SEFER MATEO

1 Ἐν δὲ ταῖς ἡμέραις ἐκείναις παραγίνεται Ἰωάννης ὁ βαπτιστὴς κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ τῆς Ἰουδαίας

1 En de tais hemerais ekeinais paraginetai Ioannes ho baptistes kerysson en te eremo tes Ioudaias

1 En aquellos días se levantó Iojanán el que sumerge y estaba proclamando en el desierto de Iehudá diciendo:


2 [καὶ] λέγων, Μετανοεῖτε, ἤγγικεν γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.

2 [kai] legon, Metanoeite, eggiken gar he basileia ton ouranon.

2 Arrepiéntanse porque el reino de los cielos se ha acercado a venir.


3 οὗτος γάρ ἐστιν ὁ ῥηθεὶς διὰ Ἠσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος, Φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, Ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ.

3 outos gar estin ho retheis dia Esaiou tou profetou legontos, Fone boontos en te eremo, HEtoimasate ten hodon kyriou, eutheias poieite tas tribous autou.

3 Porque este es de quien habló Ieshayahu el profeta diciendo: Voz de uno que proclama: en el desierto preparen el camino de Hashem, enderecen sus sendas.


4 Αὐτὸς δὲ ὁ Ἰωάννης εἶχεν τὸ ἔνδυμα αὐτοῦ ἀπὸ τριχῶν καμήλου καὶ ζώνην δερματίνην περὶ τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ, ἡ δὲ τροφὴ ἦν αὐτοῦ ἀκρίδες καὶ μέλι ἄγριον.

4 Autos de ho Ioannes eijen to endyma autou apo trijon kamelou kai zonen dermatinen peri ten osfyn autou, he de trofe en autou akrides kai meli agrion.

4 Y el vestido de Iojanán [era] de pelo de camellos y un cinturón de cuero sobre sus lomos y su comida [era] langostas y miel del bosque.


5 τότε ἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν Ἱεροσόλυμα καὶ πᾶσα ἡ Ἰουδαία καὶ πᾶσα ἡ περίχωρος τοῦ Ἰορδάνου,

5 tote exeporeueto pros auton HIerosolyma kai pasa he Ioudaia kai pasa he perijoros tou Iordanou,

5 Y salió hacia él Ierushaláim y toda Iehudá y toda la región del Yarden.


6 καὶ ἐβαπτίζοντο ἐν τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ ὑπ’ αὐτοῦ ἐξομολογούμενοι τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν.

6 kai ebaptizonto en to Iordane potamo hyp’ autou exomologoumenoi tas hamartias auton.

6 Y fueron sumergidos por él en el río Yarden y confesaron sus pecados.


7 Ἰδὼν δὲ πολλοὺς τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων ἐρχομένους ἐπὶ τὸ βάπτισμα αὐτοῦ εἶπεν αὐτοῖς, Γεννήματα ἐχιδνῶν, τίς ὑπέδειξεν ὑμῖν φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς;

7 Idon de pollous ton Farisaion kai Saddoukaion erjomenous epi to baptisma autou eipen autois, Gennemata ejidnon, tis hypedeixen hymin fygein apo tes mellouses orges;

7 Y cuando vio a muchos de los perushim y de los tzedukim acercándose para ser sumergidos, les dijo: Hijos de serpientes, ¿quién les enseñó a huir de la ira que ha de venir?


8 ποιήσατε οὖν καρπὸν ἄξιον τῆς μετανοίας·

8 poiesate oun karpon axion tes metanoias.

8 Por lo tanto, hagan fruto digno del arrepentimiento.


9 καὶ μὴ δόξητε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς, Πατέρα ἔχομεν τὸν Ἀβραάμ, λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι δύναται ὁ θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ Ἀβραάμ.

9 kai me doxete legein en heautois, Patera ejomen ton Abraam, lego gar hymin hoti dynatai ho theos ek ton lithon touton egeirai tekna to Abraam.

9 Y no piensen dentro de ustedes mismos decir: Avraham es nuestro padre, porque yo les digo que de estas piedras puede Elohim levantar hijos para Avraham.


10 ἤδη δὲ ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ῥίζαν τῶν δένδρων κεῖται· πᾶν οὖν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν ἐκκόπτεται καὶ εἰς πῦρ βάλλεται.

10 ede de he axine pros ten rizan ton dendron keitai. pan oun dendron me poioun karpon kalon ekkoptetai kai eis pyr balletai.

10 Y ya está puesto el hacha sobre la raíz de los árboles, y todo árbol que no hace fruto bueno será cortado y echado en el fuego.


11 ἐγὼ μὲν ὑμᾶς βαπτίζω ἐν ὕδατι εἰς μετάνοιαν· ὁ δὲ ὀπίσω μου ἐρχόμενος ἰσχυρότερός μού ἐστιν, οὗ οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς τὰ ὑποδήματα βαστάσαι· αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί·

11 ego men hymas baptizo en hydati eis metanoian. ho de opiso mou erjomenos isjyroteros mou estin, ou ouk eimi hikanos ta hypodemata bastasai. autos hymas baptisei en pneumati hagio kai pyri.

11 Yo les sumerjo en agua para arrepentimiento, pero el que viene después de mí es más fuerte que yo, del cual no soy digno de llevar sus sandalias, él les sumergirá en el rúaj haqódesh y en fuego.


12 οὗ τὸ πτύον ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ, καὶ διακαθαριεῖ τὴν ἅλωνα αὐτοῦ, καὶ συνάξει τὸν σῖτον αὐτοῦ εἰς τὴν ἀποθήκην, τὸ δὲ ἄχυρον κατακαύσει πυρὶ ἀσβέστῳ.

12 ou to ptyon en te jeiri autou, kai diakathariei ten halona autou, kai synaxei ton siton autou eis ten apotheken, to de ajyron katakausei pyri asbesto.

12 Y en su mano está el aventador, y limpiará su era, y recogerá su grano en su almacén, pero la paja la quemará con fuego que no se apaga.


13 Τότε παραγίνεται ὁ Ἰησοῦς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην πρὸς τὸν Ἰωάννην τοῦ βαπτισθῆναι ὑπ’ αὐτοῦ.

13 Tote paraginetai ho Iesous apo tes Galilaias epi ton Iordanen pros ton Ioannen tou baptisthenai hyp’ autou.

13 Entonces vino Iehoshua desde el Galil al Yarden hacia Iojanán para ser sumergido por él.


14 ὁ δὲ Ἰωάννης διεκώλυεν αὐτὸν λέγων, Ἐγὼ χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι, καὶ σὺ ἔρχῃ πρός με;

14 ho de Ioannes diekolyen auton legon, Ego jreian ejo hypo sou baptisthenai, kai sy erje pros me;

14 Pero Iojanán se lo impedía diciendo: Yo necesito ser sumergido por ti, ¿y tú vienes a mí?


15 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτόν, Ἄφες ἄρτι, οὕτως γὰρ πρέπον ἐστὶν ἡμῖν πληρῶσαι πᾶσαν δικαιοσύνην. τότε ἀφίησιν αὐτόν.

15 apokritheis de ho Iesous eipen pros auton, Afes arti, outos gar prepon estin hemin plerosai pasan dikaiosynen. tote afiesin auton.

15 Y respondiendo Iehoshua le dijo: Déjalo ahora, porque así es apropiado para nosotros cumplir toda justicia. Entonces lo dejó.


16 βαπτισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εὐθὺς ἀνέβη ἀπὸ τοῦ ὕδατος· καὶ ἰδοὺ ἠνεῴχθησαν [αὐτῷ] οἱ οὐρανοί, καὶ εἶδεν [τὸ] πνεῦμα [τοῦ] θεοῦ καταβαῖνον ὡσεὶ περιστερὰν [καὶ] ἐρχόμενον ἐπ’ αὐτόν·

16 baptistheis de ho Iesous euthys anebe apo tou hydatos. kai idou eneojthesan [auto] oi ouranoi, kai eiden [to] pneuma [tou] theou katabainon hosei peristeran [kai] erjomenon ep’ auton.

16 Y fue que cuando Iehoshua fue sumergido, subió inmediatamente del agua, y he aquí los cielos se abrieron para él, y vio la inspiración divina descendiendo como una paloma y reposando sobre él.


17 καὶ ἰδοὺ φωνὴ ἐκ τῶν οὐρανῶν λέγουσα, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ εὐδόκησα.

17 kai idou fone ek ton ouranon legousa, Outos estin ho huios mou ho agapetos, en ho eudokesa.

17 Y he aquí una bat-qol decía: Este es mi hijo amado en quien tengo complacencia.



1 Τότε ὁ Ἰησοῦς ἀνήχθη εἰς τὴν ἔρημον ὑπὸ τοῦ πνεύματος, πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου.

1 Tote ho Iesous anejthe eis ten eremon hypo tou pneumatos, peirasthenai hypo tou diabolou.

1 Entonces llevó el espíritu a Iehoshua al desierto para que lo probara el Satán.


2 καὶ νηστεύσας ἡμέρας τεσσεράκοντα καὶ νύκτας τεσσεράκοντα ὕστερον ἐπείνασεν.

2 kai nesteusas hemeras tesserakonta kai nyktas tesserakonta hysteron epeinasen.

2 Y fue después de que ayunó cuarenta días y cuarenta noches, y tuvo hambre.


3 Καὶ προσελθὼν ὁ πειράζων εἶπεν αὐτῷ, Εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ, εἰπὲ ἵνα οἱ λίθοι οὗτοι ἄρτοι γένωνται.

3 Kai proselthon ho peirazon eipen auto, Ei huios ei tou theou, eipe hina oi lithoi outoi artoi genontai.

3 Y se acercó a él el tentador y dijo: “Si hijo de Elohim eres, habla a estas piedras para que se conviertan en pan”.


4 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Γέγραπται, Οὐκ ἐπ’ ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ὁ ἄνθρωπος, ἀλλ’ ἐπὶ παντὶ ῥήματι ἐκπορευομένῳ διὰ στόματος θεοῦ.

4 ho de apokritheis eipen, Gegraptai, Ouk ep’ arto mono zesetai ho anthropos, all’ epi panti remati ekporeuomeno dia stomatos theou.

4 Y respondió y dijo: “Está escrito: ‘No solo del pan vivirá el hombre, sino de toda palabra que sale de la boca de Hashem’”.


5 Τότε παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διάβολος εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν, καὶ ἔστησεν αὐτὸν ἐπὶ τὸ πτερύγιον τοῦ ἱεροῦ,

5 Tote paralambanei auton ho diabolos eis ten hagian polin, kai estesen auton epi to pterygion tou hierou,

5 Y lo llevó el Satán a la ciudad santa y lo colocó sobre la esquina del techo del Beit HaMikdash.


6 καὶ λέγει αὐτῷ, Εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ, βάλε σεαυτὸν κάτω· γέγραπται γὰρ ὅτι Τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ καὶ ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσίν σε, μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου.

6 kai legei auto, Ei huios ei tou theou, bale seauton kato. gegraptai gar hoti Tois aggelois autou enteleitai peri sou kai epi jeiron arousin se, mepote proskopses pros lithon ton poda sou.

6 Y le dijo: “Si hijo de Elohim eres, lánzate hacia abajo, porque está escrito: ‘A sus ángeles ordenará sobre ti, y sobre las manos te llevarán, para que no tropiece tu pie en la piedra’”.


7 ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Πάλιν γέγραπται, Οὐκ ἐκπειράσεις κύριον τὸν θεόν σου.

7 efe auto ho Iesous, Palin gegraptai, Ouk ekpeiraseis kyrion ton theon sou.

7 Y le dijo Iehoshua: “También está escrito: ‘No pondrás a prueba a Hashem tu Elohim’”.


8 Πάλιν παραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διάβολος εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν, καὶ δείκνυσιν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν,

8 Palin paralambanei auton ho diabolos eis oros hypselon lian, kai deiknysin auto pasas tas basileias tou kosmou kai ten doxan auton,

8 Y lo llevó nuevamente el Satán a una montaña muy alta y le mostró todos los reinos del mundo y su gloria.


9 καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ταῦτά σοι πάντα δώσω ἐὰν πεσὼν προσκυνήσῃς μοι.

9 kai eipen auto, Tauta soi panta doso ean peson proskyneses moi.

9 Y le dijo: “Todo esto te daré si te postras y te inclinas ante mí”.


10 τότε λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ὕπαγε, Σατανᾶ· γέγραπται γάρ, Κύριον τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις.

10 tote legei auto ho Iesous, Hypage, Satana. gegraptai gar, Kyrion ton theon sou proskyneseis kai auto mono latreuseis.

10 Y le dijo Iehoshua: “Apártate de mí, Satán, porque está escrito: ‘A Hashem tu Elohim te postrarás y solo a Él servirás’”.


11 Τότε ἀφίησιν αὐτὸν ὁ διάβολος, καὶ ἰδοὺ ἄγγελοι προσῆλθον καὶ διηκόνουν αὐτῷ.

11 Tote afiesin auton ho diabolos, kai idou aggeloi proselthon kai diekonoun auto.

11 Entonces lo dejó el Satán, y he aquí, se acercaron ángeles y lo servían.


12 Ἀκούσας δὲ ὅτι Ἰωάννης παρεδόθη ἀνεχώρησεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν.

12 Akousas de hoti Ioannes paredothe anejoresen eis ten Galilaian.

12 Y sucedió que al oír Iehoshua que habían entregado a Iojanán, fue a la tierra de Galil.


13 καὶ καταλιπὼν τὴν Ναζαρὰ ἐλθὼν κατῴκησεν εἰς Καφαρναοὺμ τὴν παραθαλασσίαν ἐν ὁρίοις Ζαβουλὼν καὶ Νεφθαλίμ·

13 kai katalipon ten Nazara elthon katokesen eis Kafarnaoum ten parathalassian en horiois Zaboulon kai Nefthalim.

13 Y salió de de Natzrat y llegó y habitó en Kfar Najum, que está junto al mar, en el territorio de Zevulún y Naftalí,


14 ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἠσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος,

14 hina plerothe to rethen dia Esaiou tou profetou legontos,

14 para cumplir lo dicho por medio de Ieshaiahu el profeta, diciendo:


15 Γῆ Ζαβουλὼν καὶ γῆ Νεφθαλίμ, ὁδὸν θαλάσσης, πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν,

15 Ge Zaboulon kai ge Nefthalim, hodon thalasses, peran tou Iordanou, Galilaia ton ethnon,

15 “Tierra de Zevulún y tierra de Naftalí, camino del mar, al otro lado del Iardén, Galil de las naciones.


16 ὁ λαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει φῶς εἶδεν μέγα, καὶ τοῖς καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς.

16 ho laos ho kathemenos en skotei fos eiden mega, kai tois kathemenois en jora kai skia thanatou fos aneteilen autois.

16 El pueblo que andaba en oscuridad vio gran luz, y a los que habitaban en tierra de sombra de muerte, luz brilló sobre ellos”.


17 Ἀπὸ τότε ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς κηρύσσειν καὶ λέγειν, Μετανοεῖτε, ἤγγικεν γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.

17 Apo tote erxato ho Iesous keryssein kai legein, Metanoeite, eggiken gar he basileia ton ouranon.

17 Desde ese tiempo comenzó Iehoshua a proclamar y a decir: “Vuélvanse, porque el reino de los cielos se ha acercado”.


18 Περιπατῶν δὲ παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας εἶδεν δύο ἀδελφούς, Σίμωνα τὸν λεγόμενον Πέτρον καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς τὴν θάλασσαν· ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς.

18 Peripaton de para ten thalassan tes Galilaias eiden dyo adelfous, Simona ton legomenon Petron kai Andrean ton adelfon autou, ballontas amfiblestron eis ten thalassan. esan gar halieis.

18 Y mientras caminaba junto al mar de Galil, vio, y he aquí, dos hombres, hermanos, Shimón, llamado Petros, y Andrai su hermano, lanzando una red al mar, porque eran pescadores.


19 καὶ λέγει αὐτοῖς, Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων.

19 kai legei autois, Deute opiso mou, kai poieso hymas halieis anthropon.

19 Y les dijo: “Vengan detrás de mí, y los haré pescadores de hombres”.


20 οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ.

20 oi de eutheos afentes ta diktya ekolouthesan auto.

20 Y de inmediato dejaron las redes y lo siguieron.


21 Καὶ προβὰς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄλλους δύο ἀδελφούς, Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, ἐν τῷ πλοίῳ μετὰ Ζεβεδαίου τοῦ πατρὸς αὐτῶν καταρτίζοντας τὰ δίκτυα αὐτῶν· καὶ ἐκάλεσεν αὐτούς.

21 Kai probas ekeithen eiden allous dyo adelfous, Iakobon ton tou Zebedaiou kai Ioannen ton adelfon autou, en to ploio meta Zebedaiou tou patros auton katartizontas ta diktya auton. kai ekalesen autous.

21 Y al pasar de allí, vio a otros dos hombres, hermanos, Iaakov hijo de Zavdai y Iojanán su hermano, en la barca con Zavdai su padre, reparando sus redes, y los llamó.


22 οἱ δὲ εὐθέως ἀφέντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὐτῶν ἠκολούθησαν αὐτῷ.

22 oi de eutheos afentes to ploion kai ton patera auton ekolouthesan auto.

22 Y de inmediato dejaron la barca y a su padre, y lo siguieron.


23 Καὶ περιῆγεν ἐν ὅλῃ τῇ Γαλιλαίᾳ, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἐν τῷ λαῷ.

23 Kai periegen en hole te Galilaia, didaskon en tais synagogais auton kai kerysson to euaggelion tes basileias kai therapeuon pasan noson kai pasan malakian en to lao.

23 Y anduvo Iehoshua por todo Galil, enseñando en sus sinagogas, anunciando las buenas noticias del reino y sanando toda enfermedad y toda dolencia entre el pueblo.


24 καὶ ἀπῆλθεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν· καὶ προσήνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας ποικίλαις νόσοις καὶ βασάνοις συνεχομένους [καὶ] δαιμονιζομένους καὶ σεληνιαζομένους καὶ παραλυτικούς, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς.

24 kai apelthen he akoe autou eis holen ten Syrian. kai prosenegkan auto pantas tous kakos ejontas poikilais nosois kai basanois synejomenous [kai] daimonizomenous kai seleniazomenous kai paralytikous, kai etherapeusen autous.

24 Y su fama se difundió por toda la tierra de Suria, y le llevaron a todos los enfermos que sufrían de diversas enfermedades y dolores, poseídos por demonios, epilépticos y paralíticos, y los sanó.


25 καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ Δεκαπόλεως καὶ Ἱεροσολύμων καὶ Ἰουδαίας καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου.

25 kai ekolouthesan auto ojloi polloi apo tes Galilaias kai Dekapoleos kai HIerosolymon kai Ioudaias kai peran tou Iordanou.

25 Y lo siguieron grandes multitudes de Galil, de las Diez Ciudades, de Ierushalaim, de Iehudá y del otro lado del Iardén.



1 Ἰδὼν δὲ τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος· καὶ καθίσαντος αὐτοῦ προσῆλθαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ·

1 Idon de tous ojlous anebe eis to oros. kai kathisantos autou proselthan auto oi mathetai autou.

1 Y fue cuando vio la multitud y subió a la montaña, y se sentó allí, y se acercaron a él sus discípulos.


2 καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς λέγων,

2 kai anoixas to stoma autou edidasken autous legon,

2 Y abrió su boca y los enseñó, y dijo:


3 Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.

3 Makarioi oi ptojoi to pneumati, hoti auton estin he basileia ton ouranon.

3 Dichosos los pobres en espíritu, porque de ellos es el reino de los cielos.


4 μακάριοι οἱ πενθοῦντες, ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται.

4 makarioi oi penthountes, hoti autoi paraklethesontai.

4 Dichosos los que lloran, porque ellos serán consolados.


5 μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσιν τὴν γῆν.

5 makarioi oi praeis, hoti autoi kleronomesousin ten gen.

5 Dichosos los humildes, porque ellos heredarán la tierra.


6 μακάριοι οἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, ὅτι αὐτοὶ χορτασθήσονται.

6 makarioi oi peinontes kai dipsontes ten dikaiosynen, hoti autoi jortasthesontai.

6 Dichosos los que tienen hambre y sed de justicia, porque ellos serán saciados.


7 μακάριοι οἱ ἐλεήμονες, ὅτι αὐτοὶ ἐλεηθήσονται.

7 makarioi oi eleemones, hoti autoi eleethesontai.

7 Dichosos los misericordiosos, porque ellos recibirán misericordia.


8 μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν θεὸν ὄψονται.

8 makarioi oi katharoi te kardia, hoti autoi ton theon opsontai.

8 Dichosos los de corazón puro, porque ellos verán a Elohim.


9 μακάριοι οἱ εἰρηνοποιοί, ὅτι αὐτοὶ υἱοὶ θεοῦ κληθήσονται.

9 makarioi oi eirenopoioi, hoti autoi huioi theou klethesontai.

9 Dichosos los que persiguen shalom, porque serán llamados hijos de Elohim.


10 μακάριοι οἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.

10 makarioi oi dediogmenoi heneken dikaiosynes, hoti auton estin he basileia ton ouranon.

10 Dichosos los perseguidos por causa de la justicia, porque de ellos es el reino de los cielos.


11 μακάριοί ἐστε ὅταν ὀνειδίσωσιν ὑμᾶς καὶ διώξωσιν καὶ εἴπωσιν πᾶν πονηρὸν καθ’ ὑμῶν [ψευδόμενοι] ἕνεκεν ἐμοῦ·

11 makarioi este hotan oneidisosin hymas kai dioxosin kai eiposin pan poneron kath’ hymon [pseudomenoi] heneken emou.

11 Dichosos ustedes cuando los insulten y los persigan y digan contra ustedes toda mentira malvada por causa de mí.


12 χαίρετε καὶ ἀγαλλιᾶσθε, ὅτι ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς ἐν τοῖς οὐρανοῖς· οὕτως γὰρ ἐδίωξαν τοὺς προφήτας τοὺς πρὸ ὑμῶν.

12 jairete kai agalliasthe, hoti ho misthos hymon polys en tois ouranois. outos gar edioxan tous profetas tous pro hymon.

12 Alégrense y regocíjense, porque grande es su recompensa en los cielos, pues así persiguieron a los profetas que fueron antes de ustedes.


13 Ὑμεῖς ἐστε τὸ ἅλας τῆς γῆς· ἐὰν δὲ τὸ ἅλας μωρανθῇ, ἐν τίνι ἁλισθήσεται; εἰς οὐδὲν ἰσχύει ἔτι εἰ μὴ βληθὲν ἔξω καταπατεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων.

13 Hymeis este to halas tes ges. ean de to halas moranthe, en tini halisthesetai; eis ouden isjyei eti ei me blethen exo katapateisthai hypo ton anthropon.

13 Ustedes son la sal de la tierra, pero si la sal pierde su sabor, ¿con qué se salará? Ya no sirve para nada, sino para ser arrojada fuera y pisoteada por los hombres.


14 Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη·

14 Hymeis este to fos tou kosmou. ou dynatai polis krybenai epano orous keimene.

14 Ustedes son la luz del mundo. Una ciudad situada sobre un monte no puede esconderse.


15 οὐδὲ καίουσιν λύχνον καὶ τιθέασιν αὐτὸν ὑπὸ τὸν μόδιον ἀλλ’ ἐπὶ τὴν λυχνίαν, καὶ λάμπει πᾶσιν τοῖς ἐν τῇ οἰκίᾳ.

15 oude kaiousin lyjnon kai titheasin auton hypo ton modion all’ epi ten lyjnian, kai lampei pasin tois en te oikia.

15 Tampoco encienden una lámpara para ponerla debajo del recipiente medidor, sino sobre el candelero, y alumbra a todos los que están en la casa.


16 οὕτως λαμψάτω τὸ φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὅπως ἴδωσιν ὑμῶν τὰ καλὰ ἔργα καὶ δοξάσωσιν τὸν πατέρα ὑμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

16 outos lampsato to fos hymon emprosthen ton anthropon, hopos idosin hymon ta kala erga kai doxasosin ton patera hymon ton en tois ouranois.

16 Así alumbre su luz delante de los hombres, para que vean sus buenas obras y glorifiquen a su Padre que está en los cielos.


17 Μὴ νομίσητε ὅτι ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον ἢ τοὺς προφήτας· οὐκ ἦλθον καταλῦσαι ἀλλὰ πληρῶσαι.

17 Me nomisete hoti elthon katalysai ton nomon e tous profetas. ouk elthon katalysai alla plerosai.

17 No piensen que he venido a aligerar la Torá o los profetas; no he venido a aligerar, sino a hacer cumplir.


18 ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, ἕως ἂν παρέλθῃ ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ, ἰῶτα ἓν ἢ μία κεραία οὐ μὴ παρέλθῃ ἀπὸ τοῦ νόμου ἕως ἂν πάντα γένηται.

18 amen gar lego hymin, heos an parelthe ho ouranos kai he ge, iota hen e mia keraia ou me parelthe apo tou nomou heos an panta genetai.

18 Porque de cierto les digo que hasta que pasen el cielo y la tierra, no pasará ni una jota ni una tilde de la Torá hasta que todo se cumpla.


19 ὃς ἐὰν οὖν λύσῃ μίαν τῶν ἐντολῶν τούτων τῶν ἐλαχίστων καὶ διδάξῃ οὕτως τοὺς ἀνθρώπους, ἐλάχιστος κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν· ὃς δ’ ἂν ποιήσῃ καὶ διδάξῃ, οὗτος μέγας κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν.

19 hos ean oun lyse mian ton entolon touton ton elajiston kai didaxe outos tous anthropous, elajistos klethesetai en te basileia ton ouranon. hos d’ an poiese kai didaxe, outos megas klethesetai en te basileia ton ouranon.

19 Por tanto, cualquiera que quebrante uno de estos pequeños mandamientos y así enseñe a los hombres, muy pequeño será llamado en el reino de los cielos; pero cualquiera que los haga y los enseñe, este será llamado grande en el reino de los cielos.


20 λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ὑμῶν ἡ δικαιοσύνη πλεῖον τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.

20 lego gar hymin hoti ean me perisseuse hymon he dikaiosyne pleion ton grammateon kai Farisaion, ou me eiselthete eis ten basileian ton ouranon.

20 Porque les digo que si su justicia no excede la de los escribas y perushim, no entrarán en el reino de los cielos.


21 Ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐ φονεύσεις· ὃς δ’ ἂν φονεύσῃ, ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει.

21 Ekousate hoti errethe tois arjaiois, Ou foneuseis. hos d’ an foneuse, enojos estai te krisei.

21 Oyeron que fue dicho a los antiguos: No matarás, y cualquiera que mate será culpable ante el tribunal.


22 ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν ὅτι πᾶς ὁ ὀργιζόμενος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει· ὃς δ’ ἂν εἴπῃ τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ, Ῥακά, ἔνοχος ἔσται τῷ συνεδρίῳ· ὃς δ’ ἂν εἴπῃ, Μωρέ, ἔνοχος ἔσται εἰς τὴν γέενναν τοῦ πυρός.

22 ego de lego hymin hoti pas ho orgizomenos to adelfo autou enojos estai te krisei. hos d’ an eipe to adelfo autou, Raka, enojos estai to synedrio. hos d’ an eipe, More, enojos estai eis ten geennan tou pyros.

22 Pero yo les digo que cualquiera que se enoje contra su hermano sin causa será culpable ante el tribunal; y cualquiera que diga a su hermano: ¡Raca!, será culpable ante el Sanedrín; y cualquiera que diga: ¡Necio!, será culpable del fuego de Gehena.


23 ἐὰν οὖν προσφέρῃς τὸ δῶρόν σου ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον κἀκεῖ μνησθῇς ὅτι ὁ ἀδελφός σου ἔχει τι κατὰ σοῦ,

23 ean oun prosferes to doron sou epi to thysiasterion kakei mnesthes hoti ho adelfos sou ejei ti kata sou,

23 Por tanto, si traes tu ofrenda al altar, y allí recuerdas que tu hermano tiene algo contra ti,


24 ἄφες ἐκεῖ τὸ δῶρόν σου ἔμπροσθεν τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ ὕπαγε πρῶτον διαλλάγηθι τῷ ἀδελφῷ σου, καὶ τότε ἐλθὼν πρόσφερε τὸ δῶρόν σου.

24 afes ekei to doron sou emprosthen tou thysiasteriou, kai hypage proton diallagethi to adelfo sou, kai tote elthon prosfere to doron sou.

24 deja allí tu ofrenda delante del altar, y ve, reconcíliate primero con tu hermano, y entonces ven y ofrece tu ofrenda.


25 ἴσθι εὐνοῶν τῷ ἀντιδίκῳ σου ταχὺ ἕως ὅτου εἶ μετ’ αὐτοῦ ἐν τῇ ὁδῷ, μήποτέ σε παραδῷ ὁ ἀντίδικος τῷ κριτῇ, καὶ ὁ κριτὴς τῷ ὑπηρέτῃ, καὶ εἰς φυλακὴν βληθήσῃ·

25 isthi eunoon to antidiko sou tajy heos hotou ei met’ autou en te hodo, mepote se parado ho antidikos to krite, kai ho krites to hyperete, kai eis fylaken blethese.

25 Ponte de acuerdo pronto con tu adversario mientras estás con él en el camino, no sea que el adversario te entregue al juez, y el juez al alguacil, y seas echado en la cárcel.


26 ἀμὴν λέγω σοι, οὐ μὴ ἐξέλθῃς ἐκεῖθεν ἕως ἂν ἀποδῷς τὸν ἔσχατον κοδράντην.

26 amen lego soi, ou me exelthes ekeithen heos an apodos ton esjaton kodranten.

26 De cierto te digo que no saldrás de allí hasta que hayas pagado el último cuadrante.


27 Ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη, Οὐ μοιχεύσεις.

27 Ekousate hoti errethe, Ou moijeuseis.

27 Oyeron que fue dicho: No cometerás adulterio.


28 ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν ὅτι πᾶς ὁ βλέπων γυναῖκα πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτὴν ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ.

28 ego de lego hymin hoti pas ho blepon gynaika pros to epithymesai auten ede emoijeusen auten en te kardia autou.

28 Pero yo les digo que cualquiera que mire a una mujer para codiciarla ya cometió adulterio con ella en su corazón.


29 εἰ δὲ ὁ ὀφθαλμός σου ὁ δεξιὸς σκανδαλίζει σε, ἔξελε αὐτὸν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ· συμφέρει γάρ σοι ἵνα ἀπόληται ἓν τῶν μελῶν σου καὶ μὴ ὅλον τὸ σῶμά σου βληθῇ εἰς γέενναν.

29 ei de ho ofthalmos sou ho dexios skandalizei se, exele auton kai bale apo sou. symferei gar soi hina apoletai hen ton melon sou kai me holon to soma sou blethe eis geennan.

29 Si tu ojo derecho te es ocasión de caer, sácalo y échalo de ti, porque es mejor para ti que se pierda uno de tus miembros que no que todo tu cuerpo sea arrojado a Gehena.


30 καὶ εἰ ἡ δεξιά σου χεὶρ σκανδαλίζει σε, ἔκκοψον αὐτὴν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ· συμφέρει γάρ σοι ἵνα ἀπόληται ἓν τῶν μελῶν σου καὶ μὴ ὅλον τὸ σῶμά σου εἰς γέενναν ἀπέλθῃ.

30 kai ei he dexia sou jeir skandalizei se, ekkopson auten kai bale apo sou. symferei gar soi hina apoletai hen ton melon sou kai me holon to soma sou eis geennan apelthe.

30 Y si tu mano derecha te es ocasión de caer, córtala y échala de ti, porque es mejor para ti que se pierda uno de tus miembros que no que todo tu cuerpo sea arrojado a Gehena.


31 Ἐρρέθη δέ, Ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, δότω αὐτῇ ἀποστάσιον.

31 Errethe de, HOs an apolyse ten gynaika autou, doto aute apostasion.

31 También fue dicho: Cualquiera que despida a su esposa, déle un certificado de divorcio.


32 ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν ὅτι πᾶς ὁ ἀπολύων τὴν γυναῖκα αὐτοῦ παρεκτὸς λόγου πορνείας ποιεῖ αὐτὴν μοιχευθῆναι, καὶ ὃς ἐὰν ἀπολελυμένην γαμήσῃ μοιχᾶται.

32 ego de lego hymin hoti pas ho apolyon ten gynaika autou parektos logou porneias poiei auten moijeuthenai, kai hos ean apolelymenen gamese moijatai.

32 Pero yo les digo que cualquiera que despida a su esposa, salvo por causa de inmoralidad, la hace cometer adulterio; y el que se casa con la despedida comete adulterio.


33 Πάλιν ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐκ ἐπιορκήσεις, ἀποδώσεις δὲ τῷ κυρίῳ τοὺς ὅρκους σου.

33 Palin ekousate hoti errethe tois arjaiois, Ouk epiorkeseis, apodoseis de to kyrio tous horkous sou.

33 Además, oyeron que fue dicho a los antiguos: No jurarás en falso, sino cumplirás al Eterno tus juramentos.


34 ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ὀμόσαι ὅλως· μήτε ἐν τῷ οὐρανῷ, ὅτι θρόνος ἐστὶν τοῦ θεοῦ·

34 ego de lego hymin me omosai holos. mete en to ourano, hoti thronos estin tou theou.

34 Pero yo les digo: No juren de ninguna manera, ni por el cielo, porque es el trono de Elohim,


35 μήτε ἐν τῇ γῇ, ὅτι ὑποπόδιόν ἐστιν τῶν ποδῶν αὐτοῦ· μήτε εἰς Ἱεροσόλυμα, ὅτι πόλις ἐστὶν τοῦ μεγάλου βασιλέως·

35 mete en te ge, hoti hypopodion estin ton podon autou. mete eis HIerosolyma, hoti polis estin tou megalou basileos.

35 ni por la tierra, porque es el estrado de sus pies, ni por Ierushaláim, porque es la ciudad del gran Rey.


36 μήτε ἐν τῇ κεφαλῇ σου ὀμόσῃς, ὅτι οὐ δύνασαι μίαν τρίχα λευκὴν ποιῆσαι ἢ μέλαιναν.

36 mete en te kefale sou omoses, hoti ou dynasai mian trija leuken poiesai e melainan.

36 Ni por tu cabeza jures, porque no puedes hacer blanco o negro un solo cabello.


37 ἔστω δὲ ὁ λόγος ὑμῶν ναὶ ναί, οὒ οὔ· τὸ δὲ περισσὸν τούτων ἐκ τοῦ πονηροῦ ἐστιν.

37 esto de ho logos hymon nai nai, ou ou. to de perisson touton ek tou ponerou estin.

37 Pero sea su palabra: Sí, sí; no, no; porque lo que es más de esto, del mal procede.


38 Ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη, Ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ καὶ ὀδόντα ἀντὶ ὀδόντος.

38 Ekousate hoti errethe, Ofthalmon anti ofthalmou kai odonta anti odontos.

38 Oyeron que fue dicho: Ojo por ojo y diente por diente.


39 ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν μὴ ἀντιστῆναι τῷ πονηρῷ· ἀλλ’ ὅστις σε ῥαπίζει εἰς τὴν δεξιὰν σιαγόνα [σου], στρέψον αὐτῷ καὶ τὴν ἄλλην·

39 ego de lego hymin me antistenai to ponero. all’ hostis se rapizei eis ten dexian siagona [sou], strepson auto kai ten allen.

39 Pero yo les digo: No resistan al malvado; antes, a cualquiera que te golpee en la mejilla derecha, vuélvele también la otra.


40 καὶ τῷ θέλοντί σοι κριθῆναι καὶ τὸν χιτῶνά σου λαβεῖν, ἄφες αὐτῷ καὶ τὸ ἱμάτιον·

40 kai to thelonti soi krithenai kai ton jitona sou labein, afes auto kai to himation.

40 Y al que quiera ponerte en pleito y quitarte la túnica, déjale también el manto.


41 καὶ ὅστις σε ἀγγαρεύσει μίλιον ἕν, ὕπαγε μετ’ αὐτοῦ δύο.

41 kai hostis se aggareusei milion hen, hypage met’ autou dyo.

41 Y cualquiera que te obligue a ir una milla, ve con él dos.


42 τῷ αἰτοῦντί σε δός, καὶ τὸν θέλοντα ἀπὸ σοῦ δανίσασθαι μὴ ἀποστραφῇς.

42 to aitounti se dos, kai ton thelonta apo sou danisasthai me apostrafes.

42 Al que te pida, dale; y al que quiera tomar de ti prestado, no le vuelvas la espalda.


43 Ἠκούσατε ὅτι ἐρρέθη, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου.

43 Ekousate hoti errethe, Agapeseis ton plesion sou kai miseseis ton ejthron sou.

43 Oyeron que fue dicho: Amarás a tu prójimo y odiarás a tu enemigo.


44 ἐγὼ δὲ λέγω ὑμῖν, ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν καὶ προσεύχεσθε ὑπὲρ τῶν διωκόντων ὑμᾶς,

44 ego de lego hymin, agapate tous ejthrous hymon kai proseujesthe hyper ton diokonton hymas,

44 Pero yo les digo: Amen a sus enemigos, bendigan a los que los maldicen, hagan bien a los que los odian, y oren por los que los ultrajan y los persiguen,


45 ὅπως γένησθε υἱοὶ τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς, ὅτι τὸν ἥλιον αὐτοῦ ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους.

45 hopos genesthe huioi tou patros hymon tou en ouranois, hoti ton helion autou anatellei epi ponerous kai agathous kai brejei epi dikaious kai adikous.

45 para que sean hijos de su Padre que está en los cielos, que hace salir su sol sobre malos y buenos, y que hace llover sobre justos e injustos.


46 ἐὰν γὰρ ἀγαπήσητε τοὺς ἀγαπῶντας ὑμᾶς, τίνα μισθὸν ἔχετε; οὐχὶ καὶ οἱ τελῶναι τὸ αὐτὸ ποιοῦσιν;

46 ean gar agapesete tous agapontas hymas, tina misthon ejete; ouji kai oi telonai to auto poiousin;

46 Porque si aman a los que los aman, ¿qué recompensa tendrán? ¿No hacen lo mismo también los cobradores de impuestos?


47 καὶ ἐὰν ἀσπάσησθε τοὺς ἀδελφοὺς ὑμῶν μόνον, τί περισσὸν ποιεῖτε; οὐχὶ καὶ οἱ ἐθνικοὶ τὸ αὐτὸ ποιοῦσιν;

47 kai ean aspasesthe tous adelfous hymon monon, ti perisson poieite; ouji kai oi ethnikoi to auto poiousin;

47 Y si saludan solo a sus hermanos, ¿qué hacen de más? ¿No hacen así también los cobradores de impuestos?


48 Ἔσεσθε οὖν ὑμεῖς τέλειοι ὡς ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τέλειός ἐστιν.

48 Esesthe oun hymeis teleioi hos ho pater hymon ho ouranios teleios estin.

48 Por tanto, sean perfectos, como su Padre que está en los cielos es perfecto.



1 Προσέχετε [δὲ] τὴν δικαιοσύνην ὑμῶν μὴ ποιεῖν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων πρὸς τὸ θεαθῆναι αὐτοῖς· εἰ δὲ μή γε, μισθὸν οὐκ ἔχετε παρὰ τῷ πατρὶ ὑμῶν τῷ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

1 Prosejete [de] ten dikaiosynen hymon me poiein emprosthen ton anthropon pros to theathenai autois. ei de me ge, misthon ouk ejete para to patri hymon to en tois ouranois.

1 Cuídense de hacer su justicia delante de los hombres para ser vistos por ellos, porque si lo hacen, no tendrán recompensa de su Padre que está en los cielos.


2 Ὅταν οὖν ποιῇς ἐλεημοσύνην, μὴ σαλπίσῃς ἔμπροσθέν σου, ὥσπερ οἱ ὑποκριταὶ ποιοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς ῥύμαις, ὅπως δοξασθῶσιν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων· ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἀπέχουσιν τὸν μισθὸν αὐτῶν.

2 HOtan oun poies eleemosynen, me salpises emprosthen sou, hosper oi hypokritai poiousin en tais synagogais kai en tais rymais, hopos doxasthosin hypo ton anthropon. amen lego hymin, apejousin ton misthon auton.

2 Por tanto, cuando hagas justicia, no hagas sonar trompeta delante de ti, como hacen los hipócritas en las sinagogas y en las calles, para que los hombres los alaben. De cierto les digo que ya recibieron su recompensa.


3 σοῦ δὲ ποιοῦντος ἐλεημοσύνην μὴ γνώτω ἡ ἀριστερά σου τί ποιεῖ ἡ δεξιά σου,

3 sou de poiountos eleemosynen me gnoto he aristera sou ti poiei he dexia sou,

3 Tú, cuando hagas justicia, no sepa tu izquierda lo que hace tu derecha,


4 ὅπως ᾖ σου ἡ ἐλεημοσύνη ἐν τῷ κρυπτῷ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι.

4 hopos e sou he eleemosyne en to krypto. kai ho pater sou ho blepon en to krypto apodosei soi.

4 para que tu justicia sea en secreto, y tu Padre que ve en lo secreto te recompensará en público.


5 Καὶ ὅταν προσεύχησθε, οὐκ ἔσεσθε ὡς οἱ ὑποκριταί· ὅτι φιλοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς γωνίαις τῶν πλατειῶν ἑστῶτες προσεύχεσθαι, ὅπως φανῶσιν τοῖς ἀνθρώποις· ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἀπέχουσιν τὸν μισθὸν αὐτῶν.

5 Kai hotan proseujesthe, ouk esesthe hos oi hypokritai. hoti filousin en tais synagogais kai en tais goniais ton plateion hestotes proseujesthai, hopos fanosin tois anthropois. amen lego hymin, apejousin ton misthon auton.

5 Cuando ores, no seas como los hipócritas que aman orar de pie en las sinagogas y en las esquinas de las calles para ser vistos por los hombres. De cierto les digo que ya recibieron su recompensa.


6 σὺ δὲ ὅταν προσεύχῃ, εἴσελθε εἰς τὸ ταμεῖόν σου καὶ κλείσας τὴν θύραν σου πρόσευξαι τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυπτῷ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι.

6 sy de hotan proseuje, eiselthe eis to tameion sou kai kleisas ten thyran sou proseuxai to patri sou to en to krypto. kai ho pater sou ho blepon en to krypto apodosei soi.

6 Pero tú, cuando ores, entra en tu cuarto, cierra la puerta y ora a tu Padre que está en lo secreto, y tu Padre que ve en lo secreto te recompensará en público.


7 Προσευχόμενοι δὲ μὴ βατταλογήσητε ὥσπερ οἱ ἐθνικοί, δοκοῦσιν γὰρ ὅτι ἐν τῇ πολυλογίᾳ αὐτῶν εἰσακουσθήσονται.

7 Proseujomenoi de me battalogesete hosper oi ethnikoi, dokousin gar hoti en te polylogia auton eisakousthesontai.

7 Al orar, no usen repeticiones inútiles como los gentiles, que piensan que serán oídos por su mucha palabrería.


8 μὴ οὖν ὁμοιωθῆτε αὐτοῖς, οἶδεν γὰρ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὧν χρείαν ἔχετε πρὸ τοῦ ὑμᾶς αἰτῆσαι αὐτόν.

8 me oun homoiothete autois, oiden gar ho pater hymon hon jreian ejete pro tou hymas aitesai auton.

8 No se asemejen a ellos, porque su Padre sabe lo que necesitan antes que ustedes lo pidan.


9 Οὕτως οὖν προσεύχεσθε ὑμεῖς· Πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου,

9 Outos oun proseujesthe hymeis. Pater hemon ho en tois ouranois, hagiastheto to onoma sou,

9 Ustedes, pues, oren así: Padre nuestro que estás en los cielos, santificado sea tu nombre.


10 ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου, γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς.

10 eltheto he basileia sou, genetheto to thelema sou, hos en ourano kai epi ges.

10 Venga tu reino, hágase tu voluntad, como en el cielo, también en la tierra.


11 Τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡμῖν σήμερον·

11 Ton arton hemon ton epiousion dos hemin semeron.

11 Danos hoy nuestro pan cotidiano.


12 καὶ ἄφες ἡμῖν τὰ ὀφειλήματα ἡμῶν, ὡς καὶ ἡμεῖς ἀφήκαμεν τοῖς ὀφειλέταις ἡμῶν·

12 kai afes hemin ta ofeilemata hemon, hos kai hemeis afekamen tois ofeiletais hemon.

12 Perdona nuestras deudas, como también nosotros perdonamos a nuestros deudores.


13 καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν, ἀλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ.

13 kai me eisenegkes hemas eis peirasmon, alla rysai hemas apo tou ponerou.

13 Y no nos dejes caer en tentación, sino líbranos del mal.


14 Ἐὰν γὰρ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις τὰ παραπτώματα αὐτῶν, ἀφήσει καὶ ὑμῖν ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος·

14 Ean gar afete tois anthropois ta paraptomata auton, afesei kai hymin ho pater hymon ho ouranios.

14 Porque si perdonan a los hombres sus pecados, también su Padre celestial los perdonará a ustedes.


15 ἐὰν δὲ μὴ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις, οὐδὲ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἀφήσει τὰ παραπτώματα ὑμῶν.

15 ean de me afete tois anthropois, oude ho pater hymon afesei ta paraptomata hymon.

15 Pero si no perdonan a los hombres sus pecados, tampoco su Padre perdonará los pecados de ustedes.


16 Ὅταν δὲ νηστεύητε, μὴ γίνεσθε ὡς οἱ ὑποκριταὶ σκυθρωποί, ἀφανίζουσιν γὰρ τὰ πρόσωπα αὐτῶν ὅπως φανῶσιν τοῖς ἀνθρώποις νηστεύοντες· ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἀπέχουσιν τὸν μισθὸν αὐτῶν.

16 HOtan de nesteuete, me ginesthe hos oi hypokritai skythropoi, afanizousin gar ta prosopa auton hopos fanosin tois anthropois nesteuontes. amen lego hymin, apejousin ton misthon auton.

16 Cuando ayunen, no sean como los hipócritas, que demudan sus rostros para mostrar a los hombres que ayunan. De cierto les digo que ya recibieron su recompensa.


17 σὺ δὲ νηστεύων ἄλειψαί σου τὴν κεφαλὴν καὶ τὸ πρόσωπόν σου νίψαι,

17 sy de nesteuon aleipsai sou ten kefalen kai to prosopon sou nipsai,

17 Tú, cuando ayunes, unge tu cabeza y lava tu rostro,


18 ὅπως μὴ φανῇς τοῖς ἀνθρώποις νηστεύων ἀλλὰ τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυφαίῳ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυφαίῳ ἀποδώσει σοι.

18 hopos me fanes tois anthropois nesteuon alla to patri sou to en to kryfaio. kai ho pater sou ho blepon en to kryfaio apodosei soi.

18 para que no parezcas estar ayunando delante de los hombres, sino delante de tu Padre que está en lo secreto, y tu Padre que ve en lo secreto te recompensará en público.


19 Μὴ θησαυρίζετε ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει, καὶ ὅπου κλέπται διορύσσουσιν καὶ κλέπτουσιν·

19 Me thesaurizete hymin thesaurous epi tes ges, hopou ses kai brosis afanizei, kai hopou kleptai dioryssousin kai kleptousin.

19 No acumulen tesoros en la tierra, donde la polilla y el óxido destruyen, y donde los ladrones minan y roban.


20 θησαυρίζετε δὲ ὑμῖν θησαυροὺς ἐν οὐρανῷ, ὅπου οὔτε σὴς οὔτε βρῶσις ἀφανίζει, καὶ ὅπου κλέπται οὐ διορύσσουσιν οὐδὲ κλέπτουσιν·

20 thesaurizete de hymin thesaurous en ourano, hopou oute ses oute brosis afanizei, kai hopou kleptai ou dioryssousin oude kleptousin.

20 Más bien, acumulen tesoros en los cielos, donde ni la polilla ni el óxido destruyen, y donde los ladrones no minan ni roban.


21 ὅπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρός σου, ἐκεῖ ἔσται καὶ ἡ καρδία σου.

21 hopou gar estin ho thesauros sou, ekei estai kai he kardia sou.

21 Porque donde esté tu tesoro, allí estará también tu corazón.


22 Ὁ λύχνος τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός. ἐὰν οὖν ᾖ ὁ ὀφθαλμός σου ἁπλοῦς, ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινὸν ἔσται·

22 HO lyjnos tou somatos estin ho ofthalmos. ean oun e ho ofthalmos sou haplous, holon to soma sou foteinon estai.

22 La lámpara del cuerpo es el ojo. Si tu ojo es bueno, todo tu cuerpo estará lleno de luz.


23 ἐὰν δὲ ὁ ὀφθαλμός σου πονηρὸς ᾖ, ὅλον τὸ σῶμά σου σκοτεινὸν ἔσται. εἰ οὖν τὸ φῶς τὸ ἐν σοὶ σκότος ἐστίν, τὸ σκότος πόσον.

23 ean de ho ofthalmos sou poneros e, holon to soma sou skoteinon estai. ei oun to fos to en soi skotos estin, to skotos poson.

23 Pero si tu ojo es malo, todo tu cuerpo estará en tinieblas. Si la luz que hay en ti es oscuridad, ¡cuán grandes serán esas tinieblas!


24 Οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν· ἢ γὰρ τὸν ἕνα μισήσει καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει, ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει· οὐ δύνασθε θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνᾷ.

24 Oudeis dynatai dysi kyriois douleuein. e gar ton hena misesei kai ton heteron agapesei, e henos anthexetai kai tou heterou katafronesei. ou dynasthe theo douleuein kai mamona.

24 Nadie puede servir a dos amos, porque aborrecerá a uno y amará al otro, o será leal a uno y despreciará al otro. No pueden servir a Elohim y a las riquezas.


25 Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν τί φάγητε [ἢ τί πίητε,] μηδὲ τῷ σώματι ὑμῶν τί ἐνδύσησθε· οὐχὶ ἡ ψυχὴ πλεῖόν ἐστιν τῆς τροφῆς καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος;

25 Dia touto lego hymin, me merimnate te psyje hymon ti fagete [e ti piete,] mede to somati hymon ti endysesthe. ouji he psyje pleion estin tes trofes kai to soma tou endymatos;

25 Por eso les digo: No se preocupen por su vida, qué comerán o qué beberán, ni por su cuerpo, qué vestirán. ¿No es la vida más que el alimento, y el cuerpo más que el vestido?


26 ἐμβλέψατε εἰς τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ ὅτι οὐ σπείρουσιν οὐδὲ θερίζουσιν οὐδὲ συνάγουσιν εἰς ἀποθήκας, καὶ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τρέφει αὐτά· οὐχ ὑμεῖς μᾶλλον διαφέρετε αὐτῶν;

26 emblepsate eis ta peteina tou ouranou hoti ou speirousin oude therizousin oude synagousin eis apothekas, kai ho pater hymon ho ouranios trefei auta. ouj hymeis mallon diaferete auton;

26 Miren a las aves del cielo, que no siembran, ni cosechan, ni recogen en graneros, y su Padre celestial las alimenta. ¿No valen ustedes mucho más que ellas?


27 τίς δὲ ἐξ ὑμῶν μεριμνῶν δύναται προσθεῖναι ἐπὶ τὴν ἡλικίαν αὐτοῦ πῆχυν ἕνα;

27 tis de ex hymon merimnon dynatai prostheinai epi ten helikian autou pejyn hena;

27 ¿Quién de ustedes, por preocuparse, puede añadir una sola medida a su estatura?


28 καὶ περὶ ἐνδύματος τί μεριμνᾶτε; καταμάθετε τὰ κρίνα τοῦ ἀγροῦ πῶς αὐξάνουσιν· οὐ κοπιῶσιν οὐδὲ νήθουσιν·

28 kai peri endymatos ti merimnate; katamathete ta krina tou agrou pos auxanousin. ou kopiosin oude nethousin.

28 ¿Y por qué se preocupan por el vestido? Consideren los lirios del campo, cómo crecen; no trabajan ni hilan.


29 λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι οὐδὲ Σολομὼν ἐν πάσῃ τῇ δόξῃ αὐτοῦ περιεβάλετο ὡς ἓν τούτων.

29 lego de hymin hoti oude Solomon en pase te doxe autou periebaleto hos hen touton.

29 Pero yo les digo que ni siquiera Shlomó, con toda su gloria, se vistió como uno de ellos.


30 εἰ δὲ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σήμερον ὄντα καὶ αὔριον εἰς κλίβανον βαλλόμενον ὁ θεὸς οὕτως ἀμφιέννυσιν, οὐ πολλῷ μᾶλλον ὑμᾶς, ὀλιγόπιστοι;

30 ei de ton jorton tou agrou semeron onta kai aurion eis klibanon ballomenon ho theos outos amfiennysin, ou pollo mallon hymas, oligopistoi;

30 Si Elohim viste así la hierba del campo, que hoy es y mañana se echa al horno, ¿no hará mucho más por ustedes, hombres de poca fe?


31 μὴ οὖν μεριμνήσητε λέγοντες, Τί φάγωμεν; ἤ, Τί πίωμεν; ἤ, Τί περιβαλώμεθα;

31 me oun merimnesete legontes, Ti fagomen; e, Ti piomen; e, Ti peribalometha;

31 Por tanto, no se preocupen diciendo: ¿Qué comeremos, o qué beberemos, o con qué nos vestiremos?


32 πάντα γὰρ ταῦτα τὰ ἔθνη ἐπιζητοῦσιν· οἶδεν γὰρ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος ὅτι χρῄζετε τούτων ἁπάντων.

32 panta gar tauta ta ethne epizetousin. oiden gar ho pater hymon ho ouranios hoti jrezete touton hapanton.

32 Porque los gentiles buscan todas estas cosas, pero su Padre celestial sabe que necesitan todas ellas.


33 ζητεῖτε δὲ πρῶτον τὴν βασιλείαν [τοῦ θεοῦ] καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν.

33 zeteite de proton ten basileian [tou theou] kai ten dikaiosynen autou, kai tauta panta prostethesetai hymin.

33 Más bien, busquen primero el reino de Elohim y su justicia, y todas estas cosas les serán añadidas.


34 μὴ οὖν μεριμνήσητε εἰς τὴν αὔριον, ἡ γὰρ αὔριον μεριμνήσει ἑαυτῆς· ἀρκετὸν τῇ ἡμέρᾳ ἡ κακία αὐτῆς.

34 me oun merimnesete eis ten aurion, he gar aurion merimnesei heautes. arketon te hemera he kakia autes.

34 Por tanto, no se preocupen por el mañana, porque el mañana se preocupará por sí mismo. Basta a cada día su propio mal.



1 Μὴ κρίνετε, ἵνα μὴ κριθῆτε·

1 Me krinete, hina me krithete.

1 No juzguen, para que no sean juzgados.


2 ἐν ᾧ γὰρ κρίματι κρίνετε κριθήσεσθε, καὶ ἐν ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε μετρηθήσεται ὑμῖν.

2 en ho gar krimati krinete krithesesthe, kai en ho metro metreite metrethesetai hymin.

2 Porque con el juicio con que juzguen serán juzgados, y con la medida con que midan se les medirá.


3 τί δὲ βλέπεις τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου, τὴν δὲ ἐν τῷ σῷ ὀφθαλμῷ δοκὸν οὐ κατανοεῖς;

3 ti de blepeis to karfos to en to ofthalmo tou adelfou sou, ten de en to so ofthalmo dokon ou katanoeis;

3 ¿Por qué miras la paja en el ojo de tu hermano y no consideras la viga que está en tu propio ojo?


4 ἢ πῶς ἐρεῖς τῷ ἀδελφῷ σου, Ἄφες ἐκβάλω τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, καὶ ἰδοὺ ἡ δοκὸς ἐν τῷ ὀφθαλμῷ σοῦ;

4 e pos ereis to adelfo sou, Afes ekbalo to karfos ek tou ofthalmou sou, kai idou he dokos en to ofthalmo sou;

4 ¿Cómo puedes decir a tu hermano: “Déjame sacar la paja de tu ojo”, y he aquí la viga está en tu propio ojo?


5 ὑποκριτά, ἔκβαλε πρῶτον ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σοῦ τὴν δοκόν, καὶ τότε διαβλέψεις ἐκβαλεῖν τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ τοῦ ἀδελφοῦ σου.

