy meta tou Nazarenou estha tou Iesou.

67 Y cuando vio a Kefa calentándose, lo miró y dijo: ”Tú también estabas con Iehoshua de Natzrat“.


68 ὁ δὲ ἠρνήσατο λέγων, Οὔτε οἶδα οὔτε ἐπίσταμαι σὺ τί λέγεις. καὶ ἐξῆλθεν ἔξω εἰς τὸ προαύλιον [·καὶ ἀλέκτωρ ἐφώνησεν].

68 ho de ernesato legon, Oute oida oute epistamai sy ti legeis. kai exelthen exo eis to proaulion [.kai alektor efonesen].

68 Pero él lo negó, diciendo: ”No sé, ni entiendo lo que dices“. Y salió al portal, y cantó el gallo.


69 καὶ ἡ παιδίσκη ἰδοῦσα αὐτὸν ἤρξατο πάλιν λέγειν τοῖς παρεστῶσιν ὅτι Οὗτος ἐξ αὐτῶν ἐστιν.

69 kai he paidiske idousa auton erxato palin legein tois parestosin hoti Outos ex auton estin.

69 Y la sirvienta lo vio otra vez y comenzó a decir a los que estaban allí: ”Este es uno de ellos“.


70 ὁ δὲ πάλιν ἠρνεῖτο. καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν οἱ παρεστῶτες ἔλεγον τῷ Πέτρῳ, Ἀληθῶς ἐξ αὐτῶν εἶ, καὶ γὰρ Γαλιλαῖος εἶ.

70 ho de palin erneito. kai meta mikron palin oi parestotes elegon to Petro, Alethos ex auton ei, kai gar Galilaios ei.

70 Pero él lo negó otra vez. Y poco después, los que estaban allí dijeron de nuevo a Kefa: ”Ciertamente tú eres uno de ellos, porque también eres galileo, y tu forma de hablar es igual a la de ellos“.


71 ὁ δὲ ἤρξατο ἀναθεματίζειν καὶ ὀμνύναι ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον τοῦτον ὃν λέγετε.

71 ho de erxato anathematizein kai omnynai hoti Ouk oida ton anthropon touton hon legete.

71 Entonces él comenzó a maldecir y a jurar: ”No conozco a este hombre de quien hablan“.


72 καὶ εὐθὺς ἐκ δευτέρου ἀλέκτωρ ἐφώνησεν. καὶ ἀνεμνήσθη ὁ Πέτρος τὸ ῥῆμα ὡς εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς ὅτι Πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι δὶς τρίς με ἀπαρνήσῃ· καὶ ἐπιβαλὼν ἔκλαιεν.

72 kai euthys ek deuterou alektor efonesen. kai anemnesthe ho Petros to rema hos eipen auto ho Iesous hoti Prin alektora fonesai dis tris me aparnese. kai epibalon eklaien.

72 Y el gallo cantó por segunda vez. Y Kefa recordó las palabras que Iehoshua le había dicho: ”Antes que el gallo cante dos veces, me negarás tres veces“. Y al recordarlo, lloró amargamente.

1 Καὶ εὐθὺς πρωῒ συμβούλιον ποιήσαντες οἱ ἀρχιερεῖς μετὰ τῶν πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων καὶ ὅλον τὸ συνέδριον δήσαντες τὸν Ἰησοῦν ἀπήνεγκαν καὶ παρέδωκαν Πιλάτῳ.

1 Kai euthys proi symboulion poiesantes oi arjiereis meta ton presbyteron kai grammateon kai holon to synedrion desantes ton Iesoun apenegkan kai paredokan Pilato.

1 Y fue hacia el amanecer, y se apresuraron los principales de los kohanim, y con ellos los ancianos y los escribas y todo el Sanedrín, para consultar, y ataron a Iehoshua y lo llevaron de allí y lo entregaron a Pilatos.


2 καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ Πιλᾶτος, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; ὁ δὲ ἀποκριθεὶς αὐτῷ λέγει, Σὺ λέγεις.