5 hypokrita, ekbale proton ek tou ofthalmou sou ten dokon, kai tote diablepseis ekbalein to karfos ek tou ofthalmou tou adelfou sou.

5 ¡Hipócrita! Saca primero la viga de tu propio ojo, y entonces verás claramente para sacar la paja del ojo de tu hermano.


6 Μὴ δῶτε τὸ ἅγιον τοῖς κυσίν, μηδὲ βάλητε τοὺς μαργαρίτας ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν χοίρων, μήποτε καταπατήσουσιν αὐτοὺς ἐν τοῖς ποσὶν αὐτῶν καὶ στραφέντες ῥήξωσιν ὑμᾶς.

6 Me dote to hagion tois kysin, mede balete tous margaritas hymon emprosthen ton joiron, mepote katapatesousin autous en tois posin auton kai strafentes rexosin hymas.

6 No den lo santo a los perros, ni arrojen sus perlas delante de los cerdos, no sea que las pisoteen con sus pies, y se vuelvan y los despedacen.


7 Αἰτεῖτε, καὶ δοθήσεται ὑμῖν· ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε· κρούετε, καὶ ἀνοιγήσεται ὑμῖν.

7 Aiteite, kai dothesetai hymin. zeteite, kai euresete. krouete, kai anoigesetai hymin.

7 Pidan, y se les dará; busquen, y hallarán; llamen, y se les abrirá.


8 πᾶς γὰρ ὁ αἰτῶν λαμβάνει καὶ ὁ ζητῶν εὑρίσκει καὶ τῷ κρούοντι ἀνοιγήσεται.

8 pas gar ho aiton lambanei kai ho zeton euriskei kai to krouonti anoigesetai.

8 Porque todo el que pide recibe, y el que busca halla, y al que llama se le abrirá.


9 ἢ τίς ἐστιν ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος, ὃν αἰτήσει ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἄρτον μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ;

9 e tis estin ex hymon anthropos, hon aitesei ho huios autou arton me lithon epidosei auto;

9 ¿Quién de ustedes, si su hijo le pide pan, le dará una piedra?


10 ἢ καὶ ἰχθὺν αἰτήσει μὴ ὄφιν ἐπιδώσει αὐτῷ;

10 e kai ijthyn aitesei me ofin epidosei auto;

10 ¿O si le pide un pez, le dará una serpiente?


11 εἰ οὖν ὑμεῖς πονηροὶ ὄντες οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς δώσει ἀγαθὰ τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν.

11 ei oun hymeis poneroi ontes oidate domata agatha didonai tois teknois hymon, poso mallon ho pater hymon ho en tois ouranois dosei agatha tois aitousin auton.

11 Pues si ustedes, siendo malos, saben dar cosas buenas a sus hijos, ¡cuánto más su Padre que está en los cielos dará cosas buenas a los que le piden!


12 Πάντα οὖν ὅσα ἐὰν θέλητε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, οὕτως καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς· οὗτος γάρ ἐστιν ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται.

12 Panta oun hosa ean thelete hina poiosin hymin oi anthropoi, outos kai hymeis poieite autois. outos gar estin ho nomos kai oi profetai.

12 Por tanto, todo lo que quieran que los hombres hagan con ustedes, así también hagan ustedes con ellos, porque esto es la Torá y los profetas.


13 Εἰσέλθατε διὰ τῆς στενῆς πύλης· ὅτι πλατεῖα ἡ πύλη καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ἀπώλειαν, καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμενοι δι’ αὐτῆς·

13 Eiselthate dia tes stenes pyles. hoti plateia he pyle kai euryjoros he hodos he apagousa eis ten apoleian, kai polloi eisin oi eiserjomenoi di’ autes.

13 Entren por la puerta estrecha, porque ancha es la puerta y espacioso el camino que lleva a la perdición, y muchos son los que entran por ella.


14 τί στενὴ ἡ πύλη καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ζωήν, καὶ ὀλίγοι εἰσὶν οἱ εὑρίσκοντες αὐτήν.

14 ti stene he pyle kai tethlimmene he hodos he apagousa eis ten zoen, kai oligoi eisin oi euriskontes auten.

14 Porque estrecha es la puerta y angosto el camino que lleva a la vida, y pocos son los que la hallan.


15 Προσέχετε ἀπὸ τῶν ψευδοπροφητῶν, οἵτινες ἔρχονται πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασιν προβάτων, ἔσωθεν δέ εἰσιν λύκοι ἅρπαγες.

15 Prosejete apo ton pseudoprofeton, oitines erjontai pros hymas en endymasin probaton, esothen de eisin lykoi harpages.

15 Cuídense de los falsos profetas que vienen a ustedes con vestidos de ovejas, pero por dentro son lobos rapaces.


16 ἀπὸ τῶν καρπῶν αὐτῶν ἐπιγνώσεσθε αὐτούς· μήτι συλλέγουσιν ἀπὸ ἀκανθῶν σταφυλὰς ἢ ἀπὸ τριβόλων σῦκα;

16 apo ton karpon auton epignosesthe autous. meti syllegousin apo akanthon stafylas e apo tribolon syka;

16 Por sus frutos los conocerán. ¿Acaso se recogen uvas de los espinos, o higos de los abrojos?


17 οὕτως πᾶν δένδρον ἀγαθὸν καρποὺς καλοὺς ποιεῖ, τὸ δὲ σαπρὸν δένδρον καρποὺς πονηροὺς ποιεῖ·

17 outos pan dendron agathon karpous kalous poiei, to de sapron dendron karpous ponerous poiei.

17 Así, todo árbol bueno da frutos buenos, pero el árbol malo da frutos malos.


18 οὐ δύναται δένδρον ἀγαθὸν καρποὺς πονηροὺς ποιεῖν, οὐδὲ δένδρον σαπρὸν καρποὺς καλοὺς ποιεῖν.

18 ou dynatai dendron agathon karpous ponerous poiein, oude dendron sapron karpous kalous poiein.

18 Un árbol bueno no puede dar frutos malos, ni un árbol malo dar frutos buenos.


19 πᾶν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν ἐκκόπτεται καὶ εἰς πῦρ βάλλεται.

19 pan dendron me poioun karpon kalon ekkoptetai kai eis pyr balletai.

19 Todo árbol que no da buen fruto es cortado y echado al fuego.


20 ἄρα γε ἀπὸ τῶν καρπῶν αὐτῶν ἐπιγνώσεσθε αὐτούς.

20 ara ge apo ton karpon auton epignosesthe autous.

20 Por tanto, por sus frutos los conocerán.


21 Οὐ πᾶς ὁ λέγων μοι, Κύριε κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ἀλλ’ ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

21 Ou pas ho legon moi, Kyrie kyrie, eiseleusetai eis ten basileian ton ouranon, all’ ho poion to thelema tou patros mou tou en tois ouranois.

21 No todo el que me dice: “adoní, adoní” entrará en el reino de los cielos, sino el que hace la voluntad de mi Padre que está en los cielos.


22 πολλοὶ ἐροῦσίν μοι ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, Κύριε κύριε, οὐ τῷ σῷ ὀνόματι ἐπροφητεύσαμεν, καὶ τῷ σῷ ὀνόματι δαιμόνια ἐξεβάλομεν, καὶ τῷ σῷ ὀνόματι δυνάμεις πολλὰς ἐποιήσαμεν;

22 polloi erousin moi en ekeine te hemera, Kyrie kyrie, ou to so onomati eprofeteusamen, kai to so onomati daimonia exebalomen, kai to so onomati dynameis pollas epoiesamen;

22 Muchos me dirán en aquel día: “adoní, adoní, ¿no profetizamos en tu nombre, y en tu nombre expulsamos demonios, y en tu nombre hicimos muchos milagros?”


23 καὶ τότε ὁμολογήσω αὐτοῖς ὅτι Οὐδέποτε ἔγνων ὑμᾶς· ἀποχωρεῖτε ἀπ’ ἐμοῦ οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν.

23 kai tote homologeso autois hoti Oudepote egnon hymas. apojoreite ap’ emou oi ergazomenoi ten anomian.

23 Entonces les declararé: “Nunca los conocí. ¡Apártense de mí, hacedores de maldad!”


24 Πᾶς οὖν ὅστις ἀκούει μου τοὺς λόγους τούτους καὶ ποιεῖ αὐτοὺς ὁμοιωθήσεται ἀνδρὶ φρονίμῳ, ὅστις ᾠκοδόμησεν αὐτοῦ τὴν οἰκίαν ἐπὶ τὴν πέτραν.

24 Pas oun hostis akouei mou tous logous toutous kai poiei autous homoiothesetai andri fronimo, hostis okodomesen autou ten oikian epi ten petran.

24 Por tanto, cualquiera que oye estas palabras mías y las hace, lo compararé con un hombre sabio que edificó su casa sobre la roca.


25 καὶ κατέβη ἡ βροχὴ καὶ ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι καὶ προσέπεσαν τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ, καὶ οὐκ ἔπεσεν, τεθεμελίωτο γὰρ ἐπὶ τὴν πέτραν.

25 kai katebe he broje kai elthon oi potamoi kai epneusan oi anemoi kai prosepesan te oikia ekeine, kai ouk epesen, tethemelioto gar epi ten petran.

25 Y descendió la lluvia, y vinieron los ríos, y soplaron los vientos, y golpearon aquella casa, pero no cayó, porque estaba fundada sobre la roca.


26 καὶ πᾶς ὁ ἀκούων μου τοὺς λόγους τούτους καὶ μὴ ποιῶν αὐτοὺς ὁμοιωθήσεται ἀνδρὶ μωρῷ, ὅστις ᾠκοδόμησεν αὐτοῦ τὴν οἰκίαν ἐπὶ τὴν ἄμμον.

26 kai pas ho akouon mou tous logous toutous kai me poion autous homoiothesetai andri moro, hostis okodomesen autou ten oikian epi ten ammon.

26 Pero cualquiera que oye estas palabras mías y no las hace, será comparado con un hombre insensato que edificó su casa sobre la arena.


27 καὶ κατέβη ἡ βροχὴ καὶ ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι καὶ προσέκοψαν τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ, καὶ ἔπεσεν, καὶ ἦν ἡ πτῶσις αὐτῆς μεγάλη.

27 kai katebe he broje kai elthon oi potamoi kai epneusan oi anemoi kai prosekopsan te oikia ekeine, kai epesen, kai en he ptosis autes megale.

27 Y descendió la lluvia, y vinieron los ríos, y soplaron los vientos, y golpearon aquella casa, y cayó, y grande fue su ruina.


28 Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τοὺς λόγους τούτους ἐξεπλήσσοντο οἱ ὄχλοι ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ·

28 Kai egeneto hote etelesen ho Iesous tous logous toutous exeplessonto oi ojloi epi te didaje autou.

28 Y sucedió que cuando Iehoshua terminó estas palabras, la multitud se asombraba de su enseñanza.


29 ἦν γὰρ διδάσκων αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς αὐτῶν.

29 en gar didaskon autous hos exousian ejon kai ouj hos oi grammateis auton.

29 Porque los enseñaba como quien tiene autoridad, y no como los escribas.



1 Καταβάντος δὲ αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ ὄρους ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί.

1 Katabantos de autou apo tou orous ekolouthesan auto ojloi polloi.

1 Y descendió del monte, y lo siguió una gran multitud.


2 καὶ ἰδοὺ λεπρὸς προσελθὼν προσεκύνει αὐτῷ λέγων, Κύριε, ἐὰν θέλῃς δύνασαί με καθαρίσαι.

2 kai idou lepros proselthon prosekynei auto legon, Kyrie, ean theles dynasai me katharisai.

2 Y he aquí, un hombre metzorá vino y se postró ante él diciendo: “adoní, si quieres, puedes limpiarme”.


3 καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἥψατο αὐτοῦ λέγων, Θέλω, καθαρίσθητι· καὶ εὐθέως ἐκαθαρίσθη αὐτοῦ ἡ λέπρα.

3 kai ekteinas ten jeira hepsato autou legon, Thelo, katharistheti. kai eutheos ekatharisthe autou he lepra.

3 Y extendió Iehoshua su mano, lo tocó y dijo: “Quiero, sé limpio”. Y al instante fue purificada su tzaraat.


4 καὶ λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ὅρα μηδενὶ εἴπῃς, ἀλλὰ ὕπαγε σεαυτὸν δεῖξον τῷ ἱερεῖ, καὶ προσένεγκον τὸ δῶρον ὃ προσέταξεν Μωϋσῆς, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς.

4 kai legei auto ho Iesous, HOra medeni eipes, alla hypage seauton deixon to hierei, kai prosenegkon to doron ho prosetaxen Mouses, eis martyrion autois.

4 Y le dijo Iehoshua: “Mira, no lo digas a nadie, pero ve, muéstrate al kohen y presenta la ofrenda que mandó Moshé como testimonio para ellos”.


5 Εἰσελθόντος δὲ αὐτοῦ εἰς Καφαρναοὺμ προσῆλθεν αὐτῷ ἑκατόνταρχος παρακαλῶν αὐτὸν

5 Eiselthontos de autou eis Kafarnaoum proselthen auto hekatontarjos parakalon auton

5 Cuando entró en Kfar Najum, se le acercó un centurión rogándole:


6 καὶ λέγων, Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικός, δεινῶς βασανιζόμενος.

6 kai legon, Kyrie, ho pais mou bebletai en te oikia paralytikos, deinos basanizomenos.

6 “adoní, mi siervo yace en casa paralizado y sufre terriblemente”.


7 καὶ λέγει αὐτῷ, Ἐγὼ ἐλθὼν θεραπεύσω αὐτόν.

7 kai legei auto, Ego elthon therapeuso auton.

7 Y le dijo Iehoshua: “Iré y lo sanaré”.


8 καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ἑκατόνταρχος ἔφη, Κύριε, οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς· ἀλλὰ μόνον εἰπὲ λόγῳ, καὶ ἰαθήσεται ὁ παῖς μου.

8 kai apokritheis ho hekatontarjos efe, Kyrie, ouk eimi hikanos hina mou hypo ten stegen eiselthes. alla monon eipe logo, kai iathesetai ho pais mou.

8 Pero el centurión respondió: “adoní, no soy digno de que entres bajo mi techo, pero solo di la palabra, y mi siervo será sanado.


9 καὶ γὰρ ἐγὼ ἄνθρωπός εἰμι ὑπὸ ἐξουσίαν, ἔχων ὑπ’ ἐμαυτὸν στρατιώτας, καὶ λέγω τούτῳ, Πορεύθητι, καὶ πορεύεται, καὶ ἄλλῳ, Ἔρχου, καὶ ἔρχεται, καὶ τῷ δούλῳ μου, Ποίησον τοῦτο, καὶ ποιεῖ.

9 kai gar ego anthropos eimi hypo exousian, ejon hyp’ emauton stratiotas, kai lego touto, Poreutheti, kai poreuetai, kai allo, Erjou, kai erjetai, kai to doulo mou, Poieson touto, kai poiei.

9 Porque también yo soy un hombre bajo autoridad, y tengo soldados bajo mis órdenes. A este digo: ‘Ve’, y va; y al otro: ‘Ven’, y viene; y a mi siervo: ‘Haz esto’, y lo hace”.


10 ἀκούσας δὲ ὁ Ἰησοῦς ἐθαύμασεν καὶ εἶπεν τοῖς ἀκολουθοῦσιν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, παρ’ οὐδενὶ τοσαύτην πίστιν ἐν τῷ Ἰσραὴλ εὗρον.

10 akousas de ho Iesous ethaumasen kai eipen tois akolouthousin, Amen lego hymin, par’ oudeni tosauten pistin en to Israel euron.

10 Al oírlo, Iehoshua se maravilló y dijo a los que lo seguían: “De cierto les digo que ni en Israel he hallado una fe tan grande.


11 λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι πολλοὶ ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἥξουσιν καὶ ἀνακλιθήσονται μετὰ Ἀβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν·

11 lego de hymin hoti polloi apo anatolon kai dysmon hexousin kai anaklithesontai meta Abraam kai Isaak kai Iakob en te basileia ton ouranon.

11 Y les digo que muchos vendrán del oriente y del occidente, y se sentarán con Avraham, Itzjak y Iaakov en el reino de los cielos,


12 οἱ δὲ υἱοὶ τῆς βασιλείας ἐκβληθήσονται εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

12 oi de huioi tes basileias ekblethesontai eis to skotos to exoteron. ekei estai ho klauthmos kai ho brygmos ton odonton.

12 pero los hijos del reino serán echados a las tinieblas de afuera; allí será el llanto y el crujir de dientes”.


13 καὶ εἶπεν ὁ Ἰησοῦς τῷ ἑκατοντάρχῃ, Ὕπαγε, ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι. καὶ ἰάθη ὁ παῖς [αὐτοῦ] ἐν τῇ ὥρᾳ ἐκείνῃ.

13 kai eipen ho Iesous to hekatontarje, Hypage, hos episteusas genetheto soi. kai iathe ho pais [autou] en te hora ekeine.

13 Y dijo Iehoshua al centurión: “Ve, y como has creído, así te sea hecho”. Y su siervo fue sanado en esa misma hora.


14 Καὶ ἐλθὼν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν οἰκίαν Πέτρου εἶδεν τὴν πενθερὰν αὐτοῦ βεβλημένην καὶ πυρέσσουσαν·

14 Kai elthon ho Iesous eis ten oikian Petrou eiden ten pentheran autou beblemenen kai pyressousan.

14 Y entrando Iehoshua en la casa de Petros, vio a su suegra postrada en cama con fiebre.


15 καὶ ἥψατο τῆς χειρὸς αὐτῆς, καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετός· καὶ ἠγέρθη καὶ διηκόνει αὐτῷ.

15 kai hepsato tes jeiros autes, kai afeken auten ho pyretos. kai egerthe kai diekonei auto.

15 Y tocó su mano, y la fiebre la dejó. Ella se levantó y comenzó a servirles.


16 Ὀψίας δὲ γενομένης προσήνεγκαν αὐτῷ δαιμονιζομένους πολλούς· καὶ ἐξέβαλεν τὰ πνεύματα λόγῳ, καὶ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας ἐθεράπευσεν·

16 Opsias de genomenes prosenegkan auto daimonizomenous pollous. kai exebalen ta pneumata logo, kai pantas tous kakos ejontas etherapeusen.

16 Al atardecer, trajeron a él muchos endemoniados, y expulsó a los espíritus con su palabra y sanó a todos los enfermos,


17 ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἠσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος, Αὐτὸς τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβεν καὶ τὰς νόσους ἐβάστασεν.

17 hopos plerothe to rethen dia Esaiou tou profetou legontos, Autos tas astheneias hemon elaben kai tas nosous ebastasen.

17 para que se cumpliera lo dicho por el profeta Ieshayahu, que dijo: “Él mismo tomó nuestras enfermedades y cargó con nuestros dolores”.


18 Ἰδὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς ὄχλον περὶ αὐτὸν ἐκέλευσεν ἀπελθεῖν εἰς τὸ πέραν.

18 Idon de ho Iesous ojlon peri auton ekeleusen apelthein eis to peran.

18 Al ver Iehoshua a la multitud alrededor de él, ordenó pasar al otro lado del lago.


19 καὶ προσελθὼν εἷς γραμματεὺς εἶπεν αὐτῷ, Διδάσκαλε, ἀκολουθήσω σοι ὅπου ἐὰν ἀπέρχῃ.

19 kai proselthon eis grammateus eipen auto, Didaskale, akoloutheso soi hopou ean aperje.

19 Y se acercó a él un escriba y le dijo: “Raví, te seguiré a dondequiera que vayas”.


20 καὶ λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσιν καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις, ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ.

20 kai legei auto ho Iesous, Ai alopekes foleous ejousin kai ta peteina tou ouranou kataskenoseis, ho de huios tou anthropou ouk ejei pou ten kefalen kline.

20 Y le dijo Iehoshua: “Las zorras tienen guaridas y las aves del cielo nidos, pero el hijo del hombre no tiene dónde recostar su cabeza”.


21 ἕτερος δὲ τῶν μαθητῶν [αὐτοῦ] εἶπεν αὐτῷ, Κύριε, ἐπίτρεψόν μοι πρῶτον ἀπελθεῖν καὶ θάψαι τὸν πατέρα μου.

21 heteros de ton matheton [autou] eipen auto, Kyrie, epitrepson moi proton apelthein kai thapsai ton patera mou.

21 Otro de sus discípulos le dijo: “adoní, permíteme primero ir y enterrar a mi padre”.


22 ὁ δὲ Ἰησοῦς λέγει αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι, καὶ ἄφες τοὺς νεκροὺς θάψαι τοὺς ἑαυτῶν νεκρούς.

22 ho de Iesous legei auto, Akolouthei moi, kai afes tous nekrous thapsai tous heauton nekrous.

22 Pero Iehoshua le dijo: “Sígueme, y deja que los muertos entierren a sus muertos”.


23 Καὶ ἐμβάντι αὐτῷ εἰς τὸ πλοῖον ἠκολούθησαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ.

23 Kai embanti auto eis to ploion ekolouthesan auto oi mathetai autou.

23 Y subió a la barca, y sus discípulos lo siguieron.


24 καὶ ἰδοὺ σεισμὸς μέγας ἐγένετο ἐν τῇ θαλάσσῃ, ὥστε τὸ πλοῖον καλύπτεσθαι ὑπὸ τῶν κυμάτων· αὐτὸς δὲ ἐκάθευδεν.

24 kai idou seismos megas egeneto en te thalasse, hoste to ploion kalyptesthai hypo ton kymaton. autos de ekatheuden.

24 De repente, se seísmo grande se hizo en el mar, tanto que las olas cubrían la barca, pero él dormía.


25 καὶ προσελθόντες ἤγειραν αὐτὸν λέγοντες, Κύριε, σῶσον, ἀπολλύμεθα.

25 kai proselthontes egeiran auton legontes, Kyrie, soson, apollymetha.

25 Y sus discípulos se acercaron, lo despertaron y dijeron: “¡Sálvanos, adoní, perecemos!”


26 καὶ λέγει αὐτοῖς, Τί δειλοί ἐστε, ὀλιγόπιστοι; τότε ἐγερθεὶς ἐπετίμησεν τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη.

26 kai legei autois, Ti deiloi este, oligopistoi; tote egertheis epetimesen tois anemois kai te thalasse, kai egeneto galene megale.

26 Él les dijo: “Hombres de poca fe, ¿por qué se acobardan?” Entonces se levantó, dominó a los vientos y al mar, y sobrevino una gran calma.


27 οἱ δὲ ἄνθρωποι ἐθαύμασαν λέγοντες, Ποταπός ἐστιν οὗτος ὅτι καὶ οἱ ἄνεμοι καὶ ἡ θάλασσα αὐτῷ ὑπακούουσιν;

27 oi de anthropoi ethaumasan legontes, Potapos estin outos hoti kai oi anemoi kai he thalassa auto hypakouousin;

27 Y los hombres se maravillaron, diciendo: “¿Quién es este, que aun los vientos y el mar lo obedecen?”


28 Καὶ ἐλθόντος αὐτοῦ εἰς τὸ πέραν εἰς τὴν χώραν τῶν Γαδαρηνῶν ὑπήντησαν αὐτῷ δύο δαιμονιζόμενοι ἐκ τῶν μνημείων ἐξερχόμενοι, χαλεποὶ λίαν, ὥστε μὴ ἰσχύειν τινὰ παρελθεῖν διὰ τῆς ὁδοῦ ἐκείνης.

28 Kai elthontos autou eis to peran eis ten joran ton Gadarenon hypentesan auto dyo daimonizomenoi ek ton mnemeion exerjomenoi, jalepoi lian, hoste me isjyein tina parelthein dia tes hodou ekeines.

28 Cuando llegó al otro lado, a la tierra de los gadarenos, le salieron al encuentro dos endemoniados que venían de entre los sepulcros, tan feroces que nadie podía pasar por aquel camino.


29 καὶ ἰδοὺ ἔκραξαν λέγοντες, Τί ἡμῖν καὶ σοί, υἱὲ τοῦ θεοῦ; ἦλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς;

29 kai idou ekraxan legontes, Ti hemin kai soi, huie tou theou; elthes hode pro kairou basanisai hemas;

29 Y clamaron diciendo: “¿Qué a nosotros y a ti, Iehoshua, hijo de Elohim? ¿Has venido aquí para atormentarnos antes de tiempo?”


30 ἦν δὲ μακρὰν ἀπ’ αὐτῶν ἀγέλη χοίρων πολλῶν βοσκομένη.

30 en de makran ap’ auton agele joiron pollon boskomene.

30 Y estaba lejos de ellos una manada de cerdos paciendo.


31 οἱ δὲ δαίμονες παρεκάλουν αὐτὸν λέγοντες, Εἰ ἐκβάλλεις ἡμᾶς, ἀπόστειλον ἡμᾶς εἰς τὴν ἀγέλην τῶν χοίρων.

31 oi de daimones parekaloun auton legontes, Ei ekballeis hemas, aposteilon hemas eis ten agelen ton joiron.

31 Y los demonios le rogaron diciendo: “Si nos expulsas, permítenos entrar en el hato de cerdos”.


32 καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Ὑπάγετε. οἱ δὲ ἐξελθόντες ἀπῆλθον εἰς τοὺς χοίρους· καὶ ἰδοὺ ὥρμησεν πᾶσα ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τὴν θάλασσαν, καὶ ἀπέθανον ἐν τοῖς ὕδασιν.

32 kai eipen autois, Hypagete. oi de exelthontes apelthon eis tous joirous. kai idou hormesen pasa he agele kata tou kremnou eis ten thalassan, kai apethanon en tois hydasin.

32 Él les dijo: “Vayan”. Y salieron, y entraron en los cerdos. Y he aquí, todo el hato de cerdos se precipitó desde el monte al mar, y murieron en el agua.


33 οἱ δὲ βόσκοντες ἔφυγον, καὶ ἀπελθόντες εἰς τὴν πόλιν ἀπήγγειλαν πάντα καὶ τὰ τῶν δαιμονιζομένων.

33 oi de boskontes efygon, kai apelthontes eis ten polin apeggeilan panta kai ta ton daimonizomenon.

33 Los que los apacentaban huyeron, y al llegar a la ciudad contaron todo, incluso lo de los endemoniados.


34 καὶ ἰδοὺ πᾶσα ἡ πόλις ἐξῆλθεν εἰς ὑπάντησιν τῷ Ἰησοῦ, καὶ ἰδόντες αὐτὸν παρεκάλεσαν ὅπως μεταβῇ ἀπὸ τῶν ὁρίων αὐτῶν.

34 kai idou pasa he polis exelthen eis hypantesin to Iesou, kai idontes auton parekalesan hopos metabe apo ton horion auton.

34 Entonces toda la ciudad salió al encuentro de Iehoshua, y al verlo, le rogaron que se fuera de sus territorios.



1 Καὶ ἐμβὰς εἰς πλοῖον διεπέρασεν καὶ ἦλθεν εἰς τὴν ἰδίαν πόλιν.

1 Kai embas eis ploion dieperasen kai elthen eis ten idian polin.

1 Y descendió en la barca y cruzó y llegó a su ciudad.


2 καὶ ἰδοὺ προσέφερον αὐτῷ παραλυτικὸν ἐπὶ κλίνης βεβλημένον. καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν εἶπεν τῷ παραλυτικῷ, Θάρσει, τέκνον· ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι.

2 kai idou proseferon auto paralytikon epi klines beblemenon. kai idon ho Iesous ten pistin auton eipen to paralytiko, Tharsei, teknon. afientai sou ai hamartiai.

2 Y he aquí ellos traen a él un hombre inválido de extremidades y él [estaba] acostado sobre la cama, y cuando vio Iehoshua la fe de ellos, dijo al inválido de las extremidades: “Fortalécete, hijo mío, han sido perdonados para ti tus pecados”.


3 καὶ ἰδού τινες τῶν γραμματέων εἶπαν ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτος βλασφημεῖ.

3 kai idou tines ton grammateon eipan en heautois, Outos blasfemei.

3 Y he aquí hombres de los escribas dijeron en sus corazones: “Blasfema él”.


4 καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν εἶπεν, Ἱνατί ἐνθυμεῖσθε πονηρὰ ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν;

4 kai idon ho Iesous tas enthymeseis auton eipen, HInati enthymeisthe ponera en tais kardiais hymon;

4 Y Iehoshua vio los pensamientos de ellos y dijo: “¿Por qué piensan mal en sus corazones?


5 τί γάρ ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν, Ἀφίενταί σου αἱ ἁμαρτίαι, ἢ εἰπεῖν, Ἔγειρε καὶ περιπάτει;

5 ti gar estin eukopoteron, eipein, Afientai sou ai hamartiai, e eipein, Egeire kai peripatei;

5 Porque ¿qué es más fácil, decir: ‘Han sido perdonados para ti tus pecados’, o decir: ‘Levántate, camina’?


6 ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας τότε λέγει τῷ παραλυτικῷ, Ἐγερθεὶς ἆρόν σου τὴν κλίνην καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου.

6 hina de eidete hoti exousian ejei ho huios tou anthropou epi tes ges afienai hamartias tote legei to paralytiko, Egertheis aron sou ten klinen kai hypage eis ton oikon sou.

6 Pero para que sepan que el hijo del hombre tiene autoridad en la tierra para perdonar los pecados”, entonces dijo al inválido de las extremidades: “Levántate, toma tu cama y ve a tu casa”.


7 καὶ ἐγερθεὶς ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ.

7 kai egertheis apelthen eis ton oikon autou.

7 Y se levantó y fue a su casa.


8 ἰδόντες δὲ οἱ ὄχλοι ἐφοβήθησαν καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν τὸν δόντα ἐξουσίαν τοιαύτην τοῖς ἀνθρώποις.

8 idontes de oi ojloi efobethesan kai edoxasan ton theon ton donta exousian toiauten tois anthropois.

8 Y las multitudes vieron y se maravillaron y alabaron a Elohim, quien dio tal autoridad a los hijos de los hombres.


9 Καὶ παράγων ὁ Ἰησοῦς ἐκεῖθεν εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Μαθθαῖον λεγόμενον, καὶ λέγει αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι. καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ.

9 Kai paragon ho Iesous ekeithen eiden anthropon kathemenon epi to telonion, Maththaion legomenon, kai legei auto, Akolouthei moi. kai anastas ekolouthesen auto.

9 Y sucedió al pasar Iehoshua desde allí, que vio a un hombre sentado en la oficina de impuestos, y su nombre era Matay, y dijo a él: “Ven, sígueme”. Y se levantó y le siguió.


10 Καὶ ἐγένετο αὐτοῦ ἀνακειμένου ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ ἐλθόντες συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ.

10 Kai egeneto autou anakeimenou en te oikia, kai idou polloi telonai kai hamartoloi elthontes synanekeinto to Iesou kai tois mathetais autou.

10 Y fue que al estar él sentado en su casa, he aquí muchos publicanos y pecadores vinieron y se sentaron con Iehoshua y sus discípulos.


11 καὶ ἰδόντες οἱ Φαρισαῖοι ἔλεγον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίει ὁ διδάσκαλος ὑμῶν;

11 kai idontes oi Farisaioi elegon tois mathetais autou, Dia ti meta ton telonon kai hamartolon esthiei ho didaskalos hymon;

11 Y los perushim vieron y dijeron a sus discípulos: “¿Por qué come su maestro con los publicanos y los pecadores?”


12 ὁ δὲ ἀκούσας εἶπεν, Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ ἀλλ’ οἱ κακῶς ἔχοντες.

12 ho de akousas eipen, Ou jreian ejousin oi isjyontes iatrou all’ oi kakos ejontes.

12 Y escuchó Iehoshua y dijo a ellos: “Los sanos no necesitan médico, sino los enfermos.


13 πορευθέντες δὲ μάθετε τί ἐστιν, Ἔλεος θέλω καὶ οὐ θυσίαν· οὐ γὰρ ἦλθον καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλούς.

13 poreuthentes de mathete ti estin, Eleos thelo kai ou thysian. ou gar elthon kalesai dikaious alla hamartolous.

13 Y ustedes, vayan y aprendan qué significa: ‘Misericordia quiero y no sacrificio’, porque no he venido a llamar a los justos, sino a los pecadores [al arrepentimiento]”.


14 Τότε προσέρχονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου λέγοντες, Διὰ τί ἡμεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι νηστεύομεν [πολλά], οἱ δὲ μαθηταί σου οὐ νηστεύουσιν;

14 Tote proserjontai auto oi mathetai Ioannou legontes, Dia ti hemeis kai oi Farisaioi nesteuomen [polla], oi de mathetai sou ou nesteuousin;

14 Y se acercaron a él los discípulos de Iojanán y dijeron: “¿Por qué nosotros y los perushim ayunamos mucho y tus discípulos no ayunan?”


15 καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος πενθεῖν ἐφ’ ὅσον μετ’ αὐτῶν ἐστιν ὁ νυμφίος; ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν.

15 kai eipen autois ho Iesous, Me dynantai oi huioi tou nymfonos penthein ef’ hoson met’ auton estin ho nymfios; eleusontai de hemerai hotan aparthe ap’ auton ho nymfios, kai tote nesteusousin.

15 Y les dijo Iehoshua: “¿Acaso pueden los hijos del tálamo nupcial lamentarse mientras el novio está con ellos? Pero vendrán días cuando les será quitado el novio, y entonces ayunarán.


16 οὐδεὶς δὲ ἐπιβάλλει ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπὶ ἱματίῳ παλαιῷ· αἴρει γὰρ τὸ πλήρωμα αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ ἱματίου, καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται.

16 oudeis de epiballei epiblema rakous agnafou epi himatio palaio. airei gar to pleroma autou apo tou himatiou, kai jeiron sjisma ginetai.

16 Nadie pone parche nuevo sobre ropa vieja, porque el parche se separará de la ropa, y el desgarro será mayor.


17 οὐδὲ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μή γε, ῥήγνυνται οἱ ἀσκοί, καὶ ὁ οἶνος ἐκχεῖται καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπόλλυνται· ἀλλὰ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινούς, καὶ ἀμφότεροι συντηροῦνται.

17 oude ballousin oinon neon eis askous palaious. ei de me ge, regnyntai oi askoi, kai ho oinos ekjeitai kai oi askoi apollyntai. alla ballousin oinon neon eis askous kainous, kai amfoteroi synterountai.

17 Ni se pone vino nuevo en odres viejos, porque los odres se romperán, y el vino se derramará, y los odres se perderán. Sino que se pone el vino nuevo en odres nuevos, y ambos se conservan”.


18 Ταῦτα αὐτοῦ λαλοῦντος αὐτοῖς ἰδοὺ ἄρχων εἷς ἐλθὼν προσεκύνει αὐτῷ λέγων ὅτι Ἡ θυγάτηρ μου ἄρτι ἐτελεύτησεν· ἀλλὰ ἐλθὼν ἐπίθες τὴν χεῖρά σου ἐπ’ αὐτήν, καὶ ζήσεται.

18 Tauta autou lalountos autois idou arjon eis elthon prosekynei auto legon hoti HE thygater mou arti eteleutesen. alla elthon epithes ten jeira sou ep’ auten, kai zesetai.

18 Y mientras hablaba estas cosas a ellos, he aquí, vino un principal y se postró ante él, diciendo: “Ahora ha muerto mi hija, ven, pon tu mano sobre ella, y vivirá”.


19 καὶ ἐγερθεὶς ὁ Ἰησοῦς ἠκολούθησεν αὐτῷ καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ.

19 kai egertheis ho Iesous ekolouthesen auto kai oi mathetai autou.

19 Y se levantó Iehoshua y lo siguió, él y sus discípulos.


20 Καὶ ἰδοὺ γυνὴ αἱμορροοῦσα δώδεκα ἔτη προσελθοῦσα ὄπισθεν ἥψατο τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ·

20 Kai idou gyne aimorroousa dodeka ete proselthousa opisthen hepsato tou kraspedou tou himatiou autou.

20 Y he aquí, una mujer que había padecido flujo de sangre por doce años se acercó por detrás y tocó el borde de su manto,


21 ἔλεγεν γὰρ ἐν ἑαυτῇ, Ἐὰν μόνον ἅψωμαι τοῦ ἱματίου αὐτοῦ σωθήσομαι.

21 elegen gar en heaute, Ean monon hapsomai tou himatiou autou sothesomai.

21 porque decía en su corazón: “Si tan solo toco su manto, seré sanada”.


22 ὁ δὲ Ἰησοῦς στραφεὶς καὶ ἰδὼν αὐτὴν εἶπεν, Θάρσει, θύγατερ· ἡ πίστις σου σέσωκέν σε. καὶ ἐσώθη ἡ γυνὴ ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης.

22 ho de Iesous strafeis kai idon auten eipen, Tharsei, thygater. he pistis sou sesoken se. kai esothe he gyne apo tes horas ekeines.

22 Y se volvió Iehoshua y la vio, y dijo: “Fortalécete, hija mía, tu fe te ha salvado”. Y la mujer fue sanada desde esa hora.


23 Καὶ ἐλθὼν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἄρχοντος καὶ ἰδὼν τοὺς αὐλητὰς καὶ τὸν ὄχλον θορυβούμενον

23 Kai elthon ho Iesous eis ten oikian tou arjontos kai idon tous auletas kai ton ojlon thoryboumenon

23 Y llegó Iehoshua a la casa del principal, y vio a los flautistas y a la multitud alborotada,


24 ἔλεγεν, Ἀναχωρεῖτε, οὐ γὰρ ἀπέθανεν τὸ κοράσιον ἀλλὰ καθεύδει. καὶ κατεγέλων αὐτοῦ.

24 elegen, Anajoreite, ou gar apethanen to korasion alla katheudei. kai kategelon autou.

24 y dijo: “Apártense de aquí, porque la niña no está muerta, sino que duerme”. Y se burlaron de él.


25 ὅτε δὲ ἐξεβλήθη ὁ ὄχλος, εἰσελθὼν ἐκράτησεν τῆς χειρὸς αὐτῆς, καὶ ἠγέρθη τὸ κοράσιον.

25 hote de exeblethe ho ojlos, eiselthon ekratesen tes jeiros autes, kai egerthe to korasion.

25 Pero cuando sacaron a la multitud, él entró, tomó su mano, y la niña se levantó.


26 καὶ ἐξῆλθεν ἡ φήμη αὕτη εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην.

26 kai exelthen he feme aute eis holen ten gen ekeinen.

26 Y esta noticia se difundió por toda aquella tierra.


27 Καὶ παράγοντι ἐκεῖθεν τῷ Ἰησοῦ ἠκολούθησαν [αὐτῷ] δύο τυφλοὶ κράζοντες καὶ λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς, υἱὸς Δαυίδ.

27 Kai paragonti ekeithen to Iesou ekolouthesan [auto] dyo tyfloi krazontes kai legontes, Eleeson hemas, huios Dauid.

27 Y al pasar de allí Iehoshua, dos hombres ciegos le siguieron, clamando y diciendo: “Ten piedad de nosotros, hijo de David”.


28 ἐλθόντι δὲ εἰς τὴν οἰκίαν προσῆλθον αὐτῷ οἱ τυφλοί, καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πιστεύετε ὅτι δύναμαι τοῦτο ποιῆσαι; λέγουσιν αὐτῷ, Ναί, κύριε.

28 elthonti de eis ten oikian proselthon auto oi tyfloi, kai legei autois ho Iesous, Pisteuete hoti dynamai touto poiesai; legousin auto, Nai, kyrie.

28 Y cuando llegó a la casa, los ciegos se acercaron a él, y les dijo Iehoshua: “¿Creen ustedes que puedo hacer esto?” Y le dijeron: “Sí, adón”.


29 τότε ἥψατο τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν λέγων, Κατὰ τὴν πίστιν ὑμῶν γενηθήτω ὑμῖν.

29 tote hepsato ton ofthalmon auton legon, Kata ten pistin hymon genetheto hymin.

29 Entonces tocó sus ojos, diciendo: “Sea hecho para ustedes conforme a su fe”.


30 καὶ ἠνεῴχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοί. καὶ ἐνεβριμήθη αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγων, Ὁρᾶτε μηδεὶς γινωσκέτω.

30 kai eneojthesan auton oi ofthalmoi. kai enebrimethe autois ho Iesous legon, HOrate medeis ginosketo.

30 Y se abrieron sus ojos, y les advirtió severamente Iehoshua: “Miren que nadie lo sepa”.


31 οἱ δὲ ἐξελθόντες διεφήμισαν αὐτὸν ἐν ὅλῃ τῇ γῇ ἐκείνῃ.

31 oi de exelthontes diefemisan auton en hole te ge ekeine.

31 Pero ellos, al salir, divulgaron su fama por toda aquella tierra.


32 Αὐτῶν δὲ ἐξερχομένων ἰδοὺ προσήνεγκαν αὐτῷ ἄνθρωπον κωφὸν δαιμονιζόμενον·

32 Auton de exerjomenon idou prosenegkan auto anthropon kofon daimonizomenon.

32 Y mientras salían, he aquí, trajeron a él un hombre mudo poseído por un demonio.


33 καὶ ἐκβληθέντος τοῦ δαιμονίου ἐλάλησεν ὁ κωφός. καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι λέγοντες, Οὐδέποτε ἐφάνη οὕτως ἐν τῷ Ἰσραήλ.

33 kai ekblethentos tou daimoniou elalesen ho kofos. kai ethaumasan oi ojloi legontes, Oudepote efane outos en to Israel.

33 Y cuando el demonio fue expulsado, el mudo habló, y las multitudes se maravillaron, diciendo: “Nunca se ha visto algo así en Israel”.


34 οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἔλεγον, Ἐν τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια.

34 oi de Farisaioi elegon, En to arjonti ton daimonion ekballei ta daimonia.

34 Pero los perushim decían: “Por el príncipe de los demonios expulsa a los demonios”.


35 Καὶ περιῆγεν ὁ Ἰησοῦς τὰς πόλεις πάσας καὶ τὰς κώμας, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν.

35 Kai periegen ho Iesous tas poleis pasas kai tas komas, didaskon en tais synagogais auton kai kerysson to euaggelion tes basileias kai therapeuon pasan noson kai pasan malakian.

35 Y recorría Iehoshua todas las ciudades y aldeas, enseñando en sus sinagogas y proclamando la buena noticia del reino, y sanando toda enfermedad y toda dolencia entre el pueblo.


36 Ἰδὼν δὲ τοὺς ὄχλους ἐσπλαγχνίσθη περὶ αὐτῶν ὅτι ἦσαν ἐσκυλμένοι καὶ ἐρριμμένοι ὡσεὶ πρόβατα μὴ ἔχοντα ποιμένα.

36 Idon de tous ojlous esplagjnisthe peri auton hoti esan eskylmenoi kai errimmenoi hosei probata me ejonta poimena.

36 Y al ver las multitudes, tuvo compasión de ellos, porque estaban desamparados y dispersos, como ovejas sin pastor.


37 τότε λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Ὁ μὲν θερισμὸς πολύς, οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι·

37 tote legei tois mathetais autou, HO men therismos polys, oi de ergatai oligoi.

37 Entonces dijo a sus discípulos: “La cosecha es mucha, pero los obreros son pocos.


38 δεήθητε οὖν τοῦ κυρίου τοῦ θερισμοῦ ὅπως ἐκβάλῃ ἐργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὐτοῦ.

38 deethete oun tou kyriou tou therismou hopos ekbale ergatas eis ton therismon autou.

38 Por tanto, rueguen al dueño de la cosecha que envíe obreros a su cosecha”.



1 Καὶ προσκαλεσάμενος τοὺς δώδεκα μαθητὰς αὐτοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν πνευμάτων ἀκαθάρτων ὥστε ἐκβάλλειν αὐτὰ καὶ θεραπεύειν πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν.

1 Kai proskalesamenos tous dodeka mathetas autou edoken autois exousian pneumaton akatharton hoste ekballein auta kai therapeuein pasan noson kai pasan malakian.

1 Y llamó a sí a sus doce discípulos y les dio autoridad sobre espíritus impuros para expulsarlos y para sanar toda enfermedad y toda dolencia.


2 Τῶν δὲ δώδεκα ἀποστόλων τὰ ὀνόματά ἐστιν ταῦτα· πρῶτος Σίμων ὁ λεγόμενος Πέτρος καὶ Ἀνδρέας ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ, καὶ Ἰάκωβος ὁ τοῦ Ζεβεδαίου καὶ Ἰωάννης ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ,

2 Ton de dodeka apostolon ta onomata estin tauta. protos Simon ho legomenos Petros kai Andreas ho adelfos autou, kai Iakobos ho tou Zebedaiou kai Ioannes ho adelfos autou,

2 Y estos son los nombres de los doce enviados: el primero, Shimón llamado Petros, y Andrai su hermano, Iaakov hijo de Zavdai y Iojanán su hermano,


3 Φίλιππος καὶ Βαρθολομαῖος, Θωμᾶς καὶ Μαθθαῖος ὁ τελώνης, Ἰάκωβος ὁ τοῦ Ἁλφαίου καὶ Θαδδαῖος,

3 Filippos kai Bartholomaios, Thomas kai Maththaios ho telones, Iakobos ho tou HAlfaiou kai Thaddaios,

3 Filipos y Bar-Talmai, Tomá y Matay el recaudador de impuestos, Iaakov hijo de Jalfai y (Labai llamado) Tadai,


4 Σίμων ὁ Καναναῖος καὶ Ἰούδας ὁ Ἰσκαριώτης ὁ καὶ παραδοὺς αὐτόν.

4 Simon ho Kananaios kai Ioudas ho Iskariotes ho kai paradous auton.

4 Shimón el kanai y Iehudá de Kriot, el que lo entregó.


5 Τούτους τοὺς δώδεκα ἀπέστειλεν ὁ Ἰησοῦς παραγγείλας αὐτοῖς λέγων, Εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, καὶ εἰς πόλιν Σαμαριτῶν μὴ εἰσέλθητε·

5 Toutous tous dodeka apesteilen ho Iesous paraggeilas autois legon, Eis hodon ethnon me apelthete, kai eis polin Samariton me eiselthete.

5 A estos doce envió Iehoshua y les ordenó diciendo: “No vayan por el camino de los gentiles ni entren en ciudad de los shomronim,


6 πορεύεσθε δὲ μᾶλλον πρὸς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ.

6 poreuesthe de mallon pros ta probata ta apololota oikou Israel.

6 sino vayan a las ovejas perdidas de la casa de Israel.


7 πορευόμενοι δὲ κηρύσσετε λέγοντες ὅτι Ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.

7 poreuomenoi de keryssete legontes hoti Eggiken he basileia ton ouranon.

7 Y al ir proclamen diciendo: ‘El reino de los cielos está cerca’.


8 ἀσθενοῦντας θεραπεύετε, νεκροὺς ἐγείρετε, λεπροὺς καθαρίζετε, δαιμόνια ἐκβάλλετε· δωρεὰν ἐλάβετε, δωρεὰν δότε.

8 asthenountas therapeuete, nekrous egeirete, leprous katharizete, daimonia ekballete. dorean elabete, dorean dote.

8 Sanen a los enfermos, limpien a los metzorá, resuciten a los muertos, expulsen a los demonios. Gratis recibieron, gratis den.


9 Μὴ κτήσησθε χρυσὸν μηδὲ ἄργυρον μηδὲ χαλκὸν εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν,

9 Me ktesesthe jryson mede argyron mede jalkon eis tas zonas hymon,

9 No lleven oro ni plata ni cobre en sus cinturones,


10 μὴ πήραν εἰς ὁδὸν μηδὲ δύο χιτῶνας μηδὲ ὑποδήματα μηδὲ ῥάβδον· ἄξιος γὰρ ὁ ἐργάτης τῆς τροφῆς αὐτοῦ.

10 me peran eis hodon mede dyo jitonas mede hypodemata mede rabdon. axios gar ho ergates tes trofes autou.

10 ni alforja para el camino, ni dos túnicas, ni sandalias, ni bastón, porque el obrero es digno de su sustento.


11 εἰς ἣν δ’ ἂν πόλιν ἢ κώμην εἰσέλθητε, ἐξετάσατε τίς ἐν αὐτῇ ἄξιός ἐστιν· κἀκεῖ μείνατε ἕως ἂν ἐξέλθητε.

11 eis hen d’ an polin e komen eiselthete, exetasate tis en aute axios estin. kakei meinate heos an exelthete.

11 Y cualquier ciudad o aldea a la que entren, investiguen quién es digno en ella y allí permanezcan hasta que salgan.


12 εἰσερχόμενοι δὲ εἰς τὴν οἰκίαν ἀσπάσασθε αὐτήν·

12 eiserjomenoi de eis ten oikian aspasasthe auten.

12 Y al entrar en la casa, saluden en shalom.


13 καὶ ἐὰν μὲν ᾖ ἡ οἰκία ἀξία, ἐλθάτω ἡ εἰρήνη ὑμῶν ἐπ’ αὐτήν· ἐὰν δὲ μὴ ᾖ ἀξία, ἡ εἰρήνη ὑμῶν πρὸς ὑμᾶς ἐπιστραφήτω.

13 kai ean men e he oikia axia, elthato he eirene hymon ep’ auten. ean de me e axia, he eirene hymon pros hymas epistrafeto.

13 Y si la casa es digna, vendrá sobre ella su shalom, pero si no es digna, su shalom volverá a ustedes.


14 καὶ ὃς ἂν μὴ δέξηται ὑμᾶς μηδὲ ἀκούσῃ τοὺς λόγους ὑμῶν, ἐξερχόμενοι ἔξω τῆς οἰκίας ἢ τῆς πόλεως ἐκείνης ἐκτινάξατε τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν ὑμῶν.

14 kai hos an me dexetai hymas mede akouse tous logous hymon, exerjomenoi exo tes oikias e tes poleos ekeines ektinaxate ton koniorton ton podon hymon.

14 Y cualquiera que no los reciba ni escuche sus palabras, al salir de aquella casa o ciudad, sacudan el polvo de sus pies.


15 ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἀνεκτότερον ἔσται γῇ Σοδόμων καὶ Γομόρρων ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως ἢ τῇ πόλει ἐκείνῃ.

15 amen lego hymin, anektoteron estai ge Sodomon kai Gomorron en hemera kriseos e te polei ekeine.

15 Amén les digo, será más tolerable para la tierra de Sedom y Amora en el día del juicio que para aquella ciudad.


16 Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω ὑμᾶς ὡς πρόβατα ἐν μέσῳ λύκων· γίνεσθε οὖν φρόνιμοι ὡς οἱ ὄφεις καὶ ἀκέραιοι ὡς αἱ περιστεραί.

16 Idou ego apostello hymas hos probata en meso lykon. ginesthe oun fronimoi hos oi ofeis kai akeraioi hos ai peristerai.

16 He aquí, yo los envío como ovejas en medio de lobos; por tanto, sean astutos como las serpientes y sencillos como las palomas.


17 προσέχετε δὲ ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων· παραδώσουσιν γὰρ ὑμᾶς εἰς συνέδρια, καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν μαστιγώσουσιν ὑμᾶς·

17 prosejete de apo ton anthropon. paradosousin gar hymas eis synedria, kai en tais synagogais auton mastigosousin hymas.

17 Guárdense de los hombres, porque los entregarán a los tribunales y los azotarán en sus sinagogas.


18 καὶ ἐπὶ ἡγεμόνας δὲ καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσιν.

18 kai epi hegemonas de kai basileis ajthesesthe heneken emou eis martyrion autois kai tois ethnesin.

18 Y serán llevados ante gobernadores y reyes por causa de mí, para testimonio a ellos y a los gentiles.


19 ὅταν δὲ παραδῶσιν ὑμᾶς, μὴ μεριμνήσητε πῶς ἢ τί λαλήσητε· δοθήσεται γὰρ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τί λαλήσητε·

19 hotan de paradosin hymas, me merimnesete pos e ti lalesete. dothesetai gar hymin en ekeine te hora ti lalesete.

19 Y cuando los entreguen, no se preocupen por cómo hablarán o qué dirán, porque en esa hora les será dado qué decir.


20 οὐ γὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τοῦ πατρὸς ὑμῶν τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν.

20 ou gar hymeis este oi lalountes alla to pneuma tou patros hymon to laloun en hymin.

20 Porque no son ustedes los que hablan, sino el espíritu de su Padre quien habla en ustedes.


21 παραδώσει δὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον καὶ πατὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς καὶ θανατώσουσιν αὐτούς.

21 paradosei de adelfos adelfon eis thanaton kai pater teknon, kai epanastesontai tekna epi goneis kai thanatosousin autous.

21 Y el hermano entregará al hermano a la muerte, y el padre al hijo, y los hijos se levantarán contra los padres y los matarán.


22 καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου· ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος οὗτος σωθήσεται.

22 kai esesthe misoumenoi hypo panton dia to onoma mou. ho de hypomeinas eis telos outos sothesetai.

22 Y serán odiados por todos a causa de mi nombre, pero el que persevere hasta el fin será salvado.


23 ὅταν δὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἑτέραν· ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ τελέσητε τὰς πόλεις τοῦ Ἰσραὴλ ἕως ἂν ἔλθῃ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου.

23 hotan de diokosin hymas en te polei taute, feugete eis ten heteran. amen gar lego hymin, ou me telesete tas poleis tou Israel heos an elthe ho huios tou anthropou.

23 Y cuando los persigan en una ciudad, huyan a otra, porque amén les digo, no terminarán de recorrer las ciudades de Israel antes que venga el hijo del hombre.


24 Οὐκ ἔστιν μαθητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον οὐδὲ δοῦλος ὑπὲρ τὸν κύριον αὐτοῦ.

24 Ouk estin mathetes hyper ton didaskalon oude doulos hyper ton kyrion autou.

24 No hay discípulo superior a su maestro, ni siervo superior a su amo.


25 ἀρκετὸν τῷ μαθητῇ ἵνα γένηται ὡς ὁ διδάσκαλος αὐτοῦ, καὶ ὁ δοῦλος ὡς ὁ κύριος αὐτοῦ. εἰ τὸν οἰκοδεσπότην Βεελζεβοὺλ ἐπεκάλεσαν, πόσῳ μᾶλλον τοὺς οἰκιακοὺς αὐτοῦ.

25 arketon to mathete hina genetai hos ho didaskalos autou, kai ho doulos hos ho kyrios autou. ei ton oikodespoten Beelzeboul epekalesan, poso mallon tous oikiakous autou.

25 Le basta al discípulo ser como su maestro y al siervo ser como su amo. Si al dueño de la casa llamaron Baal-Zebul, ¡cuánto más a los de su casa!


26 Μὴ οὖν φοβηθῆτε αὐτούς· οὐδὲν γάρ ἐστιν κεκαλυμμένον ὃ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται, καὶ κρυπτὸν ὃ οὐ γνωσθήσεται.

26 Me oun fobethete autous. ouden gar estin kekalymmenon ho ouk apokalyfthesetai, kai krypton ho ou gnosthesetai.

26 Por tanto, no les teman, porque nada hay encubierto que no será revelado, ni oculto que no será conocido.


27 ὃ λέγω ὑμῖν ἐν τῇ σκοτίᾳ, εἴπατε ἐν τῷ φωτί· καὶ ὃ εἰς τὸ οὖς ἀκούετε, κηρύξατε ἐπὶ τῶν δωμάτων.

27 ho lego hymin en te skotia, eipate en to foti. kai ho eis to ous akouete, keryxate epi ton domaton.

27 Lo que les digo en la oscuridad, díganlo en la luz, y lo que se susurra al oído, proclámenlo desde las azoteas.


28 καὶ μὴ φοβεῖσθε ἀπὸ τῶν ἀποκτεννόντων τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυναμένων ἀποκτεῖναι· φοβεῖσθε δὲ μᾶλλον τὸν δυνάμενον καὶ ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ.

28 kai me fobeisthe apo ton apoktennonton to soma, ten de psyjen me dynamenon apokteinai. fobeisthe de mallon ton dynamenon kai psyjen kai soma apolesai en geenne.

28 No teman a los que matan el cuerpo pero no pueden matar el alma; teman más bien a aquel que puede destruir alma y cuerpo en el guehinom.


29 οὐχὶ δύο στρουθία ἀσσαρίου πωλεῖται; καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐ πεσεῖται ἐπὶ τὴν γῆν ἄνευ τοῦ πατρὸς ὑμῶν.

29 ouji dyo strouthia assariou poleitai; kai hen ex auton ou peseitai epi ten gen aneu tou patros hymon.

29 ¿No se venden dos pajarillos por una moneda de cobre? Y ninguno de ellos cae a tierra sin el conocimiento de su Padre.


30 ὑμῶν δὲ καὶ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς πᾶσαι ἠριθμημέναι εἰσίν.

30 hymon de kai ai trijes tes kefales pasai erithmemenai eisin.

30 Y aun los cabellos de su cabeza están todos contados.


31 μὴ οὖν φοβεῖσθε· πολλῶν στρουθίων διαφέρετε ὑμεῖς.

31 me oun fobeisthe. pollon strouthion diaferete hymeis.

31 Por tanto, no teman; ustedes valen más que muchos pajarillos.


32 Πᾶς οὖν ὅστις ὁμολογήσει ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὁμολογήσω κἀγὼ ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν [τοῖσ] οὐρανοῖς·

32 Pas oun hostis homologesei en emoi emprosthen ton anthropon, homologeso kago en auto emprosthen tou patros mou tou en [tois] ouranois.

32 Todo aquel que me confiese delante de los hombres, yo también lo confesaré delante de mi Padre que está en los cielos.


33 ὅστις δ’ ἂν ἀρνήσηταί με ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ἀρνήσομαι κἀγὼ αὐτὸν ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν [τοῖσ] οὐρανοῖς.

33 hostis d’ an arnesetai me emprosthen ton anthropon, arnesomai kago auton emprosthen tou patros mou tou en [tois] ouranois.

33 Pero a quien me niegue delante de los hombres, yo también lo negaré delante de mi Padre que está en los cielos.


34 Μὴ νομίσητε ὅτι ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν· οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἀλλὰ μάχαιραν.

34 Me nomisete hoti elthon balein eirenen epi ten gen. ouk elthon balein eirenen alla majairan.

34 No piensen que he venido a traer shalom a la tierra; no he venido a traer shalom, sino espada.


35 ἦλθον γὰρ διχάσαι ἄνθρωπον κατὰ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ καὶ θυγατέρα κατὰ τῆς μητρὸς αὐτῆς καὶ νύμφην κατὰ τῆς πενθερᾶς αὐτῆς,

35 elthon gar dijasai anthropon kata tou patros autou kai thygatera kata tes metros autes kai nymfen kata tes pentheras autes,

35 Porque he venido a poner en conflicto al hombre contra su padre, a la hija contra su madre, y a la nuera contra su suegra.


36 καὶ ἐχθροὶ τοῦ ἀνθρώπου οἱ οἰκιακοὶ αὐτοῦ.

36 kai ejthroi tou anthropou oi oikiakoi autou.

36 Y los enemigos del hombre serán los de su propia casa.


37 Ὁ φιλῶν πατέρα ἢ μητέρα ὑπὲρ ἐμὲ οὐκ ἔστιν μου ἄξιος· καὶ ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ οὐκ ἔστιν μου ἄξιος·

37 HO filon patera e metera hyper eme ouk estin mou axios. kai ho filon huion e thygatera hyper eme ouk estin mou axios.

37 El que ama a su padre o a su madre más que a mí no es digno de mí, y el que ama a su hijo o a su hija más que a mí no es digno de mí.


38 καὶ ὃς οὐ λαμβάνει τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καὶ ἀκολουθεῖ ὀπίσω μου, οὐκ ἔστιν μου ἄξιος.

38 kai hos ou lambanei ton stauron autou kai akolouthei opiso mou, ouk estin mou axios.

38 Y el que no toma su cruz y sigue en pos de mí no es digno de mí.


39 ὁ εὑρὼν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀπολέσει αὐτήν, καὶ ὁ ἀπολέσας τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ εὑρήσει αὐτήν.

39 ho euron ten psyjen autou apolesei auten, kai ho apolesas ten psyjen autou heneken emou euresei auten.

39 El que encuentre su vida la perderá, y el que pierda su vida por causa de mí la encontrará.


40 Ὁ δεχόμενος ὑμᾶς ἐμὲ δέχεται, καὶ ὁ ἐμὲ δεχόμενος δέχεται τὸν ἀποστείλαντά με.

40 HO dejomenos hymas eme dejetai, kai ho eme dejomenos dejetai ton aposteilanta me.

40 El que los recibe a ustedes me recibe a mí, y el que me recibe a mí recibe a quien me envió.


41 ὁ δεχόμενος προφήτην εἰς ὄνομα προφήτου μισθὸν προφήτου λήμψεται, καὶ ὁ δεχόμενος δίκαιον εἰς ὄνομα δικαίου μισθὸν δικαίου λήμψεται.

41 ho dejomenos profeten eis onoma profetou misthon profetou lempsetai, kai ho dejomenos dikaion eis onoma dikaiou misthon dikaiou lempsetai.

41 El que recibe a un profeta en nombre de profeta recibirá recompensa de profeta, y el que recibe a un justo en nombre de justo recibirá recompensa de justo.


42 καὶ ὃς ἂν ποτίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων ποτήριον ψυχροῦ μόνον εἰς ὄνομα μαθητοῦ, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ ἀπολέσῃ τὸν μισθὸν αὐτοῦ.

42 kai hos an potise hena ton mikron touton poterion psyjrou monon eis onoma mathetou, amen lego hymin, ou me apolese ton misthon autou.

42 Y cualquiera que dé de beber a uno de estos pequeños solo un vaso de agua fría en nombre de discípulo, amén les digo, no perderá su recompensa.



1 Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς διατάσσων τοῖς δώδεκα μαθηταῖς αὐτοῦ, μετέβη ἐκεῖθεν τοῦ διδάσκειν καὶ κηρύσσειν ἐν ταῖς πόλεσιν αὐτῶν.

1 Kai egeneto hote etelesen ho Iesous diatasson tois dodeka mathetais autou, metebe ekeithen tou didaskein kai keryssein en tais polesin auton.

1 Y cuando Iehoshua terminó de ordenar a sus doce discípulos, partió de allí para enseñar y proclamar en sus ciudades.


2 Ὁ δὲ Ἰωάννης ἀκούσας ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ τὰ ἔργα τοῦ Χριστοῦ πέμψας διὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ

2 HO de Ioannes akousas en to desmoterio ta erga tou Jristou pempsas dia ton matheton autou

2 Y Iojanán, al oír en la cárcel las obras del Mashiaj, envió a dos de sus discípulos


3 εἶπεν αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν;

3 eipen auto, Sy ei ho erjomenos e heteron prosdokomen;

3 y le dijo: “¿Eres tú el que ha de venir o esperamos a otro?”.


4 καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Πορευθέντες ἀπαγγείλατε Ἰωάννῃ ἃ ἀκούετε καὶ βλέπετε·

4 kai apokritheis ho Iesous eipen autois, Poreuthentes apaggeilate Ioanne ha akouete kai blepete.

4 Y Iehoshua les respondió: “Vayan y cuenten a Iojanán lo que escuchan y lo que ven:


5 τυφλοὶ ἀναβλέπουσιν καὶ χωλοὶ περιπατοῦσιν, λεπροὶ καθαρίζονται καὶ κωφοὶ ἀκούουσιν, καὶ νεκροὶ ἐγείρονται καὶ πτωχοὶ εὐαγγελίζονται·

5 tyfloi anablepousin kai joloi peripatousin, leproi katharizontai kai kofoi akouousin, kai nekroi egeirontai kai ptojoi euaggelizontai.

5 los ciegos ven, los cojos andan, los metzorá son purificados, los sordos oyen, los muertos son levantados, y a los pobres se les anuncia la buena noticia.


6 καὶ μακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί.

6 kai makarios estin hos ean me skandalisthe en emoi.

6 Y feliz es quien no tropieza por causa de mí”.


7 Τούτων δὲ πορευομένων ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς λέγειν τοῖς ὄχλοις περὶ Ἰωάννου, Τί ἐξήλθατε εἰς τὴν ἔρημον θεάσασθαι; κάλαμον ὑπὸ ἀνέμου σαλευόμενον;

7 Touton de poreuomenon erxato ho Iesous legein tois ojlois peri Ioannou, Ti exelthate eis ten eremon theasasthai; kalamon hypo anemou saleuomenon;

7 Mientras ellos se iban, Iehoshua comenzó a hablar a las multitudes acerca de Iojanán: “¿Qué salieron al desierto a ver? ¿Una caña sacudida por el viento?


8 ἀλλὰ τί ἐξήλθατε ἰδεῖν; ἄνθρωπον ἐν μαλακοῖς ἠμφιεσμένον; ἰδοὺ οἱ τὰ μαλακὰ φοροῦντες ἐν τοῖς οἴκοις τῶν βασιλέων εἰσίν.

8 alla ti exelthate idein; anthropon en malakois emfiesmenon; idou oi ta malaka forountes en tois oikois ton basileon eisin.

8 O ¿qué salieron a ver? ¿Un hombre vestido con ropa delicada? He aquí, los que visten ropa delicada están en los palacios de los reyes.


9 ἀλλὰ τί ἐξήλθατε ἰδεῖν; προφήτην; ναί, λέγω ὑμῖν, καὶ περισσότερον προφήτου.

9 alla ti exelthate idein; profeten; nai, lego hymin, kai perissoteron profetou.

9 Pero ¿qué salieron a ver? ¿Un profeta? Sí, les digo, y más que un profeta.


10 οὗτός ἐστιν περὶ οὗ γέγραπται, Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου.

10 outos estin peri ou gegraptai, Idou ego apostello ton aggelon mou pro prosopou sou, hos kataskeuasei ten hodon sou emprosthen sou.

10 Porque este es de quien está escrito: ‘He aquí, envío mi mensajero delante de ti, quien preparará tu camino delante de ti’.


11 ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐκ ἐγήγερται ἐν γεννητοῖς γυναικῶν μείζων Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ· ὁ δὲ μικρότερος ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν μείζων αὐτοῦ ἐστιν.

11 amen lego hymin, ouk egegertai en gennetois gynaikon meizon Ioannou tou baptistou. ho de mikroteros en te basileia ton ouranon meizon autou estin.

11 Amén les digo, entre los nacidos de mujer no se ha levantado uno mayor que Iojanán el sumergidor; pero el más pequeño en el reino de los cielos es mayor que él.


12 ἀπὸ δὲ τῶν ἡμερῶν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ ἕως ἄρτι ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν.

12 apo de ton hemeron Ioannou tou baptistou heos arti he basileia ton ouranon biazetai, kai biastai harpazousin auten.

12 Y desde los días de Iojanán el sumergidor hasta ahora, el reino de los cielos sufre violencia, y los valientes lo arrebatan.


13 πάντες γὰρ οἱ προφῆται καὶ ὁ νόμος ἕως Ἰωάννου ἐπροφήτευσαν·

13 pantes gar oi profetai kai ho nomos heos Ioannou eprofeteusan.

13 Porque todos los profetas y la Torá profetizaron hasta Iojanán.


14 καὶ εἰ θέλετε δέξασθαι, αὐτός ἐστιν Ἠλίας ὁ μέλλων ἔρχεσθαι.

14 kai ei thelete dexasthai, autos estin Elias ho mellon erjesthai.

14 Y si están dispuestos a aceptar, él es Eliyahu que había de venir.


15 ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω.

15 ho ejon ota akoueto.

15 El que tiene oídos para oír, que oiga.


16 Τίνι δὲ ὁμοιώσω τὴν γενεὰν ταύτην; ὁμοία ἐστὶν παιδίοις καθημένοις ἐν ταῖς ἀγοραῖς ἃ προσφωνοῦντα τοῖς ἑτέροις

16 Tini de homoioso ten genean tauten; homoia estin paidiois kathemenois en tais agorais ha prosfonounta tois heterois

16 ¿A qué compararé esta generación? Es como niños sentados en las plazas que llaman a sus compañeros y dicen:


17 λέγουσιν, Ηὐλήσαμεν ὑμῖν καὶ οὐκ ὠρχήσασθε· ἐθρηνήσαμεν καὶ οὐκ ἐκόψασθε.

17 legousin, Eulesamen hymin kai ouk orjesasthe. ethrenesamen kai ouk ekopsasthe.

17 ‘Tocamos la flauta para ustedes y no bailaron; entonamos lamentaciones y no lloraron’.


18 ἦλθεν γὰρ Ἰωάννης μήτε ἐσθίων μήτε πίνων, καὶ λέγουσιν, Δαιμόνιον ἔχει·

18 elthen gar Ioannes mete esthion mete pinon, kai legousin, Daimonion ejei.

18 Porque vino Iojanán, que no comía ni bebía, y dijeron: ‘Tiene un demonio’.


19 ἦλθεν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐσθίων καὶ πίνων, καὶ λέγουσιν, Ἰδοὺ ἄνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης, τελωνῶν φίλος καὶ ἁμαρτωλῶν. καὶ ἐδικαιώθη ἡ σοφία ἀπὸ τῶν ἔργων αὐτῆς.

19 elthen ho huios tou anthropou esthion kai pinon, kai legousin, Idou anthropos fagos kai oinopotes, telonon filos kai hamartolon. kai edikaiothe he sofia apo ton ergon autes.

19 Vino el hijo del hombre, que come y bebe, y dicen: ‘Miren, un glotón y un bebedor de vino, amigo de publicanos y pecadores’. Pero la sabiduría es justificada por sus obras”.


20 Τότε ἤρξατο ὀνειδίζειν τὰς πόλεις ἐν αἷς ἐγένοντο αἱ πλεῖσται δυνάμεις αὐτοῦ, ὅτι οὐ μετενόησαν·

20 Tote erxato oneidizein tas poleis en ais egenonto ai pleistai dynameis autou, hoti ou metenoesan.

20 Entonces comenzó a reprender a las ciudades donde se habían hecho la mayoría de sus milagros, porque no se habían arrepentido.


21 Οὐαί σοι, Χοραζίν· οὐαί σοι, Βηθσαϊδά· ὅτι εἰ ἐν Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἐγένοντο αἱ δυνάμεις αἱ γενόμεναι ἐν ὑμῖν, πάλαι ἂν ἐν σάκκῳ καὶ σποδῷ μετενόησαν.

21 Ouai soi, Jorazin. ouai soi, Bethsaida. hoti ei en Tyro kai Sidoni egenonto ai dynameis ai genomenai en hymin, palai an en sakko kai spodo metenoesan.

21 “¡Ay de ti, Korazín! ¡Ay de ti, Beit-Tzayda! Porque si en Tzor y Tzidón se hubieran hecho los milagros que se hicieron en ustedes, hace tiempo se habrían arrepentido en cilicio y ceniza.


22 πλὴν λέγω ὑμῖν, Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἀνεκτότερον ἔσται ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως ἢ ὑμῖν.

22 plen lego hymin, Tyro kai Sidoni anektoteron estai en hemera kriseos e hymin.

22 Pero les digo que en el día del juicio será más tolerable para Tzor y Tzidón que para ustedes.


23 καὶ σύ, Καφαρναούμ, μὴ ἕως οὐρανοῦ ὑψωθήσῃ; ἕως ᾅδου καταβήσῃ. ὅτι εἰ ἐν Σοδόμοις ἐγενήθησαν αἱ δυνάμεις αἱ γενόμεναι ἐν σοί, ἔμεινεν ἂν μέχρι τῆς σήμερον.

23 kai sy, Kafarnaoum, me heos ouranou hypsothese; heos hadou katabese. hoti ei en Sodomois egenethesan ai dynameis ai genomenai en soi, emeinen an mejri tes semeron.

23 Y tú, Kfar-Najum, que has sido elevada hasta el cielo, serás abatida hasta el Sheol. Porque si en Sedom se hubieran hecho los milagros que se hicieron en ti, habría permanecido hasta hoy.


24 πλὴν λέγω ὑμῖν ὅτι γῇ Σοδόμων ἀνεκτότερον ἔσται ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως ἢ σοί.

24 plen lego hymin hoti ge Sodomon anektoteron estai en hemera kriseos e soi.

24 Pero les digo que en el día del juicio será más tolerable para la tierra de Sedom que para ti”.


25 Ἐν ἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἐξομολογοῦμαί σοι, πάτερ, κύριε τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτι ἔκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν καὶ ἀπεκάλυψας αὐτὰ νηπίοις·

25 En ekeino to kairo apokritheis ho Iesous eipen, Exomologoumai soi, pater, kyrie tou ouranou kai tes ges, hoti ekrypsas tauta apo sofon kai syneton kai apekalypsas auta nepiois.

25 En ese tiempo, Iehoshua dijo: “Te alabo, Padre, adón del cielo y de la tierra, porque escondiste estas cosas de los sabios y entendidos y las revelaste a los pequeños.


26 ναί, ὁ πατήρ, ὅτι οὕτως εὐδοκία ἐγένετο ἔμπροσθέν σου.

26 nai, ho pater, hoti outos eudokia egeneto emprosthen sou.

26 Sí, Padre, porque así fue tu buena voluntad.


27 Πάντα μοι παρεδόθη ὑπὸ τοῦ πατρός μου, καὶ οὐδεὶς ἐπιγινώσκει τὸν υἱὸν εἰ μὴ ὁ πατήρ, οὐδὲ τὸν πατέρα τις ἐπιγινώσκει εἰ μὴ ὁ υἱὸς καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ υἱὸς ἀποκαλύψαι.

27 Panta moi paredothe hypo tou patros mou, kai oudeis epiginoskei ton huion ei me ho pater, oude ton patera tis epiginoskei ei me ho huios kai ho ean bouletai ho huios apokalypsai.

27 Todas las cosas me fueron entregadas por mi Padre, y nadie conoce al Hijo sino el Padre, ni nadie conoce al Padre sino el Hijo, y aquel a quien el Hijo quiera revelarlo.


28 Δεῦτε πρός με πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κἀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς.

28 Deute pros me pantes oi kopiontes kai pefortismenoi, kago anapauso hymas.

28 Vengan a mí todos los que están trabajados y cargados, y yo los haré descansar.


29 ἄρατε τὸν ζυγόν μου ἐφ’ ὑμᾶς καὶ μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πραΰς εἰμι καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ, καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν·

29 arate ton zygon mou ef’ hymas kai mathete ap’ emou, hoti praus eimi kai tapeinos te kardia, kai euresete anapausin tais psyjais hymon.

29 Tomen mi yugo sobre ustedes y aprendan de mí, porque soy manso y humilde de corazón, y hallarán descanso para sus almas.


30 ὁ γὰρ ζυγός μου χρηστὸς καὶ τὸ φορτίον μου ἐλαφρόν ἐστιν.

30 ho gar zygos mou jrestos kai to fortion mou elafron estin.

30 Porque mi yugo es fácil y mi carga ligera”.



1 Ἐν ἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἐπορεύθη ὁ Ἰησοῦς τοῖς σάββασιν διὰ τῶν σπορίμων· οἱ δὲ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπείνασαν, καὶ ἤρξαντο τίλλειν στάχυας καὶ ἐσθίειν.

1 En ekeino to kairo eporeuthe ho Iesous tois sabbasin dia ton sporimon. oi de mathetai autou epeinasan, kai erxanto tillein stajyas kai esthiein.

1 En aquel tiempo, pasó Iehoshua por los sembrados en día de Shabat, y sus discípulos tuvieron hambre y comenzaron a arrancar espigas y a comer.


2 οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἰδόντες εἶπαν αὐτῷ, Ἰδοὺ οἱ μαθηταί σου ποιοῦσιν ὃ οὐκ ἔξεστιν ποιεῖν ἐν σαββάτῳ.

2 oi de Farisaioi idontes eipan auto, Idou oi mathetai sou poiousin ho ouk exestin poiein en sabbato.

2 Y los perushim, al verlo, le dijeron: “He aquí, tus discípulos hacen lo que no es lícito hacer en Shabat”.


3 ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ ἀνέγνωτε τί ἐποίησεν Δαυὶδ ὅτε ἐπείνασεν καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ;

3 ho de eipen autois, Ouk anegnote ti epoiesen Dauid hote epeinasen kai oi met’ autou;

3 Pero él les dijo: “¿No han leído lo que hizo David cuando tuvo hambre él y los que estaban con él?


4 πῶς εἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγον, ὃ οὐκ ἐξὸν ἦν αὐτῷ φαγεῖν οὐδὲ τοῖς μετ’ αὐτοῦ, εἰ μὴ τοῖς ἱερεῦσιν μόνοις;

4 pos eiselthen eis ton oikon tou theou kai tous artous tes protheseos efagon, ho ouk exon en auto fagein oude tois met’ autou, ei me tois hiereusin monois;

4 Cómo entró en la casa de Elohim y comió los panes de la proposición, que no era lícito comer para él ni para los que estaban con él, sino sólo para los kohanim.


5 ἢ οὐκ ἀνέγνωτε ἐν τῷ νόμῳ ὅτι τοῖς σάββασιν οἱ ἱερεῖς ἐν τῷ ἱερῷ τὸ σάββατον βεβηλοῦσιν καὶ ἀναίτιοί εἰσιν;

5 e ouk anegnote en to nomo hoti tois sabbasin oi hiereis en to hiero to sabbaton bebelousin kai anaitioi eisin;

5 ¿O no han leído en la Torá que en los Shabatot los kohanim en el Bet Hamiqdash profanan el Shabat y son sin culpa?


6 λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι τοῦ ἱεροῦ μεῖζόν ἐστιν ὧδε.

6 lego de hymin hoti tou hierou meizon estin hode.

6 Pero les digo que aquí hay uno más grande que el Bet Hamiqdash aquí.


7 εἰ δὲ ἐγνώκειτε τί ἐστιν, Ἔλεος θέλω καὶ οὐ θυσίαν, οὐκ ἂν κατεδικάσατε τοὺς ἀναιτίους.

7 ei de egnokeite ti estin, Eleos thelo kai ou thysian, ouk an katedikasate tous anaitious.

7 Y si hubieran sabido qué significa: ‘Misericordia quiero y no sacrificio’, no habrían condenado a los inocentes.


8 κύριος γάρ ἐστιν τοῦ σαββάτου ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου.

8 kyrios gar estin tou sabbatou ho huios tou anthropou.

8 Porque el hijo del hombre es también adón del Shabat”.


9 Καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν ἦλθεν εἰς τὴν συναγωγὴν αὐτῶν·

9 Kai metabas ekeithen elthen eis ten synagogen auton.

9 Y pasando de allí, entró en la sinagoga de ellos.


10 καὶ ἰδοὺ ἄνθρωπος χεῖρα ἔχων ξηράν. καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν λέγοντες, Εἰ ἔξεστιν τοῖς σάββασιν θεραπεῦσαι; ἵνα κατηγορήσωσιν αὐτοῦ.

10 kai idou anthropos jeira ejon xeran. kai eperotesan auton legontes, Ei exestin tois sabbasin therapeusai; hina kategoresosin autou.

10 Y he aquí un hombre que tenía la mano seca, y le preguntaron, diciendo: “¿Es lícito sanar en Shabat?”, para acusarlo.


11 ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Τίς ἔσται ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος ὃς ἕξει πρόβατον ἕν, καὶ ἐὰν ἐμπέσῃ τοῦτο τοῖς σάββασιν εἰς βόθυνον, οὐχὶ κρατήσει αὐτὸ καὶ ἐγερεῖ;

11 ho de eipen autois, Tis estai ex hymon anthropos hos hexei probaton hen, kai ean empese touto tois sabbasin eis bothynon, ouji kratesei auto kai egerei;

11 Y él les dijo: “¿Qué hombre entre ustedes que tenga una oveja, si cae en un pozo en Shabat, no la toma y la saca?


12 πόσῳ οὖν διαφέρει ἄνθρωπος προβάτου. ὥστε ἔξεστιν τοῖς σάββασιν καλῶς ποιεῖν.

12 poso oun diaferei anthropos probatou. hoste exestin tois sabbasin kalos poiein.

12 ¡Cuánto más vale un hombre que una oveja! Por tanto, es lícito hacer el bien en Shabat”.


13 τότε λέγει τῷ ἀνθρώπῳ, Ἔκτεινόν σου τὴν χεῖρα. καὶ ἐξέτεινεν, καὶ ἀπεκατεστάθη ὑγιὴς ὡς ἡ ἄλλη.

13 tote legei to anthropo, Ekteinon sou ten jeira. kai exeteinen, kai apekatestathe hygies hos he alle.

13 Entonces dijo al hombre: “Extiende tu mano”. Y él la extendió, y fue restaurada, sana como la otra.


14 ἐξελθόντες δὲ οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατ’ αὐτοῦ ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν.

14 exelthontes de oi Farisaioi symboulion elabon kat’ autou hopos auton apolesosin.

14 Y los perushim salieron y deliberaron contra él para destruirlo.


15 Ὁ δὲ Ἰησοῦς γνοὺς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν. καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ [ὄχλοι] πολλοί, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάντας,

15 HO de Iesous gnous anejoresen ekeithen. kai ekolouthesan auto [ojloi] polloi, kai etherapeusen autous pantas,

15 Pero Iehoshua, al saberlo, se retiró de allí. Y lo siguieron muchas multitudes, y los sanó a todos.


16 καὶ ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιήσωσιν·

16 kai epetimesen autois hina me faneron auton poiesosin.

16 Y les ordenó estrictamente que no lo dieran a conocer,


17 ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἠσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος,

17 hina plerothe to rethen dia Esaiou tou profetou legontos,

17 para que se cumpliera lo dicho por el profeta Ieshaiahu, que dijo:


18 Ἰδοὺ ὁ παῖς μου ὃν ᾑρέτισα, ὁ ἀγαπητός μου εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου· θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ’ αὐτόν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεῖ.

18 Idou ho pais mou hon heretisa, ho agapetos mou eis hon eudokesen he psyje mou. theso to pneuma mou ep’ auton, kai krisin tois ethnesin apaggelei.

18 “He aquí mi siervo, a quien he escogido; mi amado, en quien se agrada mi alma. Pondré mi espíritu sobre él, y a los gentiles proclamará justicia.


19 οὐκ ἐρίσει οὐδὲ κραυγάσει, οὐδὲ ἀκούσει τις ἐν ταῖς πλατείαις τὴν φωνὴν αὐτοῦ.

19 ouk erisei oude kraugasei, oude akousei tis en tais plateiais ten fonen autou.

19 No disputará ni gritará, ni oirá nadie su voz en las calles.


20 κάλαμον συντετριμμένον οὐ κατεάξει καὶ λίνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νῖκος τὴν κρίσιν.

20 kalamon syntetrimmenon ou kateaxei kai linon tyfomenon ou sbesei, heos an ekbale eis nikos ten krisin.

20 No quebrará la caña cascada, ni apagará la mecha que humea, hasta que haga triunfar la justicia.


21 καὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσιν.

21 kai to onomati autou ethne elpiousin.

21 Y en su nombre esperarán los gentiles”.


22 Τότε προσηνέχθη αὐτῷ δαιμονιζόμενος τυφλὸς καὶ κωφός· καὶ ἐθεράπευσεν αὐτόν, ὥστε τὸν κωφὸν λαλεῖν καὶ βλέπειν.

22 Tote prosenejthe auto daimonizomenos tyflos kai kofos. kai etherapeusen auton, hoste ton kofon lalein kai blepein.

22 Entonces le trajeron un hombre endemoniado, ciego y mudo, y lo sanó, de modo que el mudo hablaba y veía.


23 καὶ ἐξίσταντο πάντες οἱ ὄχλοι καὶ ἔλεγον, Μήτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς Δαυίδ;

23 kai existanto pantes oi ojloi kai elegon, Meti outos estin ho huios Dauid;

23 Y todas las multitudes se asombraron y decían: “¿No será este el hijo de David?”.


24 οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες εἶπον, Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια εἰ μὴ ἐν τῷ Βεελζεβοὺλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων.

24 oi de Farisaioi akousantes eipon, Outos ouk ekballei ta daimonia ei me en to Beelzeboul arjonti ton daimonion.

24 Pero los perushim, al oírlo, dijeron: “Este no expulsa los demonios sino por Baal-Zevul, el príncipe de los demonios”.


25 εἰδὼς δὲ τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν εἶπεν αὐτοῖς, Πᾶσα βασιλεία μερισθεῖσα καθ’ ἑαυτῆς ἐρημοῦται, καὶ πᾶσα πόλις ἢ οἰκία μερισθεῖσα καθ’ ἑαυτῆς οὐ σταθήσεται.

25 eidos de tas enthymeseis auton eipen autois, Pasa basileia meristheisa kath’ heautes eremoutai, kai pasa polis e oikia meristheisa kath’ heautes ou stathesetai.

25 Y Iehoshua, conociendo sus pensamientos, les dijo: “Todo reino dividido contra sí mismo es asolado, y toda ciudad o casa dividida contra sí misma no permanecerá.


26 καὶ εἰ ὁ Σατανᾶς τὸν Σατανᾶν ἐκβάλλει, ἐφ’ ἑαυτὸν ἐμερίσθη· πῶς οὖν σταθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ;

26 kai ei ho Satanas ton Satanan ekballei, ef’ heauton emeristhe. pos oun stathesetai he basileia autou;

26 Y si el satán expulsa al satán, está dividido contra sí mismo. ¿Cómo, pues, permanecerá su reino?


27 καὶ εἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσιν; διὰ τοῦτο αὐτοὶ κριταὶ ἔσονται ὑμῶν.

27 kai ei ego en Beelzeboul ekballo ta daimonia, oi huioi hymon en tini ekballousin; dia touto autoi kritai esontai hymon.

27 Y si yo expulso los demonios por Baal-Zevul, ¿por quién los expulsan sus hijos? Por tanto, ellos serán sus jueces.


28 εἰ δὲ ἐν πνεύματι θεοῦ ἐγὼ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ.

28 ei de en pneumati theou ego ekballo ta daimonia, ara efthasen ef’ hymas he basileia tou theou.

28 Pero si yo expulso los demonios por la inspiración divina, entonces el reino de Elohim ha llegado a ustedes.


29 ἢ πῶς δύναταί τις εἰσελθεῖν εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἰσχυροῦ καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ ἁρπάσαι, ἐὰν μὴ πρῶτον δήσῃ τὸν ἰσχυρόν; καὶ τότε τὴν οἰκίαν αὐτοῦ διαρπάσει.

29 e pos dynatai tis eiselthein eis ten oikian tou isjyrou kai ta skeue autou harpasai, ean me proton dese ton isjyron; kai tote ten oikian autou diarpasei.

29 ¿O cómo puede alguien entrar en la casa del fuerte y saquear sus bienes, si primero no ata al fuerte? Entonces podrá saquear su casa.


30 ὁ μὴ ὢν μετ’ ἐμοῦ κατ’ ἐμοῦ ἐστιν, καὶ ὁ μὴ συνάγων μετ’ ἐμοῦ σκορπίζει.

30 ho me on met’ emou kat’ emou estin, kai ho me synagon met’ emou skorpizei.

30 El que no está conmigo está contra mí, y el que no recoge conmigo, desparrama.


31 Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, πᾶσα ἁμαρτία καὶ βλασφημία ἀφεθήσεται τοῖς ἀνθρώποις, ἡ δὲ τοῦ πνεύματος βλασφημία οὐκ ἀφεθήσεται.

31 Dia touto lego hymin, pasa hamartia kai blasfemia afethesetai tois anthropois, he de tou pneumatos blasfemia ouk afethesetai.

31 Por tanto, les digo: Todo pecado y blasfemia será perdonado a los hombres, pero la blasfemia contra el espíritu no será perdonada.


32 καὶ ὃς ἐὰν εἴπῃ λόγον κατὰ τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, ἀφεθήσεται αὐτῷ· ὃς δ’ ἂν εἴπῃ κατὰ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου, οὐκ ἀφεθήσεται αὐτῷ οὔτε ἐν τούτῳ τῷ αἰῶνι οὔτε ἐν τῷ μέλλοντι.

32 kai hos ean eipe logon kata tou huiou tou anthropou, afethesetai auto. hos d’ an eipe kata tou pneumatos tou hagiou, ouk afethesetai auto oute en touto to aioni oute en to mellonti.

32 Y a cualquiera que hable contra el hijo del hombre le será perdonado, pero al que hable contra rúaj haqódesh no le será perdonado, ni en este mundo ni en el venidero.


33 Ἢ ποιήσατε τὸ δένδρον καλὸν καὶ τὸν καρπὸν αὐτοῦ καλόν, ἢ ποιήσατε τὸ δένδρον σαπρὸν καὶ τὸν καρπὸν αὐτοῦ σαπρόν· ἐκ γὰρ τοῦ καρποῦ τὸ δένδρον γινώσκεται.

33 E poiesate to dendron kalon kai ton karpon autou kalon, e poiesate to dendron sapron kai ton karpon autou sapron. ek gar tou karpou to dendron ginosketai.

33 O hagan el árbol bueno y su fruto bueno, o hagan el árbol malo y su fruto malo, porque por el fruto se conoce el árbol.


34 γεννήματα ἐχιδνῶν, πῶς δύνασθε ἀγαθὰ λαλεῖν πονηροὶ ὄντες; ἐκ γὰρ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ.

34 gennemata ejidnon, pos dynasthe agatha lalein poneroi ontes; ek gar tou perisseumatos tes kardias to stoma lalei.

34 Generación de víboras, ¿cómo pueden hablar cosas buenas siendo malos? Porque de la abundancia del corazón habla la boca.


35 ὁ ἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ ἐκβάλλει ἀγαθά, καὶ ὁ πονηρὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ πονηροῦ θησαυροῦ ἐκβάλλει πονηρά.

35 ho agathos anthropos ek tou agathou thesaurou ekballei agatha, kai ho poneros anthropos ek tou ponerou thesaurou ekballei ponera.

35 El hombre bueno, del buen tesoro del corazón saca cosas buenas; y el hombre malo, del mal tesoro saca cosas malas.


36 λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι πᾶν ῥῆμα ἀργὸν ὃ λαλήσουσιν οἱ ἄνθρωποι ἀποδώσουσιν περὶ αὐτοῦ λόγον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως·

36 lego de hymin hoti pan rema argon ho lalesousin oi anthropoi apodosousin peri autou logon en hemera kriseos.

36 Pero les digo que de toda palabra ociosa que hablen los hombres darán cuenta en el día del juicio.


37 ἐκ γὰρ τῶν λόγων σου δικαιωθήσῃ, καὶ ἐκ τῶν λόγων σου καταδικασθήσῃ.

37 ek gar ton logon sou dikaiothese, kai ek ton logon sou katadikasthese.

37 Porque por tus palabras serás justificado y por tus palabras serás condenado”.


38 Τότε ἀπεκρίθησαν αὐτῷ τινες τῶν γραμματέων καὶ Φαρισαίων λέγοντες, Διδάσκαλε, θέλομεν ἀπὸ σοῦ σημεῖον ἰδεῖν.

38 Tote apekrithesan auto tines ton grammateon kai Farisaion legontes, Didaskale, thelomen apo sou semeion idein.

38 Entonces algunos de los escribas y de los perushim respondieron, diciendo: “Rabí, queremos ver una señal de ti”.


39 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Γενεὰ πονηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ τοῦ προφήτου.

39 ho de apokritheis eipen autois, Genea ponera kai moijalis semeion epizetei, kai semeion ou dothesetai aute ei me to semeion Iona tou profetou.

39 Pero él respondió y les dijo: “Una generación mala y adúltera busca señal, pero no se le dará señal, sino la señal del profeta Ioná.


40 ὥσπερ γὰρ ἦν Ἰωνᾶς ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτως ἔσται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας.

40 hosper gar en Ionas en te koilia tou ketous treis hemeras kai treis nyktas, outos estai ho huios tou anthropou en te kardia tes ges treis hemeras kai treis nyktas.

40 Porque así como estuvo Ioná en el vientre del gran pez tres días y tres noches, así estará el hijo del hombre en el corazón de la tierra tres días y tres noches.


41 ἄνδρες Νινευῖται ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν· ὅτι μετενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ, καὶ ἰδοὺ πλεῖον Ἰωνᾶ ὧδε.

41 andres Nineuitai anastesontai en te krisei meta tes geneas tautes kai katakrinousin auten. hoti metenoesan eis to kerygma Iona, kai idou pleion Iona hode.

41 Los hombres de Nínive se levantarán en el juicio con esta generación y la condenarán, porque ellos se arrepintieron a la proclamación de Ioná, y he aquí, uno mayor que Ioná está aquí.


42 βασίλισσα νότου ἐγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινεῖ αὐτήν· ὅτι ἦλθεν ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς ἀκοῦσαι τὴν σοφίαν Σολομῶνος, καὶ ἰδοὺ πλεῖον Σολομῶνος ὧδε.

42 basilissa notou egerthesetai en te krisei meta tes geneas tautes kai katakrinei auten. hoti elthen ek ton peraton tes ges akousai ten sofian Solomonos, kai idou pleion Solomonos hode.

42 La reina del sur se levantará en el juicio con esta generación y la condenará, porque ella vino desde los confines de la tierra para oír la sabiduría de Shelomó, y he aquí, uno mayor que Shelomó está aquí.


43 Ὅταν δὲ τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, διέρχεται δι’ ἀνύδρων τόπων ζητοῦν ἀνάπαυσιν, καὶ οὐχ εὑρίσκει.

43 HOtan de to akatharton pneuma exelthe apo tou anthropou, dierjetai di’ anydron topon zetoun anapausin, kai ouj euriskei.

43 Cuando el espíritu inmundo sale del hombre, pasa por lugares áridos buscando reposo, y no lo halla.


44 τότε λέγει, Εἰς τὸν οἶκόν μου ἐπιστρέψω ὅθεν ἐξῆλθον· καὶ ἐλθὸν εὑρίσκει σχολάζοντα σεσαρωμένον καὶ κεκοσμημένον.

44 tote legei, Eis ton oikon mou epistrepso hothen exelthon. kai elthon euriskei sjolazonta sesaromenon kai kekosmemenon.

44 Entonces dice: ‘Volveré a mi casa de donde salí’. Y al llegar, la halla desocupada, barrida y adornada.


45 τότε πορεύεται καὶ παραλαμβάνει μεθ’ ἑαυτοῦ ἑπτὰ ἕτερα πνεύματα πονηρότερα ἑαυτοῦ, καὶ εἰσελθόντα κατοικεῖ ἐκεῖ· καὶ γίνεται τὰ ἔσχατα τοῦ ἀνθρώπου ἐκείνου χείρονα τῶν πρώτων. οὕτως ἔσται καὶ τῇ γενεᾷ ταύτῃ τῇ πονηρᾷ.

45 tote poreuetai kai paralambanei meth’ heautou hepta hetera pneumata ponerotera heautou, kai eiselthonta katoikei ekei. kai ginetai ta esjata tou anthropou ekeinou jeirona ton proton. outos estai kai te genea taute te ponera.

45 Entonces va y toma consigo otros siete espíritus más malignos que él, y entrando, habitan allí. Y el último estado de aquel hombre es peor que el primero. Así será también con esta generación mala”.


46 Ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος τοῖς ὄχλοις ἰδοὺ ἡ μήτηρ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ εἱστήκεισαν ἔξω ζητοῦντες αὐτῷ λαλῆσαι.

46 Eti autou lalountos tois ojlois idou he meter kai oi adelfoi autou eistekeisan exo zetountes auto lalesai.

46 Mientras él aún hablaba a las multitudes, he aquí, su madre y sus hermanos estaban afuera, queriendo hablar con él.


47 [εἶπεν δέ τις αὐτῷ, Ἰδοὺ ἡ μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελφοί σου ἔξω ἑστήκασιν ζητοῦντές σοι λαλῆσαι.]

47 [eipen de tis auto, Idou he meter sou kai oi adelfoi sou exo hestekasin zetountes soi lalesai.]

47 Y alguien le dijo: “He aquí, tu madre y tus hermanos están afuera queriendo hablar contigo”.


48 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν τῷ λέγοντι αὐτῷ, Τίς ἐστιν ἡ μήτηρ μου, καὶ τίνες εἰσὶν οἱ ἀδελφοί μου;

48 ho de apokritheis eipen to legonti auto, Tis estin he meter mou, kai tines eisin oi adelfoi mou;

48 Pero él respondió al que le decía: “¿Quién es mi madre y quiénes son mis hermanos?”.


49 καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ εἶπεν, Ἰδοὺ ἡ μήτηρ μου καὶ οἱ ἀδελφοί μου·

49 kai ekteinas ten jeira autou epi tous mathetas autou eipen, Idou he meter mou kai oi adelfoi mou.

49 Y extendiendo su mano hacia sus discípulos, dijo: “He aquí mi madre y mis hermanos.


50 ὅστις γὰρ ἂν ποιήσῃ τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς αὐτός μου ἀδελφὸς καὶ ἀδελφὴ καὶ μήτηρ ἐστίν.

50 hostis gar an poiese to thelema tou patros mou tou en ouranois autos mou adelfos kai adelfe kai meter estin.

50 Porque todo aquel que hace la voluntad de mi Padre que está en los cielos, ese es mi hermano, mi hermana y mi madre”.



1 Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελθὼν ὁ Ἰησοῦς τῆς οἰκίας ἐκάθητο παρὰ τὴν θάλασσαν·

1 En te hemera ekeine exelthon ho Iesous tes oikias ekatheto para ten thalassan.

1 En aquel día, salió Iehoshua de la casa y se sentó junto al mar.


2 καὶ συνήχθησαν πρὸς αὐτὸν ὄχλοι πολλοί, ὥστε αὐτὸν εἰς πλοῖον ἐμβάντα καθῆσθαι, καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν εἱστήκει.

2 kai synejthesan pros auton ojloi polloi, hoste auton eis ploion embanta kathesthai, kai pas ho ojlos epi ton aigialon eistekei.

2 Y se reunió junto a él una gran multitud, y subió a una barca y se sentó en ella, mientras toda la multitud permanecía de pie en la orilla.


3 καὶ ἐλάλησεν αὐτοῖς πολλὰ ἐν παραβολαῖς λέγων, Ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείρειν.

3 kai elalesen autois polla en parabolais legon, Idou exelthen ho speiron tou speirein.

3 Y les habló muchas cosas en parábolas, diciendo: “He aquí, un sembrador salió a sembrar.


4 καὶ ἐν τῷ σπείρειν αὐτὸν ἃ μὲν ἔπεσεν παρὰ τὴν ὁδόν, καὶ ἐλθόντα τὰ πετεινὰ κατέφαγεν αὐτά.

4 kai en to speirein auton ha men epesen para ten hodon, kai elthonta ta peteina katefagen auta.

4 Y al sembrar, una parte cayó junto al camino, y vinieron las aves y la comieron.


5 ἄλλα δὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὰ πετρώδη ὅπου οὐκ εἶχεν γῆν πολλήν, καὶ εὐθέως ἐξανέτειλεν διὰ τὸ μὴ ἔχειν βάθος γῆς.

5 alla de epesen epi ta petrode hopou ouk eijen gen pollen, kai eutheos exaneteilen dia to me ejein bathos ges.

5 Otra parte cayó en lugares pedregosos donde no había mucha tierra, y brotó pronto porque no tenía profundidad de tierra,


6 ἡλίου δὲ ἀνατείλαντος ἐκαυματίσθη καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ῥίζαν ἐξηράνθη.

6 heliou de anateilantos ekaumatisthe kai dia to me ejein rizan exeranthe.

6 pero al salir el sol, se quemó, y porque no tenía raíz, se secó.


7 ἄλλα δὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὰς ἀκάνθας, καὶ ἀνέβησαν αἱ ἄκανθαι καὶ ἔπνιξαν αὐτά.

7 alla de epesen epi tas akanthas, kai anebesan ai akanthai kai epnixan auta.

7 Otra parte cayó entre espinos, y los espinos crecieron y la ahogaron.


8 ἄλλα δὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν καὶ ἐδίδου καρπόν, ὃ μὲν ἑκατόν, ὃ δὲ ἑξήκοντα, ὃ δὲ τριάκοντα.

8 alla de epesen epi ten gen ten kalen kai edidou karpon, ho men hekaton, ho de hexekonta, ho de triakonta.

8 Pero otra parte cayó en buena tierra y dio fruto: una a ciento por uno, otra a sesenta y otra a treinta.


9 ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω.

9 ho ejon ota akoueto.

9 El que tiene oídos para oír, que oiga”.


10 Καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ εἶπαν αὐτῷ, Διὰ τί ἐν παραβολαῖς λαλεῖς αὐτοῖς;

10 Kai proselthontes oi mathetai eipan auto, Dia ti en parabolais laleis autois;

10 Entonces se acercaron los discípulos y le dijeron: “¿Por qué les hablas en parábolas?”.


11 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς ὅτι Ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται.

11 ho de apokritheis eipen autois hoti Hymin dedotai gnonai ta mysteria tes basileias ton ouranon, ekeinois de ou dedotai.

11 Y él respondió: “Porque a ustedes les ha sido dado conocer los misterios del reino de los cielos, pero a ellos no les ha sido dado.


12 ὅστις γὰρ ἔχει, δοθήσεται αὐτῷ καὶ περισσευθήσεται· ὅστις δὲ οὐκ ἔχει, καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ.

12 hostis gar ejei, dothesetai auto kai perisseuthesetai. hostis de ouk ejei, kai ho ejei arthesetai ap’ autou.

12 Porque al que tiene, se le dará y tendrá en abundancia; pero al que no tiene, aun lo que tiene le será quitado.


13 διὰ τοῦτο ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λαλῶ, ὅτι βλέποντες οὐ βλέπουσιν καὶ ἀκούοντες οὐκ ἀκούουσιν οὐδὲ συνίουσιν·

13 dia touto en parabolais autois lalo, hoti blepontes ou blepousin kai akouontes ouk akouousin oude syniousin.

13 Por eso les hablo en parábolas, porque viendo no ven y oyendo no oyen ni entienden.


14 καὶ ἀναπληροῦται αὐτοῖς ἡ προφητεία Ἠσαΐου ἡ λέγουσα, Ἀκοῇ ἀκούσετε καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε καὶ οὐ μὴ ἴδητε.

14 kai anapleroutai autois he profeteia Esaiou he legousa, Akoe akousete kai ou me synete, kai blepontes blepsete kai ou me idete.

14 Y en ellos se cumple la profecía de Ieshaiahu que dice: ‘Oirán, pero no entenderán; y viendo, verán, pero no percibirán.


15 ἐπαχύνθη γὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶν βαρέως ἤκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν· μήποτε ἴδωσιν τοῖς ὀφθαλμοῖς καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσιν καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσιν καὶ ἐπιστρέψωσιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς.

15 epajynthe gar he kardia tou laou toutou, kai tois osin bareos ekousan, kai tous ofthalmous auton ekammysan. mepote idosin tois ofthalmois kai tois osin akousosin kai te kardia synosin kai epistrepsosin, kai iasomai autous.

15 Porque el corazón de este pueblo se ha endurecido, y con dificultad oyen con sus oídos, y han cerrado sus ojos; para que no vean con sus ojos, y oigan con sus oídos, y entiendan con el corazón, y se conviertan, y yo los sane’.


16 ὑμῶν δὲ μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ ὅτι βλέπουσιν, καὶ τὰ ὦτα ὑμῶν ὅτι ἀκούουσιν.

16 hymon de makarioi oi ofthalmoi hoti blepousin, kai ta ota hymon hoti akouousin.

16 Pero felices son sus ojos porque ven, y sus oídos porque oyen.


17 ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν ὅτι πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύμησαν ἰδεῖν ἃ βλέπετε καὶ οὐκ εἶδαν, καὶ ἀκοῦσαι ἃ ἀκούετε καὶ οὐκ ἤκουσαν.

17 amen gar lego hymin hoti polloi profetai kai dikaioi epethymesan idein ha blepete kai ouk eidan, kai akousai ha akouete kai ouk ekousan.

17 Porque amén les digo, muchos profetas y justos desearon ver lo que ustedes ven y no lo vieron, y oír lo que ustedes oyen y no lo oyeron.


18 Ὑμεῖς οὖν ἀκούσατε τὴν παραβολὴν τοῦ σπείραντος.

18 Hymeis oun akousate ten parabolen tou speirantos.

18 Por lo tanto, escuchen la parábola del sembrador:


19 παντὸς ἀκούοντος τὸν λόγον τῆς βασιλείας καὶ μὴ συνιέντος, ἔρχεται ὁ πονηρὸς καὶ ἁρπάζει τὸ ἐσπαρμένον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ· οὗτός ἐστιν ὁ παρὰ τὴν ὁδὸν σπαρείς.

19 pantos akouontos ton logon tes basileias kai me synientos, erjetai ho poneros kai harpazei to esparmenon en te kardia autou. outos estin ho para ten hodon spareis.

19 Cuando alguien oye la palabra del reino y no la entiende, viene el maligno y arrebata lo sembrado en su corazón. Este es el que fue sembrado junto al camino.


20 ὁ δὲ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρείς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ εὐθὺς μετὰ χαρᾶς λαμβάνων αὐτόν·

20 ho de epi ta petrode spareis, outos estin ho ton logon akouon kai euthys meta jaras lambanon auton.

20 Y el que fue sembrado en pedregales, es el que oye la palabra y al instante la recibe con gozo,


21 οὐκ ἔχει δὲ ῥίζαν ἐν ἑαυτῷ ἀλλὰ πρόσκαιρός ἐστιν, γενομένης δὲ θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον εὐθὺς σκανδαλίζεται.

21 ouk ejei de rizan en heauto alla proskairos estin, genomenes de thlipseos e diogmou dia ton logon euthys skandalizetai.

21 pero no tiene raíz en sí mismo, sino que es temporal; y cuando viene la aflicción o la persecución por causa de la palabra, al instante tropieza.


22 ὁ δὲ εἰς τὰς ἀκάνθας σπαρείς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ ἡ μέριμνα τοῦ αἰῶνος καὶ ἡ ἀπάτη τοῦ πλούτου συμπνίγει τὸν λόγον, καὶ ἄκαρπος γίνεται.

22 ho de eis tas akanthas spareis, outos estin ho ton logon akouon kai he merimna tou aionos kai he apate tou ploutou sympnigei ton logon, kai akarpos ginetai.

22 Y el que fue sembrado entre espinos, es el que oye la palabra, pero el afán de este mundo y el engaño de las riquezas ahogan la palabra, y se queda sin fruto.


23 ὁ δὲ ἐπὶ τὴν καλὴν γῆν σπαρείς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ συνιείς, ὃς δὴ καρποφορεῖ καὶ ποιεῖ ὃ μὲν ἑκατόν, ὃ δὲ ἑξήκοντα, ὃ δὲ τριάκοντα.

23 ho de epi ten kalen gen spareis, outos estin ho ton logon akouon kai synieis, hos de karpoforei kai poiei ho men hekaton, ho de hexekonta, ho de triakonta.

23 Pero el que fue sembrado en buena tierra, es el que oye y entiende la palabra, y da fruto: uno a ciento por uno, otro a sesenta, y otro a treinta”.


24 Ἄλλην παραβολὴν παρέθηκεν αὐτοῖς λέγων, Ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ σπείραντι καλὸν σπέρμα ἐν τῷ ἀγρῷ αὐτοῦ.

24 Allen parabolen paretheken autois legon, HOmoiothe he basileia ton ouranon anthropo speiranti kalon sperma en to agro autou.

24 Les propuso otra parábola, diciendo: “El reino de los cielos es semejante a un hombre que sembró buena semilla en su campo.


25 ἐν δὲ τῷ καθεύδειν τοὺς ἀνθρώπους ἦλθεν αὐτοῦ ὁ ἐχθρὸς καὶ ἐπέσπειρεν ζιζάνια ἀνὰ μέσον τοῦ σίτου καὶ ἀπῆλθεν.

25 en de to katheudein tous anthropous elthen autou ho ejthros kai epespeiren zizania ana meson tou sitou kai apelthen.

25 Pero mientras los hombres dormían, vino su enemigo y sembró cizaña entre el trigo, y se fue.


26 ὅτε δὲ ἐβλάστησεν ὁ χόρτος καὶ καρπὸν ἐποίησεν, τότε ἐφάνη καὶ τὰ ζιζάνια.

26 hote de eblastesen ho jortos kai karpon epoiesen, tote efane kai ta zizania.

26 Y cuando brotó la hierba y dio fruto, entonces apareció también la cizaña.


27 προσελθόντες δὲ οἱ δοῦλοι τοῦ οἰκοδεσπότου εἶπον αὐτῷ, Κύριε, οὐχὶ καλὸν σπέρμα ἔσπειρας ἐν τῷ σῷ ἀγρῷ; πόθεν οὖν ἔχει ζιζάνια;

27 proselthontes de oi douloi tou oikodespotou eipon auto, Kyrie, ouji kalon sperma espeiras en to so agro; pothen oun ejei zizania;

27 Y los siervos del dueño de la casa se acercaron y le dijeron: ‘adón, ¿no sembraste buena semilla en tu campo? ¿De dónde, pues, tiene cizaña?’.


28 ὁ δὲ ἔφη αὐτοῖς, Ἐχθρὸς ἄνθρωπος τοῦτο ἐποίησεν. οἱ δὲ δοῦλοι λέγουσιν αὐτῷ, Θέλεις οὖν ἀπελθόντες συλλέξωμεν αὐτά;

28 ho de efe autois, Ejthros anthropos touto epoiesen. oi de douloi legousin auto, Theleis oun apelthontes syllexomen auta;

28 Y él les dijo: ‘Un enemigo ha hecho esto’. Los siervos le dijeron: ‘¿Quieres, pues, que vayamos y la recojamos?’.


29 ὁ δέ φησιν, Οὔ, μήποτε συλλέγοντες τὰ ζιζάνια ἐκριζώσητε ἅμα αὐτοῖς τὸν σῖτον.

29 ho de fesin, Ou, mepote syllegontes ta zizania ekrizosete hama autois ton siton.

29 Pero él dijo: ‘No, no sea que al recoger la cizaña arranquen también el trigo.


30 ἄφετε συναυξάνεσθαι ἀμφότερα ἕως τοῦ θερισμοῦ· καὶ ἐν καιρῷ τοῦ θερισμοῦ ἐρῶ τοῖς θερισταῖς, Συλλέξατε πρῶτον τὰ ζιζάνια καὶ δήσατε αὐτὰ εἰς δέσμας πρὸς τὸ κατακαῦσαι αὐτά, τὸν δὲ σῖτον συναγάγετε εἰς τὴν ἀποθήκην μου.

30 afete synauxanesthai amfotera heos tou therismou. kai en kairo tou therismou ero tois theristais, Syllexate proton ta zizania kai desate auta eis desmas pros to katakausai auta, ton de siton synagagete eis ten apotheken mou.

30 Dejen que ambos crezcan juntos hasta la siega, y al tiempo de la siega diré a los segadores: Recojan primero la cizaña, y átenla en manojos para quemarla; pero el trigo, recojan en mi granero’”.


31 Ἄλλην παραβολὴν παρέθηκεν αὐτοῖς λέγων, Ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν κόκκῳ σινάπεως, ὃν λαβὼν ἄνθρωπος ἔσπειρεν ἐν τῷ ἀγρῷ αὐτοῦ·

31 Allen parabolen paretheken autois legon, HOmoia estin he basileia ton ouranon kokko sinapeos, hon labon anthropos espeiren en to agro autou.

31 Les propuso otra parábola, diciendo: “El reino de los cielos es semejante a un grano de mostaza, que un hombre tomó y sembró en su campo,


32 ὃ μικρότερον μέν ἐστιν πάντων τῶν σπερμάτων, ὅταν δὲ αὐξηθῇ μεῖζον τῶν λαχάνων ἐστὶν καὶ γίνεται δένδρον, ὥστε ἐλθεῖν τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ καὶ κατασκηνοῦν ἐν τοῖς κλάδοις αὐτοῦ.

32 ho mikroteron men estin panton ton spermaton, hotan de auxethe meizon ton lajanon estin kai ginetai dendron, hoste elthein ta peteina tou ouranou kai kataskenoun en tois kladois autou.

32 el cual es la más pequeña de todas las semillas, pero cuando ha crecido, es mayor que las hortalizas, y se hace árbol, de modo que vienen las aves del cielo y hacen nidos en sus ramas”.


33 Ἄλλην παραβολὴν ἐλάλησεν αὐτοῖς· Ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ζύμῃ, ἣν λαβοῦσα γυνὴ ἐνέκρυψεν εἰς ἀλεύρου σάτα τρία ἕως οὗ ἐζυμώθη ὅλον.

33 Allen parabolen elalesen autois. HOmoia estin he basileia ton ouranon zyme, hen labousa gyne enekrypsen eis aleurou sata tria heos ou ezymothe holon.

33 Les dijo otra parábola: “El reino de los cielos es semejante a la levadura que una mujer tomó y mezcló en tres medidas de harina, hasta que todo fermentó”.