2 kai eperotesen auton ho Pilatos, Sy ei ho basileus ton Ioudaion; ho de apokritheis auto legei, Sy legeis.

2 Y Pilatos le preguntó: “¿Eres tú el rey de los judíos?”, y respondió y le dijo: “Tú lo dices”.


3 καὶ κατηγόρουν αὐτοῦ οἱ ἀρχιερεῖς πολλά.

3 kai kategoroun autou oi arjiereis polla.

3 Y los principales de los kohanim abundaron en acusarlo.


4 ὁ δὲ Πιλᾶτος πάλιν ἐπηρώτα αὐτὸν λέγων, Οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν; ἴδε πόσα σου κατηγοροῦσιν.

4 ho de Pilatos palin eperota auton legon, Ouk apokrine ouden; ide posa sou kategorousin.

4 Y Pilatos añadió y le preguntó diciendo: “¿No respondes nada? Mira cuánto testifican contra ti”.


5 ὁ δὲ Ἰησοῦς οὐκέτι οὐδὲν ἀπεκρίθη, ὥστε θαυμάζειν τὸν Πιλᾶτον.

5 ho de Iesous ouketi ouden apekrithe, hoste thaumazein ton Pilaton.

5 Pero Iehoshua no respondió nada más, ni una sola palabra, y Pilatos se maravilló.


6 Κατὰ δὲ ἑορτὴν ἀπέλυεν αὐτοῖς ἕνα δέσμιον ὃν παρῃτοῦντο.

6 Kata de heorten apelyen autois hena desmion hon paretounto.

6 Y en cada fiesta, por costumbre, él solía liberar para ellos un prisionero, a quien ellos pidieran.


7 ἦν δὲ ὁ λεγόμενος Βαραββᾶς μετὰ τῶν στασιαστῶν δεδεμένος οἵτινες ἐν τῇ στάσει φόνον πεποιήκεισαν.

7 en de ho legomenos Barabbas meta ton stasiaston dedemenos oitines en te stasei fonon pepoiekeisan.

7 Y había un hombre llamado Bar-Abba, encarcelado con los rebeldes que habían cometido un asesinato durante la insurrección.


8 καὶ ἀναβὰς ὁ ὄχλος ἤρξατο αἰτεῖσθαι καθὼς ἐποίει αὐτοῖς.

8 kai anabas ho ojlos erxato aiteisthai kathos epoiei autois.

8 Y la multitud subió y comenzó a pedir que hiciera como les acostumbraba hacer.


9 ὁ δὲ Πιλᾶτος ἀπεκρίθη αὐτοῖς λέγων, Θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων;

9 ho de Pilatos apekrithe autois legon, Thelete apolyso hymin ton basilea ton Ioudaion;

9 Y Pilatos les respondió diciendo: “¿Quieren que les libere al rey de los judíos?”.


10 ἐγίνωσκεν γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παραδεδώκεισαν αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς.

10 eginosken gar hoti dia fthonon paradedokeisan auton oi arjiereis.

10 Porque sabía que solo por envidia lo habían entregado los principales de los kohanim.


11 οἱ δὲ ἀρχιερεῖς ἀνέσεισαν τὸν ὄχλον ἵνα μᾶλλον τὸν Βαραββᾶν ἀπολύσῃ αὐτοῖς.

11 oi de arjiereis aneseisan ton ojlon hina mallon ton Barabban apolyse autois.

11 Pero los principales de los kohanim incitaron a la multitud para que prefirieran liberar a Bar-Abba.


12 ὁ δὲ Πιλᾶτος πάλιν ἀποκριθεὶς ἔλεγεν αὐτοῖς, Τί οὖν [θέλετε] ποιήσω [ὃν λέγετε] τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων;

12 ho de Pilatos palin apokritheis elegen autois, Ti oun [thelete] poieso [hon legete] ton basilea ton Ioudaion;

12 Y Pilatos les volvió a preguntar: “¿Entonces qué quieren que haga con aquel que llaman rey de los judíos?”.


13 οἱ δὲ πάλιν ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν.