34 Ταῦτα πάντα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις, καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐδὲν ἐλάλει αὐτοῖς·

34 Tauta panta elalesen ho Iesous en parabolais tois ojlois, kai joris paraboles ouden elalei autois.

34 Todo esto dijo Iehoshua en parábolas a las multitudes, y sin parábolas no les hablaba,


35 ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος, Ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου, ἐρεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ καταβολῆς [κόσμου].

35 hopos plerothe to rethen dia tou profetou legontos, Anoixo en parabolais to stoma mou, ereuxomai kekrymmena apo kataboles [kosmou].

35 para que se cumpliera lo dicho por el profeta, que dijo: “Abriré mi boca en parábolas; declararé cosas escondidas desde la fundación del mundo”.


36 Τότε ἀφεὶς τοὺς ὄχλους ἦλθεν εἰς τὴν οἰκίαν. καὶ προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ λέγοντες, Διασάφησον ἡμῖν τὴν παραβολὴν τῶν ζιζανίων τοῦ ἀγροῦ.

36 Tote afeis tous ojlous elthen eis ten oikian. kai proselthon auto oi mathetai autou legontes, Diasafeson hemin ten parabolen ton zizanion tou agrou.

36 Entonces, dejando a las multitudes, Iehoshua entró en la casa, y sus discípulos se acercaron a él, diciendo: “Explícanos la parábola de la cizaña del campo”.


37 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ὁ σπείρων τὸ καλὸν σπέρμα ἐστὶν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου·

37 ho de apokritheis eipen, HO speiron to kalon sperma estin ho huios tou anthropou.

37 Y él respondió: “El que siembra la buena semilla es el hijo del hombre,


38 ὁ δὲ ἀγρός ἐστιν ὁ κόσμος· τὸ δὲ καλὸν σπέρμα, οὗτοί εἰσιν οἱ υἱοὶ τῆς βασιλείας· τὰ δὲ ζιζάνιά εἰσιν οἱ υἱοὶ τοῦ πονηροῦ,

38 ho de agros estin ho kosmos. to de kalon sperma, outoi eisin oi huioi tes basileias. ta de zizania eisin oi huioi tou ponerou,

38 el campo es el mundo, la buena semilla son los hijos del reino, y la cizaña son los hijos del maligno.


39 ὁ δὲ ἐχθρὸς ὁ σπείρας αὐτά ἐστιν ὁ διάβολος· ὁ δὲ θερισμὸς συντέλεια αἰῶνός ἐστιν, οἱ δὲ θερισταὶ ἄγγελοί εἰσιν.

39 ho de ejthros ho speiras auta estin ho diabolos. ho de therismos synteleia aionos estin, oi de theristai aggeloi eisin.

39 El enemigo que la sembró es el satán, la siega es el fin del mundo, y los segadores son los ángeles.


40 ὥσπερ οὖν συλλέγεται τὰ ζιζάνια καὶ πυρὶ [κατα]καίεται, οὕτως ἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος·

40 hosper oun syllegetai ta zizania kai pyri [kata]kaietai, outos estai en te synteleia tou aionos.

40 Así como se recoge la cizaña y se quema en el fuego, así será en el fin del mundo.


41 ἀποστελεῖ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ, καὶ συλλέξουσιν ἐκ τῆς βασιλείας αὐτοῦ πάντα τὰ σκάνδαλα καὶ τοὺς ποιοῦντας τὴν ἀνομίαν,

41 apostelei ho huios tou anthropou tous aggelous autou, kai syllexousin ek tes basileias autou panta ta skandala kai tous poiountas ten anomian,

41 El hijo del hombre enviará a sus ángeles, y recogerán de su reino todos los tropiezos y a los que practican la iniquidad,


42 καὶ βαλοῦσιν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

42 kai balousin autous eis ten kaminon tou pyros. ekei estai ho klauthmos kai ho brygmos ton odonton.

42 y los echarán en el horno de fuego; allí será el llanto y el crujir de dientes.


43 Τότε οἱ δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ πατρὸς αὐτῶν. ὁ ἔχων ὦτα ἀκουέτω.

43 Tote oi dikaioi eklampsousin hos ho helios en te basileia tou patros auton. ho ejon ota akoueto.

43 Entonces los justos brillarán como el sol en el reino de su Padre. El que tiene oídos para oír, que oiga.


44 Ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν θησαυρῷ κεκρυμμένῳ ἐν τῷ ἀγρῷ, ὃν εὑρὼν ἄνθρωπος ἔκρυψεν, καὶ ἀπὸ τῆς χαρᾶς αὐτοῦ ὑπάγει καὶ πωλεῖ πάντα ὅσα ἔχει καὶ ἀγοράζει τὸν ἀγρὸν ἐκεῖνον.

44 HOmoia estin he basileia ton ouranon thesauro kekrymmeno en to agro, hon euron anthropos ekrypsen, kai apo tes jaras autou hypagei kai polei panta hosa ejei kai agorazei ton agron ekeinon.

44 El reino de los cielos es semejante a un tesoro escondido en un campo, que un hombre encuentra y lo esconde, y de alegría por ello va y vende todo lo que tiene y compra aquel campo.


45 Πάλιν ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ ἐμπόρῳ ζητοῦντι καλοὺς μαργαρίτας·

45 Palin homoia estin he basileia ton ouranon anthropo emporo zetounti kalous margaritas.

45 También, el reino de los cielos es semejante a un comerciante que busca perlas finas,


46 εὑρὼν δὲ ἕνα πολύτιμον μαργαρίτην ἀπελθὼν πέπρακεν πάντα ὅσα εἶχεν καὶ ἠγόρασεν αὐτόν.

46 euron de hena polytimon margariten apelthon pepraken panta hosa eijen kai egorasen auton.

46 y al hallar una perla de gran valor, fue y vendió todo lo que tenía y la compró.


47 Πάλιν ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν σαγήνῃ βληθείσῃ εἰς τὴν θάλασσαν καὶ ἐκ παντὸς γένους συναγαγούσῃ·

47 Palin homoia estin he basileia ton ouranon sagene bletheise eis ten thalassan kai ek pantos genous synagagouse.

47 Asimismo, el reino de los cielos es semejante a una red que se echa al mar y recoge peces de toda clase;


48 ἣν ὅτε ἐπληρώθη ἀναβιβάσαντες ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν καὶ καθίσαντες συνέλεξαν τὰ καλὰ εἰς ἄγγη, τὰ δὲ σαπρὰ ἔξω ἔβαλον.

48 hen hote eplerothe anabibasantes epi ton aigialon kai kathisantes synelexan ta kala eis agge, ta de sapra exo ebalon.

48 y cuando está llena, la sacan a la orilla, y sentados, recogen los peces buenos en cestas, pero los malos los desechan.


49 οὕτως ἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος· ἐξελεύσονται οἱ ἄγγελοι καὶ ἀφοριοῦσιν τοὺς πονηροὺς ἐκ μέσου τῶν δικαίων

49 outos estai en te synteleia tou aionos. exeleusontai oi aggeloi kai aforiousin tous ponerous ek mesou ton dikaion

49 Así será en el fin del mundo: los ángeles saldrán y separarán a los malos de entre los justos,


50 καὶ βαλοῦσιν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

50 kai balousin autous eis ten kaminon tou pyros. ekei estai ho klauthmos kai ho brygmos ton odonton.

50 y los echarán en el horno de fuego; allí será el llanto y el crujir de dientes.


51 Συνήκατε ταῦτα πάντα; λέγουσιν αὐτῷ, Ναί.

51 Synekate tauta panta; legousin auto, Nai.

51 Iehoshua les dijo: “¿Han entendido todo esto?”. Ellos respondieron: “Sí, adón”.


52 ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Διὰ τοῦτο πᾶς γραμματεὺς μαθητευθεὶς τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ ὅστις ἐκβάλλει ἐκ τοῦ θησαυροῦ αὐτοῦ καινὰ καὶ παλαιά.

52 ho de eipen autois, Dia touto pas grammateus matheteutheis te basileia ton ouranon homoios estin anthropo oikodespote hostis ekballei ek tou thesaurou autou kaina kai palaia.

52 Y él les dijo: “Por eso, todo escriba instruido en el reino de los cielos es semejante a un hombre dueño de casa, que saca de su tesoro cosas nuevas y cosas viejas”.


53 Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τὰς παραβολὰς ταύτας, μετῆρεν ἐκεῖθεν.

53 Kai egeneto hote etelesen ho Iesous tas parabolas tautas, meteren ekeithen.

53 Y aconteció que cuando Iehoshua terminó estas parábolas, partió de allí.


54 καὶ ἐλθὼν εἰς τὴν πατρίδα αὐτοῦ ἐδίδασκεν αὐτοὺς ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν, ὥστε ἐκπλήσσεσθαι αὐτοὺς καὶ λέγειν, Πόθεν τούτῳ ἡ σοφία αὕτη καὶ αἱ δυνάμεις;

54 kai elthon eis ten patrida autou edidasken autous en te synagoge auton, hoste ekplessesthai autous kai legein, Pothen touto he sofia aute kai ai dynameis;

54 Y llegando a su tierra, les enseñaba en la sinagoga de ellos, de modo que se maravillaban y decían: “¿De dónde tiene este esta sabiduría y estos milagros?


55 οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ τοῦ τέκτονος υἱός; οὐχ ἡ μήτηρ αὐτοῦ λέγεται Μαριὰμ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ Ἰάκωβος καὶ Ἰωσὴφ καὶ Σίμων καὶ Ἰούδας;

55 ouj outos estin ho tou tektonos huios; ouj he meter autou legetai Mariam kai oi adelfoi autou Iakobos kai Iosef kai Simon kai Ioudas;

55 ¿No es este el hijo del carpintero? ¿No se llama su madre Miriam, y sus hermanos Iaakov, Iosef, Shimón y Iehudá?


56 καὶ αἱ ἀδελφαὶ αὐτοῦ οὐχὶ πᾶσαι πρὸς ἡμᾶς εἰσιν; πόθεν οὖν τούτῳ ταῦτα πάντα;

56 kai ai adelfai autou ouji pasai pros hemas eisin; pothen oun touto tauta panta;

56 ¿Y no están todas sus hermanas con nosotros? ¿De dónde, pues, tiene todas estas cosas?”.


57 καὶ ἐσκανδαλίζοντο ἐν αὐτῷ. ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ ἔστιν προφήτης ἄτιμος εἰ μὴ ἐν τῇ πατρίδι καὶ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ.

57 kai eskandalizonto en auto. ho de Iesous eipen autois, Ouk estin profetes atimos ei me en te patridi kai en te oikia autou.

57 Y se escandalizaban por causa de él. Pero Iehoshua les dijo: “No hay profeta sin honra sino en su tierra y en su casa”.


58 καὶ οὐκ ἐποίησεν ἐκεῖ δυνάμεις πολλὰς διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν.

58 kai ouk epoiesen ekei dynameis pollas dia ten apistian auton.

58 Y no hizo allí muchos milagros a causa de la incredulidad de ellos.



1 Ἐν ἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἤκουσεν Ἡρῴδης ὁ τετραάρχης τὴν ἀκοὴν Ἰησοῦ,

1 En ekeino to kairo ekousen HErodes ho tetraarjes ten akoen Iesou,

1 En aquel tiempo escuchó Hordos, el gobernador de la región, la fama de Iehoshua.


2 καὶ εἶπεν τοῖς παισὶν αὐτοῦ, Οὗτός ἐστιν Ἰωάννης ὁ βαπτιστής· αὐτὸς ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ διὰ τοῦτο αἱ δυνάμεις ἐνεργοῦσιν ἐν αὐτῷ.

2 kai eipen tois paisin autou, Outos estin Ioannes ho baptistes. autos egerthe apo ton nekron, kai dia touto ai dynameis energousin en auto.

2 Y dijo a sus sirvientes: “Este es Iojanán el sumergidor, fue levantado de entre los muertos; por eso los poderes obran en él”.


3 Ὁ γὰρ Ἡρῴδης κρατήσας τὸν Ἰωάννην ἔδησεν [αὐτὸν] καὶ ἐν φυλακῇ ἀπέθετο διὰ Ἡρῳδιάδα τὴν γυναῖκα Φιλίππου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ·

3 HO gar HErodes kratesas ton Ioannen edesen [auton] kai en fylake apetheto dia HErodiada ten gynaika Filippou tou adelfou autou.

3 Porque Hordos había arrestado a Iojanán, lo ató y lo puso en la prisión a causa de Horodia, la esposa de Filipos, su hermano.


4 ἔλεγεν γὰρ ὁ Ἰωάννης αὐτῷ, Οὐκ ἔξεστίν σοι ἔχειν αὐτήν.

4 elegen gar ho Ioannes auto, Ouk exestin soi ejein auten.

4 Porque Iojanán le había dicho: “No te es permitido [tenerla]”.


5 καὶ θέλων αὐτὸν ἀποκτεῖναι ἐφοβήθη τὸν ὄχλον, ὅτι ὡς προφήτην αὐτὸν εἶχον.

5 kai thelon auton apokteinai efobethe ton ojlon, hoti hos profeten auton eijon.

5 Y buscaba matarlo, pero temía a la multitud porque lo consideraban un profeta.


6 γενεσίοις δὲ γενομένοις τοῦ Ἡρῴδου ὠρχήσατο ἡ θυγάτηρ τῆς Ἡρῳδιάδος ἐν τῷ μέσῳ καὶ ἤρεσεν τῷ Ἡρῴδῃ,

6 genesiois de genomenois tou HErodou orjesato he thygater tes HErodiados en to meso kai eresen to HErode,

6 Y sucedió en el día del cumpleaños de Hordos que la hija de Horodia danzó entre ellos y agradó a Hordos.


7 ὅθεν μεθ’ ὅρκου ὡμολόγησεν αὐτῇ δοῦναι ὃ ἐὰν αἰτήσηται.

7 hothen meth’ horkou homologesen aute dounai ho ean aitesetai.

7 Entonces le juró, diciendo: “Lo que pidas te daré”.


8 ἡ δὲ προβιβασθεῖσα ὑπὸ τῆς μητρὸς αὐτῆς, Δός μοι, φησίν, ὧδε ἐπὶ πίνακι τὴν κεφαλὴν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ.

8 he de probibastheisa hypo tes metros autes, Dos moi, fesin, hode epi pinaki ten kefalen Ioannou tou baptistou.

8 Y ella, instigada por su madre, dijo: “Dame aquí en un plato la cabeza de Iojanán el sumergidor”.


9 καὶ λυπηθεὶς ὁ βασιλεὺς διὰ τοὺς ὅρκους καὶ τοὺς συνανακειμένους ἐκέλευσεν δοθῆναι,

9 kai lypetheis ho basileus dia tous horkous kai tous synanakeimenous ekeleusen dothenai,

9 Y el rey se entristeció, pero debido al juramento y a los que estaban con él, ordenó que se la dieran.


10 καὶ πέμψας ἀπεκεφάλισεν [τὸν] Ἰωάννην ἐν τῇ φυλακῇ·

10 kai pempsas apekefalisen [ton] Ioannen en te fylake.

10 Y envió a decapitar a Iojanán en la prisión.


11 καὶ ἠνέχθη ἡ κεφαλὴ αὐτοῦ ἐπὶ πίνακι καὶ ἐδόθη τῷ κορασίῳ, καὶ ἤνεγκεν τῇ μητρὶ αὐτῆς.

11 kai enejthe he kefale autou epi pinaki kai edothe to korasio, kai enegken te metri autes.

11 Y trajeron su cabeza en un plato y la dieron a la joven, y ella se la llevó a su madre.


12 καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἦραν τὸ πτῶμα καὶ ἔθαψαν αὐτό[ν], καὶ ἐλθόντες ἀπήγγειλαν τῷ Ἰησοῦ.

12 kai proselthontes oi mathetai autou eran to ptoma kai ethapsan auto[n], kai elthontes apeggeilan to Iesou.

12 Y se acercaron sus discípulos, tomaron el cuerpo y lo enterraron, y fueron y le contaron a Iehoshua.


13 Ἀκούσας δὲ ὁ Ἰησοῦς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν ἐν πλοίῳ εἰς ἔρημον τόπον κατ’ ἰδίαν· καὶ ἀκούσαντες οἱ ὄχλοι ἠκολούθησαν αὐτῷ πεζῇ ἀπὸ τῶν πόλεων.

13 Akousas de ho Iesous anejoresen ekeithen en ploio eis eremon topon kat’ idian. kai akousantes oi ojloi ekolouthesan auto peze apo ton poleon.

13 Y cuando lo escuchó, se retiró de allí en una barca a un lugar desierto para estar solo. Y al saberlo la multitud, lo siguieron a pie desde las ciudades.


14 καὶ ἐξελθὼν εἶδεν πολὺν ὄχλον, καὶ ἐσπλαγχνίσθη ἐπ’ αὐτοῖς καὶ ἐθεράπευσεν τοὺς ἀρρώστους αὐτῶν.

14 kai exelthon eiden polyn ojlon, kai esplagjnisthe ep’ autois kai etherapeusen tous arrostous auton.

14 Y salió Iehoshua, vio una gran multitud y tuvo compasión de ellos, y sanó a los enfermos que estaban entre ellos.


15 ὀψίας δὲ γενομένης προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ λέγοντες, Ἔρημός ἐστιν ὁ τόπος καὶ ἡ ὥρα ἤδη παρῆλθεν· ἀπόλυσον τοὺς ὄχλους, ἵνα ἀπελθόντες εἰς τὰς κώμας ἀγοράσωσιν ἑαυτοῖς βρώματα.

15 opsias de genomenes proselthon auto oi mathetai legontes, Eremos estin ho topos kai he hora ede parelthen. apolyson tous ojlous, hina apelthontes eis tas komas agorasosin heautois bromata.

15 Y cuando llegó la tarde, se acercaron sus discípulos y le dijeron: “El lugar está desierto y la hora ya ha pasado; despide a la multitud para que vayan a las aldeas y compren comida para sí mismos”.


16 ὁ δὲ [Ἰησοῦσ] εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ χρείαν ἔχουσιν ἀπελθεῖν· δότε αὐτοῖς ὑμεῖς φαγεῖν.

16 ho de [Iesous] eipen autois, Ou jreian ejousin apelthein. dote autois hymeis fagein.

16 Pero él les dijo: “No tienen necesidad de irse; denles ustedes de comer”.


17 οἱ δὲ λέγουσιν αὐτῷ, Οὐκ ἔχομεν ὧδε εἰ μὴ πέντε ἄρτους καὶ δύο ἰχθύας.

17 oi de legousin auto, Ouk ejomen hode ei me pente artous kai dyo ijthyas.

17 Y le dijeron: “No tenemos aquí más que cinco panes y dos peces”.


18 ὁ δὲ εἶπεν, Φέρετέ μοι ὧδε αὐτούς.

18 ho de eipen, Ferete moi hode autous.

18 Y él dijo: “Tráiganlos aquí”.


19 καὶ κελεύσας τοὺς ὄχλους ἀνακλιθῆναι ἐπὶ τοῦ χόρτου, λαβὼν τοὺς πέντε ἄρτους καὶ τοὺς δύο ἰχθύας, ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν εὐλόγησεν καὶ κλάσας ἔδωκεν τοῖς μαθηταῖς τοὺς ἄρτους οἱ δὲ μαθηταὶ τοῖς ὄχλοις.

19 kai keleusas tous ojlous anaklithenai epi tou jortou, labon tous pente artous kai tous dyo ijthyas, anablepsas eis ton ouranon eulogesen kai klasas edoken tois mathetais tous artous oi de mathetai tois ojlois.

19 Y mandó a la multitud sentarse sobre la hierba, tomó los cinco panes y los dos peces, levantó los ojos al cielo, bendijo, partió y dio los panes a los discípulos, y los discípulos a la multitud.


20 καὶ ἔφαγον πάντες καὶ ἐχορτάσθησαν, καὶ ἦραν τὸ περισσεῦον τῶν κλασμάτων δώδεκα κοφίνους πλήρεις.

20 kai efagon pantes kai ejortasthesan, kai eran to perisseuon ton klasmaton dodeka kofinous plereis.

20 Y comieron todos y se saciaron; y recogieron de los pedazos sobrantes doce canastas llenas.


21 οἱ δὲ ἐσθίοντες ἦσαν ἄνδρες ὡσεὶ πεντακισχίλιοι χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων.

21 oi de esthiontes esan andres hosei pentakisjilioi joris gynaikon kai paidion.

21 Y los que comieron fueron como cinco mil hombres, sin contar mujeres y niños.


22 Καὶ εὐθέως ἠνάγκασεν τοὺς μαθητὰς ἐμβῆναι εἰς τὸ πλοῖον καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους.

22 Kai eutheos enagkasen tous mathetas embenai eis to ploion kai proagein auton eis to peran, heos ou apolyse tous ojlous.

22 Y enseguida Iehoshua urgió a sus discípulos a entrar en la barca e ir delante de él al otro lado, mientras despedía a la multitud.


23 καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος κατ’ ἰδίαν προσεύξασθαι. ὀψίας δὲ γενομένης μόνος ἦν ἐκεῖ.

23 kai apolysas tous ojlous anebe eis to oros kat’ idian proseuxasthai. opsias de genomenes monos en ekei.

23 Y después de despedir a la multitud, subió al monte a solas para orar. Y cuando llegó la noche, él estaba allí solo.


24 τὸ δὲ πλοῖον ἤδη σταδίους πολλοὺς ἀπὸ τῆς γῆς ἀπεῖχεν, βασανιζόμενον ὑπὸ τῶν κυμάτων, ἦν γὰρ ἐναντίος ὁ ἄνεμος.

24 to de ploion ede stadious pollous apo tes ges apeijen, basanizomenon hypo ton kymaton, en gar enantios ho anemos.

24 Y la barca estaba en medio del mar, golpeada por las olas, porque el viento estaba en contra.


25 τετάρτῃ δὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τὴν θάλασσαν.

25 tetarte de fylake tes nyktos elthen pros autous peripaton epi ten thalassan.

25 Y en la cuarta vigilia de la noche, Iehoshua fue hacia ellos caminando sobre el mar.


26 οἱ δὲ μαθηταὶ ἰδόντες αὐτὸν ἐπὶ τῆς θαλάσσης περιπατοῦντα ἐταράχθησαν λέγοντες ὅτι Φάντασμά ἐστιν, καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν.

26 oi de mathetai idontes auton epi tes thalasses peripatounta etarajthesan legontes hoti Fantasma estin, kai apo tou fobou ekraxan.

26 Y cuando los discípulos lo vieron caminando sobre el mar, se aterrorizaron, diciendo: “Es un fantasma”, y gritaron de miedo.


27 εὐθὺς δὲ ἐλάλησεν [ὁ Ἰησοῦσ] αὐτοῖς λέγων, Θαρσεῖτε, ἐγώ εἰμι· μὴ φοβεῖσθε.

27 euthys de elalesen [ho Iesous] autois legon, Tharseite, ego eimi. me fobeisthe.

27 Pero enseguida Iehoshua les habló, diciendo: “Tengan ánimo, soy yo, no teman”.


28 ἀποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπεν, Κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ἐπὶ τὰ ὕδατα·

28 apokritheis de auto ho Petros eipen, Kyrie, ei sy ei, keleuson me elthein pros se epi ta hydata.

28 Y respondió Petros y le dijo: “adón, si eres tú, manda que yo vaya a ti sobre el agua”.


29 ὁ δὲ εἶπεν, Ἐλθέ. καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου [ὁ] Πέτρος περιεπάτησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα καὶ ἦλθεν πρὸς τὸν Ἰησοῦν.

29 ho de eipen, Elthe. kai katabas apo tou ploiou [ho] Petros periepatesen epi ta hydata kai elthen pros ton Iesoun.

29 Y él dijo: “Ven”. Y Petros bajó de la barca, caminó sobre el agua para ir hacia Iehoshua.


30 βλέπων δὲ τὸν ἄνεμον [ἰσχυρὸν] ἐφοβήθη, καὶ ἀρξάμενος καταποντίζεσθαι ἔκραξεν λέγων, Κύριε, σῶσόν με.

30 blepon de ton anemon [isjyron] efobethe, kai arxamenos katapontizesthai ekraxen legon, Kyrie, soson me.

30 Pero al ver el viento, que era fuerte, tuvo miedo y comenzó a hundirse, y gritó, diciendo: “adón, sálvame”.


31 εὐθέως δὲ ὁ Ἰησοῦς ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἐπελάβετο αὐτοῦ καὶ λέγει αὐτῷ, Ὀλιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας;

31 eutheos de ho Iesous ekteinas ten jeira epelabeto autou kai legei auto, Oligopiste, eis ti edistasas;

31 Y enseguida Iehoshua extendió la mano, lo agarró y le dijo: “Hombre de poca fe, ¿por qué dudaste?”.


32 καὶ ἀναβάντων αὐτῶν εἰς τὸ πλοῖον ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος.

32 kai anabanton auton eis to ploion ekopasen ho anemos.

32 Y cuando subieron a la barca, el viento se calmó.


33 οἱ δὲ ἐν τῷ πλοίῳ προσεκύνησαν αὐτῷ λέγοντες, Ἀληθῶς θεοῦ υἱὸς εἶ.

33 oi de en to ploio prosekynesan auto legontes, Alethos theou huios ei.

33 Y los que estaban en la barca se acercaron, se postraron ante él y dijeron: “Verdaderamente eres Hijo de Elohim”.


34 Καὶ διαπεράσαντες ἦλθον ἐπὶ τὴν γῆν εἰς Γεννησαρέτ.

34 Kai diaperasantes elthon epi ten gen eis Gennesaret.

34 Y cruzaron el mar y llegaron a la tierra de Guinesar.


35 καὶ ἐπιγνόντες αὐτὸν οἱ ἄνδρες τοῦ τόπου ἐκείνου ἀπέστειλαν εἰς ὅλην τὴν περίχωρον ἐκείνην, καὶ προσήνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας,

35 kai epignontes auton oi andres tou topou ekeinou apesteilan eis holen ten perijoron ekeinen, kai prosenegkan auto pantas tous kakos ejontas,

35 Y cuando los hombres de aquel lugar lo reconocieron, enviaron a todos los alrededores y trajeron a él a todos los enfermos.


36 καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα μόνον ἅψωνται τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ· καὶ ὅσοι ἥψαντο διεσώθησαν.

36 kai parekaloun auton hina monon hapsontai tou kraspedou tou himatiou autou. kai hosoi hepsanto diesothesan.

36 Y le rogaban que solo pudieran tocar el borde de su manto, y todos los que lo tocaban eran sanados.



1 Τότε προσέρχονται τῷ Ἰησοῦ ἀπὸ Ἱεροσολύμων Φαρισαῖοι καὶ γραμματεῖς λέγοντες,

1 Tote proserjontai to Iesou apo HIerosolymon Farisaioi kai grammateis legontes,

1 Entonces se acercaron a Iehoshua los escribas y los perushim que eran de Ierushalaim,


2 Διὰ τί οἱ μαθηταί σου παραβαίνουσιν τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων; οὐ γὰρ νίπτονται τὰς χεῖρας [αὐτῶν] ὅταν ἄρτον ἐσθίωσιν.

2 Dia ti oi mathetai sou parabainousin ten paradosin ton presbyteron; ou gar niptontai tas jeiras [auton] hotan arton esthiosin.

2 y dijeron: “¿Por qué tus discípulos transgreden la tradición de los ancianos? Porque no se lavan las manos antes de comer”.


3 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Διὰ τί καὶ ὑμεῖς παραβαίνετε τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ διὰ τὴν παράδοσιν ὑμῶν;

3 ho de apokritheis eipen autois, Dia ti kai hymeis parabainete ten entolen tou theou dia ten paradosin hymon;

3 Y él respondió y les dijo: “¿Por qué también ustedes transgreden el mandamiento de Elohim por su tradición?


4 ὁ γὰρ θεὸς εἶπεν, Τίμα τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καί, Ὁ κακολογῶν πατέρα ἢ μητέρα θανάτῳ τελευτάτω·

4 ho gar theos eipen, Tima ton patera kai ten metera, kai, HO kakologon patera e metera thanato teleutato.

4 Porque Elohim ordenó diciendo: ‘Honra a tu padre y a tu madre’ y ‘El que maldiga a su padre o a su madre morirá’.


5 ὑμεῖς δὲ λέγετε, Ὃς ἂν εἴπῃ τῷ πατρὶ ἢ τῇ μητρί, Δῶρον ὃ ἐὰν ἐξ ἐμοῦ ὠφεληθῇς,

5 hymeis de legete, HOs an eipe to patri e te metri, Doron ho ean ex emou ofelethes,

5 Pero ustedes dicen: ‘Cualquiera que diga a su padre o a su madre: Korbán, es decir, ofrenda, aquello con lo que podrías beneficiarte de mí, no está obligado a honrar a su padre’.


6 οὐ μὴ τιμήσει τὸν πατέρα αὐτοῦ· καὶ ἠκυρώσατε τὸν λόγον τοῦ θεοῦ διὰ τὴν παράδοσιν ὑμῶν.

6 ou me timesei ton patera autou. kai ekyrosate ton logon tou theou dia ten paradosin hymon.

6 Así han invalidado la palabra de Elohim por su tradición.


7 ὑποκριταί, καλῶς ἐπροφήτευσεν περὶ ὑμῶν Ἠσαΐας λέγων,

7 hypokritai, kalos eprofeteusen peri hymon Esaias legon,

7 Hipócritas, bien profetizó acerca de ustedes Ieshayahu diciendo:


8 Ὁ λαὸς οὗτος τοῖς χείλεσίν με τιμᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόρρω ἀπέχει ἀπ’ ἐμοῦ·

8 HO laos outos tois jeilesin me tima, he de kardia auton porro apejei ap’ emou.

8 ‘Este pueblo se acerca a mí con su boca y me honra con sus labios, pero su corazón está lejos de mí.


9 μάτην δὲ σέβονταί με, διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλματα ἀνθρώπων.

9 maten de sebontai me, didaskontes didaskalias entalmata anthropon.

9 En vano me adoran, enseñando como doctrinas mandamientos de hombres’”.


10 Καὶ προσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον εἶπεν αὐτοῖς, Ἀκούετε καὶ συνίετε·

10 Kai proskalesamenos ton ojlon eipen autois, Akouete kai syniete.

10 Entonces llamó a la multitud y les dijo: “Escuchen y entiendan:


11 οὐ τὸ εἰσερχόμενον εἰς τὸ στόμα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον, ἀλλὰ τὸ ἐκπορευόμενον ἐκ τοῦ στόματος τοῦτο κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον.

11 ou to eiserjomenon eis to stoma koinoi ton anthropon, alla to ekporeuomenon ek tou stomatos touto koinoi ton anthropon.

11 No lo que entra en la boca contamina al hombre, sino lo que sale de la boca; eso contamina al hombre”.


12 Τότε προσελθόντες οἱ μαθηταὶ λέγουσιν αὐτῷ, Οἶδας ὅτι οἱ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες τὸν λόγον ἐσκανδαλίσθησαν;

12 Tote proselthontes oi mathetai legousin auto, Oidas hoti oi Farisaioi akousantes ton logon eskandalisthesan;

12 Entonces se acercaron sus discípulos y le dijeron: “¿Sabes que los perushim se escandalizaron al oír esta palabra?”.


13 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Πᾶσα φυτεία ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ πατήρ μου ὁ οὐράνιος ἐκριζωθήσεται.

13 ho de apokritheis eipen, Pasa fyteia hen ouk efyteusen ho pater mou ho ouranios ekrizothesetai.

13 Y él respondió y dijo: “Toda planta que mi Padre celestial no plantó será desarraigada.


14 ἄφετε αὐτούς· τυφλοί εἰσιν ὁδηγοί [τυφλῶν]· τυφλὸς δὲ τυφλὸν ἐὰν ὁδηγῇ, ἀμφότεροι εἰς βόθυνον πεσοῦνται.

14 afete autous. tyfloi eisin hodegoi [tyflon]. tyflos de tyflon ean hodege, amfoteroi eis bothynon pesountai.

14 Déjenlos; son guías ciegos de ciegos. Y si un ciego guía a otro ciego, ambos caerán en el hoyo”.


15 Ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ, Φράσον ἡμῖν τὴν παραβολήν [ταύτην].

15 Apokritheis de ho Petros eipen auto, Frason hemin ten parabolen [tauten].

15 Y respondió Kefa y le dijo: “Explícanos esta parábola”.


16 ὁ δὲ εἶπεν, Ἀκμὴν καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε;

16 ho de eipen, Akmen kai hymeis asynetoi este;

16 Y dijo Iehoshua: “¿También ustedes son todavía sin entendimiento?


17 οὐ νοεῖτε ὅτι πᾶν τὸ εἰσπορευόμενον εἰς τὸ στόμα εἰς τὴν κοιλίαν χωρεῖ καὶ εἰς ἀφεδρῶνα ἐκβάλλεται;

17 ou noeite hoti pan to eisporeuomenon eis to stoma eis ten koilian jorei kai eis afedrona ekballetai;

17 ¿No comprenden que todo lo que entra en la boca va al estómago y es eliminado?


18 τὰ δὲ ἐκπορευόμενα ἐκ τοῦ στόματος ἐκ τῆς καρδίας ἐξέρχεται, κἀκεῖνα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον.

18 ta de ekporeuomena ek tou stomatos ek tes kardias exerjetai, kakeina koinoi ton anthropon.

18 Pero lo que sale de la boca procede del corazón, y eso contamina al hombre.


19 ἐκ γὰρ τῆς καρδίας ἐξέρχονται διαλογισμοὶ πονηροί, φόνοι, μοιχεῖαι, πορνεῖαι, κλοπαί, ψευδομαρτυρίαι, βλασφημίαι.

19 ek gar tes kardias exerjontai dialogismoi poneroi, fonoi, moijeiai, porneiai, klopai, pseudomartyriai, blasfemiai.

19 Porque del corazón salen los malos pensamientos, los homicidios, los adulterios, las fornicaciones, los robos, los falsos testimonios, las blasfemias.


20 ταῦτά ἐστιν τὰ κοινοῦντα τὸν ἄνθρωπον, τὸ δὲ ἀνίπτοις χερσὶν φαγεῖν οὐ κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον.

20 tauta estin ta koinounta ton anthropon, to de aniptois jersin fagein ou koinoi ton anthropon.

20 Estas cosas son las que contaminan al hombre; pero comer sin lavarse las manos no contamina al hombre”.


21 Καὶ ἐξελθὼν ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς ἀνεχώρησεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος.

21 Kai exelthon ekeithen ho Iesous anejoresen eis ta mere Tyrou kai Sidonos.

21 Y saliendo Iehoshua de allí, se fue a las regiones de Tzor y Tzidón.


22 καὶ ἰδοὺ γυνὴ Χαναναία ἀπὸ τῶν ὁρίων ἐκείνων ἐξελθοῦσα ἔκραζεν λέγουσα, Ἐλέησόν με, κύριε, υἱὸς Δαυίδ· ἡ θυγάτηρ μου κακῶς δαιμονίζεται.

22 kai idou gyne Jananaia apo ton horion ekeinon exelthousa ekrazen legousa, Eleeson me, kyrie, huios Dauid. he thygater mou kakos daimonizetai.

22 Y he aquí una mujer cananea salió de aquellos límites y clamó diciendo: “Ten misericordia de mí, adón, hijo de David; mi hija está severamente atormentada por un demonio”.


23 ὁ δὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον. καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἠρώτουν αὐτὸν λέγοντες, Ἀπόλυσον αὐτήν, ὅτι κράζει ὄπισθεν ἡμῶν.

23 ho de ouk apekrithe aute logon. kai proselthontes oi mathetai autou erotoun auton legontes, Apolyson auten, hoti krazei opisthen hemon.

23 Pero él no le respondió palabra. Entonces se acercaron sus discípulos y le rogaron diciendo: “Despídela, porque clama tras nosotros”.


24 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ.

24 ho de apokritheis eipen, Ouk apestalen ei me eis ta probata ta apololota oikou Israel.

24 Y él respondió: “No he sido enviado sino a las ovejas perdidas de la casa de Israel”.


25 ἡ δὲ ἐλθοῦσα προσεκύνει αὐτῷ λέγουσα, Κύριε, βοήθει μοι.

25 he de elthousa prosekynei auto legousa, Kyrie, boethei moi.

25 Pero ella vino, se postró ante él y dijo: “adón, ayúdame”.


26 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐκ ἔστιν καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις.

26 ho de apokritheis eipen, Ouk estin kalon labein ton arton ton teknon kai balein tois kynariois.

26 Y él respondió: “No está bien tomar el pan de los hijos y echarlo a los perritos”.


27 ἡ δὲ εἶπεν, Ναί, κύριε, καὶ γὰρ τὰ κυνάρια ἐσθίει ἀπὸ τῶν ψιχίων τῶν πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τῶν κυρίων αὐτῶν.

27 he de eipen, Nai, kyrie, kai gar ta kynaria esthiei apo ton psijion ton piptonton apo tes trapezes ton kyrion auton.

27 Y ella dijo: “Sí, adón; pero aun los perritos comen de las migajas que caen de la mesa de sus amos”.


28 τότε ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῇ, Ὦ γύναι, μεγάλη σου ἡ πίστις· γενηθήτω σοι ὡς θέλεις. καὶ ἰάθη ἡ θυγάτηρ αὐτῆς ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης.

28 tote apokritheis ho Iesous eipen aute, O gynai, megale sou he pistis. genetheto soi hos theleis. kai iathe he thygater autes apo tes horas ekeines.

28 Entonces respondió Iehoshua y le dijo: “Mujer, grande es tu fe; que se haga como deseas”. Y su hija fue sanada desde esa hora.


29 Καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς ἦλθεν παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας, καὶ ἀναβὰς εἰς τὸ ὄρος ἐκάθητο ἐκεῖ.

29 Kai metabas ekeithen ho Iesous elthen para ten thalassan tes Galilaias, kai anabas eis to oros ekatheto ekei.

29 Y partió Iehoshua de allí, vino al mar de Galil y subió al monte y se sentó allí.


30 καὶ προσῆλθον αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ ἔχοντες μεθ’ ἑαυτῶν χωλούς, τυφλούς, κυλλούς, κωφούς, καὶ ἑτέρους πολλούς, καὶ ἔρριψαν αὐτοὺς παρὰ τοὺς πόδας αὐτοῦ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς·

30 kai proselthon auto ojloi polloi ejontes meth’ heauton jolous, tyflous, kyllous, kofous, kai heterous pollous, kai erripsan autous para tous podas autou, kai etherapeusen autous.

30 Y vinieron a él grandes multitudes, trayendo consigo cojos, ciegos, mudos, mancos y muchos otros, y los pusieron a los pies de Iehoshua, y él los sanó.


31 ὥστε τὸν ὄχλον θαυμάσαι βλέποντας κωφοὺς λαλοῦντας, κυλλοὺς ὑγιεῖς, καὶ χωλοὺς περιπατοῦντας καὶ τυφλοὺς βλέποντας· καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν Ἰσραήλ.

31 hoste ton ojlon thaumasai blepontas kofous lalountas, kyllous hygieis, kai jolous peripatountas kai tyflous blepontas. kai edoxasan ton theon Israel.

31 De modo que la multitud se maravilló al ver que los mudos hablaban, los mancos estaban sanos, los cojos caminaban y los ciegos veían; y glorificaron a Elohei Israel.


32 Ὁ δὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ εἶπεν, Σπλαγχνίζομαι ἐπὶ τὸν ὄχλον, ὅτι ἤδη ἡμέραι τρεῖς προσμένουσίν μοι καὶ οὐκ ἔχουσιν τί φάγωσιν· καὶ ἀπολῦσαι αὐτοὺς νήστεις οὐ θέλω, μήποτε ἐκλυθῶσιν ἐν τῇ ὁδῷ.

32 HO de Iesous proskalesamenos tous mathetas autou eipen, Splagjnizomai epi ton ojlon, hoti ede hemerai treis prosmenousin moi kai ouk ejousin ti fagosin. kai apolysai autous nesteis ou thelo, mepote eklythosin en te hodo.

32 Entonces llamó Iehoshua a sus discípulos y dijo: “Tengo compasión de la multitud, porque ya llevan tres días conmigo y no tienen qué comer. No quiero despedirlos en ayunas, no sea que desfallezcan en el camino”.


33 καὶ λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταί, Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσοῦτοι ὥστε χορτάσαι ὄχλον τοσοῦτον;

33 kai legousin auto oi mathetai, Pothen hemin en eremia artoi tosoutoi hoste jortasai ojlon tosouton;

33 Y sus discípulos le dijeron: “¿De dónde obtendremos en este desierto suficiente pan para saciar a una multitud tan grande?”.


34 καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πόσους ἄρτους ἔχετε; οἱ δὲ εἶπαν, Ἑπτά, καὶ ὀλίγα ἰχθύδια.

34 kai legei autois ho Iesous, Posous artous ejete; oi de eipan, HEpta, kai oliga ijthydia.

34 Iehoshua les dijo: “¿Cuántos panes tienen?”. Ellos dijeron: “Siete y unos pocos pececillos”.


35 καὶ παραγγείλας τῷ ὄχλῳ ἀναπεσεῖν ἐπὶ τὴν γῆν

35 kai paraggeilas to ojlo anapesein epi ten gen

35 Entonces mandó a la multitud sentarse en el suelo.


36 ἔλαβεν τοὺς ἑπτὰ ἄρτους καὶ τοὺς ἰχθύας καὶ εὐχαριστήσας ἔκλασεν καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς, οἱ δὲ μαθηταὶ τοῖς ὄχλοις.

36 elaben tous hepta artous kai tous ijthyas kai eujaristesas eklasen kai edidou tois mathetais, oi de mathetai tois ojlois.

36 Tomó los siete panes y los peces, dio gracias, los partió y los dio a los discípulos, y los discípulos a la multitud.


37 καὶ ἔφαγον πάντες καὶ ἐχορτάσθησαν, καὶ τὸ περισσεῦον τῶν κλασμάτων ἦραν, ἑπτὰ σπυρίδας πλήρεις.

37 kai efagon pantes kai ejortasthesan, kai to perisseuon ton klasmaton eran, hepta spyridas plereis.

37 Y todos comieron y se saciaron, y recogieron de los pedazos que sobraron siete cestas llenas.


38 οἱ δὲ ἐσθίοντες ἦσαν τετρακισχίλιοι ἄνδρες χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων.

38 oi de esthiontes esan tetrakisjilioi andres joris gynaikon kai paidion.

38 Los que comieron eran cuatro mil hombres, sin contar mujeres y niños.


39 Καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἐνέβη εἰς τὸ πλοῖον, καὶ ἦλθεν εἰς τὰ ὅρια Μαγαδάν.

39 Kai apolysas tous ojlous enebe eis to ploion, kai elthen eis ta horia Magadan.

39 Entonces despidió a la multitud, subió a la barca y fue a los límites de Magdán.



1 Καὶ προσελθόντες οἱ Φαρισαῖοι καὶ Σαδδουκαῖοι πειράζοντες ἐπηρώτησαν αὐτὸν σημεῖον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπιδεῖξαι αὐτοῖς.

1 Kai proselthontes oi Farisaioi kai Saddoukaioi peirazontes eperotesan auton semeion ek tou ouranou epideixai autois.

1 Se acercaron los perushim y los tzadukim para probarlo, y le pidieron que les mostrara una señal del cielo.


2 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, [Ὀψίας γενομένης λέγετε, Εὐδία, πυρράζει γὰρ ὁ οὐρανός·

2 ho de apokritheis eipen autois, [Opsias genomenes legete, Eudia, pyrrazei gar ho ouranos.

2 Él respondió y les dijo: “Al atardecer dicen: ‘Habrá buen tiempo, porque el cielo está rojizo’.


3 καὶ πρωΐ, Σήμερον χειμών, πυρράζει γὰρ στυγνάζων ὁ οὐρανός. τὸ μὲν πρόσωπον τοῦ οὐρανοῦ γινώσκετε διακρίνειν, τὰ δὲ σημεῖα τῶν καιρῶν οὐ δύνασθε.]

3 kai proi, Semeron jeimon, pyrrazei gar stygnazon ho ouranos. to men prosopon tou ouranou ginoskete diakrinein, ta de semeia ton kairon ou dynasthe.]

3 Y por la mañana dicen: ‘Hoy habrá tormenta, porque el cielo está rojizo y oscuro’. Saben discernir el aspecto del cielo, pero no pueden discernir las señales de los tiempos.


4 Γενεὰ πονηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ. καὶ καταλιπὼν αὐτοὺς ἀπῆλθεν.

4 Genea ponera kai moijalis semeion epizetei, kai semeion ou dothesetai aute ei me to semeion Iona. kai katalipon autous apelthen.

4 Una generación mala y adúltera busca una señal, pero no se le dará ninguna señal, excepto la señal de Ionah el profeta”. Y los dejó y se fue.


5 Καὶ ἐλθόντες οἱ μαθηταὶ εἰς τὸ πέραν ἐπελάθοντο ἄρτους λαβεῖν.

5 Kai elthontes oi mathetai eis to peran epelathonto artous labein.

5 Al cruzar al otro lado del mar, los discípulos olvidaron llevar pan.


6 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ὁρᾶτε καὶ προσέχετε ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων.

6 ho de Iesous eipen autois, HOrate kai prosejete apo tes zymes ton Farisaion kai Saddoukaion.

6 Iehoshua les dijo: “Miren y guárdense de la levadura de los perushim y de los tzadukim”.


7 οἱ δὲ διελογίζοντο ἐν ἑαυτοῖς λέγοντες ὅτι Ἄρτους οὐκ ἐλάβομεν.

7 oi de dielogizonto en heautois legontes hoti Artous ouk elabomen.

7 Ellos pensaban y discutían entre sí diciendo: “Es porque no llevamos pan”.


8 γνοὺς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς, ὀλιγόπιστοι, ὅτι ἄρτους οὐκ ἔχετε;

8 gnous de ho Iesous eipen, Ti dialogizesthe en heautois, oligopistoi, hoti artous ouk ejete;

8 Iehoshua, al saberlo, les dijo: “Hombres de poca fe, ¿por qué piensan entre ustedes que no trajeron pan?


9 οὔπω νοεῖτε, οὐδὲ μνημονεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων καὶ πόσους κοφίνους ἐλάβετε;

9 oupo noeite, oude mnemoneuete tous pente artous ton pentakisjilion kai posous kofinous elabete;

9 ¿Todavía no entienden ni recuerdan los cinco panes para los cinco mil y cuántas canastas recogieron?


10 οὐδὲ τοὺς ἑπτὰ ἄρτους τῶν τετρακισχιλίων καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε;

10 oude tous hepta artous ton tetrakisjilion kai posas spyridas elabete;

10 Ni los siete panes para los cuatro mil y cuántas cestas recogieron.


11 πῶς οὐ νοεῖτε ὅτι οὐ περὶ ἄρτων εἶπον ὑμῖν; προσέχετε δὲ ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων.

11 pos ou noeite hoti ou peri arton eipon hymin; prosejete de apo tes zymes ton Farisaion kai Saddoukaion.

11 ¿Cómo no entienden que no les hablé acerca del pan, sino de que se guarden de la levadura de los perushim y de los tzadukim?”.


12 τότε συνῆκαν ὅτι οὐκ εἶπεν προσέχειν ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν ἄρτων ἀλλὰ ἀπὸ τῆς διδαχῆς τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων.

12 tote synekan hoti ouk eipen prosejein apo tes zymes ton arton alla apo tes didajes ton Farisaion kai Saddoukaion.

12 Entonces comprendieron que no les dijo que se guardaran de la levadura del pan, sino de la enseñanza de los perushim y de los tzadukim.


13 Ἐλθὼν δὲ ὁ Ἰησοῦς εἰς τὰ μέρη Καισαρείας τῆς Φιλίππου ἠρώτα τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγων, Τίνα λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου;

13 Elthon de ho Iesous eis ta mere Kaisareias tes Filippou erota tous mathetas autou legon, Tina legousin oi anthropoi einai ton huion tou anthropou;

13 Cuando llegó Iehoshua a las regiones de Kaisarea de Filipos, preguntó a sus discípulos diciendo: “¿Qué dicen los hombres acerca del hijo del hombre? ¿Quién es?”.


14 οἱ δὲ εἶπαν, Οἱ μὲν Ἰωάννην τὸν βαπτιστήν, ἄλλοι δὲ Ἠλίαν, ἕτεροι δὲ Ἰερεμίαν ἢ ἕνα τῶν προφητῶν.

14 oi de eipan, Oi men Ioannen ton baptisten, alloi de Elian, heteroi de Ieremian e hena ton profeton.

14 Ellos dijeron: “Algunos dicen Iojanán el sumergidor, otros Eliyahu, y otros Irmiyahu o uno de los profetas”.


15 λέγει αὐτοῖς, Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι;

15 legei autois, Hymeis de tina me legete einai;

15 Él les dijo: “Y ustedes, ¿quién dicen que soy yo?”.


16 ἀποκριθεὶς δὲ Σίμων Πέτρος εἶπεν, Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος.

16 apokritheis de Simon Petros eipen, Sy ei ho Jristos ho huios tou theou tou zontos.

16 Shimón Kefa respondió y dijo: “Tú eres el Mashiaj, el Hijo de Elohim viviente”.


17 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Μακάριος εἶ, Σίμων Βαριωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέν σοι ἀλλ’ ὁ πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

17 apokritheis de ho Iesous eipen auto, Makarios ei, Simon Bariona, hoti sarx kai aima ouk apekalypsen soi all’ ho pater mou ho en tois ouranois.

17 Iehoshua le respondió: “Bienaventurado eres, Shimón bar Ioná, porque no te lo reveló carne ni sangre, sino mi Padre que está en los cielos.


18 κἀγὼ δέ σοι λέγω ὅτι σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν ἐκκλησίαν, καὶ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς.

18 kago de soi lego hoti sy ei Petros, kai epi taute te petra oikodomeso mou ten ekklesian, kai pylai hadou ou katisjysousin autes.

18 Y también te digo que tú eres Kefa, y sobre esta roca edificaré mi comunidad, y las puertas del Sheol no prevalecerán contra ella.


19 δώσω σοι τὰς κλεῖδας τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, καὶ ὃ ἐὰν δήσῃς ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται δεδεμένον ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ ὃ ἐὰν λύσῃς ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται λελυμένον ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

19 doso soi tas kleidas tes basileias ton ouranon, kai ho ean deses epi tes ges estai dedemenon en tois ouranois, kai ho ean lyses epi tes ges estai lelymenon en tois ouranois.

19 Te daré las llaves del Reino de los Cielos, y todo lo que ates en la tierra será atado en los cielos, y todo lo que desates en la tierra será desatado en los cielos”.


20 τότε διεστείλατο τοῖς μαθηταῖς ἵνα μηδενὶ εἴπωσιν ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ Χριστός.

20 tote diesteilato tois mathetais hina medeni eiposin hoti autos estin ho Jristos.

20 Entonces mandó a sus discípulos que no dijeran a nadie que él era el Mashiaj.


21 Ἀπὸ τότε ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς δεικνύειν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ὅτι δεῖ αὐτὸν εἰς Ἱεροσόλυμα ἀπελθεῖν καὶ πολλὰ παθεῖν ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ἀρχιερέων καὶ γραμματέων καὶ ἀποκτανθῆναι καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθῆναι.

21 Apo tote erxato ho Iesous deiknyein tois mathetais autou hoti dei auton eis HIerosolyma apelthein kai polla pathein apo ton presbyteron kai arjiereon kai grammateon kai apoktanthenai kai te trite hemera egerthenai.

21 Desde ese momento, Iehoshua comenzó a mostrar a sus discípulos que debía ir a Ierushalaim, sufrir mucho por parte de los ancianos, de los principales kohanim y de los escribas, ser muerto y al tercer día ser levantado.


22 καὶ προσλαβόμενος αὐτὸν ὁ Πέτρος ἤρξατο ἐπιτιμᾶν αὐτῷ λέγων, Ἵλεώς σοι, κύριε· οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο.

22 kai proslabomenos auton ho Petros erxato epitiman auto legon, HIleos soi, kyrie. ou me estai soi touto.

22 Kefa lo llevó aparte y comenzó a resistirlo diciendo: “Lejos esté de ti, adón; esto no te sucederá”.


23 ὁ δὲ στραφεὶς εἶπεν τῷ Πέτρῳ, Ὕπαγε ὀπίσω μου, Σατανᾶ· σκάνδαλον εἶ ἐμοῦ, ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ θεοῦ ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων.

23 ho de strafeis eipen to Petro, Hypage opiso mou, Satana. skandalon ei emou, hoti ou froneis ta tou theou alla ta ton anthropon.

23 Pero él se volvió y dijo a Kefa: “¡Apártate de mí, Satanás! Eres un tropiezo para mí, porque no tienes en mente las cosas de Elohim, sino las de los hombres”.


24 Τότε ὁ Ἰησοῦς εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καὶ ἀκολουθείτω μοι.

24 Tote ho Iesous eipen tois mathetais autou, Ei tis thelei opiso mou elthein, aparnesastho heauton kai arato ton stauron autou kai akoloutheito moi.

24 Entonces Iehoshua dijo a sus discípulos: “Si alguien quiere venir en pos de mí, niéguese a sí mismo, tome su cruz y sígame.


25 ὃς γὰρ ἐὰν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ’ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ εὑρήσει αὐτήν.

25 hos gar ean thele ten psyjen autou sosai apolesei auten. hos d’ an apolese ten psyjen autou heneken emou euresei auten.

25 Porque el que quiera salvar su vida, la perderá; pero el que pierda su vida por causa de mí, la hallará.


26 τί γὰρ ὠφεληθήσεται ἄνθρωπος ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ τὴν δὲ ψυχὴν αὐτοῦ ζημιωθῇ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὐτοῦ;

26 ti gar ofelethesetai anthropos ean ton kosmon holon kerdese ten de psyjen autou zemiothe; e ti dosei anthropos antallagma tes psyjes autou;

26 ¿De qué le servirá al hombre ganar todo el mundo, si pierde su alma? ¿O qué dará el hombre a cambio de su alma?


27 μέλλει γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεσθαι ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ, καὶ τότε ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὴν πρᾶξιν αὐτοῦ.

27 mellei gar ho huios tou anthropou erjesthai en te doxe tou patros autou meta ton aggelon autou, kai tote apodosei hekasto kata ten praxin autou.

27 Porque el hijo del hombre vendrá en la gloria de su Padre con sus ángeles, y entonces recompensará a cada uno según sus obras.


28 ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἰσίν τινες τῶν ὧδε ἑστώτων οἵτινες οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου ἕως ἂν ἴδωσιν τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν τῇ βασιλείᾳ αὐτοῦ.

28 amen lego hymin hoti eisin tines ton hode hestoton oitines ou me geusontai thanatou heos an idosin ton huion tou anthropou erjomenon en te basileia autou.

28 Amén les digo, algunos de los que están aquí no probarán la muerte hasta que vean al hijo del hombre venir en su Reino”.



1 Καὶ μεθ’ ἡμέρας ἓξ παραλαμβάνει ὁ Ἰησοῦς τὸν Πέτρον καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἀναφέρει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ’ ἰδίαν.

1 Kai meth’ hemeras hex paralambanei ho Iesous ton Petron kai Iakobon kai Ioannen ton adelfon autou, kai anaferei autous eis oros hypselon kat’ idian.

1 Y después de seis días, Iehoshua tomó a Kefa, a Iaakov y a Iojanán su hermano, y los llevó aparte a un monte alto.


2 καὶ μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς.

2 kai metemorfothe emprosthen auton, kai elampsen to prosopon autou hos ho helios, ta de himatia autou egeneto leuka hos to fos.

2 Y fue transformado delante de ellos, y su rostro resplandeció como el sol, y sus vestiduras se volvieron blancas como la luz.


3 καὶ ἰδοὺ ὤφθη αὐτοῖς Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας συλλαλοῦντες μετ’ αὐτοῦ.

3 kai idou ofthe autois Mouses kai Elias syllalountes met’ autou.

3 Y he aquí se les aparecieron Moshe y Eliyahu hablando con él.


4 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν τῷ Ἰησοῦ, Κύριε, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι· εἰ θέλεις, ποιήσω ὧδε τρεῖς σκηνάς, σοὶ μίαν καὶ Μωϋσεῖ μίαν καὶ Ἠλίᾳ μίαν.

4 apokritheis de ho Petros eipen to Iesou, Kyrie, kalon estin hemas hode einai. ei theleis, poieso hode treis skenas, soi mian kai Mousei mian kai Elia mian.

4 Entonces Kefa respondió y dijo a Iehoshua: “adón, es bueno que estemos aquí; si quieres, hagamos aquí tres cabañas: una para ti, otra para Moshe y otra para Eliyahu”.


5 ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἰδοὺ νεφέλη φωτεινὴ ἐπεσκίασεν αὐτούς, καὶ ἰδοὺ φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ εὐδόκησα· ἀκούετε αὐτοῦ.

5 eti autou lalountos idou nefele foteine epeskiasen autous, kai idou fone ek tes nefeles legousa, Outos estin ho huios mou ho agapetos, en ho eudokesa. akouete autou.

5 Mientras aún hablaba, una nube luminosa los cubrió, y he aquí una voz desde la nube que decía: “Este es mi Hijo amado, en quien tengo complacencia; a él escuchen”.


6 καὶ ἀκούσαντες οἱ μαθηταὶ ἔπεσαν ἐπὶ πρόσωπον αὐτῶν καὶ ἐφοβήθησαν σφόδρα.

6 kai akousantes oi mathetai epesan epi prosopon auton kai efobethesan sfodra.

6 Al oír esto, los discípulos cayeron sobre sus rostros y tuvieron gran temor.


7 καὶ προσῆλθεν ὁ Ἰησοῦς καὶ ἁψάμενος αὐτῶν εἶπεν, Ἐγέρθητε καὶ μὴ φοβεῖσθε.

7 kai proselthen ho Iesous kai hapsamenos auton eipen, Egerthete kai me fobeisthe.

7 Pero Iehoshua se acercó, los tocó y dijo: “Levántense, no teman”.


8 ἐπάραντες δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν οὐδένα εἶδον εἰ μὴ αὐτὸν Ἰησοῦν μόνον.

8 eparantes de tous ofthalmous auton oudena eidon ei me auton Iesoun monon.

8 Y al alzar sus ojos, no vieron a nadie, sino a Iehoshua solo.


9 Καὶ καταβαινόντων αὐτῶν ἐκ τοῦ ὄρους ἐνετείλατο αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγων, Μηδενὶ εἴπητε τὸ ὅραμα ἕως οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἐγερθῇ.

9 Kai katabainonton auton ek tou orous eneteilato autois ho Iesous legon, Medeni eipete to horama heos ou ho huios tou anthropou ek nekron egerthe.

9 Mientras descendían del monte, Iehoshua les mandó diciendo: “No cuenten a nadie la visión hasta que el hijo del hombre haya sido resucitado de entre los muertos”.


10 καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν οἱ μαθηταὶ λέγοντες, Τί οὖν οἱ γραμματεῖς λέγουσιν ὅτι Ἠλίαν δεῖ ἐλθεῖν πρῶτον;

10 kai eperotesan auton oi mathetai legontes, Ti oun oi grammateis legousin hoti Elian dei elthein proton;

10 Entonces sus discípulos le preguntaron diciendo: “¿Por qué dicen los escribas que primero debe venir Eliyahu?”.


11 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἠλίας μὲν ἔρχεται καὶ ἀποκαταστήσει πάντα·

11 ho de apokritheis eipen, Elias men erjetai kai apokatastesei panta.

11 Y respondiendo Iehoshua, les dijo: “Ciertamente Eliyahu viene primero y restaurará todas las cosas.


12 λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι Ἠλίας ἤδη ἦλθεν, καὶ οὐκ ἐπέγνωσαν αὐτὸν ἀλλὰ ἐποίησαν ἐν αὐτῷ ὅσα ἠθέλησαν· οὕτως καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου μέλλει πάσχειν ὑπ’ αὐτῶν.

12 lego de hymin hoti Elias ede elthen, kai ouk epegnosan auton alla epoiesan en auto hosa ethelesan. outos kai ho huios tou anthropou mellei pasjein hyp’ auton.

12 Pero les digo que Eliyahu ya vino, y no lo reconocieron, sino que hicieron con él lo que quisieron. Así también el hijo del hombre padecerá de ellos”.


13 τότε συνῆκαν οἱ μαθηταὶ ὅτι περὶ Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ εἶπεν αὐτοῖς.

13 tote synekan oi mathetai hoti peri Ioannou tou baptistou eipen autois.

13 Entonces los discípulos entendieron que les hablaba de Iojanán el sumergidor.


14 Καὶ ἐλθόντων πρὸς τὸν ὄχλον προσῆλθεν αὐτῷ ἄνθρωπος γονυπετῶν αὐτὸν

14 Kai elthonton pros ton ojlon proselthen auto anthropos gonypeton auton

14 Cuando llegaron a la multitud, un hombre se acercó a él, se arrodilló delante de él,


15 καὶ λέγων, Κύριε, ἐλέησόν μου τὸν υἱόν, ὅτι σεληνιάζεται καὶ κακῶς πάσχει· πολλάκις γὰρ πίπτει εἰς τὸ πῦρ καὶ πολλάκις εἰς τὸ ὕδωρ.

15 kai legon, Kyrie, eleeson mou ton huion, hoti seleniazetai kai kakos pasjei. pollakis gar piptei eis to pyr kai pollakis eis to hydor.

15 y dijo: “adón, ten misericordia de mi hijo, porque está lunático y sufre terriblemente. Muchas veces cae en el fuego y muchas veces en el agua.


16 καὶ προσήνεγκα αὐτὸν τοῖς μαθηταῖς σου, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν αὐτὸν θεραπεῦσαι.

16 kai prosenegka auton tois mathetais sou, kai ouk edynethesan auton therapeusai.

16 Lo traje a tus discípulos, pero no pudieron sanarlo”.


17 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Ὦ γενεὰ ἄπιστος καὶ διεστραμμένη, ἕως πότε μεθ’ ὑμῶν ἔσομαι; ἕως πότε ἀνέξομαι ὑμῶν; φέρετέ μοι αὐτὸν ὧδε.

17 apokritheis de ho Iesous eipen, O genea apistos kai diestrammene, heos pote meth’ hymon esomai; heos pote anexomai hymon; ferete moi auton hode.

17 Iehoshua respondió y dijo: “¡Generación incrédula y perversa! ¿Hasta cuándo estaré con ustedes? ¿Hasta cuándo los soportaré? Tráiganlo aquí a mí”.


18 καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἐξῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ τὸ δαιμόνιον· καὶ ἐθεραπεύθη ὁ παῖς ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης.

18 kai epetimesen auto ho Iesous, kai exelthen ap’ autou to daimonion. kai etherapeuthe ho pais apo tes horas ekeines.

18 Y lo dominó a él Iehoshúa, y salió de él el domonio, y el muchacho quedó sano desde aquella hora.


19 Τότε προσελθόντες οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ κατ’ ἰδίαν εἶπον, Διὰ τί ἡμεῖς οὐκ ἠδυνήθημεν ἐκβαλεῖν αὐτό;

19 Tote proselthontes oi mathetai to Iesou kat’ idian eipon, Dia ti hemeis ouk edynethemen ekbalein auto;

19 Entonces se acercaron los discípulos a Iehoshua en privado y le dijeron: “¿Por qué no pudimos expulsarlo nosotros?”.


20 ὁ δὲ λέγει αὐτοῖς, Διὰ τὴν ὀλιγοπιστίαν ὑμῶν· ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, ἐὰν ἔχητε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως, ἐρεῖτε τῷ ὄρει τούτῳ, Μετάβα ἔνθεν ἐκεῖ, καὶ μεταβήσεται· καὶ οὐδὲν ἀδυνατήσει ὑμῖν.

20 ho de legei autois, Dia ten oligopistian hymon. amen gar lego hymin, ean ejete pistin hos kokkon sinapeos, ereite to orei touto, Metaba enthen ekei, kai metabesetai. kai ouden adynatesei hymin.

20 Él les dijo: “Por su poca fe. Porque de cierto les digo que si tienen fe como un grano de mostaza, dirán a este monte: ‘Pásate de aquí allá’, y se pasará; y nada les será imposible.


22 Συστρεφομένων δὲ αὐτῶν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Μέλλει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοσθαι εἰς χεῖρας ἀνθρώπων,

22 Systrefomenon de auton en te Galilaia eipen autois ho Iesous, Mellei ho huios tou anthropou paradidosthai eis jeiras anthropon,

22 Estando ellos en Galil, Iehoshua les dijo: “El hijo del hombre será entregado en manos de los hombres.


23 καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσεται. καὶ ἐλυπήθησαν σφόδρα.

23 kai apoktenousin auton, kai te trite hemera egerthesetai. kai elypethesan sfodra.

23 Lo matarán, pero al tercer día será resucitado”. Y ellos se entristecieron mucho.


24 Ἐλθόντων δὲ αὐτῶν εἰς Καφαρναοὺμ προσῆλθον οἱ τὰ δίδραχμα λαμβάνοντες τῷ Πέτρῳ καὶ εἶπαν, Ὁ διδάσκαλος ὑμῶν οὐ τελεῖ [τὰ] δίδραχμα;

24 Elthonton de auton eis Kafarnaoum proselthon oi ta didrajma lambanontes to Petro kai eipan, HO didaskalos hymon ou telei [ta] didrajma;

24 Cuando llegaron a Kfar-Najum, los recaudadores del impuesto de medio shekel se acercaron a Kefa y le dijeron: “¿No paga su maestro el impuesto de medio shekel?”.


25 λέγει, Ναί. καὶ ἐλθόντα εἰς τὴν οἰκίαν προέφθασεν αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς λέγων, Τί σοι δοκεῖ, Σίμων; οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἀπὸ τίνων λαμβάνουσιν τέλη ἢ κῆνσον; ἀπὸ τῶν υἱῶν αὐτῶν ἢ ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων;

25 legei, Nai. kai elthonta eis ten oikian proefthasen auton ho Iesous legon, Ti soi dokei, Simon; oi basileis tes ges apo tinon lambanousin tele e kenson; apo ton huion auton e apo ton allotrion;

25 Él dijo: “Sí”. Y cuando llegó a la casa, Iehoshua se adelantó y le preguntó: “¿Qué te parece, Shimón? ¿De quiénes cobran los reyes de la tierra tributos o impuestos? ¿De sus hijos o de los extraños?”.


26 εἰπόντος δέ, Ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων, ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἄρα γε ἐλεύθεροί εἰσιν οἱ υἱοί.

26 eipontos de, Apo ton allotrion, efe auto ho Iesous, Ara ge eleutheroi eisin oi huioi.

26 Kefa le dijo: “De los extraños”. Iehoshua le dijo: “Por lo tanto, los hijos están exentos.


27 ἵνα δὲ μὴ σκανδαλίσωμεν αὐτούς, πορευθεὶς εἰς θάλασσαν βάλε ἄγκιστρον καὶ τὸν ἀναβάντα πρῶτον ἰχθὺν ἆρον, καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ εὑρήσεις στατῆρα· ἐκεῖνον λαβὼν δὸς αὐτοῖς ἀντὶ ἐμοῦ καὶ σοῦ.

27 hina de me skandalisomen autous, poreutheis eis thalassan bale agkistron kai ton anabanta proton ijthyn aron, kai anoixas to stoma autou eureseis statera. ekeinon labon dos autois anti emou kai sou.

27 Sin embargo, para no ofenderlos, ve al mar, lanza un anzuelo, y toma el primer pez que salga. Al abrir su boca, encontrarás un estatero; tómalo y dáselo por mí y por ti”.



1 Ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ προσῆλθον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ λέγοντες, Τίς ἄρα μείζων ἐστὶν ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν;

1 En ekeine te hora proselthon oi mathetai to Iesou legontes, Tis ara meizon estin en te basileia ton ouranon;

1 En ese momento, los discípulos se acercaron a Iehoshua y le preguntaron: “¿Quién, pues, es el más grande en el Reino de los Cielos?”.


2 καὶ προσκαλεσάμενος παιδίον ἔστησεν αὐτὸ ἐν μέσῳ αὐτῶν

2 kai proskalesamenos paidion estesen auto en meso auton

2 Iehoshua llamó a un niño pequeño, lo puso en medio de ellos


3 καὶ εἶπεν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ στραφῆτε καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.

3 kai eipen, Amen lego hymin, ean me strafete kai genesthe hos ta paidia, ou me eiselthete eis ten basileian ton ouranon.

3 y dijo: “Amén les digo, si no se convierten y se hacen como niños, no entrarán en el Reino de los Cielos.


4 ὅστις οὖν ταπεινώσει ἑαυτὸν ὡς τὸ παιδίον τοῦτο, οὗτός ἐστιν ὁ μείζων ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν.

4 hostis oun tapeinosei heauton hos to paidion touto, outos estin ho meizon en te basileia ton ouranon.

4 Por tanto, quien se humille como este niño, ese es el más grande en el Reino de los Cielos.


5 καὶ ὃς ἐὰν δέξηται ἓν παιδίον τοιοῦτο ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐμὲ δέχεται.

5 kai hos ean dexetai hen paidion toiouto epi to onomati mou, eme dejetai.

5 Y quien reciba a un niño como este en mi nombre, a mí me recibe.


6 Ὃς δ’ ἂν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευόντων εἰς ἐμέ, συμφέρει αὐτῷ ἵνα κρεμασθῇ μύλος ὀνικὸς περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης.

6 HOs d’ an skandalise hena ton mikron touton ton pisteuonton eis eme, symferei auto hina kremasthe mylos onikos peri ton trajelon autou kai katapontisthe en to pelagei tes thalasses.

6 Pero al que haga tropezar a uno de estos pequeños que creen en mí, más le valdría que le colgaran al cuello una piedra de molino y lo hundieran en lo profundo del mar.


7 οὐαὶ τῷ κόσμῳ ἀπὸ τῶν σκανδάλων· ἀνάγκη γὰρ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα, πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ δι’ οὗ τὸ σκάνδαλον ἔρχεται.

7 ouai to kosmo apo ton skandalon. anagke gar elthein ta skandala, plen ouai to anthropo di’ ou to skandalon erjetai.

7 ¡Ay del mundo por los tropiezos! Porque es inevitable que vengan tropiezos, pero ¡ay de aquel hombre por quien viene el tropiezo!


8 Εἰ δὲ ἡ χείρ σου ἢ ὁ πούς σου σκανδαλίζει σε, ἔκκοψον αὐτὸν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ· καλόν σοί ἐστιν εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν κυλλὸν ἢ χωλόν, ἢ δύο χεῖρας ἢ δύο πόδας ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον.

8 Ei de he jeir sou e ho pous sou skandalizei se, ekkopson auton kai bale apo sou. kalon soi estin eiselthein eis ten zoen kyllon e jolon, e dyo jeiras e dyo podas ejonta blethenai eis to pyr to aionion.

8 Si tu mano o tu pie te hace tropezar, córtalo y échalo de ti; es mejor para ti entrar a la vida cojo o manco que tener dos manos o dos pies y ser echado al fuego eterno.


9 καὶ εἰ ὁ ὀφθαλμός σου σκανδαλίζει σε, ἔξελε αὐτὸν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ· καλόν σοί ἐστιν μονόφθαλμον εἰς τὴν ζωὴν εἰσελθεῖν, ἢ δύο ὀφθαλμοὺς ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὴν γέενναν τοῦ πυρός.

9 kai ei ho ofthalmos sou skandalizei se, exele auton kai bale apo sou. kalon soi estin monofthalmon eis ten zoen eiselthein, e dyo ofthalmous ejonta blethenai eis ten geennan tou pyros.

9 Y si tu ojo te hace tropezar, sácatelo y échalo de ti; es mejor para ti entrar a la vida con un solo ojo que tener dos ojos y ser echado al fuego del Guehinom.


10 Ὁρᾶτε μὴ καταφρονήσητε ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων· λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οἱ ἄγγελοι αὐτῶν ἐν οὐρανοῖς διὰ παντὸς βλέπουσι τὸ πρόσωπον τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς.

10 HOrate me katafronesete henos ton mikron touton. lego gar hymin hoti oi aggeloi auton en ouranois dia pantos blepousi to prosopon tou patros mou tou en ouranois.

10 Miren, no desprecien a uno de estos pequeños, porque les digo que sus ángeles en los cielos ven siempre el rostro de mi Padre que está en los cielos.


12 Τί ὑμῖν δοκεῖ; ἐὰν γένηταί τινι ἀνθρώπῳ ἑκατὸν πρόβατα καὶ πλανηθῇ ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐχὶ ἀφήσει τὰ ἐνενήκοντα ἐννέα ἐπὶ τὰ ὄρη καὶ πορευθεὶς ζητεῖ τὸ πλανώμενον;

12 Ti hymin dokei; ean genetai tini anthropo hekaton probata kai planethe hen ex auton, ouji afesei ta enenekonta ennea epi ta ore kai poreutheis zetei to planomenon;

12 ¿Qué les parece? Si un hombre tiene cien ovejas y se pierde una de ellas, ¿no deja las noventa y nueve en los montes y va en busca de la que se perdió?


13 καὶ ἐὰν γένηται εὑρεῖν αὐτό, ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι χαίρει ἐπ’ αὐτῷ μᾶλλον ἢ ἐπὶ τοῖς ἐνενήκοντα ἐννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις.

13 kai ean genetai eurein auto, amen lego hymin hoti jairei ep’ auto mallon e epi tois enenekonta ennea tois me peplanemenois.

13 Y si la encuentra, amén les digo, se regocija más por esa que por las noventa y nueve que no se perdieron.


14 οὕτως οὐκ ἔστιν θέλημα ἔμπροσθεν τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς ἵνα ἀπόληται ἓν τῶν μικρῶν τούτων.

14 outos ouk estin thelema emprosthen tou patros hymon tou en ouranois hina apoletai hen ton mikron touton.

14 Así tampoco es la voluntad de su Padre que está en los cielos que se pierda uno solo de estos pequeños.


15 Ἐὰν δὲ ἁμαρτήσῃ [εἰς σὲ] ὁ ἀδελφός σου, ὕπαγε ἔλεγξον αὐτὸν μεταξὺ σοῦ καὶ αὐτοῦ μόνου. ἐάν σου ἀκούσῃ, ἐκέρδησας τὸν ἀδελφόν σου·

15 Ean de hamartese [eis se] ho adelfos sou, hypage elegxon auton metaxy sou kai autou monou. ean sou akouse, ekerdesas ton adelfon sou.

15 Si tu hermano peca contra ti, ve corrígelo tú y él solo. Si te escucha, has ganado a tu hermano.


16 ἐὰν δὲ μὴ ἀκούσῃ, παράλαβε μετὰ σοῦ ἔτι ἕνα ἢ δύο, ἵνα ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων ἢ τριῶν σταθῇ πᾶν ῥῆμα·

16 ean de me akouse, paralabe meta sou eti hena e dyo, hina epi stomatos dyo martyron e trion stathe pan rema.

16 Pero si no te escucha, toma contigo a uno o dos más, para que toda palabra sea confirmada por boca de dos o tres testigos.


17 ἐὰν δὲ παρακούσῃ αὐτῶν, εἰπὲ τῇ ἐκκλησίᾳ· ἐὰν δὲ καὶ τῆς ἐκκλησίας παρακούσῃ, ἔστω σοι ὥσπερ ὁ ἐθνικὸς καὶ ὁ τελώνης.

17 ean de parakouse auton, eipe te ekklesia. ean de kai tes ekklesias parakouse, esto soi hosper ho ethnikos kai ho telones.

17 Si no los escucha, dilo a la comunidad; y si no escucha ni a la comunidad, sea para ti como un gentil y un recaudador de impuestos.


18 Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅσα ἐὰν δήσητε ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται δεδεμένα ἐν οὐρανῷ καὶ ὅσα ἐὰν λύσητε ἐπὶ τῆς γῆς ἔσται λελυμένα ἐν οὐρανῷ.

18 Amen lego hymin, hosa ean desete epi tes ges estai dedemena en ourano kai hosa ean lysete epi tes ges estai lelymena en ourano.

18 Amén les digo, todo lo que aten en la tierra será atado en los cielos, y todo lo que desaten en la tierra será desatado en los cielos.


19 Πάλιν [ἀμὴν] λέγω ὑμῖν ὅτι ἐὰν δύο συμφωνήσωσιν ἐξ ὑμῶν ἐπὶ τῆς γῆς περὶ παντὸς πράγματος οὗ ἐὰν αἰτήσωνται, γενήσεται αὐτοῖς παρὰ τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς.

19 Palin [amen] lego hymin hoti ean dyo symfonesosin ex hymon epi tes ges peri pantos pragmatos ou ean aitesontai, genesetai autois para tou patros mou tou en ouranois.

19 También les digo que si dos de ustedes se ponen de acuerdo en la tierra sobre cualquier cosa que pidan, les será concedida por mi Padre que está en los cielos.


20 οὗ γάρ εἰσιν δύο ἢ τρεῖς συνηγμένοι εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν.

20 ou gar eisin dyo e treis synegmenoi eis to emon onoma, ekei eimi en meso auton.

20 Porque donde están dos o tres reunidos en mi nombre, allí estoy yo en medio de ellos”.


21 Τότε προσελθὼν ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ, Κύριε, ποσάκις ἁμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου καὶ ἀφήσω αὐτῷ; ἕως ἑπτάκις;

21 Tote proselthon ho Petros eipen auto, Kyrie, posakis hamartesei eis eme ho adelfos mou kai afeso auto; heos heptakis;

21 Entonces Kefa se acercó y le dijo: “adón, ¿cuántas veces pecará mi hermano contra mí y yo lo perdonaré? ¿Hasta siete veces?”.


22 λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Οὐ λέγω σοι ἕως ἑπτάκις ἀλλὰ ἕως ἑβδομηκοντάκις ἑπτά.

22 legei auto ho Iesous, Ou lego soi heos heptakis alla heos hebdomekontakis hepta.

22 Iehoshua le dijo: “No te digo hasta siete veces, sino hasta setenta veces siete.


23 Διὰ τοῦτο ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ βασιλεῖ ὃς ἠθέλησεν συνᾶραι λόγον μετὰ τῶν δούλων αὐτοῦ.

23 Dia touto homoiothe he basileia ton ouranon anthropo basilei hos ethelesen synarai logon meta ton doulon autou.

23 Por eso, el Reino de los Cielos es semejante a un rey que quiso hacer cuentas con sus siervos.


24 ἀρξαμένου δὲ αὐτοῦ συναίρειν προσηνέχθη αὐτῷ εἷς ὀφειλέτης μυρίων ταλάντων.

24 arxamenou de autou synairein prosenejthe auto eis ofeiletes myrion talanton.

24 Cuando comenzó a hacer cuentas, le fue presentado uno que le debía diez mil talentos.


25 μὴ ἔχοντος δὲ αὐτοῦ ἀποδοῦναι ἐκέλευσεν αὐτὸν ὁ κύριος πραθῆναι καὶ τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα καὶ πάντα ὅσα ἔχει, καὶ ἀποδοθῆναι.

25 me ejontos de autou apodounai ekeleusen auton ho kyrios prathenai kai ten gynaika kai ta tekna kai panta hosa ejei, kai apodothenai.

25 Como no podía pagar, su amo ordenó que lo vendieran a él, a su mujer, a sus hijos y todo lo que tenía, para que se pagara la deuda.


26 πεσὼν οὖν ὁ δοῦλος προσεκύνει αὐτῷ λέγων, Μακροθύμησον ἐπ’ ἐμοί, καὶ πάντα ἀποδώσω σοι.

26 peson oun ho doulos prosekynei auto legon, Makrothymeson ep’ emoi, kai panta apodoso soi.

26 El siervo se postró ante él diciendo: ‘adón, ten paciencia conmigo y te lo pagaré todo’.


27 σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἀπέλυσεν αὐτόν, καὶ τὸ δάνειον ἀφῆκεν αὐτῷ.

27 splagjnistheis de ho kyrios tou doulou ekeinou apelysen auton, kai to daneion afeken auto.

27 El adón de aquel siervo tuvo compasión, lo soltó y le perdonó la deuda.


28 ἐξελθὼν δὲ ὁ δοῦλος ἐκεῖνος εὗρεν ἕνα τῶν συνδούλων αὐτοῦ ὃς ὤφειλεν αὐτῷ ἑκατὸν δηνάρια, καὶ κρατήσας αὐτὸν ἔπνιγεν λέγων, Ἀπόδος εἴ τι ὀφείλεις.

28 exelthon de ho doulos ekeinos euren hena ton syndoulon autou hos ofeilen auto hekaton denaria, kai kratesas auton epnigen legon, Apodos ei ti ofeileis.

28 Pero al salir, aquel siervo encontró a uno de sus compañeros que le debía cien denarios; lo agarró, lo estranguló y le dijo: ‘Paga lo que me debes’.


29 πεσὼν οὖν ὁ σύνδουλος αὐτοῦ παρεκάλει αὐτὸν λέγων, Μακροθύμησον ἐπ’ ἐμοί, καὶ ἀποδώσω σοι.

29 peson oun ho syndoulos autou parekalei auton legon, Makrothymeson ep’ emoi, kai apodoso soi.

29 Su compañero cayó a sus pies y le rogó diciendo: ‘Ten paciencia conmigo y te lo pagaré todo’.


30 ὁ δὲ οὐκ ἤθελεν, ἀλλὰ ἀπελθὼν ἔβαλεν αὐτὸν εἰς φυλακὴν ἕως ἀποδῷ τὸ ὀφειλόμενον.

30 ho de ouk ethelen, alla apelthon ebalen auton eis fylaken heos apodo to ofeilomenon.

30 Pero él no quiso, sino que fue y lo echó en la cárcel hasta que pagara la deuda.


31 ἰδόντες οὖν οἱ σύνδουλοι αὐτοῦ τὰ γενόμενα ἐλυπήθησαν σφόδρα, καὶ ἐλθόντες διεσάφησαν τῷ κυρίῳ ἑαυτῶν πάντα τὰ γενόμενα.

31 idontes oun oi syndouloi autou ta genomena elypethesan sfodra, kai elthontes diesafesan to kyrio heauton panta ta genomena.

31 Al ver sus compañeros lo que había sucedido, se entristecieron mucho y fueron y contaron a su amo todo lo sucedido.


32 τότε προσκαλεσάμενος αὐτὸν ὁ κύριος αὐτοῦ λέγει αὐτῷ, Δοῦλε πονηρέ, πᾶσαν τὴν ὀφειλὴν ἐκείνην ἀφῆκά σοι, ἐπεὶ παρεκάλεσάς με·

32 tote proskalesamenos auton ho kyrios autou legei auto, Doule ponere, pasan ten ofeilen ekeinen afeka soi, epei parekalesas me.

32 Entonces su amo lo llamó y le dijo: ‘Siervo malvado, te perdoné toda aquella deuda porque me lo rogaste.


33 οὐκ ἔδει καὶ σὲ ἐλεῆσαι τὸν σύνδουλόν σου, ὡς κἀγὼ σὲ ἠλέησα;

33 ouk edei kai se eleesai ton syndoulon sou, hos kago se eleesa;

33 ¿No debías también tener misericordia de tu compañero, como yo tuve misericordia de ti?’.


34 καὶ ὀργισθεὶς ὁ κύριος αὐτοῦ παρέδωκεν αὐτὸν τοῖς βασανισταῖς ἕως οὗ ἀποδῷ πᾶν τὸ ὀφειλόμενον.

34 kai orgistheis ho kyrios autou paredoken auton tois basanistais heos ou apodo pan to ofeilomenon.

34 Y su amo, enojado, lo entregó a los verdugos hasta que pagara todo lo que debía.


35 Οὕτως καὶ ὁ πατήρ μου ὁ οὐράνιος ποιήσει ὑμῖν ἐὰν μὴ ἀφῆτε ἕκαστος τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ ἀπὸ τῶν καρδιῶν ὑμῶν.

35 Outos kai ho pater mou ho ouranios poiesei hymin ean me afete hekastos to adelfo autou apo ton kardion hymon.

35 Así también hará con ustedes mi Padre celestial si no perdonan de corazón a su hermano”.



1 Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τοὺς λόγους τούτους, μετῆρεν ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ ἦλθεν εἰς τὰ ὅρια τῆς Ἰουδαίας πέραν τοῦ Ἰορδάνου.

1 Kai egeneto hote etelesen ho Iesous tous logous toutous, meteren apo tes Galilaias kai elthen eis ta horia tes Ioudaias peran tou Iordanou.

1 Y cuando Iehoshua terminó de hablar estas palabras, partió de Galil y llegó a los confines de Iehudá al otro lado del Yarden.


2 καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς ἐκεῖ.

2 kai ekolouthesan auto ojloi polloi, kai etherapeusen autous ekei.

2 Y lo siguieron grandes multitudes, y allí los sanó.


3 Καὶ προσῆλθον αὐτῷ Φαρισαῖοι πειράζοντες αὐτὸν καὶ λέγοντες, Εἰ ἔξεστιν ἀνθρώπῳ ἀπολῦσαι τὴν γυναῖκα αὐτοῦ κατὰ πᾶσαν αἰτίαν;

3 Kai proselthon auto Farisaioi peirazontes auton kai legontes, Ei exestin anthropo apolysai ten gynaika autou kata pasan aitian;

3 Entonces se acercaron a él los perushim para probarlo, y dijeron: “¿Puede un hombre divorciar a su esposa por cualquier causa?”.


4 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐκ ἀνέγνωτε ὅτι ὁ κτίσας ἀπ’ ἀρχῆς ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς;

4 ho de apokritheis eipen, Ouk anegnote hoti ho ktisas ap’ arjes arsen kai thely epoiesen autous;

4 Él respondió y les dijo: “¿No han leído que desde el principio el Creador los hizo varón y mujer,


5 καὶ εἶπεν, Ἕνεκα τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα καὶ κολληθήσεται τῇ γυναικὶ αὐτοῦ, καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν.

5 kai eipen, HEneka toutou kataleipsei anthropos ton patera kai ten metera kai kollethesetai te gynaiki autou, kai esontai oi dyo eis sarka mian.

5 y dijo: ‘Por esto dejará el hombre a su padre y a su madre, y se unirá a su esposa, y los dos serán una sola carne’?


6 ὥστε οὐκέτι εἰσὶν δύο ἀλλὰ σὰρξ μία. ὃ οὖν ὁ θεὸς συνέζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω.

6 hoste ouketi eisin dyo alla sarx mia. ho oun ho theos synezeuxen anthropos me jorizeto.

6 Así que ya no son dos, sino una sola carne. Por tanto, lo que Elohim ha unido, no lo separe el hombre”.


7 λέγουσιν αὐτῷ, Τί οὖν Μωϋσῆς ἐνετείλατο δοῦναι βιβλίον ἀποστασίου καὶ ἀπολῦσαι [αὐτήν];

7 legousin auto, Ti oun Mouses eneteilato dounai biblion apostasiou kai apolysai [auten];

7 Le dijeron: “Entonces, ¿por qué Moshe mandó darle carta de divorcio y despedirla?”.


8 λέγει αὐτοῖς ὅτι Μωϋσῆς πρὸς τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν ἐπέτρεψεν ὑμῖν ἀπολῦσαι τὰς γυναῖκας ὑμῶν, ἀπ’ ἀρχῆς δὲ οὐ γέγονεν οὕτως.

8 legei autois hoti Mouses pros ten sklerokardian hymon epetrepsen hymin apolysai tas gynaikas hymon, ap’ arjes de ou gegonen outos.

8 Él les dijo: “Por la dureza de su corazón, Moshe les permitió divorciarse de sus esposas; pero desde el principio no fue así.


9 λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ μὴ ἐπὶ πορνείᾳ καὶ γαμήσῃ ἄλλην μοιχᾶται.

9 lego de hymin hoti hos an apolyse ten gynaika autou me epi porneia kai gamese allen moijatai.

9 Y les digo que cualquiera que se divorcia de su esposa, salvo por causa de fornicación, y se casa con otra, comete adulterio, y el que se casa con una divorciada comete adulterio”.


10 λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ [αὐτοῦ], Εἰ οὕτως ἐστὶν ἡ αἰτία τοῦ ἀνθρώπου μετὰ τῆς γυναικός, οὐ συμφέρει γαμῆσαι.

10 legousin auto oi mathetai [autou], Ei outos estin he aitia tou anthropou meta tes gynaikos, ou symferei gamesai.

10 Sus discípulos le dijeron: “Si tal es la situación del hombre con su esposa, no es conveniente casarse”.


11 ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ πάντες χωροῦσιν τὸν λόγον [τοῦτον], ἀλλ’ οἷς δέδοται.

11 ho de eipen autois, Ou pantes jorousin ton logon [touton], all’ ois dedotai.

11 Pero él les dijo: “No todos pueden aceptar esta palabra, sino solo aquellos a quienes les ha sido dado.


12 εἰσὶν γὰρ εὐνοῦχοι οἵτινες ἐκ κοιλίας μητρὸς ἐγεννήθησαν οὕτως, καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνουχίσθησαν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων, καὶ εἰσὶν εὐνοῦχοι οἵτινες εὐνούχισαν ἑαυτοὺς διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. ὁ δυνάμενος χωρεῖν χωρείτω.

12 eisin gar eunoujoi oitines ek koilias metros egennethesan outos, kai eisin eunoujoi oitines eunoujisthesan hypo ton anthropon, kai eisin eunoujoi oitines eunoujisan heautous dia ten basileian ton ouranon. ho dynamenos jorein joreito.

12 Porque hay eunucos que nacieron así del vientre de su madre; hay eunucos que fueron hechos eunucos por los hombres; y hay eunucos que se hicieron eunucos a sí mismos por causa del Reino de los Cielos. El que pueda aceptar esto, que lo acepte”.


13 Τότε προσηνέχθησαν αὐτῷ παιδία, ἵνα τὰς χεῖρας ἐπιθῇ αὐτοῖς καὶ προσεύξηται· οἱ δὲ μαθηταὶ ἐπετίμησαν αὐτοῖς.

13 Tote prosenejthesan auto paidia, hina tas jeiras epithe autois kai proseuxetai. oi de mathetai epetimesan autois.

13 Entonces le trajeron niños para que pusiera sus manos sobre ellos y orara, pero los discípulos los resistieron.


14 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἄφετε τὰ παιδία καὶ μὴ κωλύετε αὐτὰ ἐλθεῖν πρός με, τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.

14 ho de Iesous eipen, Afete ta paidia kai me kolyete auta elthein pros me, ton gar toiouton estin he basileia ton ouranon.

14 Pero Iehoshua dijo: “Dejen a los niños y no los impidan venir a mí, porque de ellos es el Reino de los Cielos”.


15 καὶ ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας αὐτοῖς ἐπορεύθη ἐκεῖθεν.

15 kai epitheis tas jeiras autois eporeuthe ekeithen.

15 Y puso sus manos sobre ellos y se fue de allí.


16 Καὶ ἰδοὺ εἷς προσελθὼν αὐτῷ εἶπεν, Διδάσκαλε, τί ἀγαθὸν ποιήσω ἵνα σχῶ ζωὴν αἰώνιον;

16 Kai idou eis proselthon auto eipen, Didaskale, ti agathon poieso hina sjo zoen aionion;

16 Y he aquí, alguien se acercó y le dijo: “Rabi, ¿qué bien debo hacer para tener la vida eterna?”.


17 ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ, Τί με ἐρωτᾷς περὶ τοῦ ἀγαθοῦ; εἷς ἐστιν ὁ ἀγαθός. εἰ δὲ θέλεις εἰς τὴν ζωὴν εἰσελθεῖν, τήρησον τὰς ἐντολάς.

17 ho de eipen auto, Ti me erotas peri tou agathou; eis estin ho agathos. ei de theleis eis ten zoen eiselthein, tereson tas entolas.

17 Él le dijo: “¿Por qué me preguntas acerca de lo bueno? Uno solo es el bueno, Elohim. Pero si deseas entrar en la vida, guarda los mandamientos”.


18 λέγει αὐτῷ, Ποίας; ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Τὸ Οὐ φονεύσεις, Οὐ μοιχεύσεις, Οὐ κλέψεις, Οὐ ψευδομαρτυρήσεις,

18 legei auto, Poias; ho de Iesous eipen, To Ou foneuseis, Ou moijeuseis, Ou klepseis, Ou pseudomartyreseis,

18 Le dijo: “¿Cuáles?”. Y Iehoshua respondió: “No matarás, no cometerás adulterio, no robarás, no darás falso testimonio,


19 Τίμα τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καί, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν.

19 Tima ton patera kai ten metera, kai, Agapeseis ton plesion sou hos seauton.

19 honra a tu padre y a tu madre, y amarás a tu prójimo como a ti mismo”.


20 λέγει αὐτῷ ὁ νεανίσκος, Πάντα ταῦτα ἐφύλαξα· τί ἔτι ὑστερῶ;

20 legei auto ho neaniskos, Panta tauta efylaxa. ti eti hystero;

20 El joven le dijo: “Todo esto lo he guardado desde mi juventud. ¿Qué me falta todavía?”.


21 ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Εἰ θέλεις τέλειος εἶναι, ὕπαγε πώλησόν σου τὰ ὑπάρχοντα καὶ δὸς [τοῖσ] πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανοῖς, καὶ δεῦρο ἀκολούθει μοι.

21 efe auto ho Iesous, Ei theleis teleios einai, hypage poleson sou ta hyparjonta kai dos [tois] ptojois, kai hexeis thesauron en ouranois, kai deuro akolouthei moi.

21 Iehoshua le dijo: “Si quieres ser perfecto, ve, vende lo que tienes y da a los pobres, y tendrás un tesoro en los cielos. Luego, ven y sígueme”.


22 ἀκούσας δὲ ὁ νεανίσκος τὸν λόγον ἀπῆλθεν λυπούμενος, ἦν γὰρ ἔχων κτήματα πολλά.

22 akousas de ho neaniskos ton logon apelthen lypoumenos, en gar ejon ktemata polla.

22 Pero al oír estas palabras, el joven se fue triste, porque tenía muchas posesiones.


23 Ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι πλούσιος δυσκόλως εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.

23 HO de Iesous eipen tois mathetais autou, Amen lego hymin hoti plousios dyskolos eiseleusetai eis ten basileian ton ouranon.

23 Entonces Iehoshua dijo a sus discípulos: “Amén les digo, difícilmente un rico entrará en el Reino de los Cielos.


24 πάλιν δὲ λέγω ὑμῖν, εὐκοπώτερόν ἐστιν κάμηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος διελθεῖν ἢ πλούσιον εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.

24 palin de lego hymin, eukopoteron estin kamelon dia trypematos rafidos dielthein e plousion eiselthein eis ten basileian tou theou.

24 Y otra vez les digo: es más fácil que un camello pase por el ojo de una aguja que un rico entre en el Reino de Elohim”.


25 ἀκούσαντες δὲ οἱ μαθηταὶ ἐξεπλήσσοντο σφόδρα λέγοντες, Τίς ἄρα δύναται σωθῆναι;

25 akousantes de oi mathetai exeplessonto sfodra legontes, Tis ara dynatai sothenai;

25 Cuando los discípulos oyeron esto, se asombraron mucho y dijeron: “Entonces, ¿quién puede ser salvo?”.


26 ἐμβλέψας δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Παρὰ ἀνθρώποις τοῦτο ἀδύνατόν ἐστιν, παρὰ δὲ θεῷ πάντα δυνατά.

26 emblepsas de ho Iesous eipen autois, Para anthropois touto adynaton estin, para de theo panta dynata.

26 Pero Iehoshua los miró y les dijo: “Para los hombres esto es imposible, pero para Elohim todo es posible”.


27 Τότε ἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ, Ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθήσαμέν σοι· τί ἄρα ἔσται ἡμῖν;

27 Tote apokritheis ho Petros eipen auto, Idou hemeis afekamen panta kai ekolouthesamen soi. ti ara estai hemin;

27 Entonces Kefa respondió y le dijo: “He aquí, nosotros hemos dejado todo y te hemos seguido. ¿Qué recibiremos?”.


28 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ὑμεῖς οἱ ἀκολουθήσαντές μοι, ἐν τῇ παλιγγενεσίᾳ, ὅταν καθίσῃ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ θρόνου δόξης αὐτοῦ, καθήσεσθε καὶ ὑμεῖς ἐπὶ δώδεκα θρόνους κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ.

28 ho de Iesous eipen autois, Amen lego hymin hoti hymeis oi akolouthesantes moi, en te paliggenesia, hotan kathise ho huios tou anthropou epi thronou doxes autou, kathesesthe kai hymeis epi dodeka thronous krinontes tas dodeka fylas tou Israel.

28 Y Iehoshua les dijo: “Amén les digo, ustedes que me han seguido, en la regeneración, cuando el hijo del hombre se siente en el trono de su gloria, también ustedes se sentarán en doce tronos para juzgar a las doce tribus de Israel.


29 καὶ πᾶς ὅστις ἀφῆκεν οἰκίας ἢ ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς ἢ πατέρα ἢ μητέρα ἢ τέκνα ἢ ἀγροὺς ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου ἑκατονταπλασίονα λήμψεται καὶ ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσει.

29 kai pas hostis afeken oikias e adelfous e adelfas e patera e metera e tekna e agrous heneken tou onomatos mou hekatontaplasiona lempsetai kai zoen aionion kleronomesei.

29 Y todo el que haya dejado casas, hermanos, hermanas, padre, madre, esposa, hijos o tierras por causa de mi nombre, recibirá cien veces más y heredará la vida eterna.


30 Πολλοὶ δὲ ἔσονται πρῶτοι ἔσχατοι καὶ ἔσχατοι πρῶτοι.

30 Polloi de esontai protoi esjatoi kai esjatoi protoi.

30 Pero muchos de los primeros serán últimos, y los últimos serán primeros”.



1 Ὁμοία γάρ ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ ὅστις ἐξῆλθεν ἅμα πρωῒ μισθώσασθαι ἐργάτας εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ·

1 HOmoia gar estin he basileia ton ouranon anthropo oikodespote hostis exelthen hama proi misthosasthai ergatas eis ton ampelona autou.

1 Porque el Reino de los Cielos es semejante a un hombre dueño de casa que salió temprano en la mañana a contratar trabajadores para su viñedo.


2 συμφωνήσας δὲ μετὰ τῶν ἐργατῶν ἐκ δηναρίου τὴν ἡμέραν ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὐτοῦ.

2 symfonesas de meta ton ergaton ek denariou ten hemeran apesteilen autous eis ton ampelona autou.

2 Hizo un acuerdo con los trabajadores por un denario al día y los envió a su viñedo.


3 καὶ ἐξελθὼν περὶ τρίτην ὥραν εἶδεν ἄλλους ἑστῶτας ἐν τῇ ἀγορᾷ ἀργούς·

3 kai exelthon peri triten horan eiden allous hestotas en te agora argous.

3 Salió alrededor de la hora tercera y vio a otros que estaban desocupados en la plaza.


4 καὶ ἐκείνοις εἶπεν, Ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα, καὶ ὃ ἐὰν ᾖ δίκαιον δώσω ὑμῖν.

4 kai ekeinois eipen, Hypagete kai hymeis eis ton ampelona, kai ho ean e dikaion doso hymin.

4 Les dijo: “Vayan también ustedes al viñedo, y lo que sea justo, se los daré”. Y fueron.


5 οἱ δὲ ἀπῆλθον. πάλιν [δὲ] ἐξελθὼν περὶ ἕκτην καὶ ἐνάτην ὥραν ἐποίησεν ὡσαύτως.

5 oi de apelthon. palin [de] exelthon peri hekten kai enaten horan epoiesen hosautos.

5 Salió nuevamente alrededor de la hora sexta y la hora novena, e hizo lo mismo.


6 περὶ δὲ τὴν ἑνδεκάτην ἐξελθὼν εὗρεν ἄλλους ἑστῶτας, καὶ λέγει αὐτοῖς, Τί ὧδε ἑστήκατε ὅλην τὴν ἡμέραν ἀργοί;

6 peri de ten hendekaten exelthon euren allous hestotas, kai legei autois, Ti hode hestekate holen ten hemeran argoi;

6 A la hora undécima salió y encontró a otros que estaban de pie y les dijo: “¿Por qué están aquí desocupados todo el día?”.


7 λέγουσιν αὐτῷ, Ὅτι οὐδεὶς ἡμᾶς ἐμισθώσατο. λέγει αὐτοῖς, Ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα.

7 legousin auto, HOti oudeis hemas emisthosato. legei autois, Hypagete kai hymeis eis ton ampelona.

7 Ellos dijeron: “Porque nadie nos ha contratado”. Él les dijo: “Vayan también ustedes al viñedo”.


8 ὀψίας δὲ γενομένης λέγει ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος τῷ ἐπιτρόπῳ αὐτοῦ, Κάλεσον τοὺς ἐργάτας καὶ ἀπόδος αὐτοῖς τὸν μισθὸν ἀρξάμενος ἀπὸ τῶν ἐσχάτων ἕως τῶν πρώτων.

8 opsias de genomenes legei ho kyrios tou ampelonos to epitropo autou, Kaleson tous ergatas kai apodos autois ton misthon arxamenos apo ton esjaton heos ton proton.

8 Al atardecer, el dueño del viñedo dijo a su mayordomo: “Llama a los trabajadores y dales su salario, comenzando por los últimos y terminando con los primeros”.


9 καὶ ἐλθόντες οἱ περὶ τὴν ἑνδεκάτην ὥραν ἔλαβον ἀνὰ δηνάριον.

9 kai elthontes oi peri ten hendekaten horan elabon ana denarion.

9 Los que habían llegado a la hora undécima recibieron cada uno un denario.


10 καὶ ἐλθόντες οἱ πρῶτοι ἐνόμισαν ὅτι πλεῖον λήμψονται· καὶ ἔλαβον [τὸ] ἀνὰ δηνάριον καὶ αὐτοί.

10 kai elthontes oi protoi enomisan hoti pleion lempsontai. kai elabon [to] ana denarion kai autoi.

10 Al venir los primeros, pensaron que recibirían más, pero también recibieron cada uno un denario.


11 λαβόντες δὲ ἐγόγγυζον κατὰ τοῦ οἰκοδεσπότου

11 labontes de egoggyzon kata tou oikodespotou

11 Cuando lo recibieron, comenzaron a murmurar contra el dueño de la casa,


12 λέγοντες, Οὗτοι οἱ ἔσχατοι μίαν ὥραν ἐποίησαν, καὶ ἴσους ἡμῖν αὐτοὺς ἐποίησας τοῖς βαστάσασι τὸ βάρος τῆς ἡμέρας καὶ τὸν καύσωνα.

12 legontes, Outoi oi esjatoi mian horan epoiesan, kai isous hemin autous epoiesas tois bastasasi to baros tes hemeras kai ton kausona.

12 diciendo: “Estos últimos trabajaron solo una hora, y los has igualado a nosotros, que soportamos el peso del día y el calor”.


13 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς ἑνὶ αὐτῶν εἶπεν, Ἑταῖρε, οὐκ ἀδικῶ σε· οὐχὶ δηναρίου συνεφώνησάς μοι;

13 ho de apokritheis heni auton eipen, HEtaire, ouk adiko se. ouji denariou synefonesas moi;

13 Pero él respondió a uno de ellos: “Amigo, no te hago injusticia. ¿No acordaste conmigo un denario?


14 ἆρον τὸ σὸν καὶ ὕπαγε· θέλω δὲ τούτῳ τῷ ἐσχάτῳ δοῦναι ὡς καὶ σοί.

14 aron to son kai hypage. thelo de touto to esjato dounai hos kai soi.

14 Toma lo que es tuyo y vete. Quiero dar a este último lo mismo que a ti.


15 [ἢ] οὐκ ἔξεστίν μοι ὃ θέλω ποιῆσαι ἐν τοῖς ἐμοῖς; ἢ ὁ ὀφθαλμός σου πονηρός ἐστιν ὅτι ἐγὼ ἀγαθός εἰμι;

15 [e] ouk exestin moi ho thelo poiesai en tois emois; e ho ofthalmos sou poneros estin hoti ego agathos eimi;

15 ¿No puedo hacer con lo mío lo que quiero? ¿O es tu ojo malo porque yo soy bueno?”.


16 Οὕτως ἔσονται οἱ ἔσχατοι πρῶτοι καὶ οἱ πρῶτοι ἔσχατοι.

16 Outos esontai oi esjatoi protoi kai oi protoi esjatoi.

16 Así, los últimos serán primeros, y los primeros serán últimos, porque muchos son llamados, pero pocos escogidos.


17 Καὶ ἀναβαίνων ὁ Ἰησοῦς εἰς Ἱεροσόλυμα παρέλαβεν τοὺς δώδεκα [μαθητὰσ] κατ’ ἰδίαν, καὶ ἐν τῇ ὁδῷ εἶπεν αὐτοῖς,

17 Kai anabainon ho Iesous eis HIerosolyma parelaben tous dodeka [mathetas] kat’ idian, kai en te hodo eipen autois,

17 Mientras subía Iehoshua a Ierushalaim, tomó aparte a los doce y les dijo en el camino:


18 Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ γραμματεῦσιν, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ,

18 Idou anabainomen eis HIerosolyma, kai ho huios tou anthropou paradothesetai tois arjiereusin kai grammateusin, kai katakrinousin auton thanato,

18 “Miren, subimos a Ierushalaim, y el hijo del hombre será entregado a los principales kohanim y a los escribas, y lo condenarán a muerte.


19 καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσιν εἰς τὸ ἐμπαῖξαι καὶ μαστιγῶσαι καὶ σταυρῶσαι, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσεται.

19 kai paradosousin auton tois ethnesin eis to empaixai kai mastigosai kai staurosai, kai te trite hemera egerthesetai.

19 Lo entregarán a los gentiles para burlarse de él, azotarlo y crucificarlo; pero al tercer día será resucitado”.


20 Τότε προσῆλθεν αὐτῷ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου μετὰ τῶν υἱῶν αὐτῆς προσκυνοῦσα καὶ αἰτοῦσά τι ἀπ’ αὐτοῦ.

20 Tote proselthen auto he meter ton huion Zebedaiou meta ton huion autes proskynousa kai aitousa ti ap’ autou.

20 Entonces la madre de los hijos de Zavdai se acercó a él con sus hijos, postrándose para pedir algo.


21 ὁ δὲ εἶπεν αὐτῇ, Τί θέλεις; λέγει αὐτῷ, Εἰπὲ ἵνα καθίσωσιν οὗτοι οἱ δύο υἱοί μου εἷς ἐκ δεξιῶν σου καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων σου ἐν τῇ βασιλείᾳ σου.

21 ho de eipen aute, Ti theleis; legei auto, Eipe hina kathisosin outoi oi dyo huioi mou eis ek dexion sou kai eis ex euonymon sou en te basileia sou.

21 Él le dijo: “¿Qué deseas?”. Ella respondió: “Di que estos dos hijos míos se sienten uno a tu derecha y el otro a tu izquierda en tu reino”.


22 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Οὐκ οἴδατε τί αἰτεῖσθε· δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ μέλλω πίνειν; λέγουσιν αὐτῷ, Δυνάμεθα.

22 apokritheis de ho Iesous eipen, Ouk oidate ti aiteisthe. dynasthe piein to poterion ho ego mello pinein; legousin auto, Dynametha.

22 Iehoshua respondió: “No saben lo que piden. ¿Pueden beber de la copa que yo estoy por beber y ser sumergidos con la tevilá con que yo soy sumergido?”. Ellos dijeron: “Podemos”.


23 λέγει αὐτοῖς, Τὸ μὲν ποτήριόν μου πίεσθε, τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου καὶ ἐξ εὐωνύμων οὐκ ἔστιν ἐμὸν [τοῦτο] δοῦναι, ἀλλ’ οἷς ἡτοίμασται ὑπὸ τοῦ πατρός μου.

23 legei autois, To men poterion mou piesthe, to de kathisai ek dexion mou kai ex euonymon ouk estin emon [touto] dounai, all’ ois hetoimastai hypo tou patros mou.

23 Él les dijo: “De cierto, beberán de mi copa y serán sumergidos con mi tevilá, pero sentarse a mi derecha y a mi izquierda no es mío darlo, sino para quienes está preparado por mi Padre”.


24 Καὶ ἀκούσαντες οἱ δέκα ἠγανάκτησαν περὶ τῶν δύο ἀδελφῶν.

24 Kai akousantes oi deka eganaktesan peri ton dyo adelfon.

24 Cuando los otros diez oyeron esto, se indignaron contra los dos hermanos.


25 ὁ δὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος αὐτοὺς εἶπεν, Οἴδατε ὅτι οἱ ἄρχοντες τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν καὶ οἱ μεγάλοι κατεξουσιάζουσιν αὐτῶν.

25 ho de Iesous proskalesamenos autous eipen, Oidate hoti oi arjontes ton ethnon katakyrieuousin auton kai oi megaloi katexousiazousin auton.

25 Pero Iehoshua los llamó y dijo: “Saben que los gobernantes de los gentiles se enadónean de ellos, y los grandes ejercen autoridad sobre ellos.


26 οὐχ οὕτως ἔσται ἐν ὑμῖν· ἀλλ’ ὃς ἐὰν θέλῃ ἐν ὑμῖν μέγας γενέσθαι ἔσται ὑμῶν διάκονος,

26 ouj outos estai en hymin. all’ hos ean thele en hymin megas genesthai estai hymon diakonos,

26 No será así entre ustedes. Más bien, el que quiera hacerse grande entre ustedes será su servidor,


27 καὶ ὃς ἂν θέλῃ ἐν ὑμῖν εἶναι πρῶτος ἔσται ὑμῶν δοῦλος·

27 kai hos an thele en hymin einai protos estai hymon doulos.

27 y el que quiera ser el primero entre ustedes será su esclavo,


28 ὥσπερ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθεν διακονηθῆναι ἀλλὰ διακονῆσαι καὶ δοῦναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ λύτρον ἀντὶ πολλῶν.

28 hosper ho huios tou anthropou ouk elthen diakonethenai alla diakonesai kai dounai ten psyjen autou lytron anti pollon.

28 así como el hijo del hombre no vino para ser servido, sino para servir y dar su vida como rescate por muchos”.


29 Καὶ ἐκπορευομένων αὐτῶν ἀπὸ Ἰεριχὼ ἠκολούθησεν αὐτῷ ὄχλος πολύς.

29 Kai ekporeuomenon auton apo Ierijo ekolouthesen auto ojlos polys.

29 Mientras salían de Ierijo, una gran multitud lo siguió.


30 καὶ ἰδοὺ δύο τυφλοὶ καθήμενοι παρὰ τὴν ὁδόν, ἀκούσαντες ὅτι Ἰησοῦς παράγει, ἔκραξαν λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς, [κύριε], υἱὸς Δαυίδ.

30 kai idou dyo tyfloi kathemenoi para ten hodon, akousantes hoti Iesous paragei, ekraxan legontes, Eleeson hemas, [kyrie], huios Dauid.

30 Y he aquí, dos ciegos estaban sentados junto al camino. Al oír que Iehoshua pasaba, clamaron diciendo: “¡adón, Hijo de David, ten misericordia de nosotros!”.


31 ὁ δὲ ὄχλος ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα σιωπήσωσιν· οἱ δὲ μεῖζον ἔκραξαν λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς, κύριε, υἱὸς Δαυίδ.

31 ho de ojlos epetimesen autois hina siopesosin. oi de meizon ekraxan legontes, Eleeson hemas, kyrie, huios Dauid.

31 La multitud los resistió para que callaran, pero ellos clamaron aún más: “¡ten misericordia de nosotros!, ¡adón, hijo de David”.


32 καὶ στὰς ὁ Ἰησοῦς ἐφώνησεν αὐτοὺς καὶ εἶπεν, Τί θέλετε ποιήσω ὑμῖν;

32 kai stas ho Iesous efonesen autous kai eipen, Ti thelete poieso hymin;

32 Iehoshua se detuvo, los llamó y les dijo: “¿Qué quieren que haga por ustedes?”.


33 λέγουσιν αὐτῷ, Κύριε, ἵνα ἀνοιγῶσιν οἱ ὀφθαλμοὶ ἡμῶν.

33 legousin auto, Kyrie, hina anoigosin oi ofthalmoi hemon.

33 Ellos dijeron: “adón, que se abran nuestros ojos”.


34 σπλαγχνισθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς ἥψατο τῶν ὀμμάτων αὐτῶν, καὶ εὐθέως ἀνέβλεψαν καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ.

34 splagjnistheis de ho Iesous hepsato ton ommaton auton, kai eutheos aneblepsan kai ekolouthesan auto.