13 oi de palin ekraxan, Stauroson auton.

13 Y ellos gritaron de nuevo: “¡Crucifícalo!”.


14 ὁ δὲ Πιλᾶτος ἔλεγεν αὐτοῖς, Τί γὰρ ἐποίησεν κακόν; οἱ δὲ περισσῶς ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν.

14 ho de Pilatos elegen autois, Ti gar epoiesen kakon; oi de perissos ekraxan, Stauroson auton.

14 Y Pilatos les dijo: “¿Por qué, qué mal ha hecho?”. Pero ellos gritaron aún más: “¡Crucifícalo!”.


15 ὁ δὲ Πιλᾶτος βουλόμενος τῷ ὄχλῳ τὸ ἱκανὸν ποιῆσαι ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν, καὶ παρέδωκεν τὸν Ἰησοῦν φραγελλώσας ἵνα σταυρωθῇ.

15 ho de Pilatos boulomenos to ojlo to hikanon poiesai apelysen autois ton Barabban, kai paredoken ton Iesoun fragellosas hina staurothe.

15 Y Pilatos, queriendo satisfacer a la multitud, les liberó a Bar-Abba, y a Iehoshua lo azotó y lo entregó para que lo crucificaran.


16 Οἱ δὲ στρατιῶται ἀπήγαγον αὐτὸν ἔσω τῆς αὐλῆς, ὅ ἐστιν πραιτώριον, καὶ συγκαλοῦσιν ὅλην τὴν σπεῖραν.

16 Oi de stratiotai apegagon auton eso tes aules, ho estin praitorion, kai sygkalousin holen ten speiran.

16 Y los soldados lo llevaron dentro del patio, que es el tribunal, y convocaron a toda la cohorte.


17 καὶ ἐνδιδύσκουσιν αὐτὸν πορφύραν καὶ περιτιθέασιν αὐτῷ πλέξαντες ἀκάνθινον στέφανον·

17 kai endidyskousin auton porfyran kai perititheasin auto plexantes akanthinon stefanon.

17 Y le vistieron de púrpura y tejieron una corona de espinas y la pusieron sobre él.


18 καὶ ἤρξαντο ἀσπάζεσθαι αὐτόν, Χαῖρε, βασιλεῦ τῶν Ἰουδαίων·

18 kai erxanto aspazesthai auton, Jaire, basileu ton Ioudaion.

18 Y comenzaron a saludarle diciendo: “¡Shalom a ti, rey de los judíos!”.


19 καὶ ἔτυπτον αὐτοῦ τὴν κεφαλὴν καλάμῳ καὶ ἐνέπτυον αὐτῷ, καὶ τιθέντες τὰ γόνατα προσεκύνουν αὐτῷ.

19 kai etypton autou ten kefalen kalamo kai eneptyon auto, kai tithentes ta gonata prosekynoun auto.

19 Y golpeaban su cabeza con una caña, y le escupían, y doblaban las rodillas postrándose ante él.


20 καὶ ὅτε ἐνέπαιξαν αὐτῷ, ἐξέδυσαν αὐτὸν τὴν πορφύραν καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ. καὶ ἐξάγουσιν αὐτὸν ἵνα σταυρώσωσιν αὐτόν.

20 kai hote enepaixan auto, exedysan auton ten porfyran kai enedysan auton ta himatia autou. kai exagousin auton hina staurososin auton.

20 Y después de burlarse de él, le quitaron la púrpura y le pusieron sus ropas, y lo sacaron para crucificarlo.


21 Καὶ ἀγγαρεύουσιν παράγοντά τινα Σίμωνα Κυρηναῖον ἐρχόμενον ἀπ’ ἀγροῦ, τὸν πατέρα Ἀλεξάνδρου καὶ Ῥούφου, ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ.