34 Iehoshua, conmovido, tocó sus ojos, y de inmediato recobraron la vista y lo siguieron.



1 Καὶ ὅτε ἤγγισαν εἰς Ἱεροσόλυμα καὶ ἦλθον εἰς Βηθφαγὴ εἰς τὸ Ὄρος τῶν Ἐλαιῶν, τότε Ἰησοῦς ἀπέστειλεν δύο μαθητὰς

1 Kai hote eggisan eis HIerosolyma kai elthon eis Bethfage eis to Oros ton Elaion, tote Iesous apesteilen dyo mathetas

1 Y cuando se acercaron a Yerushalaim y llegaron a Beit-Pagué, al Monte de los Olivos, Iehoshua envió a dos de sus discípulos,


2 λέγων αὐτοῖς, Πορεύεσθε εἰς τὴν κώμην τὴν κατέναντι ὑμῶν, καὶ εὐθέως εὑρήσετε ὄνον δεδεμένην καὶ πῶλον μετ’ αὐτῆς· λύσαντες ἀγάγετέ μοι.

2 legon autois, Poreuesthe eis ten komen ten katenanti hymon, kai eutheos euresete onon dedemenen kai polon met’ autes. lysantes agagete moi.

2 y les dijo: “Vayan al pueblo que está frente a ustedes. Allí encontrarán un asna atada y un pollino con ella. Desátenlos y tráiganlos a mí.


3 καὶ ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ τι, ἐρεῖτε ὅτι Ὁ κύριος αὐτῶν χρείαν ἔχει· εὐθὺς δὲ ἀποστελεῖ αὐτούς.

3 kai ean tis hymin eipe ti, ereite hoti HO kyrios auton jreian ejei. euthys de apostelei autous.

3 Y si alguien les dice algo, respondan: ‘El adón los necesita’, y enseguida los enviará”.


4 Τοῦτο δὲ γέγονεν ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος,

4 Touto de gegonen hina plerothe to rethen dia tou profetou legontos,

4 Esto sucedió para que se cumpliera lo dicho por el profeta, que dijo:


5 Εἴπατε τῇ θυγατρὶ Σιών, Ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι, πραῢς καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὄνον, καὶ ἐπὶ πῶλον υἱὸν ὑποζυγίου.

5 Eipate te thygatri Sion, Idou ho basileus sou erjetai soi, praus kai epibebekos epi onon, kai epi polon huion hypozygiou.

5 “Digan a la hija de Tzión: ‘He aquí, tu Rey viene a ti, humilde y montado sobre un asno, y sobre un pollino, hijo de animal de carga’”.


6 πορευθέντες δὲ οἱ μαθηταὶ καὶ ποιήσαντες καθὼς συνέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς

6 poreuthentes de oi mathetai kai poiesantes kathos synetaxen autois ho Iesous

6 Entonces los discípulos fueron e hicieron como Iehoshua les ordenó.


7 ἤγαγον τὴν ὄνον καὶ τὸν πῶλον, καὶ ἐπέθηκαν ἐπ’ αὐτῶν τὰ ἱμάτια, καὶ ἐπεκάθισεν ἐπάνω αὐτῶν.

7 egagon ten onon kai ton polon, kai epethekan ep’ auton ta himatia, kai epekathisen epano auton.

7 Trajeron el asna y el pollino, colocaron sobre ellos sus mantos, y lo sentaron encima.


8 ὁ δὲ πλεῖστος ὄχλος ἔστρωσαν ἑαυτῶν τὰ ἱμάτια ἐν τῇ ὁδῷ, ἄλλοι δὲ ἔκοπτον κλάδους ἀπὸ τῶν δένδρων καὶ ἐστρώννυον ἐν τῇ ὁδῷ.

8 ho de pleistos ojlos estrosan heauton ta himatia en te hodo, alloi de ekopton kladous apo ton dendron kai estronnyon en te hodo.

8 Y una gran multitud extendió sus mantos sobre el camino, y otros cortaban ramas de los árboles y las colocaban sobre el camino.


9 οἱ δὲ ὄχλοι οἱ προάγοντες αὐτὸν καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον λέγοντες, Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυίδ· Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου· Ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις.

9 oi de ojloi oi proagontes auton kai oi akolouthountes ekrazon legontes, HOsanna to huio Dauid. Eulogemenos ho erjomenos en onomati kyriou. HOsanna en tois hypsistois.

9 Y las multitudes que iban delante de él y las que lo seguían clamaban diciendo: “¡Hoshaná al Hijo de David! ¡Bendecido el que viene en el nombre de Hashem! ¡Hoshaná en las alturas!”.


10 καὶ εἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς Ἱεροσόλυμα ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις λέγουσα, Τίς ἐστιν οὗτος;

10 kai eiselthontos autou eis HIerosolyma eseisthe pasa he polis legousa, Tis estin outos;

10 Cuando entró en Yerushalaim, toda la ciudad se conmovió y decían: “¿Quién es este?”.


11 οἱ δὲ ὄχλοι ἔλεγον, Οὗτός ἐστιν ὁ προφήτης Ἰησοῦς ὁ ἀπὸ Ναζαρὲθ τῆς Γαλιλαίας.

11 oi de ojloi elegon, Outos estin ho profetes Iesous ho apo Nazareth tes Galilaias.

11 Y las multitudes respondían: “Este es el profeta Iehoshua de Natzrat de Galil”.


12 Καὶ εἰσῆλθεν Ἰησοῦς εἰς τὸ ἱερόν, καὶ ἐξέβαλεν πάντας τοὺς πωλοῦντας καὶ ἀγοράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ τὰς τραπέζας τῶν κολλυβιστῶν κατέστρεψεν καὶ τὰς καθέδρας τῶν πωλούντων τὰς περιστεράς,

12 Kai eiselthen Iesous eis to hieron, kai exebalen pantas tous polountas kai agorazontas en to hiero, kai tas trapezas ton kollybiston katestrepsen kai tas kathedras ton polounton tas peristeras,

12 Entró Iehoshua al Bet Hamiqdash y expulsó a todos los que vendían y compraban en el Bet Hamiqdash. Volcó las mesas de los cambistas y los asientos de los que vendían palomas,


13 καὶ λέγει αὐτοῖς, Γέγραπται, Ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς κληθήσεται, ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ποιεῖτε σπήλαιον λῃστῶν.

13 kai legei autois, Gegraptai, HO oikos mou oikos proseujes klethesetai, hymeis de auton poieite spelaion leston.

13 y les dijo: “Está escrito: ‘Mi casa será llamada casa de oración’, pero ustedes la han convertido en cueva de ladrones”.


14 Καὶ προσῆλθον αὐτῷ τυφλοὶ καὶ χωλοὶ ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς.

14 Kai proselthon auto tyfloi kai joloi en to hiero, kai etherapeusen autous.

14 Entonces se acercaron a él ciegos y cojos en el Bet Hamiqdash, y él los sanó.


15 ἰδόντες δὲ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὰ θαυμάσια ἃ ἐποίησεν καὶ τοὺς παῖδας τοὺς κράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ καὶ λέγοντας, Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαυίδ, ἠγανάκτησαν

15 idontes de oi arjiereis kai oi grammateis ta thaumasia ha epoiesen kai tous paidas tous krazontas en to hiero kai legontas, HOsanna to huio Dauid, eganaktesan

15 Pero cuando los principales kohanim y los escribas vieron las maravillas que hizo, y a los niños que clamaban en el Bet Hamiqdash diciendo: “¡Hoshaná al Hijo de David!”, se indignaron,


16 καὶ εἶπαν αὐτῷ, Ἀκούεις τί οὗτοι λέγουσιν; ὁ δὲ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Ναί· οὐδέποτε ἀνέγνωτε ὅτι Ἐκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων κατηρτίσω αἶνον;

16 kai eipan auto, Akoueis ti outoi legousin; ho de Iesous legei autois, Nai. oudepote anegnote hoti Ek stomatos nepion kai thelazonton katertiso ainon;

16 y le dijeron: “¿Oyes lo que estos dicen?”. Iehoshua les respondió: “Sí, ¿nunca han leído: ‘De la boca de los niños y de los que maman preparaste alabanza’?”.


17 Καὶ καταλιπὼν αὐτοὺς ἐξῆλθεν ἔξω τῆς πόλεως εἰς Βηθανίαν, καὶ ηὐλίσθη ἐκεῖ.

17 Kai katalipon autous exelthen exo tes poleos eis Bethanian, kai eulisthe ekei.

17 Y los dejó, salió fuera de la ciudad hacia Beit-Hini, y allí pasó la noche.


18 Πρωῒ δὲ ἐπανάγων εἰς τὴν πόλιν ἐπείνασεν.

18 Proi de epanagon eis ten polin epeinasen.

18 Por la mañana, cuando regresaba a la ciudad, tuvo hambre.


19 καὶ ἰδὼν συκῆν μίαν ἐπὶ τῆς ὁδοῦ ἦλθεν ἐπ’ αὐτήν, καὶ οὐδὲν εὗρεν ἐν αὐτῇ εἰ μὴ φύλλα μόνον, καὶ λέγει αὐτῇ, Μηκέτι ἐκ σοῦ καρπὸς γένηται εἰς τὸν αἰῶνα. καὶ ἐξηράνθη παραχρῆμα ἡ συκῆ.

19 kai idon syken mian epi tes hodou elthen ep’ auten, kai ouden euren en aute ei me fylla monon, kai legei aute, Meketi ek sou karpos genetai eis ton aiona. kai exeranthe parajrema he syke.

19 Y al ver una higuera junto al camino, se acercó a ella, pero no encontró nada en ella sino solo hojas. Y le dijo: “De ahora en adelante, no habrá fruto de ti jamás”. Y al instante la higuera se secó.


20 καὶ ἰδόντες οἱ μαθηταὶ ἐθαύμασαν λέγοντες, Πῶς παραχρῆμα ἐξηράνθη ἡ συκῆ;

20 kai idontes oi mathetai ethaumasan legontes, Pos parajrema exeranthe he syke;

20 Al verlo, los discípulos se asombraron y dijeron: “¿Cómo es que la higuera se secó al instante?”.


21 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν ἔχητε πίστιν καὶ μὴ διακριθῆτε, οὐ μόνον τὸ τῆς συκῆς ποιήσετε, ἀλλὰ κἂν τῷ ὄρει τούτῳ εἴπητε, Ἄρθητι καὶ βλήθητι εἰς τὴν θάλασσαν, γενήσεται·

21 apokritheis de ho Iesous eipen autois, Amen lego hymin, ean ejete pistin kai me diakrithete, ou monon to tes sykes poiesete, alla kan to orei touto eipete, Artheti kai bletheti eis ten thalassan, genesetai.

21 Iehoshua respondió y les dijo: “De cierto les digo, si tienen fe y no dudan, no solo harán esto de la higuera, sino que también dirán a este monte: ‘Quítate y échate en el mar’, y sucederá.


22 καὶ πάντα ὅσα ἂν αἰτήσητε ἐν τῇ προσευχῇ πιστεύοντες λήμψεσθε.

22 kai panta hosa an aitesete en te proseuje pisteuontes lempsesthe.

22 Y todo lo que pidan en oración, creyendo, lo recibirán”.


23 Καὶ ἐλθόντος αὐτοῦ εἰς τὸ ἱερὸν προσῆλθον αὐτῷ διδάσκοντι οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ λέγοντες, Ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς; καὶ τίς σοι ἔδωκεν τὴν ἐξουσίαν ταύτην;

23 Kai elthontos autou eis to hieron proselthon auto didaskonti oi arjiereis kai oi presbyteroi tou laou legontes, En poia exousia tauta poieis; kai tis soi edoken ten exousian tauten;

23 Cuando llegó al Bet Hamiqdash y enseñaba, los principales kohanim y los ancianos del pueblo se le acercaron y le dijeron: “¿Con qué autoridad haces estas cosas, y quién te dio esta autoridad?”.


24 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἐρωτήσω ὑμᾶς κἀγὼ λόγον ἕνα, ὃν ἐὰν εἴπητέ μοι κἀγὼ ὑμῖν ἐρῶ ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ·

24 apokritheis de ho Iesous eipen autois, Eroteso hymas kago logon hena, hon ean eipete moi kago hymin ero en poia exousia tauta poio.

24 Iehoshua les respondió: “Yo también les haré una pregunta, y si me la responden, también yo les diré con qué autoridad hago estas cosas.


25 τὸ βάπτισμα τὸ Ἰωάννου πόθεν ἦν; ἐξ οὐρανοῦ ἢ ἐξ ἀνθρώπων; οἱ δὲ διελογίζοντο ἐν ἑαυτοῖς λέγοντες, Ἐὰν εἴπωμεν, Ἐξ οὐρανοῦ, ἐρεῖ ἡμῖν, Διὰ τί οὖν οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ;

25 to baptisma to Ioannou pothen en; ex ouranou e ex anthropon; oi de dielogizonto en heautois legontes, Ean eipomen, Ex ouranou, erei hemin, Dia ti oun ouk episteusate auto;

25 la tevilá de Iojanán, ¿de dónde era? ¿Del cielo o de los hombres?”. Ellos discutían entre sí, diciendo: “Si decimos: ‘Del cielo’, nos dirá: ‘¿Por qué entonces no le creyeron?’.


26 ἐὰν δὲ εἴπωμεν, Ἐξ ἀνθρώπων, φοβούμεθα τὸν ὄχλον, πάντες γὰρ ὡς προφήτην ἔχουσιν τὸν Ἰωάννην.

26 ean de eipomen, Ex anthropon, foboumetha ton ojlon, pantes gar hos profeten ejousin ton Ioannen.

26 Pero si decimos: ‘De los hombres’, tememos a la multitud, porque todos consideran a Iojanán como profeta”.


27 καὶ ἀποκριθέντες τῷ Ἰησοῦ εἶπαν, Οὐκ οἴδαμεν. ἔφη αὐτοῖς καὶ αὐτός, Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ.

27 kai apokrithentes to Iesou eipan, Ouk oidamen. efe autois kai autos, Oude ego lego hymin en poia exousia tauta poio.

27 Así que respondieron a Iehoshua: “No sabemos”. Y él les dijo: “Tampoco yo les digo con qué autoridad hago estas cosas”.


28 Τί δὲ ὑμῖν δοκεῖ; ἄνθρωπος εἶχεν τέκνα δύο. καὶ προσελθὼν τῷ πρώτῳ εἶπεν, Τέκνον, ὕπαγε σήμερον ἐργάζου ἐν τῷ ἀμπελῶνι.

28 Ti de hymin dokei; anthropos eijen tekna dyo. kai proselthon to proto eipen, Teknon, hypage semeron ergazou en to ampeloni.

28 “¿Qué les parece? Un hombre tenía dos hijos. Se acercó al primero y le dijo: ‘Hijo, ve hoy a trabajar en mi viñedo’.


29 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐ θέλω, ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς ἀπῆλθεν.

29 ho de apokritheis eipen, Ou thelo, hysteron de metameletheis apelthen.

29 Él respondió: ‘No quiero’. Pero después se arrepintió y fue.


30 προσελθὼν δὲ τῷ ἑτέρῳ εἶπεν ὡσαύτως. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἐγώ, κύριε· καὶ οὐκ ἀπῆλθεν.

30 proselthon de to hetero eipen hosautos. ho de apokritheis eipen, Ego, kyrie. kai ouk apelthen.

30 Luego se acercó al segundo y le dijo lo mismo. Él respondió: ‘Sí, adón’, pero no fue.


31 τίς ἐκ τῶν δύο ἐποίησεν τὸ θέλημα τοῦ πατρός; λέγουσιν, Ὁ πρῶτος. λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οἱ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι προάγουσιν ὑμᾶς εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.

31 tis ek ton dyo epoiesen to thelema tou patros; legousin, HO protos. legei autois ho Iesous, Amen lego hymin hoti oi telonai kai ai pornai proagousin hymas eis ten basileian tou theou.

31 ¿Cuál de los dos hizo la voluntad de su padre?”. Ellos dijeron: “El primero”. Iehoshua les dijo: “De cierto les digo que los recaudadores de impuestos y las prostitutas entrarán antes que ustedes en el Reino de Elohim.


32 ἦλθεν γὰρ Ἰωάννης πρὸς ὑμᾶς ἐν ὁδῷ δικαιοσύνης, καὶ οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ· οἱ δὲ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι ἐπίστευσαν αὐτῷ· ὑμεῖς δὲ ἰδόντες οὐδὲ μετεμελήθητε ὕστερον τοῦ πιστεῦσαι αὐτῷ.

32 elthen gar Ioannes pros hymas en hodo dikaiosynes, kai ouk episteusate auto. oi de telonai kai ai pornai episteusan auto. hymeis de idontes oude metemelethete hysteron tou pisteusai auto.

32 Porque Iojanán vino a ustedes en el camino de justicia y no le creyeron, pero los recaudadores de impuestos y las prostitutas le creyeron. Y ustedes, al ver esto, no se arrepintieron después para creerle”.


33 Ἄλλην παραβολὴν ἀκούσατε. Ἄνθρωπος ἦν οἰκοδεσπότης ὅστις ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα καὶ φραγμὸν αὐτῷ περιέθηκεν καὶ ὤρυξεν ἐν αὐτῷ ληνὸν καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον, καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησεν.

33 Allen parabolen akousate. Anthropos en oikodespotes hostis efyteusen ampelona kai fragmon auto perietheken kai oryxen en auto lenon kai okodomesen pyrgon, kai exedeto auton georgois, kai apedemesen.

33 “Escuchen otro mashal: Había un hombre dueño de casa que plantó un viñedo, lo cercó con una cerca, cavó en él un lagar, construyó una torre y lo arrendó a labradores, y se fue lejos.


34 ὅτε δὲ ἤγγισεν ὁ καιρὸς τῶν καρπῶν, ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ πρὸς τοὺς γεωργοὺς λαβεῖν τοὺς καρποὺς αὐτοῦ.

34 hote de eggisen ho kairos ton karpon, apesteilen tous doulous autou pros tous georgous labein tous karpous autou.

34 Cuando llegó el tiempo de la cosecha, envió a sus siervos a los labradores para recoger su fruto.


35 καὶ λαβόντες οἱ γεωργοὶ τοὺς δούλους αὐτοῦ ὃν μὲν ἔδειραν, ὃν δὲ ἀπέκτειναν, ὃν δὲ ἐλιθοβόλησαν.

35 kai labontes oi georgoi tous doulous autou hon men edeiran, hon de apekteinan, hon de elithobolesan.

35 Pero los labradores tomaron a los siervos; a uno golpearon, a otro mataron, y a otro apedrearon.


36 πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων, καὶ ἐποίησαν αὐτοῖς ὡσαύτως.

36 palin apesteilen allous doulous pleionas ton proton, kai epoiesan autois hosautos.

36 Envió nuevamente a otros siervos, más que los primeros, pero hicieron con ellos lo mismo.


37 ὕστερον δὲ ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς τὸν υἱὸν αὐτοῦ λέγων, Ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου.

37 hysteron de apesteilen pros autous ton huion autou legon, Entrapesontai ton huion mou.

37 Finalmente, envió a su hijo, diciendo: ‘Respetarán a mi hijo’.


38 οἱ δὲ γεωργοὶ ἰδόντες τὸν υἱὸν εἶπον ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτὸν καὶ σχῶμεν τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ.

38 oi de georgoi idontes ton huion eipon en heautois, Outos estin ho kleronomos. deute apokteinomen auton kai sjomen ten kleronomian autou.

38 Pero cuando los labradores vieron al hijo, dijeron entre ellos: ‘Este es el heredero. Vengan, matémoslo y apoderémonos de su heredad’.


39 καὶ λαβόντες αὐτὸν ἐξέβαλον ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος καὶ ἀπέκτειναν.

39 kai labontes auton exebalon exo tou ampelonos kai apekteinan.

39 Lo tomaron, lo echaron fuera del viñedo y lo mataron.


40 ὅταν οὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωργοῖς ἐκείνοις;

40 hotan oun elthe ho kyrios tou ampelonos, ti poiesei tois georgois ekeinois;

40 Por tanto, cuando venga el dueño del viñedo, ¿qué hará con esos labradores?”.


41 λέγουσιν αὐτῷ, Κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτούς, καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδώσεται ἄλλοις γεωργοῖς, οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν.

41 legousin auto, Kakous kakos apolesei autous, kai ton ampelona ekdosetai allois georgois, oitines apodosousin auto tous karpous en tois kairois auton.

41 Ellos le dijeron: “Destruirá horriblemente a esos malvados y arrendará el viñedo a otros labradores que le entreguen los frutos a su tiempo”.


42 λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς γραφαῖς, Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας· παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν;

42 legei autois ho Iesous, Oudepote anegnote en tais grafais, Lithon hon apedokimasan oi oikodomountes outos egenethe eis kefalen gonias. para kyriou egeneto aute, kai estin thaumaste en ofthalmois hemon;

42 Iehoshua les dijo: “¿Nunca han leído en las Escrituras: ‘La piedra que los constructores rechazaron ha venido a ser la principal piedra del ángulo. Esto fue hecho por Hashem, y es maravilloso a nuestros ojos’?


43 διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν ὅτι ἀρθήσεται ἀφ’ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς.

43 dia touto lego hymin hoti arthesetai af’ hymon he basileia tou theou kai dothesetai ethnei poiounti tous karpous autes.

43 Por eso les digo, el Reino de Elohim les será quitado a ustedes y será dado a una nación que produzca sus frutos.


44 [Καὶ ὁ πεσὼν ἐπὶ τὸν λίθον τοῦτον συνθλασθήσεται· ἐφ’ ὃν δ’ ἂν πέσῃ λικμήσει αὐτόν.]

44 [Kai ho peson epi ton lithon touton synthlasthesetai. ef’ hon d’ an pese likmesei auton.]

44 (El que caiga sobre esta piedra será quebrantado, y sobre quien caiga, lo hará polvo)”.


45 Καὶ ἀκούσαντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι τὰς παραβολὰς αὐτοῦ ἔγνωσαν ὅτι περὶ αὐτῶν λέγει·

45 Kai akousantes oi arjiereis kai oi Farisaioi tas parabolas autou egnosan hoti peri auton legei.

45 Cuando los principales kohanim y los perushim escucharon sus mashalim, entendieron que hablaba de ellos.


46 καὶ ζητοῦντες αὐτὸν κρατῆσαι ἐφοβήθησαν τοὺς ὄχλους, ἐπεὶ εἰς προφήτην αὐτὸν εἶχον.

46 kai zetountes auton kratesai efobethesan tous ojlous, epei eis profeten auton eijon.

46 Buscaron cómo apresarlo, pero temieron a la multitud, porque lo tenían por profeta.



1 Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς πάλιν εἶπεν ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λέγων,

1 Kai apokritheis ho Iesous palin eipen en parabolais autois legon,

1 Y continuó Iehoshua hablando a ellos en parábolas y respondió y dijo:


2 Ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ βασιλεῖ, ὅστις ἐποίησεν γάμους τῷ υἱῷ αὐτοῦ.

2 HOmoiothe he basileia ton ouranon anthropo basilei, hostis epoiesen gamous to huio autou.

2 “Semajante es el reino de los cielos a un rey de carne y sangre que hizo boda para su hijo.


3 καὶ ἀπέστειλεν τοὺς δούλους αὐτοῦ καλέσαι τοὺς κεκλημένους εἰς τοὺς γάμους, καὶ οὐκ ἤθελον ἐλθεῖν.

3 kai apesteilen tous doulous autou kalesai tous keklemenous eis tous gamous, kai ouk ethelon elthein.

3 Y envió a sus siervos a llamar a los invitados a la boda, y no quisieron venir.


4 πάλιν ἀπέστειλεν ἄλλους δούλους λέγων, Εἴπατε τοῖς κεκλημένοις, Ἰδοὺ τὸ ἄριστόν μου ἡτοίμακα, οἱ ταῦροί μου καὶ τὰ σιτιστὰ τεθυμένα, καὶ πάντα ἕτοιμα· δεῦτε εἰς τοὺς γάμους.

4 palin apesteilen allous doulous legon, Eipate tois keklemenois, Idou to ariston mou hetoimaka, oi tauroi mou kai ta sitista tethymena, kai panta hetoima. deute eis tous gamous.

4 Y volvió a enviar otros siervos, diciendo: ‘Digan a los invitados: He aquí he preparado mi banquete, mis toros y animales cebados han sido sacrificados, y todo está listo. Vengan a la boda.’


5 οἱ δὲ ἀμελήσαντες ἀπῆλθον, ὃς μὲν εἰς τὸν ἴδιον ἀγρόν, ὃς δὲ ἐπὶ τὴν ἐμπορίαν αὐτοῦ·

5 oi de amelesantes apelthon, hos men eis ton idion agron, hos de epi ten emporian autou.

5 Pero ellos no prestaron atención y se fueron, este a su campo y aquel a su negocio.


6 οἱ δὲ λοιποὶ κρατήσαντες τοὺς δούλους αὐτοῦ ὕβρισαν καὶ ἀπέκτειναν.

6 oi de loipoi kratesantes tous doulous autou hybrisan kai apekteinan.

6 Y los demás tomaron a sus siervos, los maltrataron y los mataron.


7 ὁ δὲ βασιλεὺς ὠργίσθη, καὶ πέμψας τὰ στρατεύματα αὐτοῦ ἀπώλεσεν τοὺς φονεῖς ἐκείνους καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν ἐνέπρησεν.

7 ho de basileus orgisthe, kai pempsas ta strateumata autou apolesen tous foneis ekeinous kai ten polin auton enepresen.

7 Y se enojó el rey, envió a sus ejércitos, destruyó a esos asesinos y quemó su ciudad con fuego.


8 τότε λέγει τοῖς δούλοις αὐτοῦ, Ὁ μὲν γάμος ἕτοιμός ἐστιν, οἱ δὲ κεκλημένοι οὐκ ἦσαν ἄξιοι·

8 tote legei tois doulois autou, HO men gamos hetoimos estin, oi de keklemenoi ouk esan axioi.

8 Entonces dijo a sus siervos: ‘La boda está lista, pero los invitados no eran dignos.


9 πορεύεσθε οὖν ἐπὶ τὰς διεξόδους τῶν ὁδῶν, καὶ ὅσους ἐὰν εὕρητε καλέσατε εἰς τοὺς γάμους.

9 poreuesthe oun epi tas diexodous ton hodon, kai hosous ean eurete kalesate eis tous gamous.

9 Por tanto, vayan ahora a los cruces de los caminos, y a todo hombre que encuentren llámenlo a la boda.’


10 καὶ ἐξελθόντες οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι εἰς τὰς ὁδοὺς συνήγαγον πάντας οὓς εὗρον, πονηρούς τε καὶ ἀγαθούς· καὶ ἐπλήσθη ὁ γάμος ἀνακειμένων.

10 kai exelthontes oi douloi ekeinoi eis tas hodous synegagon pantas ous euron, ponerous te kai agathous. kai eplesthe ho gamos anakeimenon.

10 Y salieron esos siervos a los caminos y reunieron a todos los que encontraron, tanto malos como buenos, y se llenó la casa de la boda con invitados.


11 εἰσελθὼν δὲ ὁ βασιλεὺς θεάσασθαι τοὺς ἀνακειμένους εἶδεν ἐκεῖ ἄνθρωπον οὐκ ἐνδεδυμένον ἔνδυμα γάμου·

11 eiselthon de ho basileus theasasthai tous anakeimenous eiden ekei anthropon ouk endedymenon endyma gamou.

11 Y cuando el rey entró para ver a los invitados, vio allí a un hombre que no estaba vestido con ropa de boda.


12 καὶ λέγει αὐτῷ, Ἑταῖρε, πῶς εἰσῆλθες ὧδε μὴ ἔχων ἔνδυμα γάμου; ὁ δὲ ἐφιμώθη.

12 kai legei auto, HEtaire, pos eiselthes hode me ejon endyma gamou; ho de efimothe.

12 Y le dijo: ‘Amigo, ¿cómo entraste aquí sin ropa de boda?’ Y él enmudeció.


13 τότε ὁ βασιλεὺς εἶπεν τοῖς διακόνοις, Δήσαντες αὐτοῦ πόδας καὶ χεῖρας ἐκβάλετε αὐτὸν εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

13 tote ho basileus eipen tois diakonois, Desantes autou podas kai jeiras ekbalete auton eis to skotos to exoteron. ekei estai ho klauthmos kai ho brygmos ton odonton.

13 Entonces el rey dijo a los sirvientes: ‘Átenle las manos y los pies, llévenlo y arrójenlo fuera, a la oscuridad exterior. Allí será el llanto y el crujir de dientes.’


14 πολλοὶ γάρ εἰσιν κλητοὶ ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί.

14 polloi gar eisin kletoi oligoi de eklektoi.

14 Porque muchos son los llamados y pocos los escogidos.”


15 Τότε πορευθέντες οἱ Φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον ὅπως αὐτὸν παγιδεύσωσιν ἐν λόγῳ.

15 Tote poreuthentes oi Farisaioi symboulion elabon hopos auton pagideusosin en logo.

15 Entonces fueron los perushim y se consultaron cómo hacerle caer con alguna palabra de su boca.


16 καὶ ἀποστέλλουσιν αὐτῷ τοὺς μαθητὰς αὐτῶν μετὰ τῶν Ἡρῳδιανῶν λέγοντες, Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ἀληθὴς εἶ καὶ τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ ἐν ἀληθείᾳ διδάσκεις, καὶ οὐ μέλει σοι περὶ οὐδενός, οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀνθρώπων.

16 kai apostellousin auto tous mathetas auton meta ton HErodianon legontes, Didaskale, oidamen hoti alethes ei kai ten hodon tou theou en aletheia didaskeis, kai ou melei soi peri oudenos, ou gar blepeis eis prosopon anthropon.

16 Y enviaron a él a sus discípulos con los partidarios de Hordos, diciendo: “Raví, sabemos que eres un hombre de verdad, y enseñas el camino de Elohim con verdad, y no temes a nadie porque no consideras la apariencia de los hombres.


17 εἰπὲ οὖν ἡμῖν τί σοι δοκεῖ· ἔξεστιν δοῦναι κῆνσον Καίσαρι ἢ οὔ;

17 eipe oun hemin ti soi dokei. exestin dounai kenson Kaisari e ou;

17 Por tanto, dinos qué piensas: ¿Es lícito dar impuesto al César o no?”


18 γνοὺς δὲ ὁ Ἰησοῦς τὴν πονηρίαν αὐτῶν εἶπεν, Τί με πειράζετε, ὑποκριταί;

18 gnous de ho Iesous ten ponerian auton eipen, Ti me peirazete, hypokritai;

18 Pero Iehoshua conocía su malicia y dijo: “Hipócritas, ¿por qué me ponen a prueba?


19 ἐπιδείξατέ μοι τὸ νόμισμα τοῦ κήνσου. οἱ δὲ προσήνεγκαν αὐτῷ δηνάριον.

19 epideixate moi to nomisma tou kensou. oi de prosenegkan auto denarion.

19 Muéstrenme la moneda del impuesto.” Y le trajeron un denario.


20 καὶ λέγει αὐτοῖς, Τίνος ἡ εἰκὼν αὕτη καὶ ἡ ἐπιγραφή;

20 kai legei autois, Tinos he eikon aute kai he epigrafe;

20 Y les dijo: “¿De quién es esta imagen y la inscripción?”


21 λέγουσιν αὐτῷ, Καίσαρος. τότε λέγει αὐτοῖς, Ἀπόδοτε οὖν τὰ Καίσαρος Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ.

21 legousin auto, Kaisaros. tote legei autois, Apodote oun ta Kaisaros Kaisari kai ta tou theou to theo.

21 Y le dijeron: “Del César.” Entonces les dijo: “Por tanto, den al César lo que es del César, y a Elohim lo que es de Elohim.”


22 καὶ ἀκούσαντες ἐθαύμασαν, καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἀπῆλθαν.

22 kai akousantes ethaumasan, kai afentes auton apelthan.

22 Y al oír esto, se maravillaron, lo dejaron y se fueron.


23 Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ προσῆλθον αὐτῷ Σαδδουκαῖοι, λέγοντες μὴ εἶναι ἀνάστασιν, καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν

23 En ekeine te hemera proselthon auto Saddoukaioi, legontes me einai anastasin, kai eperotesan auton

23 En ese día, se acercaron a él los tzedukim, que dicen que no hay resurrección de los muertos, y le preguntaron, diciendo:


24 λέγοντες, Διδάσκαλε, Μωϋσῆς εἶπεν, Ἐάν τις ἀποθάνῃ μὴ ἔχων τέκνα, ἐπιγαμβρεύσει ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ ἀναστήσει σπέρμα τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ.

24 legontes, Didaskale, Mouses eipen, Ean tis apothane me ejon tekna, epigambreusei ho adelfos autou ten gynaika autou kai anastesei sperma to adelfo autou.

24 “Raví, Moshé dijo: ‘Si un hombre muere sin tener hijos, su hermano tomará a su esposa y levantará descendencia para su hermano.’


25 ἦσαν δὲ παρ’ ἡμῖν ἑπτὰ ἀδελφοί· καὶ ὁ πρῶτος γήμας ἐτελεύτησεν, καὶ μὴ ἔχων σπέρμα ἀφῆκεν τὴν γυναῖκα αὐτοῦ τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ·

25 esan de par’ hemin hepta adelfoi. kai ho protos gemas eteleutesen, kai me ejon sperma afeken ten gynaika autou to adelfo autou.

25 Y con nosotros había siete hermanos. El primero se casó y murió, y no tuvo descendencia, y dejó a su esposa a su hermano.


26 ὁμοίως καὶ ὁ δεύτερος καὶ ὁ τρίτος, ἕως τῶν ἑπτά.

26 homoios kai ho deuteros kai ho tritos, heos ton hepta.

26 De igual manera también el segundo y el tercero, hasta los siete.


27 ὕστερον δὲ πάντων ἀπέθανεν ἡ γυνή.

27 hysteron de panton apethanen he gyne.

27 Después de todos ellos, murió también la mujer.


28 ἐν τῇ ἀναστάσει οὖν τίνος τῶν ἑπτὰ ἔσται γυνή; πάντες γὰρ ἔσχον αὐτήν.

28 en te anastasei oun tinos ton hepta estai gyne; pantes gar esjon auten.

28 En la resurrección de los muertos, entonces, ¿de cuál de los siete será mujer? Porque todos la tuvieron como esposa.”


29 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Πλανᾶσθε μὴ εἰδότες τὰς γραφὰς μηδὲ τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ·

29 apokritheis de ho Iesous eipen autois, Planasthe me eidotes tas grafas mede ten dynamin tou theou.

29 Y respondió Iehoshua y les dijo: “Ustedes se equivocan porque no conocen las Escrituras ni el poder de Elohim.


30 ἐν γὰρ τῇ ἀναστάσει οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται, ἀλλ’ ὡς ἄγγελοι ἐν τῷ οὐρανῷ εἰσιν.

30 en gar te anastasei oute gamousin oute gamizontai, all’ hos aggeloi en to ourano eisin.

30 Porque en la resurrección de los muertos no tomarán mujeres ni serán tomadas como mujeres, sino que serán como ángeles de Elohim en los cielos.


31 περὶ δὲ τῆς ἀναστάσεως τῶν νεκρῶν οὐκ ἀνέγνωτε τὸ ῥηθὲν ὑμῖν ὑπὸ τοῦ θεοῦ λέγοντος,

31 peri de tes anastaseos ton nekron ouk anegnote to rethen hymin hypo tou theou legontos,

31 Y respecto a la resurrección de los muertos, ¿no han leído lo que les fue dicho por Elohim, diciendo:


32 Ἐγώ εἰμι ὁ θεὸς Ἀβραὰμ καὶ ὁ θεὸς Ἰσαὰκ καὶ ὁ θεὸς Ἰακώβ; οὐκ ἔστιν [ὁ] θεὸς νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων.

32 Ego eimi ho theos Abraam kai ho theos Isaak kai ho theos Iakob; ouk estin [ho] theos nekron alla zonton.

32 ‘Yo soy el Elohim de Abraham, el Elohim de Itzjak y el Elohim de Iaakov’? Él no es Elohim de muertos, sino de vivos.”


33 καὶ ἀκούσαντες οἱ ὄχλοι ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ.

33 kai akousantes oi ojloi exeplessonto epi te didaje autou.

33 Y cuando escuchó la multitud, se maravillaron de su enseñanza.


34 Οἱ δὲ Φαρισαῖοι ἀκούσαντες ὅτι ἐφίμωσεν τοὺς Σαδδουκαίους συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτό.

34 Oi de Farisaioi akousantes hoti efimosen tous Saddoukaious synejthesan epi to auto.

34 Y los perushim, al escuchar que había silenciado a los tzedukim, se reunieron juntos.


35 καὶ ἐπηρώτησεν εἷς ἐξ αὐτῶν [νομικὸσ] πειράζων αὐτόν,

35 kai eperotesen eis ex auton [nomikos] peirazon auton,

35 Y uno de ellos, un sabio, le preguntó, probándolo, diciendo:


36 Διδάσκαλε, ποία ἐντολὴ μεγάλη ἐν τῷ νόμῳ;

36 Didaskale, poia entole megale en to nomo;

36 “Raví, ¿cuál es el mandamiento más grande en la Torá?”


37 ὁ δὲ ἔφη αὐτῷ, Ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐν ὅλῃ τῇ καρδίᾳ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου καὶ ἐν ὅλῃ τῇ διανοίᾳ σου·

37 ho de efe auto, Agapeseis kyrion ton theon sou en hole te kardia sou kai en hole te psyje sou kai en hole te dianoia sou.

37 Y Iehoshua le dijo: “Amarás a Hashem tu Elohim con todo tu corazón, con toda tu alma y con toda tu mente.


38 αὕτη ἐστὶν ἡ μεγάλη καὶ πρώτη ἐντολή.

38 aute estin he megale kai prote entole.

38 Este es el gran y primer mandamiento.


39 δευτέρα δὲ ὁμοία αὐτῇ, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν.

39 deutera de homoia aute, Agapeseis ton plesion sou hos seauton.

39 Y el segundo es semejante a él: Amarás a tu prójimo como a ti mismo.


40 ἐν ταύταις ταῖς δυσὶν ἐντολαῖς ὅλος ὁ νόμος κρέμαται καὶ οἱ προφῆται.

40 en tautais tais dysin entolais holos ho nomos krematai kai oi profetai.

40 En estos dos mandamientos están suspendidos toda la Torá y los profetas.”


41 Συνηγμένων δὲ τῶν Φαρισαίων ἐπηρώτησεν αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς

41 Synegmenon de ton Farisaion eperotesen autous ho Iesous

41 Y cuando los perushim se reunieron, Iehoshua les preguntó, diciendo:


42 λέγων, Τί ὑμῖν δοκεῖ περὶ τοῦ Χριστοῦ; τίνος υἱός ἐστιν; λέγουσιν αὐτῷ, Τοῦ Δαυίδ.

42 legon, Ti hymin dokei peri tou Jristou; tinos huios estin; legousin auto, Tou Dauid.

42 “¿Qué piensan del Mashíaj? ¿De quién es hijo?” Y le dijeron: “De David.”


43 λέγει αὐτοῖς, Πῶς οὖν Δαυὶδ ἐν πνεύματι καλεῖ αὐτὸν κύριον λέγων,

43 legei autois, Pos oun Dauid en pneumati kalei auton kyrion legon,

43 Les dijo: “¿Cómo entonces David lo llama ‘Adón’ en el espíritu, diciendo:


44 Εἶπεν κύριος τῷ κυρίῳ μου, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποκάτω τῶν ποδῶν σου;

44 Eipen kyrios to kyrio mou, Kathou ek dexion mou heos an tho tous ejthrous sou hypokato ton podon sou;

44 ‘Declaración de Hashem a adoni: Siéntate a mi derecha hasta que ponga a tus enemigos por estrado de tus pies’?


45 εἰ οὖν Δαυὶδ καλεῖ αὐτὸν κύριον, πῶς υἱὸς αὐτοῦ ἐστιν;

45 ei oun Dauid kalei auton kyrion, pos huios autou estin;

45 Si David lo llama ‘Adón’, ¿cómo es su hijo?”


46 καὶ οὐδεὶς ἐδύνατο ἀποκριθῆναι αὐτῷ λόγον, οὐδὲ ἐτόλμησέν τις ἀπ’ ἐκείνης τῆς ἡμέρας ἐπερωτῆσαι αὐτὸν οὐκέτι.

46 kai oudeis edynato apokrithenai auto logon, oude etolmesen tis ap’ ekeines tes hemeras eperotesai auton ouketi.

46 Y nadie pudo responderle palabra, ni osó alguno desde aquel día preguntarle más.



1 Τότε ὁ Ἰησοῦς ἐλάλησεν τοῖς ὄχλοις καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ

1 Tote ho Iesous elalesen tois ojlois kai tois mathetais autou

1 Entonces habló Iehoshua a las multitudes y a sus discípulos diciendo:


2 λέγων, Ἐπὶ τῆς Μωϋσέως καθέδρας ἐκάθισαν οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι.

2 legon, Epi tes Mouseos kathedras ekathisan oi grammateis kai oi Farisaioi.

2 Los escribas y los perushim se sientan en la silla de Moshé.


3 πάντα οὖν ὅσα ἐὰν εἴπωσιν ὑμῖν ποιήσατε καὶ τηρεῖτε, κατὰ δὲ τὰ ἔργα αὐτῶν μὴ ποιεῖτε· λέγουσιν γὰρ καὶ οὐ ποιοῦσιν.

3 panta oun hosa ean eiposin hymin poiesate kai tereite, kata de ta erga auton me poieite. legousin gar kai ou poiousin.

3 Por lo tanto, todo lo que les digan, guárdenlo y háganlo; pero no hagan conforme a sus obras, porque dicen y no hacen.


4 δεσμεύουσιν δὲ φορτία βαρέα [καὶ δυσβάστακτα] καὶ ἐπιτιθέασιν ἐπὶ τοὺς ὤμους τῶν ἀνθρώπων, αὐτοὶ δὲ τῷ δακτύλῳ αὐτῶν οὐ θέλουσιν κινῆσαι αὐτά.

4 desmeuousin de fortia barea [kai dysbastakta] kai epititheasin epi tous omous ton anthropon, autoi de to daktylo auton ou thelousin kinesai auta.

4 Porque atan cargas pesadas y las colocan sobre los hombros de los hombres, pero ellos no quieren moverlas ni siquiera con un dedo.


5 πάντα δὲ τὰ ἔργα αὐτῶν ποιοῦσιν πρὸς τὸ θεαθῆναι τοῖς ἀνθρώποις· πλατύνουσιν γὰρ τὰ φυλακτήρια αὐτῶν καὶ μεγαλύνουσιν τὰ κράσπεδα,

5 panta de ta erga auton poiousin pros to theathenai tois anthropois. platynousin gar ta fylakteria auton kai megalynousin ta kraspeda,

5 Y hacen todas sus obras para ser vistos por los hombres, porque ensanchan sus filacterias y alargan sus tzitziot.


6 φιλοῦσιν δὲ τὴν πρωτοκλισίαν ἐν τοῖς δείπνοις καὶ τὰς πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς

6 filousin de ten protoklisian en tois deipnois kai tas protokathedrias en tais synagogais

6 Aman los primeros lugares en los banquetes y los primeros asientos en las sinagogas.


7 καὶ τοὺς ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς καὶ καλεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων, Ῥαββί.

7 kai tous aspasmous en tais agorais kai kaleisthai hypo ton anthropon, Rabbi.

7 Y que los saluden en las plazas y que los hombres los llamen: “Rabi, Rabi”.


8 ὑμεῖς δὲ μὴ κληθῆτε, Ῥαββί, εἷς γάρ ἐστιν ὑμῶν ὁ διδάσκαλος, πάντες δὲ ὑμεῖς ἀδελφοί ἐστε.

8 hymeis de me klethete, Rabbi, eis gar estin hymon ho didaskalos, pantes de hymeis adelfoi este.

8 Pero ustedes, no sean llamados “Rabi”, porque uno es su maestro, el Mashiaj, y todos ustedes son hermanos.


9 καὶ πατέρα μὴ καλέσητε ὑμῶν ἐπὶ τῆς γῆς, εἷς γάρ ἐστιν ὑμῶν ὁ πατὴρ ὁ οὐράνιος.

9 kai patera me kalesete hymon epi tes ges, eis gar estin hymon ho pater ho ouranios.

9 Y no llamen a nadie “padre” en la tierra, porque uno es su padre, el que está en los cielos.


10 μηδὲ κληθῆτε καθηγηταί, ὅτι καθηγητὴς ὑμῶν ἐστιν εἷς ὁ Χριστός.

10 mede klethete kathegetai, hoti kathegetes hymon estin eis ho Jristos.

10 Tampoco sean llamados “maestro”, porque uno es su maestro, el Mashiaj.


11 ὁ δὲ μείζων ὑμῶν ἔσται ὑμῶν διάκονος.

11 ho de meizon hymon estai hymon diakonos.

11 Pero el más grande entre ustedes será su servidor.


12 ὅστις δὲ ὑψώσει ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται, καὶ ὅστις ταπεινώσει ἑαυτὸν ὑψωθήσεται.

12 hostis de hypsosei heauton tapeinothesetai, kai hostis tapeinosei heauton hypsothesetai.

12 Porque todo el que se exalte a sí mismo será humillado, y el que se humille será exaltado.


13 Οὐαὶ δὲ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι κλείετε τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων· ὑμεῖς γὰρ οὐκ εἰσέρχεσθε, οὐδὲ τοὺς εἰσερχομένους ἀφίετε εἰσελθεῖν.

13 Ouai de hymin, grammateis kai Farisaioi hypokritai, hoti kleiete ten basileian ton ouranon emprosthen ton anthropon. hymeis gar ouk eiserjesthe, oude tous eiserjomenous afiete eiselthein.

13 Pero ¡ay de ustedes, escribas y perushim hipócritas!, porque cierran ante los hombres el reino de los cielos; ni ustedes entran, ni dejan entrar a los que quieren entrar.


15 Οὐαὶ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι περιάγετε τὴν θάλασσαν καὶ τὴν ξηρὰν ποιῆσαι ἕνα προσήλυτον, καὶ ὅταν γένηται ποιεῖτε αὐτὸν υἱὸν γεέννης διπλότερον ὑμῶν.

15 Ouai hymin, grammateis kai Farisaioi hypokritai, hoti periagete ten thalassan kai ten xeran poiesai hena proselyton, kai hotan genetai poieite auton huion geennes diploteron hymon.

15 ¡Ay de ustedes, escribas y perushim hipócritas!, porque recorren el mar y la tierra para convertir a uno, y cuando se convierte, lo hacen hijo de Gehinnom dos veces más que ustedes.


16 Οὐαὶ ὑμῖν, ὁδηγοὶ τυφλοὶ οἱ λέγοντες, Ὃς ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ ναῷ, οὐδέν ἐστιν· ὃς δ’ ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ χρυσῷ τοῦ ναοῦ ὀφείλει.

16 Ouai hymin, hodegoi tyfloi oi legontes, HOs an omose en to nao, ouden estin. hos d’ an omose en to jryso tou naou ofeilei.

16 ¡Ay de ustedes, guías ciegos!, que dicen: “El que jura por el Hejal, no es nada; pero el que jura por el oro del Hejal, queda obligado”.


17 μωροὶ καὶ τυφλοί, τίς γὰρ μείζων ἐστίν, ὁ χρυσὸς ἢ ὁ ναὸς ὁ ἁγιάσας τὸν χρυσόν;

17 moroi kai tyfloi, tis gar meizon estin, ho jrysos e ho naos ho hagiasas ton jryson;

17 ¡Necios y ciegos!, ¿qué es mayor: el oro o el Hejal que santifica el oro?


18 καί, Ὃς ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ θυσιαστηρίῳ, οὐδέν ἐστιν· ὃς δ’ ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ δώρῳ τῷ ἐπάνω αὐτοῦ ὀφείλει.

18 kai, HOs an omose en to thysiasterio, ouden estin. hos d’ an omose en to doro to epano autou ofeilei.

18 También dicen: “El que jura por el altar, no es nada; pero el que jura por la ofrenda que está sobre él, queda obligado”.


19 τυφλοί, τί γὰρ μεῖζον, τὸ δῶρον ἢ τὸ θυσιαστήριον τὸ ἁγιάζον τὸ δῶρον;

19 tyfloi, ti gar meizon, to doron e to thysiasterion to hagiazon to doron;

19 ¡Necios y ciegos!, ¿qué es mayor: la ofrenda o el altar que santifica la ofrenda?


20 ὁ οὖν ὀμόσας ἐν τῷ θυσιαστηρίῳ ὀμνύει ἐν αὐτῷ καὶ ἐν πᾶσι τοῖς ἐπάνω αὐτοῦ·

20 ho oun omosas en to thysiasterio omnyei en auto kai en pasi tois epano autou.

20 Por tanto, el que jura por el altar, jura por él y por todo lo que está sobre él.


21 καὶ ὁ ὀμόσας ἐν τῷ ναῷ ὀμνύει ἐν αὐτῷ καὶ ἐν τῷ κατοικοῦντι αὐτόν·

21 kai ho omosas en to nao omnyei en auto kai en to katoikounti auton.

21 Y el que jura por el Hejal, jura por él y por el que habita en él.


22 καὶ ὁ ὀμόσας ἐν τῷ οὐρανῷ ὀμνύει ἐν τῷ θρόνῳ τοῦ θεοῦ καὶ ἐν τῷ καθημένῳ ἐπάνω αὐτοῦ.

22 kai ho omosas en to ourano omnyei en to throno tou theou kai en to kathemeno epano autou.

22 Y el que jura por los cielos, jura por el trono de Elohim y por el que se sienta sobre él.


23 Οὐαὶ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον καὶ τὸ ἄνηθον καὶ τὸ κύμινον, καὶ ἀφήκατε τὰ βαρύτερα τοῦ νόμου, τὴν κρίσιν καὶ τὸ ἔλεος καὶ τὴν πίστιν· ταῦτα [δὲ] ἔδει ποιῆσαι κἀκεῖνα μὴ ἀφιέναι.

23 Ouai hymin, grammateis kai Farisaioi hypokritai, hoti apodekatoute to hedyosmon kai to anethon kai to kyminon, kai afekate ta barytera tou nomou, ten krisin kai to eleos kai ten pistin. tauta [de] edei poiesai kakeina me afienai.

23 ¡Ay de ustedes, escribas y perushim hipócritas!, porque diezman la menta, el eneldo y el comino, pero dejan lo más importante de la Torá: la justicia, la misericordia y la fe; estas cosas debían hacer sin dejar de hacer aquellas.


24 ὁδηγοὶ τυφλοί, οἱ διϋλίζοντες τὸν κώνωπα τὴν δὲ κάμηλον καταπίνοντες.

24 hodegoi tyfloi, oi diulizontes ton konopa ten de kamelon katapinontes.

24 ¡Guías ciegos!, que cuelan el mosquito pero se tragan el camello.


25 Οὐαὶ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι καθαρίζετε τὸ ἔξωθεν τοῦ ποτηρίου καὶ τῆς παροψίδος, ἔσωθεν δὲ γέμουσιν ἐξ ἁρπαγῆς καὶ ἀκρασίας.

25 Ouai hymin, grammateis kai Farisaioi hypokritai, hoti katharizete to exothen tou poteriou kai tes paropsidos, esothen de gemousin ex harpages kai akrasias.

25 ¡Ay de ustedes, escribas y perushim hipócritas!, porque limpian el exterior del vaso y del plato, pero por dentro están llenos de robo y desenfreno.


26 Φαρισαῖε τυφλέ, καθάρισον πρῶτον τὸ ἐντὸς τοῦ ποτηρίου, ἵνα γένηται καὶ τὸ ἐκτὸς αὐτοῦ καθαρόν.

26 Farisaie tyfle, katharison proton to entos tou poteriou, hina genetai kai to ektos autou katharon.

26 ¡Perush ciego!, limpia primero el interior del vaso para que también el exterior sea limpio.


27 Οὐαὶ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι παρομοιάζετε τάφοις κεκονιαμένοις, οἵτινες ἔξωθεν μὲν φαίνονται ὡραῖοι ἔσωθεν δὲ γέμουσιν ὀστέων νεκρῶν καὶ πάσης ἀκαθαρσίας.

27 Ouai hymin, grammateis kai Farisaioi hypokritai, hoti paromoiazete tafois kekoniamenois, oitines exothen men fainontai horaioi esothen de gemousin osteon nekron kai pases akatharsias.

27 ¡Ay de ustedes, escribas y perushim hipócritas!, porque son como sepulcros blanqueados, que por fuera lucen hermosos, pero por dentro están llenos de huesos de muertos y de toda impureza.


28 οὕτως καὶ ὑμεῖς ἔξωθεν μὲν φαίνεσθε τοῖς ἀνθρώποις δίκαιοι, ἔσωθεν δέ ἐστε μεστοὶ ὑποκρίσεως καὶ ἀνομίας.

28 outos kai hymeis exothen men fainesthe tois anthropois dikaioi, esothen de este mestoi hypokriseos kai anomias.

28 Así también ustedes, por fuera parecen justos ante los hombres, pero por dentro están llenos de hipocresía y maldad.


29 Οὐαὶ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι οἰκοδομεῖτε τοὺς τάφους τῶν προφητῶν καὶ κοσμεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν δικαίων,

29 Ouai hymin, grammateis kai Farisaioi hypokritai, hoti oikodomeite tous tafous ton profeton kai kosmeite ta mnemeia ton dikaion,

29 ¡Ay de ustedes, escribas y perushim hipócritas!, porque construyen las tumbas de los profetas y adornan los sepulcros de los justos.


30 καὶ λέγετε, Εἰ ἤμεθα ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πατέρων ἡμῶν, οὐκ ἂν ἤμεθα αὐτῶν κοινωνοὶ ἐν τῷ αἵματι τῶν προφητῶν.

30 kai legete, Ei emetha en tais hemerais ton pateron hemon, ouk an emetha auton koinonoi en to aimati ton profeton.

30 Y dicen: “Si hubiéramos vivido en los días de nuestros padres, no habríamos participado con ellos en el derramamiento de sangre de los profetas”.


31 ὥστε μαρτυρεῖτε ἑαυτοῖς ὅτι υἱοί ἐστε τῶν φονευσάντων τοὺς προφήτας.

31 hoste martyreite heautois hoti huioi este ton foneusanton tous profetas.

31 Con esto ustedes mismos testifican que son hijos de los que asesinaron a los profetas.


32 καὶ ὑμεῖς πληρώσατε τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν.

32 kai hymeis plerosate to metron ton pateron hymon.

32 ¡Llenen, entonces, la medida de sus padres!


33 ὄφεις γεννήματα ἐχιδνῶν, πῶς φύγητε ἀπὸ τῆς κρίσεως τῆς γεέννης;

33 ofeis gennemata ejidnon, pos fygete apo tes kriseos tes geennes;

33 ¡Serpientes! ¡Generación de víboras! ¿Cómo escaparán del juicio de Gehinnom?


34 διὰ τοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω πρὸς ὑμᾶς προφήτας καὶ σοφοὺς καὶ γραμματεῖς· ἐξ αὐτῶν ἀποκτενεῖτε καὶ σταυρώσετε, καὶ ἐξ αὐτῶν μαστιγώσετε ἐν ταῖς συναγωγαῖς ὑμῶν καὶ διώξετε ἀπὸ πόλεως εἰς πόλιν·

34 dia touto idou ego apostello pros hymas profetas kai sofous kai grammateis. ex auton apokteneite kai staurosete, kai ex auton mastigosete en tais synagogais hymon kai dioxete apo poleos eis polin.

34 Por eso, yo les envío profetas, sabios y escribas; a unos de ellos matarán y crucificarán, y a otros azotarán en sus sinagogas y los perseguirán de ciudad en ciudad.


35 ὅπως ἔλθῃ ἐφ’ ὑμᾶς πᾶν αἷμα δίκαιον ἐκχυννόμενον ἐπὶ τῆς γῆς ἀπὸ τοῦ αἵματος Ἅβελ τοῦ δικαίου ἕως τοῦ αἵματος Ζαχαρίου υἱοῦ Βαραχίου, ὃν ἐφονεύσατε μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου.

35 hopos elthe ef’ hymas pan aima dikaion ekjynnomenon epi tes ges apo tou aimatos HAbel tou dikaiou heos tou aimatos Zajariou huiou Barajiou, hon efoneusate metaxy tou naou kai tou thysiasteriou.