21 Kai aggareuousin paragonta tina Simona Kyrenaion erjomenon ap’ agrou, ton patera Alexandrou kai Roufou, hina are ton stauron autou.

21 Y un hombre que pasaba, viniendo del campo, llamado Shimón el kuriní, padre de Alejandro y Rufo, fue forzado a llevar su cruz.


22 καὶ φέρουσιν αὐτὸν ἐπὶ τὸν Γολγοθᾶν τόπον, ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον Κρανίου Τόπος.

22 kai ferousin auton epi ton Golgothan topon, ho estin methermeneuomenon Kraniou Topos.

22 Y lo llevaron al lugar llamado Gólgota, que significa lugar del cráneo.


23 καὶ ἐδίδουν αὐτῷ ἐσμυρνισμένον οἶνον, ὃς δὲ οὐκ ἔλαβεν.

23 kai edidoun auto esmyrnismenon oinon, hos de ouk elaben.

23 Y le dieron de beber vino mezclado con mirra, pero él no lo tomó.


24 καὶ σταυροῦσιν αὐτὸν καὶ διαμερίζονται τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον ἐπ’ αὐτὰ τίς τί ἄρῃ.

24 kai staurousin auton kai diamerizontai ta himatia autou, ballontes kleron ep’ auta tis ti are.

24 Y cuando lo crucificaron, repartieron sus ropas, echando suertes sobre ellas para decidir qué tomaría cada uno.


25 ἦν δὲ ὥρα τρίτη καὶ ἐσταύρωσαν αὐτόν.

25 en de hora trite kai estaurosan auton.

25 Y era la hora tercera cuando lo crucificaron.


26 καὶ ἦν ἡ ἐπιγραφὴ τῆς αἰτίας αὐτοῦ ἐπιγεγραμμένη, Ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων.

26 kai en he epigrafe tes aitias autou epigegrammene, HO basileus ton Ioudaion.

26 Y la inscripción de la acusación escrita sobre él decía: “El rey de los judíos”.


27 Καὶ σὺν αὐτῷ σταυροῦσιν δύο λῃστάς, ἕνα ἐκ δεξιῶν καὶ ἕνα ἐξ εὐωνύμων αὐτοῦ.

27 Kai syn auto staurousin dyo lestas, hena ek dexion kai hena ex euonymon autou.

27 Y con él crucificaron a dos ladrones, uno a su derecha y otro a su izquierda.


29 Καὶ οἱ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτὸν κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὐτῶν καὶ λέγοντες, Οὐὰ ὁ καταλύων τὸν ναὸν καὶ οἰκοδομῶν ἐν τρισὶν ἡμέραις,

29 Kai oi paraporeuomenoi eblasfemoun auton kinountes tas kefalas auton kai legontes, Oua ho katalyon ton naon kai oikodomon en trisin hemerais,

29 Y los que pasaban lo insultaban, moviendo sus cabezas y diciendo: “¡Ah, tú que destruyes el Bet Hamiqdash y en tres días lo edificas!


30 σῶσον σεαυτὸν καταβὰς ἀπὸ τοῦ σταυροῦ.

30 soson seauton katabas apo tou staurou.

30 Sálvate a ti mismo y desciende de la cruz”.


31 ὁμοίως καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐμπαίζοντες πρὸς ἀλλήλους μετὰ τῶν γραμματέων ἔλεγον, Ἄλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι·

31 homoios kai oi arjiereis empaizontes pros allelous meta ton grammateon elegon, Allous esosen, heauton ou dynatai sosai.

31 De igual manera, los principales de los kohanim, con los escribas, se burlaban entre sí diciendo: “A otros salvó, pero a sí mismo no puede salvarse.


32 ὁ Χριστὸς ὁ βασιλεὺς Ἰσραὴλ καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν. καὶ οἱ συνεσταυρωμένοι σὺν αὐτῷ ὠνείδιζον αὐτόν.

32 ho Jristos ho basileus Israel katabato nyn apo tou staurou, hina idomen kai pisteusomen. kai oi synestauromenoi syn auto oneidizon auton.