35 Para que venga sobre ustedes toda la sangre justa derramada sobre la tierra, desde la sangre de Hevel el justo hasta la sangre de Zekarías hijo de Berequías, a quien asesinaron entre el Hejal y el altar.


36 ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἥξει ταῦτα πάντα ἐπὶ τὴν γενεὰν ταύτην.

36 amen lego hymin, hexei tauta panta epi ten genean tauten.

36 En verdad les digo que todo esto vendrá sobre esta generación.


37 Ἰερουσαλὴμ Ἰερουσαλήμ, ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτήν, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, ὃν τρόπον ὄρνις ἐπισυνάγει τὰ νοσσία αὐτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἠθελήσατε.

37 Ierousalem Ierousalem, he apokteinousa tous profetas kai lithobolousa tous apestalmenous pros auten, posakis ethelesa episynagagein ta tekna sou, hon tropon ornis episynagei ta nossia autes hypo tas pterygas, kai ouk ethelesate.

37 ¡Yerushaláim, Yerushaláim!, que matas a los profetas y apedreas a los que te son enviados; cuántas veces quise juntar a tus hijos, como la gallina junta a sus polluelos bajo sus alas, pero no quisieron.


38 ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος.

38 idou afietai hymin ho oikos hymon eremos.

38 Miren, su casa les será dejada desolada.


39 λέγω γὰρ ὑμῖν, οὐ μή με ἴδητε ἀπ’ ἄρτι ἕως ἂν εἴπητε, Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου.

39 lego gar hymin, ou me me idete ap’ arti heos an eipete, Eulogemenos ho erjomenos en onomati kyriou.

39 Porque les digo que no me verán más hasta que digan: “Bendecido el que viene en el nombre de Hashem”.



1 Καὶ ἐξελθὼν ὁ Ἰησοῦς ἀπὸ τοῦ ἱεροῦ ἐπορεύετο, καὶ προσῆλθον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπιδεῖξαι αὐτῷ τὰς οἰκοδομὰς τοῦ ἱεροῦ·

1 Kai exelthon ho Iesous apo tou hierou eporeueto, kai proselthon oi mathetai autou epideixai auto tas oikodomas tou hierou.

1 Y salió Iehoshua del Bet Hamiqdash para ir por su camino, y se acercaron sus discípulos para mostrarle los edificios del Bet Hamiqdash.


2 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ βλέπετε ταῦτα πάντα; ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ ἀφεθῇ ὧδε λίθος ἐπὶ λίθον ὃς οὐ καταλυθήσεται.

2 ho de apokritheis eipen autois, Ou blepete tauta panta; amen lego hymin, ou me afethe hode lithos epi lithon hos ou katalythesetai.

2 Y respondió Iehoshua y les dijo: “¿Ven todo esto? Amén, les digo que no quedará aquí piedra sobre piedra que no sea derribada”.


3 Καθημένου δὲ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ Ὄρους τῶν Ἐλαιῶν προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ κατ’ ἰδίαν λέγοντες, Εἰπὲ ἡμῖν πότε ταῦτα ἔσται, καὶ τί τὸ σημεῖον τῆς σῆς παρουσίας καὶ συντελείας τοῦ αἰῶνος.

3 Kathemenou de autou epi tou Orous ton Elaion proselthon auto oi mathetai kat’ idian legontes, Eipe hemin pote tauta estai, kai ti to semeion tes ses parousias kai synteleias tou aionos.

3 Y estando sentado en el monte de los Olivos, se acercaron a él los discípulos en privado y dijeron: “Dinos, ¿cuándo será esto y cuál será la señal de tu venida y del fin del mundo?”.


4 καὶ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Βλέπετε μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ·

4 kai apokritheis ho Iesous eipen autois, Blepete me tis hymas planese.

4 Y respondió Iehoshua y les dijo: “Tengan cuidado de que nadie los engañe.


5 πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου λέγοντες, Ἐγώ εἰμι ὁ Χριστός, καὶ πολλοὺς πλανήσουσιν.

5 polloi gar eleusontai epi to onomati mou legontes, Ego eimi ho Jristos, kai pollous planesousin.

5 Porque muchos vendrán en mi nombre diciendo: ‘Yo soy el Mashiaj’ y engañarán a muchos.


6 μελλήσετε δὲ ἀκούειν πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων· ὁρᾶτε, μὴ θροεῖσθε· δεῖ γὰρ γενέσθαι, ἀλλ’ οὔπω ἐστὶν τὸ τέλος.

6 mellesete de akouein polemous kai akoas polemon. horate, me throeisthe. dei gar genesthai, all’ oupo estin to telos.

6 Y ustedes escucharán guerras y rumores de guerras; vean que no se alarmen, porque es necesario que todo esto ocurra, pero aún no es el fin.


7 ἐγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπὶ ἔθνος καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν, καὶ ἔσονται λιμοὶ καὶ σεισμοὶ κατὰ τόπους·

7 egerthesetai gar ethnos epi ethnos kai basileia epi basileian, kai esontai limoi kai seismoi kata topous.

7 Porque se levantará nación contra nación y reino contra reino, y habrá hambre, pestilencia y terremotos en diversos lugares.


8 πάντα δὲ ταῦτα ἀρχὴ ὠδίνων.

8 panta de tauta arje odinon.

8 Pero todo esto es solo el principio de los dolores.


9 τότε παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς θλῖψιν καὶ ἀποκτενοῦσιν ὑμᾶς, καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων τῶν ἐθνῶν διὰ τὸ ὄνομά μου.

9 tote paradosousin hymas eis thlipsin kai apoktenousin hymas, kai esesthe misoumenoi hypo panton ton ethnon dia to onoma mou.

9 Entonces los entregarán a la aflicción y los matarán, y serán odiados por todas las naciones por causa de mi nombre.


10 καὶ τότε σκανδαλισθήσονται πολλοὶ καὶ ἀλλήλους παραδώσουσιν καὶ μισήσουσιν ἀλλήλους·

10 kai tote skandalisthesontai polloi kai allelous paradosousin kai misesousin allelous.

10 Y muchos tropezarán y se traicionarán unos a otros y se odiarán unos a otros.


11 καὶ πολλοὶ ψευδοπροφῆται ἐγερθήσονται καὶ πλανήσουσιν πολλούς·

11 kai polloi pseudoprofetai egerthesontai kai planesousin pollous.

11 Y muchos falsos profetas se levantarán y engañarán a muchos.


12 καὶ διὰ τὸ πληθυνθῆναι τὴν ἀνομίαν ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν.

12 kai dia to plethynthenai ten anomian psygesetai he agape ton pollon.

12 Y debido a que aumentará la maldad, el amor de muchos se enfriará.


13 ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος οὗτος σωθήσεται.

13 ho de hypomeinas eis telos outos sothesetai.

13 Pero el que persevere hasta el fin, será salvo.


14 καὶ κηρυχθήσεται τοῦτο τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας ἐν ὅλῃ τῇ οἰκουμένῃ εἰς μαρτύριον πᾶσιν τοῖς ἔθνεσιν, καὶ τότε ἥξει τὸ τέλος.

14 kai keryjthesetai touto to euaggelion tes basileias en hole te oikoumene eis martyrion pasin tois ethnesin, kai tote hexei to telos.

14 Y este evangelio del reino será proclamado en toda la tierra como testimonio para todas las naciones, y entonces vendrá el fin.


15 Ὅταν οὖν ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου ἑστὸς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, ὁ ἀναγινώσκων νοείτω,

15 HOtan oun idete to bdelygma tes eremoseos to rethen dia Daniel tou profetou hestos en topo hagio, ho anaginoskon noeito,

15 Por tanto, cuando vean la abominación desoladora de la que habló el profeta Daniel, que estará en el lugar santo (el que lee, entienda),


16 τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη,

16 tote oi en te Ioudaia feugetosan eis ta ore,

16 entonces los que estén en Iehudá huyan a las montañas.


17 ὁ ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβάτω ἆραι τὰ ἐκ τῆς οἰκίας αὐτοῦ,

17 ho epi tou domatos me katabato arai ta ek tes oikias autou,

17 Y el que esté en la azotea no descienda a sacar algo de su casa.


18 καὶ ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ μὴ ἐπιστρεψάτω ὀπίσω ἆραι τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ.

18 kai ho en to agro me epistrepsato opiso arai to himation autou.

18 Y el que esté en el campo no regrese a tomar su ropa.


19 οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.

19 ouai de tais en gastri ejousais kai tais thelazousais en ekeinais tais hemerais.

19 ¡Ay de las mujeres embarazadas y de las que amamantan en aquellos días!


20 προσεύχεσθε δὲ ἵνα μὴ γένηται ἡ φυγὴ ὑμῶν χειμῶνος μηδὲ σαββάτῳ·

20 proseujesthe de hina me genetai he fyge hymon jeimonos mede sabbato.

20 Pero oren para que su huida no sea en invierno ni en Shabat.


21 ἔσται γὰρ τότε θλῖψις μεγάλη οἵα οὐ γέγονεν ἀπ’ ἀρχῆς κόσμου ἕως τοῦ νῦν οὐδ’ οὐ μὴ γένηται.

21 estai gar tote thlipsis megale oia ou gegonen ap’ arjes kosmou heos tou nyn oud’ ou me genetai.

21 Porque habrá entonces gran tribulación, como no la ha habido desde el principio del mundo hasta ahora, ni la habrá.


22 καὶ εἰ μὴ ἐκολοβώθησαν αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ· διὰ δὲ τοὺς ἐκλεκτοὺς κολοβωθήσονται αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι.

22 kai ei me ekolobothesan ai hemerai ekeinai, ouk an esothe pasa sarx. dia de tous eklektous kolobothesontai ai hemerai ekeinai.

22 Y si aquellos días no fuesen acortados, nadie sería salvo; pero por causa de los elegidos, aquellos días serán acortados.


23 τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ, Ἰδοὺ ὧδε ὁ Χριστός, ἤ, Ὧδε, μὴ πιστεύσητε·

23 tote ean tis hymin eipe, Idou hode ho Jristos, e, HOde, me pisteusete.

23 Entonces, si alguien les dice: ‘Aquí está el Mashiaj’, o ‘Allí está’, no lo crean.


24 ἐγερθήσονται γὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται, καὶ δώσουσιν σημεῖα μεγάλα καὶ τέρατα ὥστε πλανῆσαι, εἰ δυνατόν, καὶ τοὺς ἐκλεκτούς·

24 egerthesontai gar pseudojristoi kai pseudoprofetai, kai dosousin semeia megala kai terata hoste planesai, ei dynaton, kai tous eklektous.

24 Porque se levantarán falsos Mashiajim y falsos profetas, y harán grandes señales y prodigios para engañar, si fuese posible, incluso a los elegidos.


25 ἰδοὺ προείρηκα ὑμῖν.

25 idou proeireka hymin.

25 Miren, se los he dicho de antemano.


26 ἐὰν οὖν εἴπωσιν ὑμῖν, Ἰδοὺ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐστίν, μὴ ἐξέλθητε· Ἰδοὺ ἐν τοῖς ταμείοις, μὴ πιστεύσητε·

26 ean oun eiposin hymin, Idou en te eremo estin, me exelthete. Idou en tois tameiois, me pisteusete.

26 Por tanto, si les dicen: ‘Está en el desierto’, no salgan; o: ‘Está en las habitaciones’, no lo crean.


27 ὥσπερ γὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ φαίνεται ἕως δυσμῶν, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου.

27 hosper gar he astrape exerjetai apo anatolon kai fainetai heos dysmon, outos estai he parousia tou huiou tou anthropou.

27 Porque como el relámpago que sale del este y resplandece hasta el oeste, así será también la venida del hijo del hombre.


28 ὅπου ἐὰν ᾖ τὸ πτῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί.

28 hopou ean e to ptoma, ekei synajthesontai oi aetoi.

28 Porque donde esté el cadáver, allí se reunirán los buitres.


29 Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλῖψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων, ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ αἱ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται.

29 Eutheos de meta ten thlipsin ton hemeron ekeinon, ho helios skotisthesetai, kai he selene ou dosei to feggos autes, kai oi asteres pesountai apo tou ouranou, kai ai dynameis ton ouranon saleuthesontai.

29 E inmediatamente después de la tribulación de aquellos días, el sol se oscurecerá, y la luna no dará su luz, y las estrellas caerán del cielo, y los poderes de los cielos serán sacudidos.


30 καὶ τότε φανήσεται τὸ σημεῖον τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἐν οὐρανῷ, καὶ τότε κόψονται πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς καὶ ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐπὶ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς·

30 kai tote fanesetai to semeion tou huiou tou anthropou en ourano, kai tote kopsontai pasai ai fylai tes ges kai opsontai ton huion tou anthropou erjomenon epi ton nefelon tou ouranou meta dynameos kai doxes polles.

30 Entonces aparecerá la señal del hijo del hombre en el cielo, y todas las tribus de la tierra lamentarán, y verán al hijo del hombre viniendo sobre las nubes del cielo con poder y gran gloria.


31 καὶ ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ μετὰ σάλπιγγος μεγάλης, καὶ ἐπισυνάξουσιν τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων ἀπ’ ἄκρων οὐρανῶν ἕως [τῶν] ἄκρων αὐτῶν.

31 kai apostelei tous aggelous autou meta salpiggos megales, kai episynaxousin tous eklektous autou ek ton tessaron anemon ap’ akron ouranon heos [ton] akron auton.

31 Y enviará a sus ángeles con gran sonido de shofar, y reunirán a sus elegidos desde los cuatro vientos, de un extremo del cielo al otro.


32 Ἀπὸ δὲ τῆς συκῆς μάθετε τὴν παραβολήν· ὅταν ἤδη ὁ κλάδος αὐτῆς γένηται ἁπαλὸς καὶ τὰ φύλλα ἐκφύῃ, γινώσκετε ὅτι ἐγγὺς τὸ θέρος·

32 Apo de tes sykes mathete ten parabolen. hotan ede ho klados autes genetai hapalos kai ta fylla ekfye, ginoskete hoti eggys to theros.

32 Y de la higuera aprendan esta parábola: cuando su rama ya está tierna y brotan sus hojas, saben que el verano está cerca.


33 οὕτως καὶ ὑμεῖς, ὅταν ἴδητε πάντα ταῦτα, γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἐπὶ θύραις.

33 outos kai hymeis, hotan idete panta tauta, ginoskete hoti eggys estin epi thyrais.

33 Así también ustedes, cuando vean todas estas cosas, sepan que está cerca, a las puertas.


34 ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη ἕως ἂν πάντα ταῦτα γένηται.

34 amen lego hymin hoti ou me parelthe he genea aute heos an panta tauta genetai.

34 Amén, les digo que no pasará esta generación hasta que todas estas cosas sucedan.


35 ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλθωσιν.

35 ho ouranos kai he ge pareleusetai, oi de logoi mou ou me parelthosin.

35 El cielo y la tierra pasarán, pero mis palabras no pasarán.


36 Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας ἐκείνης καὶ ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ οἱ ἄγγελοι τῶν οὐρανῶν οὐδὲ ὁ υἱός, εἰ μὴ ὁ πατὴρ μόνος.

36 Peri de tes hemeras ekeines kai horas oudeis oiden, oude oi aggeloi ton ouranon oude ho huios, ei me ho pater monos.

36 Pero de aquel día y hora nadie sabe, ni los ángeles de los cielos, ni el Hijo, solo el Padre.


37 ὥσπερ γὰρ αἱ ἡμέραι τοῦ Νῶε, οὕτως ἔσται ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου.

37 hosper gar ai hemerai tou Noe, outos estai he parousia tou huiou tou anthropou.

37 Como fue en los días de Noaj, así será también la venida del hijo del hombre.


38 ὡς γὰρ ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις [ἐκείναισ] ταῖς πρὸ τοῦ κατακλυσμοῦ τρώγοντες καὶ πίνοντες, γαμοῦντες καὶ γαμίζοντες, ἄχρι ἧς ἡμέρας εἰσῆλθεν Νῶε εἰς τὴν κιβωτόν,

38 hos gar esan en tais hemerais [ekeinais] tais pro tou kataklysmou trogontes kai pinontes, gamountes kai gamizontes, ajri hes hemeras eiselthen Noe eis ten kiboton,

38 Porque como en los días antes del diluvio, estaban comiendo y bebiendo, casándose y dando en matrimonio, hasta el día en que Noaj entró en el arca,


39 καὶ οὐκ ἔγνωσαν ἕως ἦλθεν ὁ κατακλυσμὸς καὶ ἦρεν ἅπαντας, οὕτως ἔσται [καὶ] ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου.

39 kai ouk egnosan heos elthen ho kataklysmos kai eren hapantas, outos estai [kai] he parousia tou huiou tou anthropou.

39 y no supieron hasta que vino el diluvio y los llevó a todos, así será también la venida del hijo del hombre.


40 τότε δύο ἔσονται ἐν τῷ ἀγρῷ, εἷς παραλαμβάνεται καὶ εἷς ἀφίεται·

40 tote dyo esontai en to agro, eis paralambanetai kai eis afietai.

40 Entonces estarán dos en el campo; uno será tomado y el otro dejado.


41 δύο ἀλήθουσαι ἐν τῷ μύλῳ, μία παραλαμβάνεται καὶ μία ἀφίεται.

41 dyo alethousai en to mylo, mia paralambanetai kai mia afietai.

41 Dos mujeres estarán moliendo en el molino; una será tomada y la otra dejada.


42 γρηγορεῖτε οὖν, ὅτι οὐκ οἴδατε ποίᾳ ἡμέρᾳ ὁ κύριος ὑμῶν ἔρχεται.

42 gregoreite oun, hoti ouk oidate poia hemera ho kyrios hymon erjetai.

42 Por tanto, estén alerta, porque no saben a qué hora viene su amo.


43 ἐκεῖνο δὲ γινώσκετε ὅτι εἰ ᾔδει ὁ οἰκοδεσπότης ποίᾳ φυλακῇ ὁ κλέπτης ἔρχεται, ἐγρηγόρησεν ἂν καὶ οὐκ ἂν εἴασεν διορυχθῆναι τὴν οἰκίαν αὐτοῦ.

43 ekeino de ginoskete hoti ei edei ho oikodespotes poia fylake ho kleptes erjetai, egregoresen an kai ouk an eiasen dioryjthenai ten oikian autou.

43 Pero sepan esto: si el dueño de la casa hubiera sabido en qué vigilia de la noche iba a venir el ladrón, habría estado alerta y no habría permitido que su casa fuese saqueada.


44 διὰ τοῦτο καὶ ὑμεῖς γίνεσθε ἕτοιμοι, ὅτι ᾗ οὐ δοκεῖτε ὥρᾳ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεται.

44 dia touto kai hymeis ginesthe hetoimoi, hoti he ou dokeite hora ho huios tou anthropou erjetai.

44 Por tanto, también ustedes estén preparados, porque a la hora que no piensen, vendrá el hijo del hombre.


45 Τίς ἄρα ἐστὶν ὁ πιστὸς δοῦλος καὶ φρόνιμος ὃν κατέστησεν ὁ κύριος ἐπὶ τῆς οἰκετείας αὐτοῦ τοῦ δοῦναι αὐτοῖς τὴν τροφὴν ἐν καιρῷ;

45 Tis ara estin ho pistos doulos kai fronimos hon katestesen ho kyrios epi tes oiketeias autou tou dounai autois ten trofen en kairo;

45 ¿Quién, pues, es el siervo fiel y prudente al que su amo puso sobre su casa para darles el alimento a su tiempo?


46 μακάριος ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ὃν ἐλθὼν ὁ κύριος αὐτοῦ εὑρήσει οὕτως ποιοῦντα·

46 makarios ho doulos ekeinos hon elthon ho kyrios autou euresei outos poiounta.

46 Dichoso aquel siervo a quien, cuando su amo venga, lo halle haciendo así.


47 ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἐπὶ πᾶσιν τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ καταστήσει αὐτόν.

47 amen lego hymin hoti epi pasin tois hyparjousin autou katastesei auton.

47 Amén, les digo que lo pondrá sobre todos sus bienes.


48 ἐὰν δὲ εἴπῃ ὁ κακὸς δοῦλος ἐκεῖνος ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ, Χρονίζει μου ὁ κύριος,

48 ean de eipe ho kakos doulos ekeinos en te kardia autou, Jronizei mou ho kyrios,

48 Pero si aquel siervo malo dice en su corazón: ‘mi adón tarda en venir’,


49 καὶ ἄρξηται τύπτειν τοὺς συνδούλους αὐτοῦ, ἐσθίῃ δὲ καὶ πίνῃ μετὰ τῶν μεθυόντων,

49 kai arxetai typtein tous syndoulous autou, esthie de kai pine meta ton methyonton,

49 y comienza a golpear a sus compañeros y a comer y beber con los borrachos,


50 ἥξει ὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἐν ἡμέρᾳ ᾗ οὐ προσδοκᾷ καὶ ἐν ὥρᾳ ᾗ οὐ γινώσκει,

50 hexei ho kyrios tou doulou ekeinou en hemera he ou prosdoka kai en hora he ou ginoskei,

50 vendrá el adón de aquel siervo en un día que no lo espera y a una hora que no sabe,


51 καὶ διχοτομήσει αὐτὸν καὶ τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ὑποκριτῶν θήσει· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

51 kai dijotomesei auton kai to meros autou meta ton hypokriton thesei. ekei estai ho klauthmos kai ho brygmos ton odonton.

51 y lo castigará severamente y pondrá su parte con los hipócritas; allí será el llanto y el crujir de dientes.



1 Τότε ὁμοιωθήσεται ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν δέκα παρθένοις, αἵτινες λαβοῦσαι τὰς λαμπάδας ἑαυτῶν ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν τοῦ νυμφίου.

1 Tote homoiothesetai he basileia ton ouranon deka parthenois, aitines labousai tas lampadas heauton exelthon eis hypantesin tou nymfiou.

1 Entonces será semejante el reino de los cielos a diez doncellas que tomaron sus lámparas y salieron al encuentro del novio.


2 πέντε δὲ ἐξ αὐτῶν ἦσαν μωραὶ καὶ πέντε φρόνιμοι.

2 pente de ex auton esan morai kai pente fronimoi.

2 Cinco de ellas eran sabias y cinco insensatas.


3 αἱ γὰρ μωραὶ λαβοῦσαι τὰς λαμπάδας αὐτῶν οὐκ ἔλαβον μεθ’ ἑαυτῶν ἔλαιον·

3 ai gar morai labousai tas lampadas auton ouk elabon meth’ heauton elaion.

3 Las insensatas tomaron sus lámparas pero no tomaron aceite con ellas.


4 αἱ δὲ φρόνιμοι ἔλαβον ἔλαιον ἐν τοῖς ἀγγείοις μετὰ τῶν λαμπάδων ἑαυτῶν.

4 ai de fronimoi elabon elaion en tois aggeiois meta ton lampadon heauton.

4 Pero las sabias tomaron aceite en sus vasijas junto con sus lámparas.


5 χρονίζοντος δὲ τοῦ νυμφίου ἐνύσταξαν πᾶσαι καὶ ἐκάθευδον.

5 jronizontos de tou nymfiou enystaxan pasai kai ekatheudon.

5 Y como el novio tardaba en llegar, cabecearon todas y se durmieron.


6 μέσης δὲ νυκτὸς κραυγὴ γέγονεν, Ἰδοὺ ὁ νυμφίος, ἐξέρχεσθε εἰς ἀπάντησιν [αὐτοῦ.

6 meses de nyktos krauge gegonen, Idou ho nymfios, exerjesthe eis apantesin [autou.

6 A la medianoche se oyó un clamor: “¡He aquí el novio! Salgan a su encuentro”.


7 τότε ἠγέρθησαν πᾶσαι αἱ παρθένοι ἐκεῖναι καὶ ἐκόσμησαν τὰς λαμπάδας ἑαυτῶν.

7 tote egerthesan pasai ai parthenoi ekeinai kai ekosmesan tas lampadas heauton.

7 Entonces todas aquellas doncellas se levantaron y prepararon sus lámparas.


8 αἱ δὲ μωραὶ ταῖς φρονίμοις εἶπαν, Δότε ἡμῖν ἐκ τοῦ ἐλαίου ὑμῶν, ὅτι αἱ λαμπάδες ἡμῶν σβέννυνται.

8 ai de morai tais fronimois eipan, Dote hemin ek tou elaiou hymon, hoti ai lampades hemon sbennyntai.

8 Las insensatas dijeron a las sabias: “Dennos de su aceite porque nuestras lámparas se apagan”.


9 ἀπεκρίθησαν δὲ αἱ φρόνιμοι λέγουσαι, Μήποτε οὐ μὴ ἀρκέσῃ ἡμῖν καὶ ὑμῖν· πορεύεσθε μᾶλλον πρὸς τοὺς πωλοῦντας καὶ ἀγοράσατε ἑαυταῖς.

9 apekrithesan de ai fronimoi legousai, Mepote ou me arkese hemin kai hymin. poreuesthe mallon pros tous polountas kai agorasate heautais.

9 Pero las sabias respondieron diciendo: “No, no sea que no haya suficiente para nosotras y para ustedes. Más bien vayan a los que venden y compren para ustedes”.


10 ἀπερχομένων δὲ αὐτῶν ἀγοράσαι ἦλθεν ὁ νυμφίος, καὶ αἱ ἕτοιμοι εἰσῆλθον μετ’ αὐτοῦ εἰς τοὺς γάμους, καὶ ἐκλείσθη ἡ θύρα.

10 aperjomenon de auton agorasai elthen ho nymfios, kai ai hetoimoi eiselthon met’ autou eis tous gamous, kai ekleisthe he thyra.

10 Y mientras ellas iban a comprar, llegó el novio. Las que estaban preparadas entraron con él al banquete de bodas, y se cerró la puerta.


11 ὕστερον δὲ ἔρχονται καὶ αἱ λοιπαὶ παρθένοι λέγουσαι, Κύριε κύριε, ἄνοιξον ἡμῖν.

11 hysteron de erjontai kai ai loipai parthenoi legousai, Kyrie kyrie, anoixon hemin.

11 Más tarde vinieron también las otras doncellas diciendo: “adón, adón, ábrenos”.


12 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐκ οἶδα ὑμᾶς.

12 ho de apokritheis eipen, Amen lego hymin, ouk oida hymas.

12 Pero él respondió diciendo: “Amén les digo: No las conozco”.


13 Γρηγορεῖτε οὖν, ὅτι οὐκ οἴδατε τὴν ἡμέραν οὐδὲ τὴν ὥραν.

13 Gregoreite oun, hoti ouk oidate ten hemeran oude ten horan.

13 Por tanto, vigilen, porque no saben el día ni la hora.


14 Ὥσπερ γὰρ ἄνθρωπος ἀποδημῶν ἐκάλεσεν τοὺς ἰδίους δούλους καὶ παρέδωκεν αὐτοῖς τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ,

14 HOsper gar anthropos apodemon ekalesen tous idious doulous kai paredoken autois ta hyparjonta autou,

14 Porque el reino de los cielos es semejante a un hombre que al irse lejos llamó a sus siervos y les entregó sus bienes.


15 καὶ ᾧ μὲν ἔδωκεν πέντε τάλαντα, ᾧ δὲ δύο, ᾧ δὲ ἕν, ἑκάστῳ κατὰ τὴν ἰδίαν δύναμιν, καὶ ἀπεδήμησεν. εὐθέως

15 kai ho men edoken pente talanta, ho de dyo, ho de hen, hekasto kata ten idian dynamin, kai apedemesen. eutheos

15 A uno dio cinco talentos, a otro dos, y a otro uno, a cada uno conforme a su capacidad, y se fue de viaje.


16 πορευθεὶς ὁ τὰ πέντε τάλαντα λαβὼν ἠργάσατο ἐν αὐτοῖς καὶ ἐκέρδησεν ἄλλα πέντε·

16 poreutheis ho ta pente talanta labon ergasato en autois kai ekerdesen alla pente.

16 El que había recibido cinco talentos fue y negoció con ellos, y ganó otros cinco talentos.


17 ὡσαύτως ὁ τὰ δύο ἐκέρδησεν ἄλλα δύο.

17 hosautos ho ta dyo ekerdesen alla dyo.

17 Asimismo, el que recibió dos ganó también otros dos.


18 ὁ δὲ τὸ ἓν λαβὼν ἀπελθὼν ὤρυξεν γῆν καὶ ἔκρυψεν τὸ ἀργύριον τοῦ κυρίου αὐτοῦ.

18 ho de to hen labon apelthon oryxen gen kai ekrypsen to argyrion tou kyriou autou.

18 Pero el que había recibido uno fue, cavó en la tierra y escondió el dinero de su amo.


19 μετὰ δὲ πολὺν χρόνον ἔρχεται ὁ κύριος τῶν δούλων ἐκείνων καὶ συναίρει λόγον μετ’ αὐτῶν.

19 meta de polyn jronon erjetai ho kyrios ton doulon ekeinon kai synairei logon met’ auton.

19 Después de mucho tiempo vino el adón de aquellos siervos y arregló cuentas con ellos.


20 καὶ προσελθὼν ὁ τὰ πέντε τάλαντα λαβὼν προσήνεγκεν ἄλλα πέντε τάλαντα λέγων, Κύριε, πέντε τάλαντά μοι παρέδωκας· ἴδε ἄλλα πέντε τάλαντα ἐκέρδησα.

20 kai proselthon ho ta pente talanta labon prosenegken alla pente talanta legon, Kyrie, pente talanta moi paredokas. ide alla pente talanta ekerdesa.

20 Y llegando el que había recibido cinco talentos trajo otros cinco talentos diciendo: “adón, cinco talentos me entregaste; aquí tienes otros cinco talentos que gané”.


21 ἔφη αὐτῷ ὁ κύριος αὐτοῦ, Εὖ, δοῦλε ἀγαθὲ καὶ πιστέ, ἐπὶ ὀλίγα ἦς πιστός, ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω· εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ κυρίου σου.

21 efe auto ho kyrios autou, Eu, doule agathe kai piste, epi oliga es pistos, epi pollon se katasteso. eiselthe eis ten jaran tou kyriou sou.

21 su amo le dijo: “Bien hecho, siervo bueno y fiel. En lo poco has sido fiel; sobre mucho te pondré. Entra en el gozo de tu adón”.


22 προσελθὼν [δὲ] καὶ ὁ τὰ δύο τάλαντα εἶπεν, Κύριε, δύο τάλαντά μοι παρέδωκας· ἴδε ἄλλα δύο τάλαντα ἐκέρδησα.

22 proselthon [de] kai ho ta dyo talanta eipen, Kyrie, dyo talanta moi paredokas. ide alla dyo talanta ekerdesa.

22 Llegando también el que había recibido dos talentos dijo: “adón, dos talentos me entregaste; aquí tienes otros dos talentos que gané”.


23 ἔφη αὐτῷ ὁ κύριος αὐτοῦ, Εὖ, δοῦλε ἀγαθὲ καὶ πιστέ, ἐπὶ ὀλίγα ἦς πιστός, ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω· εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ κυρίου σου.

23 efe auto ho kyrios autou, Eu, doule agathe kai piste, epi oliga es pistos, epi pollon se katasteso. eiselthe eis ten jaran tou kyriou sou.

23 su amo le dijo: “Bien hecho, siervo bueno y fiel. En lo poco has sido fiel; sobre mucho te pondré. Entra en el gozo de tu adón”.


24 προσελθὼν δὲ καὶ ὁ τὸ ἓν τάλαντον εἰληφὼς εἶπεν, Κύριε, ἔγνων σε ὅτι σκληρὸς εἶ ἄνθρωπος, θερίζων ὅπου οὐκ ἔσπειρας καὶ συνάγων ὅθεν οὐ διεσκόρπισας·

24 proselthon de kai ho to hen talanton eilefos eipen, Kyrie, egnon se hoti skleros ei anthropos, therizon hopou ouk espeiras kai synagon hothen ou dieskorpisas.

24 Pero llegando el que había recibido un talento dijo: “adón, supe que eres hombre duro, que cosechas donde no sembraste y recoges donde no esparciste.


25 καὶ φοβηθεὶς ἀπελθὼν ἔκρυψα τὸ τάλαντόν σου ἐν τῇ γῇ· ἴδε ἔχεις τὸ σόν.

25 kai fobetheis apelthon ekrypsa to talanton sou en te ge. ide ejeis to son.

25 Y temiendo, fui y escondí tu talento en la tierra; aquí tienes lo que es tuyo”.


26 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ κύριος αὐτοῦ εἶπεν αὐτῷ, Πονηρὲ δοῦλε καὶ ὀκνηρέ, ᾔδεις ὅτι θερίζω ὅπου οὐκ ἔσπειρα καὶ συνάγω ὅθεν οὐ διεσκόρπισα;

26 apokritheis de ho kyrios autou eipen auto, Ponere doule kai oknere, edeis hoti therizo hopou ouk espeira kai synago hothen ou dieskorpisa;

26 Pero su amo le respondió: “Siervo malo y perezoso, sabías que cosecho donde no sembré y recojo donde no esparcí.


27 ἔδει σε οὖν βαλεῖν τὰ ἀργύριά μου τοῖς τραπεζίταις, καὶ ἐλθὼν ἐγὼ ἐκομισάμην ἂν τὸ ἐμὸν σὺν τόκῳ.

27 edei se oun balein ta argyria mou tois trapezitais, kai elthon ego ekomisamen an to emon syn toko.

27 Por tanto, debías haber depositado mi dinero con los banqueros, y al venir yo habría recibido lo que es mío con intereses.


28 ἄρατε οὖν ἀπ’ αὐτοῦ τὸ τάλαντον καὶ δότε τῷ ἔχοντι τὰ δέκα τάλαντα·

28 arate oun ap’ autou to talanton kai dote to ejonti ta deka talanta.

28 Quítenle, pues, el talento y dénselo al que tiene diez talentos.


29 τῷ γὰρ ἔχοντι παντὶ δοθήσεται καὶ περισσευθήσεται· τοῦ δὲ μὴ ἔχοντος καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ.

29 to gar ejonti panti dothesetai kai perisseuthesetai. tou de me ejontos kai ho ejei arthesetai ap’ autou.

29 Porque al que tiene, se le dará y tendrá en abundancia; pero al que no tiene, aun lo que tiene le será quitado.


30 καὶ τὸν ἀχρεῖον δοῦλον ἐκβάλετε εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων.

30 kai ton ajreion doulon ekbalete eis to skotos to exoteron. ekei estai ho klauthmos kai ho brygmos ton odonton.

30 Y al siervo inútil échenlo en las tinieblas de afuera; allí será el llanto y el crujir de dientes”.


31 Ὅταν δὲ ἔλθῃ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ πάντες οἱ ἄγγελοι μετ’ αὐτοῦ, τότε καθίσει ἐπὶ θρόνου δόξης αὐτοῦ·

31 HOtan de elthe ho huios tou anthropou en te doxe autou kai pantes oi aggeloi met’ autou, tote kathisei epi thronou doxes autou.

31 Cuando venga el hijo del hombre en su gloria, y todos los ángeles santos con él, entonces se sentará en su trono de gloria.


32 καὶ συναχθήσονται ἔμπροσθεν αὐτοῦ πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἀφορίσει αὐτοὺς ἀπ’ ἀλλήλων, ὥσπερ ὁ ποιμὴν ἀφορίζει τὰ πρόβατα ἀπὸ τῶν ἐρίφων,

32 kai synajthesontai emprosthen autou panta ta ethne, kai aforisei autous ap’ allelon, hosper ho poimen aforizei ta probata apo ton erifon,

32 Y serán reunidas delante de él todas las naciones, y separará a unos de otros como separa el pastor las ovejas de los cabritos.


33 καὶ στήσει τὰ μὲν πρόβατα ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ τὰ δὲ ἐρίφια ἐξ εὐωνύμων.

33 kai stesei ta men probata ek dexion autou ta de erifia ex euonymon.

33 Y pondrá las ovejas a su derecha y los cabritos a su izquierda.


34 τότε ἐρεῖ ὁ βασιλεὺς τοῖς ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ, Δεῦτε, οἱ εὐλογημένοι τοῦ πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου·

34 tote erei ho basileus tois ek dexion autou, Deute, oi eulogemenoi tou patros mou, kleronomesate ten hetoimasmenen hymin basileian apo kataboles kosmou.

34 Entonces el Rey dirá a los de su derecha: “Vengan, bendecidos de mi Padre; hereden el reino preparado para ustedes desde la fundación del mundo.


35 ἐπείνασα γὰρ καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, ἐδίψησα καὶ ἐποτίσατέ με, ξένος ἤμην καὶ συνηγάγετέ με,

35 epeinasa gar kai edokate moi fagein, edipsesa kai epotisate me, xenos emen kai synegagete me,

35 Porque tuve hambre y me dieron de comer; tuve sed y me dieron de beber; fui extranjero y me recibieron.


36 γυμνὸς καὶ περιεβάλετέ με, ἠσθένησα καὶ ἐπεσκέψασθέ με, ἐν φυλακῇ ἤμην καὶ ἤλθατε πρός με.

36 gymnos kai periebalete me, esthenesa kai epeskepsasthe me, en fylake emen kai elthate pros me.

36 Estuve desnudo y me vistieron; enfermo, y me visitaron; en la cárcel, y vinieron a mí”.


37 τότε ἀποκριθήσονται αὐτῷ οἱ δίκαιοι λέγοντες, Κύριε, πότε σε εἴδομεν πεινῶντα καὶ ἐθρέψαμεν, ἢ διψῶντα καὶ ἐποτίσαμεν;

37 tote apokrithesontai auto oi dikaioi legontes, Kyrie, pote se eidomen peinonta kai ethrepsamen, e dipsonta kai epotisamen;

37 Entonces los justos le responderán diciendo: “adón, ¿cuándo te vimos hambriento y te alimentamos, o sediento y te dimos de beber?


38 πότε δέ σε εἴδομεν ξένον καὶ συνηγάγομεν, ἢ γυμνὸν καὶ περιεβάλομεν;

38 pote de se eidomen xenon kai synegagomen, e gymnon kai periebalomen;

38 ¿Y cuándo te vimos extranjero y te recibimos, o desnudo y te vestimos?


39 πότε δέ σε εἴδομεν ἀσθενοῦντα ἢ ἐν φυλακῇ καὶ ἤλθομεν πρός σε;

39 pote de se eidomen asthenounta e en fylake kai elthomen pros se;

39 ¿Y cuándo te vimos enfermo o en la cárcel y vinimos a ti?”


40 καὶ ἀποκριθεὶς ὁ βασιλεὺς ἐρεῖ αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ’ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε.

40 kai apokritheis ho basileus erei autois, Amen lego hymin, ef’ hoson epoiesate heni touton ton adelfon mou ton elajiston, emoi epoiesate.

40 Y el Rey responderá diciendo: “Amén les digo, que en cuanto lo hicieron a uno de estos mis hermanos más pequeños, a mí lo hicieron”.


41 Τότε ἐρεῖ καὶ τοῖς ἐξ εὐωνύμων, Πορεύεσθε ἀπ’ ἐμοῦ [οἱ] κατηραμένοι εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον τὸ ἡτοιμασμένον τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ·

41 Tote erei kai tois ex euonymon, Poreuesthe ap’ emou [oi] kateramenoi eis to pyr to aionion to hetoimasmenon to diabolo kai tois aggelois autou.

41 Entonces dirá también a los de su izquierda: “Apártense de mí, malditos, al fuego eterno preparado para el diablo y sus ángeles.


42 ἐπείνασα γὰρ καὶ οὐκ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν, ἐδίψησα καὶ οὐκ ἐποτίσατέ με,

42 epeinasa gar kai ouk edokate moi fagein, edipsesa kai ouk epotisate me,

42 Porque tuve hambre y no me dieron de comer; tuve sed y no me dieron de beber;


43 ξένος ἤμην καὶ οὐ συνηγάγετέ με, γυμνὸς καὶ οὐ περιεβάλετέ με, ἀσθενὴς καὶ ἐν φυλακῇ καὶ οὐκ ἐπεσκέψασθέ με.

43 xenos emen kai ou synegagete me, gymnos kai ou periebalete me, asthenes kai en fylake kai ouk epeskepsasthe me.

43 fui extranjero y no me recibieron; estuve desnudo y no me vistieron; enfermo y en la cárcel, y no me visitaron”.


44 τότε ἀποκριθήσονται καὶ αὐτοὶ λέγοντες, Κύριε, πότε σε εἴδομεν πεινῶντα ἢ διψῶντα ἢ ξένον ἢ γυμνὸν ἢ ἀσθενῆ ἢ ἐν φυλακῇ καὶ οὐ διηκονήσαμέν σοι;

44 tote apokrithesontai kai autoi legontes, Kyrie, pote se eidomen peinonta e dipsonta e xenon e gymnon e asthene e en fylake kai ou diekonesamen soi;

44 Entonces ellos también responderán diciendo: “adón, ¿cuándo te vimos hambriento, o sediento, o extranjero, o desnudo, o enfermo, o en la cárcel, y no te servimos?”


45 τότε ἀποκριθήσεται αὐτοῖς λέγων, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ’ ὅσον οὐκ ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἐλαχίστων, οὐδὲ ἐμοὶ ἐποιήσατε.

45 tote apokrithesetai autois legon, Amen lego hymin, ef’ hoson ouk epoiesate heni touton ton elajiston, oude emoi epoiesate.

45 Entonces él les responderá diciendo: “Amén les digo, que en cuanto no lo hicieron a uno de estos más pequeños, tampoco a mí lo hicieron”.


46 καὶ ἀπελεύσονται οὗτοι εἰς κόλασιν αἰώνιον, οἱ δὲ δίκαιοι εἰς ζωὴν αἰώνιον.

46 kai apeleusontai outoi eis kolasin aionion, oi de dikaioi eis zoen aionion.

46 Y estos irán al castigo eterno, pero los justos a la vida eterna.



1 Καὶ ἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς πάντας τοὺς λόγους τούτους, εἶπεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ,

1 Kai egeneto hote etelesen ho Iesous pantas tous logous toutous, eipen tois mathetais autou,

1 Y fue cuando terminó Iehoshua de hablar todas estas palabras y dijo a sus discípulos:


2 Οἴδατε ὅτι μετὰ δύο ἡμέρας τὸ πάσχα γίνεται, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς τὸ σταυρωθῆναι.

2 Oidate hoti meta dyo hemeras to pasja ginetai, kai ho huios tou anthropou paradidotai eis to staurothenai.

2 “Ustedes saben que en dos días viene el Pésaj, y el hijo del hombre será entregado para ser crucificado”.


3 Τότε συνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ εἰς τὴν αὐλὴν τοῦ ἀρχιερέως τοῦ λεγομένου Καϊάφα,

3 Tote synejthesan oi arjiereis kai oi presbyteroi tou laou eis ten aulen tou arjiereos tou legomenou Kaiafa,

3 Entonces se reunieron los jefes de los kohanim, los escribas y los ancianos del pueblo en el patio del kohen gadol, cuyo nombre era Qayafá,


4 καὶ συνεβουλεύσαντο ἵνα τὸν Ἰησοῦν δόλῳ κρατήσωσιν καὶ ἀποκτείνωσιν·

4 kai synebouleusanto hina ton Iesoun dolo kratesosin kai apokteinosin.

4 y conspiraron juntos para atrapar a Iehoshua con engaño y matarlo.


5 ἔλεγον δέ, Μὴ ἐν τῇ ἑορτῇ, ἵνα μὴ θόρυβος γένηται ἐν τῷ λαῷ.

5 elegon de, Me en te heorte, hina me thorybos genetai en to lao.

5 Pero dijeron: “No durante la festividad, para que no haya tumulto entre el pueblo”.


6 Τοῦ δὲ Ἰησοῦ γενομένου ἐν Βηθανίᾳ ἐν οἰκίᾳ Σίμωνος τοῦ λεπροῦ,

6 Tou de Iesou genomenou en Bethania en oikia Simonos tou leprou,

6 Y sucedió que mientras Iehoshua estaba en Bet Hini, en casa de Shimón el metzorá,


7 προσῆλθεν αὐτῷ γυνὴ ἔχουσα ἀλάβαστρον μύρου βαρυτίμου καὶ κατέχεεν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ ἀνακειμένου.

7 proselthen auto gyne ejousa alabastron myrou barytimou kai katejeen epi tes kefales autou anakeimenou.

7 se le acercó una mujer con un frasco de perfume muy costoso, y lo derramó sobre su cabeza mientras él estaba recostado a la mesa.


8 ἰδόντες δὲ οἱ μαθηταὶ ἠγανάκτησαν λέγοντες, Εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη;

8 idontes de oi mathetai eganaktesan legontes, Eis ti he apoleia aute;

8 Al verlo, los discípulos se indignaron y dijeron: “¿Para qué este desperdicio?


9 ἐδύνατο γὰρ τοῦτο πραθῆναι πολλοῦ καὶ δοθῆναι πτωχοῖς.

9 edynato gar touto prathenai pollou kai dothenai ptojois.

9 Pues este perfume pudo haber sido vendido por un gran precio y dado a los pobres”.


10 γνοὺς δὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Τί κόπους παρέχετε τῇ γυναικί; ἔργον γὰρ καλὸν ἠργάσατο εἰς ἐμέ·

10 gnous de ho Iesous eipen autois, Ti kopous parejete te gynaiki; ergon gar kalon ergasato eis eme.

10 Pero al saberlo, Iehoshua les dijo: “¿Por qué molestan a esta mujer? Pues ha hecho una buena obra conmigo.


11 πάντοτε γὰρ τοὺς πτωχοὺς ἔχετε μεθ’ ἑαυτῶν, ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε·

11 pantote gar tous ptojous ejete meth’ heauton, eme de ou pantote ejete.

11 Porque a los pobres siempre los tendrán con ustedes, pero a mí no me tendrán siempre.


12 βαλοῦσα γὰρ αὕτη τὸ μύρον τοῦτο ἐπὶ τοῦ σώματός μου πρὸς τὸ ἐνταφιάσαι με ἐποίησεν.

12 balousa gar aute to myron touto epi tou somatos mou pros to entafiasai me epoiesen.

12 Porque al derramar este perfume sobre mi cuerpo, lo hizo para prepararme para el entierro.


13 ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅπου ἐὰν κηρυχθῇ τὸ εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, λαληθήσεται καὶ ὃ ἐποίησεν αὕτη εἰς μνημόσυνον αὐτῆς.

13 amen lego hymin, hopou ean keryjthe to euaggelion touto en holo to kosmo, lalethesetai kai ho epoiesen aute eis mnemosynon autes.

13 Amén, les digo, en cualquier lugar donde se proclame esta buena noticia en todo el mundo, también se contará lo que ella ha hecho para memoria de ella”.


14 Τότε πορευθεὶς εἷς τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ἰσκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς

14 Tote poreutheis eis ton dodeka, ho legomenos Ioudas Iskariotes, pros tous arjiereis

14 Entonces, uno de los doce, cuyo nombre era Iehudá Ish-Kriot, fue a los jefes de los kohanim,


15 εἶπεν, Τί θέλετέ μοι δοῦναι κἀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν; οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα ἀργύρια.

15 eipen, Ti thelete moi dounai kago hymin paradoso auton; oi de estesan auto triakonta argyria.

15 y les dijo: “¿Qué me darán si lo entrego en sus manos?”. Y ellos le asignaron treinta piezas de plata.


16 καὶ ἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν ἵνα αὐτὸν παραδῷ.

16 kai apo tote ezetei eukairian hina auton parado.

16 Desde ese momento buscaba una oportunidad para entregarlo.


17 Τῇ δὲ πρώτῃ τῶν ἀζύμων προσῆλθον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ λέγοντες, Ποῦ θέλεις ἑτοιμάσωμέν σοι φαγεῖν τὸ πάσχα;

17 Te de prote ton azymon proselthon oi mathetai to Iesou legontes, Pou theleis hetoimasomen soi fagein to pasja;

17 Y en el primer día de la festividad de los Matzot, los discípulos se acercaron a Iehoshua y dijeron: “¿Dónde quieres que preparemos para que comas el Pésaj?”.


18 ὁ δὲ εἶπεν, Ὑπάγετε εἰς τὴν πόλιν πρὸς τὸν δεῖνα καὶ εἴπατε αὐτῷ, Ὁ διδάσκαλος λέγει, Ὁ καιρός μου ἐγγύς ἐστιν· πρὸς σὲ ποιῶ τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν μου.

18 ho de eipen, Hypagete eis ten polin pros ton deina kai eipate auto, HO didaskalos legei, HO kairos mou eggys estin. pros se poio to pasja meta ton matheton mou.

18 Y él dijo: “Vayan a la ciudad a cierto hombre y díganle: ‘Así dice nuestro maestro: Mi tiempo está cerca, y en tu casa haré el Pésaj con mis discípulos’”.


19 καὶ ἐποίησαν οἱ μαθηταὶ ὡς συνέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα.

19 kai epoiesan oi mathetai hos synetaxen autois ho Iesous, kai hetoimasan to pasja.

19 Y los discípulos hicieron tal como les ordenó Iehoshua, y prepararon el Pésaj.


20 Ὀψίας δὲ γενομένης ἀνέκειτο μετὰ τῶν δώδεκα.

20 Opsias de genomenes anekeito meta ton dodeka.

20 Y cuando llegó la tarde, estaba recostado con los doce.


21 καὶ ἐσθιόντων αὐτῶν εἶπεν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με.

21 kai esthionton auton eipen, Amen lego hymin hoti eis ex hymon paradosei me.

21 Mientras comían, dijo: “Amén, les digo, uno de ustedes me entregará”.


22 καὶ λυπούμενοι σφόδρα ἤρξαντο λέγειν αὐτῷ εἷς ἕκαστος, Μήτι ἐγώ εἰμι, κύριε;

22 kai lypoumenoi sfodra erxanto legein auto eis hekastos, Meti ego eimi, kyrie;

22 Y ellos se entristecieron mucho y comenzaron a decirle uno por uno: “¿Soy yo, adón?”.


23 ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ὁ ἐμβάψας μετ’ ἐμοῦ τὴν χεῖρα ἐν τῷ τρυβλίῳ οὗτός με παραδώσει.

23 ho de apokritheis eipen, HO embapsas met’ emou ten jeira en to tryblio outos me paradosei.

23 Y respondió diciendo: “El que metió conmigo su mano en el plato, ese me entregará.


24 ὁ μὲν υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὑπάγει καθὼς γέγραπται περὶ αὐτοῦ, οὐαὶ δὲ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι’ οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται· καλὸν ἦν αὐτῷ εἰ οὐκ ἐγεννήθη ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος.

24 ho men huios tou anthropou hypagei kathos gegraptai peri autou, ouai de to anthropo ekeino di’ ou ho huios tou anthropou paradidotai. kalon en auto ei ouk egennethe ho anthropos ekeinos.

24 En verdad, el hijo del hombre va como está escrito de él, pero ¡ay de aquel hombre por quien el hijo del hombre es entregado! Mejor le sería a ese hombre no haber nacido”.


25 ἀποκριθεὶς δὲ Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν εἶπεν, Μήτι ἐγώ εἰμι, ῥαββί; λέγει αὐτῷ, Σὺ εἶπας.

25 apokritheis de Ioudas ho paradidous auton eipen, Meti ego eimi, rabbi; legei auto, Sy eipas.

25 Entonces Iehudá, quien lo entregaba, respondió: “¿Soy yo, Rabí?”. Y él le dijo: “Tú lo has dicho”.


26 Ἐσθιόντων δὲ αὐτῶν λαβὼν ὁ Ἰησοῦς ἄρτον καὶ εὐλογήσας ἔκλασεν καὶ δοὺς τοῖς μαθηταῖς εἶπεν, Λάβετε φάγετε, τοῦτό ἐστιν τὸ σῶμά μου.

26 Esthionton de auton labon ho Iesous arton kai eulogesas eklasen kai dous tois mathetais eipen, Labete fagete, touto estin to soma mou.

26 Mientras comían, tomó Iehoshua el pan, lo bendijo, lo partió, y lo dio a sus discípulos, diciendo: “Tomen, coman; esto es mi cuerpo”.


27 καὶ λαβὼν ποτήριον καὶ εὐχαριστήσας ἔδωκεν αὐτοῖς λέγων, Πίετε ἐξ αὐτοῦ πάντες,

27 kai labon poterion kai eujaristesas edoken autois legon, Piete ex autou pantes,

27 Y tomó la copa, la bendijo, y se la dio diciendo: “Beban de ella todos ustedes,


28 τοῦτο γάρ ἐστιν τὸ αἷμά μου τῆς διαθήκης τὸ περὶ πολλῶν ἐκχυννόμενον εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν.

28 touto gar estin to aima mou tes diathekes to peri pollon ekjynnomenon eis afesin hamartion.

28 porque esta es mi sangre, la sangre del pacto nuevo, que es derramada por muchos para perdón de pecados.


29 λέγω δὲ ὑμῖν, οὐ μὴ πίω ἀπ’ ἄρτι ἐκ τούτου τοῦ γενήματος τῆς ἀμπέλου ἕως τῆς ἡμέρας ἐκείνης ὅταν αὐτὸ πίνω μεθ’ ὑμῶν καινὸν ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ πατρός μου.

29 lego de hymin, ou me pio ap’ arti ek toutou tou genematos tes ampelou heos tes hemeras ekeines hotan auto pino meth’ hymon kainon en te basileia tou patros mou.

29 Y les digo, no beberé desde ahora de este fruto de la vid hasta aquel día cuando lo beba nuevo con ustedes en el reino de mi Padre”.


30 Καὶ ὑμνήσαντες ἐξῆλθον εἰς τὸ Ὄρος τῶν Ἐλαιῶν.

30 Kai hymnesantes exelthon eis to Oros ton Elaion.

30 Y después de cantar el Hallel, salieron al Monte de los Olivos.


31 Τότε λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πάντες ὑμεῖς σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοὶ ἐν τῇ νυκτὶ ταύτῃ, γέγραπται γάρ, Πατάξω τὸν ποιμένα, καὶ διασκορπισθήσονται τὰ πρόβατα τῆς ποίμνης·

31 Tote legei autois ho Iesous, Pantes hymeis skandalisthesesthe en emoi en te nykti taute, gegraptai gar, Pataxo ton poimena, kai diaskorpisthesontai ta probata tes poimnes.

31 Entonces Iehoshua les dijo: “Esta noche todos ustedes tropezarán por causa de mí, porque está escrito: ‘Golpearé al pastor, y las ovejas del rebaño serán dispersadas’.


32 μετὰ δὲ τὸ ἐγερθῆναί με προάξω ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν.

32 meta de to egerthenai me proaxo hymas eis ten Galilaian.

32 Pero después de ser resucitado, iré delante de ustedes a la Galil”.


33 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ, Εἰ πάντες σκανδαλισθήσονται ἐν σοί, ἐγὼ οὐδέποτε σκανδαλισθήσομαι.

33 apokritheis de ho Petros eipen auto, Ei pantes skandalisthesontai en soi, ego oudepote skandalisthesomai.

33 Y Kefa respondió y le dijo: “Aunque todos tropiecen por ti, yo nunca tropezaré”.


34 ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω σοι ὅτι ἐν ταύτῃ τῇ νυκτὶ πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι τρὶς ἀπαρνήσῃ με.

34 efe auto ho Iesous, Amen lego soi hoti en taute te nykti prin alektora fonesai tris aparnese me.

34 Iehoshua le dijo: “Amén, te digo que esta noche, antes de que cante el gallo, me negarás tres veces”.


35 λέγει αὐτῷ ὁ Πέτρος, Κἂν δέῃ με σὺν σοὶ ἀποθανεῖν, οὐ μή σε ἀπαρνήσομαι. ὁμοίως καὶ πάντες οἱ μαθηταὶ εἶπαν.

35 legei auto ho Petros, Kan dee me syn soi apothanein, ou me se aparnesomai. homoios kai pantes oi mathetai eipan.

35 Kefa le dijo: “Aunque tenga que morir contigo, no te negaré”. Y todos los discípulos dijeron lo mismo.


36 Τότε ἔρχεται μετ’ αὐτῶν ὁ Ἰησοῦς εἰς χωρίον λεγόμενον Γεθσημανί, καὶ λέγει τοῖς μαθηταῖς, Καθίσατε αὐτοῦ ἕως [οὗ] ἀπελθὼν ἐκεῖ προσεύξωμαι.

36 Tote erjetai met’ auton ho Iesous eis jorion legomenon Gethsemani, kai legei tois mathetais, Kathisate autou heos [ou] apelthon ekei proseuxomai.