32 ¡El Mashíaj, el rey de Israel, descienda ahora de la cruz para que veamos y creamos!”. Y también los que estaban crucificados con él lo insultaban.


33 Καὶ γενομένης ὥρας ἕκτης σκότος ἐγένετο ἐφ’ ὅλην τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης.

33 Kai genomenes horas hektes skotos egeneto ef’ holen ten gen heos horas enates.

33 Y cuando llegó la hora sexta, hubo oscuridad sobre toda la tierra hasta la hora novena.


34 καὶ τῇ ἐνάτῃ ὥρᾳ ἐβόησεν ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ, Ελωι ελωι λεμα σαβαχθανι; ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον Ὁ θεός μου ὁ θεός μου, εἰς τί ἐγκατέλιπές με;

34 kai te enate hora eboesen ho Iesous fone megale, Eloi eloi lema sabajthani; ho estin methermeneuomenon HO theos mou ho theos mou, eis ti egkatelipes me;

34 Y a la hora novena, Iehoshua clamó con gran voz: “Elohi, Elohi, lama shabaktani”, que significa: “Dios mío, Dios mío, ¿por qué me has abandonado?”.


35 καί τινες τῶν παρεστηκότων ἀκούσαντες ἔλεγον, Ἴδε Ἠλίαν φωνεῖ.

35 kai tines ton parestekoton akousantes elegon, Ide Elian fonei.

35 Y algunos de los que estaban allí, al oírlo, dijeron: “Miren, está llamando a Eliyahu”.


36 δραμὼν δέ τις [καὶ] γεμίσας σπόγγον ὄξους περιθεὶς καλάμῳ ἐπότιζεν αὐτόν, λέγων, Ἄφετε ἴδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας καθελεῖν αὐτόν.

36 dramon de tis [kai] gemisas spoggon oxous peritheis kalamo epotizen auton, legon, Afete idomen ei erjetai Elias kathelein auton.

36 Y uno corrió, llenó una esponja con vinagre, la puso en una caña y le dio a beber, diciendo: “Dejen, veamos si viene Eliyahu a bajarlo”.


37 ὁ δὲ Ἰησοῦς ἀφεὶς φωνὴν μεγάλην ἐξέπνευσεν.

37 ho de Iesous afeis fonen megalen exepneusen.

37 Y Iehoshua dio un gran grito y entregó su espíritu.


38 Καὶ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη εἰς δύο ἀπ’ ἄνωθεν ἕως κάτω.

38 Kai to katapetasma tou naou esjisthe eis dyo ap’ anothen heos kato.

38 Y el velo del Bet Hamiqdash se rasgó en dos, de arriba abajo.


39 Ἰδὼν δὲ ὁ κεντυρίων ὁ παρεστηκὼς ἐξ ἐναντίας αὐτοῦ ὅτι οὕτως ἐξέπνευσεν εἶπεν, Ἀληθῶς οὗτος ὁ ἄνθρωπος υἱὸς θεοῦ ἦν.

39 Idon de ho kentyrion ho parestekos ex enantias autou hoti outos exepneusen eipen, Alethos outos ho anthropos huios theou en.

39 Y el centurión que estaba frente a él, al ver cómo clamó y expiró, dijo: “Verdaderamente este hombre era el hijo de Elohim”.


40 Ἦσαν δὲ καὶ γυναῖκες ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι, ἐν αἷς καὶ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ Ἰακώβου τοῦ μικροῦ καὶ Ἰωσῆτος μήτηρ καὶ Σαλώμη,

40 Esan de kai gynaikes apo makrothen theorousai, en ais kai Maria he Magdalene kai Maria he Iakobou tou mikrou kai Iosetos meter kai Salome,

40 Y había también mujeres mirando desde lejos, entre ellas Miriam la magdalit, y Miriam, madre de Iaakov el menor, y de Yosef, y Shlomit.


41 αἳ ὅτε ἦν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ ἠκολούθουν αὐτῷ καὶ διηκόνουν αὐτῷ, καὶ ἄλλαι πολλαὶ αἱ συναναβᾶσαι αὐτῷ εἰς Ἱεροσόλυμα.

41 ai hote en en te Galilaia ekolouthoun auto kai diekonoun auto, kai allai pollai ai synanabasai auto eis HIerosolyma.

41 Ellas, cuando él estaba en Galil, lo seguían y le servían, y muchas otras que habían subido con él a Ierushalaim.


42 Καὶ ἤδη ὀψίας γενομένης, ἐπεὶ ἦν παρασκευή, ὅ ἐστιν προσάββατον,

42 Kai ede opsias genomenes, epei en paraskeue, ho estin prosabbaton,

42 Y cuando llegó la tarde, siendo el día de preparación, es decir, el día antes del Shabat,


43 ἐλθὼν Ἰωσὴφ [ὁ] ἀπὸ Ἁριμαθαίας εὐσχήμων βουλευτής, ὃς καὶ αὐτὸς ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, τολμήσας εἰσῆλθεν πρὸς τὸν Πιλᾶτον καὶ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ.

43 elthon Iosef [ho] apo HArimathaias eusjemon bouleutes, hos kai autos en prosdejomenos ten basileian tou theou, tolmesas eiselthen pros ton Pilaton kai etesato to soma tou Iesou.

43 vino Yosef el ramati, miembro honorable del consejo, que también esperaba el reino de Elohim, y se atrevió a entrar ante Pilatos y pidió el cuerpo de Iehoshua.


44 ὁ δὲ Πιλᾶτος ἐθαύμασεν εἰ ἤδη τέθνηκεν, καὶ προσκαλεσάμενος τὸν κεντυρίωνα ἐπηρώτησεν αὐτὸν εἰ πάλαι ἀπέθανεν·

44 ho de Pilatos ethaumasen ei ede tethneken, kai proskalesamenos ton kentyriona eperotesen auton ei palai apethanen.

44 Y Pilatos se asombró de que ya estuviera muerto, y llamó al centurión para preguntarle si hacía tiempo que había muerto.


45 καὶ γνοὺς ἀπὸ τοῦ κεντυρίωνος ἐδωρήσατο τὸ πτῶμα τῷ Ἰωσήφ.

45 kai gnous apo tou kentyrionos edoresato to ptoma to Iosef.

45 Y cuando supo por el centurión que así era, dio el cuerpo a Yosef.


46 καὶ ἀγοράσας σινδόνα καθελὼν αὐτὸν ἐνείλησεν τῇ σινδόνι καὶ ἔθηκεν αὐτὸν ἐν μνημείῳ ὃ ἦν λελατομημένον ἐκ πέτρας, καὶ προσεκύλισεν λίθον ἐπὶ τὴν θύραν τοῦ μνημείου.

46 kai agorasas sindona kathelon auton eneilesen te sindoni kai etheken auton en mnemeio ho en lelatomemenon ek petras, kai prosekylisen lithon epi ten thyran tou mnemeiou.

46 Y este compró un lienzo, lo bajó, lo envolvió en el lienzo, lo puso en un sepulcro excavado en la roca, y rodó una piedra sobre la entrada del sepulcro.


47 ἡ δὲ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ Ἰωσῆτος ἐθεώρουν ποῦ τέθειται.

47 he de Maria he Magdalene kai Maria he Iosetos etheoroun pou tetheitai.

47 Y Miriam la magdalit y Miriam, madre de Yosef, vieron el lugar donde fue puesto.

1 Καὶ διαγενομένου τοῦ σαββάτου Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ [τοῦ] Ἰακώβου καὶ Σαλώμη ἠγόρασαν ἀρώματα ἵνα ἐλθοῦσαι ἀλείψωσιν αὐτόν.

1 Kai diagenomenou tou sabbatou Maria he Magdalene kai Maria he [tou] Iakobou kai Salome egorasan aromata hina elthousai aleipsosin auton.