36 Entonces llegó Iehoshua con ellos a un lugar llamado Gat Shemaní, y dijo a sus discípulos: “Siéntense aquí mientras voy allá y oro”.


37 καὶ παραλαβὼν τὸν Πέτρον καὶ τοὺς δύο υἱοὺς Ζεβεδαίου ἤρξατο λυπεῖσθαι καὶ ἀδημονεῖν.

37 kai paralabon ton Petron kai tous dyo huious Zebedaiou erxato lypeisthai kai ademonein.

37 Y tomando consigo a Kefa y a los dos hijos de Zavdai, comenzó a entristecerse y a angustiarse.


38 τότε λέγει αὐτοῖς, Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου· μείνατε ὧδε καὶ γρηγορεῖτε μετ’ ἐμοῦ.

38 tote legei autois, Perilypos estin he psyje mou heos thanatou. meinate hode kai gregoreite met’ emou.

38 Entonces les dijo: “Mi alma está muy triste hasta la muerte; quédense aquí y velen conmigo”.


39 καὶ προελθὼν μικρὸν ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον αὐτοῦ προσευχόμενος καὶ λέγων, Πάτερ μου, εἰ δυνατόν ἐστιν, παρελθάτω ἀπ’ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο· πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω ἀλλ’ ὡς σύ.

39 kai proelthon mikron epesen epi prosopon autou proseujomenos kai legon, Pater mou, ei dynaton estin, parelthato ap’ emou to poterion touto. plen ouj hos ego thelo all’ hos sy.

39 Y yendo un poco más allá, cayó sobre su rostro y oró, diciendo: “Padre mío, si es posible, pase de mí esta copa; pero no sea como yo quiero, sino como tú quieras”.


40 καὶ ἔρχεται πρὸς τοὺς μαθητὰς καὶ εὑρίσκει αὐτοὺς καθεύδοντας, καὶ λέγει τῷ Πέτρῳ, Οὕτως οὐκ ἰσχύσατε μίαν ὥραν γρηγορῆσαι μετ’ ἐμοῦ;

40 kai erjetai pros tous mathetas kai euriskei autous katheudontas, kai legei to Petro, Outos ouk isjysate mian horan gregoresai met’ emou;

40 Y regresó a los discípulos y los encontró durmiendo, y dijo a Kefa: “¿Así que no pudieron velar conmigo ni siquiera una hora?


41 γρηγορεῖτε καὶ προσεύχεσθε, ἵνα μὴ εἰσέλθητε εἰς πειρασμόν· τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής.

41 gregoreite kai proseujesthe, hina me eiselthete eis peirasmon. to men pneuma prothymon he de sarx asthenes.

41 Velen y oren para que no entren en tentación; el espíritu está dispuesto, pero la carne es débil”.


42 πάλιν ἐκ δευτέρου ἀπελθὼν προσηύξατο λέγων, Πάτερ μου, εἰ οὐ δύναται τοῦτο παρελθεῖν ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέλημά σου.

42 palin ek deuterou apelthon proseuxato legon, Pater mou, ei ou dynatai touto parelthein ean me auto pio, genetheto to thelema sou.

42 Nuevamente, por segunda vez, se apartó y oró diciendo: “Padre mío, si esta copa no puede pasar sin que yo la beba, hágase tu voluntad”.


43 καὶ ἐλθὼν πάλιν εὗρεν αὐτοὺς καθεύδοντας, ἦσαν γὰρ αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ βεβαρημένοι.

43 kai elthon palin euren autous katheudontas, esan gar auton oi ofthalmoi bebaremenoi.

43 Y vino nuevamente y los encontró durmiendo, porque sus ojos estaban cargados de sueño.


44 καὶ ἀφεὶς αὐτοὺς πάλιν ἀπελθὼν προσηύξατο ἐκ τρίτου τὸν αὐτὸν λόγον εἰπὼν πάλιν.

44 kai afeis autous palin apelthon proseuxato ek tritou ton auton logon eipon palin.

44 Entonces los dejó, se apartó otra vez y oró por tercera vez, diciendo las mismas palabras.


45 τότε ἔρχεται πρὸς τοὺς μαθητὰς καὶ λέγει αὐτοῖς, Καθεύδετε [τὸ] λοιπὸν καὶ ἀναπαύεσθε; ἰδοὺ ἤγγικεν ἡ ὥρα καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας ἁμαρτωλῶν.

45 tote erjetai pros tous mathetas kai legei autois, Katheudete [to] loipon kai anapauesthe; idou eggiken he hora kai ho huios tou anthropou paradidotai eis jeiras hamartolon.

45 Luego regresó a los discípulos y les dijo: “Duerman ahora y descansen; miren, la hora está cerca, y el hijo del hombre es entregado en manos de pecadores.


46 ἐγείρεσθε, ἄγωμεν· ἰδοὺ ἤγγικεν ὁ παραδιδούς με.

46 egeiresthe, agomen. idou eggiken ho paradidous me.

46 Levántense, vamos; miren, el que me entrega está cerca”.


47 Καὶ ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἰδοὺ Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα ἦλθεν καὶ μετ’ αὐτοῦ ὄχλος πολὺς μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ.

47 Kai eti autou lalountos idou Ioudas eis ton dodeka elthen kai met’ autou ojlos polys meta majairon kai xylon apo ton arjiereon kai presbyteron tou laou.

47 Mientras aún hablaba, he aquí que vino Iehudá, uno de los doce, y con él una gran multitud con espadas y palos, enviados por los jefes de los kohanim y los ancianos del pueblo.


48 ὁ δὲ παραδιδοὺς αὐτὸν ἔδωκεν αὐτοῖς σημεῖον λέγων, Ὃν ἂν φιλήσω αὐτός ἐστιν· κρατήσατε αὐτόν.

48 ho de paradidous auton edoken autois semeion legon, HOn an fileso autos estin. kratesate auton.

48 Y el que lo entregaba les había dado una señal, diciendo: “A quien yo bese, ese es; atrápenlo”.


49 καὶ εὐθέως προσελθὼν τῷ Ἰησοῦ εἶπεν, Χαῖρε, ῥαββί· καὶ κατεφίλησεν αὐτόν.

49 kai eutheos proselthon to Iesou eipen, Jaire, rabbi. kai katefilesen auton.

49 Y de inmediato se acercó a Iehoshua y dijo: “¡Shalom a ti, Rabí!”, y lo besó.


50 ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Ἑταῖρε, ἐφ’ ὃ πάρει. τότε προσελθόντες ἐπέβαλον τὰς χεῖρας ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν καὶ ἐκράτησαν αὐτόν.

50 ho de Iesous eipen auto, HEtaire, ef’ ho parei. tote proselthontes epebalon tas jeiras epi ton Iesoun kai ekratesan auton.

50 Pero Iehoshua le dijo: “Amigo, ¿para qué has venido?”. Entonces se acercaron y echaron manos sobre Iehoshua y lo apresaron.


51 καὶ ἰδοὺ εἷς τῶν μετὰ Ἰησοῦ ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἀπέσπασεν τὴν μάχαιραν αὐτοῦ καὶ πατάξας τὸν δοῦλον τοῦ ἀρχιερέως ἀφεῖλεν αὐτοῦ τὸ ὠτίον.

51 kai idou eis ton meta Iesou ekteinas ten jeira apespasen ten majairan autou kai pataxas ton doulon tou arjiereos afeilen autou to otion.

51 Y he aquí, uno de los que estaban con Iehoshua extendió su mano, sacó su espada, e hirió al siervo del kohen gadol, cortándole la oreja.


52 τότε λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἀπόστρεψον τὴν μάχαιράν σου εἰς τὸν τόπον αὐτῆς, πάντες γὰρ οἱ λαβόντες μάχαιραν ἐν μαχαίρῃ ἀπολοῦνται.

52 tote legei auto ho Iesous, Apostrepson ten majairan sou eis ton topon autes, pantes gar oi labontes majairan en majaire apolountai.

52 Entonces Iehoshua le dijo: “Vuelve tu espada a su lugar, porque todos los que toman la espada, por la espada perecerán.


53 ἢ δοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι παρακαλέσαι τὸν πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι ἄρτι πλείω δώδεκα λεγιῶνας ἀγγέλων;

53 e dokeis hoti ou dynamai parakalesai ton patera mou, kai parastesei moi arti pleio dodeka legionas aggelon;

53 ¿Acaso piensas que no puedo ahora pedir a mi Padre, y él pondría a mi disposición más de doce legiones de ángeles?


54 πῶς οὖν πληρωθῶσιν αἱ γραφαὶ ὅτι οὕτως δεῖ γενέσθαι;

54 pos oun plerothosin ai grafai hoti outos dei genesthai;

54 Pero, ¿cómo entonces se cumplirían las Escrituras que dicen que así debe suceder?”.


55 Ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ εἶπεν ὁ Ἰησοῦς τοῖς ὄχλοις, Ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθατε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με; καθ’ ἡμέραν ἐν τῷ ἱερῷ ἐκαθεζόμην διδάσκων καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με.

55 En ekeine te hora eipen ho Iesous tois ojlois, HOs epi lesten exelthate meta majairon kai xylon syllabein me; kath’ hemeran en to hiero ekathezomen didaskon kai ouk ekratesate me.

55 En aquella hora, Iehoshua dijo a la multitud: “¿Han salido como contra un ladrón, con espadas y palos para arrestarme? Cada día me sentaba enseñando en el Bet Hamiqdash, y no me apresaron.


56 τοῦτο δὲ ὅλον γέγονεν ἵνα πληρωθῶσιν αἱ γραφαὶ τῶν προφητῶν. Τότε οἱ μαθηταὶ πάντες ἀφέντες αὐτὸν ἔφυγον.

56 touto de holon gegonen hina plerothosin ai grafai ton profeton. Tote oi mathetai pantes afentes auton efygon.

56 Pero todo esto ha sucedido para que se cumplan las Escrituras de los profetas”. Entonces todos los discípulos lo abandonaron y huyeron.


57 Οἱ δὲ κρατήσαντες τὸν Ἰησοῦν ἀπήγαγον πρὸς Καϊάφαν τὸν ἀρχιερέα, ὅπου οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι συνήχθησαν.

57 Oi de kratesantes ton Iesoun apegagon pros Kaiafan ton arjierea, hopou oi grammateis kai oi presbyteroi synejthesan.

57 Los que arrestaron a Iehoshua lo llevaron ante Qayafá el kohen gadol, donde se habían reunido los escribas y los ancianos.


58 ὁ δὲ Πέτρος ἠκολούθει αὐτῷ ἀπὸ μακρόθεν ἕως τῆς αὐλῆς τοῦ ἀρχιερέως, καὶ εἰσελθὼν ἔσω ἐκάθητο μετὰ τῶν ὑπηρετῶν ἰδεῖν τὸ τέλος.

58 ho de Petros ekolouthei auto apo makrothen heos tes aules tou arjiereos, kai eiselthon eso ekatheto meta ton hypereton idein to telos.

58 Pero Kefa lo siguió de lejos hasta el patio del kohen gadol, y entrando se sentó con los sirvientes para ver el final.


59 οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ τὸ συνέδριον ὅλον ἐζήτουν ψευδομαρτυρίαν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ὅπως αὐτὸν θανατώσωσιν,

59 oi de arjiereis kai to synedrion holon ezetoun pseudomartyrian kata tou Iesou hopos auton thanatososin,

59 Los jefes de los kohanim y todo el Sanhedrín buscaban falso testimonio contra Iehoshua para darle muerte,


60 καὶ οὐχ εὗρον πολλῶν προσελθόντων ψευδομαρτύρων. ὕστερον δὲ προσελθόντες δύο

60 kai ouj euron pollon proselthonton pseudomartyron. hysteron de proselthontes dyo

60 pero no lo hallaron, aunque se presentaron muchos falsos testigos. Finalmente, se presentaron dos,


61 εἶπαν, Οὗτος ἔφη, Δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν οἰκοδομῆσαι.

61 eipan, Outos efe, Dynamai katalysai ton naon tou theou kai dia trion hemeron oikodomesai.

61 y dijeron: “Este dijo: ‘Puedo desligar el Hejal de Elohim y reedificarlo en tres días’”.


62 καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς εἶπεν αὐτῷ, Οὐδὲν ἀποκρίνῃ; τί οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν;

62 kai anastas ho arjiereus eipen auto, Ouden apokrine; ti outoi sou katamartyrousin;

62 Entonces se levantó el kohen gadol y le dijo: “¿No respondes nada? ¿Qué testifican estos contra ti?”.


63 ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐσιώπα. καὶ ὁ ἀρχιερεὺς εἶπεν αὐτῷ, Ἐξορκίζω σε κατὰ τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος ἵνα ἡμῖν εἴπῃς εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ.

63 ho de Iesous esiopa. kai ho arjiereus eipen auto, Exorkizo se kata tou theou tou zontos hina hemin eipes ei sy ei ho Jristos ho huios tou theou.

63 Pero Iehoshua callaba. Entonces el kohen gadol le dijo: “Te conjuro por Elohim vivo que nos digas si tú eres el Mashiaj, el Hijo de Elohim”.


64 λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Σὺ εἶπας· πλὴν λέγω ὑμῖν, ἀπ’ ἄρτι ὄψεσθε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου καθήμενον ἐκ δεξιῶν τῆς δυνάμεως καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ.

64 legei auto ho Iesous, Sy eipas. plen lego hymin, ap’ arti opsesthe ton huion tou anthropou kathemenon ek dexion tes dynameos kai erjomenon epi ton nefelon tou ouranou.

64 Iehoshua le dijo: “Tú lo has dicho. Además, les digo que desde ahora verán al hijo del hombre sentado a la diestra del poder y viniendo en las nubes del cielo”.


65 τότε ὁ ἀρχιερεὺς διέρρηξεν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ λέγων, Ἐβλασφήμησεν· τί ἔτι χρείαν ἔχομεν μαρτύρων; ἴδε νῦν ἠκούσατε τὴν βλασφημίαν·

65 tote ho arjiereus dierrexen ta himatia autou legon, Eblasfemesen. ti eti jreian ejomen martyron; ide nyn ekousate ten blasfemian.

65 Entonces el kohen gadol rasgó sus vestiduras diciendo: “¡Ha blasfemado! ¿Qué necesidad tenemos ya de testigos? Miren, ahora han oído su blasfemia.


66 τί ὑμῖν δοκεῖ; οἱ δὲ ἀποκριθέντες εἶπαν, Ἔνοχος θανάτου ἐστίν.

66 ti hymin dokei; oi de apokrithentes eipan, Enojos thanatou estin.

66 ¿Qué les parece?”. Y ellos respondieron diciendo: “Es digno de muerte”.


67 Τότε ἐνέπτυσαν εἰς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ καὶ ἐκολάφισαν αὐτόν, οἱ δὲ ἐράπισαν

67 Tote eneptysan eis to prosopon autou kai ekolafisan auton, oi de erapisan

67 Entonces le escupieron en el rostro y lo golpearon, y otros lo abofetearon,


68 λέγοντες, Προφήτευσον ἡμῖν, Χριστέ, τίς ἐστιν ὁ παίσας σε;

68 legontes, Profeteuson hemin, Jriste, tis estin ho paisas se;

68 diciendo: “¡Profetiza, Mashiaj! ¿Quién es el que te golpeó?”.


69 Ὁ δὲ Πέτρος ἐκάθητο ἔξω ἐν τῇ αὐλῇ· καὶ προσῆλθεν αὐτῷ μία παιδίσκη λέγουσα, Καὶ σὺ ἦσθα μετὰ Ἰησοῦ τοῦ Γαλιλαίου.

69 HO de Petros ekatheto exo en te aule. kai proselthen auto mia paidiske legousa, Kai sy estha meta Iesou tou Galilaiou.

69 Mientras tanto, Kefa estaba sentado fuera en el patio, y se le acercó una sierva diciendo: “Tú también estabas con Iehoshua, el galileo”.


70 ὁ δὲ ἠρνήσατο ἔμπροσθεν πάντων λέγων, Οὐκ οἶδα τί λέγεις.

70 ho de ernesato emprosthen panton legon, Ouk oida ti legeis.

70 Pero él negó delante de todos diciendo: “No sé de qué hablas”.


71 ἐξελθόντα δὲ εἰς τὸν πυλῶνα εἶδεν αὐτὸν ἄλλη καὶ λέγει τοῖς ἐκεῖ, Οὗτος ἦν μετὰ Ἰησοῦ τοῦ Ναζωραίου.

71 exelthonta de eis ton pylona eiden auton alle kai legei tois ekei, Outos en meta Iesou tou Nazoraiou.

71 Y al salir a la entrada, lo vio otra sierva y dijo a los que estaban allí: “Este también estaba con Iehoshua, de Natzrat”.


72 καὶ πάλιν ἠρνήσατο μετὰ ὅρκου ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον.

72 kai palin ernesato meta horkou hoti Ouk oida ton anthropon.

72 Y nuevamente lo negó con juramento: “¡No conozco al hombre!”.


73 μετὰ μικρὸν δὲ προσελθόντες οἱ ἑστῶτες εἶπον τῷ Πέτρῳ, Ἀληθῶς καὶ σὺ ἐξ αὐτῶν εἶ, καὶ γὰρ ἡ λαλιά σου δῆλόν σε ποιεῖ.

73 meta mikron de proselthontes oi hestotes eipon to Petro, Alethos kai sy ex auton ei, kai gar he lalia sou delon se poiei.

73 Poco después, los que estaban allí se acercaron y dijeron a Kefa: “Verdaderamente tú también eres uno de ellos, porque hasta tu manera de hablar te delata”.


74 τότε ἤρξατο καταθεματίζειν καὶ ὀμνύειν ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον. καὶ εὐθέως ἀλέκτωρ ἐφώνησεν.

74 tote erxato katathematizein kai omnyein hoti Ouk oida ton anthropon. kai eutheos alektor efonesen.

74 Entonces comenzó a maldecir y a jurar, diciendo: “¡No conozco al hombre!”. E inmediatamente cantó el gallo.


75 καὶ ἐμνήσθη ὁ Πέτρος τοῦ ῥήματος Ἰησοῦ εἰρηκότος ὅτι Πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι τρὶς ἀπαρνήσῃ με· καὶ ἐξελθὼν ἔξω ἔκλαυσεν πικρῶς.

75 kai emnesthe ho Petros tou rematos Iesou eirekotos hoti Prin alektora fonesai tris aparnese me. kai exelthon exo eklausen pikros.

75 Y Kefa recordó las palabras de Iehoshua que le había dicho: “Antes de que cante el gallo, me negarás tres veces”. Y salió afuera y lloró amargamente.



1 Πρωΐας δὲ γενομένης συμβούλιον ἔλαβον πάντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ ὥστε θανατῶσαι αὐτόν·

1 Proias de genomenes symboulion elabon pantes oi arjiereis kai oi presbyteroi tou laou kata tou Iesou hoste thanatosai auton.

1 Y fue al amanecer y consultaron todos los jefes de los kohanim y los ancianos del pueblo sobre Iehoshua para matarlo.


2 καὶ δήσαντες αὐτὸν ἀπήγαγον καὶ παρέδωκαν Πιλάτῳ τῷ ἡγεμόνι.

2 kai desantes auton apegagon kai paredokan Pilato to hegemoni.

2 Y lo ataron y lo llevaron de allí y lo entregaron a Pontios Pilatos el gobernador.


3 Τότε ἰδὼν Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν ὅτι κατεκρίθη μεταμεληθεὶς ἔστρεψεν τὰ τριάκοντα ἀργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ πρεσβυτέροις

3 Tote idon Ioudas ho paradidous auton hoti katekrithe metameletheis estrepsen ta triakonta argyria tois arjiereusin kai presbyterois

3 Y vio Iehudá el que lo entregó que lo condenaron, y se arrepintió, y devolvió las treinta piezas de plata a los jefes de los kohanim y a los ancianos, diciendo:


4 λέγων, Ἥμαρτον παραδοὺς αἷμα ἀθῷον. οἱ δὲ εἶπαν, Τί πρὸς ἡμᾶς; σὺ ὄψῃ.

4 legon, HEmarton paradous aima athoon. oi de eipan, Ti pros hemas; sy opse.

4 He pecado porque entregué sangre inocente. Y dijeron: ¿Qué nos importa? Tú verás.


5 καὶ ῥίψας τὰ ἀργύρια εἰς τὸν ναὸν ἀνεχώρησεν, καὶ ἀπελθὼν ἀπήγξατο.

5 kai ripsas ta argyria eis ton naon anejoresen, kai apelthon apegxato.

5 Y arrojó las piezas de plata en el Hejal y se fue, y fue y se ahorcó.


6 οἱ δὲ ἀρχιερεῖς λαβόντες τὰ ἀργύρια εἶπαν, Οὐκ ἔξεστιν βαλεῖν αὐτὰ εἰς τὸν κορβανᾶν, ἐπεὶ τιμὴ αἵματός ἐστιν.

6 oi de arjiereis labontes ta argyria eipan, Ouk exestin balein auta eis ton korbanan, epei time aimatos estin.

6 Y tomaron los jefes de los kohanim las piezas de plata y dijeron: No es correcto ponerlas en el arca del korban porque precio de sangre es.


7 συμβούλιον δὲ λαβόντες ἠγόρασαν ἐξ αὐτῶν τὸν Ἀγρὸν τοῦ Κεραμέως εἰς ταφὴν τοῖς ξένοις.

7 symboulion de labontes egorasan ex auton ton Agron tou Kerameos eis tafen tois xenois.

7 Y consultaron y compraron con ellas el campo del alfarero para sepultura de extranjeros.


8 διὸ ἐκλήθη ὁ ἀγρὸς ἐκεῖνος Ἀγρὸς Αἵματος ἕως τῆς σήμερον.

8 dio eklethe ho agros ekeinos Agros Aimatos heos tes semeron.

8 Por eso fue llamado aquel campo Campo de Sangre hasta el día de hoy.


9 τότε ἐπληρώθη τὸ ῥηθὲν διὰ Ἰερεμίου τοῦ προφήτου λέγοντος, Καὶ ἔλαβον τὰ τριάκοντα ἀργύρια, τὴν τιμὴν τοῦ τετιμημένου ὃν ἐτιμήσαντο ἀπὸ υἱῶν Ἰσραήλ,

9 tote eplerothe to rethen dia Ieremiou tou profetou legontos, Kai elabon ta triakonta argyria, ten timen tou tetimemenou hon etimesanto apo huion Israel,

9 Entonces se cumplió lo dicho por medio de Irmiahu el profeta: y tomaron las treinta piezas de plata, el precio precioso que fue tasado sobre los hijos de Israel.


10 καὶ ἔδωκαν αὐτὰ εἰς τὸν ἀγρὸν τοῦ κεραμέως, καθὰ συνέταξέν μοι κύριος.

10 kai edokan auta eis ton agron tou kerameos, katha synetaxen moi kyrios.

10 Y las dieron por el campo del alfarero como ordenó Hashem.


11 Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἐστάθη ἔμπροσθεν τοῦ ἡγεμόνος· καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ ἡγεμὼν λέγων, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων; ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔφη, Σὺ λέγεις.

11 HO de Iesous estathe emprosthen tou hegemonos. kai eperotesen auton ho hegemon legon, Sy ei ho basileus ton Ioudaion; ho de Iesous efe, Sy legeis.

11 Y Iehoshua fue presentado ante el gobernador y el gobernador le preguntó diciendo: ¿Eres tú el rey de los judíos? Y dijo Iehoshua: Tú dices.


12 καὶ ἐν τῷ κατηγορεῖσθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων οὐδὲν ἀπεκρίνατο.

12 kai en to kategoreisthai auton hypo ton arjiereon kai presbyteron ouden apekrinato.

12 Y los jefes de los kohanim y los ancianos lo acusaron, pero él no respondió palabra.


13 τότε λέγει αὐτῷ ὁ Πιλᾶτος, Οὐκ ἀκούεις πόσα σου καταμαρτυροῦσιν;

13 tote legei auto ho Pilatos, Ouk akoueis posa sou katamartyrousin;

13 Y le dijo Pilatos: ¿No escuchas cuántas cosas testifican contra ti?


14 καὶ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲ ἓν ῥῆμα, ὥστε θαυμάζειν τὸν ἡγεμόνα λίαν.

14 kai ouk apekrithe auto pros oude hen rema, hoste thaumazein ton hegemona lian.

14 Y no le respondió ni una palabra, y se asombró mucho el gobernador.


15 Κατὰ δὲ ἑορτὴν εἰώθει ὁ ἡγεμὼν ἀπολύειν ἕνα τῷ ὄχλῳ δέσμιον ὃν ἤθελον.

15 Kata de heorten eiothei ho hegemon apolyein hena to ojlo desmion hon ethelon.

15 Y el gobernador acostumbraba liberar al pueblo, en cada fiesta, un prisionero, el que ellos quisieran.


16 εἶχον δὲ τότε δέσμιον ἐπίσημον λεγόμενον [Ἰησοῦν] Βαραββᾶν.

16 eijon de tote desmion episemon legomenon [Iesoun] Barabban.

16 Y en aquel tiempo tenían un prisionero famoso, llamado Bar-Abba.


17 συνηγμένων οὖν αὐτῶν εἶπεν αὐτοῖς ὁ Πιλᾶτος, Τίνα θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν, [Ἰησοῦν τὸν] Βαραββᾶν ἢ Ἰησοῦν τὸν λεγόμενον Χριστόν;

17 synegmenon oun auton eipen autois ho Pilatos, Tina thelete apolyso hymin, [Iesoun ton] Barabban e Iesoun ton legomenon Jriston;

17 Y cuando se reunieron les dijo Pilatos: ¿A quién quieren que les libere? ¿A Bar-Abba o a Iehoshua llamado Mashiaj?


18 ᾔδει γὰρ ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτόν.

18 edei gar hoti dia fthonon paredokan auton.

18 Porque sabía que por envidia lo habían entregado.


19 Καθημένου δὲ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ βήματος ἀπέστειλεν πρὸς αὐτὸν ἡ γυνὴ αὐτοῦ λέγουσα, Μηδὲν σοὶ καὶ τῷ δικαίῳ ἐκείνῳ, πολλὰ γὰρ ἔπαθον σήμερον κατ’ ὄναρ δι’ αὐτόν.

19 Kathemenou de autou epi tou bematos apesteilen pros auton he gyne autou legousa, Meden soi kai to dikaio ekeino, polla gar epathon semeron kat’ onar di’ auton.

19 Y mientras estaba sentado en el tribunal, envió su esposa a decirle: No tengas nada que ver con este justo porque mucho sufrí hoy por él en un sueño.


20 Οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι ἔπεισαν τοὺς ὄχλους ἵνα αἰτήσωνται τὸν Βαραββᾶν τὸν δὲ Ἰησοῦν ἀπολέσωσιν.

20 Oi de arjiereis kai oi presbyteroi epeisan tous ojlous hina aitesontai ton Barabban ton de Iesoun apolesosin.

20 Pero los jefes de los kohanim y los ancianos persuadieron a las multitudes para que pidieran a Bar-Abba y destruyeran a Iehoshua.


21 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ἡγεμὼν εἶπεν αὐτοῖς, Τίνα θέλετε ἀπὸ τῶν δύο ἀπολύσω ὑμῖν; οἱ δὲ εἶπαν, Τὸν Βαραββᾶν.

21 apokritheis de ho hegemon eipen autois, Tina thelete apo ton dyo apolyso hymin; oi de eipan, Ton Barabban.

21 Y respondió el gobernador y les dijo: ¿A quién de los dos quieren que libere? Y dijeron: A Bar-Abba.


22 λέγει αὐτοῖς ὁ Πιλᾶτος, Τί οὖν ποιήσω Ἰησοῦν τὸν λεγόμενον Χριστόν; λέγουσιν πάντες, Σταυρωθήτω.

22 legei autois ho Pilatos, Ti oun poieso Iesoun ton legomenon Jriston; legousin pantes, Staurotheto.

22 Y les dijo Pilatos: ¿Y qué haré con Iehoshua llamado Mashiaj? Y todos dijeron: Que sea crucificado.


23 ὁ δὲ ἔφη, Τί γὰρ κακὸν ἐποίησεν; οἱ δὲ περισσῶς ἔκραζον λέγοντες, Σταυρωθήτω.

23 ho de efe, Ti gar kakon epoiesen; oi de perissos ekrazon legontes, Staurotheto.

23 Y dijo el gobernador: ¿Por qué, qué mal ha hecho? Y clamaron aún más diciendo: Que sea crucificado.


24 ἰδὼν δὲ ὁ Πιλᾶτος ὅτι οὐδὲν ὠφελεῖ ἀλλὰ μᾶλλον θόρυβος γίνεται, λαβὼν ὕδωρ ἀπενίψατο τὰς χεῖρας ἀπέναντι τοῦ ὄχλου, λέγων, Ἀθῷός εἰμι ἀπὸ τοῦ αἵματος τούτου· ὑμεῖς ὄψεσθε.

24 idon de ho Pilatos hoti ouden ofelei alla mallon thorybos ginetai, labon hydor apenipsato tas jeiras apenanti tou ojlou, legon, Athoos eimi apo tou aimatos toutou. hymeis opsesthe.

24 Y vio Pilatos que no lograba nada, sino que aumentaba el tumulto, y tomó agua y se lavó las manos delante del pueblo, diciendo: Inocente soy de la sangre de este justo, ustedes vean.


25 καὶ ἀποκριθεὶς πᾶς ὁ λαὸς εἶπεν, Τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ’ ἡμᾶς καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν.

25 kai apokritheis pas ho laos eipen, To aima autou ef’ hemas kai epi ta tekna hemon.

25 Y respondió todo el pueblo y dijo: Su sangre sobre nosotros y sobre nuestros hijos.


26 τότε ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν, τὸν δὲ Ἰησοῦν φραγελλώσας παρέδωκεν ἵνα σταυρωθῇ.

26 tote apelysen autois ton Barabban, ton de Iesoun fragellosas paredoken hina staurothe.

26 Entonces liberó a Bar-Abba y a Iehoshua lo azotó y lo entregó para que sea crucificado.


27 Τότε οἱ στρατιῶται τοῦ ἡγεμόνος παραλαβόντες τὸν Ἰησοῦν εἰς τὸ πραιτώριον συνήγαγον ἐπ’ αὐτὸν ὅλην τὴν σπεῖραν.

27 Tote oi stratiotai tou hegemonos paralabontes ton Iesoun eis to praitorion synegagon ep’ auton holen ten speiran.

27 Y los soldados del gobernador tomaron a Iehoshua y lo llevaron al pretorio y reunieron sobre él toda la tropa.


28 καὶ ἐκδύσαντες αὐτὸν χλαμύδα κοκκίνην περιέθηκαν αὐτῷ,

28 kai ekdysantes auton jlamyda kokkinen periethekan auto,

28 Y lo desnudaron y lo vistieron con un manto escarlata.


29 καὶ πλέξαντες στέφανον ἐξ ἀκανθῶν ἐπέθηκαν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ καὶ κάλαμον ἐν τῇ δεξιᾷ αὐτοῦ, καὶ γονυπετήσαντες ἔμπροσθεν αὐτοῦ ἐνέπαιξαν αὐτῷ λέγοντες, Χαῖρε, βασιλεῦ τῶν Ἰουδαίων,

29 kai plexantes stefanon ex akanthon epethekan epi tes kefales autou kai kalamon en te dexia autou, kai gonypetesantes emprosthen autou enepaixan auto legontes, Jaire, basileu ton Ioudaion,

29 Y tejieron una corona de espinas y la pusieron sobre su cabeza, y una caña en su mano derecha, y se arrodillaron ante él y se burlaron diciendo: Saludos, rey de los judíos.


30 καὶ ἐμπτύσαντες εἰς αὐτὸν ἔλαβον τὸν κάλαμον καὶ ἔτυπτον εἰς τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ.

30 kai emptysantes eis auton elabon ton kalamon kai etypton eis ten kefalen autou.

30 Y escupieron sobre él y tomaron la caña y lo golpearon en la cabeza.


31 καὶ ὅτε ἐνέπαιξαν αὐτῷ, ἐξέδυσαν αὐτὸν τὴν χλαμύδα καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, καὶ ἀπήγαγον αὐτὸν εἰς τὸ σταυρῶσαι.

31 kai hote enepaixan auto, exedysan auton ten jlamyda kai enedysan auton ta himatia autou, kai apegagon auton eis to staurosai.

31 Y después de burlarse de él, le quitaron el manto y lo vistieron con sus ropas, y lo llevaron para crucificarlo.


32 Ἐξερχόμενοι δὲ εὗρον ἄνθρωπον Κυρηναῖον ὀνόματι Σίμωνα· τοῦτον ἠγγάρευσαν ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ.

32 Exerjomenoi de euron anthropon Kyrenaion onomati Simona. touton eggareusan hina are ton stauron autou.

32 Y cuando salían, encontraron a un hombre de Kurene, llamado Shimon, y lo obligaron a cargar su cruz.


33 Καὶ ἐλθόντες εἰς τόπον λεγόμενον Γολγοθᾶ, ὅ ἐστιν Κρανίου Τόπος λεγόμενος,

33 Kai elthontes eis topon legomenon Golgotha, ho estin Kraniou Topos legomenos,

33 Y llegaron al lugar llamado Gulgolta, que es lugar de calavera.


34 ἔδωκαν αὐτῷ πιεῖν οἶνον μετὰ χολῆς μεμιγμένον· καὶ γευσάμενος οὐκ ἠθέλησεν πιεῖν.

34 edokan auto piein oinon meta joles memigmenon. kai geusamenos ouk ethelesen piein.

34 Y le dieron a beber vinagre mezclado con hiel, y probó, pero no quiso beber.


35 σταυρώσαντες δὲ αὐτὸν διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ βάλλοντες κλῆρον,

35 staurosantes de auton diemerisanto ta himatia autou ballontes kleron,

35 Y cuando lo crucificaron, repartieron sus ropas echando suertes (para que se cumpliera lo dicho por el profeta: Repartieron mis ropas entre ellos y sobre mi vestidura echaron suertes).


36 καὶ καθήμενοι ἐτήρουν αὐτὸν ἐκεῖ.

36 kai kathemenoi eteroun auton ekei.

36 Y se sentaron allí y lo vigilaban.


37 καὶ ἐπέθηκαν ἐπάνω τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ τὴν αἰτίαν αὐτοῦ γεγραμμένην· Οὗτός ἐστιν Ἰησοῦς ὁ βασιλεῦς τῶν Ἰουδαίων.

37 kai epethekan epano tes kefales autou ten aitian autou gegrammenen. Outos estin Iesous ho basileus ton Ioudaion.

37 Y pusieron sobre su cabeza el título de su culpa escrito: Este es Iehoshua, rey de los judíos.


38 Τότε σταυροῦνται σὺν αὐτῷ δύο λῃσταί, εἷς ἐκ δεξιῶν καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων.

38 Tote staurountai syn auto dyo lestai, eis ek dexion kai eis ex euonymon.

38 Y crucificaron con él a dos ladrones, uno a su derecha y otro a su izquierda.


39 Οἱ δὲ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτὸν κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὐτῶν

39 Oi de paraporeuomenoi eblasfemoun auton kinountes tas kefalas auton

39 Y los que pasaban lo insultaban y movían sus cabezas,


40 καὶ λέγοντες, Ὁ καταλύων τὸν ναὸν καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῶν, σῶσον σεαυτόν, εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ, [καὶ] κατάβηθι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ.

40 kai legontes, HO katalyon ton naon kai en trisin hemerais oikodomon, soson seauton, ei huios ei tou theou, [kai] katabethi apo tou staurou.

40 diciendo: Tú que remueves el Hejal y lo reconstruyes en tres días, sálvate a ti mismo. Si eres hijo de Elohim, baja de la cruz.


41 ὁμοίως καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐμπαίζοντες μετὰ τῶν γραμματέων καὶ πρεσβυτέρων ἔλεγον,

41 homoios kai oi arjiereis empaizontes meta ton grammateon kai presbyteron elegon,

41 Y también los jefes de los kohanim con los escribas y los ancianos se burlaban, diciendo:


42 Ἄλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι· βασιλεὺς Ἰσραήλ ἐστιν, καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ καὶ πιστεύσομεν ἐπ’ αὐτόν.

42 Allous esosen, heauton ou dynatai sosai. basileus Israel estin, katabato nyn apo tou staurou kai pisteusomen ep’ auton.

42 A otros salvó, pero a sí mismo no puede salvarse. Si es rey de Israel, que baje ahora de la cruz y creeremos en él.


43 πέποιθεν ἐπὶ τὸν θεόν, ῥυσάσθω νῦν εἰ θέλει αὐτόν· εἶπεν γὰρ ὅτι Θεοῦ εἰμι υἱός.

43 pepoithen epi ton theon, rysastho nyn ei thelei auton. eipen gar hoti Theou eimi huios.

43 Confió en Elohim, que lo libre ahora si lo desea, porque dijo: Soy hijo de Elohim.


44 τὸ δ’ αὐτὸ καὶ οἱ λῃσταὶ οἱ συσταυρωθέντες σὺν αὐτῷ ὠνείδιζον αὐτόν.

44 to d’ auto kai oi lestai oi systaurothentes syn auto oneidizon auton.

44 Y de igual manera lo insultaban también los ladrones que estaban crucificados con él.


45 Ἀπὸ δὲ ἕκτης ὥρας σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης.

45 Apo de hektes horas skotos egeneto epi pasan ten gen heos horas enates.

45 Y fue oscuridad sobre toda la tierra desde la hora sexta hasta la hora novena.


46 περὶ δὲ τὴν ἐνάτην ὥραν ἀνεβόησεν ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ λέγων, Ηλι ηλι λεμα σαβαχθανι; τοῦτ’ ἔστιν, Θεέ μου θεέ μου, ἱνατί με ἐγκατέλιπες;

46 peri de ten enaten horan aneboesen ho Iesous fone megale legon, Eli eli lema sabajthani; tout’ estin, Thee mou thee mou, hinati me egkatelipes;

46 Y cerca de la hora novena, clamó Iehoshua con gran voz diciendo: Eli, Eli, lama shavaktani, que es: Elohim mío, Elohim mío, ¿por qué me has abandonado?


47 τινὲς δὲ τῶν ἐκεῖ ἑστηκότων ἀκούσαντες ἔλεγον ὅτι Ἠλίαν φωνεῖ οὗτος.

47 tines de ton ekei hestekoton akousantes elegon hoti Elian fonei outos.

47 Y algunos de los que estaban allí, al escucharlo, dijeron: Este llama a Eliyahu.


48 καὶ εὐθέως δραμὼν εἷς ἐξ αὐτῶν καὶ λαβὼν σπόγγον πλήσας τε ὄξους καὶ περιθεὶς καλάμῳ ἐπότιζεν αὐτόν.

48 kai eutheos dramon eis ex auton kai labon spoggon plesas te oxous kai peritheis kalamo epotizen auton.

48 Y uno de ellos corrió rápidamente, tomó una esponja, la llenó de vinagre, la puso en una caña y le dio de beber.


49 οἱ δὲ λοιποὶ ἔλεγον, Ἄφες ἴδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας σώσων αὐτόν.

49 oi de loipoi elegon, Afes idomen ei erjetai Elias soson auton.

49 Y los demás dijeron: Déjalo, veamos si viene Eliyahu a salvarlo.


50 ὁ δὲ Ἰησοῦς πάλιν κράξας φωνῇ μεγάλῃ ἀφῆκεν τὸ πνεῦμα.

50 ho de Iesous palin kraxas fone megale afeken to pneuma.

50 Y Iehoshua volvió a clamar con gran voz y entregó su espíritu.


51 Καὶ ἰδοὺ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη ἀπ’ ἄνωθεν ἕως κάτω εἰς δύο, καὶ ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν,

51 Kai idou to katapetasma tou naou esjisthe ap’ anothen heos kato eis dyo, kai he ge eseisthe, kai ai petrai esjisthesan,

51 Y he aquí que se rasgó el velo del Hejal en dos, de arriba abajo, y la tierra tembló, y las rocas se partieron.


52 καὶ τὰ μνημεῖα ἀνεῴχθησαν καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἠγέρθησαν,

52 kai ta mnemeia aneojthesan kai polla somata ton kekoimemenon hagion egerthesan,

52 Y se abrieron los sepulcros, y muchos cuerpos de los santos que dormían se levantaron.


53 καὶ ἐξελθόντες ἐκ τῶν μνημείων μετὰ τὴν ἔγερσιν αὐτοῦ εἰσῆλθον εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν καὶ ἐνεφανίσθησαν πολλοῖς.

53 kai exelthontes ek ton mnemeion meta ten egersin autou eiselthon eis ten hagian polin kai enefanisthesan pollois.

53 Y salieron de los sepulcros después de su resurrección, y entraron en la ciudad santa y se aparecieron a muchos.


54 Ὁ δὲ ἑκατόνταρχος καὶ οἱ μετ’ αὐτοῦ τηροῦντες τὸν Ἰησοῦν ἰδόντες τὸν σεισμὸν καὶ τὰ γενόμενα ἐφοβήθησαν σφόδρα, λέγοντες, Ἀληθῶς θεοῦ υἱὸς ἦν οὗτος.

54 HO de hekatontarjos kai oi met’ autou terountes ton Iesoun idontes ton seismon kai ta genomena efobethesan sfodra, legontes, Alethos theou huios en outos.

54 Y el centurión y los que estaban con él vigilando a Iehoshua, viendo el terremoto y lo que sucedió, temieron mucho y dijeron: Verdaderamente este era hijo de Elohim.


55 Ἦσαν δὲ ἐκεῖ γυναῖκες πολλαὶ ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι, αἵτινες ἠκολούθησαν τῷ Ἰησοῦ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας διακονοῦσαι αὐτῷ·

55 Esan de ekei gynaikes pollai apo makrothen theorousai, aitines ekolouthesan to Iesou apo tes Galilaias diakonousai auto.

55 Y allí estaban muchas mujeres que habían seguido a Iehoshua desde el Galil para servirle, mirando desde lejos.


56 ἐν αἷς ἦν Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ τοῦ Ἰακώβου καὶ Ἰωσὴφ μήτηρ καὶ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου.

56 en ais en Maria he Magdalene kai Maria he tou Iakobou kai Iosef meter kai he meter ton huion Zebedaiou.

56 Entre ellas estaban Miriam la magdalit, y Miriam la madre de Yaakov y Yosei, y la madre de los hijos de Zavdai.


57 Ὀψίας δὲ γενομένης ἦλθεν ἄνθρωπος πλούσιος ἀπὸ Ἁριμαθαίας, τοὔνομα Ἰωσήφ, ὃς καὶ αὐτὸς ἐμαθητεύθη τῷ Ἰησοῦ·

57 Opsias de genomenes elthen anthropos plousios apo HArimathaias, tounoma Iosef, hos kai autos ematheteuthe to Iesou.

57 Y al atardecer llegó un hombre rico de HaRamatayim, llamado Yosef, que también era discípulo de Iehoshua.


58 οὗτος προσελθὼν τῷ Πιλάτῳ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ. τότε ὁ Πιλᾶτος ἐκέλευσεν ἀποδοθῆναι.

58 outos proselthon to Pilato etesato to soma tou Iesou. tote ho Pilatos ekeleusen apodothenai.

58 Y este fue a Pilatos y pidió el cuerpo de Iehoshua. Y Pilatos ordenó que se lo entregaran.


59 καὶ λαβὼν τὸ σῶμα ὁ Ἰωσὴφ ἐνετύλιξεν αὐτὸ [ἐν] σινδόνι καθαρᾷ,

59 kai labon to soma ho Iosef enetylixen auto [en] sindoni kathara,

59 Y Yosef tomó el cuerpo, lo envolvió en una sábana limpia,


60 καὶ ἔθηκεν αὐτὸ ἐν τῷ καινῷ αὐτοῦ μνημείῳ ὃ ἐλατόμησεν ἐν τῇ πέτρᾳ, καὶ προσκυλίσας λίθον μέγαν τῇ θύρᾳ τοῦ μνημείου ἀπῆλθεν.

60 kai etheken auto en to kaino autou mnemeio ho elatomesen en te petra, kai proskylisas lithon megan te thyra tou mnemeiou apelthen.

60 y lo puso en su sepulcro nuevo que había labrado en la roca, y rodó una gran piedra a la entrada del sepulcro y se fue.


61 ἦν δὲ ἐκεῖ Μαριὰμ ἡ Μαγδαληνὴ καὶ ἡ ἄλλη Μαρία καθήμεναι ἀπέναντι τοῦ τάφου.

61 en de ekei Mariam he Magdalene kai he alle Maria kathemenai apenanti tou tafou.

61 Y estaban allí Miriam la magdalit y la otra Miriam, sentadas frente al sepulcro.


62 Τῇ δὲ ἐπαύριον, ἥτις ἐστὶν μετὰ τὴν παρασκευήν, συνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι πρὸς Πιλᾶτον

62 Te de epaurion, hetis estin meta ten paraskeuen, synejthesan oi arjiereis kai oi Farisaioi pros Pilaton

62 Y al día siguiente, que era después del día de preparación, se reunieron los jefes de los kohanim y los perushim ante Pilatos.


63 λέγοντες, Κύριε, ἐμνήσθημεν ὅτι ἐκεῖνος ὁ πλάνος εἶπεν ἔτι ζῶν, Μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἐγείρομαι.

63 legontes, Kyrie, emnesthemen hoti ekeinos ho planos eipen eti zon, Meta treis hemeras egeiromai.

63 Y dijeron: Señor, recordamos que ese engañador dijo mientras aún vivía: Después de tres días resucitaré.


64 κέλευσον οὖν ἀσφαλισθῆναι τὸν τάφον ἕως τῆς τρίτης ἡμέρας, μήποτε ἐλθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ κλέψωσιν αὐτὸν καὶ εἴπωσιν τῷ λαῷ, Ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ ἔσται ἡ ἐσχάτη πλάνη χείρων τῆς πρώτης.

64 keleuson oun asfalisthenai ton tafon heos tes trites hemeras, mepote elthontes oi mathetai autou klepsosin auton kai eiposin to lao, Egerthe apo ton nekron, kai estai he esjate plane jeiron tes protes.

64 Por lo tanto, ordena que se asegure el sepulcro hasta el tercer día, no sea que vengan sus discípulos de noche y lo roben y digan al pueblo: Se ha levantado de entre los muertos, y será el último engaño peor que el primero.


65 ἔφη αὐτοῖς ὁ Πιλᾶτος, Ἔχετε κουστωδίαν· ὑπάγετε ἀσφαλίσασθε ὡς οἴδατε.

65 efe autois ho Pilatos, Ejete koustodian. hypagete asfalisasthe hos oidate.

65 Y Pilatos les dijo: Tienen guardias, vayan, asegúrenlo como saben.


66 οἱ δὲ πορευθέντες ἠσφαλίσαντο τὸν τάφον σφραγίσαντες τὸν λίθον μετὰ τῆς κουστωδίας.

66 oi de poreuthentes esfalisanto ton tafon sfragisantes ton lithon meta tes koustodias.

66 Y ellos fueron y aseguraron el sepulcro, sellando la piedra y poniendo la guardia.



1 Ὀψὲ δὲ σαββάτων, τῇ ἐπιφωσκούσῃ εἰς μίαν σαββάτων, ἦλθεν Μαριὰμ ἡ Μαγδαληνὴ καὶ ἡ ἄλλη Μαρία θεωρῆσαι τὸν τάφον.

1 Opse de sabbaton, te epifoskouse eis mian sabbaton, elthen Mariam he Magdalene kai he alle Maria theoresai ton tafon.

1 Y después del final del Shabat, al iluminarse hacia el primero del Shabat, vino Miriam la magdálit y Miriam la otra a ver el sepulcro.


2 καὶ ἰδοὺ σεισμὸς ἐγένετο μέγας· ἄγγελος γὰρ κυρίου καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ καὶ προσελθὼν ἀπεκύλισεν τὸν λίθον καὶ ἐκάθητο ἐπάνω αὐτοῦ.

2 kai idou seismos egeneto megas. aggelos gar kyriou katabas ex ouranou kai proselthon apekylisen ton lithon kai ekatheto epano autou.

2 Y he aquí, hubo un gran temblor porque un mensajero de Hashem descendió del cielo, se acercó y rodó la piedra de la entrada y se sentó sobre ella.


3 ἦν δὲ ἡ εἰδέα αὐτοῦ ὡς ἀστραπὴ καὶ τὸ ἔνδυμα αὐτοῦ λευκὸν ὡς χιών.

3 en de he eidea autou hos astrape kai to endyma autou leukon hos jion.

3 Y su apariencia era como la apariencia del relámpago y su vestidura blanca como la nieve.


4 ἀπὸ δὲ τοῦ φόβου αὐτοῦ ἐσείσθησαν οἱ τηροῦντες καὶ ἐγενήθησαν ὡς νεκροί.

4 apo de tou fobou autou eseisthesan oi terountes kai egenethesan hos nekroi.

4 Y se aterraron los guardias por su miedo y quedaron como muertos.


5 ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ἄγγελος εἶπεν ταῖς γυναιξίν, Μὴ φοβεῖσθε ὑμεῖς, οἶδα γὰρ ὅτι Ἰησοῦν τὸν ἐσταυρωμένον ζητεῖτε·

5 apokritheis de ho aggelos eipen tais gynaixin, Me fobeisthe hymeis, oida gar hoti Iesoun ton estauromenon zeteite.

5 Y respondió el mensajero y dijo a las mujeres: “Ustedes, no teman, porque sé que buscan a Iehoshua el crucificado.


6 οὐκ ἔστιν ὧδε, ἠγέρθη γὰρ καθὼς εἶπεν· δεῦτε ἴδετε τὸν τόπον ὅπου ἔκειτο.

6 ouk estin hode, egerthe gar kathos eipen. deute idete ton topon hopou ekeito.

6 No está aquí, porque ha sido resucitado como dijo. Vengan y vean el lugar donde yacía el Adón.


7 καὶ ταχὺ πορευθεῖσαι εἴπατε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ὅτι Ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ ἰδοὺ προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐκεῖ αὐτὸν ὄψεσθε· ἰδοὺ εἶπον ὑμῖν.

7 kai tajy poreutheisai eipate tois mathetais autou hoti Egerthe apo ton nekron, kai idou proagei hymas eis ten Galilaian, ekei auton opsesthe. idou eipon hymin.

7 Vayan rápido y anuncien a sus discípulos que ha sido resucitado de entre los muertos, y he aquí, él va delante de ustedes a la Galil, y allí lo verán. He aquí, se los he dicho”.


8 καὶ ἀπελθοῦσαι ταχὺ ἀπὸ τοῦ μνημείου μετὰ φόβου καὶ χαρᾶς μεγάλης ἔδραμον ἀπαγγεῖλαι τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ.

8 kai apelthousai tajy apo tou mnemeiou meta fobou kai jaras megales edramon apaggeilai tois mathetais autou.

8 Y ellas se apresuraron y salieron del sepulcro con temor y con gran alegría, y corrieron a contar a sus discípulos.


9 καὶ ἰδοὺ Ἰησοῦς ὑπήντησεν αὐταῖς λέγων, Χαίρετε. αἱ δὲ προσελθοῦσαι ἐκράτησαν αὐτοῦ τοὺς πόδας καὶ προσεκύνησαν αὐτῷ.

9 kai idou Iesous hypentesen autais legon, Jairete. ai de proselthousai ekratesan autou tous podas kai prosekynesan auto.

9 Mientras iban a contar a sus discípulos, he aquí, Iehoshua salió a su encuentro y dijo: “Shalom a ustedes”. Y se acercaron, tomaron sus pies y se postraron ante él.


10 τότε λέγει αὐταῖς ὁ Ἰησοῦς, Μὴ φοβεῖσθε· ὑπάγετε ἀπαγγείλατε τοῖς ἀδελφοῖς μου ἵνα ἀπέλθωσιν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, κἀκεῖ με ὄψονται.

10 tote legei autais ho Iesous, Me fobeisthe. hypagete apaggeilate tois adelfois mou hina apelthosin eis ten Galilaian, kakei me opsontai.

10 Y dijo a ellas Iehoshua: “No teman. Vayan y anuncien a mis hermanos que vayan a la Galil, y allí me verán”.


11 Πορευομένων δὲ αὐτῶν ἰδού τινες τῆς κουστωδίας ἐλθόντες εἰς τὴν πόλιν ἀπήγγειλαν τοῖς ἀρχιερεῦσιν ἅπαντα τὰ γενόμενα.

11 Poreuomenon de auton idou tines tes koustodias elthontes eis ten polin apeggeilan tois arjiereusin hapanta ta genomena.

11 Y mientras iban, he aquí, algunos hombres de la guardia llegaron a la ciudad y contaron a los principales de los kohanim todo lo que había sucedido.


12 καὶ συναχθέντες μετὰ τῶν πρεσβυτέρων συμβούλιόν τε λαβόντες ἀργύρια ἱκανὰ ἔδωκαν τοῖς στρατιώταις

12 kai synajthentes meta ton presbyteron symboulion te labontes argyria hikana edokan tois stratiotais

12 Y se reunieron con los ancianos y tomaron consejo, y dieron mucho dinero a los hombres del ejército, diciendo:


13 λέγοντες, Εἴπατε ὅτι Οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ νυκτὸς ἐλθόντες ἔκλεψαν αὐτὸν ἡμῶν κοιμωμένων.

13 legontes, Eipate hoti Oi mathetai autou nyktos elthontes eklepsan auton hemon koimomenon.

13 “Digan que vinieron sus discípulos de noche y lo robaron mientras dormíamos.


14 καὶ ἐὰν ἀκουσθῇ τοῦτο ἐπὶ τοῦ ἡγεμόνος, ἡμεῖς πείσομεν [αὐτὸν] καὶ ὑμᾶς ἀμερίμνους ποιήσομεν.

14 kai ean akousthe touto epi tou hegemonos, hemeis peisomen [auton] kai hymas amerimnous poiesomen.

14 Y si esto se oye ante el gobernador, nosotros lo convenceremos y ustedes no tendrán que preocuparse”.


15 οἱ δὲ λαβόντες τὰ ἀργύρια ἐποίησαν ὡς ἐδιδάχθησαν. Καὶ διεφημίσθη ὁ λόγος οὗτος παρὰ Ἰουδαίοις μέχρι τῆς σήμερον [ἡμέρασ].

15 oi de labontes ta argyria epoiesan hos edidajthesan. Kai diefemisthe ho logos outos para Ioudaiois mejri tes semeron [hemeras].

15 Y ellos tomaron el dinero e hicieron como se les instruyó, y esta historia fue divulgada entre los judíos hasta el día de hoy.


16 Οἱ δὲ ἕνδεκα μαθηταὶ ἐπορεύθησαν εἰς τὴν Γαλιλαίαν εἰς τὸ ὄρος οὗ ἐτάξατο αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς,

16 Oi de hendeka mathetai eporeuthesan eis ten Galilaian eis to oros ou etaxato autois ho Iesous,

16 Y los once discípulos fueron a la Galil, al monte que Iehoshua les había indicado.


17 καὶ ἰδόντες αὐτὸν προσεκύνησαν, οἱ δὲ ἐδίστασαν.

17 kai idontes auton prosekynesan, oi de edistasan.

17 Y al verlo, lo adoraron, pero algunos dudaron en su corazón.


18 καὶ προσελθὼν ὁ Ἰησοῦς ἐλάλησεν αὐτοῖς λέγων, Ἐδόθη μοι πᾶσα ἐξουσία ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ [τῆσ] γῆς.

18 kai proselthon ho Iesous elalesen autois legon, Edothe moi pasa exousia en ourano kai epi [tes] ges.

18 Y se acercó Iehoshua y les habló, diciendo: “Me ha sido dado todo poder en el cielo y en la tierra.


19 πορευθέντες οὖν μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ πατρὸς καὶ τοῦ υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου πνεύματος,

19 poreuthentes oun matheteusate panta ta ethne, baptizontes autous eis to onoma tou patros kai tou huiou kai tou hagiou pneumatos,

19 Por tanto, vayan a todas las naciones, hagan discípulos y sumérjanlos en el nombre del Padre, del Hijo y de la rúaj haqódesh.


20 διδάσκοντες αὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν· καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ’ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος.

20 didaskontes autous terein panta hosa eneteilamen hymin. kai idou ego meth’ hymon eimi pasas tas hemeras heos tes synteleias tou aionos.

20 Y enséñenles a guardar todo lo que les he mandado, y he aquí, yo estoy con ustedes todos los días, hasta el fin del mundo. Amén”.