1 Y fue, cuando pasó el día del Shabat, que Miriam la magdalit, Miriam madre de Iaakov y Shlomit compraron especias para ir a ungirlo con ellas.


2 καὶ λίαν πρωῒ τῇ μιᾷ τῶν σαββάτων ἔρχονται ἐπὶ τὸ μνημεῖον ἀνατείλαντος τοῦ ἡλίου.

2 kai lian proi te mia ton sabbaton erjontai epi to mnemeion anateilantos tou heliou.

2 Y en el primer día de la semana, muy temprano en la mañana, llegaron al sepulcro al salir el sol.


3 καὶ ἔλεγον πρὸς ἑαυτάς, Τίς ἀποκυλίσει ἡμῖν τὸν λίθον ἐκ τῆς θύρας τοῦ μνημείου;

3 kai elegon pros heautas, Tis apokylisei hemin ton lithon ek tes thyras tou mnemeiou;

3 Y dijeron una mujer a su hermana: “¿Quién nos removerá la piedra de la entrada del sepulcro?”.


4 καὶ ἀναβλέψασαι θεωροῦσιν ὅτι ἀποκεκύλισται ὁ λίθος, ἦν γὰρ μέγας σφόδρα.

4 kai anablepsasai theorousin hoti apokekylistai ho lithos, en gar megas sfodra.

4 Y cuando miraron, vieron que la piedra había sido removida, aunque era muy grande.


5 καὶ εἰσελθοῦσαι εἰς τὸ μνημεῖον εἶδον νεανίσκον καθήμενον ἐν τοῖς δεξιοῖς περιβεβλημένον στολὴν λευκήν, καὶ ἐξεθαμβήθησαν.

5 kai eiselthousai eis to mnemeion eidon neaniskon kathemenon en tois dexiois peribeblemenon stolen leuken, kai exethambethesan.

5 Y entraron al sepulcro y vieron a un joven sentado a la derecha, vestido con una túnica blanca, y se asombraron.


6 ὁ δὲ λέγει αὐταῖς, Μὴ ἐκθαμβεῖσθε· Ἰησοῦν ζητεῖτε τὸν Ναζαρηνὸν τὸν ἐσταυρωμένον· ἠγέρθη, οὐκ ἔστιν ὧδε· ἴδε ὁ τόπος ὅπου ἔθηκαν αὐτόν.

6 ho de legei autais, Me ekthambeisthe. Iesoun zeteite ton Nazarenon ton estauromenon. egerthe, ouk estin hode. ide ho topos hopou ethekan auton.

6 Y él les dijo: “No se asombren. A Iehoshua de Natzrat, el crucificado, buscan. Él ha resucitado, no está aquí. He aquí el lugar donde lo pusieron.


7 ἀλλὰ ὑπάγετε εἴπατε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ καὶ τῷ Πέτρῳ ὅτι Προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν· ἐκεῖ αὐτὸν ὄψεσθε, καθὼς εἶπεν ὑμῖν.

7 alla hypagete eipate tois mathetais autou kai to Petro hoti Proagei hymas eis ten Galilaian. ekei auton opsesthe, kathos eipen hymin.

7 Pero vayan y díganles a sus discípulos y a Petros que él va delante de ustedes a Galil. Allí lo verán, como les dijo”.


8 καὶ ἐξελθοῦσαι ἔφυγον ἀπὸ τοῦ μνημείου, εἶχεν γὰρ αὐτὰς τρόμος καὶ ἔκστασις· καὶ οὐδενὶ οὐδὲν εἶπαν, ἐφοβοῦντο γάρ.

8 kai exelthousai efygon apo tou mnemeiou, eijen gar autas tromos kai ekstasis. kai oudeni ouden eipan, efobounto gar.

8 Y ellas salieron rápidamente y huIeron del sepulcro, porque las había tomado temblor y asombro, y no dijeron nada a nadie porque tenían miedo.